Észak-Magyarország, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-03 / 28. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1983. február 3., csütörtök Nézőtéri meditáció Egy zsaru bőréért Alain Delon, a film írója, rendezője és főszereplője. Már sokszor restelli a kri­tikus bűnügyi filmek eseté­ben leírni, hogy a történetet még a legvázlatosabban sem ismertetheti, mert nem ve- I heti el a későbbi nézők iz- ; galmát. Nos, az Egy zsaru bőréért című, mától látható francia bűnügyi filmkészit- mény után be kell vallanom, ha akarnám, akkor sem tud­nám a történetet felvázolni, mert nem tudtam követni. Először azt hittem, az én fel­fogókészségem mondott cső­döt, de a vetítés utáni rövid beszélgetésekből kitűnt, nem I egyedül jártam így. Nem I tudtam megszámolni a ha- i lottakat, akiket Delon, illet­ve az általa megszemélyesí­tett Choucas magánnyomozó | a másvilágra küldött pisz- I tolylövéssel, vagy az autó j gyors fékezésével, nem tud- 1 lám megjegyezni a roppant nagy szereplőgárdában, ki j melyik bandához tartozik, vi­szont másfél órán át láttam I Alain Delont verekedni, vagy j éppen megveretve; láttam i elegánsan nagyvonalúnak, kombinatívnak; láttam rop- j pant autós üldözést a zsúfolt párizsi éjszakai utcán; lát- 1 tam vért jelző sok-sok cinó- beríestéket, szűkmarkúan adagolt meztelenséget és egyszerű nézői logikával kö­vethetetlen nyomozati fordu­latokat. A filmet írta, rendezte és I főszerepében megvalósította a nagy sztár: Alain Delon. Ügy tűnik — s más esetekben is, amikor egyazon személy ír­ja, rendezi, játssza a filmet, ez érződik —, Alain Delon annyira önmagára épített mindent, hogy a történet fo­nalának szövésében csak ar­ra ügyelt, minél több alkal­ma legyen megmutatni ka­landfilmekben használatos fogásait. Alig akadt olyan kockája a filmnek, amelyen ne lett volna jelen. Tulaj­donképpen egy nagyobb Álam Deion-shovot szerkesztett jó társakkal, izgalmas epizó­dokkal, s ha nagyon-nagyon elemezzük a történetet, hát valami olyasmit okoskodha­tunk ki, hogy hivatásos rend­őrnyomozók nem egészen tisztességesen átjátszanak egy sötét emberrablásos bűnügyet a magánnyomozónak, hogy az valljon kudarcot, vagy jobb esetben kaparja ki nekik a gesztenyét Ez a szupermen magánnyomozó Alain Delon. És persze, győzedelmeskedik. Aki krimit vár, logikai fel­adványokat, nyomozati izgal­mat, bizonyára csalódik; aki a vérpatakos-püföléses nyo­mozást kedveli, elfogadja az Egy zsaru bőréért című fil­met; aki meg Alain Delon rajongója, különösen a gyen­gébbik nemből, bizonyára kritikátlan örömmel nézi szí­ve bálványának fordulatos ügyködését a mozivásznon. (benedek) Újszerű képzés r Az idén megváltozott a mű­szaki fejlesztési alap képzési rendszere a mezőgazdaság­ban. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek az alaptevékenység — a mező- gazdasági termelés, növény- termesztés, állattenyésztés — után is hozhatnak létre saját alapot, ebből azonban terme­lőberuházásokat nem finan­szírozhatnak, csakis fejlesztő jellegű munkálatokat. Első­sorban olyanokat, amelyek jól szolgálják a helyi lehető­ségek és a meglevő beren­dezések gazdaságosabb ki­használását. 1982-ben mind­össze 80 mezőgazdasági üzem­nek tették lehetővé — kísér­leti jelleggel — a helyi alap képzését, az idén valameny­nyi gazdaságnak adott ez a megoldás, ám nem kötelező érvénnyel. Az ipari és melléktevékeny­ség után viszont kötelező a műszaki fejlesztési hozzájá­rulás képzése, ezeket az össze­geket központilag használják lel. 1983-ban a MÉM újabb, induló műszaki fejlesztésekre nem ad ebből az alapból köz­ponti támogatást, csak a ko­rábbi években megkezdett munkálatokhoz járul hozzá a forrás által nyújtott lehetőség határáig. Egyebek között kor­szerű sertéstelepek műszaki technológiájának kialakítását támogatják, néhány - új szarvasmarha-telep építését is gyorsítják az alapból. Kisszövetkezet a vegyipari egyetemen Műszaki fejlesztésre, az üzemszervezés korszerűsíté­sére kötött megállapodást a Veszprémi Vegyipari Egyete­men tevékenykedő kisszövet­kezet, a Keminden, és az Ipari Szövetkezetek Veszprém megyei Szövetsége. A szerző­dés értelmében a hallgatók­ból és oktatókból alakult kis­szövetkezet részt vesz az ipa­ri szövetkezetek technológiái­nak, termékeinek korszerű­sítésében és a hatékonyabb munkaerő-gazdálkodás meg­szervezésében. A vállalkozás­ra esztendőnyi eredményes tevékenysége jogosítja fel a Keminden-t. Az elsőéves mérleg szerint árbevételük meghaladta a 2,2 millió forin­tot, tiszta nyereségük pedig a százezret. Munkájukat leg­nagyobb mértékben a fűzfői Nitrokémia vette igénybe, a munkaerőhiánnyal küszködő üzemrészeiben a kisszövet­kezet tagjai vállaltak — a fo­lyamatos termelés érdekében — hétvégi műszakokat. Az utóbbi öt hónapban a fűzfői gyárban 40 millió forint ter­melési értéket állítottak elő, munkájuk hatmilliós nyere­séget hozott az üzemnek. A Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat megbízá­sából a minőségvizsgálatok­ban, környezetvédő intézet lé­tesítésénél laboratóriumi sze­relésekben, műszerek beállí­tásában vettek részt. Országos iótáta Országos kólótábor kezdő­dött szerdán legnagyobb nem­zetiségi megyénk — Baranya — székhelyén: Pécsett. A balkáni népek híres körtán­cáról elnevezett találkozó résztvevői a magyarországi délszlávok néptánckultúrájá­val ismerkednek. Az ötnapos program házigazdája a Janus Pannonius Tudományegye­tem nemzetközi hírű Bara­nya táncegyüttese. Hazánk minden részéből százan gyűl­tek össze a Mecsekalján, nemcsak szerb, horvát és szlovén táncosok, hanem a nemzetiségi néptánc iránt ér­deklődő magyar szakembe­rek, együttesvezetők is. Két évvel ezelőtt kísérlet­képpen rendezték meg az el­ső pécsi kólótábort, amely­nek itthoni sikere után élénk visszhangja volt külföldön. Ezért határoztak úgy, hogy rendszeresen megszervezik a nemzetiségi szakmai találko­zót. A kóló varázsa abban van, hogy máig megőrizte ősi, közösségi jellegét, s nap­jainkban vonzóbb az embe­rek számára, mint a szóló­vagy párostáncok kínálta él­mény. A pécsi tábor tagjai szá­mára a nemzetiségi néprajz, népzene és néptánc neves szakemberei — köztük jugo­szláv vendégek — tartanak elméleti és gyakorlati foglal­kozásokat. A Borsodi Szemle második repertóriuma Á Borsod megyéi II. Rá­kóczi Ferenc Könyvtár most adta közre a Borsodi Szem­le című tudományos ismeret- terjesztő folyóirat második repertóriumát. Az első 1968- ban jelent meg, Kluger Lász- ióné szerkesztésében, igen jó kiállítású kötetben, nyomdai nyomással, a Könyvtári fü­zetek 3. köteteként és az 1956 és 1967 közötti időszakban megje ént lapszámok anyagát tarta'mazta. Most szerényebb klálliídsban, de alapjában azcncs szerkesztési elvek sze­rin* mutatja be az új reper­tórium az 1968 és 1977 között megjelent lapszámokat, dr. Székclyné Forintos Judit összeállításában. (Tudjuk, hogy egy repertórium össze­állítása nem rövid távú fel­adat, a lezárást követő öt- eaztendei késés, a megjele­néssel együtt pedig hat év mégis kicsit hosszúnak tű­rik.) A repertórium élén sajtó- történéti adatokat találunk, amelyek a folyóirat indulá­sától, 1956-tól a repertóri­um zárásáig, tehát huszonkét évfolyamra vonatkozóan be­mutatják a szerkesztőket, a szerkesztő bizottságot, az éves megjelenési számot 1968-tól tételesen ismerteti a megjelent negyven szám tar­talmát, s amely publikáció­nál a cím nem fejezi ki egy­értelműen a tartalmat, ott rövid annotációt olvashatunk, valamint utalásokat a hason­ló témával foglalkozó írások fellelhetőségére. A repertóri­umot gazdag mutató teszi teljessé, amely témák, sze­replő személyek és* földrajzi helyek szerinti megközelítés­ben segít egy-egy érintett publikáció könnyebb megke­resésében. A publikációk is­mertetéséiről, nemkülönben a mutatók témánkénti feljegy­zéseiből is kitűnik, hogy a Borsodi Szemle viszonylagos szűkös keretei ellenére is igen széleskörűen igyekszik áí fogni Borsod megye min­dennapjait és megőrzésre ér­demes múltját egyaránt. <bm) Pataki számvetés Vizsgáztak és tanulnak tovább... Január utolsó napja a sá­rospataki Comenius Tanító­képző Főiskolán a félévi vizs­gaidőszak hivatalosan utolsó napja is volt. Ennek megfe­lelően a délelőtti órákban mind a földszinti, mind az emeleti folyosókon találkozni lehetett a tanítói szak nap­palos és levelező tagozatos hallgatóival. Drukkban — hát természetesen; ez hozzátar­tozik a vizsgaidőszakhoz. A megszokottan ismert jellem­zők, sajátosságok mellett az idén jött egy „újdonság”: a kemény megterhelés. A vizs­gaidőszakról, a tapasztalatok­ról, az elképzelésekről beszél­geti ünk Sárospatakon dr. Földy Ferenccel, a Comenius Tanítóképző Intézet megbí­zott főigazgatójával. Ö kezd­te (frissen készített statisz­tika alapján): — Ennek a vizsgaidőszak­nak az a legfontosabb jel­lemzője, hogy a meghosszab­bodott szorgalmi idővel meg­rövidült a vizsgákra szánt napok száma. Január elsejé­től január 31-ig kellett a 341 nappali és 290 levelező tago­zatos hallgatónak számot ad­ni arról, mit végzett diák és tanár az elmúlt hónapok so­rán. Ránézésre sem irigy­lendő, amit meg kellett csi- ná'ni, hiszen, átlagban tizen­két vizsgát tettek hallgató­ink ... — Ez természetesen a ta­nárok energiáját is igénybe vélte?! — Azt tartjuk, hogy a vizsgaidőszak éppen olyan fontos a tanár munkájában, mint a diák jeggyel való megméretésében. Nem csu­pán szólam, hogy a pedagó­gusok, a vizsgatárgyakat ta­nító tanárok felelőssége a vizsgaidőszakban egyenlő a diákokéval... — Az átlagosan emlegetett vizsgaszámok puszta oszló ti művelet után is jól jelzik, hogy nagy volt a megterhe­lés. Tudjuk, hogy új „do­logról'' van szó, de éppen ezek miatt lehet megkérdez­ni: vannak-e elképzelések, reális javaslatok azt céloz­va, hogy „simábban” essenek .túl a hallgatók a vizsgakö­telezettségen? — Okulva a lerövidült vizsgaidőszak tapasztalatai­ból, már megfogalmazódtak a rész- és elővizsga-lehetőségek gondolatai. — Mit jelentene a rész­vizsga"> — Az érdekelt tanszékve­zetőkkel már felmértük a le­hetőségeket. Azt jelentené a részvizsga, hogy például a kollokviumi jellegű tárgyak­ból (ismét példákéni mond­va: lermeszetismeiet; fei'c- céslélektan; politikai gazda­ságtan; a magyai munkás­mozgalom története) egy-egy nagyobb ónálló egység meg­tárgyalása után a hallgatók vizsgázhatnának ... Azt gon­doljuk, hogv ezzel a folya­matos tanulásra, önképzés­re is jobban rászoktatnánk a hallgatókat. .. Ugyanez mondható el a differenciált (szakkollégiumi) tárgyakról is ... — Érvényes-e mindez a le­velező tagozaton tanulókra is? — A levelező oktatás sa­játosságainak figyelembevé­telével mindazt, amit a rész­vizsgákról elképzelésként, ja­vaslatként mondtak, meg le­het valósítani. És szeretném leszögezni, hogy mindehhez a minisztérium támogatását is bírjuk. Vagyis nem ál­mokkal, hanem reális elkép­zelésekkel állunk szemben ... — A korábbi évekből is­merten tudjuk, hogy a leve­lező oktatásban részt vevők tanulmányi átlaga közel egy egész tizeddel gyengébb, mint a nappalisoké. Van-e ebben változás? — Sajnos, most is azt kell mondani, hogy az a tény: a levelezősök majd’ ötven Immár 26. alkalommal rendezik meg a mezőgazda- sági könyvhónapot, amelyre nagy figyelemmel készülnek a Művelt Nép Könyvterjesz­tő Vállalatnál. író—olvasó találkozók, könyvbemutatók, kiállítások sokaságával sze­retnék felhívni az olvasók figyelmét a legújabb kiad­ványokra, közvetlen segítsé­get adva a mezőgazdaságban dolgozók szakmai tudásának elmélyítéséhez. A könyvhónap alkalmából a vidéki könyvesboltokban százaléka nem a pályán dol­gozik — ez rányomja a bé­lyegét a vizsgaidőszakos számadásukra is ... — Az előbbiekben szó esett arról, hogy ez a félévi vizs­gaidőszak sokkal nagyobb megterhelést jelentett diák­nak és tanárnak ... Az el­múlt évekhez képest esett-e ezzel összefüggésben a tanul­mányi (vizsgaeredmény) át­lag a főiskolán? — Nagy örömmel mond­hatom: nem. Pedig az előbb nem is szóltam arról, hogy az idén először kellett szi­gorlatozni matematikából. Az eredmény? Igen lelkíismere- l».s felkészülés, a tárgy ko­molyan vétele után jó ered­mények születtek a vizsgá­kon. És általában Is azt ál­lapíthatom meg a tanszék­vezetői ;.e entések után, hogy minden tárgy „felelői” — a kevesebbre szabott napok mellett is — a korábbi évek „nívóján" teleltek meg a kö­vetelményeknek ... Február elsején megkezdő­dött a második félév a sá­rospataki Comenius Tanító­képző Főiskolán. A megbí­zott főigazgató szerint ezek­től a hónapoktól sem kell „félteni” a nappali és levele­ző tagozat tanító-hallgatóit: a hónapok múlásával egyre erőteljesebben mutatkozik meg valamennyiükben a pá- Ivéhoz való vonzódás. Lesz a hajlamokból használható cse­lekvés-képesség ... Tcnagy József összesen 53-féle könyvújdon­ságot, több mint 232 ezer példányban, 14 millió forint értékben kínálnak. A Művelt Nép a Mezőgazdasági Kiadó­val közösen félezer kötetből álló reprezentatív kiállítást rendez az idei könyvhét or­szágos megnyitójának szín­helyén, az MSZMP Heves megyei Bizottsága egri okta­tási igazgatóságának szék­házában. A szakkönyvtárlat február 4. és 11. között te­kinthető meg. A mezőgazdasági kenyviiónap esMínvei Kalandorok, arányik és más ingyenéi |3.| Bállá Ödön: A rulettcsászár és a fia Az idősebbek még emlé­kezhetnek az 1931-ben nyílt fényes kávéházra a Körút és a Wesselényi utca sarkán. A tulajdonosa Bucsinszky La­jos volt, akinek kalandos pályafutása nem nevezhető éppen dicsőségesnek. Bucsinszky Lajos az első világháborúban kantinos volt. Itt szerezte meg az in­duló tőkét, amellyel később, több forduló után vagyonát megalapozna, A háború után a Szentkirályi utcában levő Balaton Űri Klub bérlője lett. Annak idején legálisan több ilyen kártyaklub is mű­ködött Budapesten. A bankot — amely tudvalévőén jobbá­ra nyer — Bucsinszky adta. Később, pontosan 1922-ben egy olasz vállalkozóval bérbe vette a siófoki játékkaszinót. Akkoriban Siófok a mondén világ találkozóhelye volt. A játékkaszinó zsúfolt volt, ömlöttek oda a játékosok, és persze a pénz is, amelynek egy része Bucsinszky zsebé­be vándorolt. így Bucsinszky egyik évről a másikra dús­gazdag ember lett. Társát ki­fizette, majd egy siófoki penzió bérlőjével társult. Három gyermeke közül fia, Tivadar volt a kedvence. A jóképű, szőke, - széles vállú fiatalember iskolái elvégzése után Prágában lett hentes­inas. Apjának az volt a ter­ve, hogy fia az ő segítségé­vel később Magyarországon hentesüzemet létesítsen. A fiú Prágában valóban meg­tanult mindent, ami a szak­mához tartozik, csak éppen semmi kedve nem volt ah­hoz, hogy hentes legyen, s Morley néven artistaként : ’ rta partnerével az európai városokat, és a Balkánt. Ké­sőbb megunta ezt a pályát is, és egy szép nap haza­jött. Most már hajlandónak mutatkozott arra, hogy apja kívánságát teljesítse, belépett hát az egyik legnagyobb ma­gyar henlescéghez, ahol csakhamar üzletvezető lett. Eközben apja egyre-másra alapította a fővárosban a titkos kártyaklubokat, ugyan­akkor számos helyen bérelt pinkát, azaz adta a bankot, így a filmklubban és az Eötvös utcai filmotthonban. Ezek mellett a Wesselényi utcában titkos rulettklubot nyitott. Krupiék és felhajtók egész seregével dolgozott. A nagyobb kávéházakban, ven­déglőkben és mulatókban ott ültek emberei, akik a ven­dégeknek diszkréten súgták, hol játszhatnak sment vagy rulettet. A fővárosban gom­bamódra szaporodó titkos kártyaklubok és rulettbar­langok nagy részé Bucsinsz­ky Lajos érdekeltsége volt. Egyre nőtt vagyona és ezzel egyenes arányban a’klubjai­ban kifosztott áldozatainak száma is. A Bucsinszky Ká­véház már csak cégér volt. Klubjaiban napirenden vol­tak a botrányok. Bucsinszkv azonban nem sajnálta a pénzt, hogy a kínos szenzá­ciókat elsimítsa. A lapok so­rozatos támadásai következ­tében azonban 1935-ben a rendőrség kénytelen volt rendőri felügyelet alá he­lyezni. Az ügy akkoriban nagy’ port vert fel, hiszen Bucsinszky Lajos este 10 óra után a saját kávéházába sem mehetett be. Ott volt azonban Bucsinszky Tivadar, aki apja utasítására tovább vezette a kártya- és rulettklubokat. Bucsinszky Lajos ebben aa időben került összeköttetés­be a szélsőjobboldallal. Fa­natikus Hitler-imádó volt, néhány évvel később úgy­szólván minden Hitler-gyű- lésre Németországba utazott, hogy tanúja legyen a Führer beszédeinek. Kávéházánntc falát Hilier-képek díszített

Next

/
Thumbnails
Contents