Észak-Magyarország, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-03 / 28. szám

1983. február 3., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 5 ÚJÍTÁSBÓL NÉGYMILLIÓ FORINT A vasút érdekei találkoztak «Miskolci Járműjavító Üzem év végi célkitűzéseivel ak­kor, amikor a járműpark fenntartási költségeinek csök­kentése mellett közel 200, a MÁV tulajdonában lévő ko­csi javításával többet adtak át a forgalomnak, s ugyan­akkor nem lépték túl a meg­határozott fenntartási költ­ségkeretet. Ezenkívül növel­ték az erőfeszítéseket olyan munkák elvégzésére, ame­lyek az üzemnek és a MÁV- nak is árbevételt jelentet­tek. A sárospataki üzem jelen­tős részt vállalt a terv sike­res teljesítéséből. Terven fe­lül 41 targonca javítási mun­káit végezték el, s közremű­ködtek a vasúti berendezé­sek karbantartásában is. Nö­vekedett a termelékenység is a járműjavítóban. A javítás céljára leadott vasúti teher­kocsik tartózkodási idejét közel 1700 nappal rövidítet­ték le, így a munkaverseny­ben vállalt 5 százalékkal szemben, 6 százalékra csök­kentették le ezt az időt. Az elmúlt évben 98 újítási javaslatot adtak be a javító dolgozói, amelynek mintegy 60 százalékát be is vezették. Az ebből eredő megtakarí­tás meghaladja a 4 millió forin/tot. Mint az év első hónapja is mutatja, a na­gyobb feladatokhoz vrló al­kalmazkodás változatlanul nagy erőfeszítést jelent, így ebben az évben is szükség van — a bizalmi testületi ülésen is a szocialista bri­gádvezetők tanácskozásán el­hangzottak szerint — az operatív intézkedésekre. ' Pál István Miskolc MÁV Járműjavító Üzem FALUGYŰLÉS BÁNRÉVÉN Több mint százan jelen­tek meg január 26-án azon a falugyűlésen, amelyen a község elmúlt évi munkájá­ról, fejlődéséről, s az 1983. év terveiről, célkitűzésedről számolt be Garaj Dániel vb- titkár. A nagy érdeklődés­sel hallgatott beszámolóból örömmel értesültünk arról, hogy igen sok valósult meg az előző falugyűlésen felve­tett kérésekből, kívánsá­gokból, javaslatokból. Ezek ték. Amikor a belügyminisz­ter utasítására 1939-ben va­lamennyi nyilvános kártya­klubot bezárták, Bucsinszky Lajos egymás után nyitotta meg az újabb titkos kártya- és rulettklubokat. Tivadar most már végleg apja hűsé­ges segítőtársává vált. Telj­hatalmú megbízottként ve­zette a kártyabarlangokat, emellett ö is szoros barát­ságot tartott fenn a nyila­sokkal. Hovarcz Emilnek személyes jó barátja volt, an­nál is inkább, mert apja mecénásként nagy összegeket adományozott a nyilaskeresz­tes pártnak. Közben Bu- csinszky Tivadar megnősült. Dúsgazdag főnöke, a hentes- mester ellenezte a házassá­got, mire a fiatalember meg­szöktette a lányt. Minden­áron be akart ülni a nagy vagyonba, azonban csalódott, mert a hentesmester az es­küvő után kitagadta lányát. Bucsinszky Tivadar, mi­után házassága révén nem jutott nagyobb összeghez, to­vábbra is apja mellett ma­radt. A második világhábo­rú alatt is működött két ru­lettklubja, mindkettő a Déli­báb utcában. A rendőrség annak ideién sorozatos raz­ziákat rendezett a titkos klubok felgöngyölítésére, így sikerült ezt a két klubot is leleplezni. Bucsinszky Tiva­dart hat hónapra internál­ták, majd rendőri felügyelet alá helyezték. Amikor kiszabadult, még szorosabb összeköttetésbe ke­rült a nyilasokkal. Most közül például az általános iskola korszerűsítését, a vil­lanyhálózat bővítését emlí­tem. A község lakói 1 millió 200 ezer forint értékű társa­dalmi munkát végeztek, ami­ért a vb titkára köszönetét mondott, s kérte, hogy to­vábbra is segítsék a község lakói a kitűzött célok meg­valósítását. Murányi Tibor Bánréve MIÉRT ÁRULJÁK, HA NEM JAVÍTHATÓ Az edelényi vasboltban egy csehszlovák gyártmányú Móra 212 pb-gáztűzhelyet vásároltunk szeptember 16- án. Üj szerzeményünknek sajnos, nem sokáig örülhet­tünk, mert elromlott a sütő automatája, s így állandóan zár. Decemberben többször is jelentettük a szerviznek, s végre január 22-én ki is jött egy szerelő. A készülék azonban ettől még nem vált használhatóvá, mert csalt megnézte. s kijelentette, hogy külföldi készüléket jót­állásra nem javítanak. A ja­vítás költsége körülbelül 700 forint lenne — mondta —, s ezzel elment. Ez a válasz bizony nagyon meglepett, hiszen állami boltban vásá­roltuk a tűzhelyet, s ott ezt senki nem közölte velünk Most már bizalmatlan, s bi­zonytalan is vagyok, hogy vásároljak-e oly;in készülé­ket. ami nem itthon készült, hiszen már másodszor járok így. Egy lengyel gyártmányú sztereo lemezjátszót vettem 1981 decemberében 4100 fo­rintért, s a tű tönkrement A szervizben, a műszaki bolt­ban sem kapható ilyen T 2001 D, vagy MF 100 típusú tű, így aztán ezt a drága ké­szüléket is csak nézhetem, bosszankodhatom. de hasz­nálni sajnos, nem tudom. Vajon miért árusítunk olyan készülékeket boltjainkban, amelyekhez sem garanciális időben, sem a vásárlás után két-három éven belül már nem lehet alkati-észt besze­rezni? ' Fábián István Kurityán József A. u. 8. A GÖNCI ÁFÉSZ FIGYELMÉBE Abaújvárott többen is fog­lalkozunk nyúl tenyésztéssel, már veszélyesnek tartotta a titkos kártyaklubok létesíté­sét, és anyja szikvízüzemét • vezette. Naponta látogatója volt az Andrássy út 60-ban levő Nyilasháznak. Üjpesti rakparti lakása a nyilasok állandó találkozóhelyévé vált. A hatalomátvétel után Bu­csinszky Tivadar Hovarcz Emil személyi titkára lett. Bízott — legalábbis úgy vi­selkedett — a német győ­zelemben, de azért nyitva hagyta magának az utat az ellenkező esetre is. Az ostromot Budapesten élte át, majd Bécsbe szö­kött. Apját a demokratikus rendőrség internálta. Néhány hónappal később az egykori rulettcsászár meghalt. Fia azonban hű maradt a „szak­mához”, Becsben rulettklu­bot nyitott az Ungarnstras- sén, egy nyolcszobás lakás­ban. Nem nehéz kitalálni, hogy miből tellett neki mind­erre. Mint valamennyi nyi­lasvezető, ő sem érkezett üres kézzel az osztrák fővá­rosba. Amikor az osztrák hatósá­gok felfigyeltek a tevékeny­ségére, Bucsinszky odébb- álít, Buenos Airesbe ment. Argentínai életéről nem so­kat tudunk, beszélik, hogy volt szakács, majd kávéhá­zat nyitott, állítólag a ru­lettel is újra próbálkozott, de ott ebből „császár” nem lehetett. (Következik: AZ UTOLSÓ MAGYAR NABOB) de már azon gondolkozunk, hogy abbahagyjuk. Annyi bosszúságot okoz ugyanis, hogy a göncd áfész, ahová a táppal való ellátás szempont­jából tartozunk, nem lát el bennünket megfelelően. A felvásárló hiába kéri, két- három hét is eltelik, amire a hozzánk 8 kilométerre lé­vő Göncről ideérnek vele. Most két hete választottam el a kisnyulakat. s ebben az időszakban feltétlen szüksé­gé lenne a tápra, de mit te­hetek, ha nem küldenek. Sajnos, nem először járok így. mert már évek óta min­dig bosszúságot, idegességet okoz. hogy nem lehet időben táphoz jutni. Ahhoz, hogy a nyulakat időben és veszteség nélkül át tudjuk adni az áfésznek. több törődést, a ta­karmány rendszeres szállí­tását kérjük. Magyari Lajosné Abaújvár Kovács u. 19. * A MÉSZÖV főelőadója. Korács István válaszol: — „Nem szeretnénk, ha a nyúl- tenyésztők elveszítenék ter­melési kedvüket, hiszen nép­gazdaságunknak minden mennyiségben szüksége van ebből az állatfajtából, amit exportra értékesíthetünk. Érdeklődtünk a gönci áfész- nél a táp szállításával kap­csolatosan, ahol elmondot­ták. hogy ismerik ezt a prob­lémát, s elnézést kérnek a tenyésztőktől. Sajnos, elő­fordult, hogy előre nem lá­tott akadályok — mint pél­dául gépkocsi-meghibásodás — miatt késtele a táp ki­szállításával, de mindent el­követnek annak érdekében, hogy a jövőben hasonló eset ne történjen meg. Középkorú, magasra tar­tott fejű hölgy indul billegő léptekkel az álló villamos mögül keresztül a síneken a túlsó oldalra, nem látván, hogy az ellenkező irányból éppen most közeleg a sze­relvény. A járdaszigeten áll­dogáló leendő utasok látják, és amúgy szemre méricské­lik a közelgő járgány sebes­ségét, távolságát, összeha­sonlítva mindezt a billegő léptékű hölgy mozgási ener­giájával. Ügy tűnik, elkerül­hetetlen az összeütközés, sokkal inkább a gyalogos ká­rára, mint a villamoséra. E pillanatban a hölgy kibuk­kan az álló villamos mögül, az érkező szerelvény csön­get. berreg éktelenül, a gya­— Most hová megyünk, János bácsi? — A Szász-stúdióba. — Miért Szász-stúdióT — Mikortól is ... Tavaly augusztustól nevezzük így, amióta az öreg állandóan itt van. A velünk szomszédos teremben. Nálunk készülnek azok a nyers áruk, amelyek­nek a nagy részét ő tervez­te. Meg persze a többi ipar­művész is. Azt hiszem, kilenc van itt a Hollóházi Porcelán- gyárban. Igényes munka ez, igen igényes. Oda kell fi­gyelni. Ezért is vagyunk óra­béi Den. Nem szériamunka ez . — Milyen viszonyban van­nak Szász Endrével? — Nagyon jóban. Naponta többször is benéz hozzánk, és mi is átmegyünk, ha va­lami tanács kell. Két ara­nyos kutyája van ... — Miért hívják öregnek? — Az: csak a háta mögött ... Pedig nem is az. Ha jól tudom ná am csak pár év­vel idősebb Dt olyan ko­moly tud lenni... — Hogyan áll össze a na­pi munka? — Ebben a teremben ko­rongosok dolgoznak. Öntünk, korongozunk, ragasztunk fü­leket, talpakat, tisztítunk késsel, szivaccsal, beformá­zunk, ráformázunk ... Ezek olyan szakmai szavak kérem, nehéz azt magyarázni, ha A NEB negyedszázada Tíz éve népi ellenőr Györkefalvi Imre 1980 nyarától dolgo­zik az Özdi Kohászati Üzemekben, személy­zeti vezető. Azelőtt csaknem húsz évig a kenyérgyárban tevékenykedett laborveze­tőként, üzemvezetőként, hosszú ideig a párt vezetőség tagja is volt. — Vegyésztechnikus az alapképzettsé­gem, ma sem fordítottam hátat a szakmám­nak, olvasom a szaklapokat, tagja vagyok a Magyar Kémikusok Egyesületének, nem esnék kétségbe, ha úgy hozná a sors, hogy újból egy laboratóriumban kötök ki. De az emberekkel azért sokkal jobban szeretek foglalkozni, mint a kémcsövekkel, a vegyi berendezésekkel. Ezért jöttem szívesen sze­mélyzetisnek az ÖKÜ-be. Es ezért vállalok olyan sok társadalmi megbízatást, amelyet sokan már túlzottnak is tartanak. Hosszú évek óta önkéntes rendőr vagyok, húsz éve dolgozom a polgári védelemnél, a Hazafias Népfront ifjúságvédelmi albizottságában, tanítok a marxista középiskolában. És ezért esküdtem föl tíz évvel ezelőtt r.épi ellen­őrnek ... — Milyen munkákat kap az Ózd városi­járási Népi Ellenőrzési Bizottságtól? — A népi ellenőrök munkája azért szép, mert változatos. Tíz év alatt egyetlen év sem maradt ki, rendszeresen részt veszek az országos, vagy megyei célvizsgálatokban, alapvizsgálatokban. — Milyen vizsgálatokra emlékezik szí­vesen? — A munkáslakta települések kereske­delmi ellátottságának vizsgálatára talán azért, mert folyamatos volt, több éven át vissza-visszatértünk rá. Es ami lényeges, sokat javult a helyzet. Vásárlókat interjú- voltunk meg, bolti eladókat, boltvezetőket, az áfész-ek vezetőit, a kiskereskedelmi vál­lalatok képviselőit. Sok esetben a boltve­zetők örültek a legjobban, ha megjelen­tünk, mert elmondhatták, hogy a rendelé­seiknek nem tesznek eleget a nagykereske­delmi vállalatok... — Nem minden esetben népszerűek a népi ellenőrök. — Több helyen érzünk ellenszenvet, de valamennyiünk tapasztalata az, hogy azo­kon a helyeken nem fogadnak bennünket szívesen, ahol vannak takargatnivalók. Amikor a mezőgazdasági termelőszövetke­zetek ipari melléküzemeinek működési kö­rülményeit vizsgáltuk, bizony nem volt ked­vező a hangnem. Súlyos munkavédelmi hiá­nyosságokkal találkoztunk és más rendel­lenességekkel is. Az egyik termelőszövet­kezet fafeldolgozó üzeme működésének a felfüggesztését és vezetői felelősségre vo­nását kellett, hogy kezdeményezzük. A vizsgálatot követően, néhány hónap múl­va az egyik üzem munkása fiktív kifizeté­sekről tett bejelentést. A panasz igaznak bizonyult, a vezetőt leváltották. Az alap­os célvizsgálatokon kívül, közérdekű beje­lentések kivizsgálására is kapok feladato­kat. — Nem 1áradt még bele a munkaidőn kívüli elfoglaltságokba? — Valamennyi megbízatásomat pártfel­adatként végzem. Bízom abban, hogy a munkámnak eredménye van. Nem vagyok kényelmes ember. Addig dolgozom, amíg egészségileg bírom és amíg örömömet le­lem benne. Egyelőre nem vagyok fáradt, és sikerélményeim is vannak L. Gje logos kissé arra fordítja a fejét, de valamiért nem rea- gáL csak lassacskán billeg. — Igyekezzen hölgyem, siessen! — kiált az álldogá­lók egyike ijedten, hogy megvédje a bajtól embertár­sát. Ami már így kora reggel is szépen bizonyítja, miszerint nem veszett ki az érzés a panelházakban élőkből sem. A jótét lélek, az álldogáló férfiú jól . hallhatóan, senki más előtt nem restelkedve, és nem vonakodva hozta valaki nincs benne... Ami itt elkészül, a polcra kerül száradni. Utána letisztítjuk, és irány a zsengélő. Ott 800 fokon ég. Ezután bemázolják, és megv az erős tűzbe, 1300 fokba Így lesz belőle porce­lán . . . — Ma Szász-féle mokkáscsé- szét készítettem. De jó ideig nem is lesz más. mint az ál­tala tervezett teás-, kávés- és étkészlet. Azzal foglalko­zik itt most mindenki. — Változatos itt a tenni­való? — Ivlost már az. De ami­kor idektrülUm. 14 eves kJ romban, kemencepucolóként kezdtem. Azzal nincs mit di­csekedni. Két évig csináltam, aztán H45-ben raktam a Ke­mencét és égettem is. Az edénygy áitoknál 1956-tól egé­szen 1968-ig dolgoztam, mint betanított munkás. Na, az volt a változatosság, nem mondom! Eveken keresztül csak készletek bögréi, csé­széi mentek át a kezemen. Aztán letettem a szakmunkás- vizsgát, és úgy lettem Igazán korongos. Akkor kerültem ide véglegesen. nyilvánosságra érzéseit, me­lyek emberiességet, jóakara­tot sugároztak. Jó bizony ta­pasztalni az elidegenedés vi­lágában az ilyesmit! Melen­gető. szép dolog ez! Közben a hölgy az utolsó pillanatban mégis átér a sze­relvény előtt, melynek veze­tője elvörösödve mond vala­mit. Vajon ilyenkor mit mondhat? A hölgy’ pediglen látható tartással, megvetés­sel végigméri az imént szó­lamló jótét lélek férfiút, és szólal: — Megérte? — Meg bizony. Ma már a legmagasabb órabért kapom, 26 forintot. És változatos, amit csinálok. Mindig mást és mást. újabb és újabb for­mákkal. Néha elnézek egy- egy holmit, es magam is el­csodálkozom, milyen szépet tudok kihozni az agyagból. Gyönyörködöm benne ... — Mindig <de kívánkozott? — M i más lehetőségem lett volna1 Hollóházi vagyok, s nekünk az eidészeten és a porcelángyáron kívül nincs hova menni. Üjhelv messze van akKor, ha helyben is adódik munka. Itt dolgozik a feleségem és két fiam is. Az asszony szintén korongos. Az egyik fiam gépkocsivezető, a másik nyomdász a matrica­üzemben — Nehéz munka ez? — Csak az öntés nehéz igazán. Amikor a kannából a formába öntjük a folyé­kony anyagot. Megvan az ké­rem formával együtt vagy harminc kiló is. Ezért is jön­nek kor« ngozónak a nők ke­vesebben Inkább festeni sze­relnek. — Törődjön a maga dol­gával! — Hiszen azzal törődök — emígy a jótét. A lassú lép- tejű egy vonalba ér vele, nem méltatja több szóra, sem te­kintetre, de emez most már ha elkezdte, folytatja: — Bi­zony, hogy a saját dolgom­mal törődök! Mert, ha te­szem azt magát most elgá­zolja a villamos, hívni kell a tűzoltókat, a rendőröket, a szerelvény meg csak áll, áll, én meg újfent elkésem a mun­kából, ezt pedig szóvá te­szik, megjegyzik, hát kell ez nekem? Hát azért mondtam, hogy igyekezzék már... Pardon! (priska) — Negyvenedik évét dol­gozza itt az idén. Elégedett ember? — Az vagyok. Van szép házam, két szép unokám. Megbecsülnek. 1975-ben a Munka Érdemrend arany fo­kozatát kaptam, és jó néhány­szor a Kiváló Dolgozó címet is. De többszörös kiváló dol­gozó a IVeségem is. — Tervek, célok? Mégis mi lesz a jövővel. János ba­rst? — A jövő? Még hat évem van a nyugdíjig. Szeretném elérni, megérni.. . Utána meg ... nem tudom. Elbúcsúzunk Babis János­tól. Lefelé menet a liftben, amikor a kezemre nézek, kis híján elnevete-1 masam. Az öreg (ez esetben János bácsi, hiszen ő szintén mes- tei a maga posztján), aki a külső szemlélő számára ész­revehetően tetőtől talpig fi­nom, fehéres porral volt be­vor va, mint vérbeli koron­gos ielentette ki a beszélge­tés során: — Az kérem nem igaz. hogy az agyag árt a bőrnek. Az agyag az egy nagyszerű, csodálatos anyag! Valóban az. János bácsi. Hogy a iormátlan barna masszába valaki formát ál­modik, s aztán mesteri ke­zeken sorra áthaladva, ey’ö- nvörú tárgyi valóság lesz be-' lőle. Keresztény Gabriella Ha mesterek a szomszédok Párbeszéd a korongozásról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents