Észak-Magyarország, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-24 / 46. szám
ÉSZAK-MAG YARORSZAG 2 1983. február 24., csütörtök Andropov cikke a marxizmns és a szocialista építősooka kérdéseiről f Marx halálának 100. évfor1 dulója alkalmából a Kommu- nyiszt, az SZKP KB elméleti folyóirata márciusi számában Jurij Andropov cikkét közli. Az SZKP KB főtitkára „Marx Károly tanítása és a szocialista építőmunka néhány kérdése a Szovjetunióban” című cikkében megállapítja, hogy ma még szélesebben és mélyebben tárul fel a marxi tanítások gazdasági tartalma, mint azok megszületése idején. Más dolog ugyanis megérteni és elfogadni a szocializmus történelmi szükségszerűségének eszméjét, annak elméleti megfogalmazásában, s más dolog résztvevőnek, tanúnak lenni ezen eszmék megvalósításában. A szocializmus létrejöttének történelmi útja nem mindenben úgy alakult, ahogyan azt forradalmi elméletünk megalapítói feltételezték. A szocializmus kezdetben csak egy, s ráadásul a gazdaságilag nem is legfejlettebb országban győzött. A burzsoázia és a reformizmus ideológusai még napjainkban is egész elméleteket gyártanak, megpróbálva bebizonyítani, hogy a Szovjetunióban és más testvéri országokban létrehozott új társadalom nem felel meg annak a szocializmusképnek, amelyet Marx látott maga előtt. Arról értekeznek, hogy a valóság eltért az eszmétől, s eközben tudatosan vagy akaratlanul szem elől tévesztik, hogy tanítását kidolgozva Marxot, a legkevésbé sem valamiféle letisztult, problé^ mamentes szocializmus elvönt eszméi vezették. 'Bégfőbb gondunk jelenleg a termelés, az egész gazda- ■ súg , hatékonyságának növelése. E kérdés fontosságát mélyén átérzi a párt, a szovjet nép.-Ám ami a gyakorlati megoldást illeti, az nem megy. olyan sikeresen, mint szükséges-volna, Ennek több oka is van, EJpsáür ts nem téveszthetjük' széni elől, hogy a gazdasági mechanizmus, az irányítási formák és módszerek tökéletesítése és átalakítása érdekében végzett munkánk nem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyeket a szovjet társadalom anyagi-műszaki, szociális és szellemi fejlettségi szintje támaszt vele szemben. Ez a legfontosabb. Érezzük olyan tényezők hatását is, mint a szükségesnél lényegesen kisebb mennyiségű mezőgazda- sági termék előállítása az utóbbi négy évben, a fűtő-, az energetikai és a nyersanyagok kitermelésének egyre növekvő pénzügyi és anyagi ráfordításai az ország északi és keleti területein. A termelőerők fejlődésének meggyorsításához a gazdasági élet megfelelő szervezeti formáira van szükség. Át kell gondolnunk és következetesen végre kell hajtanunk azokat az intézkedéseket, amelyek felszabadíthatják a gazdaságunkban meglevő hatalmas alkotó erőket. Ezeknek gondosan előkészített, realista intézkedéseknek kell lenniük, vagyis kidolgozásuknál mindig szem előtt kell tartani a szocialista gazdasági rend fejlődési törvényeit. E törvények objektív jellege megköveteli a lemondást minden olyan kísérletről, hogy a gazdaságot természetétől idegen módszerekkel irányítsuk. A szocialista népgazdaság hatékonyságát természetesen nemcsak gazdasági kritériumok alapján kell megítélni. Társadalmi ismérveket is szem előtt kell tartani, figyelembe véve a társadalmi termelés végső célját, amely a szocializmusban Marx‘megfogalmazása szerint a dolgozók jólétének biztosítása, a személyiség sokoldalú fejlődéséhez szükséges feltételek megteremtése. Bármilyen sokrétűek legyenek is a szovjet gazdaság előtt álló feladatok, megvalósításuknak egyetlen célt kell szolgálnia: azt, hogy javuljanak a dolgozók életkörülményei, létrejöjjenek a szellemi és kulturális élet, a társadalmi aktivitás még szélesebb kibontakozásának, felvirágzásának anyagi feltételei. A szocializmus nem kész formában születik meg. A tulajdonviszonyokban bekövetkezett változás önmagában még nem szünteti meg az emberi együttélés évszázadok alatt felhalmozódott valamennyi negatív vonását. Egy ilyen Változás nélkül azonban minden szocia- lizmus-modell bármilyen vonzó formában fogalmazzák is meg, élettelen, csupán kidolgozóinak elképzelésében létezik. A marxizmusnak ez napjainkban is érvényes alapigazsága. A marxizmus úgynevezett alapigazságaival azonban nagyon óvatosan kell bánni, mert meg nem értésüket, vagy figyelmen kívül hagyásukat az élet kegyetlenül megbünteti. Sok munka, sőt hiba árán sikerült csak teljes mértékben felismerni Marx elosztásra vonatkozó nézeteinek jelentőségét. A mindenki képességei szerint és mindenkinek munkája szerint elv hatalmas politikai súlyát ma már a gyakorlat, a szocialista országok tapasztalata alapján is meg tudjuk ítélni. Az elosztási viszonyok ugyanis közvetve, vagy közvetlenül mindenkinek az érdekeit érintik. Mára egyértelműen bebizonyosodott, hogy nem hagyható figyelmen kívül a gyors ütemű munkatermelékenység-növelés objektív gazdasági követelménye. Ha a munkabérek nem ezzel a döntő tényezővel összhangban emelkednek, az eleinte kedvezőnek tűnő következményekkel járhat ugyan, de végül elkerülhetetlenül negatívan befolyásolja az egész gazdasági életet. Olyan igényeket szülhet például, amelyeket a termelés adott szintjén nem lehet kielégíteni, akadályozza egyes cikkek hiányának megszüntetá- sét, ezzel jogos. elégedetlenséget keltve a dolgozókban. A munka, és csakis a munka, annak valós eredményei, s nem valamiféle szubjektív kívánság, vagy egyéni jóindulat szabhatja meg valamennyi állampolgár életszínvonalát. Ez a megközelítés tökéletes összhangban van a szocialista elosztásra vonatkozó marxi nézetek szellemével és tartalmával. Nálunk már hosszú ideje létrejött a munka anyagi és erkölcsi ösztönzésének rendszere. Ez jól szolgálta és szolgálja a szocializmusért és kommunizmusért vívott harc ügyét. Napjainkban azonban mind a rendszer, mind annak egyes formái, s azok alkalmazási módja nyilvánvalóan további tökéletesítésre szorul. Nemcsak arra van szükség, hogy a jó munkát kellőképpen honorálják és megfelelő társadalmi elismerésben részesítsék, hanem arra is, hogy az anyagi és erkölcsi ösztönzés gyakorlata szoros összhangban a példamutató munka- szervezéssel táplálja és fejlessze az emberekben a hasznosság érzését, azt a tudatukat. hogy szükség van arra, amit végeznek. A szocialista rend a társadalmi haladás fő mozgatóerejévé teszi á dolgozók jogainak és kötelezettségeinek egyidejű érvényesítését. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem érvényesülnek az egyes ember érdekei is. Alkotmányunk széles körű jogokat és szabadságot biztosít a szovjet állampolgároknak, ugyanakkor azonban hangsúlyozza a társadalmi érdekek elsőbbségét. A szovjet párt és a nép előtt hatalmas feladatok állnak a XX. század utolsó évtizedeiben. Ezeket összességükben úgy lehet nevezni: a fejlett szocializmus tökéletesítése. Ahogy ez a folyamat előre halad, úgy valósul meg az átmenet a kommunizmusba. Országunk ma ennek a hosszú, történelmi korszaknak az elején áll, s e korszaknak természetesen meglesznek a maga szakaszai, fejlettségi szintjei. Hogy milyen hosszan fog tartani, milyen konkrét megvalósulási formákat ölt, azt a tapasztalat, a gyakorlat mutatja majd meg. Napjainkban helyesen cselekszik az, aki feltéve magának a kérdést, hogy „mi a szocializmus?” — válaszért elsősorban Marx, Engels és Lenin munkáihoz fordul. Ez azonban önmagában nem elegendő. A szocializmus lényegét nem lehet megérteni a Szovjetunió és más testvéri országok népei gazdag tapasztalatainak figyelembevétele nélkül. Ezek a tapasztalatok megmutatják, hogy milyen bonyolultak a szocialista alkotás során felvetődő problémák. De arról is tanúskodnak, hogy a társadalmi lét legbonyolultabb kérdéseinek megoldására csupán a szocializmus képes. A világ társadalmi megújításának, a munkásosztály forradalmi céljai és eszméi megvalósításának útján nagy utat tettünk meg. Újjáalakult a Pöld politikai térképe. A tudomány hatalmas eredményeket szült, lélegzetelállító- ak a. technika vívmányai. Az emberiség ezzel együtt sok új. köztük igen bonyolult gonddal találta magát szemben. Eligazodni e bonyolult mai világban, megszervezni és irányítani a munkásosztály és minden dolgozó forradalmi jellegű társadalmi-történelmi alkotó munkáját — ez az a hatalmas feladat, amelynek megoldásán a marxista—leninista elmélet dolgozik, s amelynek megoldásáért az emberiség haladását szolgáló harc folyik. — állapítja meg végül cikkében Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára. LÉPJEN BE A GYULAI ÜDÜLŐSZÖVETKEZETBE! Minden évben, 2x2 héten az Óné lehet egy-egy lakrész, egy, vagy másfél szobával, konyhával és fürdőszobával, A VÁRFÜRDŐ KÖZELÉBEN. Nem esik tulajdonszerzési korlátozás alá, örökölhető, eladható, kiadható. Tájékoztató és belépési nyilatkozat AZ IBUSZ-IRODAKBAN KAPHATÓ. 3«s: Újabb részleteka P határozatából Algírban véget ért a palesztin parlament ülésszaka. A képen: Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője beszél a zárótanácskozáson. Keddi utolsó munkanapján elfogadott határozatában a Palesztinái Nemzeti Tanács támogatásáról biztosította az ENSZ közgyűlésének azt a határozatát, amely szerint 1983-ban nemzetközi értekezletet kell rendezni a palesztin nép alapvető jogainak támogatására. A PNT felszólította az arab és a palesztin üggyel rokonszenvező országokat, hogy tevékeny részvételükkel biztosítsák a tanácskozás sikerét. A PNT támogatásáról biztosította továbbá a palesztin nemzeti jogok érvényesülését és az igazságos közel-keleti rendezést szorgalmazó ENSZ- határozatoknt. A dokumentum külpolitikai részében a PNT tagjai elismerésüket fejezték ki a szocialista országoknak — elsősorban a Szovjetuniónak és Kínának — a palesztin ügy támogatásáért. Kádár János fogadta Stefan Olszowskit (Folytatás az 1. oldalról.) tagállamai Politikai Tanácskozó Testületé prágai politikai nyilatkozatának nagy jelentőségét, amelynek legfőbb célja az, hogy megállítsák a nemzetközi helyzet további romlását, megőrizzék az enyhülés eredményeit és elmélyítsék a nemzetközi együttműködést. A külügyminiszterek hangsúlyozták, hogy a békés egymás mellett élésnek nincs ésszerű alternatívája, és mindent meg kell tenni a fegyverkezési verseny megszüntetése érdekében. Ezzel kapcsolatosan elengedhetetlennek tartják, hogy előrehaladás történjen Genfben az európai nukleáris fegyverzetek csökkentéséről, valamint a hadászati fegyverzetek korlátozásáról folyó szovjet—amérikai tárgyalásokon. Áttekintve a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről folyó bécsi tárgyalások alakulását, a miniszterek leszögezték: meg kell gyorsítani a valamennyi résztvevő számára elfogadható egyezmény kidolgozását. Ügy vélik, eit elősegítené annak a legutóbbi szovjet javaslatnak a megvalósítása, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok, kölcsönös példamutatás alapján, csökkentse csapatainak létszámát Kö- zép-Európában. A Magyar Népköztársaság és a Lengyel NépköztársaMiskolcon az MHSZ megyei vezetősége tegnap ünnepélyes keretek között megemlékezett a szovjet hadsereg 65 évvel ezelőtti megalakulásáról. A honvédelmi szövetség székhazában lebonyolított rendezvényen az MHSZ dolgozóin kívül a szovjet hadsereg részéről I. Szarafan- juk és N. Zaharjev őrnagyok, valamint kilenc miskolci középiskola képviselői is megjelentek. Ünnepi beszédet Fehérvári ság külügyminisztereinek tárgyalásait szívélyes, baráti légkör, a megvitatott kérdésekben a teljes nézetazonosság jellemezte, ami hozzájárul a két ország és nép sokrétű együttműködésének további fejlődéséhez. Stefan Olszöwski hivatalos. • baráti látogatásra hívta meg Púja Frigyest, aki a meghívást köszönettel elfogadta. István a szövetség megysl titkárhelyettese mondott, majd a Földes Ferenc Gimnázium vegyeskara énekszámokat adott elő. Ezt követően Szarafanjuk őrnagy méltatta „ a szovjet hadsereg és a magvar néphadsereg fegyverbarátságát, s a testvéri kapcsolatot. amely népeinket ösz- szeköti. A szovjet és a magyar himnusszal kezdődött ünnepség az Intemacionálé hangjaival- fejeződött be. Megemlékezés az MHSZ-ben Hegkésett alkalmazkodás F izetésképtelen nyugat-európai országok? Néhány éve még komolytalannak tűnt volna e hipotézis, hiszen' a biztos tőkebefektetéseket kereső bankvilág az elmúlt évtizedben főként az iparilag viszonylag fejlettebb országok felé fordult. A nyakig eladósodott latin-amerikai országok, vagy a megtérülési esélyt alig nyújtó afrikai országok helyett a szabad tőkéknek már 60 százalékát vették fel Nyugat-Európa országai. Éppen ezért aggódnak egyre inkább bankkörökben fokozódó eladósodásuk miatt. A pénzt túlságosan könnyedén megszerző tőkés országok a világ más országaihoz hasonló válságjeleket mutatnak. Súlyos adósságok terhelik Belgiumot, Görögországot; Olaszországot, Portugáliát és Spanyolországot — és kétséges, hogy eleget tudnak-e tenni az esedékes fizetési kötelezettségeknek. A mindössze 5 millió lelket számláló Dánia tie. éve még 2 milliárd dbiláiral tart&áblt ä külföldi magánbankoknak, a múlt év végére az adósság 16 milliárd dollárra ugrott, és az adósságszolgálat ma már felemészti az exportbevételek 10, a nemzeti termék 5 százalékát. A bankvilág egyre kevésbé hajlandó „megfizetni” ezeknek az országoknak viszonylag magas életszínvonalát. A hetvenes évek olajárrobbanásaival párhuzamosan élték át Nyugat-Európa országai is az adósságrobbanást. Írország tartozása alig néhány év alatt két és félszeresére, 7,7 milliárd dollárra emelkedett, Belgiumé 15 milliárd dollárnál, Portugáliáé 10 milliárd- nál, Spanyolországé 13-nál, Görögországé 7 miiliárdnúl magasabb. Az adóssághalmozás olyan, energiában, nyersanyagokban szegény, nyitott külkereskedelmet folytató országokat érint, amelyek számára az a tét, hogy közelítenek-e- a jövőben az élen járó országokhoz, vagy lemaradásuk behozhatat- lanná válik. Az adósságfelhalmozási folyamat kezdetén még egy drasztikus, 5 százalék körüli fogyasztás- és beruházás-visszafogással szanálhatták volna a gazdaságot, de kevesen ismerték föl akkoriban, hogy ez lett volna a kisebb rossz. Megkímélték a kellemetlen érvágástól a vállalatokat és a lakosságot, viszont, mint vezető bankárok megfogalmazzák, elszalasztottak az alkalmazkodást. Az újonnan felvett további hitelek terhei, a kamatok újabb nyomást gyakoroltak a költségvetésre, amely amúgy is az adóbevétel hiányával, illetve a szociális kiadások és munkanélküliségi segélyek emelkedésével küszködik. Az államkassza hiánya megbénította a pangó gazdaságot. Az államháztartás a költségvetésen támadt lyukakat ugyanis kötvények kibocsátásával, hitelek felvételével fedezte, szűkítve, egyben drágítva a vállalkozók által megszerezhető kölcsönöket. Dániában, Írországban, Belgiumban nem is olyan régen 20 százalék feletti szintre ugrottak a bankkamatok, ekkora hozamot pedig a vállalati fejlesztések rendszerint nem eredményeznek, így visszaestek a beruházások. A Közös Piac tíz tagországában a nemzeti terméknek 1973-ban még 23 százalékát fordították fejlesztésekre, ma már csak 18 százalékát. Dániában, Belgiumban; Portugáliában ít> százalékbonloi is elért a fejlesztésük Visszaesésé. A kör azzal zárul, hogy a technológiái korszerűsítések hiányának, és a bérköltségek töretlen emelkedésének együttes hatásaként romlik a nyugat-európai országok helyzete a külpiacokon, csökken kivitelük. Bár számos politikai és gazdasági tényező miatt a közepesen fejlett nyugat-európai országokat a bankárok még megbízhatóbb adósnak tekintik például Mexikónál, azért már őket is felvették a könnyen „bizonytalan hitelképességűvé váló” országok listájára. Nem zárják őket ki a hitelpiacról, de újrafestik a róluk alkotott képet. A „fogyasztói társadalom” egy évtizede még mintaállamának számító Dánia például jelenleg „másodrendű” adós, ami azzal jár, hogy csak keményebb hitelfeltételek, magasabb kamatok mellett juthat kölcsönökhöz. E lőbb, vagy utóbb, valamennyiüknek tneg kell fizetni a megkésett alkalmazkodás árát, Koppenhágától Madridig, napjainkban húzzák szorosabbra a nadrágszíjat. A mi külgazdasági esélyeink latolgatása szempontjából sem mellékes pénzügyi szakértőknek a véleménye, hogy a kilencvenes évekre mindenképpen új versenyképességi rangsor alakul ki Európában. Az évtizedfordulóra eldőlhet ugyanis, melyik közepesen fejlett nyugat-európai országnak sikerül, melyiknek nem a megengedhető szintre leszorítania adósságát. *
