Észak-Magyarország, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-22 / 44. szám

1983. február 22., kedd i ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Zárszámadásokról jelentjük Ttváhbra is az élvonalban Szentistváni VII. Pártkongresszus Tsz (Folytatás az l. oldalból.) teljesítettük, illetve túltelje­sítettük, mert 199,7 millió forint árbevételt értünk el 168,5 millió forint ráfordí­tással. Tiszta nyereségünk 31 millió 184 ezer forint lett. Ezt az eredményt 598 fő ál­lományi létszámmal 8072 hektáros területen értük el... A megye egyik legeredmé­nyesebben gazdálkodó mező- gazdasági üzeméről van szó. Arról. a szövetkezetről, amelynek sikereiből számos meghatározó tényezőt ki­emelhetünk, az eredményes, költséggazdálkodástól kezd­ve, egészen az alkalmazko­dóképességig, piaci rugal­masságig. S mindezek között egy tényező különösen nagy hangsúlyt leap: ez pedig az alaptevékenységek — első­sorban a növénytermesztés — eredményessége. Szenl- istvánon ugyanis a mostani 31 millió forintos nyereség 85 százalékút az alaptevé­kenység adta. Részben úgy, hogy takarékosan termeltek, részben úgy, hogy magas ho­zamokat értek el. Követke­zésképp olcsón — legalábbis a korábbi éveknél olcsóbban — állították elő termel vé­nyeiket. Persze' ez önmagá­ban — mint mondták — még kevés az üdvösséghez. Szükséges hozzá a megter­melt termékek minél ma­gasabb áron történő értéke­sítése is. A szentistvániak, mint a példák mutatják, ke­reskedni is tudnak. Íme: a búza mázsájának szűkített önköltsége 201 forint volt. Ezzel szemben az átlagérté­kesítési ár elérte a 350 fo­rintot. A tavaszi árpánál 185. illetve 460 forint, a lu­cernánál 74. illetve 150, a szőlőnél 560, illetve 1Ó03 forint az önköltségi és az ér­tékesítési ár. Természetesen nem volt minden rózsaszínű. Az őszi­barack például sem a ter­vezett hozamot, sem a várt értékesítési átlagárat nem produkálta. De ott van az állattenyésztés is, amely úgyszintén sem az árbevé­teli, sem a nyereségi tervét nem teljesítette. Az építő- ágazat mutatói sem feleltek meg mindenben a várako­zásnak. Ezek tennivalók, fel­adatok maradnak az idei. és a következő esztendőre. De. hogy mindezek ellenére az összeredmények túlszárnyal­ták még a tervezettet is, az elsősorban az össztevékeny- ségi kör nagy egészében végzett; költségtakarékos, pi­achoz alkalmazkodó, rugal­mas gazdálkodásának, szer­vezett munkavégzésnek tud­ható be. ■ Például azzal; hogy a gáz­program megvalósításával egy év alatt 4,4 millió , forint energiaköltséget takarítottak meg. Például azzal, hogy a gépesítési főágazat — mely a növénytermesztést, állatte­nyésztést, melléküzemági ter­melést kiszolgálja -7- az év­közi áremelések ellenére is 2 millió forintot takarított meg. Vagy például azzal, hogy a lucernaliszt-üzem 1 mázsa lisztet 266 forint elő­állítást költséggel szemben, 435 forintért értékesített. A zárszámadáson megje­lent és felszólalt dr. Ladá­nyi József, a megyei tanács elnöke, a körzet országgyű­lési képviselője, aki minde­nekelőtt az elmúlt évben végzett eredményes munká­ért megyei párt- és állami szervek elismerését mondta el a VII. Pártkongresszus Tsz tagságának. Ezt követő­en 'Szplt- a magyar népgaz­daság - .élmúlt évi eredmé­nyéről, gondjairól, azokról a nehézségekről — amelyek a feszültebbé váló külpolitikai viszonyok közepette — ter­melésünk minden szféráját sújtják. A mezőgazdasági termeléssel kapcsolatban ki­emelte, hogy tavaly az ága­zat 4 százalékkal növelte termelését. Ezen belül me­gyénkben még ettől is foko­zottabb volt a termelésnöve­kedés. A borsodi gazdaságok olyan átlagterméseket értek el 1982-ben, amelyre koráb­ban még nem volt példa. Mind a termelést., mind pe­dig a hatékonyságot tekint­ve, megyénk mezőgazdasági üzemei összességében a leg­sikeresebb évüket zárták. A megyei tanács elnöke a továbbiakban részletesen szólt azokról a beruházások­ról, intézkedésekről, ame­lyekkel sikerült javítani megyénkben a munkahelyi légkört, a közérzetet. A szentistváni VII. Pártkong­resszus Tsz gazdálkodásával kapcsolatban kiemelte azo­kat a kedvező lépéseket, amelj’et megyénk eme ki­váló közös gazdasága az ésszerű gazdálkodás, a taka­rékosság, különösen az ener­giaracionalizálás terén elért. A tegnapi szentistváni közgyűlés az elmúlt év mér­legmegvonása mellett az 1983. esztendő termelési terveit is tárgyalta. Reális, ugyanakkor a továbblépésre sürgető tervekről hallottak a jelenlevők. Olyanokról, ame­lyek — a hozzászólók sza­vait idézve — erőfeszítést követelnek, de nem teljesít­hetetlenek. Mégpedig több, s főleg jobb munkával! Egyébként ezt „bizonygatta" az elnökség mögül „szembe- köszönő” nagybetűs felirat is: „A szocialista mezőgaz­daság további eredménye a hatékonyságtól, minőségtől függ!” (ha) Módosított határidők A Cementipari Gépjavító Gyár dolgozói határidő-mó­dosításra készülnek. Ám, ebben a gyárban ez a fo­galom korántsem kapcsolható össze azzal a negatív, jelen­téssel., amit többnyire egy kézlegyintéssel, fejcsóválás- sal nyugtázunk csak, ha egy régóta várt beruházással kapcsolatban emlegetik az illetékesek. Itt ugyanis a ha­táridő-módosítás mást je­lent: a tervezettnél rövi- debb időt, megbízható, jó munkát. A cementipari gépjavító­ban ilyenkor van a munka dandárja. A cementgyári gé­pek programozott nagyjaví­tására az év első, illetve utplsó negyedében kerül sor. Ekkor kell a gépjavítósok­nak olyan munkát végezni­ük, amely szavatolja egész évben a cementgyárak fo­lyamatos termelését. Régi tnnasztalat: gondos munká­val minimálisra lehet csök­kenteni a váratlan hibák le­hetőségét. Milyen feladatok­kal kell megbirkóznia ezek­ben a hónapokban a Ce­mentipari Gépjavító Gyár kollektívájának? Erről kér­dezzük Lestár Mihály igaz­gatót. — Dolgozunk az ország valamennyi cementgyárában •— mondja —, a nagyjaví­tások időszaka a tél, ami­kor kevesen vásárolnak épí­tőanyagot. Eddig jól állunk: a decemberi, januári határ­időket tudtuk tartani. Mun­kánkra minőségi kifogás sem érkezett eddig. Most egyik legjelentősebb mun­kánk a HCM-be szólít; ahol kemencét javítunk, százan, tizenötezer munkaórában. Az átadási határidőt február 23- ára tűztük ki, az eddig vég­zett munka alapot ad az op­timizmusra, valószínűleg a tervezettől egy héttel koráb­ban elkészülünk. Hejőcsa- bán ebben az esztendőben még egy hasonló nagyság- rendű munkát kell elvégez­nünk. A szűkös cementigé­nyek ismeretében kiemelten kell foglalkoznunk a HCM berendezéseinek karbantar­tásával, hiszen az országban az egyetlen cementgyár a hejőcsabai, amely rendkívül gazdaságosan termel, s to­vábbra is teljes kapacitással kell működnie. — Mi a feladatuk másutt a cementipari gépek javítói­nak? — Pontos munkánk van a bélapátfalvai cementgyár­ban is. Az idén az ipar ré­szére egymillió-százezer munkaórában kell javíta­nunk. felújítanunk a beren­dezéseket. Ehhez 875 dolgo­zó áll rendelkezésünkre. Éves sziaiten nálunk a fluk­tuáció száznyolcvan főt tesz ki. Az elvándorlás leggyako­ribb oka a nehéz fizikai munka, amelyet többnyire a szabadban kell elvégezni. Szerencsére, sok a régi dol­gozónk. kevés kivétellel mind szakmunkások. Jó szakem­berek nélkül nem sokra mennénk, nekünk is fel kel­lett zárkóznunk ahhoz a fejlődéshez, amely a hazai cementiparbnn a hetvenes években végbement. Korsze­rűsítenünk kellett a javítá­sok egyéb feltételeit is. Be­ruházás nélkül, minimális műszaki fejlesztéssel, a tar­talékok jobb kihasználásával kell előbbre lépnünk. Évek óta céljuk a jobb munkaszervezés. Fényképe­ket is készítettek a munka­napokról. rögzítették a kü­lönböző műveleteket, mun­kafogásokat. — Milyen ta­pasztalatokat szereztek a munkanapokról készült fény­képek alapján? — Jobban elő tudjuk ké­szíteni a munkát, sok he­lyen teljes átszervezést haj­tottunk végre. A mérések egyértelművé tették a nor­marendezés szükségességét, sok területen létszámot is sikerült megtakarítanunk. Bebizonyosodott: többet kell dolgoznunk, jobban meg kell kímélnünk meglevő beren­dezéseinket, s ha szükséges, saját erőnkből kell korsze­rűsítenünk a régit. Üjkeletű kezdeményezés a cementiparban: idegen kivi­telezők nélkül, a cementipa­ri gépjavítók segítségével akarják megoldani jó néhány berendezés elkészítését. — Mennyiben alkalmas erre a gépjavító gyár kollektívája? — Az első ilyen jellegű feladatra tavaly vállalkoz­tunk — jegyzi meg Lestár Mihály. — Az NDK-ból ka­pott tervdokumentációik alap­ján kellett elkészítenünk két vagonbuktatót. Ilyen mun­kánk korábban nem volt. A vállalt határidőre megbir­kóztunk a rendkívüli mun­kával, amelyet a gazdasági szükségszerűség testált ránk. Hasonló jellegű feladatra az idén is vállalkozunk. Most a Dunai Cementmű számára kell — várhatóan ugyancsak NDK tervdoku­mentációk alapján — elké­szítenünk egy törőt és az ' ehhez szükséges berendezé­seket. Feltételeink az, idén már jobbak: korszerűsítet­tük a lemezhengerlő gé­pünket, és az élhajlító be-, rendezést, továbbfejlesztet­tük a hegesztést és megfe­lelő szakembereiket képez­tünk M. dévald — A mozdony- javitoban Csapágy» Az M—47—2000-es sorozatú hidraulikus dízelmozdony mo­torjának főtengely-csapágya­zásán dolgozik Tóth József III., az ezüstjelvényes, szocia­lista brigád vezetője, a MÁV Miskolci Vontatási Főnökség mozdonyokat javitó üzemében. Fojtón László felvétele A fejlődés jó lehetősége Újításokról Az elmúlt évi termelőmun­kát összegző számadatok is­meretében elmondható, hogy megyénk legrégebbi vegy­ipari vállalata, az Északma- gyarországl Vegyiművek sem tudta, úgymond, a gyárkapu­kon kívül tartani a világgaz­daságban végbemenő recesz- sziót. A külpiaci problémák természetesen itt is hatottak, kedvezőtlenül éreztették ha­tásukat. Ez megmutatkozott abban is, hogy a termeléshez szükséges importanyagokat nehezebben tudták beszerez­ni, mint korábban, ami ter­mészetesen hatással volt mind a termelőmunkára, mind pedig a vállalatnál fo­lyó beruházásokra, fejleszté­sekre, új termelő egységek üzembe helyezésére is. Ennek ellenére ez a jó hírű vállalat az elmúlt évben is számot­tevő nyereséget realizált, igaz, a, tervezettnél valamivel kevesebbet, ám ez is elegen­dő ahhoz, hogy teljesítsék fi­zetési kötelezettségeiket és tovább fejlődjön, korszerű­södjön a vállalat. Manapság sokat beszélünk az úgynevezett kedvezőtlen hatásokról, számos iparágat .sújtó gondokról, problémák­ról. A gyár az elmúlt eszteh- dobén is talpon tudott ma­radni. Minek köszönhető, mi­nek tulajdonítható ez az ered­mény? — erről kérdeztük dr. Mogyoródi Ferencet, a vál­lalat műszaki igazgatóhelyet­tesét. — Több más tényező mel­lett, első helyen említeném a vállalatnál folyó műszaki fejlesztői munka hatékony­ságát, a kutatások eredmé­nyeit. A rugalmasság és a piacképesség megőrzésé te­kintetében ugyanis nagy7 sze­repe van a kutató és fejlesz­tő munkának — mondja. — A minőségi követelmények ugrásszerű növekedését érez­tük mind a belföldi, mind pe­dig az exportpiacokon, s en­nek teljesítése esetenként a piacon való maradást, vagy 'nem maradást jelentette a vállalat számára. Tény, hogy elsősorban a korábban meg­kezdett kutatások és fejlesz­tések segítettek, amelyeket saját kutatóink a hazai part­nerekkel együttműködve vé­geztek el; így például a Bu­dapesti Műszaki Egyetem­mel, a Központi Kémiai Ku­tató Intézettel és más inté­zetekkel. Csak egy példát említenék: a műszaki egye­tem vegyipari műveletek.tan­székével a különböző elvá­lasztási műveletek fejleszté­sében értünk el olyan ered­ményeket, amelyeket, hogy7 úgy7 mondjam, - elő lehetett venni, s amelyekhez saját gépész- és villamos tervező­ink készítették el a terveket, és saját erőből' gyártottuk le a berendezéseket. Ily módon oly7an technológiai gépészeti konstrukciós megoldásokat sikerült megvalósítani, ame­lyek lehetővé tették a ter­mékek egy részénél a minő­ség javítását, ugyanakkor a termelés növekedését is. E(IV-egy kutatás, vagy fej­űre ztés gyakorlatban való az EMV-hen megvalósítása sok minden­nek a függvénye. Természe­tesen elsősorban pénzkérdés, s ha ez a rendelkezésre is áll, az sem mindegy, milyen gyorsan valósul meg az el­mélet; a gyakorlatban, a ter­melőmunkában. — A foszgénalapú inter­medierek és végtermékek minőségének javítására, a technológia fejlesztésére mű­szaki fejlesztési hitelt vet­tünk fel az elmúlt év elején, és az év végén már műkö­dött; a kísérleti üzem. Már január óta üzemszerűen termelünk és szállítunk tő­kés exportra. Ez a fejlesztés széles körű vállalati összefo­gással valósult meg, s nagy örömmel mondhatom, hogy minden résztvevő maradék­talanul teljesítette felada­tát. A kivitelezőink például folyamatosan,,. megszakítás nélkül dolgoztak ünnepnapo­kon, munkaszüneti napokon is. Ráadásul úgy, hogy a ki­vitelezés mellett za\'artala- nul folyt a termelés abban -az üzemben, amelynek terü­letén ez a fontos fejlesztés megvalósult, a berendezés felépült. A lelkiismeretes, kötelességtudó munkának köszönhető, hogy az a prog­ram, ami tulajdonképpen az elmúlt év második negyedé­ben kezdődött, nyolc-kilenc hónap ajatt megvalósult. Ez­zel nemcsak a termelés vo­lumenét sikerült meghárom­szorozni, hanem minden pia­con eladható, jelenleg a vi­lágon a legjobb minőségű terméket tudunk előállítani. A folyamatos exportszállítá­sok mindezt megfelelően bi­zonyítják. Ide kívánkozik az is, amely­ről nem kis örömmel szólt a műszaki igazgatóhel.vettes, hogy a berendezés megvaló­sítása során olyran konstruk­ciókat dolgoztak ki a hazai gyártású gépek átalakításá­ra, amelyeket az ÉMV ko­rábban nem alkalmazott. Ezek tették lehetővé a szá­mottevő minőségjavulást és a termelés növekedését. — Fontos az is — mondja az igazgatóhelyettes —, hogy ilyen megoldások megvásár­lására mi már az elmúlt években is tettünk kísérle­teket a külpiacokon, de min­den esetben kitérő, vagy7 el­utasító választ kaptunk. Az volt a szerencsénk, hogy ezekkel párhuzamosan élt kezdtük a saját fejlesztést is, ami sikerrel járt. A saját fejlesztések nagy szerepet játszanak abban, hogy az ÉMV pontosan tel­jesíti a központi fejlesztési programból rá jutó felada­tokat, nevezetesen a foszgén­alapú növényvédő szerek és intermedierek gyártásának fejlesztését. A vállalat saját erőből, illetve hitelből több mint 700 millió forintot ru­házott be az elmúlt évben, s várhatóan ez a nagyságrend megmarad ebben az évben is. Az említett kísérleti üze­men kívül üzembe helyeztek egy növényvédőszer-interme- dier üzemet, és egy növény- védőszer-gyártó üzemet is. Mindkettőt saját kutató- én fejlesztőmunka alapján ki­dolgozott technológiával, j A tervezést a VEGYTERV, a kivitelezést hazai kivitelező vállalatok végezték el, di­cséretes gyorsasággal. Az említett üzemek napjaink­ban folyamatosan termelnek. Ennek köszönhető, hogy a gyár növényvédőszer- és in­termedier-termelése tovább nő, javítja a termékszerke­zetet, bővíti az exportáru- alapot mind a szocialista, mind a tőkés piacokon. Per­sze, nemcsak a külpiac a fontos, hanem a hazai igé- nyrek, a mezőgazdaság szük­ségleteinek kielégítése is. A műszaki igazgatóhely'ettes az eredményes fejlesztő, kuta­tó munka mellett elismerően beszél az újítók ed v növe­kedéséről, a megújulásra va­ló törekvés számos kitapint­ható jeléről. — Az elmúlt évben az újítómozgalom tovább erő­södött a vállalatnál, s ered­ményeiben még a kimagas-1 lóan jó, 1981-es évet is felül­múlta. — Manapság gyakorta hal­lani az újitómozgalom stag­nálásáról, az újítások szá­mának csökkenéséről a nagy- vállalatoknál, üzemeknél. Az EMV-ben ennek az ellenke­zője tapasztalható. — Így7 igaz. Receptet nem tudok mondani, és nem is próbáltam erre választ, vagy magyarázatot keresni. Tény viszont, hogy a vállalat po­litikai, gazdasági vezetése ki­emelt figyelmet fordít az újítómozgalom sok irányú segítésére, az újat alkotó emberek anyagi, erkölcsi el­ismerésére. Itt is, mint más vállalatoknál, minden évben meghirdetjük az újítási ver­senyt. Így7 tettünk az elmúlt évben is. Arra viszont tö­rekszünk, hogy megfelelő programot, feladattervet ad­junk az újítóknak, amelyben a vállalat legfontosabb, megoldásra váró műszaki té­máit jelöljük meg. Vélemé­nyem szerint a pontosan ki­munkált és közkézre adott feladatterv sokat segít az újítóknak. Fontosnak tartom azt is, hogy a különböző ok­tatási, továbbképzési rend­szerekbe beépítettük az iparjogvédelmi, újítási jog- szabúl.vok, a vállalati újítási ügyintézés rendjének az ok­tatását is. Jelenleg például a kezdő diplomások részére folyik a szabadalmi oltalom megszerzésére vonatkozó is­meretek oktatása; azért, hogy a kutató, fejlesztő, vagy a termelés területein dolgozó fiatal szakembereink nagyobb hatásfokkal, könnyebben tud­ják a vállalati szellemi va­gyont növelni. Úgy vélem, hogy7 vállalatunknál olyan légkör alakult ki, amely ked­vez a kezdeményezésnek, az ötletek, az újítások kidolgo­zásának. Egyre többen isme­rik fel, hogy előrehaladá­sunk egy7etlen útja és lehe­tősége a kutató-, a fejlesztő-, az újítómunka hatékonysá­ga, eredményessége. Szarvas Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents