Észak-Magyarország, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-20 / 43. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1983. február 20., vasárnap Amatirmozgalom az encsi járásban A fepfilÉ, az érdeküúés, mag a flRblnáeiá r Napjainkban folyik a me- » zögazdasági könyvhónap soksok hasznos rendezvénye. Az alábbiakban következő füstölgés nem ezt a kampányt érinti, hanem ez a könyves akcói pusztán alkalmul szolgált rá, hogy elmondjam: egy-egy rendezvénysorozatnak elég egy megnyitó is. Vegyük például az ünnepi könyvhét eseményeit. Általában van egy fővárosi központi megnyitó ünnepség, igen rangos közreműködőkkel. Aztán van egy országos vidéki megnyitó valamelyik városban, ugyancsak rangos vendégeikkel. De mert van egy szövetkezeti könyvszolgálat is, hát megrendezik annak az országos megnyitóját is egy harmadik helyen. Ezt követően jön a megyei megnyitók sora tizenkilenc megyében, jön a megyei városok ünnepi megnyitója, a járási megnyitók sora, a nagyobb városoké, s nagyobb közösségeké. Mindenüvé hívnak írókat, közéleti személyiségeket, s természetesen érdeklődőket. Míg az első két kategóriába tartozók általában mindenfelé elmennek, a közönség már kevésbé. A közönség majd elmegy a boltba és megveszi azokat a könyveket, amelyek érdeklik, vagy füstölög, mert már nem kapja meg a keresett kötetet. A tavalyi műszaki könyvnapoknak is legalább tucatnyi, ha nem több megnyitója volt csak Borsodban, mert külön megnyitót tartott például minden, magát valamire tartó nagyüzem könyvtára is. Feleslegesek ezek a felfújt ünnepségek, ha verbuvált „kényszerközönség” előtt zajlanak, feleslegesek, ha elsősorban a statisztika . kedvéért születnek. A könyves kampányokban nem a statisztikákban regisztrálható, szép meghívók archiválásával emlékeiben megőrizhető megnyitó ünnepségek jelentik a lényeget, hanem a könyvek tartalmának és az olvasónak bensőséges találkozásai, a tartalom hasznosulása. Ez pedig a hétköznapokon következik be, erőszakolt ünnepségdömpinggel nem lehet érdemben szorgalmazni. , erélyesen megrója azokat, akik jelen vannak —, a mások távolmaradása miatt. Szokás ilyenkor felpanaszolni a helyi közönség éretlenségét és értetlenségét, istentelen bűnnek kikiáltani, ha valaki nem töri kezét- lábát, hogy jelen lehessen a sokszor elsősorban csak a szereplö(k)nek fontos eseményen. Szóba kerül ilyenkor a város kulturális elmaradottsága, a szervezők tunyasága, sok egyéb. Felbukkan ez a panasz — csak ott nem ostorozzák a megjelenteket! — a hivatásos rendező szerveknél, a művelődési házak " rendezte vendégszereplések gyengébb látogatottsága esetén is. Minden szóba kerül, mindenkit szidnak, csak éppen az nem jut eszébe annak, akit sért, bánt, ha az ö szereplésére, vagy az általa szervezett valamire nem tódul a fél város, hogy előfordulhat: aki távolmaradt nem lusta, nem kultúrálatlan, nem tunya, hanem egyszerűen a kínált látni-hallanivaló nem találkozik az igényeivel, magyarul és röviden nem kíváncsi rá. S ezt annak, aki közönség elé akar állni, vagy valamit állítani, tudomásul kell venni. Régi, de nagyon rossz szokásunk, ha valamiféle ösz- szejövetelen, előadáson, an- kéton, szerzői estein, egyeben igen kevesen jönnek össze, az előadói asztaltól, w*gy a szélisorokból valaki Egyik nagyobb városunk (nem borsodi helység) köz- művelődési intézményét kereste fel tapasztalatcsere céljából egy félig szakmai érdeklődésű csoport: újságírók, népművelők voltak együtt. A viszonylag rövid múltú intézmény vezetője büszkén mutatta meg házát kívül és belül, beszámolt az ott kínált lehetőségekről, a folyamatos munkáról, majd egy külön kérdésre — egy év alatt hányán mentek el az itt dolgozó népművelők közül, milyen a fluktúáció? — elmondta, hogy a létszámuk stabil, érdemi változás nincsen. Ennek okai között említette az új intézmény vonzását, a technikai adottságokat, a munkahelyi demokráciát, a jó kollektívát, az elkötelezettséget és még tucatnyi közhely számba menő dolgot, majd elgondolkozva tette hozzá: no, meg aztán hová a csudába is mennének, hiszen a miénk az egyetlen intézmény, ahol' ezzel a képesítéssel elhelyezkedhetnek, a városban levő egy-két más hasonló munkahely is állományiiag hozzánk tartozik... — Nincs hová elmenni, hát nincs fluktuáció ... Nem utolsó érv ez sem ... (benedek) A Peifel FiiÄia KizleiéByei A Közleményeknek a közelmúltban megjelent múlt évi negyedik száma folytatója Gedő Andrásnak: Válságtudat és filozófia: új jelenségek és irányzatok című tanulmányának közlését. Fodor Gábor: Változó szocializmus — változó szocializmusképek című munkájában egyebek között ezt írja: „A szocializmus nem megírt kódex. Eddigi története alá senki sem kanyaríthatja középkori szerzetes módjára, hogy explicit, vagyis elvégeztetett Ez a befejezetlen- ség, az »elintézetlen szocializmus« teszi, hogy a róla alkotott felfogások a szüntelen változás állapotát tükrözik ... Sikerek és nehézségek között, olykor gyötrelmes vívódásokkal telítve, s egyáltalán nem a »történelem futószalagjára szerelve« készül a szocializmus. Ettől valóságos és grandiózus vállalkozás egyszerre.” A folyóirat közli Ács flo- na írását a sziriai munkás- mozgalomról, Halmi Péterét a vállalati önállóság kérdéseiről, Balogh András a Szovjetunió élelmiszerprog- ramját ismerteti. A „Vopro- szi Filoszofi” .múlt évi második száma figyelemre méltó eszmecserét közölt az etika tárgyáról. A Közlemények új számában Farkas Endre ismerteti a vitaindító cikkben és a hozzászólásokban kifejtett álláspontok főbb elemeit. Ismertetik az MSZMP 1957 júniusi pártértekezletének 25. évfordulójára rendezett tudományos tanácskozást, a Georgi Dimitrov születésének 100. évfordulóján tartott tudományos ülést, valamint a szocialista társadalmi tudat kutatásának kérdéseiről rendezett prágai nemzetközi tanácskozás legfontosabb megállapításait. A prágai tanácskozáson — írja Bayer- né Mérei Éva — „többen felvetették azt a gondolatot, hogy ideje túllépni azon a beidegződésen, amely a szocialista társadalom tudatában fellelhető kispolgári nézeteket egyoldalúan csak a múlt rendszer, á kapitalista társadalom maradványaiként kezeli. A kispolgári gondolkodás újratermelődhet a szocializmus talaján is. Mik ennek az újratermelődésnek az objektív, illetőleg szubjektív okai? E kérdés tudományos megválaszolásával egyebek mellett a filozófia is adós.” Két tartalmas recenzió gazdagítja az új számot: ismertetik az Ázsiai termelési mód a történelemben című tanulmánykötetet és a szovjet szerzők által írt Indiai története című kiadványt. Válogatott bibliográfia zárja a számot: ismertetik a Politikai Főiskola tanárainak és munkatársainak 1979—1981 közötti szakirodalmi publikációit. P. J. A páratlan évek mindig igen mozgalmasak az encsi járásban az amatőrmozgalom résztvevői számára. Így esik a járásban működő citerazene- karok és pávakörök hagyományos találkozója, a páratlan években rendezik meg a kórusok járási szemléjét, és hát az igen széles alapokon nyug-, vó díszítőművészeti mozgalom visszatérő, s egyre rangosabb, reprezentatívabb kiállítását, az Abaúji virágokat is. S akkor még nem is szóltunk azokról a rendezvényekről, amelyek évente kerülnek megrendezésre: a csereháti napokról, amely az amatőrmozgalom résztvevőinek több szereplési lehetőséget tartogat, vagy az immáron hagyományosnak számító amatőr képzőművészeti táborról. Ez utóbbit ezen a nyáron már hetedik alkalommal hívják egybe, s az eddigi négy szekció mellé szerveznek egy ötödiket is, a szövőkét. Merthogy a hagyományos képzőművészeti, iparművészeti tevékenységek mellett az e vidéken még fellelhető szövésnek is szeretnének új hagyományt teremteni. Vagy úgy is mondhatnánk: szeretnék megmenteni a feledéstől. S az eddigi kísérleteik biztatóak voltaic. S hogy a sort folytassuk, az új területek felé tapogatózás ezzel még nem ért véget. Most dolgoznak azon is, hogy feltámasszák hamvából a báb-' mozgalmat. Egyelőre a szakkörvezetőknek — a leendő szakkörvezei éknek — tartják a taníolyamot, igaz úgy. hogy mire a végére érnek, két előadással már készen kell lenniük. Tanítónők, óvónők ismerkednek a bábművészettel, s a járási művelődési központban igencsak remélik, hogy a tanultak nem mennek veszendőbe. Hogy néhány bábcsoport élni kezd majd a járás községeiben. Igény van rájuk. Több ezer embert ölelnek át a művészeti jellegű szakkörök, körök, kórusok — s ezü ebben a járásban igen fontosnak tartják. Többek közötti azért is, mert úgy tapasztalják, azok, akik maguk is aktív részesei a művelődésnek, jobban bevonhatók más területekre is. Különösen akkor, hg sikerélményhez is jutnak, azaz van lehetőségük arra, hogy ne csak saját körükben — mondjuk a pávakörben — ismerjék őket. hanem a nagyobb közösség, a falu. a járás lakói is halljanak róluk. A feladatok egyébként nem kicsik: a járási művelődési központ női 'kórusa a Vándor Sándor szemlékre készül és persze szeretnék megvédeni az ezüst minősítést is. Idén minősül a pedagógus-kórus is, túl ezen pedig egy debreceni fellépésen szeretnének tisztességgel helytállni. Tarczy Gyula, a művelődési központ igazgatója elmondta: nagy gondot fordítanak az amatőr mozgalmakra, azok továbbfejlesztésére, így például ebben az évben is megszervezik a népláncosok arkai egyhetes táborozását, s a díszítőművészeti szakkörvezetők továbbképzését. Sokszínű az amatörmozga- lom a járásban, s eredményeikben ott van az is, hogy alapjait nem most rakták le. Ebben az aprófalvas,- sok településes járásban régtől kézenfekvő: az emberek összehozása, mindennapjaik színesítése, gazdagítása, a művészeti és a gyakorlatias feladatok „összehozásával” a legeredményesebb. S a közösségek nemcsak arra szolgálnak, hogy újabb párnák készüljenek, hogy egy új dalt tanuljanak — hogy két példát említsünk —, hanem az. emberi kapcsolatok kialakítására is. Hiszen a legtöbb faluban a férjek is összeülnek egy kis beszélgetésre, amikor az asz- szony énekel a pávakörben. (cs. a.) Hegy könyv az építészeiről Andrea Palladio munkássága a reneszánsz építészetének összefoglalását és lezárását, egyszersmind a barokk felé nyitást' jelenti. Épületei — villák, kastélyok, templomok, középületek — és az építészetről frott alapvető munkája nemcsak az itáliai építő- művészetre gyakoroltak hatást, hanem a francia építészetre is, s alapvetően befolyásolták az angliai barokkot és klasszicizmust is. Elvei a XIX. század végén újra éledtek, a historizáló eklektika számos megoldásban, követte Palladio gyakorlatát. A Képzőművészeti Kiadó most megjelent Négy könyv az építészetről című kötete Andrea Pál lad i ónak nagyhatású elméleti munkáját először teszi hozzáférhetővé magyar nyelven. A mű egyszerre jelent építészettörténeti forrást, s élményt ad mindazoknak is, akik a kultúrtörténet iránt érdeklődnek. A Képzőművészeti Zsebkönyvtár sorozatban megjelent kötet' külön értéke, hogy az eredeti kiadás Palladio által rajzolt illusztrációit teljes terjedelemben közreadja, emellett pedig a na.gy építész számos művének reprodukcióját is közli. A szokásra ezúttal kétszeresen lehet hivatkozni. Miskolcon, a Herman Ottó Múzeum közművelődési osztálya a Papszer utcai kiállító- épületben immár visszatérően rendezi meg a gyermekeknek szóló foglalkozásokat. Az elmúlt napokban (délelőtt és délután) ismét gyerekcsoportok figyelték figyelemmel a farsangról szóló ismertetőket, hogy aztán a legnagyobb felszabadult- sággal maguk is gyakorolják a farsangi szokásokat. — Ezt tessék megnézni — toppant élénk két kislány az egyik délutáni foglalkozáson babát lobogtatva —, erre már ráesett a himlő ... Magyarázatként meghallgathattuk a verset is: „Kicevice vil- lő, / Gyűjjön rád a himlő / Behoztuk a zöld ágat, / Kivittük a kicevicét. / Kicevice villő, gyűjjön rád a himlő, / Határainkat a jégeső el ne verje! / Kicevice villő, gyűjjön rád a himlő” ... Nem valami szép vers, amint azt Kovács Béláné múzeumpedagógus Is megjegyezte a a múzeumban gyerekek előtt, de mit lehet tenni?!, azt a csúnya telet elűzni éppen megfelel. A Olló és leleményesség, ez kell a bábkészitéshez — Napközis csoportoknak hirdettük meg ezeket a foglalkozásokat. Elsősprban a miskolci iskolásokra számítottunk, de volt csoportunk Felsőzsolcáról is. Farsang lévén, természetesen a népszokásokról, farsangoló szokásokról beszéltünk a gyerekeknek: elmondtuk a legfontosabb ismereteket, s különböző farsangoló játékokat tanultak és mutattak be a gyerekek, volt festés és rajzolás, maszkkészítés, és a téltemetéshez kapcsolódva — mint má is — bábokat.-ba- bákat készítettek a gyerekek .. . Ottjártunkkor a miskolci 2-es sz. Általános Iskola negyedikes és ötödikes napközisei voltak a múzeumban, hallgattak figyelemmel, verseltek és bábot készítettek — majd nekiláttak temetni a telet; mert a bábot-babát lehet égetni, szúrni, vágni, úsztatni... Ök az utóbbit választották, elúsztatták a Szjnva vizén a téltemető babákat. Ez így szokás farsangtájt. Tartsuk meg jól emlékezetünkben. És tartsa meg jó szokását továbbra is a múzeum ... (ténagy—lőj tán) több napos farsangoló gyermekfoglalkoztatásokról megtudtuk: Szentpéteri házak Mezey István rajza
