Észak-Magyarország, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-20 / 43. szám
1983. február 20., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 5 pl! gondoMva... ' / Különböző tanácskozásokon elég gyakori, hogy a felszólalásokat a vitával azonosítják. Legalábbis a tanácskozást levezető elnöke, vagy a zárszót, összefoglalót mondó illetékes. Ezután a felsőbb szerv részére készített jelentésekben is elég jellemző a „vitában elhangzott”, vagy a „megvitattuk és elfogadtuk” szóhasználat. A „megvitattuk” címszó mögött általában többé-kevésbé azonos nézetek cseréjéről van szó. Egyre teljesebbé váló szocialista demokratizmusunk gyakorlatát még számos negatív példa tarkítja. A kedvezőtlen jelenségeknek sokféle oka lehet: például a tájékoztatás, a tájékozottság, ebből következően a beavatottság, az érdekeltség hiánya, vagy legalábbis a szükségesnél kisebb volta. Pedig megnövekedett feladataink eredményesebb végrehajtásához elengedhetetlen a dolgozók, a kommunisták széles körének tudati és cselekvő azonosulása. Ehhez szélesíteni kell a döntések nyilvánosságát, sőt ésszerűen széles körben meg lehet, meg kell ismertetni a döntést hozók dilemmáit is. A döntések előkészítésekor pedig a legszélesebb körből kell gyűjteni az információkat. Mindez azt eredményezheti. hogy magukat a döntéseket is könnyebb meghozni — még ha helyileg, átmenetileg lesznek, akiknek nem kedvezőek —, mert az emberek joggal érezhetik magukénak a döntéseket. A tanácskozások esetenkénti passzivitásának, az érdemi viták hiányának másik oka, hogy a napirendek, döntésre kerülő javaslatok előkészítése során felvetődő alternatív javaslatokat, eltérő nézeteket nem terjesztik az érdekeltek elé. Ezt sokszor .az alapos előkészítő munkával magyarázzák, ez általában igaz, másrészt amikor egy előterjesztés, javaslat a fogalmazás első szakaszában tele van élő problémákkal, többféle megközelítéssel. De ahogy a fogalmazás, a szövegezés továbbhalad a különböző szinteken, az egyeztetések lépcsőin, ol- . dal vágányain, minden fórumon enyhül, szürkül, végül egy — ritka, jobbik esetben, kétféle — megoldás kerül a döntés-t hozók elé. Ez még gyakran előfordul a pártszervezetekben is. Nem a „vitát a vitáért” helytelen gyakorlatát szorgalmazzuk, hiszen ez távol áll a szocialista demokráciától. Az egyesek szemében látványosnak tűnő fölösleges álviták, vagy az „egyetértek —csatlakozom” szintű, egy kis demagógiával körített felszólalások időt rablóak, haszontalanok. Sok a dolgunk, s ezekre nincs időnk, de ha azt akarjuk, hogy a munkahelyeken mind többen azt tegyék, ami a kötelességük — sőt nehéz gazdasági helyzetünkre való tekintettel egy kicsit többet is —, akkor jobban meg kell ismertetni a mindenkori változásokat, a reális lehetőségeket, a különböző intézkedéseket, javaslatokat és ezek indokait. (Petra) Vidéken, egy öregek napközijében készített riport alkalmával figyeltem lel először arra, hogy nem is egy idős férfi és nő albérletben lakik. A tényt csak furcsál- lottam, de nem foglalkoztam vele. A napokban viszont már mint konkrét témával találkoztam ezzel a dologgal. Hetven éven felüli nő kereste tel a szerkesztőséget. Elmondta, húsz évvel ezelőtt került Miskolcra Romániából, ott hagyva elvált férjét és otthonát. Azóta albérletben lakik a városban. Dolgozott. s kétezer forint alatti nyugdíja van jelenleg. Abból. otthagyta elvált férjét amelynek havi dllát már most felemelték 300 forintról 350-re, de egyben a felmondást is megkapta. Az ügy világos. A íőbér- lö„ számolva a bejelentett lakbéremeléssel, tudja, hogy ettől az öregasszonytól ennél többet nem kaphat az égrenyílóért. amit Viszont hónaook múlva jóval előnyösebben fog tudni kiadni — másnak. Nem tudom, számon tan- ják-e valahol, hogy a városban hány magányos nyugdíjas lakik albérletben. Az albérlőtémával kapcsolatosan a fiatalokról beszélnek, a fiatal családfánkról. N“m vitás nagy gond az is. De dolgozó emberekről van szó. akiknek' közben természet- szoi-öipo nő n fizetésük, akiket h°llyel-kozzel a szülők is támogatnak anyagilag még akkor is.- ha albérlőként élnek a városban. Mire számíthat a nyugdíjas? Az nem várhat új laTavaszi A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság február 21-én rendkívüli tavaszi tv-lottó szelvényeket bocsát forgalomba. A szelvények beérkezési határideje 1983. március 13. (vasárnap), déli 12 óra. A tv-lottó szelvények számsorsolása — amelyet a televízió is közvetít — március 15-én tesz. káskiutalásra, hiszen a ',. beugrót” sem képes megfizetni. Ha albérletre kényszerült, vagy abban maradt idős korára is, akkor nyilván nincs segítséget nyújtó családtagja sem. A szociális otthonba való bejutás egyrészt nem egyszerű, másrészt pedig nem mindenki kívánkozik oda, ha van egy kis nyugdíja, s még elég ereje ahhoz, hogy fenntartsa magát. A gondot időben tesszük le a városi tanács asztalára. Ez az idős asszony az első, aki jelezte a problémát. de várható, hogy egyre többen kerülnek majd nehéz helyzetbe az albérleti díjak emelkedése miatt. Az SZTK sem az albérleti díjakhoz szabja majd a lakbérekkel kapcsolatos nyug- díjkiegészítés mértékét. Mit lehet tenni? Elsősorban jó lenne felmérni, hány idős ember él albérletben a városban. Következő lépésként pedig az, olcsó bérű szükséglakásokból juttatni kellene nekik is. Azt tudjuk, hogy a városban 31 ezer a nyugdíjasok száma, s ezeknek a fele kétezer forintnál kevesebb összeget kap havonta. Hogy ebből a 15 ezer emberből hány lakik albérletben? — Ezt kellene megvizsgálni. A nyugdíjas albérlői- eddig nem okoztok különös gondot, de várhatóan jelentkezni fognak. s ió lenne időben felkészülni. s az általános al- bérlőproblémák között elkülönítve. nagyobb gondot fordítani rájuk. A. I. tv-lottó A szelvények tárgynyere- mény-húzásán, március 22- én 501 nyereményt sorsolnak ki. A főnyeremény egy választás szerinti személygépkocsi, ötféle típusból. A tavaszi tv-lottó számsorsolásán és tárgynyeremény-húzásán a márciusi előfizetéses lottószelvények is részt vesznek. A négy lányt felnevelő Juhász — Van néhány öl szőlőm, meg lánosnó: - Bizony, volt olyan egy tehénkém. Ezekkel fogla- idő, hogy köténybe akasztot- latoskodom — mondta a 75 tom a kenyeret meg a sza- esztendős nyugdíjas bányász, lonnát és én álltam az eke- Molnár Bertalan. szarv mögé... Az egykori vájár a kádármunkához is ért. A falu egyik ezermestere, Juhász Ferenc — Jó napot, telekesiek! Illett már ide is beköszönni! Mert bizony évek telnek el, míg elvetődik hozzájuk a hírek továbbítója. Pedig kimondva, kimondatlanul várják őket (is) az itteniek. Lám, alig töltöttünk el egy fél órát a vegyesboltban, a hirtelen megnő vek edett forgalomból nem volt nehéz a következtetést levonni: híre ment., újságírók vannak Alsótelekesen. Egy kis idővel később pedig, a csak nedűket árusító szomszédos boltban — szervezni sem lehetne jobbat — valóságos falugyűlés sikeredett.' Létszámát, tartalmát tekintve egyaránt. Akár már most fellelhetek ötvösné kérdésére: mit is lehet egy ilyen csepp faluról írni? Például ezt, a falujukért, önmagukért tanúsított érdeklődést. Vagy azt a józan realitást, ahogyan a körülményeket, a lehetőségeket meg- .ítélik. Alsótelekesen ugyanis nem találkoztunk kívánságlistával, az, ez kéne, az kéne végeláthatatlan felsorolásával. Csodálkoztunk is.' Ekkor mondta Bodnár János, a kísérőnek végig mellénk szegődött nyugdíjas bányász (10 évig tanácselnök is volt) a következőket: — Mi egyszerű emberek vagyunk, s nem túlozzuk el a valóságot... Hogy mit lehel erről a csepp faluról írni? Azoknak, akik még nem jártak itt (s úgy gondoljuk, ők vannak többségben), például azt, hogy Alsótélekes az edelényi járás 277 lelkes kisközsége. Közigazgatásilag, tehát a tanácsot tekintve, Rudabányá- hoz tartozik (ezenkívül még sok egyéb szállal is kötődnek a bányásztelepüléshez). Az iskolát tekintve, Felsőte- lekes a körzet központja. Sőt, van egy harmadik központféle is, ez pedig Múcsony. Mezőgazdaságilag ugyanis a múcsonyi Üj Élet Tsz a falu és főleg a határ gazdája. Ez utóbbival — mármint a földdel — kapcsolatos a következő megfigyelésünk: ma a falu körüli földkaréj kizárólag csak legelő, pedig a nyelvészek szerint a Te- lekes helységnév a „szántásra alkalmas, trágyázott föld”, értelemben használt telek főnév származéka. (Néha ezek a névmagyarázatok igazan udvariatlanok tudnak lenni!) Az igazság persze az, hogy gazdálkodásra nehéz föld a telekesi. Nyilván nem véletlen a művelésiág-vál- tás, sőt nem véletlen az a kétlakiság sem, ami az itteni embereket, elsősorban a férfiakat mindig jellemezte. A gazdálkodás afféle másodállás volt, a főállást legtöbbjüknek a bánya jelentette. A közeli vasércbánya. Igaz, ma kevés fiatal választja ezt a szakNemes Ferencné italbortvezető második műszakja talán sokrétűbb, mint az első. Lám, a füstölő kezelése is a tennivalók közé tartozik. Falujárás Beköszöntünk Álsóíeíekesre Hajdú Imre Egy kis pincesor! „politizálás” Fotó: Laczó József Telekesi „újszülöttek”. A bacsó, ahogy csak tudja, óvja a kisbárányokat mát, de ettől még a földhöz ragaszkodás nem növekedett. A fiatalokat a Borsodi Vegyi Kombinát, valamint Barcika többi üzeme és a Kurityáni Habselyemgyár szebb reményekkel kecsegteti, mint akár a tsz, akár a bánya. Ennek ellenére valószínű, hogy a bányászat szerepe e tájon nem csökken, sőt inkább nő. Az ércbánya, s az Alsótelekes szomszédságában található dolomitbánya mellett ugyanis már ez évben várják a falu határa-, ban megtalált gipsz feltárását. Mi több, a falu reménye — mely növekedést, gazdagodást jelent — e majdani bányához kapcsolódik! Nem tudom túlzás-e, de nekünk úgy mondták: európai méreteket tekintve is‘ számottevő gipszvagyon húzódik az erodált, kötött, néhány aranykorona értékű telekesi termőföld alatt. Mindenesetre, ha ez a bánya beindul, egyszerre felgyorsul ennek a jelenleg csendes, nyugodt falunak az életritmusa. Kérdés: az életkori ösz- szetételét tekintve nem fiatal község mindezt hogyan viseli el? Ugyanis a „termelésnek” már ma is vannak zavaró jelei. Itt van például a Dolomit utca kilenc családjának a panasza. Az ő, mintegy kétszáz méter hosszúságú utcájukon járnak azok a több tonnás tehergépkocsik, amelyek a már említett dolomitbánya termékét szállítják. A forgalom nagy, miként a zaj, a por is. Orosz Sándor, Breznay Sándor és a többi itt lakó, házaik és nyugalmuk védelme érdekében emelnek szót. Lenne megnyugtató megoldás, persze hogy lenne! Egy új útszakasz építése, amely elkerülné az említett területet. Kérdés: lesz-e rá pénz? Sajnos, ezt kell kérdeznünk a vízvezet éle ügyében is! Alsótelekes, sok más, lényegesen nagyobb községgel ellentétben, rendelkezik vízvezetékkel. Még 1971-ben kapták. Az Országos Érc- és Ásványbányák építette ki a gerincvezetéket. Alfélé ajándék volt ez az alsóteleke- sieknek, hiszen csupá.n a portákra való bevezetést kellett a helyieknek megfizetni. Pontosabban azoknak, akik e*5tt kiépült a gerincvezeték. Mert akad néhány rövid útszakasz, ahol flem épült meg. következésképp az ott lakóknak máig nincs vizük. Sem az utcában, sem a lakásban. S mivel újabb ajándék nem várható, ezekre a helyekre csak megfelelő anyagi hozzájárulás után lehet, lehetne kiépíteni, pontosabban továbbépíteni a gerincvezetéket. Megértjük az érintettek felvetését, berzenkedését: a falu lakóinak egy része ingyen' jutott a vezetékes vízhez, nekik pedig fizetniük kell! Nincs ez rendjén — mondták. S egyelőre patthelyzet van, mert mindenki vár. A lakók igazságtalannak érzik a teherviselést, a tanácsnak .erre nincs pénze, a bánya sem tud újabb „ajándékot” adni. Előbb-utóbb talán csak lesz megoldás. Hogy . mit lehet még Alsótelekesről írni? Például azt, hogy elismeréssel beszélnek a sűrű autóbuszjáratról. Vagy azt, amit többen is észrevételezték: ha megfelelő legelőket biztosítana a tsz, jobb és nagyobb volumenű lenne a háztáji termelés. S arról se feledkezzünk meg, amit Tiszlavicz Balázs, a vasércbánya dolgozója mondott a telekesi szőlőlé kóstolgatása közben: — Miskolcon komoly pénzeket adnának az emberek azért, hogy lakáshoz jussanak. Én vi-- szont. ha pénzt kapnék érte, akkor sem vállalnám a miskolci kilencedik emeletet... — Viszontlátásra, Alsótelekes! Időben szólunk nyugdíjasok albérletben
