Észak-Magyarország, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-13 / 37. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1983. február 13., vasárnap Művelődésről* életről és módról... f Azt hittem, valami baj van. Anyám ugyanis ébresztőt szól, pedig az óra mutatói szerint még szokásosan lustálkodhatnék. Fiatalok módjára. Hamar fény derül a hívó szó szokatlunságának okára: akkora hó zúdult kertes- járdás-udvaros házunk tájára: egyedül nem győzi legyőzni. Ezzel az „élménnyel” indulok e napon a szomszéd nagyközségbe, Tiszalúcra. Az állomástól a művelődési ház bejáratáig elérve, végig lapátok és seprűk nyelét szo- I rongató emberekkel találko- j zom: tisztába teszi ki-ki a j saját portája előtti utat. A I művelődési ház bejáratánál | három fiatalemberrel találkozom, lapátolnak ők is, serényen ... Kiderül hamar: egy „saját i bőrrel” is megtapasztalható különbség (ha ilyen „piti” helyzetben) ezáltal is nyilvánvalóvá válik számukra a városi és a falusi életmód dolgában; például másként í van ez a hódolog városban és i faluban. Itt, a faluban tolja, i sepri, lapátolja mindenki | magának — és ekképpen másokért is. Azok a fiatalemberek, akikkel Tlszalúcon találkoztam, nem idevalósiak, j Csak ide jöttek 10 napra egye- | lemről és főiskolákról, hogy ' „beleszagoljanak” a falusi életmódba. Becsületükre legyen mondva, hóügyben tel- I jesen azonosultak is a helyzettel. Ha a művelődési ház | <a főhadiszállásuk —- a környéki havat maguk lapátolják ... Természetesen sokkal nehezebb az általános, az egész nagyközségre nagyjából jel- i lemző helyzetet „megfogni" és érzékelni. Mindenesetre — a korábbi évek tapasztalatai- ' ra is hivatkozva — hasznoa- I nak kell mondanunk az Egyetemisták és főiskolások a közművelődésért akció keretében évente visszatérően megrendezett téli népművelési gyakorlatokat; egy más kifejezéssel illetve: „terep- gyakorlatokat”. Az idei volt e sorban a huszonnegyedik; 31 felsőoktatási intézmény 300 hallgatója vett részt a főváros és kilenc megye 50 településén az ismerkedő, „felderítő”; adott témában tapasztalatokat szerezni lehetőséget adó „l'alukiszállás- ban”. Tiszalúcon hatan voltak tíz napig, ulupvetően az életmódról kívántak tájékozódni. Természetesen ennyi idő csak bepillantásra ad alkalmat; ráadásul még nem az összes tapasztalat birtokában kérdeztük találkozásunkkor a fiatalokat. Ennek ellenére érdemesnek tetszik néhány, általuk már megfogalmazott „benyomás” tud- tul adása. Csak a „csipege- tós” módszerével élhetünk. Mindenesetre friss szemmel nézelődtek, nyitott füllel jártak a nagyközségben ők, akik az alábbiakban megnyilut- koznak: Galánlai Karolin, a Pénzügyi és Számviteli Főiskola hallgatója, Budapestről: — A legtöbb időt természetesen a művelődési házban töltöttük, az első összevetések innen adódnak. Én Bahason lakom, illetve ott van az otthonom, s úgy tapasztaltam Tlszalúcon, hogy eléggé mozgalmas az élet a művelődési házbun. Nugyon sok kiscsoport működik itt, a lehetőségek adottak a művelődésre, az önképzésre. Tehát nem „pang az élet”... Lakatos Miklós (ugyuncsak pénzügyis és számvitelis): — Nagyon jó benyomást tett ránk a művelődési ház igazgatója. Ügy látom, nagyon agilis ember, és nem azzal gyötrődik, ami nem megy, hanem azon töri a fejét, amiben tud segíteni, tenni valamit. Főleg a fiatalok járnak hozzá, ők népesítik be a művelődési házat... (Egy diszkós találkozáson kérdőíves felmérést is készítettek az egyetemisták és főiskolások. Ezek tanúsága szerint meglehetősen „szórt” a vélemény a művelődési ház munkájáról és programjairól. Persze előfordulnak olyan válaszok is, amelyek meggondolkodtatóak a hi- ' telesség szempontjából: mert, ha valaki nem látogatja a művelődési házat, és az a véleménye, hogy ott nincs semmi... az eléggé furcsa ...) Lakatos Miklós: — En Budupesten éltem mindig, s itt egy teljesen más életmóddal találkoztam. Egyszerű csak a példa: itt bárhová bemegyünk, azonnal megkínálnak bennünket... Szóval jobban ismerik itt az emberek egymást, jobban akarják megismerni egymást, mint a városban. Ennek persze az a másik oldala, hogy a „falu figyelme” sokszor a pletykákban fogalmazódik meg. Ezzel együtt azt mondhatom, hogy ha Pesten az elidegenedés a jellemző, itt azért a barátko- zásra hajlam az erősebb... Lengyel János, gödöllői agráregyetem: —- A faluban járva nagyon szép házakat látunk. Kívülről nagyon szépek és mutatósak, belül azonban nem mindig kényelmesek, hasznosan elrendezettek- Persze, nem biztos, hogy ez csak a falura jellemző, a lakáskultúrában nagy elmaradottságaink vannak. Nem szokták meg az emberek, hogy mit, hogyan kell és hogyan érdemes, sokszor a hivalkodás, a másik „lepipálása” a döntő. És ha már az igényekről szó esett: tudjuk, hogy nagy on sok a bejáró munkás ebben a faluban. A munkahelyükön ledolgozzák a nyolc órát, jönnek haza, és otthon mindenki dolgozik tovább ... Így nehéz a művelődési igényről beszélni) s az életmódot is jelentősen meghatározza ez a tény ... (Az igényekről is kaphattak a kérdőíves felmérés során valamelyes „eligazítást” a főiskolások. A „Mi a távolabbi célod?” című kérdésre adott válaszokból néhány: „Egy bolt vezetése.” — „Motor és gyerek." — „Szeretnék két gyereket, és hogy mindig bél; legyen.” — „Házasság- kötés, családi ház, gyerek, tanulás, kocsi.” — „Egyetem, házasság, munka, lakás, kocsi, színes tévé, hi-ii torony, gyerek és beledöglök”...) Ezek persze csak jelek. Benyomások. De jelenünkben meglévők. Tehát nem kézlegyintéssel elűzhetőek ... Ténagy József A világ legjobb plakátjai Á világ legjobb plakátjaiból, a varsói nemzetközi pla- kátbiennálék díjnyerteseinek alkotásaiból nyílt kiállítás a budapesti Műcsarnokban. A tárlat 1906-tól 1980-ig mutatja be a világ legjobb plakátjainak zsűrizett alkotásokat, amelyek a kétévenként sorra kerülő varsói rendezvényen szerepeltek. A több száz művet felsorakoztató kiállítás tanulságos áttekintést ad az utóbbi évtized plakátművészeti törekvéseiből. A Műcsarnok bemutatója ritka alkalmat kínál a nemzetközi plakátművészettel való ismerkedésre. A világ legjobb plakátjaiból nyílt kiállítás március 31-ig tekinthető meg. .......y > í-mA 1' í i Az edelényi barokk kastély bejáratát díszíti a csodálatosan szép kovácsolt kerítés és kapu. Rozsda pusztítja . (Bal oldali kép.) Az oroszlánfejes kopogtató Tállyán található. A kapu nagyon rossz állapotban van. Vajon mi lesz a kopogtatóval? (Jobb oldali kép.) Megyénket, Borsod-Abaúj-Zemp- lént, majd' mindig az ipar domináns létével azonosítják, jellemzik. Pedig a természeti értékek gazdagsága mellett igen gazdagon „megáldották" vagyunk műemlékekben, műemléki és műem- lékjellegű épületekben is. Az utóbbi időben jóleső érzéssel hallhatunk azokról az erőfeszítésekről, kezdeményezésekről, amelyek ezen értékeink megőrzését célozzák. A mentésre-megőrzésre nagyon is jogosult értékek közül ezúttal három fotón megörökítet- tet mutatunk be. Megyénkben még sok nádfedeles ház van. Ez a képünkön látható, Monokon található. Laknak benne... Fotó: Laczó József Országos amatőrfilm-fesztivál A tanácskozási központok tevékenysége Miskolc város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén tájékoztatót hallgatott meg és fogadott el a városban működő tanácskozási központok tevékenységéről . E központok létrehozását a városi tanács 1981. évi határozatával indította el. A határozat indoklásában egyebek között kimondták, hogy a kerületi hivatalok összevonásával megszűntek azok a kapcsolatok, amelyek a kerületek lakosságával a területi társadalmi, tömegszervezeti és tömegmozgalmi szervezeteivel a korábbi években kialakultak, meghonosodtak. A központok létrehozásával viszont a tanács és a lakosság kapcsolatainak új formái bontakoztak ki a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének, a nyílt várospolitikának az érdekében. A bükkszentlászóival együtt azóta összesen 19 ilyen tanácskozási központ jött iét- re, s az eltelt, közel két évben bebizonyosodott, hogy az ott történt beszélgetések, viták jól szolgálták a tanácstagok választókerületi munkáját, a lakóterületi politikai ’tevékenységet. A tanácskozási központokban rendezett vitákon közel kétezer miskolci vett részt, s közülük összesen 414-en mondták el véleményüket, javaslataikat a napirendi pontokkal kapcsolatban. A felszólalások közül 250 esetben jegyeztek fel közérdekű bejelentést A központokban folyó tevékenység egyébként az éves programban meghatározottak alapján történik. A tanács és a végrehajtó bizottság munkatervében határozza meg azokat a témákat, amelyeket -a központok útján szükséges ismertetni a lakossággal. Ezen túlmenően sor került a munkatervben nem szereplő, de aktuális, a választópolgárokat közvetlenül érintő egyéb kérdések megtárgyalására is, mint amilyen például a Győri kapu nyugati oldalának kisajátítása és az új lakásrendelet volt. A Népművelési Intézet, a Magyar Amatőrfilm és Video Szövetség és az Amatőrfilmesek Országos Tanácsa védnökségével, a Tolna megyei és Dombóvár városi Tanács, a megyei és a városi művelődési központ meghirdeti a XXX. országos amatőrfilmfesztivált, amelyet 1983. április 8—10. között Dombóvá- rott kívánnak megtartani. A feztivál versenyén részt vehet minden olyan amatőr- film, amely eddig országos fesztiválon nem szerepelt. A beküldött filmeket elözsüri bírálja felül; a tájegységi szemlék első három helyezését elnyert pályamunkák elözsüri nélkül vehetnek részt a versenyen. A nevezési és beküldési határidő 1983. március 22. Az elözsüri március 22—23—24-én végzi munkáját. Ezzel egyidejűleg rendezik meg az amatőrfilmes plakátok kiállítását is; amelynek nevezési és beküldési határideje ugyancsak 1983. március 22. A mezőgazdasági könyvhónap ürügyén A műveltség kérdőjelei Február van, mezőgazda- sági könyvhónap. Immár 26 esztendeje, hogy az év második hónapját e funkciójában is számon tartja a közönség. Számon tartja, mert hall róla a rádióban, látja a tévében, olvassa a sajtóban. Például azt, hogy eny- nyi meg ennyi új kiadvány, ennyi meg ennyi példány- számban jelent meg, jelenik meg az ünnep alkalmából. De számon tartja azért is mert valószínűleg maga is „gazdálkodó”, aki — lehet, hogy csak pár négyszögöles hétvégi telken, de --- hagymát ültet, szőlőlugast nevel, vagy éppen pázsitot gondoz. Vugyis van valami kis köze a mezőgazdasághoz. Nem is beszélve azokról, kiknek fő foglalkozása ez a szakma, vagy azokról, akik ugyan háztáji méretekben, de már régen túljutottak az önellátáson, s primőrrel, tojással, mézzel, sertéshússal, tejjel termelőként jelennek meg a piacon. Mindhárom tábor létszáma — külön-külön is — jelentős, együttesen pedig elmondható róla, hogy hazánknak majdcsaknem minden családja kapcsolódik valahogy a mezőgazdasági termeléshez. S mintahogy minden szakma szakértelmet, tudást kivan, ez alól a mezőgazdaság sem kivétel. Következésképp keresett az alapokat adó jó szakkönyv, látogatottak a szakmai előadások, bemutatók s lépten-nyomon, mérhető, miként bővül az emberek mezőgazdasági műveltsége. Nos, tapasztalva ezen örömteli folyamatot, most a mezőgazdasági könyvhónap kapcsán — nem ünneprontásképp — hadd meditálják el az általános műveltségnek. mint fogalomnak a tartalmán. Annál is inkább, mert uz előbb vázolt növekvő érdeklődés és eme fogalom tartalma között érzek nem kevés ellentmondást. Tulajdonképpen mit is értünk az általános műveltség fogalmán? A polgári szemlélet sokáig egyoldalúan az úgynevezett humán műveltségre. azaz kizárólag a társadalomtudományokra, irodalomra és a művészetekre épülő műveltségre korlátozta n kifejezés tartalmát. Ezzel szemben a szocialista társadalomban áz általános műveltséghez tartozónak tPkln- tlk a természettudományokban, a technika alapjaiban és az an.yugl termelőmunkában való jártasságot is. Legalább is a definíció ezt tartalmazza. Ezt azért hangsúlyozom ki. mert mindennapi tapasztalataim gyakran mást mutatnak. Ma műveletlen embernek „béiyegzik” azt, aki nem ismeri mondjuk a kortárs irodalmat, a színházas filmművészetet, a zene klasszikus vagy popvilágát, s hadd ne soroljam tovább, ugyanakkor „megbocsátható bűn”, ha valaki nem ismeri az elektrotechnika ilyen vagy olyan egységeit (nap mint nap ilyenekből felépített háztartási ■ gépeket kezelünk), de azért sem mondtál; még senkit müve! Hlen- nek. amiért nem tudja, mi is az a propolisz, mik ropro- .eesszor, vagy mondjuk, termőkaros orsó. Biztosan lesznek olyan olvasók, akik majd a szememre vetik, hogyan hasonlíthattam össze egy költőt például egv szőlőnemesítővei. Való igaz, a két műfaj összehasonlíthatatlan. Ennek ellenére mégis bátorkodom nvilvá- nosságra hozni azon dilemmámat. miszerint számomra igazságtalannak tűnik, hogy például az általam szeretett Vajda János költőt többen ismerik, mint a maga műfajában talán nagyobbat alkotó Mathiász Jánost, vagy Kocsis Pált, Vajdát — de mondhatnék más költőt is — n művelt embernek illik ismerni. Ezzel maximálisan egyetértek. De az nem hagy nyugodni, hogv ez egy kiváló szőlőnemesítőre. vagy világszerte elismert búzaneme- sítőre miért nem vonatkozik. Valljuk be őszintén, hányán emlékezünk a cseh származású gyümölcsnemesi- tő Prochaska nevére. Pedig az Althann ringló szülőatyjáról jelent meg annak idején a következő: „Az emberiség valódi ióltevői közt legyen áldott örökre a szerény cseh kertésznek, Piochaská- nak neve, aki e ieles gyümölccsel megajándékozta a világot.” Szakember írta e sorokat, Beraczki Máté, a kiváló magyar pomológus. Apropó, az ő nevére — nem is beszélve munkásságára — ugyan hányán emlékeznek? Ilyenfajta értékítéleteinkre maga a mezőgazdasági szakma adja a leseklatánsaöb példát. Nézegetve megyénk mezőgazdasági szövetkezeteinek nevét. 8 Rákóczi, 5 Kossuth, 4 Petőfi nevet számoltam meg. Ezzel szemben mindössze egyetlen üzem — a táilyai szakszövetkezet — viseli szakembernek, leien esetben dr. Bártfni Szabó Gyulának a nevét. De még nevében sem őrzi egyetlen gazdaság sem a Miskolcon született Nagyválhy Jánosnak. az újhelyi Baláshazy Jánosnak, vagv a szőlő és bor apostolának, a finkei születésű Miklós Gyulának az emlékét. Ha a szakma sem becsüli nagyjait, várhat- juk-e mástól, mindenkitől? Február van. mezőgazda- sági könyvhónap. Öröm írni az évről évre növekvő érdeklődésről, a mindinkább gazdagodó mezőgazdasági műveltségről. Ügy érzem azonban, hogy e valóban dicséretes sikerek közben sem feledhetjük: e területen (is) maradt tennivalónk, akad pótolnivalónk. Méghozzá nem kevés. Hajdú Imre
