Észak-Magyarország, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-15 / 12. szám
ESZAK-MAGYARORSZÄG 4 1983. Január 15., szombat Bent, kifelé tekingetve Ötödévesek • . / Vizsgákról állásokról, pályakezdésről Bagi Tibor sötét öltönyben érkezett a beszélgetésre. Egyenesen vizsgáról. A töb-" biek lezserebben öltöztek, kényelmesebben. Viszont majdnem mindegyikük kérte — Dávida Gábor, Tuskán Zsuzsa, Csutak István, Balázs Miklós —, fogjuk rövidre a találkozást. Vizsga- időszakban szűkén mérik az időt az egyetemistáknak. Csak Bencze Péter tudta maga mögött a kilencedik félév valamennyi vizsgáját. A többieknek még legalább három hátra van ebben a vizsgaidőszakban. S hogy összesen- mennyi még? Gyors számvetés: az államvizsgát leszámítva úgy hat... Mögöttük 50—60 fáz utóvizsgák száma emelheti). A számok fehéren-feketén mutatják: bizony, kifelé ballagnak már az egyetemről. S tekingetnek is kifelé — állás után. S a ^mi van ?” helyett egyre többször kerül szóba a „hogyan lesz?? Kiesni lehet, kiugrani nem T — így, a befejezéshez közeledve, hogyan látják az egyetemi éveket? Melyik volt a' legnehezebb félév? Csutak István, kohász: — Nekem a legelső. Azt hiszem, fogalmunk sem volt, mire vállalkoztunk. Bele kellett rázódni. Tapasztalatokat gyűjteni. Balázs Miidós, gépésztechnológus: —T- Ha azt nézem, mikor kellett a legkeményebben dolgoznunk, akkor ez a mos- táni, a kilencedik. Szinte hetente kellett feladatokat beadni. * Dávida Gábor, vegyipari gépész: — Az ember elsőben tanul, mint egy félőrült. Mert meg kell szoknia, mert meg akar kapaszkodni. Én legalábbis így voltam vele. Később már rutint is szerez, és viszi a lendület is. Persze, nem mindenkit.. A mi szakunkon például sok volt a pótfelvételis tavaly. Felvettek olyat, aki eredetileg orvosnak készült, tanárnak, és mondhatnám tovább. Sokan kiestek. Aid -nem esett ki? Talán megszereti, talán nem. De kiugrani nem mer. Balázs Miklós: — Borzasztó nagy gond — legalábbis azt hiszem —, hogy sokan nem merik abbahagyni, pedig menet közben rájönnek, hogy nem nekik való a választott szak. Igaz, mit szóljanak azok, akik tizennégy évesen választanak pályát?! Abbahagyni ugyanis nem egyszerű. Eltöltött mondjuk három évet — és hiába. Kezdheti elölről, ha tudja, vagy mehet lapátolni. S ha elölről kezdi, másütt, akkor mikor végez? Hány éves lesz? Lehet, hogy kivitelezhetetlen, amit mondok, d^ miért nem lehet például egy különbözetivel mondjuk, üzemmérnöki diplomát szerezni ? „Fedezettel" és anélkül — Megkockáztathatom talán, hogy aki idáig eljut, azt már „semmi sem menti meg a diplomától”. És ilyenkor már gondolkodik a „hogyan lesz?”-ről is. Balázs Miklós: — Erről egyre több szó esik egymás között. Végül is egy steril környezetből ki kell lépni - majd a „fertőzésekkel teljes” életbe. És ez gondot okoz. Többek között azért is, hogy hogyan tudjuk realizálni, amit tanultunk. Bagi Tibor, rendszerszervező: — Hogyan és hol? Én például novemberben, állás után szaladgáltam. Igaz, elsősorban Heves megyében keresgéltem. Mindenütt kedvesen fogadtak, leültettek, beszélgettek velem, egy kávéval is megkínáltak. Azután azt mondták, majd jelentkezzek később ... Alighanem tavasszal rámegy két hónapom, hogy állást keressek. Nyilván lesznek kiírva álláshelyek is. De úgy gondolom, többét mond egy személyes elbeszélgetés, mint beleugra- mi a „papírba”. Az igazság egyébként az, hogy ezt a szakot meg is szüntetik, s ha jól tudom, a tavaly végzettek közül is csak egyetlenegy dolgozik rendszerszervezőként, a Rábában. A sors Iróniája', hogy az, aki az államvizsgán megbukott.'A többiek? Tudok 'olyanról, aki münkaversenyes. Tuskán Zsuzsa, bányász: — Én már tudom, hova kerülök. A Szuhavölgyi Bányaüzemhez. Fél évig ismerkedni fogok a területemmel. Az igazság? Én családi hagyományból jöttem ide, azt hiszem, egy nő számára túl sok ‘ lehetőség, perspektíva nincs ezen a területen. Csutak István: — Sokunknak van társadalmi ösztöndíja. Ez biztos fedezet, hogy elhelyezkedjünk. És a gyakorlaton is ismerkedünk egy kicsit, barátokat szerzünk. Balázs Miklós: — Oda megyek vissza, ahonnan jöttem, az egri Vi- latiba. Én ugyanis szetes- ként kerültem az egyetemre. Gondolom, megfelelő feladatot is kapok. Hogy mi a mérnöki munka? Nálunk például a számítógépen mérnökök és technikusok is dolgoznak. Ott erre van szükség. És ezt tudomásul kell venni. ÉrfeSmlségkénf pályát kezdeni — Gondolom, a fiatal műszaki értelmiség pályakezdéséről, presztízséről, lehetőségeiről beszélgetnek egymás között. Napjainkban igen sok szó.esik erről. Csutak István: — Elég ritka dolog, hogy differenciálnak például a kezdő béreknél a tanulmányi előmenetel szerint. De talán ez nem is baj. Nem biztos, hogy gyakorló mérnökként is a legjobb, aki az elméletet mind ötösre tudta. Mire végzünk, 25—26 évesek vagyunk. A kezdő bér alacsony, lakás nincs, család- alapítás szülői háttér nélkül nehéz. Nekem njmgdíjasok a szüleim, .nincs miből támogatniuk. És nincs kedvezményes lakáskölcsön, bár megszűnt a munkáslakás-épitési akció is. Balázs Miklós: — Véleményem szerint azért nincs a műszaki értelmiségi pályának presztízse, mert az emberek nem érzékelik jelentőségét. Pontosabban, nagyon is érzékelik, csak nem gondolják .végig. Megfognak például egy csuprot. De kinek jut eszébe, hogy elkészítéséhez ’kellett egy gép, azután szén, amivel kiégették. Az orvosra, a jogászra rendkívüli helyzetben szorulnak, és másként tekintenek rájuk. Dávida Gábor: — Azt hiszem,' nagyon rosszul készülnénk az életre, ha csak számolnánk és számolnánk. Ügy gondolom, más is hozzátartozik még ahhoz, hogy műszaki értelmiségi életet éljünk. Például, hogy közösségben is tudjunk dolgozni. hogy figyeljünk, mondjuk a hírekre. Még ha ezt nem is osztályozzák. Csutorás Annamária Pénteken nyitott ki először a lyukóbányai munkás- szállón a miskolci bányaüzem . műszaki könyvtára. Mert szakkönyveket, folyóiratokat ugyan azelőtt is kölcsönzött a könyvtár, de arra már igazán nem futotta az erőből, hogy speciális igényeket is ki tudjanak elégíteni. Márpedig egyre többen szerették volna, ha a könyvtár segít abban, hogy tájékozódjanak a megjelent szakirodalomban, hogy gyorsan hozzájussanak a szükséges szak- irodalomhoz. A munkásszállón adódott egy lehetőség é~, létrehozták az önálló műszaki könyvtárat. A szakszervezeti bizottság . harmincezer forintot adott a kialakításhoz, a bányaüzem szocialista brigádjai meg társadalmi munkában dolgoztak a festésen, a berendezésen. A kis műszaki könyvtárnak most kétezerötszáz „könyvtári egysége” van. Hétköznapi, köznapi nyelvre lefordítva ez azt jelenti, hogy ennyi könyvet, folyóiratot őriznek. A tervek szerint viszont a műszaki könyvtár szolgáltatásai meglehetősen sokoldalúak lesznek. Rendszeresén készítenek például — szakemberek bevonásával — lapszemlét a műszaki tárgyú cikkekről. Készül majd egy információs híradó is. Ezenkívül könyvtárközi kölcsönzéssel is szeretnék segíteni, hogy a szakemberek gyorsan hozzájussanak azokhoz a szakkönyvekhez, amelyekre fri unkájuk közben szükségük van. A tervekben egyébként — ahogy Reményi Gáborné könyvtáros mondotta — még egy nyelvi stúdió kialakítása is szerepel. Bár nem nagy ez a könyvtár — van' egy előnye: helyben van. Elérhető. Egyelőre naponta négy órát tartanak nyitva. Délelőtt 11-től délután 3 óráig. Az önálló műszaki könyvtár gondolatát sokan szorgalmazták. Ügy tapasztalták — s ezért csinálták meg igazán példamutató összefogással —, igény van rá. Meg szükség is. Nemcsak a mérnökök szintjén, hanem a szakmunkásokén is. Kirillovi templom Lenkey Zoltán rajza — Még néhányszor nyílni fog az ajtó, meg csörögni a telefon, de ez ne idegesítse — biztat Vesselényi Mária, a Szakszervezetek megyei Tanácsa kulturális osztályának munkatársa. Visszanyugtatom, hogy ráérek, meg egyébként is az élet jelének gondolom, ha nem üli meg a „madár se jár”-csöndesség egy mozgalomra — mozgalmasságra — hivatott munkahely munkaszobáját. Hát folytathatjuk? — Egyébként ma már én is nyugodtabb vagyok, mint tegnap; lassan végére érek ennek a listának, értesíteni kell azokat az alkotókat, akik meghívást kaptak megyénkből a szakszervezeti amatőr népi iparművészek országos kiállítására, Dunaújvárosba. Részt vettünk az előzetes, területi zsűrizés éfe kiállítás megszervezésében is. Most a címeket gyűjtögettem ... — Ez is feladata egy poti- tiloai munkatársnak? — Ezt is meg kell csinálni. — Éneikül is akartam kérdezni: népművelőnek tartja-e magát, vagy funkcionáriusnak? — Népművelőnek, de a kettő nem áll olyan távol egymástól, mint ahogyan az a köztudatban sokszor ül ... A funkcióhoz szorosan kötődik a szakmám, ami igen szerencsés. És nem kellene elfelejteni: a népművelés egyúttal mozgalmi munka is. — Hogyan került a népművelői pályára? — Véletlennek lehet mondani. Ügy voltam, mintany- nyian a középiskolát végzettek közül ma is: nincs ismeret arról, mit is jelent valójában a népművelői mun, ka. Én pedagógusi pályára készültem, de kétszakos képzésre nem sikerült eljutnom. Dolgozni kezdtem, és levelező tagozaton megkezdtem történelem—-népművelő szakon tanulmányaimat az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Amikor már tanultam, akkor kezdett megfogni, akkor kezdett izgalmas lenni számomra a népművelői pálya, s ennek hatására kezdtem el olyan munkahe- Iyet keresni, ahol a gyakorlathoz is közel kerülhetek. Mert egészen más az, ha a szakmáját úgy tanulja az ember, hogy közben csinálja is. — Most már végzett az egyetemen, a „hivatalosán jegyzett” népművelői munkakörből is kilépett. Jelenlegi beosztása tényleg nem vitte el a gyakorlattól? — Szerintem ebben a munkakörben (vagy ha jobban tetszik: funkciómban) is az a dolog kulcsa, hogyan tud Porcelánok, „ítimaparkbír Még „igazgatták” a múzeumi szakemberek a kiállítási tárgyakat a miskolci Herman ©ttó Múzeum Papszer utcai kiállítótermében, amikor besettenkedtem. Egyik ismerősöm azonnal karon ragadott: „Na, mit választana magának?!” Már délután, amikor a megnyitón összegyűltünk, akkor is lehetett a nézelődők között hallani a halkra fogott beszédet: „Ezt szívesen hazavinném... A másik teremben is láttam szép dolgot...” Csak azt akarom mindezzel érzékeltetni: a hollóházi tervező iparművészek Miskolcra hozott és bemutatott porcelán anyagai között voltak olyanok, amiket az ember szívesen mondana magáénak ... A porcelán — már csak múltja fiatalsága miatt is — nem igazán „otthonos” tárgy, használati eszköz még a legszűkebb környezetünkben. Lakásunkban, otthonunkban. A tömegekében legalábbis nem az, hiszen a régibb időkben is az „úri tálaláshoz” tartozott. Persze, vannak már változások e téren, s hogy vannak, az éppen a Hollóházi Porcelángyár tervezőinek, munkásainak is érdeme. (Most ne a korábban „el-porverte” porcelánfigu- ráfetgi goindoljuflk,) Még szebbek, ízlésesebbek, a környezetkultúrát jó fénynyel megvilágítók is lehetnének azok a használati, meg díszítőtárgyak, amik porcelánból készülnek. Ezt bizonyította a miskolci kiállítás; Bakó-Hetei Rozália, Bükki Béla, Duray Lilla, Horváth Viklorné, Nagy Márta, J. Seregély Márta, N. Szonntag Éva, Torma Istvánná és Veress Miklós válogatott stúdiómunkái. Mert stúdió-alkotások ezek, nem sorozattermékek, megvásárolható étkészletek, virágtartók, gyertyatartók, kisplasztikák, térplasztikák, díszítőtárgyak és használati tárgyak. Talán ezért is van, hogy: „Tudnék azért válogatni ...” Itt most e sorok írója is elfogultan, szubjektív alapon tudná kiemelni egy tervező munkáját. Ennél sokkal fontosabb annak kijelentése: ámbár egy stúdió formaparkjából valók ezek a porcelánok — nem pedig boltokban fellelhetők: dicséret a gyárnak, mert lehetőséget ad a kísérletezni akaróknak. Csak így bízhatunk abban, hogy majd „testközelbe” is kerülhetünk ezekkel a készletekkel, dísztárgyakkal • í (t. n. j.) kapcsolatot teremteni az ember azokkal, akikkel együtt kell dolgoznia. Természetesen nem a testületekkel, vezetőkkel való kapcsolatra gondolok, hanem az élő, munkáskapcsolatokra, függetlenül attól, hogy egy vállalatnál valaki funkcionáriusként vagy népművelőként, aktívaként dolgozik-e. Az én feladatom nem az, hogy itt az asztalnál okos dolgokat találjak ki vagy írjak le; a valós igényekből összeállt tapasztalatra támaszkodva tudunk mi is tendenciákat megfogni, javaslatokat tenni. — Egy hónappal ezelőtt a megye küldötteként ott volt a Magyar Népművelők Egyesülete közgyűlésén, ahol megválasztották az országos elnökség tagjává. A területi (megyei) szervezetnek alakulásától vezetőségi tagja. Mondana valamit‘ a. közgyűlésen szerzett tapasztalatairól? — Vegyes benyomásokról beszélhetek. A felszólalók egy része valóságos gondokat, problémákat feszegetett, ugyanakkor a kívülállónak lehetett olyan érzése is, hogy az egyesületen, belül sincs egységes álláspont néhány kérdésben. Én például elrugaszkodott kívánságnak tar• tóm. hogy az egyesület szak- szervezeti típusú érdekvédelmet vállaljon magára. A szakmai érdekvédelem fontosságával egyetértek, ebben előre lehet lépni. Nagyon sokan beszéltek a szakképzet- len népművelők helyzetéről; az ő középfokú képzésük megoldásában ugyancsak sokat tehetne az egyesület.. . — Sok szó esett a népművelők megbecsüléséről, a pálya presztízséről is. Erről mi a véleménye? — A közgyűlésen az kiderült, hogy társadalmilag mindenki fontosnak tartjR ezt a munkát. Az. hogy ki hogy felel meg a követelményeknek, sok mindentől függ. Egyet azonban tudni kell: a presztízs nem ajándék, s elsősorban magának a népművelőnek kell sokat tennie a jobb megbecsülés kivívásáért. — Gondolom, ugyanez áll az egyesületi életre is. Itt a megyében hogyan lehelne ezt erősíteni? — A területi szervezet nem olyan idős, hogy sokat hallathatott volna magáról. De az is biztos, hogy lehetőségek vannak, ez már kiderült. Ezeket a lehetőségeket kellene jobban kihasználni. Mindenekelőtt olyan szakmai találkozók, fórumok szervezése látszik szükségesnek, amelyek kinek-kinek a gyakorlati munkájához adnának elméleti ismereteket, biztosítanák a tapasztalatok kicserélését. Nagyon kívánatos volna, hogy azok az intenzíven. jól dolgozó kollégák is bekapcsolódnának az egyesületi munkába, akik eddig nem jöttek még közénk ... Tcnagy József Miszaki könyvtár - bányászoknak
