Észak-Magyarország, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-15 / 12. szám

1983. január 15., szombat

ESZAK-MAGYARORSZAG 5

Életút — közéletiség

Tiszta lelkissmer&tf&l

A lakásépítés, illetve a lakásleosztás napjaink égetően fontos kérdése. Alti valamilyen formában lakásüggyel foglalkozik, az úgymond, a nap minden órájában a kirakatban van, hiszen a társadalom legszélesebb rétegei előtt végzi a rábízott feladatokat. A kontroll tehát igen nagy, a közvélemény éber szemekkel figyeli a lakáskérelmek elbírálására jogosult személyek, testületek munkáját. Nem irigylésre méltó Hu- dák János, a Kazincbarcikai városi Tanács lakásügyi társadalmi bizottsága elnökének helyzete sem.

— Tizenhárom éve vagyok tanácstag, két cikluson keresztül a végrehajtó bizottság tagja voltam — mondja magáról a 43 éves Hudák János, a Borsodi Vegyi Kombinát diszpécsere.

Fiatal kora ellenére, sokéves mozgalmi munka áll mögötte. Amikor 1958-ban, a sikeres érettségi után a Nyírségből Kazincbarcikára, pontosabban a Borsodi Vegyi Kombinátba vetette a sors, az ifjúsági mozgalom jelentette számára az első lépéseket. Aktivitására már akkor felfigyeltek, egymást követően két termelőüzemben választották meg alapszervezeti titkárnak. S hogy igyekezett a bizalomnak megfelelni, arra bizonyíték, hogy tulajdonképpen minden KISZ-kitüntetést megkapott az ifjúsági szervezetben kifejtett kiemelkedő munkájáért.

— Amióta a városban élek, mindig volt társadalmi megbízatásom — emlékezik. — A pártnak 1964 óta vagyok tagja, jelenleg a munkahelyi pártalapszervezetben töltök be választott tisztséget. Mozgékony embernek tartanak, rriágam is úgy érzem, sivár, egyhangú lenne az élet, ha valamilyen módon nem szolgálhatnám a társadalom, a közösség ügyét. Ilyen a természetem, nem tudok tétlenül, kényelmesen élni, kell, ami hajtson, serkentsen.

— Nagy felelősség a tanácshoz benyújtott sok száz lakáskérelem elbírálása.

— Igazán csak,az érzi ennek a súlyát, aki maga is végzett már ilyen munkát. Mindenekelőtt ismernünk kell a kérelmezők lakáskörülményét — amről csak a helyszínen lehet meggyőződni. De legalább ennyire fontos az igénylők családi, anyagi, szociális helyzetének ismerete is. Ezek birtokában kell elkészítenünk javaslatunkat, amit a tanács végrehajtó bizottsága hagy jóvá.

— És általában jóváhagyja?

— Az elmúlt három év során — amióta ennek a bizottságnak az elnöke vagyok — még nem fordult elő. hogy az általunk elkészített névjegyzéken a testület egyszer is változtatott volna, Pedig évenként háromnégy alkalommal terjesztünk lakáskiutalási javaslatot a Végrehajtó bizottságnak.

— Ebből arra következtethetünk, hogy kielégítőnek tartják a lakásügyi társadalmi bizottság ténykedését?

— Nem kenyerem a dicsekvés. Az viszont tény, hogy amikor a múlt év végén a Kazincbarcikai városi Tanács Végrehajtó Bizottsága önálló napirendként tárgyalta bizottságunk tevékenységét, elismeréssel nyugtázta a végzett munkát.

— Akadtak emlékezetes ügyek elnöki ténykedése során ?

— Egyre ma is jól emlékszem, bár az illető család nevét nem jegyeztem meg. De nem is ez benne a lényeges. Volt egy házaspár, aki olyan magas pontszámmal vezette az igényjogosultak listáját, hogy a helyszín, « a körülmények ismerete nélkül bárki jogosnak tarthatta volna, hogy a szóban forgó család megkapja a kért lakást. Igen ám, csakhogy mi jól körülnéztünk, s jóllelet a pontszám nagyon magas volt, a kérelmet mégis elutasítottuk. Kiderült ugyanis, hogy sem a férj, sem a feleség nem dolgozott, a gyerekekről nem gondoskodtak, és meglevő lakásukat is annyira elhanyagolták, hogy érdemtelennek tartottuk őket az újabb lakásra. A tanácson is értetlenül álltak az ügy előtt, de mi határozottak voltunk, hiszen qbjektívnalc, igazságosnak tartottuk a bizottság döntését.

— Hálás féladat a bizottság elnökének lenni?

— Amikor a tanács a névjegyzéket kifüggeszti, valóságos invázió veszi körűt otthonunkat. Ilyenkor csak a feleségemet sajnálom, mert nekem kötelességem, hogy az érdeklődők kérdésére megfelelő választ adjak. Persze előfordul, hogy egy-egy elutasítás után az érintettek nem a hivatalos utat

választják panaszuk orvoslására, hanem befolyásos személyeket igyekeznek keresni, azokon keresztül próbálkoznak támogatáshoz jutni. Munkámat eddig is nagy körültekintéssel, a tények gondos mérlegelésével, az emberek sorsa iránt érzett felelősséggel végeztem. De ha esetleg valamilyen oknál fogva tévedek, megvan a lehetőség a hiba orvoslására. I.. L.

Gazdag program készült az MHSZ jubileumára

Elkészült az MHSZ megyei vezetősége ez évi munkaterve. A tartalmáról Éles Gábor alezredessel, a szövetség megyei titkárával beszélgettünk, aki elmondotta, hogy több és sokrétűbb feladat megoldását tűzték célul, mint az előző évben.

Mindenekelőtt változatlanul elvégzik az MHSZ alapvető — az iskqlai honvédelmi nevelés segítésével, a sorkötelesek elő- és a tartalékosok továbbképzésével, a technikai sportágak művelésével, a gépjárművezetés tanításával kapcsolatos — tennivalóit. Emellett azonban annyi rendezvényt bonyolítanak le, amennyire korábban egy év alatt nem kerítettek sort.

— Ily módon akarunk megemlékezni arról, hogy 35 éve, 1948. február 29-én alakult meg szövetségünk jogelődje, a Magyar Szabadság- harcos Szövetség. A jubileumot' nem egyszeri összejövetellel kívánjuk megünnepelni, hanem főként azzal, hogy egész évben minden területen emeljük munkánk minőségének szintjét. A szokásosnál több rendezvénnyel is az a célunk, hogy tartalmasabbá, még eredményesebbé váljék tevékenységünk, amelyet a hazafias, honvédelmi nevelés ügyének szolgálatában fejtünk ki — hangsúlyozta Éles Gábor alezredes.

A cél érdekében a megyei vezetőség március 1-én megrendezi a lövészsport minősített művelőinek, aktivistáinak értekezletét Nyáron ugyanilyen megbeszélésre ülnek össze a gépjárművezető-képző iskola dolgozói, oktatói, amikor az iskola kiállításon is bemutatja, hogy 35 év alatt mekkorát növekedtek — az oktatást szolgáló gépjárművek mennyiségével és minőségével párhuzamosan — az oktatás eredményei, ősszel a tartalékosok a néphadsereg 'több tisztjével együtt három — Miskolcon, Özdon és Lenin- városban megrendezendő — aktívaértekezleten vitatják meg a honvédelmi továbbképzés korszerű tennivalóit. A modellezők az utolsó negyedévben kerítenek sort aktívaértekezletükre, aminek alkalmából a sportág 35 éves fejlődését reprezentáló kiállítást nyitnak meg.

A diákok honvédelmi nevelésének segítése céljából április 22-én Mezőkövesden, 26-án Leninvárosban rendez az MHSZ megyei vezetősége iskolai honvédelmi napot, amikor a tanintézetek honvédelmi felelőseinek részvételével a legújabb módszereket megvitató értekezletet is tartanak.

Miként a megyei titkár hangoztatta, nagy jelentőséget tulajdonítanak a „Nekem szülőhazám” című országos szellemi vetélkedőnek, amelynek két borsodi elődöntőjét április 10-én, megyei döntőjét pedig egy héttel később bonyolítják le.

A megyei vezetőség két sportágban országos verseny megrendezésére is vállalkozik. Nyáron a szövetség mú- lyi bázisán a könnyűbúvárok összetett honvédelmi versenyének hazai bajnokságát, szeptemberben pedig a

Miskolc melletti Csanyikban a legjobb magyar' futóvad- és koronglövők bajnoki döntőjét bonyolítják le, amelyet az MHSZ a MEDOSZ-szal közösen rendez meg.

Ami — a korábbi évekhez hasonlóan — a borsodiak ezreinek érdeklődésére tarthat számot: június 5-én Tokajban honvédelmi repülőnap lesz, amely, miként az előzőek is, nyilván népünnepély jelleget kap majd. A szövetség miskolci repülő- és ejtőernyósklubja a nyár végén szintén lebonyolít hasonló rendezvényt, mégpedig kettős jubileumot ünnepelve. Amellett ugyanis, hogy nz MHSZ 35 éves, Borsod megye székhelyén áldozatkész és leleményes munkásfiatalok a saját erejükből 50 évvel ezelőtt építettek egy vitorlázógépet, amivel megalapozták a repülők és ejtőernyősök itteni szervezetét. A fél évszázaddal ezelőtti kezdeményezésről — a társklubokkal, például a nyíregyháziakkal együtt — ünnepi közgyűlésen is megemlékeznek a sportág művelői.

— Természetesen szövetségünk városi és járási ve. zetőségei is megfelelő módon készülnek a jubileumra — mondotta végül az MHSZ megyei titkára. S megemlítette azt is, hogy a megyei vezetőség sokszorosított tervét tájékoztatásul az illetékes pártszervek, végrehajtási utasításként pedig a szövetség alsóbb szintű vezetőségei is megkapják.

I. I

Télien

Nem mondható barátságosnak a Tisza. Szürkeség fedi, mely alig efigedi látni a túlsó partot, pedig már a víz közepén járunk a nyolc személyre méretezett ladikkal. A felszíne sárgás, alig mozduló, szél nem borzolja, inkább tóhoz hasonlatos, semmint folyóhoz, tükröződik benne a fölötte ívelő drótkötél is. meg a most már mégis csak látható, partközelben várakozó komp is. Az ember csak nem tudja megállni, hogy bele ne nyúljon, hogy kézzel is meg ne érintse. „ízlelje” a téli vizet, ámbár óvatosan kell mozogni, mivel bármily nagy is a csónak, csak-csak billen, és itt a víz kábé 14—16 méter mély ... Sima. Szinte selymesen sima ez a sárgás víz. És persze hideg. A nyári fürdőzések emléke is borzongató. Hű, de rossz lenne most belemerülni! Néhány gally úszik el, mintegy jelezve: mégis mozog a víz!

Illetlen a vízen a sok beszéd, meg fölösleges is. Az evező egyenletesen koppan, erős húzások után kissé megfeszül hatul, hogy a koF- mány szerepét is betöltse. Papp Lajos, Tiszakeszi egyik komposa kezeli az evezőt. Kicsi most a forgalom, csak úgy passzióból átevez a folyón, meg vissza velünk, hadd tapasztaljunk valamit a téli Tiszából. A tsz-nek a túlsó oldalon is van földje, a mezőgazdasági munkák idején, főként betakarításkor a komp nemigen pihenget, az örök szabályok értelmében napkeltétől napnyugtáig járja a vizet.

— Tudnánk mi járni akár éjjel is — mondja a kom- pos — ha lenne megfelelő Világítás, fényjelzés. Volt már rá példa, hogy sötétben is mentünk a vizen, egy vontató is volt a kompon, világított a lámpája, de valahogy mégis csak nehezen vett észre bennünket az éppen érkező hajó. Jelzett a hajó is, miként tudott, mi is, de rájöttünk, mégis jobb, ha éjjel nem mozgunk. Nem történt baj akkor, de mit lehet tudni, máskor hogyan, mint lesz?!

Fával megrakott vontató érkezik a túlpartra, a kikötött komphoz.

— Átjössz?

— Még nemi Megvárom a társamat! — és a vontató megáll, várakozik, mi visz- szaindulunk a csónakkal, mert a másik vontatót még nem rakták meg. Pár perc múltán a barátságos meleg szobácskábái nézzük a vizet, meg főként Papp Lajos igen gyorsan mozgó kezét. Kosarat fon. Formássá, erőssé kerekedik a fűzkosár, közben nyomon is alig tudjuk követni mozdulatait.

— Á. dehogy! Én nem tudok gyorsan fonni, nekem három óra hosszáig is eltart egy kosár elkészítése! Mások sokkal gyorsabban dolgozTéli szürkület borítja a Tiszát. A túlsó parton várakozik a komp.

Papp Lajos, a tiszakeszi kompos két átkelés között. Ne teljen Diesen az idő. ,,

na*. De Időtöltésnek, pasasaiénak jó.

— Mi lesz a kosárral?

— Elajándékozom -valakinek. Egy kosárnak mindig hasznát lehet venni, Jó, ha van.

— Hogy telnek a napok?

— lg}', miként most. Bebetér .valaki, elbeszélgetünk. Ha menni kell, indul a komp.

— Egy-egy pohár bor?

— Nem lehet! Szóba sem jöhet! A vízen szolgálat van. Emberéletek, meg értékek. Majd otthon, este. A rendőrök is elég gyakran ellenőriznek bennünket.

A meleg szobából kilépve érezni: mégis csak télben járunk! Különös, hogy itt, megyénk déli részén ez sokkal inkább látszik, mint éppen Miskolcon. Itt, lenn a földeket is hó borítja, ha nem is elég vastagságú, mégiscsak fehérség. E7t elől a „mégiscsak tél” elől húzódtak be az öregek is néhányan a Ti- sza-parti kiskocsmába, meleg kályha mellé, pohár ital mellett régi időket elevenít- getni. ök mondják: nem fagy.már be a Tisza, a pal- konyai erőmű létezése óta nem fagy be ezen a tájékon. Télen is úgy jár-kel a komp, meg a csónak, mint egyébkor. Az egyik öreg az ötvenes évek elejét említi: akkor fagyott be utoljára a

Tisza. Előtte? Előtte úgy jér- talc oda-vissza a jégen lovas kocsikkal, mintha a fal« útján mennének. Vastagra fagyott a jég, még hizlalás nélkül is. Átkelés, hidas persze mindig is volt itt. hiszen a földek is túlnan vannak. A vízzel meg megvoltak tisztességgel. Aki ismeri, azt nem bántja, sőt, inkább kedveli. ad is neki, mintsem elvenne. Nemcsak régen, hajdanán, hanem most is.

Miként a halászoknak. Megfogytak, persze, megfogytak, kevesen vállalják már ezt a munkát, minek se kezdete, se vége. De aki vállalja, az most is vehetett magának százezer forintnál drágább autót. Persze tudnivaló, hogy a Tisza sem ingyen ad ennyi pénzt! Verséket kell telepítem, ladikkal járni hajnaltájt a vizet, ismerni is kell a Tiszát, a haljárás tMost? Van mozgás most is. A menyhal például mozog. A csuka mindig is mozog. Kecsegét nem látott még? Nohát. pedig az is van a Tiszában! Mondják, mondják,1 hogy már kipusztult, hát nem pusztult ki! Csak tudni kell róla, amit szükséges,' és meg lehet fogni! Meg azt is tudni kell a halról, hogy ha vermel, még akkor is „kijön” megnézni az új vizet. Mármint ha egy árhul-' lám érkezik, valami új víz, nem olyan, mint a régi volt. Máris mozog a hal. Harcsák hatalmasak vannak most is a Tiszában. Elég nehéz kifogni persze ezeket, hiszen sok a bedőlt fa. főként azok alatt laknak. Fogtak itt már mázsán felülit is. Én? Nekem tíz és fél kilós harcsám volt a legnagyobb, és egy ötkilós pontyom. Egyáltalán nem örültem nekik! A kisebbek a jobbak. Ha maga például egy rágós tyúk meg egy szép. fiatal csirke között választhat, melyiket kéri ? No, ugye! Hát így van ez a halnál is.

Kinn újra mínuszok csípik az arcunkat.' Zúzmarás villanydrót fut a havas gólyafészek alatt. De üres is tud lenni egy gólyafészek! De a falut elhagyva a csalitosok, az út menti csenderesek annál népesebbek! Már a falu szélső házainál feltűnnek a fácánok. Szürkés tyúkok és fényes tollú kakasok is, számuk pedig egyre gyarapszik a kinti területekre érve. Csak úgy tessék- lássék lépegetnek arrébb 4 kocsi elől, fénylő gombszemükkel néznek utánunk, mintegy ellenőrizve: nem akarunk-e mégis valami rosszat?

Magányos fán nagyobb madár, talán ölyv figyel mozdulatlanul. A magasban pedig varjak kavarognak. Feketén sereglenek, letol hintáznak: ott fönn megérkezett a szél. A varjak meghozták a hideget.

Hof a boldogság mostanában? A kompos szobája is barátságos, meleg, az ablakán kitekintve pedig a Tiszára látni.

Priska Tibor Fotó: Laczó József