Észak-Magyarország, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-04 / 2. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4

Í983. január 4., kedd

A képernyő előtt

Napos oldal—és mások

Jóllehet, az elmúlt műsorhéten a legnagyobb várakozás a szilveszteri műsort előzte meg — ezért is írtam róla külön —, volt egyéb, figyelmet érdemlő esemény is a képernyőn. Az egyik azért érdemelt figyelmet, mert megmutatta, hogy egy már-már sablonokba merevúlö, periodikusan visszatérő . összeállítás is lehet színes, szórakoztató, többféle közönségigénynek megfelelő. Az új esztendő első napján sugárzott Szombat esti filmkoktél négyórányi műsorfolyamára gondolok, amelyet többen a szilveszteri estért való „kárpótlásnak” fogtak fel, de feltehető az is, hogy az átszórakozott óévbúcsúztató éjszaka után viszont kevesebben néztek meg, mint más szombat estéken. Mindenképpen leírhatom: az év közben várható hasonló összeállítások sose legyenek rosszabbak, mint az év első napján látott filmkoktél volt. Legyen ez a műsorszerkesztőség részéről e sorozat ígéretének mércéje.

*

„Örömre és egyszerűségre születtünk” — mondja Felméri Kázmér, a vasárnap este látott Napos oldal hőse, majd tőle hallottuk azt is, hogy „az ember nem szállhat el nyomtalanul úgy, mint a pipafüst”. Ez a Napos oldal különös figyelmet érdemlő szép tévéfilm. Bemutatása bizonyos mértékig adósságtörlesztés is, hiszen az alapmű íróját, Karácsony Benőt alig-alig emlegetjük. Karácsony Benő a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom kiemelkedő alakja, aki a fentebb idézett és főhősével elmondatott megállapítása ellenére nyomtalanul tűnt el, valószínűleg elszállt, mint a füst, mert 1944-ben a fasiszta emberirtás áldozata lett. Regényei szinte önéletrajzi töredékek, színhelyei erdélyi kisvárosok. A Napos oldal az első világháborút követő időkben játszódik Erdélyben, ahol az országrész hovatartozásának megváltozása következtében egykori emberi Icapcsolatok is semmivé lettek. A regény fiatal hőseinek életét alapvetően befolyásolta, hogy végigcsináltatták velük az első világháborút, „öleltek, öltek vegyesen és láttak egy világot és nem tudtak már hasra esni elmúlt bálványok előtt”. Az egy levesen tengődő kishivatalnokok feje felett az elbocsátás veszélye lógott, életük csupa keserűség, amit olykor erőltetett vi- dámkodássál próbáltak elfedni, de világuk mind kilátástalanabb volt. Egyikük, Felméri Kázmér, a Napos oldal főhőse, alá szebb életre vágyott, és úgy látta, hogy „az élet álom, ennélfogva aludja ki magát az ember, ahogy csak tudja”, kényszerű hivatalából kipenderítve, hazatér falura, hogy elhunyt apja, a falusi molnár életét folytassa, a falusi emberek életét élje, holott benne művészi ambíciók feszülnek. Ám falun csak megerősödik felismerése, mert a három nemzetiségű országrész társadalmának feszültségei még jobban érvényesülnek', s Felméri előtt mind sötétebb jövő körvonalai vázol ódnak fel, megkeseredik, kiábrándult emberré lesz. — A regényből Marosi Gyula írta a film forgatókönyvét, s Mi- hályfy Sándor rendezte abból a tévéváltozatot. Szép, emlékezetes, elgondolkoztató tévéfilm született, amely nagyrészt visszaadta a főszereplő belső monológjaival összekötött, képsoraival Karácsony Benő regényének humanizmusát és világféltését. Szeréposztási telitalálat volt Felmérit Székhelyi Józsefre osztani, mert meg tudta éreztetni hőse fanyar humorát, fokozatos megkeseredését. A népes szereplőgárdából is kiemelkedik Molnár Erzsébet, Mensáros László, valamint Benedek Miklós, Balázs Péter és Timár Béla hármasa és Kun Vilmos.

*

Végül egy tavalyi adósságról is szólni kell még, noha az a mű nem sorolható az emlékezetes, figyelmet érdemlő tévéélmények közé. Az óév utolsó napjaiban láttuk az ítélet előtt című sorozatban a Zimre Péter írta és Félix László rendezte Egy lány halála című tévéjátékot, amely a sorozat sablonjait követve, a bírósági főtárgyalás keretében mutatott be egy bűncselekményt és magyarázta el roppant didaktikusán annak tanulságait. Ez a sorozat még nem nagyon produkált emlékezetes művet. Szándékai nemesek, céljai tiszták, ám megoldásai naivak, felszínesek. Pedig éppen a hasonló módon megtörtént bűnügyek lehetnének jó alapjai drámai feszültségű játékoknak a tantételszerű illusztrációk helyett. Feszengő színészek szerepfelmondása nem kelthet életre drámai figurákat, legfeljebb villanásokra lehelhet életet azokba. mint például Balkay Gézának sikerült valamit megéreztetni abból, hogy a topisnak öltöztetett, elhanyagolt fiú is gondolkozó ember. De ez a kis villanás egy ötvenöt perces játék minden hiányát nem pótolhatja.

Benedek Miklós

Ma este a képernyőn

Az Onedin család

Régi ismerősök népesítik be a képernyőt ma este 20 órától az első műsorban: újabb tíz részből álló folytatásos sorozat keretében ismét minden keddi vendégünk lesz az Onedin család, életének sok kalandos fordulatával, James Onedin ismét teljes erővel az üzleti életbe veti magát, s mert egy petróleumot szállító hajó robbanása után ismét felmerül a tartályhajók fontossága, érdeklődése efelé fordul. A főszereplő továbbra is Peter Gilmore (őt látjuk képünk bal oldalán), s változatlanok a további főbb szereplők is.

Muzsikusfotók és festőportrék

„Hetes” napközi Dorkón

Kodály Zoltán és Igor Sztravinszkij emlékének ajánlotta hatalmas fotóalbumát Vámos László fotóművész, amelyet A Zene bűvöletében címmel az elmúlt esztendő utolsó napjaiban jelentetett meg a Képzőművészeti Kiadó. A kötethez Doráti Antal írt bevezetőt és Németh Lajos rövid tanulmányt. Az album 17G oldalán viszont felvételek sorjáznak, amelyek mind az előadóművészek elragadtatottsá- gát közvetítik. Nyolcvan művész — karmesterek, hangszeres előadók, zeneszerzők, zenetörténészek, táncosok — képe sorakozik az oldalakon, hogy a fotóművész szemével, sajátos dramaturgiai érzékével idézze hangversenyéie- tünk és operai világunk nevezetes szereplőit. A szembesítés az esetek többségében megdöbbentő. A nagyobbrészt tizenöt-húsz éve rögzített pillanatok valamelyest a múlt idézésévé váltak: olyan művészek közelébe visznek, akiket az életben többé már nem láthatunk. A művészi kifejezés, a megjelenítő erő a fő témája Vámos László muzsikusfotóinak. Szemből kapja el a dirigensek egyénenként változó mozdulatait, arcjátékát, gesztusrendszerét, a karmesterek mögött ülőknek azt közvetíti, amit, csak a szemben ülő muzsikusok láthatnak. A kötetben fényképes ki kicsoda is megtalálható a 180 fekete-fehér és 57 színes fotó után. E fotókon zenélni kezdenek a kezek, megszólalnak a tekintetek, beszédessé válnak a félig, vagy teljesen lehunyt szemek, a muzsikálás lényegéről mondanak el valami szavakkal megfoghatat- lant.

Ugyancsak a Képzőművészeti Kiadó adta közre Cen- nérné Wilhelmb Gizella Than Mórt bemutató nagyszabású monográfiáját. Than Mór a múlt századi nagymesterek egyik első képviselője; a félszáz oldalnyi tanulmány igen sokoldalúan mutatja be művészetét, különös tekintettel faliképeire. (1864-ben az ő kezétől született az el.ső budapesti nagyméretű falfestmény, az „Árgirus királyfi újratalálkozása szerelmesével, Tündér Ilonával” című kompozíció, a Vigadó lépcsőházának főfalán.) A kötet 29 színes reprodukciót. 39 szövegközi illusztrációt tartalmaz és közreadja Than Mór fellelhető 139 művének képes katalógusát.

Keserű Ilona festőművészt mutatja be a Képzőművészeti Kiadó gondozásában megjelent esszéjében Tandori Dezső, plasztikusan megjelenítve a festőnő világát,, viszonyát a realitásokhoz. A kis kötetben 18 fekete-fehér és 8 színes reprodukció teszi teljesebbé a képet.

Igen nagy kiterjedésű tanyavilága van a Bodrogköznek. Ezt a sík, alföldi jellegű tájat a múlt századi vízszabályozások ellenére még ma is tavak, mocsarak, lápok, in- goványok jellemzik. De megkezdődött már a bodrogközi földek meliorációja, minek következtében az elmocsara- sodó területeket újra termőföldekké változtatják.

A bodrogközi települések, főképp a tanyák a letűnt századokban egy-egy kiemelkedő homokháton jöttek létre. Sokuknak a neve ma is utal keletkezésüknek a körülményeire, amint azt Nagyhomok, Kishomok, Apróhomok, Halászhomok, Páterhomok, Várhompk, Szophomok, Budahomok neve mutatja.

A legtöbb „homok” közigazgatásilag Sárospatakhoz tartozik, s a város szétszórt településű tanya világában

mintegy kétezer ember él. Közülük több mint ötszáz az idősek száma. Jelentős hányaduk nem szorul gyámo- lítúsra, mert családi körben élnek, nyugdíjasként is dolgoznak még a termelőszövetkezetben vagy az állami gazdaságban., Nem kevés azonban azoknak a száma, akik magukra maradtak, s magas életkoruk, betegségük miatt a társadalomtól várnak támogatást.

Ezek számára a városi tanács egészségügyi osztálya — a Kossuth Termelőszövetkezettel karöltve — a tanyavilág központjában. Dorkón újszerű, úgynevezett ..hetes” napközi otthont létesít. Fgy régi épületet használnak fel erre a célra. Az otthont nemcsak az idős emberek napközi ellátására rendezik be, hanem hálótermeket is kialakítanak benne. így a na- gányosan élő. idős emberek több napot, akár az egész hetet is ott tölthetik.

Teljes ellátást, egészségügyi gondozást kapnak. Ezenkívül rádió, televízió, napilapok, folyóiratok szolgálják a szórakozásukat, művelődésüket. A meleg ételt a termelőszövetkezet konyhájáról szállítják nekik, gondozásukat pedig' a szociális otthon dolgozói látják el.

Rossz idő, betegség esetén, vagy akik Dorkótól messzebb laknak, az éjszakát is a „hetes” otthonban tölthetik. Hét végén, vagy ha kedvük tartja, hét közben is, bárki bármikor hazamehet, szükség esetén a tsz kocsival hazaszállítja, hogy odahaza szétnézhessen saját lakásában és a tanyai portóiján.

M

átyás király hol deáknak, hol katonának, hol molnárnak, hol favágónak öltözve járta az országot. Az álruhás király kirándulásairól szóló mesék, legendák mindmind valamilyen tanulsággal szolgálnak; egyszer az irigységről, másszor a butaságról, megint másszor az elvakult gőgről vagy a trehányságról mutatva megmosolyogtató, ám bosszantó példát.

Ez utóbbi: a trehányság, figyelmetlenség, hanyagság lehetne példája annak a mesének is, amely Heinrich Böll Nobel- díjas német író legújabb magyarországi jelentkezéséről szól.

Hol volt, hol nem volt, egyszer a messzi Rajna mentén egy kiváló író: Heinrich Böll. Amit írt, nagy sikert aratva került a magyar olvasók kezébe. Történt egyszer, hogy könyve, amely „Eriy bohóc nézetei” címet viseli, álruhában érkezett Magyarországra. A köntös, amibe bújtatták, egy szép. piros könyvborító, amire azt írták, hogy: Kovái Lőrinc Sport és szerelem.

Az álruhát erre a könyvre a pécsi Szikra Nyomda borította és a Magvető Könyvkiadó bocsátotta hetedhét országra. Útjára elkísérte sok-sok kiadói lektor, nyomdai korrektor, könyvterjesztő vállalat dolgozója, könyvesbolti eladó. így jutott el — mint különleges, hamuba sült pogácsa — a szegénylegény olvasókhoz, akik úgy jártak, mint a csodasipot hiába fújó vándor: csak nem akart megszólalni... vagyis ez a könyv nem az a könyv, aminek mutatja magát.

M

átyás király minden esetben jól megbüntette a hanyag, trehány, a munkáját csak félig, vagy el sem végző alattvalóját. Heinrich Böll valószínű nem is tud arról, hogy legújabban álruhában kering műve Magyarországon, de félő, hogy nem is akad olyan megbízottja, aki vállalkozna a mulasztók, a munkájukat nevetséges hibákkal végző emberek elnáspángolására.

Jó lenne már néhány álruhás Mátyás királty sokfelé, mert bizony, nemcsak a könyvkiadásról lehetne hasonló, új meséket szőni...

(szeneire!)

Északi naplóm

Feíedy Gyula úti rajzai a Vasas Galériában

Ismeretes, hogy Borsod megye szovjet testvérmegyéje Vologda..A két megye közötti kapcsolat keretében a képzőművészek is szorosan együttműködnek és míg 1981-ben vologdai művészek töltöttek huzamosabb időt nálunk, 1982. júliusában és augusztusában négy miskolci képzőművész — Feledy Gyula, Lenkey Zoltán, Ma- zsaróff Miklós, Pető János — vendégeskedett egy hónapig Vologdában, hogy ismerkedjen a testvérmegye és lakói életével. A miskolci művészek útiélményeikről már több formában számot adtak — lapunkban is —, Lenkey Zoltánnak volt kamarakiállítása az ott készült rajzaiból a Mini Galériában, Feledy Gyula pedig most 100 útirajzát mulatja be a Diósgyőri Vasas Művelődési Központban elhelyezett Vasas Galériában.

Feledy 100 rajza között sétálgatva valóban Vologdában és környékén érezheti magát a látogató. Aki már járt ott, bizonyára örömmel ismeri fel a város egyes jellegzetességeit, de aki sose járt az orosz Északon, azt is megfogja az észak-orosz városok hangulata, amely a rajzokból árad, amely megérezteti ezeknek az ősi településeknek a levegőjét a tárlallátogatóval. Feledy az újságrajzokhoz hasonló, köny- nyen áttekinthető, tus tollal készített, többségben igen szellős, szűkszavú vonalrajzokkal jeleníti meg témáit;

valamennyi műve közérthető, mégis többszöri szemlélődésre késztet.

Maga írja a kiállítás katalógusában: „Egiy közösen rendezendő kiállítás bontakozó tervének izgalmával érkeztünk Vologda megyébe, s szívtuk fáradhatatlanul magunkba a reményeink szerint majdan képekké is alakulható, felejthetetlen élményeket. 'Tudvalevő, az élmények forrásától a művekké tisztuló gondolat útja általában egy hónapnál hosszabb időt igényel. így eltérő vér- mérsékletünk, alkatunk szerint, de mindannyian csupán vázlatozással szánhattunk perbe a gyarló felejtés ellen. Én, bár mindenféle fontossági sorrend nélkül —, de tálán érzékelhető szorgalommal — naplószerüen jegyeztem le élményeimet. Noha a látvány puszta leírásából művészi szándélcaim megvalósulását sohasem vártam, mégis, hiszem, hogy ezek az apró természet-megfigyelések tisztultabb, jelentősebb művek létrehozásához is elegendő élményanyagot rögzítenek. E rajzok nem igényelhetik — nem is igénylik — az önálló grafikai lapok szerepét, de így együttesen talán a nézővel is érzékeltethetik emlékezetes tanul- mányutunk baráti hőfokát.

A művész ezzel a kiállításával a fentiek szerint tulajdonképpen műhelymunkájába enged betekintést. Ha ugyanis ezek a rajzok egy

majdan képekké alakuló élmény útján köztes „termékeknek” tekinthető, úgy valamennyire úgy nézhetünk, mint egy-egy majdani mű korai változatára, műhely- darabjára. Azonban Feledy kicsit szerény is, amikor azt írja, hogy ezek a rajzok nein igénylik az önálló grafikai lapok szerepét. Mert akár külön-külön nézzük a kiállított rajzokat, akár összességükben, igenis kész műként is el kell fogadnunk. Nemcsak vázlatként, hanem úgy, ahogy a kiállítás címe és a katalógus is jelöli: úti rajzoknak. Olyan műveknek, amelyekből összeáll Feledy Cl • illa északi naplója. Találó a címe a kiállításnak — Északi naplóm — mert megérezteti a tárlatlátogatóval a környezetet, elárulja, kikkel és merre járva találkozott a művész, és ha a 100 vázlat, illetve úti rajz egymásutánját nézzük, a kint töltött hónap legfontosabbnak ítélt élményei tükröződnek a lapokon.

Változatos a 100 rajz. A jellegzetes észak-orosz építkezés, udvarok, falusias külső terek, városi buszmegállók, fürdőző emberek, emlékművek, az ott élő embereket körülvevő környezet jelenítődik meg a tusvonalak nyomán. Járunk a kirillovi monostorokban, Goricében és más környékbeli helyeken és betekinthetünk az olt szerzett barátok, ottani képzőművészek műtermébe: megismerhetünk néhány ottani műtárgyat.

Az úti rajzoknak titulált lapokon is észrevehető Feledy magas szintű mesterség- beíi tudása, kitapintható érdeklődési köre, ami összességében az egész vologdai életet átölelte. így tekinthettünk be mi is az Északi naplóm segítségével Vologda életébe. ,

(benedek)

Feledy Gyula kiállításának anyaga, legalábbis annak 70 darabja — a minikönyveket gyűjtők' örömére — a Miskolci Miniatűr Könyvgyűjtök Klubja gondozásában, Kovács Mihály szerkesztésében, a művész bevezetőjével, a Szovjetunió megalakulásának G0. évfordulója tiszteletére minikönyvben is megjelent. íNyomdai munkáiért Szmand- ray Györgyöt. Szász Szabolcsok Oláh Józsefet, Szesedi Imrénél. Péli Katalint illeti elismerés.' Képünkön: a könyv fedőlapja.