Észak-Magyarország, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-04 / 2. szám
1983. január 4., kedd ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Elnök házaspár Konzultál az elnökliázaspár. Félszavakból is értik egymást. Fotó: Laczó József Hagyományt tisztelnek, üzletet kötnek Diósgyőri fehérmívesek Megyeszerte sokan ismerik a Kollárcsik házaspárt. Együtt fejezték be az agrár- tudományi egyetemet, még abban az évben összeházasodtak, s azóta, mintegy negyedszázadon kérészül, vállvetve dolgoznak állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben. Mindig, mindketten felelős beosztásokban. Mindketten elismert szakemberek, de azért, mert összekötötték az életüket, egyiküket sem nevezték ki első számú vezetőnek — elkerülendő az alá-fölérendeltségi viszonnyal járó kellemetlenkedéseket. A rr-últ év változást hozott az életükbe, Kollárcsik Lászlóné ’82 februárjától a szendrői Szabad Föld Termelőszövetkezet elnöke, férjét pedig június 15-én választották meg a bódvaszila- si Bódvavölgye Termelőszövetkezet elnökévé. Vágyódás a katedra után — Édesapám pedagógus volt, érthető, hogy engem is a katedra vonzott gyermekkoromban. Apám, ő tudta miért, hallani sem akart róla. Gimnáziumba nem vettek föl 1949-ben, mert értelmiségi családból származom, tanítóképzőbe nem engedett a családom. Hiábavaló sírások, viták után, a putnoki mező- gazdasági középiskolába kerültem. Elképzelhető, hogy milyen volt a lelkivilágom. Az első osztály elvégzése után apám megszánt, mondta. menjek különbözeti vizsgával a kereskedelmi középiskolába. Csakhogy én akkor már kezdtem megbarátkozni a mezőgazdasággal. Szerencsém volt, mert kitűnő tanáraim voltak, a személyükön keresztül kezdett tetszeni a szakma. Amikor leérettségiztem, ismét tettem egy kísérletet és felvételemét kértem az egri tanárképző főiskolára. Apám rájött, és összetépte a lapomat. No, ha így, akkor irány az agrártudományi egyetem. Növénytermesztőnek jelentkeztem, mert a mezők mégiscsak romantikusab- bak, mint mondjuk, egy tehénistálló ... Szép éveket töltöttem Gödöllőn, a tanulással nem volt sok gondom, az ösztöndíj is arra buzdított, hogy minden vizsgámat jeles eredménnyel tegyem le. Később, munka mellett is sokat tanultam, növényvédelmi szakmérnöki és mérnök-tanári diplomát szereztem. Sokáig dédelgettem egy tervet, hogy visszamegyek Gödöllőre tanítani. Vágyódás a katedra után ... A férjemnek meg a gazdálkodás az életeleme, ő győzött. Most már maradunk. Ha nem szerettem volna a lovakat... tak bennem. Segítségükkel a műszaki egyetem első féléves vizsgái után bejutottam az agrártudományi egyetemre. Fél év alatt az egész éves anyagot kellett megtanulnom, nemigen sikerült volna, ha a gimnáziumban Szabó Dániel tanár úr nem tanítja meg velünk olyan jól a latint. Az egyetemen nagy szükség volt ezekre az alapokra. A lovassporttól csak a legutóbbi években szakadtam el. ’79- ben még fogatbíró voltam Kecskeméten a fogathajtó világbajnokságon. A fiunk is részt vett már ott a munkában, Fülüp hercegnek tolmácsolt ... A gazdász vér öröklődik A fiatal pár szép feladatokat kapott Borsodban, az állami és szövetkezeti gazdaságokban. A szép feladatok nehéz munkával járnak, a gazdász napkeltétől napnyugtáig járja a határt. Vilcsi asszony sem könnyen nevelte kisfiát, akinek kilométereket kellett megtennie a tanyai lakástól az iskoláig. Ám a kis Laci már óvodáskorban ismerte a növények latin nevét, és azok voltak Kollár- csikéknál a nagy napok, amikor a kisfiú kilovagolhatott vadászni az édesapjával. Ifjabb Kollárcsik László most negyedik éves a gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Emellett nyelveket tanul, az angol nyelvvizsgán már túl van, most az arab nyelvvel foglalkozik, mégpedig eredményesen. S a hazai növénytermesztés mellett még trópusi növénytermesztést is tanul. Világjáró gazdász szeretne lenni. Vidám emberek, nagyszerű humorérzékkel megáldva. Olyanok, akik nem keseregnek a bajokon, hanem minél gyorsabban elhárítják azokat. (Igaz, a férj túl van már egy szívinfarktuson.) Nem sokan irigylik őket új beosztásukért, a megye két leggyengébb adottságú mezőgazdasági üzemének élén állnak. A szendrői gazdaság földjei 13,41 aranykorona értékűek, a bódva- szilasié 13,5 aranykoronásak. A Szabad Föld évek óta veszteséges, talán a ’82-es évben már nem az. A napraforgó korábban itt 4 mázsát termett hektáronként, ’82-ben már 20 mázsát. A tej- hozam 2496 liter volt tehenenként 1981-ben, tavaly már 3100 liter. Az elnökasszony elhárítja a dicséretet, mondván, egy vezetőnek legalább két évre van szüksége ahhoz, hogy bizonyítani tudjon a mezőgazdaságban. Rivalizálás — közhaszonra A Bódvavölgye Termelő- szövetkezet elnöke arról beszél, hogy a gyenge adottságú termelőszövetkezetek nem tudnak megélni melléktevékenység nélkül. És ezeknek az ipari üzemeknek a megszervezése, üzemeltetése nem gazdász feladat, ide közgazdasági agy is kell. Mint mondja, ők kelten nagyszerűen kiegészítik egymást, mert Vilcsi jobban ért a közgazdasághoz, ő meg a szakmai dolgokban tud tanácsot adni. Jól érzik magukat az új környezetben, azt mondják, barátságosak az itt élő emberek. Már társadalmi megbízatásokat is kaptak, s ez nem kis szó ilyen rövid ismeretség után. A magánélet? Nemigen jut rá idő, de a csütörtök délutánokhoz ragaszkodnak, az a barátoké. És olyankor nem eshet szó a mezőgazdaságról. Lévay Györgyi A hajdan volt híres diósgyőri fehérmívesek a század elején letették kezükből a szitát. A gépek ezt az ősi szakmát is forradalmasítol- - ták, alapjaiban megváltoztatták. A hagyományos papírgyártó eszközök — jobbik esetben — felkerültek a padlásra, a haladás képviselői akkor aligha hitték, hogy egyszer még ezek az eszközök igen becsesek lesznek — felújítva jó szolgálatot tesznek még a XX. század utolsó évtizedeiben. Tátrai Károly gyártásvezető elképzeléseiben kezére játszott a nosztalgiahullám is. — 1972-ben, amikor a katonaságtól leszereltem, Nyugat- Európa több országában éledezni kezdett az ősi fehérmíves szakma — mondja. — Nevezhetjük hagyománytiszteletnek is a lelkesedést, ami, visszatérve a gyárba, engem is magával ragadott. Ma már úgy hiszem, inkább a szakma eredetének felkutatása, a modern technika ismeretében űzött, hajtott vissza a múlthoz. A vállalkozás ,;nagy falatnak” bizonyult — szerencsére munkámhoz akadtak segítőtársak. Ma is hálával gondolok vissza a gyár akkori főmérnökére, Koncz- wald Imre bácsira, akitől a legtöbb segítséget kaptam. Amikor jómagam már birtokában voltam a kézimerítés fortélyainak, komoly megbízatást kaptam. Feladatomul jelölték: tanítsak meg minél több embert a gyárban a hagyományos papírgyártásra. A gyakorlatban ez korántsem volt ilyen egyszerű. Először is az ősi papírgyártó eszközöket kellett felkutatnunk. Lapjuk hasábjain is hirdettük: kérjük azok jelentkezését, akiknek birtokában vannak régi papírgyártó eszközök, illetve apáik, ősapáik olyan titkokat, adomákat bíztak rájuk, amelyeknek hasznát vehetnénk. A gyár fennállásának kétszázadik évfordulójára sok minden gyűlt össze — múzeumot nyithattunk, mégpedig olyat, ahol egyben helyet kapott az ősi kézimerítéses műhely is. A kézimerítéses műhelyben sokan dolgoztak. A gyár vezetői elsőként az asszonyokra gondoltak. Ök vállalkoztak is erre a munkára. Utólag bevallva : nem sok sikerrel. Aztán egyszer csak megváltozott a helyzet: munkára jelentkezett Vaszer János. A családjából senki, s ő sem dolgozott még soha a papírgyártó szakmában. A kézi merítésről ez ideig nem sokat hallott. A papírgyártás a vasas szakmától hódította el. Sokan ma sem értik, mi késztette pályamódosításra a nyugdíjkorhatárhoz közel álló munkást? — Saját magam előtt is örök titok: miért s jelentkeztem sok évi gépkezelői múlttal a hátam mögött, papírgyári munkásnak — mondja. — Két éve, amikor idejöttem dolgozni, még nem gondoltam, hogy ilyen csodálatos feladatot bíznak rám. Alkotómunkát végzek, amelyért becsülnek a munkatársak. A kézimerítéses műhelyben gyakoriak a vendégek — ezt az „új”, illetve hagyományos technológiát minden érdeklődőnek megmutatják a gyárban. A kézimerítéses műhelyben mindenkor patikatisztaság fogadja a látogatót. Vaszer Jánost, a gyárban rendkívül ügyes, a kézimerítés virtuóz szakemberének tartják. Jórészt neki köszönhető, hogy a hazai kézimeritett papírok minősége nem marad le a hasonló technológiával előállított külföldieké mögött. A múzeumként ismeretes műhelyben gyakran megfordulnak látogatók. Tavaly hetente két-három alkalommal fogadlak látogatókat, .akik a hagyományos papírgyártásra voltak kíváncsiak. — Első pillantásra mindenki egyszerűnek hiszi ezt a munkát — jegyzi meg Vaszer János. — Mindenkinek megengedem, próbálja ki, milyen papírt tud készíteni. Őszintén szólva: eddig, első alkalomra még senkinek sem sikerült olyan papírt meríte-, nie, amely megállja a helyét. Legutóbbi vendégünk, aki megpróbálkozott a kézimerítéssel, elsőre túl vékonynak találta a papírt, Sebaj, mondta, megpróbálom még egyszer. Ismét megmerítette a kádba a szitát. Mondanunk sem kell, hogy a megismételt merítés után semmi nem lett a papírból. Én is sok-sok gyakorlás után jutottam el a se- lejtmentes munkáig. Nagy formátumú papírból egy műszak alatt nyolcvanat, a kisebb méretűből hatvanat tudok elkészíteni. Ritkán, naponta legfeljebb kétszer csinálok selejtet. Az európai cellulóz- és papírgyártók egyesülete tavaly hazánkban tartotta ülését. A sok országból jött szakemberek kíváncsiságát felkeltette a diósgyőri kézimerítéses papír. Exportmegrendelésre több országból is ígéretet tettek. Addig is a hazai piacot elégítik ki kézimerítéses papírokból. Erre a különleges papírfajtára a gyár a hazai porcelángyáraktól, a Képzőművészeti Főiskolától, az Országos Széchényi Könyvtártól, az NME-től, az LKM- től és a Herman Ottó Múzeumtól kapott megrendelést. A gyár — természetesen — tavaly saját céljaira, a kétszáz éves jubileum méltó megünneplésére is készített ké- zimeritéses papírokat, emléklapok, levélpapírok céljára. Minden látogatót megismertetnek a kézimerítéses papírok felhasználási lehetőségeiről. Sokan éppen a könyvnyomtatás szempontjából kuriózumnak számító Pablo Ne- ruda-verseskötet említése után kaptak kedvet a megrendelésre. Ezt a könyvet egyébként 150 példányban nyomták, — halványkék kézimerített papíron, ezüst betűkkel. — Jelenleg a Képzőművészeti Főiskola számára dolgozunk; restaurálásokhoz rendeltek tőlünk kétezer ív, vízjel nélküli kézimerített papírt — mondja Vaszer János. — Az anyagot ebben a kis, harmincliteres hollandi malomban őröljük, a sűrű massza a tárolóba kerül. A pépes anyag sűrűségét jelentősen csökkentjük a merítőkádban,'' ahonnan a kész papír vétetik. A kiemelés nagyon fontos mozzanat, ötven- hatvanféle rostösszetétellel kell dolgoznunk, mindegyik más kiemelési szisztémát igényel. Az őrlésfokozatoktól, a rostoktól, s a felhasznált vegyszerek összetételétől egyaránt függ, hogy a szitát milyen irányban kell mozgatnunk. Ha jónak ígérkezik a papír, néhány perc várakozás után filcre préseljük. A régiek ezt a műveletet nevezték el rakosásnak. Ezt követően a papírt behelyezzük a présbe, majd a filccel együtt kiakasztjuk száradni az ugyancsak hagyományos szárítóra. A befejező műveletet a simítógépen végezzük: a papírok széleit nem vágjuk simára, a megrendelők határozottan kérik a cakkos szélt, amely különösen jó ismertetőjegye a kézimerített papíroknak- Az idő tájt ugyanis még nem ismerték a szélvágó gépeket. —r Termékeinket a legutóbbi, miskolci helyiipari kiállításon is bemutattuk — veszi át a szót Tátrai Károly. — A módszert sokan kipróbálták, s termékeinkre sokan jelentették be igényüket. Minden igényt ki tudunk elégíteni: a szitákat, s az esetleges egyedi vízjeligényeket szakembereink a gyárban el tudják készíteni. Mindenféle vízjelet tudunk nyomni, jóllét exkluzívabb a lazább szövésű szitára nyomott vízjel. Jelenleg inkább a vonalas típusú vízjeleket alkalmazzuk, bár műemlékké nyilvánított szitáink között megtalálhatók a kuriózumnak számító árnyalt vízjelek is. Déváid Hedvig Jelentős importmegtakarítás — Az én pályaválasztásom is kalandos volt. A szüleim gazdálkodók voltak Bükkaranyoson, nem szóltak bele u sorsomba, csak azt szerették volna, ha továbbtanulok. A miskolci Földes Gimnáziumban érettségiztem és két páiya vonzott nagyon erősen, az erdőmérnöké és az állatorvosé. Végül is az állatorvosi egyetemen felvételiztem. Sose felejtem el, augusztus 20-án kaptam egy levelet, melyben értesítettek, hogy jól sikerült a felvételi vizsgám, ezért szeptemberben megkezdhetem a tanulmányaimat — a miskolci Rákosi Mátyás Műszaki Egyetem bányagépész karán! Még egy- s'-iar megnéztem a címzést, d- nem volt semmi tévedés tényleg bányagépésznek szántak. Mit tehettem, megkezdtem a gyötrődést a miskolci egyetemen. Nem is tudom, mi lett volna a sorsom, ha nem barátkozom össze még középiskolás koromban a Honvéd Lovassport Egyesület néhány vezetőjével, akik az egyesülettel Bükkaranyos határában táboroztak. Én mindig szereltem a lovakat, jól lovagoltam, fantáziát lálA takarékoskodás és benne az importolajjal való takarékoskodás fontos gazdasági szükséglet. Éppen ezért a gazdasági élet számos területén keresik a szakemberek az olajfelhasználás csökkentésének lehetőségeit. Az egyik ilyen, nem is lebecsülendő lehetőség, az elektromos energia termelésénél adódik, nevezetesen a szántüzelésű erőművek kapacitásának maximális kihasználásával, csökkenteni lehet az olajtüzelésű erőművek termelését. A kazincbarcikai Borsodi Hőerőműben is az elmúlt év elején megfogalmazott tervekben a korábbinál több. mintegy ezer . gigawattóra elektromos energia termelését tűzték ki célul 1982-ben. Ehhez természetesen műszaki változtatásokra, továbbá az üzembiztonságot fokozó átalakításokra, és a karbanlar tások korábban kialakult rendszerének módosítására volt szükség. Mint Slock Béla műszaki igazgatóhelyettes elmondta, az év közben .az üzemben tervszerűen folytatták a több mint 25 éve dolgozó, és már elöregedett kazánpark rekonstrukcióját is. Ezek együttesen azt eredményezték, hogy Kazincbarcikán az év vége előtt, mintegy 2 héttel, teljesítették az éves elektromos áram termelési tervet és az év végéig körülbelül 4 százalékkal több, ösz- szesen 43 gigawattóra elektromos energiát szolgáltattak az országos hálózatba. A többlettermelés igen jelentős, hiszen ez egyúttal azt jelenti. hogy a széntüzelés fokozásával összesen mintegy 43 millió forint értékű fűtőolajat tudtak megtakarítani. A Borsodi Hőerőmű dolgozóinak eredményes munkáját december utolsó munkanapján munkásgyűlésen értékelték, ahol az eredményes munkájuk alapján mintegy 70 dolgozó között 200 ezer forint pénzjutalmat osztottak ki. * Ugyancsak eredményesen dolgoztak , az olcsóbb szénből termelt villamos energia előállításában a leninvárosi Tiszai Hőerőmű munkásai is. Az üzemben a belső tartalékok kihasználásával, a karbantartási idők csökkentésével, továbbá a több éve folyó kazánrekonstrukció miatt,' a termelést fokozó provizórikus megoldásokkal sikerült jelentősen növelni az erőmű teljesítményét. Mint Zagyvái Béla vezérigazgató ismertette, az üzem dolgozói az 1045 gigawattórás tervüket már december 20-ig teljesítették, és így megteremtették a lehetőségét annak, hogy hazai szénből, több, mint 150 gigawattóra többlet elektromos energiát termeljenek. Ez a siker odaadó és lelkes munka eredménye, hiszen az erőmű munkáját év közben még az is nehezítette, hogy 1982-ben a technológiai berendezések adottságaitól eltérő minőségű szenet is fel kellett hasz- nálniuK, amelyet természetesen csak rosszabb hatásfokkal tudtak a kazánokban elégetni. A hőerőműben a szénből termelt többlet villamos energiával jelentős, összesen mintegy 37 300 tonna fűtőolajat pótoltak, amely összesen 10 és fél millió dollár értékű ásványolaj importját tette feleslegessé. II. G. A Miskolci Bányaüzem dolgozói az elmúlt év utolsó hónapjában is a negyedévre jellemző lendülettel dolgoztak. Decemberben vágathajtási rekord született. Az Ivancsó Zoltán vezette Móricz Zmgmond nevét viselő elővájó szocialista brigád 13,5 négyzetméteres, sűrített TH-ivekkel biztosított szelvényben 303,4 méter vágatot hajtott. Ez tizenkét méter' napi haladási sebességnek felel meg. Lyukóbányán ilyen vágat- hajtási rekordot még soha nem ért el előváiási brigád. A tizennyolc, tagú kollektíva eredményének értékét növeli, hogy nem egyszeri kiugró teljesítményről van szó, mert egész évben egyenletesen, jól dolgoztak. A 910 méteres évi vágathajtási tervüket 513 méterrel teljesítették túL «
