Észak-Magyarország, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-11 / 8. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 T983. január 11., kedd A képernyő előtt Nagy Anna, kis Anna i- Lélekvándorlás Mindazok, akik napjaink valóságának művészi tükrözte- tését szeretnék mind sűrűbben látni a magyar képernyőkön es gyakran füstölögnek azok hiánya miatt, okkal néztek nagy várakozással az elmúlt szerdán a Nagy Anna, kis Anna bemutatása elé. Amikor a tévéfilmet először láthattam, már ' módom volt bizonyos fajta közönségvisszhangot is lemérni. A Nagy Anna, kis Annát ugyanis először 1982 júniusában, a veszprémi tévétalálkozó ősbemutatóinak sorában láthatta a közönség a Veszprémi Állami Gazdaság majorjában, s ott mindjárt le is mérhették alkotói a fogadtatást, hiszen a nézők döntő többsége azok közül került ki, akik napjainkban is falun élnek és akiknek Anna, Varga Jánosné áfész-vezető és környezete története napi valóság, akik nap mint nap ta- iá.koznak mindazokkal a társadalmi, gazdasági gondokkal, amelyekről e tévéfilm szól. Több mint fél esztendő elteltével láttam újra a Nagy Anna, kis Annát, most lelkes néző- tömeg nélkül, otthoni képernyőn. Az eltelt fél esztendő után örömmel találkoztam újra e tévéfilmmel, amely egyben a játékfilmek forgatókönyvírójaként és publicistaként egyaránt elismert és kitűnő Máriássy Judit első tévéfilmje volt, a rendezője pedig Havas Péter. — Mindnyájunk előtt ismert a Pécsi Ildikó kitűnő megszemélyesítésében látott Varga Jánosné, a nagy Anna, aki a maga természetes eszével és igazságérzetével irányítja a szövetkezetét, amelynek elére megválasztották és kemény kézzel fogja össze szű- kebb családja életét is. Tisztasága, becsületessége, jó szándéka egyetlen pillanatig sem vitatható, ám valahol megrekedt gondolkodásban, felfogásban egyaránt. Gyanakvással nézi a körötte, a faluban végbemenő változásokat, új gazdasági életünk nem egy jelentkező, újszerű változását. Nehezen jogadja el az újat a szövetkezet életében, idegenkedik a számára riasztó vállalkozástól, lányával szembeni magatartása mind konzervatívabb, sőt zsarnoki, hogy az végül eleve boldogtalan házasságba menekül, s nem érti meg, hogy esetleg őt is másodhegedűssé degradálhatja a fejlődő gazdasági élet követelményrendszere. Összeroppan, infarktussal kórházba kerül, s férjét is tragédia felé sodorja. — Valóságos a mai magyar faluról adott kép, valóságosak a szereplők, a mai falusi életben sokfelé fellelhető konfliktusok, hiszen napjaink falujában olyan változások mennek végbe, amelyek igencsak emberpróbálók, amelyek a falu iar»adalmát átformálják és régi, társadalmi és gazdasági küzdelmekben kipróbált és esetleg évtizedeken át derekasan helytállt emberektől is váltást követelnek gondolkodásiján, munkában, életmódban, magánéletben egyaránt. Talán csak a férj emberölésre való elszántsága érződik túlzásnak a történetben, amely részleteiben valóságos, összességében — néhány halványabb részmozzanat ellenére — igaz és mélységesen tanulságos. A már említett Pécsi Ildikó nagyszerű szerepformálásán kívül igen emlékezetes Herczeg Csilla (a kis Anna) és rövid epizódalakjában az élete utolsó szerepét formáló Molnár Tibor játéka. — A Nagy Anna, kis Anna mind maiságában, mind megoldásaiban kiemelkedően értékes, figyelmet érdemlő tévéalkotás. \ Késő éjszakai órán került képernyőre a Lélekvándorlás, bizonyára abból a nem oktalan feltevésből kiindulva, hogy az effajta szellemi torna viszonylag szűk közönségréteg érdeklődésére számíthat. Aki szereti Hernádi Gyula történelmi blődlinek nevezett agytornáit, történelmi mozzanatok, események teljesen szabad asszociációval egymásbakapcso- lását — úszatását —, s nem tagadom, magam is ezek közé tartozom —, kellemesen szórakozhatott a Madaras József rendezésében látott játékon. A színésznő hajnali álmodozásának keretébe szerkesztett három jelenetsor, három feltevés azonos főszereplőkkel. A Lélekvándorlás című Hernádi- színművet színpadon játszó Bánsági Ildikó álmodja a jeleneteket, amelyek nem mások, mint Hernádi feltevései. Például Ferepc József és Schratt Katalin szövetkezése Erzsébet kirá.yné meggyilkolására (Hernádi örök visszatérő témája a császári-királyi család belső harca), a magyar anarchista nő utolsó szerelmes börtönéjszakája, a tervezett Bajcsy- Zsilinszky-trilógiából átemelve, Hitler egykori tisztjének , kétféle felelőssége” stb. Mindez megtetézve Hernádi soksok további csavarásával, illogikus fordulatával, amelyeknek mélyén mégis ott az a mag, amelyet továbbgondolva nem érdektelen történelmi következtetésekhez juthatunk el. Kitűnő színészi alakítások — Bánsági Ildikó, Darvas Iván, Hegedűs D. Géza, Gáspár Sándor elsősorban — segítették, hogy a nagy együttgondolkodást kívánó játék élvezetes élménnyé váljék. Benedek Miklós Alapfoké és középfokú állami nyelvvizsgák Miskolcon r Az Állami Nyelvvizsga Bizottság ezúton tájékoztatja az érdeiklődőket, hogy 1983. március 10-ére és 11-ére (csütörtökre-péntekre) vizsganapot tűz ki. A vizsgák a Nehézipari Műszaki Egyetem idegen nyelvi lektorátusán (Miskolc-Egyetemváros, 3515 főépület, 402-es helyiség) lesznek. Mind az alapfokú, mind pedig a középfokú nyelvvizsgára angol, francia, német, olasz és orosz nyelvből, iskolai végzettségre való tekintet nélkül az előírt nyomtatványon a 15. életévüket betöltött személyek jelentkezhetnek. A középfokú nyelvvizsgára jelentkezők 1983. március 10-én (csütörtökön) 14 órai kezdettel írásbeli vizsgafeladatokat oldanak meg, szóbeli vizsgát pedig 1983. március 11-én (pénteken) 8 órától kezdve a nyelvvizsga bizottság beosztása alapján tesznek. Mivel az alapfokú vizsgán csak szóbeli feladatok vannak, a jelentkezőket 1983. március 10-ére és 11-ére névsor szerint osztjuk be. Csupán azoknak a jelentkezőknek a vizsgára bocsátását biztosíthatjuk, akiknek szabályosan kitöltött jelentkezési lapja legkésőbb 1983. február 11-ig (péntek) beérkezik az NME idegen nyelvi lektorátusára. A jelentkezőket a vizsga helyéről, és időpontjáról 1983. március 1-ig kiértesítjük. A vizsgákkal kapcsolatban készségesen tájékoztatjuk az érdeklődőket az NME idegen nyelvi lektorátusán, ahol a nyelvvizsgára való jelentkezéshez szükséges nyomtatvány, illetve a vizsgadíj befizetésére szolgáló csekk is kapható. ÁLLAMI NYELVVIZSGA BIZOTTSÁG Mindig tanult «/ A vállalat hatszoros kiváló dolgozója, később a Nehézipari Minisztérium Kiváló Dolgozója. 1976-ban kiváló úiító. A vállalati pártbizottság emlékplakettjének. A közösségért elnevezésű jelvény arany fokozatának birtoko- a. 1979-ben a Munka Érdemrend ezüst fokozata és legutóbb az Ifjúságért Érdemérem került a kitüntetések sorába. Tulajdonosa Várko- nyi Kálmán, a Borsodi Vegyi Kombinát műszerész II. üzemének csoportvezetője. Hogyan is kezdődött, miként gyarapodtak az évek során a munkát, a közösségért végzett tetteket elismerő jelvények, kitüntetések? — Erdöbényén születtem, de ipari tanuló már Debrecenben voltam. Ott is kezdtem a munkát, orvosi műszerészként. Később haza vágytam. A hatvanas évek elején a Borsodi Vegyi Kombinátban helyezkedtem el, a műszerautomatika gyáregységben. Akkor harminchatan. ma háromszázan vagyunk. Néhány év múlva megnősültem, Kazincbarcikán telepedtünk le. Feleségem Miskolcra jár dolgozni, a Hernádkércsi Termelőszövetkezet kötődőjébe, fiam jövőre fejezi be út-hídépítőként a szakközépiskolát, szintén Miskolcon. Amint az édesapa mondja, ezzel a fia tanulása még nem fejeződik be. Szeretné, ha folytatná tanulmányait Budapesten, építőmérnökként. Az apa vágya találkozott fia elképzelésével, és ha édesapja kitartásáról vesz példát, bizonyára sikerülni fog. Mert Várkonyi Kálmántól lehet tanulni. — Fiatal korom óta tanulok, képzem magam. Hol szervezett fdrmában, hol meg csak úgy, a magam kedvére. Most például marxista iskolára járok. Ám a szakmán belül is szükségét érzem az állandó képzésnek, hiszen nálunk modern berendezések vannak, amelyek működtetése, felügyelete elképzelhetetlen a legkorszerűbb eljárások ismerete nélkül. Az újításokhoz is tanulni kell. Legalább ötven újítást adtam már be a vállalathoz, amelyeknek nagy részét elfogadták és már alkalmazzuk. Brigádunkkal, amelynek több éven át voltam vezetője, szintén többször adtunk be újítást. Amint Várkonvj Kálmán \ * elmondta, irigylésre méltó kollektívában dolgozik. Évek óta együtt van a társaság, még a munkahelyen kívül is megtalálják egymást. — Sok-sok társadalmi munkát végeztünk már a vállalatnál és lakóhelyünkön, Kazincbarcikán is. Jut idő emellett a szórakozásra. Közösen járunk kirándulni, kisebb- nagyobb túrákat teszünk az országban. Majdnem minden családnak van már autója, így aztán elhatároztuk, hogy jövőre a határon túlra is ellátogatunk. Ügy tervezzük, a jövő nyarat Bulgáriában töltjük. Az egykori brigádvezetö közel két éve gyáregységi párttitkár. Előtte öt évig volt a szakszervezet üzemi bizottságának titkára. Mindkét titkári funkció, de különösen a jelenlegi meglehetősen sok szabad idejét köti le, a hétvégek azonban legtöbbször szabadok. Ilyenkor a családfő kertészkedik a közeli „birtokon”. Ez az igazi kikapcsolódás számára a hétköznapok után. Monos Márta Gyerekek állították. Azaz dehogy állították, hiszen a íenyöfácska ott nőtt nagyocskára az iskolaudvaron, s meglassult ritmusban most is szívja magába az éltető vizet, a különböző tápsókat. Tűlevelei sem fakulnak, le sem hullanak szomorú-szárazon, csak a téli szél cibálja majd le ágairól a színes papírfüzéreket, a hó. meg ez a mostanság járó eső áztatja le a csillogó sztaniollabdá- kat. De hisz így van rendjén, a szobában állított fenyő díszei is fényüket vesztik a múló napokkal. Marad más. A gyereknek a villanyégők sziporkázó fényemléke, a játék öröme és a meséskönyv szép kalandja. Azon a kinti, hóval, széllel, esővel dacoló íácskán pedig a félbe tört dió, esipegetésre ingerlő szalonnadarabka. Mert dolga van a madárkarácsonyfának is, nemcsak kedves, pajkos, játékos díszíteni való. Más, igazibb teleken ilyenkor fehér bunda alatt álmodnak tavaszi ébredésről a földre hullott magocskák, elpergetett életszernek, s a mindig éhes, kertekben, gyümölcsösökben szorgoskodó, vagy egyszerűen csak kedvesen hajnali ébresztőt trillázó madarak hasztalan kutatnak eleség A vasárnap délutáni eredményhirdetéssel és gálaműsorral befejeződött Békéscsabán a háromnapos országos szólótáncfesztivál. A hetven résztvevő közül hét női és tíz férfi versenyző érdemelte ki a verseny legjobb minősítést jelző díjait, az aranygyöngyöt, illetve az aranysarkantyút. Az örökös aranygyöngyös címet nyerte után. Olyankor, a csontot dermesztő hidegben megtizedelné a madárnépséget a tél az emberek kegyelme nélkül. A szárnyalásból der- medt-fagyottan lehulló madár pedig nem kap el többet egyetlen szúnyogot sem, egyetlen legyet sem, s nem csipeget fel egyetlen kukacot, hernyót. A madárkarácsonyfa, akár társai, a fából, műanyagból készült etetők a fák ágaira akasztva, az ablak párkányára erősítve, életösztöne volt hajdan a parasztembernek, ezért hagyott egy-két almát a leesupaszodott almafán, s ezért nem rebben- tette el a ■ „betolakodókat” a baromfinép elé vetett szem mellől. Ez az iskolaudvaron feldíszített fenyő szalonna- darabkáira még nem röppennek rá a madarak. Hóbundájával még nem borította be a határt a tél. De hiszen még van rá ideie, messze a kikelet... És akkor meglepik ezt a fenyőfát is, és betelepednek a városokba, a lakótelepek komorszigorú házai közé, megtalálják az ablakba, erkélyre kitett szemet, szalonnabnrt. S ha szerencsénk van, még meg is leshetjük őket és tavaszi nyári hajnalokon hallhatjuk éneküket.. (cs. a.) el Guzsik Ágnes és Simái Edit budapesti, az Örökös aranysarkantyús címet po- dig Gyalog László gyoma- endrődi táncos. A gálaműsorban a verseny 26, különböző díjakkal jutalmazott résztvevője lépett közönség elé, s bemutatták tudásukat a néptáncművészet hagyományait őrző idős emberek is. Befejeződött az arszáps szólóláncfesztivál A humanizmus kútfője Száz é A harmadik Tolsztoj volt az orosz irodalomban. Egynek a nevét, aki ugyanúgy Alekszej volt, a magyar olvasó nem ismeri; Lev Tolsztojét viszont annál inkább; az övét, Alekszej Nyikolaje- vics Tolsztojét, a Golgota, az Első Péter írójáét is majdnem ugyanannyira, ha a méricskéld egyáltalán lehetséges volna. Szerb Antal 1941-es világirodalom-történetében még fel sem bukkan Alekszej Tolsztoj neve, holott akkor már csak néhány esztendő volt hátra az életéből: 1946- ban, közvetlenül a második világháború után hunyt eL Pedig az akkor ötvennyolc éves írónak addigra több műve is napvilágot látott magyarul, ráadásul a legfontosabbak, a tolsztoji életmű alappillérei is. 1926- ban a Pesti Hírlap Aelita című fantasztikus regényét közölte folytatásokban, utána egymástól függetlenül két kiadó is megjelentette könyv alakban. 1928-ban a gyomai Kner Nyomda az Első Péter csírájának tekinthető Péter cár napja című hosszabb elbeszélését adta közre: a Golgota Kálvária címmel 1937- ben; az Első Péter Nagy Péter címmel 1938-ban jutott el a magyar olvasókhoz. Féja Géza 1941-ben, a Szovjetunió elleni hadbalé- pésünk esztendejében, írta: „Alexej Tolsztoj és Solo- chow a kelet-európai humanizmus kútfői, mondanivalójuk tiszta emberi beszéd.” A magyar irodalmi közvélemény legjobb formálói már született Alekszej ekkor letették voksukat Alekszej Tolsztoj mellett. Az, hogy Szerb Antal nem említi, bizonyára nem értékítélet, s ma már aligha tudnánk megállapítani, miért siklott el fölötte. Abból a néhány adatból, amelyet följegyeztünk, világosan látható, hogy mi, magyarok, nem késtünk el fölismerni a harmadik Tolsztoj világirodalmi jelentőségét — tanúsítja ezt az is, hogy — olyan nagy magyar író fordította, mint Németh László, aki az Első Pétert tolmácsolta újra az ötvenes években. Alekszej Tolsztoj 1883. január 10-én született a szamarai kormányzóság Nyiko- lajevszk nevű városkájában grófi, de magyar értelemben véve már csak hétszilvafás nemesi családból. Édesanyja Tolsztoj nem tehetségtelen írónő volt, fiát ennek ellenére a péter- vári műszaki főiskolára adta. Ö azonban sohasem szerezte meg mérnöki diplomáját; író akatt lenni. Versek- > kel kezdte: két lírai gyűjteménye meg is jelent, ám hamarosan áttért a prózára. Első felfedezőinek egyike Makszim Gorkij volt. 1910- ben írta róla: „... kegyetlen, igazságos szeretettel ábrázolja a kortárs nemesség szellemi és gazdasági romlását ...” E mondatával Alekszej Tolsztoj munkásságának egyik leglényegesebb pontját ragadta meg: osztályát ábrázolta, a polgárságba hajló nemességet, ám korántsem nosztalgikusan, sajnálkozva, hanem visszanézve, fölülemelkedve és túllépve rajta. Ismeretes, hogy Alekszej Tolsztoj 1917 után Franciaországba emigrált. 1921-es hazatérése, „megtérése” éppen azzal magyarázható, hogy túljutott osztálya, a nemesi-polgári osztály kisszerűségein, értetlenségein, s olyan természetes módon illeszkedett bele az új rendbe, hogy az sokáig szinte gyanússá tette a balos irodalmárok szemében. Titka az a humánum volt, amelyet Féja Géza is említett. Alekszej Tolsztoj hazaszeretete, életimádata, mélységes humanizmusa magától értetődően állította az új társadalom mellé. Benne élt. benne lélegzett anélkül, hogy feladta volna a múltját. Hogy mennyire nem „megtért gróf” volt. jól és érdekesen példázza hazamenetele utáni első regénye, az Ibikusz. A szovjet szatíra kezdete, sok mozzanatában Ilf—Petrov későbbi munkájára, a Tizenkét székre emlékeztet. Az emigránssá váló ügyeskedő kispolgár szatírája: ilyet csak az tud írni, aki belülről küzd valami ellen és valami mellett. Alekszej Tolsztoj állásfoglalása élesen egyértelmű: az alakulóban levő szocializmus gyöngeségeit kihasználó kispolgárt, a nepmant pellen- gérezá ki. Az Ibikuszt — immár véglegesen otthon — művek hosszú sora követi. Tolsztojnak legendásan nagy munkabíró képessége volt. Kornyej Csukovszkij feljegyezte róla, hogy volt év, amikor fölváltva egyszerre három művön is dolgozott. Talán ez az oka annak, hogy a Golgotát — írója szavával: a hazatérés, a hazába vezető út regényét — még befejezte, de Első Péterének a végére már nem * tudott pontot tenni. Rá is illik, amit Bartók Béla sóhajtótt halála előtt: „Csak azt sajnálom, hogy teli bőrönddel kell elmennem.” Egy negyvenes évek eleji vallomása nagyszabású írói programot sejtetett hátralevő esztendeire: „Négy kor csábít ábrázolásra: Rettegett Iván és Péter kora, az 1918—1920-as polgárháborús időszak, és a mi jelenlegi, páratlan lendületű és fontosságú korszakunk.” Nem minden valósult meg belőle, kárára a szovjet, s kárára a világirodalomnak. Magyar monoeráfusa így foglalta össze jelentőségét: „Tolsztoj életműve nemzedékének legnagyobb tanulsága és tanítása volt: eleven emlékezés a múltról, amMy jelenné változott, tragédiákról, amelyek hol véresek, hol rútul elsikkasztottak voltak.” Gy. L.
