Észak-Magyarország, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-09 / 7. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1983. Január 9., vasárnap H léi eseményei képekben . .sí .... * Prágában tartotta ülését a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé. Képünkön: a kétnapos tanácskozáson a szovjet küldöttséget Jurij Andropov főtitkár vezette. Egyelőre nem vezettek eredményre a libanoni—izraeli tárgyalások. A megbeszéléseken Bejrut fő célja a külföldi csapatok távozásának kitűzése, míg Izrael átfogóbb békeszerződést akar aláírni északi szomszédjával. Nyugat-európai körutat tett a japán külügyminiszter. Képünkön: Abe Sintaro nyugatnémet kollégája, Genscher társaságában. Tüntetés Milánóban. Mintegy 50 000 munkás tüntetett a városban a kormány korlátozó intézkedései ellen 1983. január 7-én. Arafat nyilatkozata '„Nagyszabású, az amerikai kormány által pénzelt amerikai hadműveletnek” nevezte Libanon izraeli elözönlését fasozer Ax-afat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának elnöke. Ugyanakkor elismerően szólott a Varsói Szerződés tagállamainak legutóbbi prágai nyilatkozatáról. Kreíshy-inferjű Az Ausztriában április 24-én sorra kerülő parlamenti választások nyitányaként Bruno Kreisky kancellár a bécsi Arbeiter Zeitung című szocialistapárti napilapnak adott terjedelmes nyilatkozatában pontosította álláspontját a főbb politikai kérdésekben. A nemzetközi helyzetet érintve az osztrák kormányfő megismételte korábban tett kijelentését, mely szerint óvatosan bizakodó az 1983-as év alakulását illetően. Amennyiben továbbhalad az elmúlt év végén megkezdődött folyamat és főleg, ha létrejön Jurij Andropov főtitkár és Ronald Reagan amerikai elnök személyes találkozója — akkor a világ fellélegezhet. Kreisky jelezte, hogy a csúcstalálkozóba vetett hitéről — e találkozótól a nemzetközi helyzet újabb kibontakozását reméli — beszélni fog Ronald Reagan elnöknek is februárban esedékes washingtoni tárgyalásain. Olasz szakszervezeti ellentétek Az olasz szakszervezeti szövetség vezetésében ellentétek támadtak a kormány gazdasági megszorító intézkedéseit támadó sztrájkok és munkásmegmozdulások megítélésében. A titkárság szombat délelőtti ülése után csak annyi vált bizonyossá, hogy a három szakszervezet képviselőiből álló munkabizottság kidolgoz egy politikai dokumentumot, amely tartalmazni fogja a szakszervezeteknek a kormány úgynevezett gazdasági manőverére adott válaszát. A legnagyobb létszámú és tömegbefolyású szakszervezet, a CGIL, a kommunisták javaslata alapján azt akarja, hogy minél előbb tájékoztassák a dolgozókat afelől, hogy a szakszervezet miképpen ítéli meg a kormány súlyos következményekkel járó intézkedéseit; azt akarja továbbá, hogy folytatódjanak a csütörtöki és pénteki országos munkásmegmozdulások. NSZK -11 fegyvereladási vita Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke (jobbra) és Hans- Jochen Vogel, az NSZK-ban jelenleg ellenzékben levő Német Szó. ciáldemokrata Párt kancellárjelöltje a Fehér Házban 1983. január 7-én tartott megbeszélésük előtt. A nyugatnémet kormány — a hadügyminisztérium egyik magas rangú tisztviselője által tett nyilatkozat útján — pénteken „az amerikai fegyverek vásárlásának korlátoHondáié ismét színre lép Oj címmel bővült az amerikai politikai címlista: Washingtonban megkezdte működését Walter Mondale — volt demokrata párti alel- nök — választási főhadiszállása. A politikus hétfőn jelentette be, hogy pártjának elnökjelöltjeként kiván indulni a következő amerikai elnökválasztáson. Miért e sietség, amikor csak 1984 novemberében választják meg a következő négy esztendőre a Fehér Ház lakóját? Nos, a választások napja még messze van ugyan, de a választási kampány máris lendületesen bontakozik. . Ezt részben indokolják a Reagan-kormány súlyos hazai gazdaságpolitikai kudarcai, ám az is tény, hogy a sajátos amerikai választási rendszer mindenképpen széthúzza a kampányokat. Így az elnökválasztás „megkezdéséig — ha úgy tetszik — már nem csaknem két, hanem csak egy esztendő van hátra... 1904 februárjában New Hampshire államban rendezik az első úgynevezett előválasztást, amiiyenékre az amerikai államok és területek többségében sor kerül. Ezeken az első szavazásokon már kirajzolódhatnak az erőviszonyok a két párt között, csakúgy, mint' a pártjukon belül egymással versengő jelöltek esélyei. A tömegtájékoztatás éppen az első előválasztásoknak ad óriási, országos nyilvánosságot, amivel — akarva-akaratlan — a politikai erőviszonyok tartós alakítójává válik: a tény, hogy egyik vagy másik párt, jelölt „elsöprő” győzelméről tudósítanak pl. New Hampshire törpeállamból, az első előválasztás színhelyéről, a vesztes ellen hangol, a győztes mellett sorakoztat fel további milliókat, akik később szavaznak. Az előválasztások nyár elejéig tartó sorozatában általában elhullik az elnökönjelöltek nagy többsége. Egy, vagy több szavazási vereség után feladják — vagy éppen nem bírják tovább pénzzel a mind költségesebb kampányokat. Amennyiben a két nagy pórt valamelyikében egynél több jelölt marad versenyben, a nyári jelölő pártkongresszus dönt. 1980-ban Reagannak nyolc republikánus vetélytársa volt, de a pártkongresszuson már egyetlen jelöltként szerepelt, aki végül egyik ex-vetélytár- sát, George Bush-ot választotta alelnökjelöltté. Az eddigiek szerint valószínű, hogy Ronald Reagan ismét jelölteti magát, s ekkor pártja (jobb jelölt híján ...) egységesen felsorakozik mögé. Ha egészségi vagy más okból Reagan mégsem indulna, George Bush-sal az élen egész sor jelölt állna csatasorba. Edward Kennedy szenátor visszalépése után, 1983 elején a demokrata párt legvalószínűbb elnökjelöltje Walter Mondale. Az 55 éves jogász pártja liberális szárnyához tartozik, elgondolásai hasonlíthatók Kennedyéhez. Az északi Minnesota államból származik, metodista lelkész fia. Ügyvédi gyakorlat után 1960-tól államügyész volt, majd 1964-ben támogatójának, Hubert Humphreynak javaslatára átvette az utóbbi szenátori tisztét, amikor Humphrey a Johnson-kor- mány alelnöke lett. Mondale 12 évet töltött a szenátusban, ahol felkészültségével, megnyerő, mérsékelt egyéniségével nagy tekintélyt vívott ki. 1974-től jelöltetni próbálta magát (az 1976-os) elnökválasztási kampányban, de egy év után feladta. Ezután kérte fel Carter alel- nökjelöltjének s Mondale sikere a kampányban nem lebecsülendő szerepet játszott Jimmy Carter győzelmében. 1976—80 között Mondale az amerikai alelnökök javarészt formális, főként külsőségekben megnyilvánuló szerepét játszotta. A választási kudarc után is tevékeny maradt a demokrata pártban, ahol jelenleg a legismertebb, legtekintélyesebb személyiség. Vagy féltucatnyi vetélytársa mindenesetre máris van. Esetleges választási győzelmének legnagyobb akadálya mindenesetre a saját politikai arculata: a Kenne- dyhez hasonló liberális, mérsékelt, realista külpolitikát, szociális ihletésű belpolitikát hirdető programja kevéssé vonzó az elmúlt évek ame rikai közhangulatában. zásával” fenyegette meg az Egyesült Államokat, ha a kongresszus „nem változtat ia meg az Egyesült Államok külföldi fegyvervásárlásait korlátozó döntését”, amelyet karácsony előtt szavazott meg. Az amerikai kongresszusnak a „különleges fémek záradéka” elnevezést viselő karácsony előtti határozata megtiltja a Pentagonnak, hogy olyan fegyverrendszereket, vagy részegységeket vásároljon a NATO-szövetségesektől, amelyek „különleges ötvözeteket” tartalmaznak. Az NSZK álláspontja szerint ez a záradék megsérti a NATO- szövetségesek 1976-os megállapodását, amely a fegyverkereskedelem terén volt hivatva védelmet nyújtani a nyugat-európai NATO-tagál- lamoknak. E nyilatkozatoknak konkrét következményei lehetnek: közvetlenül azok az amerikai vállalatok kerülhetnek kellemetlen helyzetbe, amelyek például a Sea Sparrow-raké- tákat gyártják. Ezeket a rakétákat új nyugatnémet fregattokra szánták. Az NSZK hadügyminisztériumában közben azért pénteken azt is közölték, hogy az elkövetkező tíz évben legalább tízmiiliárd dollár értékben vásárolnál? fegyvert az Egyesült Államoktól. Á „bolygó bus Az üzletember különös emberfajta: folyton üzletel, és ebből a célból életének jó részét repülőgépeken tölti — mert az idő pénz. Az utasokért versengő nagy légitársaságok négy .évvel ezelőtt éppen őket „célozták meg” — mert az olaj- árrobbanás óta emelkedtek a repülőjegyárak, és a repülőgépek kihasználtsága csökkent. Az angol British Airways, a francia Air France, majd az olasz Alitalia, a holland KLM, a finn Finnnir, a görög Olympic, a skandináv SAS légitársaságok először tengerentúli, majd európai járataikon bevezették a „business-osz- tályt”. A repülőgépeken külön „üzleti negyedeket” alakítottak l$i~az utazó üzletemberek számára — mégpedig az első osztályénál alacsonyabb áron, de néhány különleges szolgáltatás fenntartásával. A „busi- ness-osztályt” elsősorban azoknak az üzletembereknek találták ki, akiknek cégei nem fizetik meg az első osztály extra díját, de a repülőjáratokon „törzsvendégek” — és a turistautasoknál kényelmesebben akarnak utazni. A „business-osztályra” jegyet váltók a gép elkülönített részében ülnek. Üléseik kényelmesebbek, lábukat ki- nyútjhatják. Kijár nekik a „szabad” ital, étlapról rendelhetnek ételt, és akár útközben is küldözgethetnek üzeneteket. A repülőtereken gyorsabban kezelik csomagjaikat, útleveleiket, a béreit autó már várja őket, és egyes szállodákban kedvezményekre számíthatnak. A „business-osztály” napjainkban egyre népszerűbb. Jacobus Dekker, a holland KLM légitársaság alelnöke szerint „csak az amerikai cégek évente mintegy 20 milliárd dollárt költenek repülőjegyekre” — hogy a világon mennyit, az felmérhetetlen. Az üzleti utakban rejlő óriási üzletet jelzi az a felmérés is, amely szerint a „business-osztályra” váltják az eddigi első osztályúnak minősített helyek 80 százalékát. A „business-osztály” hódít — az első osztályú helyek lassan szinte eltűnnek. A világ nagy légitársaságai számára még egy adat jelzi, hogy a „business-osz- tályé” a jövő: míg az üzleti célú repülőutak száma 1977- ben 28,3 százalékkal nőtt az előző évhez képest, 1981-ben már 36,2 százalékkal. A magánjellegű repülőutak száma ennél jóval lassabban emelkedik: 1977-ben 4.85-os volt a növekedés, 1981-ben 5,4-es. A Malév a közeljövőben tervezi, hogy nemzetközi járatain bevezeti az úgynevezett „comforl-osztályt” a hivatalos ügyben utazók és az üzletemberek számára. (Azért „comfort” néven, mert a business-class elnevezésvédett.) A világon ösz- szesen 40 légitársaság vezette már be ezt a szolgáltatást. A légitársaságok egyre inkább felhagynak az eddigi gyakorlattal, hogy a repülési költségek fokozatos emelkedését a szerintük legkevésbé „árérzékeny" utasrétegre — azaz a hivatalos ügyben utazókra próbálják áthárítani. Az. adatokból az derült ki, hogy a „bolygó üzletem bem ek” nyújtott különleges elbánás az. első osztálynál valamivel alacsonyabb — de a turistaosztálynál magasabb — áron növeli a bevételt. A repülőgépek „törzsvendégeinek” tetszik, hogy valóban törzsvendégként kezelik őkét. A légitársaságok persze nem óhajtják elveszteni turista ügyfeleiket sem: számukra — néha szigorú feltételek mellett — továbbra is rendkívüli árkedvezményt biztosítanak; a forgalomnövekedését kívánják ily módon is biztosítani. Egy repülőtársaságnak általában akkor kifizetődő az üzlet, ha az utasok az egyes járatokon a helyek legalább 37 százalékát elfoglalják.
