Észak-Magyarország, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-07 / 5. szám
1933. január 7., péntek i ® P W J§TM| Üíő Ér,?";. í-'k I ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 W Á tartalékok feltárása, hasznosítása 1 (Folytatás az 1. oldalról) főleg a kedvezőtlen adottságú szövetkezetek gazdasági stabilitásának megteremtése és fejlődése érdekében tovább kell növelni az alap- tevékenységen kívüli tevékenységet. A jövőt illetően legfontosabb feladatként a mezőgazdasági üzemek differenciálódásának figyelemmel kísérését, az alacsony hatékonyságú üzemek jövedelemszínvonalának emelését jelölte meg. A konkrét tennivalók e területen a követr Az életszínvonal, ezen beiül a árak és a bérek alakulása politikailag a legérzékenyebb kérdések közé tartozik — mondotta dr. Havasi Béla. — Az életszínvonal megvédésére, stabilizálására irányuló elhatározásunkat a nehezebb körülmények és a nagy veszteségek ellenére 1982-ben is megvalósítottuk. A lakosság pénzbevételeinek növekedése minden jogcímen elérte, illetve meghaladta a tervezettet. A munkások és alkalmazottak átlagkeresete az iparban például a számított 4—5 százalék helyett 7—ii százalékkal emelkedett. Ennél is gyorsabb volt a növekedés a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben. A pénzbem társadalmi juttatások több mint 9 százalékkal nőttek. A közvéleményt ugyanakkor ért - hetően foglalkoztatta a kérdés. hogy a életszínvonal megőrzését tudjuk-e teljesíteni? Hogyan alakul az élet- színvonal az idén és a jövőben? Ebben a kérdésben jó volna a párttagsággal nagyobb egységre jutni. El kell fogadtatni, meg kell értetni — mondotta —. hogy az életszínvonal nem elhatározás .kérdése, hanem tőlünk függő és független tényezők összessége. Független pél dóul tőlünk, hogy a világgazdaság mekkora szorítást leit ki a magyar gazdaság tel jesitményével szemben ugyapékkor tőlünk függ hogy teljesítményünk növelésével mennyiben teremtjük meg az életszínvonal emelésének anyagi alapjait. kezők: a termőföld ésszerű hasznosítása; a főágazatok helyes arányának és szerkezetének kialakítása; az eszközök működtetésének javítása; az üzem- és munka- szervezés korszerűsítése; az együttműködésekből, a társulásokból adódó lehetőségek fokozottabb kihasználása; a melléküzemági tevékenység helyi fejlesztése; a háztáji gazdálkodásnak a nagyüzemi bázison való növelése; az üzemi vezetés színvonalának erőteljes és hatékony javítása. A lakossági fogyasztás és a jövedelmek visszafogása kényszerintézkedés, amire azért van szükség, mert gazdaságunk a fejlődés feltételeinek romlását nem képes teljes egészében ellensúlyozni. Ha nem kényszerülnénk a külső egyensúlyi helyzet jelentős javítására 1983-ban, a reálbér elért színvonalának tartása társadalmi méretekben megvalósítható lenne. Az intézkedések azonban elkerülhetetlenek ! Ezért az a legfontosabb, hogy azokat társadalompolitikai szempontból is a legelviselhetőbb. a leginkább elfogadhatóbb módon valósítsuk meg. Ezzel függ össze az életszínvonal-politika néhány jellegzetes vonása. Ilyen például, hogy a vásárlóerő és az árualap egyensúlyát szigorúbb bérkiáramlás melleit. ha csak lehet, központi, alapvető fogyasztási cikkeket érintő áremelések nélkül kívánjuk biztosítani. Megyénk lakossága jövedelmének döntő részét áruvásárlásra fordítja. A növekvő fogyasztói árak is inspirálják a lakosságot az érzékenyebb reagálásra; arra. hogy a becsületes munkával megszezetl jövedelemért akkor, azt és olyan árucikket vásárolhasson. amilyet akar. Az árukínálat színvonalát tehát tartani. helyenként javítani szükséges. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az olcsóbb cikkek kínálatának javítására, a kisjövedelműek, nagycsaládosok és a kistelepülések lakóinak ellátására — mondotta többek között. A pártbizottsági ülés előadója az idei feladatokkal foglalkozva hangsúlyozta, hogy azok teljesítése az eddiginél is fokozottabb követelményeket támaszt a gazdálkodás minden résztvevőjével szemben. A szigorúbb feltételekhez való alkalmazkodás minden területe megköveteli a gazdálkodási magatartás változását. A vállalatok belső érdekeltségi rendszerének újraszabályozásával erősíteni kell a teljesítmények növelésére irányuló ösztönzés elemeit. Az utóbbi egy-két évben e téren már értünk el némi eredményeket, de a vállalati gazdálkodás javítása gyorsabb előrehaladást igényel. Ilyen törekvések tapasztalhatók az Ózdi Kohászati Üzemekben, vagy a Diósgyőri Gépgyárban és néhány kisebb üzemben. A folyamatnak azonban még csak a kezdetén tartunk. Utalt rá, hogy az 1983. évi népgazdasági terv megalapozása érdekében a gazdasági szabályozórendszer egyes elemei, illetve mértékei — az alapelvek és fő irányok fenntartása mellett — módosulnak. E szabályozómódosítások a külgazdasági egyensúly javítását, a hatékonysági követelmények növelését, a nép- gazdasági, vállalati és személyi jövedelmek közötti tervszerű összhang megteremtését, a felhalmozási vásárlóerő mérséklését szolgálják. A gazdálkodás változó körülményei megkövetelik, hogy a termelési és irányítási rendszer minden szintjén Előadói beszédének további részében dr. Havasi Béla a következőket mondotta: — Gazdasági fejlődésünk magasabb szintjére és bonyolultabb szakaszához érkeztünk el. Ezzel együtt tornyosulnak' a tennivalók, sokasodnak a problémáink és egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogyan tovább? Ilyenkor jobban felszínre kerülnek a gazdasági élet ellentmondásai, a szociális feszültségek, szélsőségesebbek a vélemények, a kritikák, élénkebben dolgoznak az elmék. A gazdaság egyre bonyolultabb. Ezért első pillanatra nem mindenki képes meglátni az összefüggéseket szocialista céljaink és az egyes, új, konkrét gazdaságpolitikai lépéseink között. Mivel az ország gazdasági gondjai olyan intézkedéseket is elkerülhetetlenné tettek, amelyek a dolgozók széles rétegének életszínvonalát is érzékenyen érintik, ez még nehezebbé teszi átmeneti intézkedéseink és a hosszabb távú céljaink közötti szoros összefüggés felismerését és elfogadását, Ezért olyan körülmények között, amikor az emberek kisebbségében elbizonytalanodás tapasztalható, különösen nagy szükség van a kommunisták példamutatására, kiállására. A nehéz helyzetben, kritikus időszakban ugyanis növekszik a párttagok pozitív, vagy negatív megítélésének bizalom- erősítő, vagy -gyengítő szerepe. Megyénk pártszervei és -szervezetei jelentőségének megfelelően foglalkoztak az elmúlt évben a gazdasági feladatokkal, igyekeztek jó politikai feltételeket teremteni a határozatok végrehajtásához. Nagy felelősséggel és intenzitással dolgoztak, ösz- szességében eredményes munkát végeztek. Feladataikat jól súlyozták, erőfeszítéseiket a gazdaság kulcsfeladataira összpontosították. így a külkereskedelmi értékesítés növelése, az import mérséklése, a takarékosság elmélyítése, a hatékonyság javítása feltárjuk és maximálisan hasznosítsuk a tartalékokat. Ezek nagy része a munkaerőben, a szellemi és fizikai kapacitásokban, a munka- szervezésben, az érdekeltségi, az irányítási rendszerben, egyszóval az úgynevezett „emberi tényezőkben” rejlik. Ezért kézenfekvő, hogy az anyag- és energiatakarékosság, az exportfokozás, a termelési szerkezetváltás, a jobb minőség elérése, a versenyképesség javítása sorába beletartozik a káder- és személyzeti munka; a képzés és továbbképzés módszereinek fejlesztése, az e területen végzett munka eredményességének javítása. A vállalatok önállóságának, gazdálkodási felelősségének növelése ugyanakkor szükségessé teszi a vezetőkkel szembeni követelmények fokozását. a vezetőkiválasztási és -kinevezési gyakorlat módosítását is. Minőségi munkát a dolgozók politikai, tudati azonosulása nélkül nem várhatunk. Ezért kulcskérdés a vállalatoknál is a demokratikus légkör, a nyílt, őszinte emberi viszonyok kialakítása. Ebben nagy hatékonyságbeli tartalékaink vannak. A példamutatás a pártszervezetek feladata. Ilyen légkörben várható el, hogy a párttagok megértsék az új helyzetet, kiálljanalc a helyi gazdasági célkitűzések mellett. El kell érni, hogy az agitációs és propagandamunkában a helyi érvek kidolgozása az egyének feladatáig jusson el. minden munkahelyen megfelelő politikai támogatásban részesült. Ugyanakkor a gazdálkodás feltételeinek változása a pártmunkával szemben is nagyobb és újszerű követelményeket támasztott. Ezeknek a pártszervezetek még nem mindenben tudtak megfelelni. Helyenként az ellentmondások feltárása, a tapasztalatok szintetizálása nem volt megfelelő,' máshol határozatlanság, késlekedés volt a jellemző. A körülmények hatására változó gazdasági gyakorlatot természetesen megfelelően figyelembe kell vennünk a pártmunkában. Ezek egyaránt érintik a pártfeladatok jó megválasztását, a munkamódszert és a munkastílust is. A pártszervezeteknek alapvetően az a feladatuk, hogy a gazdaságpolitikai gyakorlatunkból adódó tennivalókat elfogadtassák környezetükkel. Ebből kiindulva határozzák meg tennivalóikat, szem előtt tartva a pártmunka komplexitását; azt, hogy működési területükön a dolgozói kollektívák felfogását és cselekvését hangolják rá az új feladatokra. Gazdaságpolitikánk megvalósításának feltételei ma kétségtelenül bonyolultabbak, mint korábban. Nehezebbek, feszültséggel terhesebbek gazdasági teendőink, nem mindig könnyű áttekinteni a helyzetet, felismerni és érvényesíteni az érdekeket. Mindez növeli a pártmunka bonyolultságát, a párttagság körében a tisztánlátás igényét. Igyekeznünk kell minél jobban megfelelni ennek. Gyorsabban és érzékenyebben kell reagálni a felmerült politikai kérdésekre, bátrabban és rugalmasabban hozzányúlni az aktuális témákhoz. A gazdaságpolitikai munka tehát a pártmunka kiemelt területe marad 1983-ban is. A gazdasági folyamatok megítélésében mindenütt kapjon megfelelő helyet a minőség, a hatékonyság, a versenyképesség, az alkalmazkodókészség. A politikai munkában adjunk nagyobb hangsúlyt az emberi tényezőknek, melybe mi a gazdasági vezetőkkel szemben megnövekedett újszerű követelményektől kezdve, a párttagság és a dolgozók politikai teherbíróképességének fokozásáig, sok mindent beleszámítunk. A munkastílus, munkamódszer továbbfejlesztését a döntések megalapozottságának javításával, a határozatok adaptálásával, a helyi adottságok körültekintőbb figyelembevételével segítsék elő. Fokozott figyelmet fordítsanak a végrehajtás megszervezésére és az elA megye gazdálkodásának elmúlt évű tapasztalatairól készített jelentés, illetve a szóbeli kiegészítés feletti gazdag vitában dr. Tolnai Lajos, a Borsodi Vegyi Kombinát vezérigazgatója, a vállalat múlt évi gazdálkodását ismertetve azokról az erőfeszítésekről beszélt, amelyekkel igyekeznek kivédeni a vegyiparral szembeni gazdasági kihívást. Ma a veszteségelhárító és eredménynövelő vállalati magatartáson van a hangsúly — mondotta. E gondolattal kapcsolatosan fejtette ki véleményét dr. Imre Ferenc, a December 4. Drótművek igazgatója is, aki a vállalatnál folyó innovációs tevékenység eddigi eredményeit, tapasztalatait és javaslatait ismertette a belső tartalékok jobb feltárására. Az ország, a megye, vagy az adott vállalat előtt álló feladatok eredményes elvégzésének egyik feltétele, hogy a dolgozó kollektívák ismerjék a tennivalókat és többoldalúan alkalmasak legyenek azok megoldására — hangsúlyozta Pethes András, az Ózdi Kohászati Üzemek vezérigazgatója. A vállalatnál — mondotta — a múlt évben megkezdték a korszerű vállalati gazdálkodás kereteinek kialakítását és a kohászatot szorító piaci gondok ellenére is az ÓKÜ mintegy 100 millió forintos nyereséggel zárta az évet. Kiss Lászlóné, a hernádvé- csei termelőszövetkezet személyzeti vezetője a káder- és személyzeti munka feladatait elemezte. A gazdasági helyzethez, az új szabályozókhoz való rugalmas alkalmazkodás fontosságáról szólva Béres László, a Borsodnádasdi Lemezgyár igazgatója elmondotta: vállalatuk a múlt évben 10 százalékkal növelte termelését, a gyorsabb előrehaladáshoz azonban elengedhetetlen az elavult technológiák kiváltása. Kövér Árpád, a megyei pártbizottság osztályvezetője többek között a termeléssel összefüggő tömegpolitikai munka megújításának fontosságát hangsúlyozta, kiemelve a termelés legfontosabb tényezőjének: a kollektívák és az egyes emberek szerepét, a műveltség rangjának jelentőségét, Monos János, a Borsodi Szénbányák Vállalat nyugalmazott vezérigazgatója, a megye bányásztársadalmának azokat a nagy erőfeszítéseit méltatta, amelyeket kifejtettek a szénellátási gondok enyhítésére. Dr. Vékony Ernő, a Kazincbarcikai városi Pártbizottság első titkára a tömegekkel való párbeszéd politikai jelentőségéről szólt. A Diósgyőri Gépgyár dolgozóinak 1983. évi célkitűzéseit fogalmazta meg dr. Énekes Sándor vezérigazgató, aki elmondotta. a munka hatékonyságát gyárukban olyan szintre akarják fokozni. hogy a nehezebbé váló körülmények ellenére r vállalat dolgozóinak életszínvonala ne csökkenjen. Her nádi István, a MÁV Miskolci Igazgatóságának vezetőit a vasút múlt évi mérlegét megvonva, az áremelések nelenőrzésre. Jobb munkamegosztásra van szükség a párt-, a társadalmi és a gazdasági szervek között. Fontos követelmény, hogy a határozatok végrehajtását politikai eszközökkel végezzék, a gazdasági feladatok végrehajtásában döntő láncszemek a munkahelyi pártszervezetek. Gondjaink ellenére Borsod megyében is megvannak a szükséges politikai, szervezeti és gazdasági feltételek ahhoz, hogy eredményesen végrehajtsuk a ránk háruló feladatokat 1983-ban is — mondotta dr. Havasi Béla. gatív kihatásairól, illetve az ezek kivédésére irányuló tö- rekvésekrői beszélt. Szólott arról is, hogy milyen intézkedésekkel kívánják az utazás kulturáltságát, a forgalom biztonságát növelni. A beruházások csökkenése negatív hatással volt a megye építőanyag-iparára, így a Hejőcsabai Cementgyár termelésére is. Dr.. Szabó István igazgató felszólalásában elmondotta: a termék- választék bővítésével, jó piackutató munkával sikerült elérni, hogy a hejőcsabai gyár 1982-ben — a gondok ellenére is' — 100 ezer tonnával többet termelt és értékesített az eredeti tervhez képest. A 3-as számú Volán, mint szállítási szervezet, sajátos helyet foglal el a megye termelési rendszerében. Dr. Juhász György igazgató — többek között — a vállalat és a szállíttatok, valamint más szállítási szervezetek közötti jobb együttműködés fontosságát hangsúlyozta. Kopcsek Imre igazgató, a Miskolci Üveggyár export-import munkájának elmúlt évi néhány tapasztalatát, illetve a gyár idei célkitűzéseit ismertetve elmondotta: gyárukban reális lehetőség van a termelés fokozására, a hatékonyság növelésére. Szabó Pál, a KISZ Borsod megyei Bizottsájgának első titkára a munka becsülete rangjának megteremtésére hívta fel a figyelmet. A KISZ-fiatalok körében is mind szélesebb körben kell elterjednie annak a felismerésnek, hogy csak a végzett munka mennyisége és minősége határozhatja meg, ki, hogyan élhet. Végül Rábai István, a Lenin Kohászati Művek pártbizottságának titkára azokról a feszültségekről, nehézségekről beszélt.' amelyeket a nemzetközi piaci helyzet romlása okozott a diósgyőri kohászatnak. Kifejtette azonban: a nagyvállalat dolgozóinak politikai hangulatát a bizakodás és az az elszántság jellemzi, hogy közös összefogással, nem utolsósorban egyéni munkájuk javításán keresztül is tovább szilárdítják 1983-ban gazdasági helyzetüket. A vitában elhangzott megállapításokra, észrevételekre, javaslatokra dr. Havasi Béla megyei titkár válaszolt. A jelentést és a szóbeli kiegészítést a megyei pártbizottság elfogadta és határozatot hozott az 1983. évi feladatokra. * Ezután a testület a megyei pártbizottság 1983. évi munkaprogramját és a párt- bizottság mellett működő munkabizottságok idei munkaterveit fogadta el. A javaslat előadója Újhelyi Tibor. a megyei pártbizottság titkára volt. Végül szervezeti kérdésekben döntöttek a pártbizottság tagjai. A megyei pártbizottság ülése Grósz Károly zárszavával ért véget. A beruházásokról, fejlesztésekről A megyei pártbizottság titkára ezután a beruházásokkal foglalkozva elmondotta: az előző évi színvonalú beruházási teljesítés lényeges változásokat is mutat. A gazdálkodó szervezetek fejlesztési pénzeszközeiket a frekventált fejlesztési célokra koncentrálták: a beruházások zöme a tőkés exportcélokat. szolgáló kapacitások bővítésével, importki váltással, valamint az energia racionális felhasználását elősegítő fejlesztésekkel kapcsolatos. Megyénkben az 1982-ben indított beruházások közül legjelentősebb az ÖKÜ * 2.1 , milliárd forint költségelő- irányzatú salakfeldolgozóműve, melynek révén 1985- től — a nyersvásgyártás elegykihozatalának javításával — évi 2G ezer tonna kohókoksz-megtakarítás érhető el. Az 1982-ben megvalósult főbb termelőberuházások a következők: LKM Kombinált Acélmű; TIFO metiltercier butiléter üzem: TVK biaxiálisan orientált polipropilén fóliagyártó beruházás: ÖKÜ fúvószélhőmérséklet emelését célzó beruházás I. szakasza; BVK salétromsav és rézlúg-regene- ráló üzem átépítése, valamint az új miskolci malom. A vállalatok fejlesztési lehetőségeinek további mérséklődése igényli a korábban kialakított fejlesztési tervek' felülvizsgálatát, esetleg folyamatban levő beruházások módosítását is annak érdekében, hogy a meglevő fejlesztési lehetőségek a legfontosabb céljaink, mindenekelőtt az exportképesség növelésére, az importigényesség csökkentésére, energia- és anyagmegtakarítás megvalósítására összpontosuljanak, illetve, hogy fenntartsák a vállalati fejlesztési alapok egyensúlyát — mondotta —, majd a külkereskedelmi egyensúly helyzetét érintve kifejtette, hogy annak javításához megyénk üzemei nem tudtak szándékaik szerint hozzájárulni. Ennek közvetlenül az az oka, hogy az értékesítési lehetőségek rosz- szabbodása, az alacsony árak miatt a nem rubelelszámolású kivitel csökkent. Ebben természetesen jelentős szerepet játszottak az objektív piaci okok, de nem vitatható el, hogy a fő ok a termékek gyenge versenyképessége, a nem megfelelő piaci munka volt. A külkereskedelmi egyenleg ez évi javulása a tavalyinál is jóval nehezebb feladatok teljesítését igényli; ami az egyenleg javítása, az import további csökkentésével nem látszik teljesíthetőnek, ezért a termelési szerkezet korszerűsítésével, a ráfordítások csökkentésével, a kivitel növelésével kell azt megalapozni. Új követelmények a pártmunkában Életszínvonal, árak és bérek A páríb’zottsági ülés vitá;a
