Észak-Magyarország, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-07 / 5. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 Í983. január 7., péntek A vasércbányászat megújhodásáért íalimáas az atiMnai Z Sokan állították, hogy egy­re közelebb az idő, amikor be kell zárni hazánk egyet­len vasércbányáját, hogy meg kell szüntetni a gazda­ságtalan termelést. Rudabá- nyán érezték, tudták a nagy tradíciókkal rendelkező bá­nyászok, hogy van kiút, van­nak még kihasználatlan le­hetőségek és, ha nem is a legrózsásabb hangulatban, de kitartottak az emberek. Ki­lenc év után ismét szép ered­ményeket értek el a rudabá- nyaiak, megszűnt a veszte­ség és időközben született egy olyan ötlet, mely végig­járva a bizonyítás iskoláját, ma már a találmány rangjá­ra emelkedve magában rejti a megújhodás lehetőségét, biztonságot kínál az utódok­nak. A szellemi gazda, az ötlet szülőatyja dr. Bállá László, a bánya főmérnöke. A meg­valósításban számos szakem­ber, egyetemi tanár, kutató és a bányánál dolgozó köz­vetlen munkatársa vett részt. Még 1976-ban fogalmazó­dott meg az az elképzelés, amely egy új technológiai el­járást javasol a rudabányai karbonátos vasércek komp­lex hasznosítására. A több lépcsős kísérleti számítások, eljárások, bizonyítási eljárá­sok nyomán, 1980-ra egy olyan tanulmány született, amely az értékelő szakem­berek véleménye alapján idén szeptemberben az Aka­démia elé kerülhetett és ott kandidátusi fokozatot érde­melt ki az alkotó: dr. Bállá László. A rudabányai vasérc-elő­készítés javasolt útjának megvalósítása a hazai vas­érceink komplex hasznosítá­sát jelenti, mert a- vastarta­lom dúsítása mellett megte­remtődik a biztos lehetősége a természetes állapotukban megmaradt rézércek (ezüst­ércek), esetleg ólomércek és a barithak egyszerű úton, flotálással történő kinyeré­sére. A meglevő berendezé­sek sem vesznek kárba, mert a pörkölőkemencék felhasz­nálhatók a kohászat számá­ra igen fontos dolomitzsugo­rításra, a kis térintenzitású, száraz dobszeparátorok pe­dig — amíg készlet van — a savanyú oxidos ércek dúsí­tására. Az 1960-as évek elején be­indított bázikus karbonátos vasércek dúsítása során a tüzelésre szolgáló energiát, gázt, barnaszénből állították elő, melyet később a földgáz váltott fel. Ez nagyon költ­ségessé tette a technikailag magas színvonalú eljárást, ugyanis, mint köztudott, gyorsan emelkedett az ener­giahordozó ára. Tehát az új eljárás ötletéhez a gazdasági kényszer is nagymértékben hozzájárult. Az első kísérle­teket a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Ásvány­előkészítő Tanszékén dr. Pe­tiid Szilveszter és Böhm Jó­zsef vezetésével végezték, és nagy segítséggel szolgált a tudományos munkához dr. Tarján Gusztáv akadémikus, aki laboratóriumi méretek­ben fejlesztett ki egy, a dú­sításhoz szükséges, nagy tér­intenzitású mágneses szepa­rátort. A kísérletek másik részét Rudabányán, a labo­ratóriumban folytatták, ahol Lévai József laboratórium­vezető irányításával vizsgál­ták a mágneses szeparátor után keletkezett meddő to­vábbi hasznosításának, vagy­is a barit és a réz kinyerésé­nek lehetőségeit. A vasércdúsítmányt to­vább vitték a Vasipari Kuta­tóintézetbe, majd megvizs­gálták azt is, hogy ez az anyag hogyan viselkedik a Borsodi Ércelőkészítő Műben előállított elegyben. A kísér­letek eredményeként megál­lapíthatták, hogy a karboná­tos vasérceket csak elődúsí­tani kell nagy teljesítményű mágneses szeparátorokon és pörkölés nélkül vihető a BÉM-elegybe, hiszen a to- vábbdúsításhoz szükséges hőt ott megkapja. A pörkölés mellőzésével Rudabányán évente 50—70 millió forintot lehet majd megtakarítani. Ezzel párhuzamosan, a ma még pörkölésre használt ke­mencékben — a már említett dolomitzsugorítás — valósít­ható meg. A kutatás és a kísérletek eredményeit nagy figyelem­mel kísérte dr. Kapolyi László, az Ipari Minisztéri­um államtitkára, és dr. Fal­ler Gusztáv főosztályvezető, akik nagy fantáziát láttak a több részében találmány szintű elképzelésekben. Elkészült tehát egy olyan tanulmány, melynek műsza­ki és gazdasági hasznosságát számos kísérlet igazolta. A munkáról dr. Bállá László a következőket mondotta: — Nagy segítséget kaptam vállalatom vezetésétől, a kí­sérletben részt vevő intézmé­nyektől, a Központi Földta­ni Hivataltól és bízom ben­ne, hogy az ősi múltú, immár több mint száz éve működő nagyüzemi rudabányai vas­ércbányászat megújódhat. Ehhez a megújódáshoz kí­vántam munkámmal hozzá­járulni. Tudom, nem kevés pénzt igényel a fejlesztés megvalósítása, de még eb­ben a gazdaságilag feszesebb világban is megéri, hiszen az utódok munkájáról, életéről van szó minden esetben, ami­kor a bánya jövője felől gon­dolkozunk. Sz. L. Juhász Gyula ismeretien verse Juhász Gyula eddig isme­retlen verskéziratára bukkan­tak a szegedi Somogyi Könyv­tárban. A „Prolog, a Magyar Tehetségek Országos Védő- egyesületének nagykőrösi ala­kulási ünnepére” című 14 so­ros szonett kéziratát az az iratkőteg rejtette magéban, amelyet Mezei Pál ügyvéd, 1925-ben adott át megőrzésre Az elmúlt évben boltokba került Perilla után hamaro­san ismét új termékkel ör­vendezteti meg a Sátoralja­újhelyi Dohánygyár a do­hányzás szenvedélyének hó­dolókat. A Dukát néven for­galomba kerülő cigaretta gyártmánykísérletei még je­lenleg folynak, de az év má­sodig felében már várható- tűt kapható lesz az üzletek­Móra Ferencnek, s amely töb­bek között a nagykőrösi vé­dőegyesület megalakulásával kapcsolatos más dokumentu­mokat is tartalmaz. Juhász Gyula most megta­lált versében többek között arra hívja fel a figyelmet, hogy sok magyar tehetség élt és él hazánkban, aki a kellő segítés, a meg nem értés miatt elkallódott. ben a Dukát arany és ezüst címkével ellátott, két válto­zata. A két kiszerelés között, mint megtudtuk, ízben, aro­mában és filterezésben lesz némi különbség, alapjában véve azonban középerősségű termékeknek számítanak, s áruk tíz és tizenegy forint körül lesz majd. A oapgeerp hasznosítása A világszerte egyre na­gyobb méreteket öltő ener­giaválság Jugoszláviát sem kerülte el. Éppen ezért érde­mel megkülönböztetett fi­gyelmet minden olyan törek­vés, amely a klasszikus ener­giahordozók napenergiával történő helyettesítésére irá­nyul. A vajdasági napener­gia-kutatók az elsők között kezdtek kísérletezni Jugo­szláviában a napenergia hasz­nosításával. A vajdasági ku­tatók részt vesznek minden jelentősebb tanácskozáson, és aktívan kapcsolódnak a munkába. Kutatásaik ered­ményeként a zrenjanini Sin- vozban már megkezdődött a napkollektorok és más szük­séges berendezések sorozat- gyártása. Az eddigiek során több kísérleti kollektort állí­tottak fel a Vajdaságban, például Vetemiken és Újvi­déken. Ezekkel elsősorban családi házak fűtését és me- legvízsz.ükségletét biztosítják, de helyenként napenergiával szárítják a kukoricát is. A napenergia felhasználásának kutatása szervezetten és szi­gorú terv szerint folyik. Az újvidéki műszaki egyetemen több hallgató az energiataka­rékosságra és a napenergia hasznosítására szakosodik és az erről a témáról készült ta­nulmányaival szerzi meg ok­levelét. A napenergia hasz­nosításának előnyeit a lakos­ság körében is népszerűsítik. A napenergia a jövő ener­giája. Kimeríthetetlen, olcsó és nem szennyezi a környeze­tet. Az emberiség közös tu­lajdona — a béke energiája. Keáveziéuyes üdülések Az Express saját szálláshe­lyein 25 százalékos árkedvez­ményt ad a diákigazolvány­nyal rendelkezőknek. Vasár­naptól csütörtökig legalább kétéjszakás tartózkodás ese­tén csoportoknak további 30 százalék kedvezményt nyúj­tanak. Kőszegen, a Panorá­ma-szállóban a nászutasok­nak hétnapos üdülést félpen­zióval 1136; teljes ellátással 1411 forintért biztosítanak. A Park-szállóban az egyhetes üdülés félpenzióval 898; tel­jes penzióval 1228 forintba kerül. Ma este premier Shakespeare — Szeget szeggel Két évtized híján, három évszázada írta Shakespeare a Szeget szeggel című vígjá­tékot; ezt a drámai mélysé­gekben megmerítkező szín­padi játékot. Hazánkban elő­ször 1927. március 11-én ke­rült színre a Szeget szeggel a Nemzetiben. A Shakcspeare- mii mától Miskolcon is látha­tó lesz Major Tamás rende­zésében. A ma este 7 órakor kezdő­dő premier nézői Vayer Ta­más díszletei között, Sza­kács Györgyi jelmezeiben ta­lálkozhatnak a Szeget szeg­gel ízig-vérig emberi figurái­val. A megjelenítők, a ját­szók között ott találhatjuk a Miskolci Nemzeti Színház művészeinek sok kiválósá­gát; a legfontosabb szerepek­ben Körtvélyessy Zsolt, Blas- kó Péter, Varga Gyula, Mi­hályi Győző, Szirtes Gábor, Csapó János lép színre. (Ké­pünkön az előadás egy jele­netében Sallós Gábort, Var­ga Gyulát és Blaskó Pétert láthatjuk.) Fotó: Jármay György A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa kulturális, agi- tációs és propagandaosztálya A békéért címmel, május 1., a munkásosztály nemzetközi ünnepére mozgósító plakátok készítésére pályázatot hirdet. A pályázat célja, hogy új szimbólumokkal, képi, grafi­kai megoldásokkal gazdagít­sa a május elsejei plakátok tartalmi, formai megjelení­tését. Juttassa kifejezésre a munkásosztály egyetemes vágyát, törekvéseit a béké­ért, a biztonságért, az embe­riség haladásáért. A pályázaton két kategó­riában lehet részt venni. Az első kategóriában képzőmű­vészek, grafikusok, valamint a képző- és iparművészeti főiskolák végzős hallgatói, a második kategóriában ama­tőr képző- és iparművészeti szakkörök, csoportok és tag­jaik pályázhatnak. A pályaműveket B/l-es, vagy B/2-es méretben, négy színre tervezve, egy példány­ban a SZOT kulturális, agi- tációs és propagandaosztá­lyára (Budapest VI., Dózsa Gy. út 84/b. 1415) 1983. feb­ruár 15-ig kell beküldeni. A pályaműveken kérjük az alkotók nevét, lakcímét, il­letve a képzőművészeti kör vagy főiskola nevét feltün­tetni. Egy alkotó legfeljebb két önálló munkával pályáz­hat. A pályázat díjai: Első kategória I. díj 6000 forint, II. díj 5000 forint, III. díj 3000 forint. Második kategória I. díj 4000 forint, II. díj 2000 forint III. díj 1000 forint. A zsűri a díjak esetleges visszatartásának és megosz­tásának jogát fenntartja. A pályázat eredményhir­detésére, a díjak átadására 1983 áprilisában kerül sor a SZOT székházában. A kivitelezésre elfogadott pályaművek külön szerzői honoráriumban részesülnek. Zsolsay­mauzóleum Restaurálják Pécsett a ZsoW nay-mauzóleumot: a híre* porcelángyárat alapító Zsol- nay Vilmos művészettörténeti értékű sírhelyét. Hivatalos eljárás keretében — a családtagok jelenlétében — felnyitották a mauzóleu­mot. Mint kiderült: illetékte­len személyek több alkalom­mal behatoltak az épületbe és kegyeletsértő rongálást végez­tek. A kripta közepén álló dí­szes szarkofágot, amely Zsol- nay Vilmos maradványait őr­zi, érintetlenül találták. Ez továbbra is a helyén marad, az ide temetett többi család­tag maradványait azonban a pécsi köztemetőbe szállították és a városi tanács által ado­mányozott örökös sírhelyen hántolták el. A Zsolnay-ntau- zóleum így a jövőben csak a gyáralapító hamvait őrzi. Az ötös „Három, tizenhárom, har­minckettő, negyvenhárom, ötvenhat. Megismétlem ...” De ezt már nem várta meg.. Biztos volt a dolgában, hát kattintott a viharvert világ- vevőn, s a pohárszékhez lé­pett. Üveget, poharat • vett elő, töltött. Egy hajtásra itta ki, aztán még egyszer öntött, azt is felhörpintette. Idege­sen forgatta, markolászta vaskos ujjaival a poharat, majd az üveggel együtt visz- szadugla a helyére. Csukta az ajtót, mikor meggondolta magát. Még egyet húzott az üvegből, s kulcsra zárta a szekrényt, s ellépett. Tárcájából cigarettapapírt szedett elő, egy darabig zse­bében kotorászott, s ujjai kö­zé vágott dphányt csípve húzta ki kezét. Megszórta a papírt, elegyengette, nyála- zott, s meggyújtotta. Kettőt- hármat szippanthatott, mikor érezte, az ital fejébe szállt. Feltépte az ajtót, kiróhant. Lopva szétnézett az udvaron — senki nem volt a közel­ben —, az,tán nekiiramodott, ki az útra. A szomszédhoz robbant be — az éppen kalapját kefél­te, indulni készült —, s li­hegve vetette magát a ho­kedlire. — Te, Sándor! Ötösöm van! A szomszéd keze megállt a levegőben. Letette kalapját, majd ő is leült. Percekig csendben bámulták egymást. A szomszéd tért előbb ma­gához. Bement az éléskam­rába, leakasztotta a lopót. A padlóajtón át leereszkedett a pincébe, megszívta, s ment vissza. Töltött, ittak. Csak az­tán szólalt meg. — Nem igaz. — Ej! — nyikkantott And­rás, s kicsapta a szelvényt a viaszosvászonnal borított asztalra. A szomszéd újra töltött, s megemelte a poharát. — Igyunk! — Három, tizenhárom, harminckettő, negyvenhá­rom, ötvenhat” — ismételte a rádió. Ök meg, az ittas em­ber biztosságával, ki az utcá- rín Az utca végéig süvíthettek, mikor a szomszéd megállt. — Hová, koma?! — A kocsmába. — Hisz’ az ilyenkor csuk­va. A Julis a boltban van. — Hát majd kinyitja — emelte öklét András, s elpo­roztak a bolt felé. András öreglegény fejjel házasodott. Felesége, Csapiá­ros Juli, a vegyesbolt, meg a kocsma vezetője, éles nyel­vű, jó harmincas, derék me­nyecske. Nem sokáig bírták egy fe­dél alatt. András anyja, nem nyugodva bele fia elveszté­sébe, másfél esztendő alatt elpiszKálta a tűztől az ifiasz- szonyt. Esztendőre meghalt az öregasszony, s bár And­rás mindenhez érteit, csak keserű volt a maga készítet­te falat. De hát Juli hagyta ott, ő biz’ nem szalad utána. — lihatnánk! — vágódott be a két férfi a vegyesbolt­ba. A boltban rajtuk kívül csak ketten voltak. Egyik fejken­dős éppen fizetett, egy másik egy barna kardigánt tapoga­tott. — Tudják jól, csak három­kor nyitok. — csitította a férfiakat Juli, mikor végzett a számolással. De csak fúrta a kíváncsiság. — Aztán mitől lettek hir­telen olyan szomjasok? A szomszéd Andrásra nézett. Az vállat vont, s egykedvűen bámult ki a bolt­ajtón. — Ötöse van — bökött a szomszéd a férfira. — Micsoda???! — nyúlt meg a boltosnő arca. — Hisz’ jól hallottad! Az asszony arcából kifu­tott a vér. Matatva keresgélt a pult fiókjában. Meglelte a kulcsot, s a boltból nyíló aj­tón átmentek az ivóba. — Ez a konyak öt éve áll itt. Azt mondják, a doktor csak ilyet iszik. Tudja isten, itt mé„ sose vett — s felnyi­totta a palackot. Tíz perc alatt elfogyott. Utána már csak bort ittak, ülve. De előbb Juli lehúzta a bolt rolóját. Egy jó óra múlva a szomszéd kibotorkált, Juli meg köze­lebb húzódott a férfihoz. — Te, András! — lihegett a férfi arcába. Mire a szomszéd visszajött, ' kiegyeztek. A falu megnyugvással fo­gadta a hírt. Legfeljebb az ötös hallatán fogott el egy­két menyecskét a szédülés, de hát az ecet mindenütt se­gített. Andrásék pedig éjszakán­ként tervezgették, itthagyják a házat. A bolttal szemközt, a meghirdetett Akii telken építenek újat. emeleteset, A régire meg hátha akad vevő. — Szombaton nem nyitok ki. Bemegyünk a takarékba, megtudjuk, mikor vehetjük fel a pénzt. — ajánlotta szer­da este az asszony. András ráhagyta. De reggel, mielőtt Juli a boltba indult, visszatartotta. — Te, Juli. Nincs nekem semmiféle ötösöm. A szel­vényt meg a rádió utón töl­töttem ki. Az asszony nyelt egyet, — Ne tarts mór föl, mikor tudod, hogy a gyereket is tie kell adnom még'az óvodába. — S kézenfogva a kis And­rist, megindult. A kapuhoz értek, a gyerek már kilépett, miko. az asszony visszafor­dult. — Bolondos! Jön ma hal. Hozzak estére? C^eiuies Csaba Úi termék: a Dukát Pályázati felhívás

Next

/
Thumbnails
Contents