Észak-Magyarország, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-26 / 21. szám

T983. január 26., szerda

ESZAK-MAGYARORSZAG 3

V

1 zöldmezős épiilezéssk helyeit

A napköziben

Az ország gazdaságtörténetében viszonylag hosszú időszakon át, szinte egymás után nőttek ki a földből az új, nagy ipari központok, illetve rövid idő alatt megerősödtek, megterebélyesedtek a régiek. Elég Dunaújvárosra, Komlóra, Leninvá- rosra, vagy a borsodi vegyipari fellegvárra gondolnunk. A beruházáspolitika a későbbiekben is előnyben részesítette az úgynevezett zöldmezős fejlesztéseket, s ennek a preferenciának gazdasági és műszaki okai is voltak. Sok esetben olcsóbb és technológiai szempontból egyszerűbben kivitelezhetőnek bizonyult, ha a zsúfolt ipari település helyett a „prérit” választják a fejlesztés lerephelyéül.

Az ország iparának kiépítése és gazdaságunk pénzügyi helyzete változtatásokat, új értékrendet tett szükségessé a • beruházásokkal kapcsolatos döntésekben is. A költségvetés 1983-ban beruházásokra összesen 170— 172 milliárd forintot irányzott elő, ami 5—7 százalékkal kevesebb az 1982-ben elköltött beruházási forintoknál. Ha viszont számításba vesszük az árszínvonal növekedését is, akkor már 10 százalékos a mérséklődés.

Ez a csökkenés az állami és a vállalati döntési körbe tartozó beruházásokat egyaránt érinti. Ami az előbbieket illeti, ott a tavalyihoz képest 8—9 százalékkal kisebb összeg áll rendelkezésre. Ez azt jelenti, hogy csupán a folyamatban levő 17 nagyberuházás folytatására nyílik lehetőség. Az is előfordulhat — ha kis számban is —, hogy a beruházások egyike-másika (ezúttal nem kivitelezői kapacitás, hanem

elegendő pénz híján) a tervezettnél lassabban valósul majd meg.

Az úgynevezett célcsoportos beruházásokra szánt ösz- szeg is kevesebb a tavalyinál, s ez elsősorban az autópálya-építésben, a villamosenergia- és vasúti közlekedési hálózat és a vízgazdálkodás fejlesztésében, valamint az « állami lakásépítésben érezteti hatását. Ebben a döntési körben is differenciált az összegek elosztása, ugyanis néhány területen — például a szénhidrogénipari beruházások, az országos távbeszélő-hálózat, toyábbá a kórházak és klinikák fejlesztése és rekonstrukciója — a felhasználás kismértékű növelését irányozták elő.

Az 1983-ban vállalati beruházásokra fordítható 98—' 100 milliárd forint körüli összeg mintegy 6—7 százalékkal kisebb a tavalyinál. Ezért a korábbiaknál is fokozottabban kell törekedni a különböző fejlesztések mielőbbi befejezésére és üzembe helyezésére és ezáltal arra, hogy a ráfordítás mielőbb megtérüljön,. Mindez egyúttal azt is jelenti, hogy elsősorban á rekonstrukciós, építést nem igénylő, technológiát korszerűsítő, a termelés szűk keresztmetszeteit feloldó, a meglevő kapacitások jobb kihasználását szolgáló, kis volumenű, gyorsan megvalósítható fejlesztések részesülnek előnyben.

A csökkenő beruházási forrásokból is viszonylag jelen- • tős összeget áldozunk az energiahordozókkal kapcsolatos fejlesztésekre. A nagyszabású programok mellett, mint amilyen a tovább épülő Paksi Atomerőmű beruházása, vagy a Tatabánya környéki új bányanyitások, rekonstrukciós, illetve minőségjavító célokra is jut fejlesztési forint Ennek érdekében folytatódik például a pécsi szénmosó I. ütemének kivitelezése és a mányi szénmosó előkészítése.

Rekonstrukciós beruházás a Szolnoki Papírgyár korszerűsítése: a munkálatok üteme várhatóan lehetővé teszi, hogy az új papírgép még az idén megkezdje a próbaüzemet. A kohászatban — a már említett beruházások mellett — többek közt Dunaújvárosban és Özdon a salakhányók hasznosítását szolgáló fejlesztéseket segítik elő. A gépiparban az alkatrészfejlesztéshez kapcsolódó beruházásokat kezelik kiemelt feladatként. A vegyipari beruházások elsősorban a különböző központi fejlesztési programokhoz kapcsolódnak. Ezek nagyrészt ugyancsak már meglevő üzemek, alapanyag- gyártó' kapacitások kiegészítői. Ilyenek például a Kőbányai Gyógyszerárugyár dorogi fejlesztései, a Chino- in l’undazol-beruházása, az Északmagyarországi Vegyiművek Alirox-üzeme, továbbá a Tiszai Vegyi Kombinát, a Borsodi Vegyi Kombinát, a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat és a Nitroké- mia műanyag-feldolgozóipari fejlesztései.

Egy beruházás jelentőségét — és az ezzel kapcsolatos felelősséget — aligha csökkentheti, hogy a zöldmező helyett a meglevő vállalatok kerítésein belül valósul meg. Már csak azért sem, mert a felsorolt fejlesztések az ország devizaegyensúlya szempontjából is fontosak, megvalósításuk nép- gazdasági érdek.

M. P.

Jól bevall mód az állattartásra

Ridegszálláson tartott, bor- xas szőrű marhacsordák nemcsak a régmúlt időkben voltak, hanem napjainkban is találhatók nagyüzemi gazdaságainkban, künn a legelőkön. Érthető, hogy egyre több szövetkezeti és állami gazdaság foglalkozik vele, hiszen az olcsó állattartásnak igen jól bevált módja.

De háztáji teheneket, tinókat, borjakat januárban nemigen szoktak legeltetni a szabadban. Márpedig mostanában elég gyakran láthatjuk megyénkben is, hogy a falusi gazdák a kellemes, napfényes déli órákban,

amikor a hőmérő higanyszála a fagypont feletti 6— 10 fokot is eléri, kötélen kivezetik, vagy ha már a többszöri künnlét után megszokta a jószág a szabad levegőt, és a jókedvű ficán- kolásától nem kell tartani, egyszerűen kihajtják a teheneket a határba. Jót tesz egy kis jártatás az istállói bezártság után az állatoknak. Meg aztán a szokatlanul enyhe időjárás hatására az árokpartokon, erdőszéleken kiserkedt a fű, s ha nem jóllakásig is, de jóízű- cket haraphat belőle a jószág.

A juhoknál ez a zordabb leieken is megszokott jelenség. A juhászok ki-kibal- lagnak nyájukkal a határba, ahol ha nem borítja be vastag hótakaró a földeket, télen is akad künn hagyott harapnivaló répafej, elhullatott kukoricaszem, káposztalevél, a juhoknak, kosoknak, bárányoknak. Aztán arra is jó a nyáj terelgetése, hogy ha tócsákból megfagyott jégtakaró csillog az őszi vetésláblákon, a sok szapora birkaláb megtiporja, feltöri a jeget, ami által levegőzik, s nem fülled be a jég alatt a vetés.

Készül a pogácsa Kisgyörben, a napközi konyháján ..,

Fotó: Laczó József

1 drótgyár versenyben

Ritka bravúrt hajtott végre a December 4. Drótművek kollektívája az utóbbi 12 esztendőben: tavaly már négyszeresét termelte az 1970. évinek. A drótgyár példája, legalábbis az ágazat vállalatainak, üzemeinek teljesítményét alapul véve, szinte egyedülálló.

— Valóban nagyfokú dinamizmus jellemezte gyárunk több mint egy évtizedes fejlődését — mondja dr. Imre Ferenc, a December 4. Drótmúvek igazgatója. — S ebben az a nagyszerű, hogy’ látványos beruházás nélkül oldottuk meg évről évre növekvő feladatainkat. Nem kértünk sem hitelt, sem állami támogatást, mindig saját erőnkre támaszkodva, a rendelkezésre álló szerény fejlesztési lehetőségünkből fedeztük a termelés korszerűsítéséhez elengedhetetlenül szükséges gépek, berendezések költségét.

Kevés vállalatnál mondhatják el, hogy az országos, illetve a megyei átlagot meghaladó mértékben növelték az elmúlt esztendőben a termelést. A drótgyárnak ez is sikerült.

— Jól emlékszem — magyarázza az igazgató —, hogy 12 évvel ezelőtt mintegy 600 millió forint árbevételt könyvelhettünk el, az 1982. évi nettó árbevételünk viszont már meghaladta a 2,5 milliárdot. Termelésünket az utóbbi egy évben 6,5 százalékkal növeltük, s ahogyan a termelés emelkedett, úgy fokoztuk a piac igényeihez igazodó exportunkat is. Gyárunk főként a tőkés kivitel növelésében tűnt ki: tavaly 26 százalékos növekedést értünk el, így éves teljesítésünk 16 millió dollár volt.

Napjainkban a kockázat- vállalás hozzátartozik a vállalati gazdálkodáshoz. Sok igazság rejlik abban a mondásban, hogy kockázat nélkül nincs siker, viszont az is igaz, hogy nem minden kockázat vezet eredményre.

Az előzőekben már szó volt róla, hogy a drótgyár tavaly 16 millió dollár értékű terméket szállított tőkés piacra. A vállalat eredeti, nem rubel elszámolású éves

Á vasváros gazdálkodója

i

! Próbálom győzködni mai gamat, hogy nincs ezen

J semmi csodálkozni való, ám

i az ámulatom, meglepődéj sem mégsem múlik. Nyili ván az eddigi tapasztaiata1 im miatt van mindez. Hi! szén azon soha nem csodál1 koztam, sőt egyenesen terJ mészetesnek vettem, ha egy

i falun született, s ott élő

| ember gazdálkodóvá vált. A

i lehetőségele, a gyermekkor1 ban elsajátítható ismeretJ anyag, de maga a megéli iietés is ott és akkor csupán e pályaválasztás lehe- i tőségét predesztinálták. Ha

J azonban egy tősgyökeres

i városi, egy született miskol1 ci, aki a pályák sokaságá[ ból választhatott, s aki aki kor, a 20-as években renJ delkezett a ritkaságnak szái mító négy polgári végzett| séggel, ennek ellenére á

i gazdálkodást választotta

' élethivatásául, ■ bevallom,

| ezen kissé elcsodálkozom.

i Szó sincs róla, hogy ezzel a

[ paraszti munkát becsülném

i alá! A látszólagosság nyil| ván onnan gyökeredzik,

i hogy első, kitörölhetetlen

• „élményeim” a mezőgazda, sági munkáról az ötvenes

i évek elejéről származnak,

J amikor aki csak tehette,

i szabadult a földtől. S aszJ faltra küldte az is a gyeri mekét, aki igazán imádta a

j földet.

Mosolyog. E mosoly minden diszkrétsége mellett is sokatmondó. Kifejezi: átélte ő is azt az időszakot, és tisztában van azzal, hogy emiatt e szakmát még ma is sokan alábecsülik. De ez a mosoly kifejez egyfajta büszkeséget is. Annak tudatát, hogy minden -másnál ősibb szakmának a gyakorlója, s erre igazán büszke. Mondja is:

— Ha akkor a pályakezdéskor, valami oknál fogva nem gazdálkodó válik belőlem, ma pályatévesztett embernek mondanám magamat.

A mosoly, s e tömör vallomás a 73 esztendős Forray Józsefé. Azé az emberé, akit a felesége félig tréfásan földhözragadt miskolcinak nevez. De ugyanígy nevezhetnénk a vasváros gazdálkodójának is.

Ez a ma is surcot viselő gazdálkodó így vall a hivatásáról :

— Apám, nagyapám is a földet művelte, én tulajdonképpen csak folytatom, amit ők elkezdtek. Szeretem a munkát.' Ezt azért hangsúlyozom ki, mért a gazdálkodó soha nincs munka

nélkül. Még ilyenkor, télen sem! Nem mondom, a munkának a haszna is megvan, de ehhez nyáron hajnali 4-lcor, most télen pedig 5-kor kell fel kel hi. Es este sem korán kerül ágyba az ember

__ A legtöbb

f

öld, amit egyszerre műveltem, 19 hold volt. Most már kevesebbel, 10 holddal küszködöm ...

Ezt a küszködést nem kell szó szerint érteni. Aki ugyanis szereti a földművelést, annak a legnagyobb megpróbáltatás sem számít kínlódásnak. Márpedig Forray József szerette, s a mai napig szereti a földet. A legnagyobb bizonyság erre az, amit a felesége mond:

— Ma is, ha elmegy egy vetetten, szántatlan, parlag- terület mellett, szinte fáj érte a szíve. Mondja is: ő bizony nem hagyná így, Bevetné.

— A föld a legnagyobb értékünk, kincsünk — magyarázna most már ő —, bűn kihasználatlanul hagyni. És mégis mennyi ilyen terület van országszerte! Könnyű rámondani: nem érdemes, mert rossz föld. Ez nem igaz! Rossz föld nincs,

rossz gazda inkább. Mert akinek se akarata, se szakértelme nincs, az rossz gazda. Ugyanis minden föld terem. Csak tudni kell, mit érdemes ültetni bele.

Forray bácsi mostani 10 holdja szétszórva található a város határában. A Bo- dótetőn, a Csattoson, a Kolomposon, a Királyon, a Bedeghvölgyben. A szőlő pedig a Kerekhegyen! Ki ne felejtsem, mert úgy veszem észre, arra a 600 négyszögölre a legbüszkébb! Ami azt illeti, a vegyes fehér borával — amivel kínál — nem kell szégyenkeznie. Jóféle fajták, kvaterkázni való nedűjét termeli a Kerekhegyen.

— Ami pedig megtermetté, az egy legalább 70 éves, de általam már korszerűsített, egykarú kordonra nevelt, szőlő...

A magyarázatából az egykarú, középmagas és a Thomerv-lugas valamiféle kombinációját vélem kivenni. De célszerűbb talán Forray-féle művelési módnak nevezni. Bevált, jó művelési mód, mind a termés- mennyiség, mind pedig a bor minősége ezt igazolja.

— Ilyenkor télen az állatok etetése, ellátása mellett — ugyanis a két ló mellett a sertés, a növendék üsző, s a baromfi is megtalálható a portánkon — elsősorban a szőlő ad munkát. Főleg a trágyázás. Nem sajnálom a tőkéktől a szerves anyagot, szó szerint a I ragyában fürdik a szőlő. Minden télen 30 sor tápanyag-utánpótlását végzem el, így — mivel 150 sor szőlőm van — ötévenként ismételten pótlom a szerves anyagot. Mire ezzel a munkával végzek, következik a metszés. Tavasszal pedig szó szerint hiegsokasodnak a tennivalók. Termelek én árpát, búzát, burgonyát, kukoricát lucernát, lóherét... A tej, a cukor és a só kivételével tulajdonképpen önellátóak vagyunk.

— Boldog Forray bácsi?

— Azt hiszem, igen. A 73 évemmel megbékülök. Ehhez viszonyítva az egészségem jó, talán éppen a gazdálkodó életpiódból adódóan. Amit csinálok, abban régen is, most is örömömet lelem. Annál is inkább, mert a haszon, a siker sem marad el... Aztán láthatja, ez a saját termés is jólesik. Miért ne lennék akkor elégedett? ,

Hajdú Imre

Hisiarlshonosítás

Hivatalos honosítási eljSJ ráson esett át a külföldön, ismert , hereford-fajtájú szarvasmarha, amelyet nagy hústermelő-képességéről ismernek és arról, hogy igen jól tűri a mostoha időjárást. Az első tenyészállatokat 6—• 7 évvel ezelőtt hozták be az országba és a kisebb klima- tizálódási nehézségek után végül is kialakult az a törzs- állomány. amely alapját adta a további nemesítésnek; az állomány szaporításának. Az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben az ország legkülönbözőbb vidékein tartott húsmarhák tenyésztői nemrégiben kaptak „zöld utat”; az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács a hazánkban ismert állatfajták hivatalos listájára felvette a herefordot, ezzel államilag elismerte ezt a szarvasmarha-faj tát.

Az államilag elismert he-’ reford szarvasmarha nem igényel zárt istállót, fészerszerű építménnyel is beéri, hidegtűrő képessége ugyanis szinte páratlan.

maradt...

terve azonban csak 14 milliót irányzott élő. Év közben ezt még pluszvállalásként megtoldották egymillió dollárral. A teljesítéssel kezdetben nem is volt különösebb gond. Később azonban, szinte egyik napról a másikra, megállt a tőkés kivitel. Válaszút előtt állt a gyár vezetése: vagy csökkenti az exporttermelést, ami egyet jelentett volna a többletvállalás nem teljesítésével, vagy vállalja annak kockázatát, hogy a külföldi megrendelések lemondása ellenére folytatja a tervben előirányzott exporttermékek gyártását. Ez utóbbi megoldás mellett döntöttek, ami abban a helyzetben igen nagy rizikó volt, hiszen rohamosan gyarapodott, halmozódott a készlet.' A gyár mindent megtett annak érdekében, hogy vevőt találjanak a már legyártott exporttermékre. A saját erő a legnagyobb erőfeszítések ellenére is kevésnek bizonyult, ám a drótművek támogatókra talált. Segítettek a külkereskedelmi vállalatok; megfelelő piackutatással, ármunkával, információnyújtással újabb piacokat szereztek a gyár termékeinek. De sokat köszönhet a gyár az Ózdi Kohászati Üzemeknek is, amely nemcsak pontos alapanyag- szállítással járult hozzá az exportcélok valóra váltásához, hanem jelentős összegű adósság átütemezésével is segített a drótgyárnak a kritikus időszak átvészelésében.

Amikor a gazdálkodásban elért sikerek forrását kutatjuk, a vállalat vezetői egybehangzóan állítják: a sike-’ rek legfőbb titka a szemléletben végbement változás.

— A dolgozók egyre inkább átérzik a teljesítendő feladatok fontosságát, legyen az exportmunka, vagy a belföldi ellátást biztosító árutermelés — jegyzi meg dr. Imre Ferenc. — Az emberek szemléletében bekövetkezett jó irányú változás kifejezés- i'e jutott a termelés minőségi jegyeinek javulásában, a szocialista munkaverseny korszerűsítésében, valamint abban, hogy munkásaink mind erősebben kötődnek a vállalathoz. Megítélésem szerint, munkásaink és műszaki vezetőink egyre világosabban látják egy másra,

utaltságukat a vállalati tervek valóra váltásában. Ezt az egészséges folyamatot a jövőben még inkább erősíteni kell. Azt valljuk, hogy minden érték forrása: maga a dolgozó, alkotó ember.

Lovas Lajos ]

i

u

J