Észak-Magyarország, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-05 / 3. szám

s ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1983. január 5., szerda Szünidő-morzsák avagy mit ér a diák, ha aktív? Rázkódtunk a buszon. Mel­lettem két tizenéves forma fiúcska. Szemükre húzott sapkával, boka közé szorí­tott szatyrokkal. Honnan jöt­tek. hová tartanak? Nem de­rült ki a beszélgetésükből. 1 meg nem is érdekes. Külön- I ben is egy harmadikat cse- pültek. baráti egyetértéssel. ! szinte egymás alá adva a sza­vakat. Nyilván a neve is el­hangzott, vagy ott volt ve­lük korábban, jómagam ak­kor kezdtem figyelni, ami­kor ... — ... stréber. — Az. Neki mindenütt ott kell lennie... — A szakkörökbe is azért jár, hogy kedvébe járjon a tanároknak. ' — A múltkor is mondom neki, hogy jöjjön át, de ne- 1 ki történelemszakkörbe kell | mennie... Hát csak menjen, de én többet nem hívom. — De azért jó kirándulást 1 szervezett... ! — Ha kedve telik ben­! ne!?... 1 A két srác elhallgatott, szemlélődtek egy kicsit a busz hátsó ablakán ... j — Sajtkukac. f — Azt hiszi, hogy ezzel imponál... Kész röhej ... S a két gyerek folytatta nagy egyetértésben. Így az­után erről az ismeretlen har­madikról megtudtam, hogy uram bocsá’, nem áll hadi­lábon a tanulással, hogy szívesen vállal különmunkát, szóval, hogy amolyan nyüzs­gő gyerek, aki akkor érzi jól magát, ha csinálhat va­lamit. Lehet persze, hogy túlságosan sokat vállal ma­gára, az is lehet, hogy tény­leg szeretné felhívni magára a figyelmet Hogy ezt el­döntsem, többet kellene tud­ni róla. A történet egyébként azért maradt meg bennem, mert épp’ akkor olvastam a KISZ Központi Bizottsága titkárának nyilatkozatát, s többek között ezeket mond­ta: „Ma talán kevesebb az aktív, »nyüzsgő-« diák, mint régebben ... De a felnőtt tár­sadalom többsége is elsősor­ban a magánszférában él... Az aktivitás egyébként a szituációtól is függ, hiszen a legtöbben csak akkor érzik késztetve magukat a cselek­vésre, amikor őket érdeklő vagy érintő dolgokról van szó — és ez természetes.” A véletlen egyébként úgy hozta, a gyerekek, az isko­lások aktivitásáról több al­kalommal is eszmét cserél­hettem az elmúlt hónapban. Egyéni és hivatalos beszél­getéseken az úttörőmozga­lomról, no és a tanulási fe­gyelemről, az ötnapos mun­kahét első tapasztalatairól beszélgettünk. Az egyik be­szélgető partnerem mondta: — Az a baj, hogy készek vagyunk b'eskatulyázni a gyerekeket. A jó tanuló kap­ja a tisztségeket is, szinte együtt jár vele... És ez nem mindig szimpatikus a társak szemében ... És lehet, hogy a jó tanuló nem is jó szerve­ző. Ez az egyik. A másik? Hogy véleményem szerint még mindig nincs igazi be­csülete a tanulási fegyelem­nek __Pedig most, hogy öt n ap alatt kell hat nap anya­gát elvégezni, meg kell ta­nulnunk szigorúbban, fesze­sebb ritmusban dolgozni az iskolában is. A pedagógus­nak is, a gyereknek is ... Hogy mindennek mi köze a szünidőhöz? Bevallom a be­szélgetést leszámítva, nem sok. Legfeljebb annyi, hogy a szünidő véget ért, hogy tegnap ismét becsöngettek, hogy megkezdődtek az órák. Amiről viszont egy másik, el­kapott beszélgetés jut eszem­be, s talán érdemes közread­ni ... Harmadikén este nagyob­bacska, de még általános is­kolások mellett vitt az utam. — Tanultál valamit? — Minek? Ügysem felel­tetnek ... — Gondolod? — Persze. Szerintem du­málunk. Na, legfeljebb azt kérdezik, hogy mennyire rúg­tunk be szilveszterkor? , A feltörő röhögés kísért még egy darabig... S azóta is reménykedem, csalódott az ifjú ember... Ez a kérdés nem hangzott el, s legfeljebb azt kérdezték meg: „Kipi­hentétek magatokat?”. Mert akkor lássunk a dolgunk­nak ... Csutorás Annamária Luther Márton művei Patakon P" Á két Németországban már az elmúlt év novembe­rében megnyitották azt az egész éves rendezvénysoroza­tot, amelyet a 16. század nagy reformátora, Luther Márton születésének 500. évfordulója alkalmából tartanak. Luther a szászországi Eislebenben született 1483. november 10- én. Ifjú korában jogot, filo­zófiát, teológiát tanult, Ágos- ton-rendi szerzetes és Wit- tenbergben egyetemi tanár lett. Különösen az NDK-ban rendeznek sorozatos emlék­ünnepségeket, mivel. Luther élete, munkássága a híres egyetemi városhoz, Witten- berghez kapcsolódik. Mint is­meretes, 1517. október 31-én a wittenbergi vártemplom ajtajára függesztette ki a ne­vezetes 95 tételét, amelyek­ben tiltakozva a pápa által kibocsátott bűnbocsátó leve­lek árusítása ellen, az igazi bűnbánatról, bűnbocsánatról, az isteni kegyelemről szól. Ezzel kezdődött és egész Európában gyorsan terjedt a reformáció, amely vallásos köntösben jelentkezett, egy­szersmind támadást jelen­tett a középkori sötétség és a feudalizmus ellen. Luther tanainak hatása hazánkban is igen erős volt a letűnt századokban. Érthető, hogy a protestáns egyházak sorra megjelentették magyar fordí­tásban Luther latin és né­met nyelven írt műveit Ezek 44 kötetet tesznek ki, és szinte hiánytalanul meg­találhatók a reformáció szel­lemében 1531-ben alapított sárospataki kollégium nagy­könyvtárában. De eredeti wittenbergi ki­adású Luther-művek is nagy számban voltak a pataki könyvtárban, mégpedig ma­gának a szerzőnek saját ke­zű bejegyzéseivel és névalá­írásával, amint ezt a régi katalógusok tanúsítják. Saj­nos. ezek túlnyomó többsége a történelem viharaiban el­veszett. Csupán hét vitaira­tának eredeti kiadását őrzi a pataki téka, amelyeket 1524 és 1527 között nyomtat­tak Wittenbergben Nicolaus Schirlentz, Hans Bart és Hans Luft nyomdászok. A művek elő- és utólapjain Luther saját kezű feljegyzé­sei olvashatók, s ezek több száz sornyi kézírást tesznek ki. Két helyen a nevét is odajegyezte Luther, és a csak­nem ÍOOO lapnyi nyomtatott szöveghez is fűzött hellyel- kőzzel oldaljegyzeteket. A keretes címlapokat és a szövegközi illusztrációkat a kor híres festőművésze, réz­metszője : Lucas Kranach készítette barátjának, Luther Mártonnak. Az első könyv címlapján látható Wittenberg címere: egy zászlós bárány, s mellette a Luther-cs'alád jelvénye: liliom, szív és ke­reszt. Hegyi József Több olvasó, nagyobb fématom Ma este a képernyőn Nagy Anna, kis Anna Napjaink változó falujának életéből merítette első tévé­játékfilmjének témáját Má- riássy Judit. A ma este 20.10-’ kor az első műsorban látható tévéfilmet Havas Péter rendez­te, s nyolcvan percében egy sor olyan problémával találko­zunk, amelyek ugyan a falusi életre jellemzők elsősorban, de ismerősek városon is. Köz. ponti szereplője egy erős aka­ratú asszony, a nagy Anna, akit Pécsi Ildikó alakit, s aki körül, nagyrészt közvetlen kör. nyezetét, családját érintve bo­nyolódik a történet. Képünkön a film egyik kockája. „Energi ateieíi” taülkizúsk Most, az új esztendő első napjaiban — a karácsonyi „megmelegedéstől” sem távol —' még jól érezzük, milyen erőt adók, megfrissítők vol­tak az ismerősökkel, jó ba­rátokkal, rokonokkal való le­ülések, beszélgetések. Ilyen­kor, a nagy ünnepeken érez­zük igazán a hiányát a hét­köznapokban elfelejtett egy­más iránti érdeklődésnek. Az általánosabb érvényű kijelentések után kikívánko­zik az új év kezdetén a nép­művelők körében sokszor hallott mondat: találkozni kéne... Tulajdonképpen meg kellene lepődni eme óhajtá­son, hiszen hihetnénk, éppen ők, a közművelődésben dol­gozók természetes magatar­tása az egymás munkája iránti kíváncsiság, a pálya­társak megismerésének igé­nye, a közös feladat megol­dásában összehordozódott ta­pasztalatok spontán „kibe- szélése”. Az utóbbi időben mégis az történt, hogy mind­ezeknek a hiányáról hallhat­tunk. Hogy nem valamiféle, a mi megyénkre jellemző „ellus- tulásról” van szó, azt a nép­művelők egyesületének de­cemberi országos közgyűlé­sén is lehetett tapasztalni. Ott is több felszólaló foglalkozott azzal, hogy: „Mindannyian érezzük a bőrünkön a napi munka szorítását, a saját há­zunk tájékán zajló élet sod­rását — mégsem helyes, hogy bezárkózunk a magunk gond- jaiba-problémáiba. s csak nyűglődünk ebben a körben. Azt. hogy többször megkeres­sük egymást, felfigyeljünk mások új dolgaira, a siker­rel kecsegtető kezdeményezé­sekre, nem lehet határozat­tal előírni. Igazából minden­kinek önmagát kéne legyőz­nie először, hogy ne sajnálja az időt kollégái megkeresé­sére, a hivatalos találkozá­sokon túli beszélgetések­re ...” Amikor a borsodiak ké­szültek az előbb említett or­szágos közgyűlésre, a megyei tanácskozáson felvetődött an­nak gondolata' hogy meg kellene rendezni a népmű­velők bálját. Lehetne ezen mosolyogni, s lehetne azt mondani: „na és akkor mi van? — ezáltal jobb lesz a közművelődési munka me­gyénkben?!” A javaslathoz azonban rögvest csatlakozott annak kifejtése: azért lenne igazán szükséges egy ilyen kötetlen és vidámságra hi­vatott együttlétnek a bizto­sítása, mert „még mi sem ismerjük egymást igazán, s talán a Miskolcon kívül dol­gozó népművelők jobban, mint a megyeszékhelyen élők”. És nem azért kivánó- dott a népművelők báljának megrendezése, mert van már a jogászoknak, közgazdá­szoknak, pedagógusoknak és még másoknak — nem a for­mai „csatlakozás” kedvé­ért ... Ide tartozik az is, hogy amikor egyik járási párt­végrehajtóbizottságunk ülé­sén a közművelődési munká­ról szó esett, az első titkár kénytelen volt összefoglalójá­ban meglepetésének hangot adni: „Miért van az, hogy itt kell hallani arról, milyen jól működő ifjúsági klubok vannak, s mellettük milyen élettelenek?! Miért nem le­hetett eddig felültetni busz­ra ezeknek a kluboknak a tagjait és megismertetni egy­mással a fiatalokat, találkoz- tatni őket a jó tapasztalatok -felvétele« céljából? Nem szabad határozatokra várni, hiszen ezeknek a kézenfekvő gyakorlati találkozásoknak az energiahordozó szerepe alig pótolható!” __ E gy esztendővel ezelőtt a megye amatőr színjátszó mozgalmáról szólva leírtuk egy interjúban: a továbblé­pés egyik fontos feltétele, hogy a dolgozó csoportok megyei találkozón (találkozó­kon) mérhessék egymáshoz a maguk tevékenységét. Ta­valy decemberben (egy hó­napja) elmaradt ez a megyei találkozó is ... (1. n. j.) A gyermek- és a felnőtt- részlegben is nőtt az olvasóit száma a II. Rákóczi Ferenc megyei Könyvtárban az el­múlt esztendőben. Bár a ta­valyi forgalom statisztikai feldolgozására ezekben a na­pokban kerül csak sor. a könyvtár eredményes eszten­dőt tudhat maga mögött. De­cember 29-én — az elmúlt évben ezen a nanon tartot­tak utoljára nyitva — a gyermekkönyvtárban 4326. a felnőttkönyvtárban pedig 14 051 beiratkozott olvasót számoltak. A gyermekkönyv­tárban százzal, a felnőttben pedig ötvennel többet, mint 1981-ben. Nemcsak az olvasók száma emelkedett. Az év közbeni vizsgálódásaik tapasztalata azt mutatta, hogy a könyv­forgalom is. A felnőtt köl­csönzésben például már a háromnegyedévi adatok meghaladták az előző eszten­dei könyvforgalmat. Különö­sen a szakirodalom iránt nőtt meg az érdeklődés, de a szép- irodalmi alkotásokból is töb­bet kölcsönöztek a korábbi­nál az olvasók. A könyvtár­ban egyébként elmondották: nemcsak a könyvárak emel­kedése járult hozzá az olva­sóforgalom növekedéséhez. A szakirodalom forgalma azt mutatja, hogy általában is többen tanulnak a különbö­ző tanfolyamokon, s ehhez a könyvtár segítségét is igény­lik. A kezdeti döccenők után rendkívül népszerűvé vált a megyei könyvtár információs szolgálata, amely a földszinti folyóirat-olvasóban működik. Havonta átlagosan ezerötszá- zan vették igénybe hosz- szabb-rövidebb időre a fo­lyóirat-olvasót és az infor­mációs szolgálatot. A könyvtár dolgozói egyéb­ként számolnak azzal, hogy e szolgáltatásukkal szemben tovább nőnek az igények, hiszen a hazai és külföldi folyóiratok, lapok itt talál­hatók meg a legteljesebb körben a városban. fi magyarerszigi ásványi nyersanyagok történetéi) Kutatások a selmeoi könyvtárban Fél esztendővel ezelőtt a miskolci Nehézipari Műszaki Egj'etem Központi Könyvtá­rában folyó tudományos ku­tatásokról beszélgettünk a könyvtár igazgatójával, dr. Z sidai Józsefiéi, valamint dr. Zsámboki Lászlóval, a könyvtár tudományos fő- munkatársával abból az al­kalomból, hogy a könyvtárat egy évvel korábban önálló kutatókönyvtárrá • nyilvání­tották. Elsősorban a tudo­mánytörténeti kutatások ke­rültek akkor szóba. Ez az itt folyó kutatómunka egyik té­maköre. , Ismeretes, hogy a Nehéz­ipari Műszaki Egyetem — elődeit figyelembe véve — két és fél évszázados múltra tekinthet vissza és ennek eredményeként lelhető Köz­ponti Könyvtárában a nagy hírű Selmeci Emlékkönyvtár, amelynek XVIII. századi könyvtári anyaga gyakorlati­lag a XVI. századig, a hazai bányászat megleremtődéséig nyúlik vissza. A harmincöt­ezres könyvállomány szinte kikényszerítette a mai könyv­tárból, hogy ezzel kapcsolatos tudományos munkát végez­zen. Ez megköveteli a tudo­mányos háttér felderítését. Szükségtelen itt most elismé­telni, miként lehet a könyv­tár anyagából a korabeli bá­nya- és kohómérnökképzésre következtetni, mennyire ben­ne voltak a korabeli pro­fesszorok a nemzetközi élet vérkeringésében stb. Több nemzetközi visszhangot ki­váltó publikáció született már az itt folyó kutatási eredményekről. Tudni kell azt is, hogy ez a könyvgyűj­temény egyetlen a világon ebben a témakörben, s Sel- mecen, meg Sopronon ke­resztül, illetve ezek öröksé­gét folytatva, gyakorlatilag a Nehézipari Műszaki Egyetem az első műszaki felsőoktatási intézmény a világon, a könyvtár selmeci anyaga pe­dig az, egyetlen műszaki-ter­mészettudományi szakkönyv­tár, amelyet a XVIII. szá­zadban alapítottak, és amely mindmáig maradéktalanul fennáll. A selmeci könyvtár kutatásra kötelez — állapí­tottuk meg akkor, fél évvel ezelőtt beszélgető partne­reinkkel. A már elvégzett, munkák mellett szó ésett akkor a fo­lyamatban levő kutatásokról is. Például arról a hetedik éve folyt alapkutatásról. amelyet a Központi Földtani Hivatal megbízásából végez­tek. E szakmatörténeti alap­kutatás is — természetesen — a selmeci könyvtári anyagra épült. E munka eredménye­ként készült el és jelent meg a napokban a Közlemények a magyarországi ásványi nyers­anyagok történetéből című tanulmánykötet, amely az el­ső világháború végéig mu­tatja be a hazai bányászat és ásványkutatás történetét. A kötet — amely I. sor­számot visel, jelezve, hogy folytatása várható — dr.' Zsámboki László szerkeszté­sében, dr. Fülöp József aka­démikus, a Központi Föld­tani Hivatal elnöke elősza­vával jelent meg. Ebben az akadémikus a kutatás fon­tosságát és abban a selmeci könyvtár kínálta lehetősége­ket és szerepet méltatja. A könyv egyébként nyolc ta­nulmányt tartalmaz, valamint név- és helymutatót. Ha csak az egyes tanulmányok címeit soroljuk fel — Gyu- lay Zoltán: Vázlatok a ma- gyarországi szénhidrogének történetéről, Zsámboki László: Magyarország ércbányászata a honfoglalástól az I. világ­háború végéig (Topográfiai és gazdasági áttekintés). Ge- dai István: A magyar közép­kor pénzverése, Huszár La­jos: A magyar pénzverés története a XVI. és XVII. században, Gümöri János: Vassa lak-lelőhelyek jelent *­sége'az ásványi nyersanyagok kutatásában. Juhász Aulai: A réti mészkő kitermelése és felhasználása a Duna—Tisza köze déli részén. Zsámboki László: Az országos bánya­jog és bányaigazgatás fejlő­dési iránya Magyarországon a honfoglalástól az I. világ­háború végéig, Vizkele’v András: A selmeci város- és bányajogról, a Magyar Nem­zeti Múzeumban őrzött kéz­iratok alapján —, a nem szakember előtt is nyilván­való, milyen tudománytörté­neti adalékokkal gazdagít a selmeci könyvtár. E tanulmánykötettel pár­huzamosan készül — ugyan­csak dr. Zsámboki szerkesz­tésében — a Selmecbányát oktatók .életrajzi bibliográ­fiája, amely köi'ülbelül négy­száz oktatóról és azoknak mintegy négyezer publikáció­járól közöl adatokat. A Köz­lemények a magyarországi ásványi nyersanyagok törté­netéből I. című. 230 oldalas kötet az NME Köaponti Könyvtára kiadványainak 20. számot viselő könyveként a Nehézipari Műszaki Egyetem kiadásában jelent meg. (benedek)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents