Észak-Magyarország, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-05 / 3. szám

1983. január5., szerda ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Távol a várostól Más években a december végi fagyok álljt parancsol­tak a kavicsbányászok mun­kájának. a tavak „hajói”, az úszókotrók; rendre a kikö­tőbe vonultak a hidegek elől és ott is csak a víz komp­resszoros mozgatásával lehe­tett megóvni az úszó alkot­mányokat a jégpáncél veszé­lyes szorításától. Az enyhe telelő most nem kényszerítette ilyen fokq óva­tosságra a kavicsbányászo­kat, csupán a két ünnep kö­zött tartottak egy rövidebb. szusszanásnyi szünetet, de azóta megállás nélkül dolgo­zik az úszókotró és két parti kotrógép. Arra is felkészül­tek, hogy a vízen levő kot­róval keményebb időben is dolgoznak: kompresszorral nyomják a levegőt a jég alá, ami a nyolc—tíz centiméte­res, összefüggő jégréteget is felszakítja. A téli kavicsbányászat ter­mészetesen nem hasonlítható a nyárihoz, hiszen nem jár­ják a vizet szállító uszályok, most a kikötőkben, felújí­tásra várakoznak. Helyettük, a part közelében a szállító- szalagok látják el az anyag kihordását. Leállították az osztályozót az ünnepek előtt, egyrészt azért, mert hidegben köny- nyen összeáll rajta az anyag, elnehezülnek a szalagok, másrészt a téli holtidőben végzik el az évente szüksé­ges felújításokat. Az. elmúlt esztendőben 1 rr|illió 1170 ezer köbméter ka­vicsot adott a nyékládházi bányaüzem a borsodi, a sza­bolcsi, illetve a Hajdú me­gyei építőipari vállalatoknak. Jelentős mennyiségű kavi­csot szállítottak a szolnoki házgyárnak is. Most, hogy csökkentett ütemben folyik a kavics ki­termelése, a szállításra for­dítanak nagyobb gondot, nem szünetel az eladás: a na­gyobb vállalatok időben gon­doskodnak az építőanyag be­szerzéséről és megy a kavics közúton, vasúton. Mivel a vagonokban való szállítás az olcsóbb, tavaly 959 ezer köb­méter kavicsot, vittek el vas­úton és alig több mint 900 ezer köbmétert teherkocsikba rakva. A nagyobb TÜZÉP- telepekre irányvonatokon ju­tott el a fontos építőanyag. Ta­valy tovább nőtt a magánerős lakásépítkezéshez felhasznált kavicsmennyiség, ami az 1983-as esztendőben várha­tóan tovább erősödik. A vál­lalati megrendelések is meg­haladják az előző.évit, így a nyéki kavicsbányában a téli hónapok alatt alapos felké­szülésre lesz szükség, hogy a növekvő igényeket mara­déktalanul ki tudják elégí­teni. Az értékesítési, szállítási munkát tavaly nem akadá­lyozta vagonhiány, és ha ez hasonlóképpen alakul 1983- ban is, a megrendelőkhöz a kért időben eljut a kavics. Pontos szállításra vállalkoz­nak a Volán helyi irodájá­ban és a szomszédos megyék nagyobb fuvarozó vállalatai­nál is. Részben az éDÍtési technológiák korszerűsítésé­nek köszönhető, hogy a meg­rendelők egyre több osztá­lyozott. vagyis jobban hasz­nosítható kavicsot várnak a nyékládházi üzemtől. Nagy József Környezetvédelmi baráti kör alakult Szendrő székhellyel az aggteleki tájvédelmi körzet­ben adódó számos feladat el­végzésének elősegítésére. A tájegység több iskolájában környezetvédelmi őrsöket hoztak létre. Lehet-e olyan életkörül­ményeket teremteni a fal­vakban, amelyek jobbá teszik az ott lakók helyzetét? A kérdés nem újkeletű, évek óta vita folyik e körül. Leg­utóbb Kecskeméten rendez­tek országos elméleti tanács­kozást a falu szocialista át­alakulásának jellemzőiről. A tanácskozáson a falu gazda­sági, társadalmi, kulturális fejlődésének tapasztalatairól, problémáiról és lehetőségei­ről folytattak eszmecserét tu­dósok, téeszvezetők, tanácsi irányítók, párt funkcionáriu­sok és falun dolgozó értel­miségiek. A mai falu ma már össze sem hasonlítható azzal a ré­givel, amelyről azt állítottuk, hogy „az isten háta mögött” él. Nem mozdulatlan, elszi­getelt világ többé a falu. át­rétegződött a társadalma, vál­tozott a családok életmódja. Még nem is olyan régen. 1960-ban az aktív keresők 38,5 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban, 1980-ban ezek száma már 18,5 száza­lékra csökkent. De nemcsak az ilyen ada­tok mondanak sokat, a kép is, amely a látogatót fogad­ja: a korszerű házak, a ren­dezett utcák, vízvezeték, csa­torna, villany és sorolni le­hetne hosszan. A változás nagy, de azért vannak még jócskán gondok. Ezek egyike például a kis településekről való tömeges elvándorlás. Főleg a fiatalok hagyják el nagy számban a falut. Ennek okáról is szó esett az országgyűlés téli üléssza­kán, egyik Somogy megyei képviselőnő mondta felszóla­lásában, hogy a falun élők közérzetét, hangulatát nagy­mértékben befolyásolja az alapellátás minősége. Az, hogy mit lehet kapni a szö­vetkezeti boltokban, hogy megérkezett-e időben az áru. a városi üzletekkel egyidö- ben, hogy kielégitő-e az óvo­dai és az orvosi ellátás, van-e járda és hasonlók. Ezekről esik mostanában szó a falugyűléseken is. ame­lyek mint a közvetlen de­mokrácia fórumai, napiren­den tartják a helyi felada­tok megoldását és megnye­rik hozzá a lakosság többsé­gének cselekvő részvételét is. Erdei Ferenc azt hirdette, hogy eleve céltévesztett falu- politika az olyan, amely a falun belül keresi a falu kérdéseinek megoldását. Ez így igaz. de valóság az is, hogy a falu életének jobbá tételét, a lakosság igényeinek kielégítését, a falu környeze­tének szépítését lényegében saját erejéből kell megolda­nia a településnek. És erre meg is van min­den lehetősége, hiszen a la­kóhelyszeretet ma mindenütt elevenen ható erő. A nép­front a mozgatója ennek a cselekvő 'összefogásnak, a népfrontbizottságok szervezik mindenütt a falugyűléseket, amelyeken nemcsak a jövőt tervezik, de a múltat is el­számoltatják : mi valósult meg, mi még a tennivaló? A kis települések jövőjé­ért sokat tehetnek és tesz­nek az értelmiségiek. Jelen­leg a falvakban mintegy 80 ezer diplomás él: pedagógus, orvos, agronómus, mérnök, jogász. Ök munkájukkal, sze­repvállalásukkal, támogatá­sukkal előmozdíthatják a te­lepülés további fejlődését, a szocialista falu új arculatá­nak kialakítását. I. S. Télen sem tétlenek Nyékládházán Jég aló! is kell a kavics A mezőkeresztesi EKISZ Ruházati Szövetkezetnél, a hazai piacon kívül szovjet és NSZK megrendelésre is készülnek farmer, és szövetanyagból egyaránt divatos szabású felnőtt és gyermeknadrágok, szoknyák, munkaruhák. A felvételen Gulyás Józsefné, Textima varrógép segítségével, szovjet ex­portra készülő terméken dolgozik. Fotó: Fojtán László Környezetvéiie'mi őrsök NEB-vizsgálatok E/efben maradtak Negyvennél több gazdál­kodó egységben végeztek kü­lönböző témákban vizsgála­tot tavaly, a Leninvárosi NEB megbízásából népi ellenőrök. Annyira súlyos szabálytalan­ságot sehol sem tapasztaltak, hogy büntető-, vagy szabály­sértési eljárás kezdeményezé­sét tartották volna szüksé­gesnek javasolni. VÉGÜL IS MILYEN íze van a gyilkos galócának? Ha­zánkban, erre a kérdésre az étel sajátosságánál fogva, meglehetősen kevesen vála­szolhatnak. — Remek! — Idősebb Ta­pody Németh Sándor cset- tintett egyet. — Annyira, hogy még egyszer kértem a gombapaprikásból. így este azt hittem, alaposan elcsap­tam a gyomrom ... A Mád melletti dűlő azon az eső utáni napon ontotta a gombát. Már öt vödröt gyűjtöttek tele, amikor is­merőseire ifjabb Tapody rá- köszöntött. A friss gomba vonzani kezdte a szemét, s így vállalkozott rá, hogy ha­zavisz egyet. Kérését méltá­nyolták, szabadon választha­tott. — Visszaérni ékszem: bal kézzel nyúltam a vödörbe, mint annak idején a téte­lért, a vizsgán. — Elhúzta a száját: — Mindig is szeren­csés kezem volt. Ebben a vödörben lapult — a ki tudja mennyi — gyil­kos galóca. És történt mind­ez július 13-án, igaz ked­den ... — Velem volt egy fiatal gyakornok a kecskeméti fő­iskoláról. Hazaviltük a gom­bát, s megkérdeztem: mit va­csorázol? Mondta, hogy van szalonnája és kenyere. Nagy-- vonalúan felajánlottam, jöj­jön el hozzánk, egyen fino­mabbat. Neki is ízlett. A CSALÁD így két részlet­ben megebédelt, megvacsorá­zott. Este tíz óra: — Nyögtünk, forogtunk az asszonnyal, dőlt rólunk a víz. Ingajáratban közlekedtünk a mosdó és az ágy között., kezdtem érezni, hogy baj van. Végül nem bírtam to­vább, felkeltettem Sanyikét, a fiamat, s mondtam neki: bolond volt ez a gomba. Va­lamit motyogott a bolond­ról, de világosan csak azt hallottam, hogy inkább ne evett volna annyit apa! De azután csak megunta a jár- kálást, s elvitt a körzeti or­voshoz. Amikor meglátott minket, kiment minden álom a szeméből, adott egy injek­ciót, s rászólt a fiamra, vi­gyen azonnal be minket a kórházba, Miskolcra. — Miután sikerült megsér­tenem a közlekedési szabá­lyok felét, meglehetősen gyor­san értünk be a városba. Út­közben kapcsoltam: magassá- gos ég! Ebből a gombából én is, meg még ketten ettünk! És még ők, mivel később et­tek, nyugodtan alszanak Tar- calon. Beértünk. Válaszolok az orvos kérdéseire, de mondom neki, hogy visszafordulok. A mentő lassúbb, s amíg meg­találja őket, megint csak megy az idő. A doktor ráné­zett az órájára, — utólag ér­tettem meg miért, a gyilkos galóca tünetei csak 6—8 órá­val jelentkeznek az étkezés után —, de nem akart elen­gedni. Végül is szinte meg­szöktem. Visszafelé félúton már éreztem, hogy baj van. Dr. Orosz Péter szakorvos: — A tünetek alapján az ügyeletes rögtön gyilkos ga­lóca mérgezésre gyanakodott, de mi minden ilyen esetben — amikor még nincsenek la­boratóriumi adatok — erre kezeljük a gombaételt fo­gyasztó betegeinket. Dr. Prónay Gábor főorvos: — A megyeszékhelyeken saj­nos nincs olyan laboratórium, amely kimutatná, milyen gomba okozta a mérgezést, így, amíg itt az osztályon el­végeztük a gyomormosást, adagoltuk az aktív szenet, a májvédő injekciókat, külön futár utazott fel Pestre a szükséges mintákkal. Fél ötre- érkezett vissza, bár a tünetek alapján nem vártunk csodák tudtuk, hogy fel kell készül­ni a nagy harcra, mert a „mi okozta?” rubrikában a gyilkos galóca állt. — Mennyi volt az esélyük? — Miután mind az öten meggyógyultak, erre egyér­telműen lehetne felelni. De akkor azon gondolkoztunk, hogvan tartsuk életben őket. TÖLÜNK FEJLETTEBB államokban az orvosi szak- irodalom szerint, ilyen csa­ládi (gyilkos galóca) mérge­zés esetén a betegek hetven százalékát tudják megmen­teni. Dr. Orosz Péter: — A leg­nagyobb gondot az okozta, hogy ennyire súlyos mérge­zésre nem rendezkedtünk be. Itt nemcsak speciális gyógy­szerekre gondolok, hanem hi­ányoztak azok a speciális szénoszlopok, amelyek ki tud­ják vonni a rajtuk átenge­dett vérből a mérgező anya­got. Sok telefonálás után egy orvosnőnk utazott el saját gépkocsiján azokba a kórhá­zakba, ahol volt ilyen „osz­lop”, s hozta a műveseállo- másra, ahol közben dr. Za- kar Gábor adjunktus megtett minden előkészületet­— Mi tulajdonképpen fel sem fogtuk, mekkora veszély­ben forgunk. Még azt is el­hittük, hogy ez a gomba csalt használ a szervezetünknek, mert olyan természetesen mondta az orvos, és nővér, hogy már arra gyanakodtunk szanatóriumba kerültünk. Bár a hatnapos „fogyókúra” alatt csak infúziót, s citro­mos teát kaptunk, ami elég ok lehetett volna a gyanúra. Dr. Orosz Péter: — Hihe­tetlenül összehangolt mun­kát követelt meg a gyógyí­tás. Nemcsak osztályunk or­vosaitól, nővéreitől, hanem a laboratóriumtól is, ahol bi­zony éjjel-nappal kellett vizs­gálni a leleteket. De ugyan­így a gyógyszertári központ­tól. vagy a minisztériumtól, mert volt olyan gyógyszer amelynek beszerzésében csak az segíthetett. Idősebb Tapody Németh Sándor: — Akármit mond a fiam, azért megijedtünk. Mi­előtt bekerültünk volna a műveseállomásra, megoperál­tak, beépítettek az ember válla alá egy kanült. amin kapta a gyógyszereket, s „mosták át” a vérét. Ott fe­küdtünk mind az öten, egy éjjelen át pontosan nyolc óra hosszat, műszerek mellett, a hideg neonfényben sürgölődő nővérek között. Azután fenn az osztályon nyomtak le az ember orrán keresztül egy másik csövet az epéhez, hogy a méreg a szervezetbe visz- sza ne kerüljön. Szóval né­ha az ijedtségtől csak pis­logtunk egymásra. Ha jól em­lékszem, a hatodik napon jött be az orvos, s mondta nagy örömmel: — No, Ta­pody bácsi, ezt megúszták. Akkor zuhantak a laborató­riumi eredmények a kritikus alá. Meg is ettük örömünkre az első szilárd reggelit: fél pár virslit egy darab zsem­lével. A SZAKOK ’OS: — Mi legalább annyira fellélegez­tünk. A kezelés alatt ezer palack infúziót, 800 millió egység penicillint, s 1200 am­pulla különböző injekciót használtunk fel. Amikor elő­ször összesítettük ezeket az adatokat, egymásra néztünk, A kezelés költsége százszoro­sába került egy átlagos be­tegének ! De az öt egészsé­ges embert látva, mit is mondhatnék... A feleség: — Már amikor túl voltunk a veszélyen, mondták meg a látogatók, hogy a kutyánk elpusztult- Pedig csak annyi maradt, hogy az ételbe belenyalha­tott. Azóta vádolom magam, hogy a kutya eszembe sem jutott, ö elment, mi életben maradtunk. Az apa elneveti magát, majd bocsánatkérően ránéz a feleségére: — AZ EGÉSZBEN, tudja, az a legkomikusabb. hogy tönkretettünk Tarcalon egy „kereseti forrást”. Az összes „hivatásos gombász” minket szid, mert az őszön egy kilő gombát nem tudtak elad­ni... — kármán —­Jegyzet Senki földje? Iiohan velünk a sárga au­tóbusz. És bármennyire ho­mályosak, szinte feketék is az ablakai a rászáradt por­tól, sártól, szennylétől, azért — már csak unalmunkban is — nézelődünk Patak és Üjhely közt jobbra, Üjhely után a Hegyközben pedig balra. Ilyen irányban „fut" ugyanis velünk nyargalvást a hajdanvolt zempléni kis­vasút pályája. Igen, a kisvasúti pálya. Mert a kisvasút már a múl­té ugyan, de — a szakkife­jezéssel élve — a keskeny ..nyomközű" pálya még ma is megvan. Igaz, a talpfákat, síneket felszedték, elvitték, de a zúzalékkal bekrampá- csolt pályatest — oldalt a telefonpóznákkal és huza­lokkal — még az egyko­ri kisvasúira emlékeztet, amely a 107 kilométeres bodrogközi, hegyaljai, hegy­közi vonalával az ország leghosszabb kisvasútja volt. Ez a 107 kilométer hosz- szú földdarab ma is ugyan­abban az „állapotban” van, mint mikor még dizelvonta- tású személy- és tehervago­nok futottak a „hátán”. A szerelvények rég megszűntek már. de a vasúti pálya nap­jainkban is érintetlen, sen­ki sem nyúlt, hozzá. Tudjuk, vannak olyan szakaszai, amelyeket nem lehet fel­használni, megközelíthet el­lenek. De a 107 kilométer túlnyomó része elérhető, sőt gyakran valamelyik mező- gazdasági nagyüzem táblái mellett halad. Helyenként talán könnyűszerrel össze is lehetne szántani azokkal. Mert gondoljuk csak meg. Ez a 107 kilométer széles­ségben nemcsak magát a keskeny „nyomközt” jelen­ti. hanem ennek a többszö­rösét. A i'asúti pályatest ugyanis szélesebb a sínek nyomközénél, hiszen ehhez hozzá kell még venni a két­oldalt futó árkokat, a tele­fonpóznák számára szolgáló padkákat és a terep kívánta különböző szélességű sávo­kat. Ha tehát a 107 kilomé­tert, vagyis a 107 ezer mé­tert beszorozzuk a kisvasúti pályatest így nyert valósá­gos szélességével, igen szá­mottevő földterületet ka­punk. Sok szó esik nálunk az utóbbi időkben a földvéde­lemről. mivelhogy a termő­föld egyik legnagyobb nem­zeti kincsünk. Panaszkodni szoktunk, hogy az építkezé­sek, szennyeződések miatt évről évre fogy a termőföl­dünk. Meg aztán hogy nem becsüljük meg eléggé. Nos. sajnálatos példa erre ez a szélességében keskeny, de hosszában mégiscsak 107 ki­lométeres. elvadulásra ítélt, földszalag is. Senki földje lenne? Nincs gazdája? Vagy van. csak meg kellene keresni, és a földtörvény szabta köteles­ségére figyelmeztetni? ... (h. J.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents