Észak-Magyarország, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-05 / 3. szám

1983. január 5., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Bővülő szolgáltatásokkal Kifizetődő „csomagolás” it íielyett kisvállalatok Az Afit Tröszt 1982. decem­ber 31-én megszűnt, és 1983. január 1-ével önálló kisvál­lalatok alakultak szerte az országban. A változás annyira friss, hogy a nagyobb javító­üzemek főbejáratánál még a régi táblák találhatók és még az ügyfélszolgálatnál sem mindig javítják ki azt, aki az Afit-szervizt emlegeti. Ez nem megy egyik napról a másikra, meg kell majd szokni az új cég nevét is. Mi az, ami vi­szont már megváltozott? Január elsejétől a Futó ut­cai üzem, mint Miskolci Autó­javító Vállalat tevékenyke­dik. A kisvállalat igazgató­ja. miként az eddigi Afit-szer- vizé, továbbra is Juhász Já­nos. Elmondta, hogy alapí­tólevelük szerint minden köz­lekedési jármű felújítását, ja­vítását elvégzik, foglalkoznak alkatrészkészítéssel (hiány­cikkpótlásképpen), illetve autóbontással és használt al­katrészek értékesítésével is. Az eladásnál nincs beépítési, beszerelési kényszer, a hasz­nált alkatrészekre persze, ga­rancia sincs. Van viszont a íelújitottan eladott szerelvé­nyekre. Feltehetően a jó időnek kö­szönhető, hogy a régi Aíit- szerviz forgalma a nyári na­pokra emlékeztet, annyian keresik fel kisebb-nagyobb javítások megrendelésével. Hasonló a helyzet a megye többi, ugyancsak önállóvá vált üzemében is, Szerencsen, Kazincbarcikán és Sárospa­takon. A miskolci, Búza té­ri javító olyan kicsinek ta­láltatott, hogy kapacitása, létszáma, stb. miatt nem le­hetett önálló kisvállalat, ezért meghagyták a Miskolci XVI- os számú Autójavító egysé­gének. A „tizenhatos” egyébként a KPM-hez tartozó vállalat­ként teherautók, buszok javí­tását, felújítását végzi a jö­vőben. (A személykocsi-szer­vizek. javítóállomások fej­lesztése miatt ez az ágazat egy kicsit erősítésre is szo­rul.) Ugyanakkor, miután megszűnt a Zsolcai kapui központ három megye javító­szolgáltató feladatait irányí­tó szerepe, ötvennel csökken­tették a létszámot. Mihók Rezső igazgató arról tájékoz­tatott, hogy az átszervezés során többen éppen a kisvál­lalatoknál jutnak álláshoz, ahol most már önállóan kell megoldani a bérelszámolási, SZTK-ügyintézői feladatokat. Az Afit egykori üzemeit az anyavállalat becsülettel „ki- stafírozta”, valamennyien megkapták az új élet kezdé­séhez szükséges eszközöket, a korszerű felszereltséget, és ami legalább ennyire fon­tos, adósságmentesen, terhek nélkül vághattak neki önál­ló tevékenységüknek. Felosz­tásra kerültek a különböző alapok (fejlesztési, lakásépí­tési, sport stb.) és a napokban megtartott munkásgyűlése­ken a kézzelfogható, konkrét célok is megfogalmazódtak. A kisvállalatok új gazdái, a tanácsok, azt várják, hogy a szolgáltatás az eddiginél magasabb színvonalú, ponto­sabb. megbízhatóbb legyen, alkalmazkodóbb a megren­delői igényekhez. Ezekhez a jobb személyi, tárgyi feltéte­leket a tanácsok biztosítják. Cserébe a magasabb követel­mények teljesítéséért. Az 1983-as év első mun­kanapjai alapvető változáso­kat hoztak az autójavító vál­lalatok életében, azzal, hogy a régi modellt felváltotta egy rugalmasabbnak ígérkező új, kisvállalati forma. Ennek életképességét a következő hónapok, évek igazolhatják majd; a szolgáltatásokat igénybe vevők véleménye ad­hat választ a ma még nyitott kérdésekre. Nagy József Mezőgazdasági üzemeinkben sok, milliós ® értékű gépet tárolnak „csillaggarázsban", azaz a szabad ég alatt. Az időjárás okoz­ta károkat, a rozsdásodást, főleg a tél roncsolá­sait nagyrészt el lehet kerülni, meg lehet akadá­lyozni, ha olyan gondosan „csomagolják" az ér­tékes gépeket, mint ahogy azt xa nemesbikk! Nógrádi Sándor Tsz-ben láttuk. A gazdaságban már évek óta tapasztalják, hogy néhány napi munkával, a fóliára költött 4-5 ezer forinttal, egy-egy télen százezreket takarítanak meg. Fotó: Laczó József Telep - fél áron Évente féímilliárd forint megtakarítás az enerppályázatokon Az utóbbi évtizedben nem épült: megyénk mezőgazdasá­gi üzemeiben szakosított te­henészeti telep: pedig a ház­tájikban egyre csökken a te­hénállomány, s a hiányzó li­terek ezreit egyre nehezebb a közös gazdaságokban a ho­zamnöveléssel pótolni. Üze­meink tartózkodnak az új beruházástól, hiszen drágul­tak az építési költségek, csök­kent az állami támogatás, s őszintén szólva: az ágazaton sincs akkora nyereség, amely a telepek létesítését indokol­ná. Ezért volt meglepő, ami­kor Zs. Nagy Sándor, a mú- csonyi Űj Élet Termelőszö­vetkezet elnökhelyettese a tehenészet fejlesztésének szükségességéről beszélt. — Talán jobbak a lehetősé­geink, mint más szövetkeze­teknek, s talán jobban is rá vagyunk kényszerítve a be­ruházásra. Jelenleg 316 te­henet tarthatunk a telepen, amit viszonylag alacsony költséggel, javarészt átalakí­tással hatszáz férőhelyesre bővíthetnénk. Ügy számítjuk: a 17,5 millió forintos ráfordí­tás mindenképpen olcsó, hi­A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság — szorosan együtt­működve az Országos Műsza­ki Fejlesztési Bizottsággal, a KlSZ-szel, az MTESZ-szel és a Központi Statisztikai Hiva­tallal — országos körű vizs­gálatot kezdeményezett a külföldi licencvásárlások ha­zai hasznosításának tapaszta­latairól. A vizsgálati (Szem­pontok kialakításánál ügye­ltembe veszik az V. ötéves tervidőszak tapasztalatait. A vállalatok 1980-ban mintegy 65 százalékkal több licencet vásároltak, hasznosítottak, mint 1976-ban. A li- c’encvásárl áshoz kapcsolódó termékek árbevétele közel kétszeresére növekedett. A aaegszerzett korszerű műsza­szen csak a felét teszi ki egy 300 férőhelyes, új telep épí­tési költségének. De egyáltalán, miért van szükség Múcsonyban a sza­kosított telep* bővítésére? Egyrészt indokolja a megyei átlagot jóval meghaladó ter­melési szint, hiszen az elmúlt évbén 4450 (!) liter tejet fej­tek egy állattól. Az állomány zöme a nagy tejtermelő ké­pességű Holstein-Friz fajtával van keresztezve, amely jó alapja az elkövetkező évek növekvő hozamának, s ami nagyon lényeges: a folyama­tos. jó tenyészanyag-előállí- tás biztosítéka is. Köztudott: a mezőgazdaságban, de főleg az állattenyésztésben egyre nehezebb kétkezi munkást ta­lálni. Erre mondta az elnök- helyettes : — Viszont egy egyszerű technológiaváltással, amely éppen az átalakítás alapja, minden gondunkat megold­hatnánk. Ennek lényege: az állatokat nem lekötve, hanem szabadon tartanánk, s a fejés korszerű Alfa—Laval rendsze­rű fejőházban történne. A kö­tetlen tartás kevesebb mun­ki és szervezési tapasztalatok széles területen járultak hoz­zá a termelés és értékesítés hatékonyságának emelésé­hez. A licencvásárlások üteme, volumene a fejlődés ellenére elmarad a szükségletektől, a lehetőségektől, sőt, az utóbbi időkben megtorpanás, vissza­esés tapasztalható. Kedvezőt­len jelenség továbbá, hogy azok a vállalatok, kutatóinté­zetek, amelyek licenceket vá­sárolnak, kevés alkalommal élnek a megvásárolt licencek továbbfejlesztésével. Kedvezőtlen mérleget mu­tat a licencek exportja és im­portja is. Az értékesítésben jelentős tartalékok vannak Magyarországon, különösen káskezet igényelne, m így a legjobb szakmunkásainkat a legkényesebb művelethez, a fejéshez irányíthatnánk. A telep rekonstrukciója így minden nehézségünket meg­oldaná, s ráadásul ki tudnánk használni a rendelkezésükre álló telepített gyep-, s éve­lő pillangós területeket. Érdemes a hatszáz férőhe­lyesre bővített telep haszná­ról is beszélni, ugyanis a szö­vetkezet az állomány növelé­sén aligha nyer sokat. A tej költségén sokat nem tudnak csökkenteni, mert a jelenlegi abrakfelhasználás, s egyéb ráfordítások már jobbak az országos átlagnál. Az ágaza­ton nincs nagy nyereség, vi­szont az 1,3 millió liter tej, amellyel többet termelnek, több mint nyolcmilliós ár­bevételt biztosít. Így elsősor­ban a népgazdaság, közvetve megyénk ellátása járna jól, s csak másodsorban a múcso- nyi szövetkezet. Mert a tejre nagy szükség van: s persze, az sem mellékes, hogy új, „szakosított telep” létesül — féláron. — kármán — az elfekvő találmányok nagy száma miatt. A licencforgalom fokozását hosszú távú külgazdasági po­litikánkkal és a termelési szerkezet fejlesztésével össz­hangban kell megvalósítani. A vizsgálat célja tehát, hogy feltárják a vásárlást és hasz­nosítást akadályozó tényező­ket és javaslatokat szerkesz- szenek a hatékonyobb licenc- politika kialakításához. A Borsod megyei népi el­lenőrök a KISZ megyei bi­zottságával és az MTESZ me­gyei szervezetével karöltve, megyénk nyolc vállalatánál kezdték meg a vizsgálatot. Munkájukat felkért szakértők is segítik. •• Nyersanyagokban ugyan viszonylag szegény ország va­gyunk, ám ötletekben megle­hetősen gazdagok — ezt mu­tatja az MTESZ energiataka­rékossági pályázata, amely­nek már az ötödik fordulója zajlott le. A társadalmi szer­vezet pályázata nagy érdek­lődést váltott ki a műszaki, gazdasági szakemberek köré­ben — az öt fordulóban 543 javaslatot dolgoztak ki az energiafogyasztás csökkenté­sére. Ezek nagy többsége megvalósíthatónak ígérkezik, —, s óvatos becslések szerint is, több milliárd forintot nyerhet így aránylag rövid idő alatt az államháztartás. Idézzünk fel csak néhá­nyat a legutóbbi forduló pá­lyázatai közül. A cukorgyá­rakban felhasznált, igen drá­ga koksz helyettesítésére két megoldás is született: az egyik földgázzal, a másik nagy inerttartalmú, azaz ala­csony kalóriájú földgázzal kívánja a kokszot helyettesí­teni. A módszer valamennyi cukorgyárban alkalmazható, s így népgazdasági szinten is jelentős megtakarítást ered­Mint a megye sok más nagyüzemeinél és vállalatai­nál, a Diósgyőri Gépgyárban is a hónap első heteiben tör­ténik az 1983-as évre vonat­kozó tervjavaslat különböző demokratikus fórumokon való megvitatása. Mint ismeretes, az 1983-as népgazdasági terv alapvető ' feladatként a külgazdasági egyensúly javítását, a haté­konyság növelését, a vásárló­erő és az árualap egyensúlyá­nak biztosítását, valamint az elért életszínvonal megőrzé­sét határozta meg. ményezhet. Egy másik pálya­munka lényege egy ötletes készülék, amely az arató­cséplőgépekre felszerelve, már aratás közben szárítja a terményt. A körülbelül 12 000 forintos készülék segítségé­vel a termények 5 százalékkal szárazabban kerülhetnek a tárolókba. És végezetül még egy ötlet, amely a fénycsö­vek energiaveszteségét csök­kenti. Bár a módszer viszony­lag költséges, olyan helye­ken, ahol állandó a világítás, például az áruházakban, vagy a metró állomásain, viszony­lag gyorsan megtérül. Jó ötletek tehát bőséggel vannak, s a sorsuk is kedve­zőbb a szokásosnál: a pályá­zatok nagy része vagy meg­valósult, vagy a megvalósítás útján van. Eredményeik sem csekélyek — csupán az ed­dig alkalmazott megoldások évente több mint féímilliárd forint energiamegtakarítást eredményeznek. A takarékosságra pedig igen nagy szükségünk van — még akkor is, ha energiahelyze­tünk pillanatnyilag kedvező. A lakosság ugyan több ener­giát használt fel a múlt év­ben, mint a korábbiakban — a háztartások korszerűsödé­sével különösen a villamos- energia-fogyasztás bővült — ám az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés mérsékelte a Mindezek, valamint az Ipari Minisztérium és a va­sasszakszervezet tervkészí­tésre vonatkozó útmutatásai alapján határozták meg a Di- gép 1983. évi gazdaságpoliti­kai célkitűzéseit, amelyek ja­nuár 12-ig kerülnek megvita­tásra a vállalat különböző fó­rumain, a dolgozók körében, majd figyelembe véve az el­hangzott javaslatokat és vé­leményeket, január 17-én hagyják véglegesen jóvá a nagyüzem erre az évre vo­natkozó tervét. fogyasztását. Végső soron te­hát 1982-ben is körülbelül annyi energiát használtunk fel, mint egy évvel korábban. Nyugodtan nézhetünk a tél elé is — energiaellátásunk ki­egyensúlyozottnak ígérkezik,’ készleteink lehetővé teszik, hogy összességében zavarta­lanul, fennakadás nélkül elé­gíthessük ki a fogyasztók igényeit. Mindez azonban nagy erő­feszítéseket kívánt a hazai energiatermelő ágazatoktól. Különösen a szénbányászat került igen nehéz helyzetbe — az év során ugyanis több bányában a vártnál kedve­zőtlenebb geológiai viszonyok, váratlan víz- és iszapbetöré­sek nehezítették a munkát, vetették vissza a termelést. A tervtől való elmaradás a la­kosság ellátásában is zava­rokat okozott. A bányászok éppen ezért számtalan túlmű- szakot vállaltak, s igen nagy erőfeszítések árán az év vé­géig teljesítik a termelési ter­vüket. Hasonlóképpen elis­merésre méltó a földgázbá­nyászok teljesítménye is — termelési tervüket féímilliárd köbméterrel teljesítették túl, s ezzel nem csekély olajmeg­takarítást tettek lehetővé. A biztonságos ellátás azon­ban az emberi erőfeszítések mellett jelentős anyagi ter­heket is jelent. Ezek ellen- súlyozása csakis akkor lehet­séges, ha még gondosabban, okosabban bánunk az ener­giával, s meggyorsítjuk az energiagazdálkodás ésszerű­sítését. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy táiu»ga*unk és felhasználunk minden olyan ötletet, ami energiamegtaka­rítást eredményez. Például azokat a pályamunkákat, amelyeket az MTESZ felhí­vására dolgoztak ki a szak­emberek. De azért az is fon­tos. hogy ne csak azoknak a javaslatoknak legyen becsü­lete a vállalatoknál, amelyek egyszerre hoznak jelentős megtakarítást. Az apró. ön­magukban talán csekélynek tűnő —, de éppen ezért ol­csón is megvalósítható — öt­letek ugyanis összességükben sokra mehetnek. S a vállala­ti energetikusok a negmond- hatói, hogy ilyen ötleteknek is bőviben vagyunk. K. J. , A NEB vizsgálja m tezntják a licenceket? Vita a tervjavaslatról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents