Észak-Magyarország, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-23 / 19. szám

1983. január 23., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Mezőgazdaságunk ma és holnap Tudunk-e továbblépni? A mezőgazdasag fejlődését leginkább a termelés meny- nyiségi, minőségi mutatóival jellemezzük, de tulajdonkép­pen éppúgy jellemezhetnénk a szféra biológiai, műszaki­technológiai hátterével és szervezeti formáival is, hi­szen valójában ezek az ered­ményeink tartós forrásai. Nézzük például, melyek a jellemzői, sajátosságai a ma­gyar mezőgazdaság műszaki hátterének? Mezőgazdasá­gunk gép- és eszközállomá­nya duplája a (>0-as évek o'eji állománynak. Az erő- és munkagépek nagy része korszerű, nagy kapacitású gép. Műtrágya-felhasználá­sunk is csak 10 százalékkal marad el a közös piaci or­szágoké mögött. Ezek szerint rendben van minden? Ko­rántsem. Az agrártermelé­sünkben egyre nagyobb gon­dot okoz a hazai és a szo­cialista háttéripar lemaradá­sa. Az exportcélú fejlesztés növekvő igén.yeit Ugyancsak tőkés piacról tudjuk kielégí­teni. De mint azt Csizmadia Ernő, a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyetem rektora írja egyik tanulmá­nyában: A tőkés beszerzést „... a népgazdaság nem ru­belelszámolású egyenlegének alakulása miatt az érvényes rendelkezések közvetve és közvetlenül tiltják. Megol­dást a hazai háttéripar kor­szerű technikán alapuló gyors fejlesztése hozhatna, ez azonban késik. Emiatt a mezőgazdasági fejlesztés meg­alapozásában jelenleg tőkés importra már nem, hazai termelőeszköz-gyártásra, vagy szocialista importra pedig meg nem számíthatunk. Ezt az ellentmondást mielőbb célszerű lenne feloldani, mert az'ieqdig elért termelési szín­vonal-megőrzése is veszélybe ketiijlhet." •Többek között nagy gon­dunk a tercier szektor le­maradása. A tárolókapacitá­saink nem elégséges volta, a feldolgozó üzemeink szűk keresztmetszetű befogadóké­pessége, a korlátozott szállí­tási lehetőségeink egyre in­kább akadályokat állítanak a mezőgazdasági termelés to­vábbi fejlesztése elé. S itt kell szólnunk a termelésfej­lesztés egyik legmeghatáro­zóbb feltételéről, a termő­földről is. Védelméért, csök­kenéséért eddig kevés ered­ménnyel munkálkodtunk. 1975—80 között például 240 ezer hektárral csökkent, ami akkori árakon számítva 220 millió dollár exportkieséssel azonos kiesés. De nem csupán a földfo­gyatkozás a gondunk. Tala­jaink 75 százaléka kisebb- nagyobb mértékben talajhi­bás. rossz vízgazdálkodású vagy éppen erózió sújtotta. Vagyis meliorációra szorul, szorulna.. Mezőgazdasági termelé­sünk talán legérzékenyebb pontja a gazdaságirányítás, a szabályozás mikéntje. Eddig is mindig ez állt az érdeklő­dés középpontjában, a jövő­ben talán még fokozottabban így lesz, hiszen fejlesztése sürgetőbb kulcskérdéssé vá­lik. Amikor a mezőgazdasági üzemeknek egy nagy csoport­ja pénzügyi nehézségekkel küzd, tartalékait vonja be a termelés elemi feltételei­nek biztosításához, de a leg­jobbak is csökkenő mérték­ben képesek bővítésre, akkor vizsgálni kell, hogy a köz­ponti elvonások nem érték-e el az üzemek teherbíró ké­pességének határát. Hosszabb időszakra előretekintve pedig a mezőgazdasági szabályozó- rendszert olyan irányba cél­szerű fejleszteni — mondják a közgazdász szakemberek —, hogy a jövőben a vállalati önállóságot anyagilag is job­ban alátámasztva, a vállalati és a személyes ösztönzést még inkább a gazdasági ered­ményekhez, a gazdaságos termelésnöveléshez kapcsol­juk. Ami a mezőgazdaság alap- tevékenységen belüli szer­kezetét, illetve annak fej­lesztését illeti: alapvető szempont hazánk talaj- és éghajlati adottsága. A ter­melési struktúrában tovább­ra is a sokoldalúság kap szabad utat, amely mind a népgazdaság, mind az üzem szempontjából előnyös, hiszen általa az időjárás ingadozá­sának kedvezőtlen hatása mérsékelhető. Szakértők azon .a vélemé­nyen vannak: gabonából olyan mennyiséget célszerű termelni, amennyire csak ké­pesek vagyunk. A naprafor­gó-termelés további fejlesz­tésénél mérlegelni kell, az égy hektárra jutó deviza­termelése alacsöny, feldolgo­zói ipari kapacitások növelé­se pedig tőkeigényes. Cukor­ból — úgy vélik — önellá­tásra érdemes berendezked­ni. Az állattenyésztés fejlesz­tése — fajonként eltérő ütemben — célszerű, de ma­gas eszközigénye miatt, in­kább a kisvállalkozás, kis­termelés keretében. Ez egy­ben azt mutatja: a kister­melés szerepe nem csökken, hanem inkább nő. Befejezésül-újra Csizmadia Ernőt idézem, aki a múlt év novemberében egy kecske­méti országos tanácskozáson mondotta: „Növekvő feladatainkat egy gazdaságilag közepesen fej­lett országban és a 80-as évek elejére jellemző nem­zetközi méretű gazdasági krízis körülményei között kell megvalósítanunk. Sürgős és elengedhetetlen ezért a helyzet reális értékelése, ag­rárpolitikánk tartós alapjai­nak a megerősítése, és egy­úttal új fejlesztési alterna­tívák kidolgozása.” Hajdú Imre ü\m ürayta líészii! ! A Thermoplnsztikcii Ipari Szövetkezet bükkábrányi telepén 1 Tóth G uiáné a fröccsöntőgépről lekerült műanyag leveses- | tálakat készíti elő csomagolásra. Fotó: K. M. Hatféle új üdítő lesz! „Folyékony kenyerünk”-kan Fojtán László felvétel« Hőszigetelő tégla A fogyasztási javakat elő­állító vállalatok az idén is sokféle új terméket hoznak forgalomba. A házépítők örömére kitűnő hőszigetelő tégla kapható. Már tavaly is forgalomba volt a poroton, a termoton, az uniform és a Rába típusú falazóblokk. Űj hűtőszekrények, sütő-főző ké­szülékek választéka is bő­vült. A fogyasztói igények mindinkább eltolódnak a na­gyobb mélyhűtőlérrel rendel­kező frizsiderek irányába. Az egyik új típusú hűtőszek­rény kétajtós, fagyasztó ré­sze 125 literes. Három válto­zatban készül a felül nyit- hatós háztartási fagyasztólá­da. A belkereskedelemnek nagy méretű grillsütőt is szállítanak a gyártó válla­latok. egészségügy A bányaegészségügyi ellá­tás az utóbbi években szá­mottevően fejlődött. Ma már több mint hetven függetle­nített és ötven másodállású orvos mellett megfelelő lét­számú asszisztens, ápolónő gondoskodik 140 ezer bá­nyász gyógyításáról, egészsé­gének védelméről, jobbára korszerűen felszerelt rende­lőkben és segélyhelyeken. A széles körű ellátás eredmé­nyeként jórészt ismeretlen már a félelmetes bányabe­tegség, a szilikózis. A megelőzést egyre ered­ményesebben segítik az Or­szágos Munka- és Egészség- ügyi Intézet rendszeres és tervszerű szűrővizsgálatai. Az elkövetkező években további fejlesztési támogatást kap a bányaegészségügyi hálózat. Ergonómiai konferencia Szombaton az MTESZ szék­házában záró plenáris üléssel fejezték be munkájukat a IV. ergonómiai konferencia részt­vevői. A háromnapos tanács­kozáson tervezőmérnökök, munkalélektani kutatók, or­vosok, pszichológusok, szocio­lógusok, tervezők, ipari for­matervezők kilenc szekcióban számoltak be kutatási ered­ményeikről, áttekintve a tu­dományág gyakorlati alkal­mazásának hazai tapasztala­tait. Mégállapították, hogy társadalmi,'gazdasági fejlődé­sünk mai szakaszában kulcs­kérdés a munkakultúra fej­lesztése. A konferencia résztvevői hangsúlyozták, hogy az ergo­nómia a munka humanizálá­sával egyben a termelés gaz­daságosságának javítását is segíti. Viszonylag keveset méltat­lankodtak az elmúlt évben a vásárlók azért, hogy nincs elég Borsodi sör az üzletek­ben. Még az ünnepek előtti kampányidőszak sem okozott zavart; a közkedvelt Borsodi Világos, Kinizsi és Extra elegendő mennyiségben állt a fogyasztók rendelkezésére. Azt viszont már kevesen tudják, (jóllehet a vásárlót nem is érdekli túlságosan), milyen megfeszített munka állt mindezek mögött 1982- ben. Erről és az idei év fel­adatairól kérdeztük Gál Jo­lánt, a Borsodi Sörgyár köz- gazdasági főosztályának ve­zetőjét. Mondandója már- csak azért is érdekes, mert az említett nehézségek bi­zony az idei esztendőre is alaposan rányomják majd a bélyegüket. « — Elismerem én is, a vá­sárlót nem a terv- és tény- számok érdeklik, hanem az üzletekben kapható áru, bár a mi szempontunkból a ket­tőt nem lehet elválasztani egymástól. És most kezdem azzal, hogy az elmúlt évi ter­vet a sörgyár csak részben tudta teljesíteni, amelynek legfőbb oka a hordósör irán­ti kereslet visszaesése volt. Tudomásul kellett és kell vennünk, hogy csökkent az igény a csapolt sörre, s ezt a termeléskiesést a palac­kozó-kapacitás hiánya miatt üveges sörrel nem sikerült pótolnunk. 1 833 000 hektoli­ter készáru sör termelését terveztük, s az elmaradá­sunk 87 ezer hektoliter volt. Visszaesést jelentett az is, hogy megszűnt Debrecenben a fejtés, amelyre később ta­láltunk ugyan partnert a nyíregyházi Ságvári Terme­lőszövetkezetnél, de a szö­vetkezet a tervezett időpont­tól csak négy hónappal ké­sőbb tudott a munkához hoz­zákezdeni. — Van-e erre megoldás az idén? — Igen, mégpedig olyan módon, hogy 1983-ban a hor­dósör értékesítésén belül csökkentjük az importsörök részarányát. Ez az egyik. Másik lehetőség a palacko­zott sörök kapacitásnövelése. Ebben az évben több palac­kozott sör indul majd útjára a berettyóújfalui kirendelt­ségünkről, továbbá az órán­ként 3500 palackot töltő gép­sor mellé egy újabb gépsoi i telepítünk. Újabb lehetőség a termelés növelésére az a szerződés is, melynek értel­mében a Hajdú-Bihar me­gyei Vendéglátó és Élelmi­szer Kiskereskedelmi Válla­lat 100 ezer hektoliter pa­lacksört termel ebben az évben. Ez utóbbit főleg a nyári csúcsidőszakra tervez­zük. Gyöngy-üditők a szalagon — Nyáron persze nemcsak a sör fogy. Hogyan alakult az üdítőital-termelésük? — Elmaradás itt is volt, igaz, a sörhöz viszonyítva csak kisebb mérvű, s ennek oka elsősorban az import alapanyagok hiánya. Az im­port alapanyagok további, központilag történő csökken­tése miatt, ebben az évben újabb haza: üdítő italok és szénsavas ivóvíz előállítását tervezzük. Az idén hatféle üdítő ital forgalmazását kezd­jük meg a Gyöngy-családon belül: Citrom Shandy, Man­gó Shandy, szamóca, sárga- és őszibarack, alma. Az üdí­tő italokkal kapcsolatosan megemlítem, hogy rengeteg bosszúságot okozott tavaly gyáron belül és gyáron kívül is, az egyliteres üdítők nyit- hatatlannak minősülő kupak­ja, szakszerűen: a Pilver-zár. Erre az idén kisvállalkozás­ban megkezdik a nyitók gyártását, a forgalmazás ide­jéről viszont még nem tu­dok közelebbit mondani. S ha már a bosszúságról volt szó, igaz, „sörös téma”, de ugyanez állt a sok-sok (oly­kor 10 százalékos mennyisé­gű) mérethibás címkére, va-. lamint a sörösüvegélvet tisz­tító import mosópor hiányá­ra is. — Sok volt a minőségi ki­fogás az elmúlt évben? — Alkalmasint biztosan előfordult, hogy otthon, ki­nyitva egy-egy üveg sört, mérgelődtek az emberek. Ez egyedi eset. Általánosságban viszont az az érvényes és mérvadó, amit a minősítés­re szolgáló pontrendszerünk kimutat, ennek alapján pe­dig nem tapasztaltunk minő­ségromlást 1982-ben: annak ellenére, hogy a palackozott söröknél mintegy 10 száza­lékkal növeltük a minőségi sörök részarányát. A témá­nál maradva el szeretném még mondani, hogy az el­múlt évben egy Londonban megrendezett sör- és üdítő­kiállításon, ahol a világ min­den számottevő cége kép­viseltette magát, aranyérmet' nyert a Rákóczi sör és a Borsodi víz, ezüstöt ' a Gyöngy-család meggyízű üdítője. Változatlanul kiváló árunak minősül a Pepsi Co­la is. — Egy utolsó, „közérdekű” kérdés. Lesz-e elég sör és üdítő az idén is? — Ha erre azt válaszo­lom: készáru sörből 1 mil­lió 900 ezer hektolitert, üdí­tőből pedig 300 ezer hekto­litert tervezünk 1983-ra, ez a vásárlónak bizonyára nem sokat mond Pedig a szá­mok azt jelentik, lesz ele­gendő sör és üdítő. Eszi, nem eszi Gazdálkodásunknak van néhány nehezen érthető furcsasága, egyiket a hiánygazdál­kodás szülte, másikat a monopolhelyzet, amikor egy terméket egyetlen vállalat gyárt, vagy forgalmaz, akinek a felfogása egy bi­zonyos idő múlva hasonlít egy hatósághoz. Míg egy harmadik, éppen az előbbi kettő­ből következik, amikor a termelők megpró­bálnak alkalmazkodni a monopolhelyzetben levők által teremtett helyzethez. Ismert a hiánygazdálkodás eredménye, a kaoható alkatrészeket a felvásárlók hör­csögként gyűjtögették, olyan megfontolás­ból, most ugyan nem kell, de ki tudja, ha szükség lesz rá, vajon akkor lehet-e majd ezeket vásárolni? A másikra is akad számos példa, az eszi, nem eszi, nem kap mást szem­lélet. A harmadik fogalom egyelőre kevéssé ismert, legfeljebb vállalati berkekben és abból áll, hogy a monopolhelyzetből adódó­an egyes vállalatok csak egy meghatározott mennyiségű anyagot, mondjuk 30, vagy 50 tonna acélt hajlandók eladni. Ha egy kisebb vállalatnak éppen három, vagy csak öt ton­nára van szüksége, tehát jóval kevesebb speciális minőségű acélra, mint a kínálat, mit tehet akkor? A jelenlegi fogalmak szerint csak egyet, megvásárolja a legkisebb kap­ható tételt, amit a gyártó hajlandó eladni. A többit, a felesleget pedig korábban évekig a raktárában tartotta. Ma a készletgazdál­kodás szigorításával ez a gyakorlat annyi­ban módosult, hogy a felesleges terméktől általában áron alul megszabadulnak. A módszer természetesen szabálytalan és ezt a gyakori ellenőrzések észrevételezik és a vállalatok vezetőit megdorgálják, hogy nincs joguk ilyen termékeket forgalmazni. Meg­kezdődik a ki magyarázkodás, levél levelet követ, felsőbb hatósághoz, minisztériumhoz, más irányító szervhez. A végén mindenki tudja, hogy ez jelenleg így van, mindenki tudja, hogy a gyakorlatban ez így folyik le, a vevő eszi, nem eszi, nem kap mást. Eny- nyit gyártunk, ennyit vagyunk hajlandók eladni, mondja a gyártó. A vevő pedig ér­tetlenül széttárja a kezét és vásárol. Nem tehet mást. termelnie kell. A következményekkel ki számol? Eszi, nem eszi, ez van. De kinek jó ez? II. G. Keresztény Gabriella

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents