Észak-Magyarország, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-22 / 18. szám
ESZÄK-MAGYARORSZAG 6 1983. január 22., szombat Műemlékbejáráson v ömi no o Megyénk 154 legértékesebb műemlékeinek egyike a körömi volt pálos fogadó * , Annak, aki a Sajón átkelve, a rév felől érkezik Körömbe, azonnal szembetűnik egy, a földszintes családi házak sorából kiemelkedő, a mi vidékünkön alig fellelhető, érdekes formájú, barokk épület. Ennek a figyelmet vonzó, az évszázadok folyamán többféle funkciót betöltő épületnek — melyhez leginkább a pálos fogadó azonosító cím tapad (a. műemléki felügyelőség is ilyen elnevezéssel jelöli) — nem csupán a látványa, a története is érdekes. Ezen az ónod központú, Sajó menti vidéken — mint azt Joó Tiber is írja, A sajóládi pálos kolostor című munkájában, I. Lajos királyunk adományaként á Czudar család birtokolta a földterület java részét. Ez az a család, amely később területet ad az e tájra betelepülő pálos rendnek. Előbb Sajóládon, ahol a nendházat építik, majd később Körömben is. „1463- ban Ónodi Czudar Simon és Jakab — örökmisék fejében — egész körömi birtokát a sajóládi pálosoknak adományozza. 1472-ben a sajóládi szerzeteseket be- iktátták Keresztár, Dejta, Rákos, Egyházaspetri, Bázs és Köröm birtokába, s ezekben Mátyás király1 is megerősítette őket." Hogy kik voltak a pálosok? A ruházatukról fehér j barátoknak is nevezett pá- • losok alkották az egyetlen magyarországi alapítású szerzetesrendet, a pálos rendet. Nevüket védős zen tjüknek remete szent Pál neve után nyerték. A rendet 1246-bari a tatárjárás után (boldog) özséb esztergomi kanonok alapította, összegyűjtve a Pilisben élő remetéket, s nekik szabályzatot adva. Később a pálos rend több európai országban, így Portugáliában, Németországban, s főleg Lengyelországban terjedt el/Ez utóbbi országot Köröm esetében külön is ki kell emelni, ugyanis a település az egykori, Rómából Krakkóba vezető országút mellett feküdt, tehát a vendégház létesítése — utazó szerzetesek, de világi nemesek részére is — indokolt volt. Sőt, túl ezen, mivel a pálosokra jellemző volt a gazdálkodás, a rendháztól távolabb eső birtokaikon kúriát, jószágkormányzói lakást emeltek, ahonnan közvetlenül irányíthatták a gazdaságot. így, a körömi vendéghfe — amelyet 1729- ben Czudar László épített a pálosoknak — két funkciót is betöltött. Szállásul szolgált az utazóknak, s lakhelye volt a birtokot irányító páternek. Építészeti értékét tekintve mi jellemzi ezt az épületet? Genthon István: Magyarország művészeti emlékei című művében ez olvasható: „Egyemeletes, két- ablakos, volutás szélű, ki- hasasodó háromszöggel záruló orom falú. Vak hedegü ablakkal és a Czudar-cím- merrel. Azonos hátsó homlokzatú. Az oldalhomlokzatok 5—5 ablakosok. Valamennyi helyiség boltíves." összesen hat szobát, egy konyhát és két pincehelyiséget foglalt magában, valamint kút és kocsiszín tartozott hozzá. Amikor 1786-ban II. József feloszlatta a rendeket, a pálosok birtokaiból a kincstár úgynevezett vallásalapot létesített, mégpedig oly módon, hogy a birtokokat bérbe adta, s a befolyt összegeket egyéb egyházi célokra fordította. így került árendába a körömi vendégház is, amely ezt követően körülbelül az első világháborúig valóban a fogadó szerepét töltötte be. Többek között itt szállt meg Kufsteinbe szállításakor, illetve onnan Munkácsra történő kíséretekor a Martino- vics-perben elítélt Kazin- szy Ferenc is. Erre a Fogságom naplója 1794. december 16-i és az 1800. augusztus 8-i bejegyzése utal. Az első világháború után mint községháza és .iskola „üzemelt” az épület, majd 1932 óta mind a mai napig a római katolikusok plébániaháza A jelenlegi lakójától, Kuklay Antal plébános úrtól tudjuk (sok egyéb, az épülettel kapcsolatos információ mellett), hogy a műemléki felügyelőség támogatásával és irányításával egy évtizede hozták helyre eredeti formájában az épületet. Az akkor rendelkezésre álló 450 ezer forintból az újbóli vakolásra, a tetőzet műemléki palával történő kicserélésére, a víz és villany bevezetésére, s a tönkrement kőablakkeretek pótlására tellett. Saj- --nos, az épület szigetelésére, a központi fűtésre már nem futotta a pénzből. Mondom. sajnos, mert ennek jól láthatóak a káros következményei. Az alulról vizesedé falak, a már itt— ott újra hulló vakolat mintha csak igazolni akarná a fogadó, napórájának egykori, ma már nem létező feliratát: Quam cito f dices eripit ora dies, vagyis: mily hamar elragadja az óra a szép napokat. Az épület rekonstrukciója óta eltelt 10 év valóban nem sok idő, de a „félig megvalósított műemlékvédelem” már „bizonyítja”: a szép külső, a „szép nap” ily módon hamar a múltba vész. Kár... Hajdú Imre Fotó: Fojtán „ László B Verebek fürdettek a langyos pocsolyában. nappal a búbospacsirták füty- työgetnek, hajnaltájt, vagy inkább még éjjel ki tudja honnan érkézéit madarai:, mik a továbbvándorlást fölöslegesnek tartották, da- násznak, csalogányhoz hasonlóan énekelgetnek, mit sem gondolva fékcsikorga- tással, motorzúgással és egyéb sokféle zajjal. Biciklis balesetekről érkeznek hírek, igen sok gyerek száguldozik két keréken, ezenkívül gördeszkákon, görkorcsolyákon is, itt-ott meg színes sárkányok libegnek a magasban. Rügyek pattannak az ágakon, nedvek indulnak a gallyakban, élnek, elevenednek a fák. A Mecsek déli lejtőjén mindennap kivirágzik valami, minek még nem kellene kivirágoznia, megérkezik madár valahonnan, minek nem kellene, itt marad más madár, minek viszont .mennie kellene, de hát ott a déli részeken ez minden évben természetes. Itt, a mi környékünkön kevésbé az, de most itt is füttyögetnek, d a nas znak madarak, mik eleddig nem szoktak magukról hallatni és dúsulnak, pattognak a rügyek, ki-ki nyílik valami, minek itt sem kéne még • kinyílnia. Kék ég, szikrázó napsütés, szépen zöldellő vetések. Január közepe. Bizony, január közepe tájékán járunk, télderékon, a farkasordító hidegek idején, mikor a lépések alatt messzehangzóan csikorog a hó, a vastag, magas, fagyott hó, minek eltakarítása igen nagy erőfeszítésekbe kerül, úgy annyira, hogy el sem igen takarítja senki. Lesz, ami lesz! Apró ösvénykék kanyargnak ilyenkor a városok járdáin is, a villamosmegállókhoz alig juthatunk fel, csakis az arra már kitaposott résen, meleg pái'át fújunk, a tavuk jégpáncélja napról napra hízik, a Tiszán meg — úgy Palkonya fölött — aifár lovas szekerek Ls átmennek a jégen. Indulnak a lékvágók is. hogy levegőt kapjanak a »halak, a hó- ■ marók, hókotrók járják a vidéket, a láncokkal bekötött kerekű teherkocsik pedig csakazértis. hóval, fagy- gyal megbirkózva elviszik a tejet, kenyeret és minden egyéb szükségeset a (tóból alig kilátszó, füstölgő ké- ményű faluknak. Tavaly ebben az időben, a minusz 25 fokok idején hiúzok érkeztek nem kívánt, bár érdekes látogatókként az Aggtelek környéki gazdaságokba, egy-egy lecsapott birkával felmásztak valamely rnágas fa biztonságos ágai közé, ott fogyasztották ebédjüket, otthagyták hűtésre is, nem féltek megromlásuktól. A Bükkben, a Zemplénben erdészek, vadőrök vitték az élelmet- mutatós, szép szánokon a vadetetőkhöz, felkeresték, hol kellett a muflonokat is a magas szikláknál, mert azok félénkségül: miatt kerülték az etetőket, hol amúgy is a szarvasok fenekedtek, senkit nem engedve oda, míg maguk jól nem laktak. Januárban járunk. Januárban bizony, pattog- zó, duzzadó rügyek jelzik ezt a januárt, 15 fok körüli meleg, mi inkább márciushoz, áprilishoz illene. A hófogók dolguk végezetlen sorjáznak útjaink mentén, a földeken szépre nőtt a vetés, ígérete a kenyérnek, de mi lesz így vele hótakaró nélkül? Ott domborodnak, bodrozódnak másutt a szántások barázdái is, ugyancsak hóra várva, hogy majd mikoi ideje érkezik, a réseikbe beszivárgott, megia- gyott viz poriasztana őket, a tavaszi nap melege pechg olvasztaná, puhítaná valamennyit. és akkor elengednék magukból a sok fen vés erecskét. hadd fussanai: a barázdákban, hadd esillá- moljanak! Meg hóra várnak a föld minden kisebb-na- gyobb repedése) is. hogy a karsztforrásokban és minden más forrásokban is legyen víz, mire szükséges. A fagy pihentető, álrnositó erejére vár minden fa, gyö- ’kér, m- g a hó melegére. Havat várnak a szánkók, a sítalpak, jeget minden kiöntésben a korcsolyák. Néha varjak érkeznek, biztatnak : majd csak idehajtják szárnyukkal a hideget! De a varjak is. csak lustán leereszkednek , toliászkodna k, nem tudván ők sem, hol tartunk. Kifelé tartunk. Mindenképpen kifelé tartunk, hiszen a tél felén túljutottunk. A Nagy Rendet be nem tartó télnek a felén, és egyre inkább tartunk ennek várható böjtjétől. Legfeljebb már csak a kutyában reménykedhetünk. Bármily furcsa is. reménykednünk kell, mivel télen télnek kell lennie, ez a rend. Ha nincs tél télen, annak nem lehet jó vége. Ezért kell bíznunk mégis a kutyában, „aki" nem ette még meg a telet. A szomszédos országokban még el sem kezdte, majd csak ideér hozzánk, is a tél! Ha nem, hát nem. Ott egye meg a kutya. (Vallomás: az ilyen jellegű cikkek megjelenésekor hullani szokott a hó.) I'riska Tibor PARÁZS ISTVÁN: Szanafóríimbaii Tűlevelű itt a.csönd Gyógyító s mélylélegzetű Ágat himbál a fuvallat Levelekről hull a zöld betű Állok a parton A vízben kócos mágia Felborult papírhajóban Vízbefult hortenzia CSEH KAROLY: nosztalgia esti tápban Füstölgő petróleumlámpaként himbál a magasban a táj kormos a februári menny üvege Elhuliajtott fény-morzsáit csipegetni odaröppen a tekintet Feketekabátos nő áll a befagyott vízesés előtt akár jéghegy előtt a pingvin Egyre hidegebb lesz Látványba fagy a gondolat Göröngyében elbotlik a vers is j rt' — Szabad — mondta 0 az- igazgatónő a kopogtatásra, és felné- i zett a papírjaiból. A férfi 1 még a nyitott ajtóban Ls csosszantott kettőt-hármat, mint aki áz utolsó sárdarabot is le akarná törölni a csizmájáról. A Bodolai-gye- rekek apja — villant az igazgatónő eszébe. Mióta a gyerekek anyja/ meghalt, ő jár be'a szülői értekezletre. Ü ■ Ügy középtájon ül min- I dig, szavát is alig hallani, j Amikor a végén a bizal( más beszélgetésnél rá lre\ rül a sor, csak áll és vár. j Dicsérik vagy elmarasztal; jak a gyerekeket, rábólint. „Köszönöm, tanár néni.” Ez a legtöbb, amit hallott tőle. —t A lyányért jöttem volna, ha el tetszene engedni .... — Katiért? — kérdezett vissza az igazgatónő, s már a nyelve hegyén volt a folytatás, hogy miért most,, csütörtökön, amikor pénteken úgyis viszi haza a gyereket az autóbusz. De azután meggondolta magát. — Azért av.. A lyányért. Lakodalomba mennénk szombaton. Nem mondta? — De, de, csak hirtelen, ej, kiment a fejemből. Szólok neki, hogy készüljön. Hétfőn Kati tényleg ott várta az ajtóban, mondott is valamit, hogy jönne érte az apja, mert szükség volna rá otthon, de a hétfő olyan rumlis nap mindig, a gyerekekkel is több a gond, mint a megvadult kiscsikók szaladgálnak. Akkor is két kakaskodó gyereket kellett szétválasztani, akik még az otthoni vitájukra akartak pontot tenni. Jól van, mondta neki, de többet nem beszéltek a dologról. A Bodolai-gyerekeket szerették, s hogy rájuk szakadt a félárvaság, még egy kicsit ajnározni is akarták volna őket. Anfíg az anyjuk élt, különszobában laktak a kollégiumban, most a két kislányt összetették, pedig Kati hatodikos volt akkor, Erzsiké meg épp hogy hozzájuk került elsősnek. Csak Pisti aludt külön, de senki sem tette szóvá soha, hogy Kati reggelente átszaladt a fiúk szobájába egy kis „üstök-vizitre”. A sajnálkozó ajnározásról egyébként hamar leszoktak, valahogy nem illett a gyerekekhez. Legfőképpen Katihoz nem. Különben is derék. lány volt, megbízható csendes gyerek. Különösebben nem jó tanuló, de szorgalmas. Olyasfajta, aki tudja a kötelességét... Volt ideje végiggondolni a dolgot, -amíg átment a kollégiumba a zegzugos folyosókon. Csak a szobaajtóban jutott eszébe, hogy hiszen még nem lehet itt. ebédelni vannak. Azért csak benyitott. A fzoba ür vívóit, de Kati ágya mellett odatjészítve a szatyor. — Várni kell egy kicsit, de mindjárt jön. Maradjon — tette hozzá, mert látta, hogy a férfi felállni készül, — Szóltam, hogy jöjjenek ide a gyerekek. A többi is ... — Köszönöm — mondta s férfi. — Jó gyerekek — próbálta felvenni a beszélgetést az igazgatónő. Nem lehet könnyű velük azért... — A lyány nélkül nehezebb volna. Rendes gyerek. /Undent megcsinál. — Mindent? — Mindent. Még nekem is főz, hogy meleget egyek. Szerdáig kitart. Péntek este meg már van vacsora. A férfi elhallgatott, nem szólt az igazgatónő sem. Aztán BodoiSl apuka mégiscsak megtörte a csendet. — Gondoltam már rá sok ennek a gyereknek Igyekszem pedig, hogy legalább a koszos ne várja, de' néha hiába iparkodok. Mióta nincs az asszony / • rám szakadt minden. A föld is, meg az állatok is. A föld is olyan, hogy csak gürcöl az ember, de több a kő. mint a rög. Ezzel a gép nem bír, csal: az ember. Forgattam, hogy beköltöznénk, de ház is kellene, meg munka, oszt’ mihez érlek. A földhöz meg az állatokhoz. A lyány varrta meg az ingemet is. a másikat persze, azl mondta, ne mutogassanak rám a szomszédok a kani-öltések miatt. Látja, nem szoktam, aztán tényleg olyan volt, mintha zsákvarrótűvel öltöttem volna. Mondom neki, te Kati, hagyd azt az edényt, menj ki egy kicsit a többiekhez. De csak a kicsiket hessenti ki. — Most lesz egy kis szórakozása. — Szórakozás? Hát lehet éppen. Tetszik tudni, kérem, nálunk az a szokás, hogy visszük, amit meg- eszünk. Torta legalább kettő dukál, aprósütevnénv. Rokonságban vagyunk, mit mondanának, ha csak úgy. beállítanánk négyen. Üres kézzel. Felénk meg még nem járja a cukrászdái. — Kati csinálja? Az igazgatónőnek hirte- . len eszébe jutott, hogy sa- >ját tizenhét éves lányát aligha tudná rábírni, hogy kivegye a forró formát a sütőből. Azért is imádkozni kell neki, hogy néha- néha megfogja a porszívó nyelét. — Hát ki más? — Nincs segítség? — Akadna éppen néha, a keresztanyjuk. Egyszer el is hívtam, két éve. amikor meghalt az asszony. Este elém állt a gyerek. Apuka — fnondla — ne tessék idehívni keresztet. Megleszünk magunk. Mi bajod van? — kérdeztem. Semmi. Hát akkor? Úgyis engem szalasztat. és még meg is kell köszönni. Áz igazgatónő a torkát köszörülte. Szerencsére kopogtak. A Bodolai-gyerekek voltak. — Mehetünk? A kérdés'az igazgatónőnek is szólt, meg a gyerekeknek is. — Vettem kakaót.'.: Azután még látta, hogy a kicsik rácsimpaszkodtak a Katira. — Jaj de jó. csokis is lesz. Csutorás Annamária
