Észak-Magyarország, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-14 / 293. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1932. december Í4., ftedd A képernyő előtt- utlefBSCcs - Játs Miközben vasárnap este az elbocsátott rendőrségi nevelő- tisztből a bűnözőket támogató Mark Forbes drámája pergett a képernyőn Henry Fonda megformálásában — Bizalmi ál­lásban —, nem tudtam gondolatilag szabadulni a néhány perccel korábban véget ért A Hét utolsó riportjától. Ebben Háday Mihály néhány tervezett szállodaépítést bemutatva, arról adott elszomorító képet, hogy Budapesten néhány szál­lodát úgy újítanak jel, hogy teljesen lerombolják, majd a helyére luxus kivitelű és árú újat építenek, a szerényebb igényű és pénzű szálláskeresőknek meg ott a maszek pan­zió, már van is belőle a fővárosban — a hegyvidéken — kettő. A luxusszállodákra is szükség van. De a vidéken élő magyar állampolgárnak is meg kell olykor szállnia Buda­pesten, ám a hallottak szerint a meglevő, nagyon kevés, ezer forinton aluli egy éjszakai bérért igénybe vehető szállo­dákból is drágábbak lesznek bizonyos átépítésekkel. Hallot­tunk egy majdani „tömegigényeket kielégítő szállodáról", — egy vendéglátós vállalati igazgató aposztrofálta így — ahol ezren felüli vendéget tudnak majd elhelyezni. Ráday és a riportot kommentáló Hajdú egyaránt az effajta szállodafej­lesztés ellen emelt szót, mondván, előbb meglevő értékein­ket tartsuk meg és tartsuk karban. Hozzáteendő: nemcsak megszokás miatt, nem nosztalgia okán, hanem azért is, mert sokkal több hazai igénylő lenne olcsó szállodákra, mint ahá- nyan a luxust kívánják. Jó értelemben felháborító volt A Hétnek ez a riportja, de félő, hogy az ismertetett szálloda- építési elképzeléseken ez mitsem változtat A másik téma, amiről írni akarok, szintén nem művészeti Jellegű. Vitray Tamás új műsoráról, az ötletmeccsről van szó. Nem először és bizonyára nem utoljára írom le, hogy Vitray megint kitalált valami érdekeset. Ez a műsor minden bizonnyal tízezreket mozgat meg és százezrek figyelnek a bemutatott találmányok sorsára. Vitray többször is hangoz­tatta adás közben, hogy ő nem szakembere a bemutatott ta­lálmányoknak — s bizonyára nem azok azok sem, akik adás közben telefonáltak, hogy véleményük szerint elvetendő, ér­dektelen, amit előhoztak — ám ott voltak a szakemberek is. A pályázati felhívás érezhetően jó visszhangra talált. Érde­kes volt hallgatni a viz nitrátmentesítésén fáradozó csoport okos érvelését; a tizennyolc év után a görgős eke miniatüri­zált változatával régi elszántságával harcoló, 129 találmá­nyával okkal büszkélkedő öreg mezőgazdasági szakembert, akit hajdan a Nehéz emberekben ismertünk meg; vagy a maga nagyon egyszerűnek látszó szerszámaival világcéggel konkurrálni akaró fényképészt. Helyes volt az elhangzott intés: hajdan Semmelweis Ignác klóros fertőtlenítését is le­becsülték, mert túl egyszerűnek tűnt. Tetszett, érdekes, iz­galmas volt ez az adás és a folytatása bizonyára még inkább az lesz. Az elismerés mellett is megjegyzendő azonban, hogy vonzereje és egyes esetekben várható gazdasági haszna el­lenére a pénteki késő esti főműsorba nem ilyen gazdasági jellegű, hanem művészeti szórakoztató műsor kívánkoznék. A kevéssé igényes néző megkapta a korábban Starsky és Hutch újabb kalandjait, utána az igényesebb ts kaphatott volna mást. * Budapesti trilógia címmel indult útjára Vészi Endre há­rom kisregénye tévéváltozatainak.sorozata, A hosszú előszo­bát láttuk elsőként szerdán Herényi Imre rendezésében. A késő esti időpontban sugárzott tévéjáték azoknak az embe­reknek az életébe engedett betekintést, akik soha sincsenek otthon, akik ideiglenesen élnek valahol albérletben, akik egy albérletekből élő háziasszony lakásának különböző helyisé­geiben élnek és szobáik emberi sorsokat, emberi drámákat rejtenek. A nézőtől nagy figyelmet kívánt a sok-sok epizód­ból összefonódó, mozaik-szerkezetű játék, ám megérte az együttgondolkodást, mert néhány kitűnő alakítást — Tanay Bella, Kozák András, Bodnár Erika, Ádám Erzsébet, Zenthe Fér end — és egy továbbgondolásra késztető, költői lebegésű tévédrámát láthattunk. * Akar velem játszani? — kérdezte műsora címével és a műsor elején Benedek Miklós, a kiváló szánművész (a kri­tikus névrokona). Azt hiszem, szombaton százezrek figyel­ték a sokszínű hetvenöt percet, amelyben a szánész ismét sokoldalúságát bizonyította. A hazai és a világirodalomból válogatott művekkel, közel harminc színész segítségével raj­zolódott fel előttünk igen színes színészi spektruma, amely­ben a bohócjelenettől, a századfordulós kabarétréfán és a legújabb kabaré értékes darabjain, a magánszámokon át a látványos operettig sok-sok minden helyet kapott — kitűnő előadásban. Tisztelettel adózott édesapja, Benedek Tibor emlékének, megidézve hanghordozását, egyes számait, betű- cseréit. Kár, hogy az összeállításba a Budapest orf eum, vagy annak egy nagyobb részlete nem fért be. Benedek Miklós Bartók és Kodály fiatalkori archív képe Kodály-SÉIiés Kodály felesége társaságában Bartók vendégül látja Kodályt — úgy, ahogy az életben is oly sokszor ta­lálkoztak, mint ahogy ba­rátok, szellemi társak vol­tak. A Kodály-centenárium alkalmából bensőséges ki­állítást rendeztek az alig egy éve megnyílt Bartók- emlékházban, Budán a XI. kerületben. „Vonzzákegymást, minta kiegészítő ellentétek” — írta a két zeneszerző óriásról Molnár Aurél. S a kiállításon is Bartók és Kodály barát­sága, hasonló és ellentétes nézeteik kapnak hangot. Dokumentumok, fényké­pek, iratok, levelek sora­koznak a falakon és a tár­lókban. A mostani kiállí­táson Kodály személye, te­vékenysége a központ. De oly gyakran találkozik fel­lépése, megnyilatkozása Bartókéval. Itt a Psalmus kéziratos kottája. Fotók a fiatal Ko­dályról. Együtt Bartókkal. Népdal-feldolgozások, elté­rő és hasonló módszereik. De nézetük igen egyezik a népdal szerepéről, helyéről az új magyar zenében. Le­veleik egymáshoz. Vélemé­nyük egymás munkásságá­ról. Hangverseny-plakátok. A Háry színlapja 1926-ból, az október 16-i ősbemutatóról — Nagy Izabella és Kör­mendi János vendégfellépé­sével. Lemezborítók. Felvé­telek Kodályról és Kodály fényképei népdalgyűjtő-út- járőL A Székelyfonó milánói bemutatója a Scalaban, Fai- loni vezényletével. A Budavári Te Deum megszületésének körülmé­nyei. A mű kottája, szö­vegrészlete, bemutatója. Kodály vezényel — hang­versenyen és lemezfelvéte­len. Kodály zeneelméleti mun­kásságának dokumentumai. Könyvei, tanulmányai. A magyar népdal strófa-szer­kezetéről írott könyvének kiadása. Közéleti szereplései. Te­vékenysége az új alapokon történő ének-, zeneoktatás megteremtéséért. A zene­szerzőről elnevezett debre­ceni iskola felavatásán, 1957-ben. Tanítványaival, gyerekek között Díjak, kitüntetések; 1948- as Kossuth-díja. 1960: az oxfordi egyetem díszdok­torává avatja, 1965: — Herder-díjjal tüntetik ki. S 80 éves, amikor az Elnöki Tanács a Magyar Népköz- társaság Érdemrendjét ado­mányozza neki. Fotók — Kodály barátok­kal, a családja körében. Pab­lo Casals-szal, kortárs világ­nagyságokkal, zenészekkel, karmesterekkel, feleségével. Néhány személyes tárgy, emlék, levelei, s a hozzá írott levelek. Kodály Zoltánnak még nincs önálló múzeuma. Ez a kiállítás, s a Budapesti Történeti Múzeumban ren­dezett bemutató anyaga a számos családi dokumen­tum jó alapja lehetne egy Kodály-emlékház gyűjte­ményének. K. M. í?os m a I A Magyar Hidrológiai Tár­saság borsodi területi szer­vezete, valamint a Kassai Kerületi Vízgazdálkodási Tár­saság közös rendezésében ma délelőtt 10 órai kezdettel tu­dományos ülést rendeznek Miskolcon, az Észak-magyar­országi Vízügyi Igazgatóság székházában. A magyarorszá­gi vízfolyásokat befolyásoló tározók üzemelési és kezelési tapasztalatainak komplex analíziséről Ondrej Handzok; a felszíni és a felszín alatti vizek védőövezeteinek kiala­kításával kapcsolatos prob­lémákról Pavol Seno; a csa­tornázás és szennyvíztisztítás kelet-szlovákiai fejlődéséről Jiri Kővár és Stanislav Ko- vac tart előadást. Eszpersiifó ikegyilés A Magyar Eszperantó Szö­vetség Ludwig Zamenhof, az eszperantó nyelv lengyel származású megalkotója tisz­teletére — születésének év­fordulója alkalmából — ün­nepi békegyűlést rendezett hétfőn az Egészségügyi Dol­gozók Szakszervezetének Weil Emil-termében. Ünnepi be­szédet mondott dr. Haszpra Ottó egyetemi tanár, a Ma­gyar Eszperantó Szövetség alelnöke. Az Orvosok a bé­kéért mozgalmat — amely­nek gondolata az atomhábo­rú elleni tiltakozás jegyében fogant, s azóta több ország­ban, így hazánkban is csat­lakoztak hozzá az orvosok — dr.' Hollán Zsuzsa akadé­mikus, az Országos Béketá- nács elnökségének tagja is­mertette. A kulturális mű­sorban Berek Katalin és Ge­ra Zoltán színművészek, va­lamint Kiss Anna énekmű­vész eszperantó nyelven mű­ködtek közre. Székely BerlalaiHneiiográfia Székely Bertalan, a XIX. század egyik legnagyobb — ha nem a legnagyobb — ma­gyar mestere, mégis egy-két főművétől eltekintve életmű­ve alig ismeretes. Hosszú évek óta nem jelent meg ve­le foglalkozó mű, legutóbbi nagyszabású kiállítása óta is évtizedek múltak el. Pedig Székely Bertalan jelenléte művészeti köztudatunkban igen fontos volna, úgy is, mint a magyar festészet klasszikusának, vagy mint olyan mesternek, akinek pá­lyája a XIX. századból a XX. századi modern törekvé­sek felé vezetett. A Képzőművészeti Kiadó most jelentette meg Bakó Zsuzsa nagyszabású munká­ját Székely Bertalanról a XIX. század magyar meste­reit bemutató sorozatában. A' könyv szövege tudományos alapossággal készült, a szer­ző a művész írásai alapján ismerteti meg a festő filozó­fiáját. A hangsúlyt nem a mester tematikai problémái­ra helyezi, hanem festői fel­fogásának alakulását követi. Székely Bertalan műveinek befogadása látszólag egysze­rű, hiszen a jól felépített kompozíciók, az ismert hely­zetek önmagukért beszélnek, de az alkotások igazi értékei csak az alapos vizsgálódó előtt tárulnak fel. Bakó Zsu­zsa kötete, illetve albuma a tanulmányokon kívül 26 szí­nes reprodukciót — rövid műelemzéssel — , 52 kisebb méretű katalógusképet és to­vábbi 26 szövegközi repro­dukciót tartalmaz. Kodály-esteh a Bartók-teremhen Kicsit összetorlódtak a Kodály-centenárium miskolci koncertjei, az elmúlt héten két egymást követő napon is a huszadik század nagy hatá­sú magyar komponistájának müveiből hallhattunk válo­gatást a Bartók-teremben. December 9-én a Városunk művészei sorozatban az Eg- ressy Béni Zeneiskola gyer­mekkara énekelt dr. Farbaky Gézáné vezényletével, Gladics Sarolta zongorázott, Iván Klára gordonkázott, s az Űj Miskolci Vonósnégyes szólal­tatott meg egy-egy Kodály- művet. December 10-én pe­dig a Magyar Zeneművészek Szövetsége Észak-magyaror­szági CsoDortjának meghívá­sára győri művészek ven­dégszerepeitek centenáriumi műsorral Miskolcon. Talán e bét hangverseny szoros egy­másutániságának is része volt abban, hogy nem lett iga­zán ünnepi atmoszférájuk, hiszen a közönség szerény létszáma óhatatlanul vissza­vetette az estek hangulatát. Az igazsághoz tartozik to­vábbá az is, hogy a miskol­ci művészek koncertje némi­leg erőtlennek tűnt, s bár vi­tathatatlan az előadók részé­ről megnyilvánuló szándék tisztessége és nagyszerűsége, céljukat csak részben tudták megvalósítani. Elmélyült munka volt a Hét zongora- darab Sírfelirat című rész­lete CHadics Sarolta tolmá­csolásában, s az Üj Miskolci Vonósnégyes által bemutatott II. vonósnégyes első tétele. Noha Kovács Brigitta prog­ramjáról — betegsége miatt — le kellett mondanunk, a győri muzsikusok így is egy egésznek ható, színvonalas műsorral ajándékozták meg a miskolci közönséget. Pász­tor Ákos és Gábor József duója a gordonka-zongora szonáta megszólaltatásával mutatott fel szép kamaraze- nélésí erényeket, előadásukat a dinamikai felszabadultság és a precíz összmunka jel­lemezte. Szűcs Katalin a Hét -zongoradarab interpretálásá­val aratott sikert, játéka a hangverseny legelmélyültebb, leginvenciózusabb produkció­jának bizonyult. Befejezésül az igen nehéz feladatokat tá­masztó, bonyolult zenei szö­vetű orgonamű, a Csendes mise hangzott el Cziglényi László korrekt, technikailag jól kidolgozott tolmácsolásá­ban. D. Sz. E. Sanyi barátom meséli: — Késő este valakit na­gyon „fognak” a kutyák ... Megyek hátra a kertbe, a kukoricásban emberi hango­kat hallok. Még bele is bot­lottam egy fél zsáknyi kuko­ricába ... De arra gondol­tam, a kukoricatörésen túl vagyunk, ha valaki mezge- rel, hát tegye! Ha nem kel­lett a gazdájának, hát vigye ez, aki megtalálja. No, de este? Szuroksötétben? Meg a kutya, az egyik, nagyon támad ... Nem vagyok ije­dős ember, de azt mondtam magamnak, ha valaki ebben az éktelen feketeségben po­fon vág, még meg se tudom kinek köszönni ... Hagytam! Csak a méltatlankodó han­got értettem: „Majd nem ugatsz te dög, várj!” Fiát nem is ugatnak, egyik sem. Valaki megmérgezte a ku­tyáimat ... Gyerekkorom zsiványos történetei jutottak eszembe. A tuzsaiakat egy éjszaka ki­rabolták. öt család hízócs- káját, tyúkját, kacsáját, li­báját, mindent szekérre rak­tak ... A hatósági emberek egészen a vizsolyi makadá- mig kísérték a szekérnyomot, mely ott aztán természete­sen eltűnt. Egy tanyasi em­ber mondta, ő már akkor Baráth Lajos: Vandálok érezte, hogy baj lesz, mikor egyik reggelre a tuzsai ku­tyák a Plernád-partján fe­küdtek, döglötten. „Mind mentek a vízre, mert igen­csak éghetett a belük .. A kutyák valahol benne éltek a mesékben, elbeszélé­sekben. A töltött káposztát vacsorázó ebből hajnalra csupán a megevett étel ma­radt — a kutyát megették a farkasok. (A fekete kutya követi az útmenti vándort, majd felnyerít és a ködben nyomavész.) Csupa félelme­tes történetek keringtek em­berről, s hű társáról, a ku­tyáról. Amelyik portán nem élt kutya, olyannak tűnt az, mint a temető. A kutya jel­zett, játszott, ott szoszogott mindig a család mellett, sőt a mezőre, erdőre is elkísér­te a gazdáját. Régi balsejtelmek vissz­hangzanak bennem: — Megmérgezték Cikóék kutyáját a faluszélen ... Már pendül a malackájuk . i; Csak nem vetett rá valaki szemet... ? . __ Az erdőszéli porta c söndes; valahogyan úgy sze­retek ide visszatérni, ha ku­tya, macska fogad. Az orosz­lánok eikorcsósult rokona örömében megmászik egy növendék fát, Fickó kutyám víg csaholassal kijrbefutja az udvart. Mintha mindenki­nek, mindennek jelezné: „Megérkezett a gazda, csend legyen és örüljetek!” A macskát ellopta valaki, s nem maradt más, csupán Fickó kutyám csaho’ísa. Maoce eltűnése láthatóan megviselte barátiát is. na­pokig kereste.' kutatta, s nem jelzett oár csahinK- á- val a filagória felé, afioí Maoce szundikált. A bánat elillant, de m jg- maradt az örömünk egymás láttán. És a napokban a kutya sem jelzett’ Hívom, csalo­gatom. A tizedik szomszéd-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents