Észak-Magyarország, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-12 / 292. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. december 12., vasárnap Figyelmet és támogatást érdemelnek Ifjúsági klubok találkozója után Régi miskolci házak Az ország első kőszínháza, amely 1G és fél öl hosz- szú, 7 és fél öl széles volt, 1823-ra épült fel. A maitól kissé északabbra levő zsindelytetős teátrum húsz évig adott otthont a színjátszásnak. Sajnos, 1843-ban az épület tűzvész áldozata lett. 1847-ben Szemere Bertalannak, Borsod vármegye országgyűlési követének indítványára színházépítő részvénytársaság alakult. A részvényesek névsorában ott találjuk Széchenyi Istvánt, Batthyány Lajos és Deák Ferenc nevét. A leendő színház építési terveivel figyelmetlenségből egyszerre két embert, a magyar Hild Józsefet és a trieszti származású pesti építészt, Cassanó Józsefet bízták meg. Végül is jóval kevesebb összegért, mint amennyiért Hild vállalta volna. Cassanó vállalja és kapja meg Szemerétől a tervek elkészítésére a megbízást. Az ünnepélyes alapkőletétel 1847. szeptember 3-án volt,' s az építkezés befejezését 1848 őszére tervezték. De erre az időpontra csak a külső munkák készültek el. Pénzhiány, a meglehetősen rossz tervek, nem utolsósorban a szabadságharc eseményei is közrejátszottak abban, hogy a színházat tíz évvel később, 1857. szeptember 3-án Vörösmarty: Marót bán című darabjával avatták fel Eg- ressy Gábor és Lendvay Márton főszereplésével. A klasszicista stílusban megépült miskolci teátrum első igazgatója Latabár Endre volt. A tűzőrségi szolgálat céljára 1884-ben eklektikus stílusban tűzoltótornyot építettek a színház tetejére, órával felszerelve. 1884 és 1916 között a színházat több ízben átépítették és bővítették. Majd 1916-ban megszűnt a színházi részvénytársulat, az épületet a város vette gondozásba. Vágó László építész tervei alapján, 1925-ben neobarokk stílusban átépítették a házat, de a homlokzati klaszszicista jelleg megmaradt. A százéves épületen 1956— 59 között végezték el az eddigi legnagyobb arányú felújítási munkálatokat. Természetesen a három évig (ártó komoly átépítési munkák ideje alatt sem szüneteltek a színházi előadások. A diósgyőrvasgyári művelődési ház adott otthont a színház művészeinek és közönségének egyaránt. A korszerű teátrum átadása 1959. december 10-én volt, a színpadon Darvas József Kormos ég című drámáját mutatták be. A Nemzeti Színház városunk jelentős műemléke, a főutca egyik legszebb épülete. Fojtán László Szépasszonytól a Zsuzsanna-játékig Könyvbemutató az MTA Tudósklubjában A Magyar Néprajzi Lexikon 5. kötete Részletek egy levélből: „Most, hogy már vége a találkozónak, az valamennyiünk véleménye, hogy nagyon jó volt. Egypárunkban a mindenképp nyerni akarás sok feszültséget sűrített ösz- sze, és erősen meg is viselt; mivel nem lettünk dobogósak __ Az a véleményem, h ogy ilyen találkozókat gyakrabban kellene szervezni, mindenféle vetélkedés nélkül. Kizárólag a műsorok, illetve bemutatkozások céljából ... Az ötezer forint nagyon jól jött... közlöm is a betétkönyvünk számát.. A levél a Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Központ címére érkezett, feladója a Tiszai Erőmű Vállalat ifjúsági klubjának vezetője volt, Leninvárosból. A találkozó, amire hivatkozik, az elmúlt hónap végén Sárospatakon rendeződött; a hazaiakon (a főiskolásokon) kívül 3 miskolci, 3 leninvá- rosi, két kazincbarcikai, egy- egy sajószentpéteri, tarcali, edelényi, encsi és abaújde- vecseri ifjúsági klub képviselői vettek részt a kétnapos megyei klubtalálkozón. Hogy éppen ezek a klubok voltak ott Patakon, azt önmaguknak „köszönhetik”; saját tevékenységükkel, tartalmas munkájukkal állították ki maguknak a meghívót. Tudni kell az előzményekről: ez év elején a megyei klubtanács pályázatot írt ki az ifjúsági klubok számára. az év ősz elején városi- járási találkozókon tettek tanúbizonyságot a pályázathoz fűződő tevékenységükről, működésük tartalmasságáról. E „szűrőkön” váloga- tódott ki a pataki találkozó 14 meghívottja. E sikeres „megmozdulás” tapasztalatairól beszélgettünk Alföldy Lászlónéval, a Borsod megyei Rónai Sándor Művelő- lési Központ módszertani csoportjának főelőadójával: elsőként arról, *ai is volt Patakon? — Nagyszerű találkozóhelye volt az ifjúsági kluboknak ez a kétnapos együttlét, 170-en vettek részt a programokban ; volt tevékenységet bemutató klubfoglalkozás, ötletbörze, rögtönzés és sok-sok játék, zene. A házigazda . tanítóképzősök a Lajos Árpád által gyűjtött „Este a fonóban” című hagyományanyag bemutatásával lepték meg a jelenlévőket. Egyszóval mozgalmas, jó hangulatú volt ez a találkozó. — És általában milyen tanulságokat lehetett levonni a pályázat és a megyei klubtalálkozó után? — Megyénkben 160-ra tehető az ifjúsági klubok száma, közülük 43 nevezett be a pályázatra, vagyis a működő klubok egynegyedét sikerült megmozgatni. Közöttük voltak vállalati, iskolai, városi, kisközségi klubok. Ez a színesség amennyire pozitívum volt, annyira hátrányos is, mert nehéz volt összevetni egymással ezeket az eltérő körülmények között dolgozó közösségeket. Ezt jövőre figyelembe vesszük, a folytatást ugyanis mindenki igényli. Végül is elértük ezzel a pályázattal, hogy félszáz klub igen aktívan és folyamatosan dolgozott egy évig. Hasznosnak bizonyult, hogy nem mi írtuk ki. mit kell csinálniuk, hanem maguk szervezték tevékenységüket. s nem csupán a klubvezető „ugrált”, hanem az egész tagság mozgásban volt. Nagyon jól érezhető volt a pályázat kapcsán — személyes látogatások alkalmával is —, hogy a kistelepüléseken, sok esetben igen mostoha körülmények között dolgozó ifjúsági klubok milyen lelkes munkát végeznek. Bizonyították ezúttal is. hogy az eddigieknél sokkal több figyelmet és támogatást érdemelnek. Ezért született például az a döntés, hogy a megyei találkozóra eljutott 14 klub mellett, további kilencet részesítettünk 3—3 ezer forint támogatásban, közEgyre javuló színvonalon tesz eleget feladatainak a Kazincbarcika és Vidéke Áfész kollektívája. A város lakosainak ellátásából már mintegy 50 százalékban veszi ki a részét, de ez az arány, ha beszámítjuk a városkörnyéki községekben történő szolgáltatásaikat, kereskedelmi munkájukat is, már 75 százalékra emelkedik. Könyvek a Mindegyik gyógyintézetben, szociális otthonban lesz könyvtár. A nagyobb kórházakban kettő is: az egyik az orvosokat, a szakdolgozókat látja el szakmai, a másik a betegeket szépirodalmi könyvekkel. A kisebb egészség- ügyi intézményekben egy könyvtár szolgáltatja a könyveket mind az egészségügyi dolgozóknak, mind a betegeknek. A tervek szerint a szakszervezeti könyvtárháló- zathan fokozatosan építik ki a betegek könyvtárait. A következő években főleg a tűk olyan kisközségi közösségeket, mint a hernádkaki, a szentistváni, a garadnai, a gibárti __ Egészében teh át azt mondhatom, hogy eredményes volt a megyei klubtanács, a megyei K1SZ- bizottság és a művelődési központunk által kezdeményezett pályázat, s jól jött a megyei ifjúsági alapból kapott anyagi támogatás is ... A pályázat díjait december elején osztották ki Sa- jószentpéteren, az üveggyárban — nem véletlenül ott. hiszen ők nyerték el az első díjat és a vándorkupát (30 ezer forint); második lett a kazincbarcikai idegennyelvi klub (20 ezer); harmadik a sárospataki főiskolások klubja (10 ezer) ... A megyei találkozóra eljutott további 11 klub öt-öt ezer forint támogatásban részesült. Ezúttal első alkalommal tüntették ki a legjobb klubvezetőket: Lupkovics Gellert (Leninvá- ros, Erőmű) kapta az arany; Laczkó László (Miskolc, postás) az ezüst és Neszádely Gyula (Kazincbarcika, műv. központ) a bronz fokozatú elismerést. És most visszautalunk a bevezetőben idézett levélre: bízunk a további találkozásokban ... Az év eddig eltelt időszakában több mint 2,5 millió forint értékű árut vásároltak fel a kistermelőktől, s ez az összeg több mint 10 százalékkal magasabb a megelőző évinél. Maguk a városi lakosok is szívesen vállalkoznak az ellátás biztosítására, hiszen mintegy 300 darab sertést vásárolt fel tőlük ebben az évben a barci- kai áfész. (u) betegeknek gyermekgyógyászati Intézményekbe, a fővárosi nagy kórházakba, s a megyei integrált egészségügyi intézményekbe telepítenek köny vtárat, illetve fejlesztik a meglevőket. Az állami és a szakszervezeti szervek együttesen fedezik a könyvtárak létesítésének és fenntartásának költségeit. A könyveket szabadpolcokon helyezik el, így a járó betegek maguk válogathatják ki, a fekvő betegeknek pedig az ágyhoz viszik az olvasnivalót. Szépasszony az első címszó a Magyar, Néprajzi Lexikon most megjelent 5., egyben a sorozatot lezáró kötetében, az utolsó meg a Zsu- zsanjta-játékok magyarázata a 644. oldalon. Erről a kötetről, meg más, az Akadémiai Kiadó gondozásában most megjelent művekről volt szó a Magyar Tudományos Akadémia Tudósklubjában tartott találkozón, illetve könyvbemutatón, amelyen a kiadó vezetői, valamint a tudományos könyveken munkálkodó tudósok tájékoztatták az újságírókat és válaszoltak a kérdésekre. * Bernáth György, az Akadémiai Kiadó igazgatója arról szólt, hogy a téli könyvvásárra országosan megjelent és igen dús termésen belül is jelentős a kiadó néhány kötete. Elsősorban a Magyar Néprajzi Lexikon — amelyről lentebb bővebben szólunk —, de érdemes felfigyelni az Arany János ösz- szes művei sorozatban most megjelent kötetre, amely — Sáfrán Györgyi sajtó alá rendezésében — az 1852 és 1856 közötti évekből a költő nagykőrösi tanári korszakának 521 levelét adja közre. Ez az időszak Arany egyik legtermékenyebb alkotói korszakát jelenti. Bizonyára sokan figyelnek fel Brencsán János Új orvosi szótárára. Kiemelkedő hely illeti meg napjaink könyvkiadásában A Kner Nyomda, kiadványainak tükrében című, Lévay Botondné és Haiman György összeállításában készült kétkötetes művet, amely nemcsak a híres nyomda történetét mutatja be, hanem legjellemzőbb, mintegy másfél ezer kiadványának leírását, a vállalkozás nyomdai és művészeti tükrét is. Végül megemlítendő az Architektúra-sorozatban megjelent. Bonta János szerkesztette Skidmore, Owings and Merrill, a SOM-cég építészeti kutató-tervező munkáját ismertető kötet. A könyvbemutatón a legtöbb szó — természetesen — a Magyar Néprajzi Lexikon most megjelent 5. kötetéről esett. Erről a kötet alkotói közül Bodrogi Tibor, Kriza Ildikó és Kosa László tartott bevezető előadást. E sorozatot főszerkesztőként még Ortutay Gyula jegyzi, ő indította el hajdan és lényegileg még halála előtt együtt állt a teljes anyag. Ez az ötkötetes lexikon néprajztudományunk eddig legjelentősebb kiadványa. Az öt kötet mintegy tízezer szócikket tartalmaz, képanyaga hatezer illusztrációt foglal magába, előkészítésén 99 tudós és kutató munkálkodott. E lexikon része a magyar néprajztudomány egy nagyobb és a későbbiekben kiteljesedő vállalkozásának, amely majdan egészében a magyarság néprajzának szintézisét kívánja nyújtani. Az eddigi köteteket a szakma' és a nagyközönség is nagy elismeréssel fogadta, igen jó a külföldi visszhang is, és a nemzetközi érdeklődés alapján várható a későbbiekben egy rövidített idegen nyelvű kiadás is. Utoljára ötven évvel ezelőtt jelent meg A Magyarság Néprajza című tudományos munka, azóta viszont olyan gazdasági, tudományos, társadalmi . változások jöttek létre — például a parasztság és a bérmunkásság kapcsolatában —, amelyek gyökeresen megváltáztatták a társadalmi hátteret. A Magyar Néprajzi Lexikon, amelynek anyaga mintegy tíz évvel ezelőtt zárul, tükrözi ezeket a változásokat, az utolsó tíz esztendő felgyorsult ütemű változásait és érintőlegesen feltünteti, s egészében véve a mát mutatja be. Különös jelentőséget ad — többek között — a lexikonnak a néprajznak a tudatformálásban napjainkban betöltött szerepe, s ehhez kapcsolódva az a körülmény, hogy néprajzzal, helytörténettel amatőr alapon is igen sokan foglalkoznak; ezeknek is igen nagy segítség a Magyar Néprajzi Lexikon, amelynek szócikkeit szépirodalomhoz hasonló érdeklődéssel lehet olvasni. * Röviden a cikkünk címében említett két címszóról: a szépasszony a magyar népi hitvilág ambivalens, hol jó, hol rosszindulatú természetféletti lénye, aki a boszorkány, illetve a tündér bizonyos vonásaival egyaránt rendelkezik; a Zsu- zsanna-játék pedig több- szereplős, bibliai tárgyú dra- matikus játék, népi misztériumjáték, amely az ótesta- mentumi történetet adja elő népi felfogásban. (bn»l A tejfelszívódási zavar vizsgálata Mezőkövesden 'fa. Egészségügyi Világszervezet megbízásából G. Flatz, a hannoveri egyetem Orvosgenetikai Intézetének igazgatója és munka- csoportja felméri a különböző országokban a felnőttlakosság tej-, pontosabban tejcukor- felszívódási zavarának előfordulását. Kiderült, hogy az európai országok lakosságától eltérően, a többi kontinensen a felnőttek csak kivételesen képesek a tejcukor emésztésére. Emiatt tejivás után hasi kellemetlenségek: feszülés, bélgázképződés, hasmenés etb. jelentkezhet. A tej a népláplálkozás egyik legfontosabb összetevője, így a tej- emésztésre képtelenek arányának ismerete közegészségügyileg fontos kérdés. Az 1982 februárjában 500 budapesti felnőttnél elvégzett vizsgálat meglepő eredménnyel zárult: szemben az európai országokra jellemző 2— 12%-os értékkel, a budapestiek 36%-a volt képtelen a tejcukor elbontására, és így a tej emésztésére. Mindez részben magyarázatát adhatja a tej nyugati országokétól elmaradó hazai népszerűségének. Ugyanakkor ez bizonyítéka lehet az európai eredetű magyarság „keleti” népekkel történő jelentős keveredésének, mivel a keleti emberfajta génjei fokozottan találhatók meg népességünkben. 33 feltételezés igazolása érdekében olyan népcsoport további vizsgálata látszott szükségesnek, amelynek eredetében — történelmi, néprajzi és embertani adatok alapján — a kapcsolat különösen szorosnak tűnika keleti népekkel. Ilyenek lehetnek a matyók. Így a nemzetközi kutatást kiterjesztettük a matyók vizsgálatára is. A Matyók Népművészeti és Háziipari Szövetkezete dolgozói körében 1982. november 16-án és 17-én került sor a vizsgálatra. Száznyolcvanhét asszony (a férfiak úgy látszik, megriadtak a feladattól) vállalkozott arra, hogy a tejcukoroldat megivása után háromszor lélegzetmintát adjanak, amelyből Hannoverben történik a hidrogéntartalom meghatározása. (Ha valakiben hiányzik a tejcukor-bontó enzim, akkor a tejcukor eljut a vastagbélbe, ahol a bélbaktériumok hatására hidrogén keletkezik belőle. Ez azután a lélegzet útján távozik. A módszert az űrhajósok orvosi vizsgálata során dolgozták ki.) A vizsgálat megszervezése dr. Kondás Erzsébet nevéhez fűződik. A szövetkezet vezetőségének, különösen Polik Mihályné elnöknek és Lukács Istvánná munkavédelmi felelősnek külön köszönjük, hogy a nemzetközi vizsgálatnak otthont adtak és munkánkat segítették. A kutatómunka eredményéről a későbbiekben tájékoztatást adunk. Dr. Czeizel Endre orvosgenetikus Ténagy József