Észak-Magyarország, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-12 / 292. szám

1982. december 12., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Á versenyképesség kei Az Avas tetején A világgazdasági válto­zásokhoz és a világpia­ci helyzethez való ru­galmas alkalmazkodás lelveti a hosszabb távú és a folya­matos, a mindenkori helyzet­hez igazított prognózisok ké­szítésének jelentőségét. Ez egyben alapul szolgálhat a hosszabb távú fejlesztési stra­tégiák és technológiai színvo­nal fejlesztését célzó koncep­ciók kialakításához. Ettől nem elválasztható, hogy Is­merni kell a piaci partnerek helyzetét és a piaci pozíciók alakulását. Az ipari miniszter — a nemzetközi versenyképesség fokozása érdekében — a múlt év végén felszólította a tárca felügyelete alá tartozó válla­latokat, és kutató-fejlesztő in­tézeteket, hogy végezzenek nemzetközi összehasonlítást. Milyen területeket ölelt fel az elvégzendő munka? Első­rendű szempontként jelölte meg a tárca vezetője, hogy a vállalatok hasonlítsák össze termékeik és technológiájuk meghatározó műszaki és mi­nőségi paramétereit a fejlett ipari országok hasonló termé­keivel és technológiájával. Egy további szempont: milyen eltérés tapasztalható a hazai és a külföldi élőmunka ter­melékenysége között, mi idéz­te elő a különbséget, s milyen intézkedéseket foganatosíta­nak a vállalatok a hátrány csökkentése érdekében. Meg kellett vizsgálni továbbá azt is, milyen a termékek külpia­ci árszínvonala, különös te­kintettel a nem rubelelszá­molású exportban elért árak­nak a konkurrenciához viszo. nyitott alakulására. A miniszter felhívta a vál­lalati vezetők figyelmét hogy a nemzetközi összehasonlítást termelési, technológiai, piaci és gazdálkodási sajátosságaik­nak megfelelően folytassák, a szükséges információkat rendszeresen gyűjtsék, doku­mentálják, értékeljék és ele­mezzék. Ezt követően pedig határozzák meg mindazokat a feladatokat, amelyeknek vég­rehajtásával csökkenthető, illetve megszüntethető a nem­zetközi élenjáró szinthez vi­szonyított elmaradás. S bár a vállalatok jól tudták, hogy tevékenységüket a miniszté­rium rendszeresen ellenőrzi, illetve a végzett munkát ér­tékeli a vállalatok egy ré­sze nem ismerte fel a nemzet­közi összehasonlító munka jelentőségét, nem érzékelték kellőképpen az ily módon fel­tárható pontenciális lehetősé­geket. Erre való tekintettel az érintett gazdálkodó egysége­ket a tárca illetékes vezető­je felszólította a hiányos elemzések kiegészítésére, ami meghozta a kívánt ered­ményt. Néhány megyei példa a nemzetközi összehasonlítási tevékenységről és annak eredményéről. Vegyük első­nek a kohászatot. A minisz­térium vezetése úgy ítéli meg. hogy mind a Lenin Kohásza­ti Művek, mind pedig az Óz­di Kohászati Üzemek helye­sen értelmezi a hatékonyság elemzésével és a nemzetközi összehasonlítással kapcsola­tos tennivalókat, közösen is igyekeztek ezt a munkát el­végezni. Ennek során feltár­ták a termékek és technoló­giák hazai és nemzetközi szintje közötti különbsége­ket, s azok okait. Megállapí­tották például, hogy kereske­delmi és különleges célú fel- használásra készült acél*- gyártmányaik — többek kö­zött a hegesztőhuzalok, jól forgácsolható acélok, idő­járásálló acélok — minő­sége nemzetközi szinten is megfelelő. Ezzel szemben a mikroötvözésű acélok minő­sége és a profiltermékek mé­rettűrése nem kielégítő, mert elavult hengersorokon törté­nik a gyártásuk. A megálla­pítások olyan elképzelések kialakításához vezették a vál­lalatokat, hogy nem a megle­vő kapacitások bővítésére, hanem sokkal inkább az anyag- és energiafelhasználás, a termékek önköltségének csökkentésére, a termékszer­kezet korszerűsítésére, s a technológia fejlesztésére van szükség. Ugyanis mindkét vállalatnál magas még példá­ul a fűtőanyag-felhasználás, amely mintegy 60—70 száza­lékkal meghaladja a fejlett tőkés vállalatok által elért szintet. Az összehasonlítást jó szín­vonalon végezte el a Diósgyő­ri Gépgyár is. Egy jellemző példa. A közepes technikai színvonalat jelentő huzalhú­zó gépek tőkés piaci ára csak 37—57 százaléka a konkur- rens cégek árainak. Ha azon­ban a minőség javítása cél­jából a hazai vagy szocialis­ta relációból származó villa­mos vezérlés helyett tőkés pi­acról beszerzett vezérlést ajánl a vállalat, ebben az eset. ben a mintegy 50 százalék­kal magasabb ár versenykép­telenné teszi a terméket. Ezt a gondot a versenyképes mi­nőségű elektromos berende­zések hazai előállítása oldaná meg. További borsodi példa. Az Északmagyarországi Vegyi­művekben arra a következte­tésre jutottak, hogy a tőkés vállalatok adatainak tartalmi bizonytalanságai ellenére a feltárt gazdasági mutatók he­lyesen jelzik helyüket a vi­lágban. Az ÉMV esetében jel­lemző, hogy a vállalat élő­munka-termelékenysége csak negyede a fejlett tőkés szín­vonalnak, az eszközhatékony­sága viszont jobb. Az elem­zés rávilágít arra is, hogy né­hány mutató értékelésénél óvatosnak kell lenni, ugyan­is a jónak tartott eszlcözhaté- konyság nem az eszközökkel való magas színvonalú gaz­dálkodás eredménye, hanem az alacsony eszközérték ha­tása, s a technikai ellátottsá­gunk elmaradását mutat­ja. Hasonló óvatosságra int a készletértékre jutó árbevé­tel megítélése is, mivel a kész­letek összetevői igen eltérő arányokat mutatnak a hazai és a tőkés viszonyok között. Az ÉMV vizsgálata szerint az alapanyag és késztermék ará­nya külföldön 1:3, míg ná­lunk 3:1. Nagy különbségek. A fenti példák — bár a fel­sorolás korántsem teljes — arról tanúskodnak, hogy a vállalatok többsége megér­tette a nemzetközi összeha­sonlító munka jelentőségét és ez a tevékenység mindinkább felfedezhető a napi gyakor­lati munkában. Az is kétség­telen, hogy még csupán a kezdetnél tartunk ebben a te­vékenységben. Az eddiginél gyorsabb, komplexebb és az összehasonlítás egyes terüle­tein tartalmasabb munka szükséges ahhoz, hogy a ver­senyképességünk fokozásá­hoz a jövőben az iparvállala­tok nagyobb mértékben já­ruljanak hozzá. z elvégzett elemzések ar­ra is fényt derítettek, hogy még jelentős hasz­nosítható tartalékokkal szá­molhatunk a szervezettség javításában. Ezt bizonyítja, hogy például az elmúlt öt év­ben az iparban lekötött álló­eszközök bruttó értéke 45 százalékkal emelkedett, addig az élőmunka termelékenysé­ge csak 30 százalékkal nőtt. A jövőben tehát — a szűkö­sebb fejlesztési lehetőségek miatt — nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk a meg­levő termelési tartalékaink hasznosításának. L. U A A korábbiaktól eltérően ma már a lakásokkal egy időben épitik meg a szolgáltató létesítményeket. Képünk Miskolcon, az avasi la­kótelep épitkezésén készült, ahol a BÁÉV szakemberei már a har­madik ütemben, a domb tetején dolgoznak. A BVFS-elemekből a későbbiekben egy kereskedelmi létesítmény alakul majd ki. Fotó: Laczó József Űjbó! törik a földeket r m mM ük „A kurityáni asszonyokat mindenkor mozgósítani le­het. Ha tudják, hogy hasznos ügyet szolgálnak, mindig ké­szek a társadalmi munkára. Az edelényi járás nőket fog­lalkoztató üzemei elé példa­ként kell állítanunk a Ka­zincbarcikai Habselyem Kö­töttárugyár kurityáni telepé­nek dolgozóit, akik munka­morálból évek óta jelesen vizsgáznak.” A kurityáni üzemben dol­gozók munkáját a járási hi­vatal elnöke jellemezte így. Az „ajánlólevélről” nem tet­tünk említést Csillik Sándor telepvezetőnek, aki a kezdet­től együtt él az üzem gond­jaival. örömeivel. — Két éve neveztek ki te. lep vezetőnek — mondja, — 1968-től, az üzem indulása óta itt dolgozom. Műszerész­ként kezdtem, majd csoport­vezető leltem. Később kine­veztek termelési csoportveze, tőneK, majd pedig telepveze­tőnek. A fokozatosság jó iskolá­nak bizonyult, Csillik Sándor munkáját nemrégiben kitün. tetéssel is elismerték. O azon­ban elhárítja a gratulációkat, úgy véli: kitüntetésében nagy részük van az itt dolgozók­nak. A vezető talpraesettségét, jó szervezőkészségét viszont annál inkább dicséri Török .lános, a Kazincbarcikai Hab­selyem Kötöttárugyár igazga. Speciális pépeken - kifogástalan miniséi tója, akivel szintén találkoz­hattunk ottjártunkkor. Eleget teszünk a telepvezető kérésének — szóljon tehát a fáma az itt dolgozó asszonyok, bányászfeleségek munkájá- . ról I — Telepünkön ezertizenha. tan dolgoznak, közülük 270- en gyermekgondozási segé­lyen vannak — mondja Csil. lile Sándor. — Több mint húsz községből járnak be dolgozni ide. Éppen ezért a mindenna­pos termelési gondok mellett kötelességünk volt az asszo­nyok családi problémáit is felvállalnunk. A vállalat fej­lesztési alapjából évek óta tá­mogatjuk a községi tanácso­kat, igyekszünk hozzájárulni a gyermekintézmények létesí­téséhez, bővítéséhez. Évente két alkalommal kommunista műszakot is szervezünk, ame­lyek keresetét a szocialista brigádok szintén a gyermek- intézmények patronálására ajánlják fel. — Milyen termelési felada­tokkal kell megbirkózniuk a kurityáni munkásnőknek? — Évente 4,5 millió darab árut kell gyártanunk. Az itt­honi kereskedelem számára különböző női fehérneműket varrunk. Ezen kívül exportra is dolgozunk. A Szovjetunió­ba például tér. Idén 250 ez»r darab blúzt, hálógamitúrát, illetve köntöst szállítunk. Ke­veset termékeinkből a tőkés piacon is értékesítünk. A tő­kés partnerek kombinét, há­lóinget és pizsamát vásárol­nak tőlünk. — Milyen alapanyagokkal dolgoznak? Igazodunk a divathoz. Je­lenleg a természetes hatású alapanyagokból varrott ruhá­zati cikkeket keresik — mind a hazai, mind pedig a kül­földi vásárlók. Pamuthatású, kevert kelmékre lenne szük­ségünk. Sajnos, kevés az ilyenfajta hazai alapanyag... — Mi valósult meg eddig az ez évi elképzelésekből? — A szállítási határidőket sikerült betartanunk, annak ellenére, hogy rendkívül sok­fajta terméket készítettünk. A kereskedelem jó ellátása érdekében az idén gyakran kényszerültünk termékvál­tásra. Szerencsére rutinosak már az itteni munkásnők, számukra nem okozott gon­dot a sokféle ruházati cikk gyártása. A kisszériás gyár­tás számos üzem. és munka- szervezési intézkedést köve­telt. Nemrégiben bevezettük az úgynevezett 3M-mód8zert. Ezenkívül nagr figyelmet fordítunk a szakemberek kép­zésére. Érettségizett, nagy gyakorlattal rendelkező ruha­ipari szakmunkásaink van­nak. Üzemünkből most is töb­ben tanulnak ruhaipari tech­nikusnak, illetve üzemmér­nöknek. Dolgozóink fegyel­mezettek, jóllehet többnyire első munkahelyesek. A mun­kássá válás nálunk mégsem okozott gondot. A vidéken létesített üze­mekben gyakori panasz: ré­gi, a fővárosban már leselej­tezett gépeken kell meglehe­tősen magas normát teljesí­teni. — Kurityánban milyen a műszaki készenlét? — Nem panaszkodhatunk — mondja a telepvezető. — Korszerű, gyorsjáratú ipari varrógépek állnak rendelke­zésünkre. A speciális munká­hoz a vállalat biztosítja a szükséges termelőberendezé­seket. Az idén is kaptunk hu. szonöt speciális japán varró­gépet. A beruházás hasznát a jobb minőség szavatolja. Dolgozóink képesek a ruha­ipari átlagtól jobb minőséget produkálni: az idén terméke­ink 97 százaléka első osztá­lyú minősítést érdemelt. — dév*W ­Akárhogy nézzük is, járási elsőnek lenni búzatermesztés­ben, mindenképpen dicsőség. Még akkor is, ha csak pár kilo. grammal előzték meg a máso­dik helyezett borsodsziráki termelőszövetkezetet, A több mint öttonnás hozam, ame­lyet a múcsonyi Üj Élet Ter­melőszövetkezetben betakarí­tottak, így lett nemcsak a szövetkezet, hanem az edelé- nyi járás legjobb eredménye. És ez a kitűnő eredmény — szokványos kérdésként — biztos kötelez, a még jobbra, a még kiválóbbra? Ám, hiá­ba vár az újságíró helyeslő bólintást, fogadkozó igent, Zs. Nagy Sándor elnökhelyet­tes homlokegyenesen mást válaszolt: — Ebből nem szabad hiú­sági kérdést csinálni. A nagy hozam csak pillanatnyi álla­pot, sokszor a szerencse kö­vetkezménye. Kis szövetkezet vagyunk, búzát például csak közel háromszáz hektáron termelünk, amely vetésterület máshol, egy alföldi gazdaság­ban csak egyetlen nagy táb­la. Mivel a kenyérgabona te­rülete kicsi, nagy odafigye­léssel még a kedvezőtlenebb adottságaink ellenére is jól tudjuk termelni. Mint idén! De például éppen Borsodszi- rák, pontosan nem tudom, de sokkalta nagyobb területen termelt búzát, így járási má­sodik helyének csak névlege­sen van jelentősége. Ha a ter­més mennyiségét nézzük, messzi ők az elsők. És mivel nagyobb a területük, nagyob­bak a nehézségeik is. Éppen ezért ebben a versenyben, ha a mindenároni termésfoko­zást tartanánk csak szem előtt, mi lennénk a vesztesek. Ezért döntöttünk úgy, hogy a jövedelemközpontúság érde­kében még csökkentjük is hozamainkat! A mondat hatásosra sikere­dett, mert első hallásra meg­lehetősen értelmetlen. Ha csökkentik a termésátlagot, nemcsak a búza árbevételé­től esnek el, hanem attól a hatszázezer forintos prémi­umtól is, amelyet éppen a többlettermésért fizet a szö­vetkezetnek az állam. A költ­ségek mérséklése sem kép­zelhető el így, mert éppen a rekordhozam csökkentette a ráfordítás arányát. Markovics Ferenc a növénytermesztés ágazatvezetője elekor moso­ly odott el: — A döntés ésszerűtlennek tűnik, de mégsem az. Ugyan­is az elkövetkező években, bár a hozamaink csökkenni fognak, az össztermés nő. Ezt úgy tudjuk elérni, hogy a ter­mesztésből évekkel ezelőtt kivont területeinket újból fel­törjük, s a szántóföldi nö­vénytermesztés szolgálatába állítjuk. Magyarán: a dom­bos, gyenge termőképességű • határrészeken is búzát ve­tünk. Ennek oka egyszerű: az új ösztönzőrendszer lehetősé­geit kihasználva, ahol har­mincmázsás hektáronkénti kenyérgabona-termésre lehet > számolni, oda a búza magja kerül. Természetesen a szö­vetkezet átlaga így csökken, de árbevétele, s nyeresége — éppen a többlettermés javára írandóan — jelentősen nőni fog. Múcsonyban nem titkolják; a gazdálkodás egyetlen fel­adataként a jövedelmezőséget jelölték meg. Minden álsze­mérem nélkül kimondják: azt termesztik, amit az állam je­lenleg a legjobban dotál, tá­mogat. Ennek az elképzelés­nek „esett áldozatul” a szán­tóföldi kertészet. Az elnökhe­lyettes : — Munkaerő híján már idén is 25 hektárra kellett területét csökkentenünk. A következők között választhat­tunk. Vagy előteremtünk va­lahonnan kétmillió forintot, s megpróbáljuk folyamatait — elég gyengén — gépesíteni, vagy felszámoljuk az egészet. Mivel legjobb évünkben, ami­kor 65 hektáron termesztet­tünk zöldséget, káposztafélé­ket, akkor is csak százezer fo­rint hasznunk volt az ágaza­ton, könnyű kiszámolni, hogy a ráfordítás legalább tíz év alatt térülne meg. Ez luxus, tk?pn hasonló beruházási KGST-bizotisíg ”0 r isse Szombaton hazaérkezett az a küldöttség, amely Pullai Árpád közlekedés- és posta- ügyi miniszter vezetésével Ulánbátorban részt vett a KGST közlekedési együttmű­ködési állandó bizottsá­gának december 8—10. x kö­zött tartott 67. ülésszakán. A tagországok küldöttségei a háromnapos tanácskozáson áttekintették a közlekedési célprogram végrehajtásának helyzetét, a nemzetközi szál­lítási feladatok teljesítésével kapcsolatos feladatokat. A tagországok közlekedési mi­niszterei javaslatokat fogad­tak el a közlekedés terén megvalósuló műszaki-tudo­mányos együttműködés kor­szerűsítésére. összeggel kialakított melléted üzemág egy év alatt bőven visszatermeli ugyanezt a pénzt­Hogy a jövedelem, mármint a hatékony termelés kiala­kítása, s állandó biztosítása nem egyszerű feladat, — ne­hezebb gazdasági helyzetünk­ben — arra kíméletlen példa a tehenészetük esete. Három évvel ezelőtt megszorult a szövetkezet, és a nyereséges mérleg érdekében száz vem­hes üszőt el kellett adni. Ezzel saját utánpótlását veszélyez­tette, hiszen az állomány se­lejtezése elmaradt! Az ered­mény: a 4208 literes terme­lési szintről, (ennyi tejet fej­tek egy tehéntől), visszaestek 3900 literre. Csak idén sikerült megint elérni 4400 literes tej­termeléssel, hogy a hozamfo­kozás érdekében adott prémiu­mot, a közel egymillió forin­tot megkapják. A visszaesés, a fejlődés megtorpanása sok­ba került, hiszen az elveszte­getett milliókat már nem le­het visszaszerezni. De min­denesetre a jelen eredményei már biztatóak, amelyet ki is emelt az elnökhelyettes: — Nemcsak a tejtermelés­ben, hanem — az ösztönző­rendszerre támaszkodva — a hizlalásban is felmutathatunk jó eredményeket. Sok év után először háromszáz borjút hiz­laltunk fel végsúlyig, hiszen a kilogrammonkénti hatfo­rintos állami támogatás a mi adottságaink ellenére is nye­reségessé teszi az ágazatot. Állattenyésztésünk ezért min­denképpen jövedelemmel zár. Ám a rosszabb adottságok egy kedvezőtlenebb időjárá­sú évben meghatározói lehet­nének a gazdálkodás eredmé­nyének. Nem véletlenül épí­tettek ki jelentős árbevételű ágazatot a fővárosban. Az elnökhelyettes: — Ahonnan lassan kiszoru­lunk. Változnak az idők, így változnak a lehetőségek is. Ami a mi esetünkben azt je­lenti, hogy az ipari, szolgálta­tó ágazataink jövedelme 7—10 százalékot csökkent. Nem hi­szünk a csodákban. Ha a mel­léküzemágakból származó nyereség arányát fenn akar­juk tartani, akkor sürgősen ki kell vonulnunk a főváros­ból, s itthon, a községben kell valamilyen tevékenységet ki­alakítanunk. A termelési adó terhére azért valósítanak meg egy há­rommillió forintos fejlesztést Már átalakítottak azt a két vasvázas színt, amelyben a közeljövőben 24 dolgozónak biztosíthatnak különböző vas­ipari munkákat. Mert a gaz­dálkodás minden kedvező je­le ellenére, Múcsonyban azt tartják, ha az idei hatmillió forintos nyereséget fokozni akarják, ahhoz még bőven van tennivaló. r-kánná»—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents