Észak-Magyarország, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-09 / 289. szám

1982. december 9., csütörtök ÉSZAK - MAG YASORSZAG S Ózdi Kohászati Üzemek Takács István átveszi a kitüntetést A Hild János-oklevél és -emlékérem (Folytatás az 1. oldalról) életének egyre inkább köz­pontjává válik. Kazincbarci­kán a hatvanas évek végén készültek el az első házgyári épületek, amelyek azóta is egyik meghatározó elemét je­lentik a város építésének. A tanácselnök elismeréssel szólt a lakosság, a vállalatok, üzemek, intézmények dolgo­zóinak a városfejlesztésben tanúsított önzetlen, nagy ér­téket jelentő munkájáról. Nagyrészt ennek is köszönhe­tő, hogy a városfejlesztésben hasznosítani tudták a kedve­ző természeti és földrajzi adottságokat, s ma Kazinc­barcikán több mint egymillió négyzetméterre tehető a zöld 1 "ület nagysága. Szépek, gondozottak, virágosak a vá­ros parkjai, utcái, terei, lakó­házai és középületei. Mind­ezek alapján nyerte el Ka­zincbarcika eddig már tíz al­kalommal a Tiszta, virágos város címet. Az ötvenes évek hagyomány nélküli Kazinc­barcikájának ma már jól ér­zékelhető sajátosságai van­nak. A fejlődés során a vá­rosteremtésben kialakult lég­körben mindenki kibontakoz­tathatja alkotó képességeit a város javára, s ezen keresz­tül természetesen a nagyobb közösség, az egész társadalom boldogulására. A városépítés kezdete óta nemcsak a település formája változott meg gyökeresen, ha­nem az itt élő, a több száz te­lepülésről ideszármazott em­berek életmódja és szemléle­te is. A lakosok zöme Ka­zincbarcikán találkozott elő­ször a városi éle (formával és vált városi emberré, sokan közülük lelkes lokálpatrióták. — Sokan bábáskodtak a város születésénél és nem ke­vés azok száma sem, akik féltő gonddal kísérték fejlő­dését, ezrek és ezrek szorgos­kodtak szépítésén, csinosítá­sán. Az illetékes országos, megyei és helyi szerveken, a tervezőkön, beruházókon, ki­vitelezőkön kívül mindig je­lentős volt a vállalatok, üze­mek, intézmények dolgozói­nak. a város lakóinak szelle­mi és kétkezi munkája, ame­lyek nyomán új létesítmé­nyek épültek, vagy a megle­vők tovább gyarapodtak. Hosszú lenne felsorolni mind­azoknak a szerveknek, válla­latoknak, intézményeknek és személyeknek a nevét, akik­nek érdemeik vannak abban, hogy Kazincbarcika a fejlő­désben, a városteremtésben elért eredményeiért Hild Já- nos-emlékérmet kapott Ezért városunk történelmének e je­lentős eseménye alkalmából őszinte elismeréssel mondok köszönetét mindenkinek, aki hozzájárult sikereinkhez — mondotta beszéde befejező részében Takács István. Az ünnepi beszédet kőve­tően dr. Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter, a Magyar Urba­nisztikai Társaság elnöksége nevében köszöntötte a város lakóit, az ünnepi tanácsülés résztvevőit. Arról szólt, hogy a városok és a települések szerepe megnövekedett, ami egyben azt is jelenti, hogy lé­nyegesen nagyobbak a köve­telmények. Hangsúlyozta: egy település akkor válik, vagy válhat igazán várossá, ha van sajátos légköre, önálló arcu­lata, ha külsőségeiben is jól illeszkedik a környezetéhez, és fejlődése mentes a szélső­ségektől. Mint mondotta: le­het szerényen, de szépen, íz­lésesen is építkezni. Dicsére­tesnek tartotta, hogy a város terveinek, feladatainak vég­rehajtásában jelentős szere­pet vállalt a lakosság. Ez nemcsak azt jelenti, hogy új létesítményeket alkottak, ha­nem a már meglevőnek a megvédésére, karbantartásá­ra legalább ilyen nagy gon­dot fordítottak és fordítanak. A lakosság szereti, óvja, védi városát:, ami — többek között — abból is kitűnik, ahogyan élnek és beszélnek városuk­ról az itt élő emberek. A kitüntetésről szóló okle­velet és emlékérmet Takács István, a városi tanács elnö­ke vette át a minisztertől. Az ünnepi tanácsülés ez­után határozatot fogadott el, amely szerint a város fennál­lásának 30. évében, 1984-ben az épülő új városrészben ki­alakítandó tér Hald János ne­vét viselje. A határozat sze­rint a téten megvalósítandó parkban kell elhelyezni a Hild János-emlékérmet meg­örökítő alkotást. Az ünnepi tanácsülés szín­vonalas kultúrműsorral ért véget. Az olcsó a drága fi bejárók és a lakóhelyi kizélet Ülést tartott a HNF megyei elnöksége A Hazafias Népfront Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyei Elnöksége tegnap, Miskolcon megtartott ülésén a bejáró dolgozók helyzetéről, ezen belül a bejáróknak a lakó­hely közéletében való részvé­teléről tárgyalt. Részi vett az ülésen dr. Kovács Bála. a HNF Országos Tanácsának a titkára is. Az előterlesztett beszámolóhoz Szűcs Fercnc- né. az SZMT titkára mondott szóbeli kiegészítést. Amint az várható volt, a té­ma megvitatásában sokan kértek szót. Elhangzott, hogy a bejárók számának alaku­lásában a közeli jövőben lé­nyeges változás nem várható, jóllehet érezhető a lakóhely­hez közelebb eső munkahe­lyek fokozottabb vonzása. Sok szó esett a bejárók klubjai­nak munkájáról is, és többen annak a véleményüknek ad. tak hangot, h<)gy nem feltét­lenül a klubok számát kell emelni, inkább a meglevők tartalmi munkájára keli na­gyobb figyelmet fordítani. A társadalmi munka végzését általában a munkahelyeken veszik előbb észre és értékelik jobban, mint a lakóhelyen. Az arányos területfejlesztés se­gíthet a bejárók gondjainak rendezésében, ha lakóhelyük­höz közelebb találnak szak. májuknak megfelelő foglal­koztatást, vagy ha javulnak az utazási feltételek, stb. Számos jó kezdeményezés született eddig is a bejáró dolgozók körülményeinek ja­vítására, arra, hogy fokozot­tabban bevonják őket a lakó­helyi közéleti munkába, de ezek a kezdeményezések nem mindig fejlődtek az igények, nek megfelelően, vagy ép­pen elhalványultak. Az eddiginél jobban koor­dinált tevékenységre lenne szükség ahhoz, hogy a bejárók aktívabban részt vegyenek la­kóhelyük életének alakításá­ban is. Az ülésen ezt követő­en Bogsóin Gyula, a HNF me­gyei munkatársa, a népfront információs rendszeréről szá­molt be az elnökség előtt. Vásárolunk egy cipőt, mondjuk, 600 forintért. Eltart egy fél évig ... vesszük a kö­vetkezőt, újabb hatszázért... az is kibírja öt-hat hóna­pig ... újat veszünk ... és ez így megy tovább. De ha ve­szünk egy ezerforintos ci­pőt, megvan az esélyünk rá, hogy még két év múlva is cipő az a cipő. Sorolhatnám még a példákat kilencven fo­rintos inggel, ami két mosás után szétmállik, kifakul, fil­léres lakattal, ami bicskával nyitható, vagy a leosztályo­zott építőanyaggal, ami nem szigetel... Sokszor az olcsóbb a drá­ga. És ha már kisebb tételeknél így van, bizonyítható ez a százezres, milliós nagyságren­deknél. Mert drága az az alacsony önköltségű gép, mű­szer, berendezés, amire alig. alig akad hazai vevő, a kül­földi piacra pedig el sem me. rik küldeni. Holott ezek az el­adhatatlan, vagy rossz piacú áruk is pénzbe kerülnek. Na­gyobb ráfordítással, több pénzzel jobb is előállítható, amiért esetenként nemcsak forintot, hanem az ország szá. mára ma nélkülözhetetlen va­lutát is kaphatunk. Itt is drá­ga az olcsó, És sokba kerül az alacsony szakértelem, az ezzel járó sok bújtatott állás, az az állapot, amikor esetleg az átlagosnál magasabb fizetéssel kellene honorálni egy-egy nagy szel­lemi kapacitású szakembert, a sok kis kaliberű megtűrése helyett, akik produktivitása együttesen sem adja ki az egyetlen, alkotó fantáziájú, de kívülrekesztett emberét. Minőség! Minőség! Ismé­telgetjük egyre gyakrabban, és tudjuk, hogy ez nemcsak szakmai, hanem gazdasági kérdés is. Tudjuk, hogy a min­den másnál finomabb rrta- gyar alma nem vetekedhet a szépen csomagolt, savanyúbb fajtákkal a nyugati piacokon, de tudjuk azt is, hogy pél­dául az Ikarus-autóbuszokat csak akkor veszik meg, ha adjuk hozzá a szervizhálóza­tot is. Tehát tudjuk, hogy az olcsóbb sokszor drágább. Hogy ehhez pénz kell? Ter­mészetes! És lassan megta­nuljuk, hogy ahogy nem kell félévenként új cipőt venni, ha jól osztjuk be a családi kasz- szát, megtanuljuk talán azt is, hogy a nagyobb kasszával; a vállalatival, a népgazdasági­val is okosabban bánjunk. — sxendrei — Az Özdi Kohászati Üze­mek szakszervezeti bizottsá­gának nőbizottsága sok mun­kát vállal fel a nőpolitikái határozat megvalósítása ér­dekében. Ebben a gyárban a nőkkel való törődés a po­litikai, gazdasági és társa­dalmi vezetők munkájában évek óta jelentős helyet fog­lalt el, már a nőpolitikái ha­tározatot megelőző időszak­ban is elősegítették, hogy a munkát vállaló nők gyorsan beleilleszkedjenek a közössé­gekbe, fejlődjenek szakmailag és politikailag egyaránt. A nőpolitikái határozat megje­lenése óta ez a munka újabb lendületet kapott. Az Ózdi Kohászati Üzemekben több mint 3 ezer nő dolgozik. Többségük fizikai munka­körben tevékenykedik. Kevés kivétellel, valamennyi nődol­gozó brigádtag. A női szo­cialista brigádok közül az el­múlt évben két brigád érde­melte ki a vállalat kiváló, bri­gádja címet. Különös gondot fordítanak a gyárban az MSZMP XII. kongresszusa határozatának teljesítésére, és a munkaver­seny különböző formáiban ott találni a nőket, eredmé­nyes teljesítéseikkel egye­temben. Bizonyítják, hogy az ÓKÜ-ben tevékenykedő nők nemcsak egyetértenek a párt politikájával, hanem aktív, cselekvő részesei is a szocia­lista társadalom építésének. Nagy felelősséget vállalnak a társadalomért, a családért. Az OKÜ szakszervezeti nő­bizottsága eredményesen, hathatósan működik, képv#2 seli és védi közel 3 ezer nS érdekeit. Sok nődolgozó részt vesz a szakmai képzésben; Nagyon jól működik még ma is Ózdon a nők akadémiája; amely szélesíti általános é* politikai műveltségüket. A nők érdekképviseletében ér­dekes, új fórum működik, a* üzemi nőfórum. Az utóbbi két évben minifórumokat is tartanak, egyrészt a nagjr női létszámra, másrészt a nem azonos szakmában tevé­kenykedőkre való tekintet­tel. Szépen működik a ,,gó-' lyaüzem”. A nődolgozók szí­vesen mennek terhességük) időszakában erre a területre dolgozni, mert hasznos fog­lalkoztatásuk mellett átlagos munkabért kapnak. Rendsze­resen találkoznak a gyesen tartózkodókkal, a nyugdíja­sokkal, az anyagi segítség sem hiányzik, gyorsan tudo­mást szereznek, hol van szükség szociális segélyre, és a nagycsaládosok, támogatá­sa állandó folyamat. Az ÓKÜ-ben közel 1200 nagy- családos és gyermekét egye­dül nevelő szülő van, akiről gondoskodnak. Nagy érdeme az ózdi szak- szervezeti nőbizottságnak, hogy megyénkben és talán országosan is elsőként kezd­tek foglalkozni a veszélyez­tetett környezetben élő gyer­mekekkel. Fő feladatuknak tekintik a megelőző tevékeny­séget. Környezettanulmányt készítenek. A veszélyeztetet* gyermekeket állami gondo­zásba veszik. B. L Jelentős a fogyasztási szö­vetkezetek részesedése a la­kossági áruellátásban. A SZÖVOSZ égisze alatt 1856 gazdasági szervezet műkö­dik. Tevékenységük termelé­si értéke az idén eléri a 200 milliárd forintot. Bevé­teleik többsége a kereskede­lemből és a szolgáltatásból származik, de jelentősen fej­lődik az ipari tevékenység is. A szövetkezetek töreked»: nek tevékenységi körük bő­vítésére. Az idén 70 új ipari üzem kezdte meg működé­sét. Többségük élehratszep- ipari kisüzem. Több édesipa­ri kisüzemben is megkezd-: lék a termelést. Űj egységeid vállalkoznak hulladékok fej- használására, kimustrált autók bontására, el öregedet! fóliák hasznosítására. DstfaetaiEsrpi berendezés A tervek szerint a napok­ban kezdik meg az Ózdi Ko­hászati Üzemek acélmű gyár. egységében annak az üstme­tallurgiai berendezésnek a hidegpróbázását, melyet 34 millió forint beruházási ősz- szegből valósítottak meg. A minőségi tomegacélok gyár­tására alkalmas új termelő* egység a svéd Scandinavian Lancors-céggel kötött szerző, dés alapján került Ózdra. A sikeres hidegpróbázások után az új esztendő első napjaira tervezik az első adagok le­gyártását, majd a folyamatos termelés beindítását. Miniséi tartósság, esztétika (Folytatás az 1. oldatról) Előadást dr. Berzsenyi Fe­renc, az Állatforgalmi és Hús­ipari Tröszt vezérigazgató­helyettese tartott. Elmondot­ta, hogy az V. és a VI. ötéves terv idején számos beruhá­zással követték a hazai állat- tenyésztés fejlődését. Miskol­con, Gyulán, Kapos vái-on épültek húsipari üzemek, Ba­ján és Szekszárdon is épül­nek, valamint jó néhány vá­rosban hajtanak végre re­konstrukciókat, más helyeken exportbővítő beruházásokon dolgoznak — tehát az ipari bázis megfelel az exportelő­irányzatoknak. Emögött el­maradt a hazai csomagolás- technika, s ez nem kis gondja a húsiparnak, hiszen termé­keinek 45 százalékát „export- csomagolásban” értékesíti, és a termékek 30 százaléka bel­földön is megköveteli a jó minőségű csomagolást; mely­nek célja a minőség megóvá­sa, az eltarthatóság és az esz­tétikum. Na gyesi szép látványt nyúj­tott a konferencia idejére megrendezett kiállítás. ízlé­ses, sót szép anyagokba cso­magolva egészen másként ha­tottak az ismert és még álta­lunk ismeretlen, kísérleti gyártás alatt álló húsipari ké­szítmények és a mellettük sorakozó tejtermékek is. Nem lehet annyira takarékos egy háziasszony — külföldön és itthon sem —, hogy ne ál­dozna néhány fillérrel többet a szebb áruért, főleg azért az áruért, amelyről tudja, hogy a csomagolás nem csupán az esztétikumot, hanem a jó mi­nőséget is garantálja. A vezérigazgató-helyettes előadását követően az együtt­működési szerződés aláírásá­ra került sor. Faludi Endre, az AHT vezérigazgatóia. Hu­szár Andor, a Tiszai Vegyi Kombinát vezérigazgatója és Ssendrői Lóránt, a Magyar Alumíniumipari Tröszt ve­zérigazgató-helyettese szövet­kezett az importot helyette­sítő, jó minőségű hazai cso­magolóanyagok előteremtése érdekében.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents