Észak-Magyarország, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-04 / 285. szám
\ ÉSZ AK-MAGYAROK SZAG 4 —«——— ■— — ■ ————■———— 1982. december 4., szombat A sárospataki vb-ülés napirendjén A város rangjához méltó közművelődés Tartalom: festmények, szobrok, grafikák, textilek mms :ijntm&ti A miskolci téli tárlatról W*»Wy TWnWiiyV Az MSZMP Sárospataki városi Párt-végrehaj tóbizottsága a napokban napirendre tűzte a megyei pártbizottság 1981. augusztus 26-i, a közművelődésről szóló határoza-, ta végrehajtásának helyi tapasztalatait. Ezt megelőzően az agitáeiós és propaganda munkabizottság is megtárgyalta az előterjesztést, s annak megállapításait igen sok helyi példával erősítette meg. Sárospatak, jóllehet nem tartozik az ország legnagyobb városai közé, rangsorolásban viszont messze megelőzi tényleges nagyságát, mert történelmi múltja, az ország művelődési életében évszázadokon át betöltött szerepe és napjainkban is érezhető kulturális kisugárzó hatása, valamint nagy értékű kulturális intézményei — igen előkelő helyet biztosítanak neki a magyar települések sorában, ez a rang pedig kötelez is. Sárospatakon jelenleg 400 pedagógus és 4000 diák él, nagy hírű vármúzeuma, ősi kollégiuma, gimnáziuma, egyházi gyűjteménye, európai hírű könyvtára, mind-mind erősítik kultúrálta rangját. Természetes hát, hogy ilyen környezetben a közművelődés erősebb reflektorfénybe esik, élesebben mutatkoznak meg eredményei, ugyanakkor árnyékai is. ! Mint a végrehajtó bizottsági ülés — sokszínű vita j után — megállapította, az i 1974-ea közművelődési párt- j határozatot, követően igen j erős volt a város kultúrálta í életéhen , a fellendülés, a pártalapszervezetek figyelme i a közművelődésre irányult, ' megnőtt a művelődés presztízse, és a különböző rendű és rangú vezetők ta kötelességüknek érezték a közművelődéssel való foglalkozást, általában előtérbe került a közművelődési munka. Napjainkban felületesebb szemlélődésnél úgy tűnik, mintha csökkent volna a közművelődés iránti figyelem és a termelési feladatok fokozottabb előtérbe kerülése háttérbe szorította volna a kulturális munkát. Tagadhatatlan, van ilyen tendencia, azonban hangsúlyozandó, hogy ez elsősorban felületesebb szemlélődésnél tűnik így. Ugyanis, bár az 1974-ben megmcWt fejlődés mostanában kicsit megbicsaklott, a mindenkori korábbi időszakhoz képest ma is igen jelentős előrelépésekről lehet számot adni. Hangsúlyt kapottá végrehajtó bizottság ülésén, hogy az eltelt nyolc év alatt Tfe fagotton szólalt meg Brüner Tibor Fanfár című kompozíciója, s ezzel a jelképes szignállal vette kezdetét december 2-án este 19 étakor a második országos zeneiskolai fafúvósverseny a len in városi Derkovits Gyula Művelődési Központ színháztermében. A seregszemlét, melynek rendezői között a Művelődési Minisztérium, az Országos Pedagógiai Intézet, a Magyar Zeneművészek Szakszervezete, a Borsod-Abaúj-Zempién megyei Tanács, a Leninváro- si városi Tanács és a leninvárosi Vándor Sándor Állami Zeneiskola szerepel, Szalmás István, a Leninvárosi Tanács elnökhelyettese nyitotta meg. Rövid köszöntője után zenei életünk vezető művészeinek közreműködésével olyan reprezentatív hangversenyt hallhatott a megnyitó közönsége, amely színvonalával, és sikerével méltó kezdete volt a négynapos rendezvénynek A koncert olyan társadalmi és gazdasági átrendeződések mentek végbe, különösképpen gazdaságiak, amelyeknek eredményeként napjainkban a hangsúlyok máshová kerültele, még akkor is, ha a korábbi közművelődési koncepció változatlanul érvényes. Nem azért nem figyelnek talán a közművelődésre, mert a gazdasági élet változott, hanem mert változott a társadalmi totalitás. Megnövekedett a szabad idő és azon belül nem következett be a kulturális érdeklődés arányos növelése, hanem éppen a fogyasztási struktúra változása során a kultúrára fordított összegek csökkentek a lakosság részéről. Ez viszont éppen a kö- zületekre ró feladatot, azaz bizonyos kulturális ellátásokban — például könyvtárak stb. — nekik kell szolgáltatásaikkal előbbre lépni. Sajátos dolog, hogy például a mezőgazdasági dolgozók munkakultúrájában, életmódjában bekövetkezett változásokat a közművelődés nem tudta követni. Fentebb már említés történt Sárospatak rangjáról. Az említett kulturális intézmények sorát nemrég gazdagította a frissen megnyílt Sárospataki Képtár. Ifjúsági klub és fiókkönyvtár jött létre a környéken, egész sor. És a közeli hetekben várható a rendkívül korszerű és impozáns művelődési ház építésének befejezése, illetve az épület teljes átadása, ami fordulópontot jelenthet Sárospatak közművelődési életében, hiszen egy művelődési központ hiánya eddig nagyon sokféle tevékenység nehezítő je, vagy éppen gátlója volt. Ez intézményhez a végrehajtó bizottság is — a lakossággal egyetértőén —igen nagy reményeket fűz. Sárospatakon a munkásmü- velődésre fordították a legnagyobb figyelmet. A gimnáziumi esti tagozatú tanulás után növekszik az érdeklődés és ugrásszerűen megnőtt az igény a munkástovábbképző és ismeretfelújító tanfolyamok iránt, s mint Orosz László első titkár elmondta, a technikusképzés iránt is lenne igen nagy igény a városban. Különösen fontos lenne ez a munkásokból vezetőkké nevelés megoldása érdekében. Sok szó esett arról, hogy a televízió nem pótolhat mind«! más művelődési forrást Jó a TIT munkája. Ugyanakkor gondot jelent egy sor, a közművelődést érintő ármozgás. Igen jól segítik a közművelődési munkát a helyi tömegszerveelső mflsorszámaként Haydn „Kürtjei”-szimfóniája szólalt a Miskolci Szimfonikus Zenekar tolmácsolásában, vezényelt Mura Péter. Ezután Doppler két fuvolára és zenekarra írott versenyműve csendült fel, a szólót Kovács Lóránt és Pröhle Henrik játszotta. Interpretációjuk köny- nyed és szellemes, mindamellett rendkívül virtuóz jellege, s a zenekar korrekt kísérete ezt a produkciót az est legnagyszerűbb műsor- számává avatta. A sikert az értő közönség lelkesedésén is lemérhettük, hiszen a versenymű egy rövid részletéta művészek „kénytelenek” voltak megismételni. Hasonlóan elmélyült, érett előadás áfeü- letett Mozart Sinfonia con- certante című kompozíciójának tolmácsolása során, a szólót Pongrácz Péisr íoboaj, zetek és mozgalmait, például a honismereti tevékenység igen jó eredményeket mutathat fel; a politikai évfordulókhoz kapcsolódó kulturális műsorok közművelődési hatása igen magas fokú; de gondot jelent az üzemi könyvterjesztő munkában a Könyvek árának emelkedése. Rangos együttese a városnak a Bodrog Táncegyüttes, !s szeretnék, ha az a hazai pályán is többet, nyújtana, mint küihoni és egyéb szerepléseivel. Érdekes észrevételként hangzott el, hogy a kulturális intézmények munkájához kellene egy koordináló szerv. (Esetleg a megszüntetett városi közművelődési felügyelői státus visszaállítása.) Ugyanakkor arra is figyelmet fordított a vb, hogy a művelődési ház működési feltételrendszerét már jó előre ki kell dolgozni és biztosítani. Lehetetlenség lenne részletes adatokkal alátámasztva felsorolni mindazt egyetlen cikkben, ami Sárospatak közművelődési életét jellemzi. De mindenképpen helytálló az a megállapítás, hogy a városban mindig is törekedtek a helyi közművelődési lehetőségek kihasználására és a város művelődési ház nélkül ta rangjához méltó módon vette ki részét az egyetemes közművelődési életből. Sárospatak a már említett adottságainál fogva mindenkor kiemelkedett a környezetéből, s ha korábban megfelelő hely hiányában nagyobb vonzású művelődési rendezvényre nem ta volt lehetősége, sokszínű volt mindig az itteni közművelődési kulturális élet Igaz, hogy figyelmünk most a gazdasági kérdések, felé fordul, ám ez nem jelenti azt, hogy Patakon elfordultak volna a köz- művelődéstől, hiszen például több pártszervezet — például a Bodrogközi Állami Gazdaságé — be is számoltatta vezetőit ta. utóbbi időszakban az említett megyei pártbizottsági határozat szellemében rájuk váró feladatok teljesítéséről. Még ha itt-ott lazult is a közművelődésre való figyelés, egészében jól tettek eleget a városban a közművelődési feladatoknak. Az új művelődési ház várhatóan nagy lendületet ad a további munkához, ezt várja a lakosság is, és ez az elvárás nagy felelősséget jelent mindazok számára, akik a város közművelődési életéért felelősek. Benedek Miklós Kovács Béla (klarfnéQ, Tar- jáni Ferenc (kürt) és Jano- ta Gábor (fagott) játszotta. ♦ A tegnapi elődöntők során, három-három korcsoportban negyvenhárom fuvolista, huszonegy oboista, harminchat klarinétos és tizenhét fagottos növendék mérte össze tudását és felkészültségét — mintegy hatvan zeneiskola képviseletében. Ma a döntők zajlanak, holnap délelőtt kilenc órakor adják át a győztesek díjait (a Pongrácz Péter, a Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskola tanszék- vezető egyetemi tanára vezette bíráló bizottság díjain kívül a társadalmi szervek, s az üzemék által szép számmal felajánlott különdíjak ta Miskolc város nagyobb szabású képzőművészeti rendezvényei közül most a hagyományos téli tárlatot láthatja a nagyközönség, a Miskolci Galéria összes termeiben. A téli tárlat anyagát műfajilag és tematikailag is elkülönített csoportokban mutatja be a kiállítás. Külön teremben láthatók a festmények, az akvarellek, a grafikák és a textilek, a szobrok pedig több teremben kerültek elhelyezésre. Mi az, amiben eltér a jelenlegi téli tárlat az előzőktől? Az eddig országos jellegű tárlat léptekének szűkítése az, ami első pillantásra feltűnik. Nem a kiállítás tere, a bemutatott művek száma lett kisebb, nem ilyen irányú a szűkítés. Pusztán az ország más területeiről meghívott kiállítók száma lett kevesebb. Ez is jelzi, hogy a galéria szakemberei újra, kizárólag a területen, azaz Észak-Magyarorszagon élő, dolgozó művészek részvételével rendezett bemutatót akarnak létrehozni majd a jövőben. Ezen a tárlaton nemcsak > koncepcionális különbségek, de bizony a kvalitásbeli eltérések is kitapinthatóvá váltak. Az igényes szemlélő jól- esően konstatálhatja, hogy o területen alkotók izgalmas és kvalitásos munkákkal képviseltetik magukat. Az utóbbi évek országos kiállításain a táblaképek, festmények langyos unalma, érdektelensége volt a jellemző általában. Az izgalmakat inkább grafikák vagy más, új médiumokkal létrehozott művek nyújtották a látogatóknak. A jelenlegi tárlat anyagában a festmények egyáltalán nem szorultak a langyos középszer zónájába. Sajátos módon, talán a kiállítás legerősebb részének tekinthetjük a nagyteremben bemutatott festményeket. Kiemelten kell itt szólnunk Seres János festményeiről. Seres szinte a monokromitásig redukált színeivel, tőmondatszerű tömörséggel fogalmazott formáival arról győzi meg a szemlélőt, hogy kiváló festővel van dolga. Méltán nyerte el műveivel átéli tárlat nagydíját. Meglepetés a tárlat anyagában Lenke y Zoltán festői hangvételű pasztelljeinek sora. Lírai, szimbolikus ízű alkotásai közül kiemelkedik a Barátom emlékére című, tiszta, sal- langmentes kompozíciójával, a rajzi és festői eleinek szerencsés arányaival. Az „in memóriám” típusú művek sokszor unalmas, csontig ráátadásra kerülnek), majd a legjobbnak bizonyult ifjú muzsikusok hangversenyen mutatkoznak be a művelődési központ színháztermében. A seregszemle egyébként nem csupán arra teremtett alkalmat, hogy a növendékek találkozhassanak korosztályuk hasonló ambíciójú tagjaival, hanem a versennyel párhuzamosan — a különböző szekcióüléseken és tanácskozásokon — a zenepedagógusok számára is mód nyí-. lőtt a tapasztalatcserére. S ezek a beszélgetések épp úgy tovább szolgálhatják a zeneiskolai fafúvósoktatás színvonalának növelését, mint ahogy maga az egész jól szervezett, gondosan előkészített rendezvény is méltó zeneoktatásunk reprezentálására. B. Ss. K. Barátom emlékér« gott kliséi helyett — s ez Kondor esetében hatványozottan igaz — Lenkey saját festői-grafikai világát is tovább gazdagító művet készített. A meghívottak közül nemcsak méreteivel, hanem mesterségbeli alaposságával és szellemi töltésével is kiemelkedik néhány mű. Így Végh András, Vali Dezső és Kárpáti Tamás festményeit kell megemlíteni. A portréfestészet sajátos újraértelmezésének lehetünk tanúi Sarkadi Péter és Gyémánt László művei láttán. Festői eszköztáruk a pop-art örökség és az ún. „új festészet” elemeinek vegyítéséből áll össze. Egyenetlenségeik ellenére műveik új hangot jelentenek a téli tárlatok történetében. A területen élő művészek közül is sokan erősítik még a tárlat színvonalát műveikkel. Így a tavalyi nagydíjas Lóránt János, vagy a leninvárosi Pataki János szellemesen groteszk vidám piktúráivaL A téli tárlat másik hangsúlyos része az egyedi és a sokszorosított grafikai lapokat bemutató terem. Itt is a szellemi sokféleség a jellemző. Eltérő, sokszor egyenetlen kvalitásokat felmutató lapokat láthatunk itt. Jelen van egy szakmailag erős, megszokottan jó stáb (talán túlságosan is megszokott, így kevésbé figyelünk fel rájuk): Felédy Gyula, Bálványos Huba és Pető János személyében. Ök képviselik általában a miskolci kiállítások grafikai standardját, amelyet országos mércével mérve is magasra helyeztek. Néhány alkotó saját munkásságán belül ta figyelmet érdemlő lapokkal jelentkezett. Ezek közé tartozik Püspöky István nagyméretű rajzaival és a fiatal Szántó Dezső finom rézkarcaival. A fiatalabb generációhoz tartozó Szabó Tamás teljesítménye érdemel még említést. Szabó grafikáival és figurális plasztikáival érdemelte ki a tárlat egyik díját A tradicionális grafika tárgykörébe nem sorolható alkotások képezik a tárlat egyik izgalmas részét. Itt színezett fotóvásznakat, fotóofszet nyomatokat, vagy fotográfiákat láthatunk. A dekoratív technikai fogásokon túl, akad itt jónéhány tartalmas, mondandóját illetően is igényes munka. Pócs Péter és Hegedűs L. László medi- tativ-ironikus lapjai, Hal- bauer Ede intellektuális, szociologizáló kérdésfelvetései és Szabados Árpád puritán lanulmánysorozata. Szórakoztató, mindig savanyú mosolyra késztető munkáival pedig itt ta jelen van ef. Zámbó István, aki egyre színvonalasabb grafikáival szerez tragikusan vidám pillanatokat a kiállítás látogatóinak. A téli tárlat ezen része jelzi azt a szemléletbeli eltérést a tradícióktól, amit a hetvenes évek közepén csak hóbortos pillanatnak, kalandnak szerettek volna tudni sokan, sőt még ma is. De a' tárgyilagos szemlélés rávilágít arra, hogy a magyar képzőművészek középgenerációja határozott következetességgel és makacssággal, gondolatait dsak így hajlandó megfogalmazni. Elhagyva a képzőművészet kitaposott csapásait, kimondva vagy kimondatlanul is vállalva, hogy „mást mondani, csak másképpen lehet”. Hogy ezek a vállalások se mindig járnak' eredménnyel, sajnos erről is kapunk hírt a kiállítás anyagából. Az egyik kis teremben láthatók a meghívott textilesek munkái, melyek sajnos ezúttal mentesek a szellemi és az artisztikus izgalmaktól, s valahol az iparművészet és az autonóm képzőművészet határán táncolnak, nem túl meggyőzően. A kiállítás plasztikai anyaga jelenleg kissé halványabb a megszokottnál. Varga Éva is — aki az egyik díjazott — inkább kis méretű érmeivel hívja fel magára a figyelmet. Nagy reliefjei minden szándékuk ellenére kevésbé erőteljesek. A már említett Szabó Tamás szobrai emelkednek még ki mondandójukkal a középszerűségből. Varga Miklós itt kiállított egyenletes színvonalú munkáit már nagyon sok tárlatról ismerjük, valószínű hatásuk ezért volt kevésbé erőteljes. Kirchmayer Sándor sematikus Kodály-portréjá- nak és Petőfijének díjjal jutalmazását pedig a zsűri tévedésének kell tekintenünk, A téli tárlat megtekintése után megállapíthatjuk, a visz- sza térés a helyi, területi jellegű bemutatókhoz nem is történhetett volna jobban, hisz’ az eszak-magyarországi művészek a jelenlegi tárlaton is bizonyítói rák. nem jelent kvalitásban szintesést, ha csak az ő munkáikat láthatja a közönség. Most is elsősorban a helyi alkotók szolgáltatják a minőséget, s ezt a kiosztott díjak is megerősítik. Lengyel László OrszÉiss zéséi wrut Lenivároda
