Észak-Magyarország, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-04 / 285. szám

1982. december 4., szombat PSZAK-MAGYARORSZAG 3 Irta: dr. Ladányi József, a megyei tanács elnöke N apjainkban a lakás- gazdálkodás új rend­szere élénken foglal­koztatja a lakosságot, az érdeklődés középpontjába került városokban és köz­ségekben egyaránt. A Ma­gyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága és a Minisztertanács 1981 ok­tóberében tárgyalta meg ' a második 15 éves lakásépí­tési programunk megvaló­sításának tapasztalatait, s megállapította, hogy ha­zánkban az állam, a válla­latok és a lakosság erőfe­szítéseinek eredményeként a lakáshelyzet. érzékelhetően javult. A nagyarányú erő­feszítések és az elért ered­mények ellenére a lakás­építés és -elosztás, a fenn­tartás terén azonban to­vábbra is feszültségek je­lentkeznek. Ezért szüksé­ges egy korszerűbb, haté­konyabb lakásgazdálkodási rendszer és gyakorlat ki­alakítása. Az erre kidolgo­zott irányelveket széles kö­rű társadalmi, szakmai vi­ta követte, amelynek ta­pasztalatai a már megje­lent rendelkezésekben ösz- szegződtek. Most, a végrehajtás idő­szakában sem érdektelen e kiemelkedően fontos társa­dalompolitikai kérdéssel foglalkozni, mert egyrészt megyénk lakosságának je­lentős részét közvetlenül érinti napjainkban is, vagy — többek között a fiata­lokra is gondolva — érin­teni fogja már a közeljövő­ben. Érinti mindazokat a szerveket is, amelyek e kér­déssel foglalkoznak, s ame­lyek előtt szintén nagy fel­adatok állnak. A Központi Bizottság és a Minisztertanács 1982. áp­rilis 7-i határozata értel­mében 1983-tól a lakásépí­tés és -fenntartás, a lakás- gazdálkodás és -elosztás rendszerében lényeges vál­tozások következnek be. Jo­gosan vetődik fel a kérdés: mi indokolta e nagy hord­erejű változást? 1960-tól 1980-ig 1 millió 600 ezer la­kás épült hazánkban. El­sősorban a lakáshiány meg­szüntetése volt a cél, min­denekelőtt a fővárosban és a többi városban jelentke­ző súlyos lakáshelyzet ja­vítása. E nagyarányú la­kásépítkezések átalakítot­ták településeink képét. Hazánk lakásállományának 43 százaléka 1901 után épült. Egyidejűleg növeke­dett a lakások alapterüle­te, javult felszereltsége, komfortossága és enyhült a lakások korábbi zsúfoltsá­ga. Megyénk lakáshelyzeté­ben is jelentős változás kö­vetkezett be. Az elmúlt 20 év alatt 110 ezer lakás épült, ebből 31 ezer állami erőből. Az 1971. évi 120-ról 1980. évre 107-re csökkent a 100 lakott lakásra jutó családok száma. Kedvezőb­bé vált a lakások szoba­szám szerinti összetétele: 1980-ban már a lakások 51 százaléka volt kétszobás. 24,1 százaléka pedig három- és több szobás. Javult a lakások közműellátottsága: a megye 246 ezres lakásál­lományából 99,5 százalék villannyal, 52 százalék ve­zetékes ivóvízzel ellátott. A lakáskörülményekben el­ért minőségi változások számottevően emelték la­kosságunk életszínvonalát, javították életkörülményeit. A rohamos gyarapodás sem tudta azonban a szük­ségleteket kielégíteni. Ez természetesen több ténye­zővel függ össze. Ezek kö­zül említem a nagy ipari beruházások következtében jelentkezett városba áram­lást, a magyar társadalom­ban korábban jellemzőként érvényesülő többgeneráci­ós együttélés felbomlását, és a gazdasági viszonyok­kal szervesen összefüggő szükségletek differenciáló­dását, az önálló lakás igé­nyének erőteljes jelentke­zését. Lakásépítésünk eddigi gyakorlata nem kívánatos feszültségeket is eredmé­nyezett. Amíg városainkban viszonylag csekély anyagi ráfordítással állami lakás­hoz lehetett jutni, a köz­ségekben csak a nagy meg­terheléssel járó magánerős építkezés jelentette a lakás­kérdés megoldását. Az anyagi teherviselésben meg­levő jelentős különbségek idézték elő, hogy a közsé­gekből erősödött a város­ba áramlás üteme. Jelenleg a megye községeiben több mint 5 ezer üresen álló la­kóházat tartunk nyilván, ugyanakkor a városokban a nagyarányú lakásépítés el­lenére a lakásigénylők szá­ma növekszik, a lakáshiány nem enyhül. A megyében a legutóbbi felméréseink sze­rint 25 836-an várnak la­kásra, ebből 20 534 család nem rendelkezik önálló otthonnal. Miskolcon pél­dául az elmúlt 10 évben 19 ezer állami lakás épült, a lakásigénylők száma mégis 8440-ről 17 560-ra nőtt. Lakáselosztási gyakorla­tunkban elsősorban a la­kással nem rendelkezők igényének kielégítésére tö­rekedtünk. A kiutalt laká­sok közel 50 százalékát fi­zikai dolgozók, több mint 45 százalékát fiatal háza­sok kapták, és a nagycsa­ládosok helyzetén is igye­keztünk javítani. Ugyan­akkor a vagyoni helyzet, a szociális szempontok nem mindig kerültek megfele­lően mérlegelésre. Lakás­gazdálkodási gyakorlatunk nem támogatta eléggé a lépcsőzetes lakáscserét: mindössze a kiutalt laká­sok 8,6 százalékát érintet­te, bár ennek fontosságát jelzi, hogy az 1981. évi megújítás során az igény­lők mintegy 18 százaléka lakáscserével megoldandó igényt jelentett be. Mivel eddigi lakásépítési, -elosz­tási gyakorlatunk nem élt kellően a fokozatosság el­vével, megnövekedett a lakáshoz jutás időtartama. A magánlakás-építési for­ma túlnyomórészt a megye községeiben volt általános. 'Ehhez az építési telkeket jelentős részben a tanácsok biztosították. A családiház- épftőket kedvezőtlenül érin­tette az építési kölcsönök települések szerinti diffe­renciáltsága és a szociál­politikai kedvezmény hiá­nya. Városainkban viszont a kedvezőbb feltételek el­lenére a kívánatosnál ke­vesebb lakás épült magán­erőből. Nemcsak a lakásépítés és -elosztás terén jelentkez­tek ellentmondások, ha­nem a fenntartás terén is. Az állami bérlakások fenn­tartási költségei az elmúlt évtizedben jelentősen meg­emelkedtek. Az 1971. év­ben végrehajtott lakbér- emelés javított a bevéte­lek, fenntartási költsé­gek igen kedvezőtlen ará­nyán, az elmúlt 10 évben egyre nőtt a köztük levő különbség: ma a bevételek a fenntartási költségeknek csak 30—40 százalékát fe­dezik. A különbözeiét az állam fizeti, ennek elő­nyeit azonban a lakosság­nak csak egy része élvezi. A teherviselésben arányta­lanság alakult ki tehát a bér- és személyi tulajdonú lakásban lakók között. Má­sik probléma, hogy ez a támogatás nem a lakást bérlő családok létszámá­hoz és szociális helyzeté­hez igazodik, hanem auto­matikusan járt annak, aki bérlakásban él. Mindez azt is maga után vonta, hogy az alacsony Lakbérek fé­kezték a lakáselosztás kor­szerűsítését, mert senkit sem tettek érdekeltté ab­ban, hogy igényeit megha­ladó méretű lakását ki­sebbre cserélje. Az új iák bérrendszer ki­alakítása, ezen belül a lakbérek emelése egyrészt ezt a társadalmi igazság­talanságot igyekszik meg­szüntetni, másrészt azt cé­lozza, hogy arányosabb te­herviselés jöjjön létre az állam és a lakosság között, a lakbérek nagyobb arány­ban nyújtsanak fedezetet a lakóházak folyamatos fenn­tartási költségeire, a társa­dalmilag szükséges ráfor­dításokra. Világosan lát­nunk kell, hogy az új jog­szabályok, a különböző in­tézkedések az előbbiekben említett ellentmondások fel­oldását célozzák. A té­nyekkel azonban reálisan kell számolnunk: a rende­letekben foglaltak meg­valósulása hosszabb folya­mat eredménye lesz. A VI. ötéves tervünkben a mintegy 10 ezer állami lakás mellett csaknem 17 500 magánerős lakás épí­tésével számolunk. Meg­valósításához a telekellátás ma sem problémamentes, az anyagellátás javítása, az építőipari kapacitás bizto­sítása egyaránt fontos. Kü­lönösen a közműépítés, a hagyományos technológiájú magasépítések és a befeje­ző szakipari munkák terü­letén jelentkezik építőipari kapacitáshiány. A feszült­ségek csökkentése érdeké­ben a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága 30 millió forintot biztosított a ma­gánlakás-építési és lakás­felújítási munkák kapaci­táshátterének növelésére. A lakások építését gyorsíthat­ják a félkész ház formáinak elterjesztése és a hagyo­mányos építés kiváltását elősegítő panelos építési mód jó példái. Ez egyben erősíti a lakosság érdekelt­ségét a saját szervezésű és kivitelezésű építkezésben, javítja a lakásépítés anya­gi-műszaki feltételeit is. Megyénk lakásállomá­nyának kereken egyötöd részé, mintegy 50 ezer ál­lami bérlakás. Társadal­milag, gazdaságilag fontos kérdés a lakásállomány használati értékének meg­őrzése, lehetőség szerinti növelése.. Ebben az ötéves tervben a megyében mű­ködő ingatlankezelő szer­vek — mintegy 1 milliárd 800 ezer forint ráfordítás­sal — több mint 6 ezer la­kás felújítását, korszerűsí­tését tervezik. Ezzel kap­csolatban az új lakbérek várhatóan növelik az ér­dekeltséget a bérlemények gondos használatában, meg­óvásában és javításában, amelyek terén ma még számos problémát, eseten­ként mulasztást, hiányos­ságot, sót rongálást is ta­pasztalhatunk. A lakásfel­újítás területén előttünk álló feladatok megkövete­lik az ingatlankezelő szer­vek tevékenységének fej­lesztését, a munkaszervezés javítását, a technológiai fe­gyelem betartását. Ezek együttesen teszik lehetővé, hogy a rendelkezésre álló eszközökből, az előírt költ­ségnormák betartásával a tervezett feladatok meg­valósuljanak. A lakásügyi jogszabályok változásával jelentősen bő­vültek a tanácsok feladatai, megnőtt felelősségük. A he­lyi sajátosságok figyelem- bevételével, ki kell alakí­taniuk a lakásépítés, -fenn­tartás, gazdálkodás komp­lex szemléletét. Ugyan­csak. jelentős a feladatuk a települések kiegyensúlyo­zottabb fejlesztésében, ame­lyet ebben az ötéves terv­ben már erőteljesebben el­kezdtünk. Ez a koncepció és gyakorlat kettős célt szolgál: egyrészt a fejlesz­tések fokozzák a községek népességmegtartó erejét, másrészt mérsékelik a né­pesség városba áramlásá­nak ütemét. Megyénk egyik legfontosabb társadalompo­litikai feladata a községek életképességének erősítései Ennek érdekében már ed­dig is számos intézkedést tettünk, így például a fog­lalkoztatási lehetőségek bő­vítése, az infrastrukturális ellátás javítása. A jövőben a népességmegtartó erő egyik fontos eszköze lehet a magánlakás-építés felté­teleinek kedvezőbbé tétele is. A lakásépítés terén megkülönböztetett figyel­met fordítunk a miskolci agglomeráció községeire. A feltételek javítása azt a célt szolgálja, hogy eny­hüljön a városokra nehe­zedő nyomás, csökkenjen a lakásigénylők magas szá­ma. J oggal bízhatunk ab­ban, hogy a komplex lakásgazdálkodási rendszer, az új, módosított jogszabályok végrehajtása, ehhez a feltételek megte­remtése, tovább javíthatja megyénk lakáshelyzetét, s e téren elősegíti lakossá­gunk életkörülményeinek további javulását, a társa­dalmi igazságosság foko­zottabb érvényesülését. A miskolci Avason tovább épül az új városrész „Kulcsos hátak" Kazincbarcikán Gyarapodnak a magánerőből épülő családi házak Sáros­patakon Répáshutai utcarészlet új családi házakkal Fotó: Laczó J. \

Next

/
Thumbnails
Contents