Észak-Magyarország, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-31 / 306. szám
f * ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 1982. december 31., péntek j» Arvay Ferenc és Arvay Ferencné, született juhász Erzsébet t922 decemberében Hatvan esztendővel ese- előtt, 1922. december 2-án, szombaton fogadott örök ! hűséget Miskolcon Arvay Ferenc, 18 éves napszámos és Juhász Erzsébet szolgálólány. Hogy volt-e hó aznap, vagy nem, ki tudja ma már egészen pontosan, pedig gyalogosan tették meg az utat az egykori Nyakvágó, most a Fábián utcából a református templomba. Nagygazdák, nränt vőfélyek állták a lakodalom kötfcsé- ; geit. Nászajándékba kaptak egy szakajtó poharat, a menyasszonytánc bankóiból vették az edényeket. f A tibolddaróci gróféknál szolgáló summásasezony tizenhárom év alatt tizenöt gyereket szült, kettős ikret kétszer is. De csak nyolc gyerek, négy fiú, négy lány maradt életben, nőtt emberré. A búzakereszt árnyékában, a tarlón nehezén viseli el a csecsemő ráarkot szedő anyja hiányát, a napok múlását... A négy fiú közül Sándor, a KPM miskolci Közúti Igazgatóságának gépészmérnöke, Ferenc, a DIGÉP géplakatosa, István, a Schell-szervíz egységvezetője, valamennyien párttagok, Lajos, a DIGÉP hegesztője. Júlia és Erzsébet már nyugdíjas, Annus szövetkezeti bőrdíszműves, Éva pedig a Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat alkalmazottja. Feri bácsi 1935- től 1939-ig a Miskolci Üveggyárban dolgozott, majd 1939-től a DIMÁVAG, illetőleg a DIGÉP generá- tor kezelő je lett, innen ment nyugdíjba. Most, december 4-én, Ferenc napon, a gyémántlakodalmon, a miskolci Galagonyás sor 67, szám alatti kis családi házban mindannyian ott voltak, tizenhárom unoka éa tíz dédunoka kíséretében. A virágcsokrok mellett ott oowatoesötak <nc aJáiKSffibofc, a rádió, a lemezjátszó és a bunda a nagymamának. — Jó volt látni ezt a . nagy családot — mondta találkozásunkkor Erzsi néni. — Valamikor meg kellett osztani a szegénységét, most megosztjuk jó életűn- i két. Akkor is arra gondol- i íam, hogy nincstelen ko- i runkban kértek tőlünk j örökbe gyereket, de egyet se adtunk. — Ilyen összetartó csa- i ládot kívánok mindenkinek ; — tette még hozzá Feri bácsi. Inségmunkában, cseléd- 5 sorban, summái kenyéren élték le életük nagy részét. J A felszabadulás után az ő családi házukba vezették be j először a villanyt, maguk i építettek járdát. Kihelyezett elemi, általános iskolának adtak hajlékot és a szülők sem voltak restek fárasztó napi munkájuk után a gyerekek közé ülni, a gyerekekkel együtt megismerni a betűk és a számok titkát. Feri bácsi még mindig jó erőben van, nincs olyan hét, hogy ne ballagna eí a házuktól hét kilométerre lévő kis szőlőjükbe. A város egyik lakóbizottsági elnöke a Bábonyi- bércen és a Galagonyás soron. Érdemes társadalmi munkás, amelyről igazolása és kitüntetése is van. Alacsony, munkában megfáradt, becsületben, tisztességben megőszült emberpár. Ha kezet akar velük fogni a krónikás, meg kell kissé hajolnia __ S zöveg: Oravec János Kép: Fojtán László Az Arvay házaspár 1982 decemberében CSEH KÁROLY: Tél Kihunyt parázs a téli nap üveghamutartó az ég Füstöl a havas út vége de teljesen csonkig nem ég A jégfogsoron nikotin a telihold fénye sárgáll s mint nyelv piroslik közte a kiszűrődő világosság Sípolás a táj mellkasában a halk vonatfütty Néha köhint is — kutya ugat föl ha moccan a fák árnyéka Szűkén méri a csillagait itt a magasság Spórol Mind odább tolja a jövendőt ködről szól csak és hóról PAKOLfTZ ISTVÁN: Szilveszter öesztendő Szilveszter Kacsingathat TrH Eszter Óesztendő Szilveszter Csitri leány mit heccel óesztendp Szilveszter Vénülésre nincs kegyszer óesztendő Szilveszter Aggot jóbor pillesszen Óesztendő Szilveszter A vesztő is kincset lel óesztendő Szilveszter Álmából nem érez fel óesztendő Szilveszter Kisdeddé lesz mégegyszer „És havazott” A játék - színfalak möoüL £ 9 1 r — És havazni is fog... :— súgta a fülembe a ren- 1 dező; mintha valami gyer- ■ mekcsínybe avatna be, valami titok gyermekörömébe. Ott állunk a „rendezői : balon”, a színpadon, a « színíalak, a széthúzott füg- * göny takarásában. A néző- Í térről a mesejátékok szo- 1 kásás „gyermek figyelme” felhangzik hozzánk; a szín- I pádon a Micimackó törté- I nete elevenedik meg. I _ — Szóval majd havazni is fog ... bólintok a súgásra, ám igazából egészen mással vagyok elfoglalva. A majd-jövő helyett a jelen láthatóságával: a színpad fölötti zsinórpadlás légterében ugyanis egy „sötét alak” kezd himbálózni, ö Bagoly... Amúgy Tardy Balázs, a színész, akit most kötnek ki a légtérbe a műszakiak, hogy pontosan megérkezzen — egy bagolyhoz méltóan. — a színpadra ... Kár, hogy éppen azt nem látom — amint száll le; nem látom a nézőtéren ülő pöttömségek-gyerekek szemében a mesébe avatódnst; csak a hangok színeiből érezni a színíalak mögött: sikerült a „varázslat”... * Sokféle „varázslatnak” lehet részese a színházba járó ember. Az előadást nézve persze a legkevésbé gondol arra, hogy hozzá hasonlatos „munkások”, hétköznapi/ emberek dolgoznak közben a színfalak mögött, fölött, alatt... S kemény, figyelmes, pontos hiünka eredményeként lesz láthatóvá minden. Szóval, ott tartottam, hogy Bagoly megérkezett a színre... Majd azt vettem észre, hogy a rendező, Gal- kó Balázs meg „elgurult” mellőlem. Különös oka volt rá. Az történt hogy Malacka alakítója — Kuna Károly — néhány nappal korábban megbetegedett. Helyette telefonüzenet érkezett a színházba. Innen Siklósi László művészeti titkár szavaival követhetjük az eseményeket: ......megindul a színházi g épezet. Működésbe lép a titkárság három telefonja, a két hivatalsegéd gépkocsin száguld a városban, hogy a beugrópróbára ösz- szeszedje a színészeket, a könyvtáros a szövegkönyvekért rohan, intézkedik a színpadmester, a főszabász, a maszkmester ... Délután kis tábla kerül a színház előcsarnokába: Malacka — Galkó Balázs ...” (A Játékszíni előadásban is [Mindenkit megnyúzunk!] be kell ugrani Kuna Károly helyett; ezt Dóczy Péter vállalta magára . ..) S ez is a színfalak, a kulisszák mögötti élethez tartozik. * Ott hagytam abba, hogy a rendező elment Malackát játszani. Ott maradok egyedül az ügyelőpultnál. Azaz nem egyedül, mert ott ül a mikrofon, és a sok-sok jelzőgomb előtt Rack Zsuzsa; s éppen van ideje is egy kis beszélgetésre; egy ideig nem kell utasítást adnia sem a színpadon háttérben ülő zenészeknek, sem a fénnyel dolgozóknak, s színészt sem kell színpadra szólítani. Hallgassuk hát őt; — Ez a 17. előadásunk, most már fejből is tudnám csinálni, de szövegkönyvvel biztonságosabb. Ilyenkor az ügyető a darab „karmestere”; ez persze azzal is jár, hogy ha, e*> ügyelek, azt a darabot nem láthatom igazából, .nnen nem szabad elmozdulni. Egyébként a Micimackó egv „laza darab” az én munkám szempontjából; mindössze 9 szereplő .van, tizenöt—tizenhét számot kell „bejeleznem” . a zenészeknek ... Korábban a tánckarban dolgoztam, ismerem itt a színházi embereket, a lakatostól a kellékesekig, s ez igen fontos és hasznos a számomra. Az ügyelői munkát csak baráti, jó kollé- giális légkörben lehet igazán csinálni... Most a fényjelet fogom beadni ... Este sokkal nehezebb dolgom lesz, Egerben megy a Black comedy, az nagyon nagy koncentrálást kíván az ügyelőtől is. .. Egy pillanat ... Somló István, Somló Pistit kérem a bal oldalra ... És Somló már ott is van — Tigris „beugrásra” készen a függöny mögött. Csak még „transzba hozza magát”, egy féktelen kedvű tigrtó mozdulataival... * És egyszercsak kész. Vége. Mindenki feilélegzik az összecsukódott függöny mögött. Az előadás véget ért. Vastaps a nézőtéren. A színészek fogadják a köszöntést. A segítők, a műszakiak, az ügyelő, a kellékes, a fodrász és a többiek csomagolnak. (Ja, és tényleg havazott...) Szóljon a taps nekik is... Ténagy József 7,A világ összes női praktikáját férfi írók találták ki.” Ezt akár olvashattam is volna valahol, de nem __ v alami zavaros szerelmi történetet néztem a televízióban, így jutott eszembe. Szép, kerek, végleges mondat. Csoda-e, ha magam is megkísérlek elmondani egyet? Valaha sokat jártam vidékre, s talán azért, mert elégséges időm volt, összeakadtam Annával. Mint hamarosan kiderült, Anna elvált asszony, egy fiúcskát nevel, 'akit klarinétozni taníttat. Erről beszélt a legszívesebben. Zajos hangszer, próbálkoztam az azonnali visszavonulással, de Apna, egészséges gömböly- dedségével és beígért tár- kányos bablevesével ellen állhatatlannak látszott, l’udta, hogy nős vagyok, hogy két fiam van, de ez valahogy inkább ártatlanságomat juttatta eszébe, nem a bűneimet. Első erejével sütött ránk a Nap tekeregtünk a buszpályaudvar és a vasútállomás közt: hosszú fasorban. A gyeres klarinétórán volt. Nagyor szép lakásom van, mondta Anna egy egészen zavarosra sikeredett mondatomra válaszolva. Akkor jó mondtam, mert arra nincs pénzem, hogy órákon ót üljek a presszóban, az étteremben. Nálam is van pénz, nevetett Anna. És: boldogan mesélt tovább az életéről, a kisfiáról, a klarinét csodálatos hangzásáról, és hogy milyen soka' fejlődött a játékban a kisfia. Apáti Miklós Lám, egy elvált asszony. Gondozott, ápolt, mértéktartóan összetett lelkületű. Gesztenyebarna, dús haja, szeretetre szomjas lénye, és s lény lakása együtt hatott meg. A férje hagyta rá a lakást, a férjek pompás fickók, a férjek akármit otthagynak egy otthagyható feleségért. A gyerekről beszéltünk. Igen, hiányzik neki az apja, az a drágalátos, de pélia eljön, megjelenik, mint térítőn a folt, és elviszi Zsoltikát, egy másik városba. És miért váltatok el ? Okos kis kérdés. Hogy szabadon kórieálhassak veled. örökösen féltékenyke- dett, nem ülhettem le egy kávéra a barátnőmmel se. Se? Én hűséges vagyok. És így jobb? Sokkal jobb. Talán még a gyereknek is. Nincsenek veszekedések, több ideje jut a tanulásra i különórákra, énrám. Így beszélgettünk a szép tavaszi fényben, a fő elegánsan zöldellt, egészséghozó nyár ígérkezett. SéU. közben közösen bevásároltunk, megvettük a bableveshez illő ftstölt húst, te- iet a gyereknek, kenyeret sört, még egy kis üvegest lömény is került a kosárba. Kevesebbe került, mint egy éttermi vacsora ital. nélkül. Anna. jó lenne hazamenni. te főznél, én ol- jatnék, esetleg aludnék is egyet, amíg megjön a gyerek. Zsolti miatt ne aggódj, nagyon megértő fiú. Gyakran lát idegenekkel? Vannak barátaim. Olyanok is, akik... nálad alszanak? Nem, mondta Anna, ilyenek nincsenek. Nem is tudtam, hogy féltékenykedéssel kezded, tette hozzá keményen, szinte ellenségesen. A bableves lágy volt, hármasban költöttük e). A tárkony Vásárhelyről való. mondta büszkén Anna. Román? Zsolti kuncogva kérdezett, szerelte saját kis vicceit, tízéves, ha lehetett. Nem mondom, hogy azonnal összebarátkoztunk, de legalább beszélgettünk. Megkérdezte, elég hamar, hogy itt alszom-e? Nem tudom, valószínűleg nem. hajnalban indul a vonatom, magyaráztam. Te nem eo- ben a városban laksz? El kellett meséljem az apró férfinak, hoev milyen a metró, meg a mozgólépcső, s hogy igazán olyan sz.é- oék-e a hidak meg a hajók meg a Duna, mint g kéneken. Röviden összefoglaltam Budapest legérdekesebb látnivalóit, ? a fiaimat is belekevertem valahogy, talán az állatkerttel, vagy a Vidám Parkkal kapcsolatban. Anna kibontotta a /
