Észak-Magyarország, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-31 / 306. szám
1982. december 31., péntek ESZAK-MAGYARORSZAG 3 z év vége mindig alkalmat kínál a szám“T* vetésre. Egyének, kisebb és nagyobb közösségek készítenek ilyenkor mérleget munkájukról, személyes és közösségi terveik megvalósulásáról. A Borsod megyei Pártbizottság alig egy hónapja értékelte a XII. kongresz- szus és a megyei pártértekezlet óta végzett munkát, benne a most búcsúzó .év tapasztalatait, így idei számvetésünk alkalmat ad arra is, hogy néhány éves távlatra visszatekintve, képet alkossunk a szocialista építőmunka megyei eredményeiről és a számvetéssel egyidejűleg szóljunk a soron levő legfontosabb feladatokról. A megyei pártbizottság megállapítottá, hogy a XII. kongresszus és a pártértekezlet óta élteit időszakban megyénkben a politikai helyzet a fokozódó feszültségek ellenére nyugodt, a kongresz- szusi határozatok kedvező támogatást élveznek; politikai céljainkkal dolgozóink többsége egyetért és, bíznak abban, hogy a párt a nehezebb feltételek között is képes reális válaszokat adni a megoldandó kérdésekre. A mi tapasztalataink is igazolják, hogy a kongresszus helyesen jelölte meg a szocialista építőmunka soron levő feladatait, a határozatok végrehajtása megyénkben is eredményesen folyik. Küzdelmes, nehéz évek vannak mögöttünk, közöttük is 1982 volt a legellentmondásosabb: a nemzetközi gazdasági és politikai viszonyok nem kényeztettek bennünket. Idén az a sajátos helyzet alakult ki, hogy bár többet és sok tekintetben jobban dolgoztunk mint korábban, az eredményekben ez csak részben tükröződött Megyénkben ez különösen erezhető, mivel a világgazdaság negatív hatásai elsősorban a nálunk nagy bázissal rendelkező 'ágazatokat mindenekelőtt a kohászatot érintette, amely kapacitásának csak. 95 százalékát tudta kihasználni. A rosszabbodó külgazdasági feltételek között a megye ipara összességében nem tudta teljesíteni 1982-es export-import egyenlegjavító programját A megye lakossága az elmúlt időszakban kezdett megismerkedni azokkal az új vonásokkal, amelyek külsőleg és belsőleg is változni kényszerülő gazdaságunkat egyre inkább jellemzik. Mindenekelőtt a gazdasági növekedés ütemének lelassulására és az életszínvonal megőrzésének programjára gondolunk. Mindkettő eltér a hosszú időn át megszokottaktól, s természetes, hogy az erre való reagálás is más, mint korábban volt. E gyik jellemzője ennek a fogadtatásnak, hogy a nehezedő gazdasági helyzet, a nemzetközi feszültség erősödése kétségeket. aggályokat ébresztett lakosságunkban. A. közhangulatban, a közérzetben megszaporodtak a pesszimizmus jelei. Egyszerre van jelen a félelem a jövőtől és a soha nem tapasztalt élni akarás és bizakodás. Mindez azért is van, mert nem sikerült kellően érzékeltetnünk a politikai munkában, hogy az alacsony növekedési ütem nem jelent mozdulatlanságot. Hiszen óriási erőfeszítések vannak a mögött, hogy a mai nehéz viszonyok között hazánk politikailag és gazdaságilag stabil, és meg tudtuk őrizni nemzetközi fizetőképességünket. Elbizonytalanodást okozott bizonyos fokig az is, hogy az életszínvonal társadalmi méretekben történt szinten tartása közben a megyében néhány rétegnél stagnálás, sőt, visszaesés is bekövetkezett, amelyet a többletmunkából származó kiegészítő jövedelemmel sem lehetett teljesen kompenzálni. Az okok közé sorolható, hogy a jövedelmek differenciálódásáIrta: Grász Károly, a megyei pártbizottság eisi titkára nak szükségességét nem tudtuk széles körben elfogadtatni, ugyanakkor az életkörülmények javulását biztosító tényezők; a különböző infrastrukturális fejlesztések, a teljes foglalkoztatottság a közvéleményben nem szerepelnek az értékük szerinti helyen. a kedvezőtlen helyzetben érthető, sőt, részben természetes is, hogy mindez a közhangulatban, a közérzetben is tükröződik. Mi azonban jótékonyan nyugtázzuk azt az egyre inkább erősödő magatartást, amely kritikus, konstruktív módon keresi a kiutat, a korábbinál igényesebb feladatot, és nagyobb tettrekészsé- get vonultat fel a lehetőségek, a tartalékok kiaknázására, feltárására. Ez a reagálás azért is üdvözölhető, mert megakadályozza saját hibáink elkendőzését, s arra is választ keres, hogy mit nem tettünk meg, mit csináltunk rosszul, hol érhető tetten az egyéni felelősség, és hol az objektív világból adódó teher. Ez a felismerés szinte kényszerítő erővel lép fel a tunyaság, a tespedtség, a lazaság ellen, önbizalmunkat így mintegy az önbecsülés oldaláról erősíti, ami a jövő szempontjából sem közömbös, mert csakis ezzel a határozottsággal, a minőségi elemek előtérbe állításával érhetjük el távlati céljainkat. Nagyra értékeljük, hogy megyénk dolgozóinak többsége reálisan látja helyzetünket, értékeli, hogy megőriztük szocialista vívmányainkat, javultak az életkörülmények. Becsülik és .féltik szocialista rendünket. Bíznak abban, hogy — a nehezebb feltételek között, az egyre éleződő nemzetközi versenyben is — képesek leszünk megállni helyünket. Az elmúlt évtizedekben megszilárdult szocialista nemzeti egység a párt politikája iránti bizalpm értékes bizonyítéka. A helytállás, a bizakodás egyik alapja — s ez a jövőre nézve Is biztató —, hogy megyénkben a munkásság, a parasztság és az értelmiség között jó a viszony; ismerik, becsülik egymás munkáját és erőfeszítéseit. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy az egyes rétegeken belül, elsősorban a munka jellegéből és a lakóhelyből adódóan nagyobbak a különbségek, mint korábban voltak. Néhány kedvezőtlen kísérő jelenségre a politikai munkában a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítanunk. Napjainkban már senki előtt nem szorul bizonyításra. hogy a nehéz helyzetből való kilábalás, a távolabbi céljaink elérése szempontjából a fő frontot a gazdaság képezi. A gazdasági építőmunkában minden gond ellenére kedvező feltételt jelent, hogy a megye párttagsága, közvéleménye megértette a Központi Bizottság 1970 decemberi határozatát, amely szerint egyszerre kell áttérni a gazdasági fejlődés intenzív szakaszára és rugalmasabban alkalmazkodni a világgazdasági változásokhoz. Az utóbbi években e jó irányú elmozdulás és alkalmazkodás számos jelével találkozhattunk. A gazdasági, műszaki vezetők nagy része magas fokú erőfeszítéseket tesz a munka, a termelés, a gazdálkodás javítására, erősödik az a vállalati magatartás, amely a hatékonyság erősítésére, az egyensúly helyreállítására és megszilárdítására irányul. Ezek eredményeként csökkent a veszteséges termékek aránya. korszerűsödött a termékszerkezet, javult a termelési tényezőkkel való ésszerűbb gazdálkodás. Az export bővítésére, az import csökkentésére való törekvés szinte a napi munka vezérfonalává vált. Ezek a pozitív elemek kisebb-nagyobb mértékben a legtöbb vállalat és szövetkezet munkájában érzékelhetőek, ugyanakkor fellelhető még a megye üzemeiben a lezserség, a fegyelmezetlenség, a mának élés, a világos program hiánya. Megyénk sajátos gazdasági szerkezetéből adódóan különösen fontos a nagyüzemek termelésének, gazdálkodásának alakulása. Mellettük természetesen — a maguk méreteihez képest — a legkisebb termelőegységek munkájára, eredményjavulására is szükség van. A népgazdaságra gyakorolt közvetlenebb hatásuk és az itt dolgozók nagy száma miatt a nagyüzemekre azonban külön figyelmet kell fordítani, állah- dóan szem előtt tartva, hogy mi történik náluk, milyen területeken sikerült előbbre lépniük és a mai követelményekhez igazodniuk. A szén iránti igények növekedése ismét az érdeklődés előterébe helyezte a megye egyik legfontosabb ágazatát, a szénbányászatot. Ez azért is érthető, mert a Borsodi Szénbányáik Vállalat elégíti ki háztartási szénből az ország szénszükségletének jelentős részét. A vállalat éveken át teljesítette tervét és bár az idén is 5 millió tonna szén kitermelése várható, ez nem éri el a tervezett mennyiséget. A lemaradás részben súlyos geológiai nehézségek miatt adódik, melyeket a bányászok nem tudtak teljes mértékben ellensúlyozni, csupán csökkenteni. A szénellátás érdekében szabod napjaikon is dolgoztok, s ez nagyfokú felelősségérzetről, elkötelezettségről tanúskodik. G azdasági feladataink megoldásához nélkülözhetetlen a kollektívák és az egyének kezdeményezőkészsége, az ■ országos célok, gondok oly mértékű átérzése, amely a helyi cselekvésben ölt testet. Ilyen példákat is bőven szolgáltatnak nagyüzemeink. Követendőnek tartjuk azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az Ózdi Kohászati Üzemekben az anyagtakarékosság javításáért kifejtenek és dicséretes az a bátorság is, ahogyan a vállalati belső irányítást korszerűsítik. Nem kevés ellenállást kell ehhez legyőzni, de hosszabb távon az eredmények minden bizonnyal az elhatározások helyességét igazolják. A jó piaci munka, a piac- képes termékek gyártására való rugalmas áttérés készsége és az ezekhez szükséges belső fegyelem biztosításában a Diósgyőri Gépgyár, a December 4. Drótművek és a Tiszai Vegyi Kombinát kollektívája jeleskedett elsősorban. A Borsodi Vegyi Kombinátban és a Lenin Kohászati Művekben is számottevő mértékben enyhítették a gondokat a kedvezőtlen világpiaci hatások ellensúlyozására irányuló törekvések. A diósgyőri nagyüzemben az idén készült el jó minőségben, a tervezett költségen és határidőn belül a kombinált acélmű. Ez a beruházás is jelképezi, más intézkedéseik pedig a gyakorlatban igazolják, hogy a központi szervek nem hagyják magukra n nehéz helyseiben tevő vállalatokat Ezért köszönetűnket fejezzük ki, egyetértőén aláhúz-, va a központi segítség fő elvi irányát, nevezetesen:segíteni csak azokon lehet, akik maguk is mindent megtesznek helyzetük javítása1 érti Megyénk mezőgazdaságának továbbra is fő feladata, hogy elégítse ki az ellátási igényeket, s amennyire lehet vállaljon részt az ország exportkötelezettségeinek teljesítéséből. Örvendetes, hogy mezőgazdasági üzemeink mindkét feladat teljesítésében szép eredményeket értek el. Az előző évihez képest 1982-ben például mintegy 15 százalékkal emelkedett a mezőgazdasági termékek felvásárlása és jelentősen fejlődött az alaptevékenység bővítéséhez, a foglalkoztatáshoz nélkülözhetetlen és fontos társadalmi szükségleteket is kielégítő melléküzemági tevékenység. A háztáji és kisegítő gazdaságok termelése stabil, kapcsolataik a nagyüzemekkel erősödtek. Természetesen ebben az ágazatban is vannak -olyan jelenségek, amelyeknek nem örülünk. Példaként említhetem a géppark elöregedését) a fejlesztési lehetőségek indokoltnál alacsonyabb színvonalát. A figyelemre méltó eredmények között még meglehetősen nagy a szóródás is. Ez nagyrészt objektív okokból adódik. Megyénk mezőgazdasági üzemeinek több mint fele, szám szerint 57, alacsony hatékonysággal működik. Mivel termékeikre, szolgáltatásaikra a jövőben is szüksége lesz a népgazdaságnak, e szövetkezetek a jövőben is számíthatnak a központi támogatásra. Hozzá kell tennünk azonban, hogy más lesz a segítés módja, ha objektív okok, a kedvezőtlen adottságok okozzák a veszteséget, vagy ha vezetési fogyatékosságok miatt születnek gyenge eredmények™ Nagy politikai jelentősége van annak, hogy az életkörülmények javítására vonatkozó terveinket a kedvezőtlen helyzet ellenére is teljesíteni tudtuk. Megyénk lakossága szociális biztonságban él, a dolgozók foglalkoztatása biztosított. A lakosság jövedelme növekedett, kis mértékben a fogyasztás is emelkedett. Elhatározott Infrastrukturális fejlesztéseink időarányosan megvalósulnak. Kilencezeregyszáz új lakást építettünk, azonban e sikeres lakásépítési program ellenére a legnagyobb társadalmi problémánk továbbra is ez maradt. Egészségügyi ellátásra a tervidőszakban 70 százalékkal többet költöttünk, mint az előző öt év alatti A gyermek- és oktatási intézmények is a szükségleteknek megfelelően bővültek. Az ötnapos munkahét bevezetésével megnőtt a szabad idő. A gazdaságból a teljesség igénye és a sokoldalú értékelés szándéka nélkül kiemelt példák azt mutatják, hogy a fejlődés iránya jó, de igazi frontáttörést nem sikerült elérnünk. A megye termelőüzemeiben szerzett tapasztalatok is azt jelzik, hogy a fő népgazdasági célok teljesítéséhez még mindig elsősorban az elosztás, a fogyasztás megszigorításával tudunk hozzájárulni, nem pedig a termelés eredményeinek javításával, mint ahogyan az kívánatos lenne. Vállalatainknál, üzemeinknél a termelés mérsékelt növekedése még nem jár együtt a hatékonyság, a minőség javulásával, sőt: megyénk ipáéi üzemeiben a hatékonyság a kongresszus és a megyei pártértekezlet óta — igaz, döntően objektív okok miatt — romlott. Ezt leginkább a komplex hatékony- sági mutató 15 százalékos csökkenése szemlélteti. Mindez a belső tartalékok, a helyi lehetőségek fokozottabb feltárására és hasznosítására figyelmeztet. Gazdasági építőmunkánknak a kívánatosnál lassúbb mértékű fejlődését elsősorban a külgazdasági tényezők számunkra továbbra is kedvezőtlen alakukisa okozza. Ez azonban olyan tény, amelyről nincs értelme vég nélkül siránkozni, hiszen megváltoztatni nem áll módunkban. Ehelyett a hozzá való gyors és rugalmas igazodásra kell koncentrálni anyagi-szellemi erőinket és ebből a szempontból még nagyon sok a cselekvési lehetőségünk, sőt a kötelességünk! M indenekelőtt azt kell látni és széles körben tudatosítani, hogy azoknak a minőségi követelményeknek sikeres teljesítése, amelyeket a gazdasági életben magunk elé tűztünk, nem lehetséges, ha csupán gazdasági eszközökkel akarjuk elérni. A korszerű, az új és a jó minőség akkor válhat a gazdaság jellemzőjévé, ha a társadalmi élet minden területén uralkodóvá válik. Sikerre csakis akkor számíthatunk, ha meg tudjuk változtatni, ki tudjuk iktatni életünkből azokat a régi, vagy akár újabb keletű visszahúzó tényezőket, amelyek a társadalmi élet szféráiban előfordulnak, rontják a közérzetet, lassítják a gazdaság minőségi fejlődését. Nem nagy, de hatásukat tekintve, igen szívós akadályokról van itt szó, amelyek felszámolásával jelentős lendületet kaphat fejlőd ősünk. Milyen visszahúzó tényezőkre gondolunk? Olyanokra, mint például a kultúra, a műveltség lebecsülése. A társadalmi illúzió, a hibákkal való megbékélés, amelyre nem mentség az sem, hogy a korábbi, „gondtalan” fejlődésünk mai következményeiként élnek most tovább. X gazdasági életben várt minőségi fordulatot tehát meg kell előznie a közélet, az emberi viszonyok, nem utolsósorban a politikai intézmények minőségi megújulásának. Nem engedhetünk teret a hanyagságnak, a közömbösségnek, a iezser- ségnek. Hasonlóképpen gátolja céljaink elérését a megújulási készség hiánya, a szellemi restség; az a minden becsületesen gondolkodó és dolgozó embert bántó életszemlélet, amely kevés munkával, vagy munka nélkül akar boldogulni. Fokozza ennek veszélyét, hogy a dolgozó, vagy tanuló fiatalok körében is vannak hívei, hiszen az alacsony teljesítményekkel való megelégedésük egyértelműen erre utal. Ehhez kapcsolódik az is, hogy mind a fiatalok, mind a felnőttek egy részének szemében mintha csökkent volna a szocialista építésben megtett utunk, elért eredményeink rangja és értéke. Noha ezek a jelenségek nem jellemzőek társadalmunk tagjainak többségére, valóságos méreteiket messze felülmúlja hangerejük, tolakodó agresszivitásuk. Főként gazdaságpolitikánk megítélésében, de más területekkel összefüggésben is tapasztalható a cinizmus, olykor fellelhető a dogma- tizmus is. Ugyanakkor az is tapasztalható bizonyos vezetők, funkcionáriusok körében, hogy nem elég nyíltak, őszinték és időnként a hatalommal való visszaélés is előfordul. Valamennyiünk érdeke, hogy közéletünket megtisztítsuk az ilyen nézetektől, hangoktól, magatartásitól, mert ezzel gazdasági céljaink elérését is elősegítjük, sőt az élet minden területén egészséges fejlődést tudunk felerősíteni. A gazdasági, társadalmi és kulturális feladataink megoldásához megyénkben is kedvező feltételeket jelent, hogy a párttagság gondolkodását a marxizmus—leniniz- mus szellemisége határozza meg. Párttagnak lenni ma nehezebb, mint a gyors gazdasági növekedés, az életszínvonal látványos emelkedésének időszakában. A céljaink, elveink melletti kiállás viszont napjainkban még fontosabb, mint korábban volt. Olyan helyzetben élünk és dolgozunk, amikor a szocializmus minden hívének naponta kell vizsgáznia elv- hűségből, a munkában való helytállásból. Ehhez párttagságunk döntő többsége rendelkezik a kommunista elkötelezettséggel, a szükséges felkészültséggel. Nem állíthatjuk persze, hogy á párton belül minden rendben van ilyen tekintetben. „Tökéletes” állapotot igényelni ábránd lenne. Az azonban minden kommunistától elvárható, hogy eszméink, politikánk képviseletében elsősorban személyes példamutatásukkal tűnjenek ki. Emberségükkel, az új iránti érzékenységükkel, a jó ügyek felvállalásával erősítsék azt a tekintélyt, amelyet pártunk, hazánk az utóbbi évtizedekben kivívott. Manapság sokan felteszik a kérdést: abban, hogy most ilyen nehéz helyzetben vagyunk, mennyi a része az objektív okoknak, és követtünk-e ed mi magunk is hibákat? Igen, követtünk! Hiszen nem vagyunk tévedhetetlenek. De azt is tudjuk, hogy a magyar nép történelmében mi, kommunisták vagyunk az elsők, akik a politikát env- nyi ember bevonásával, ilyen nyíltan formáljuk, alakítjuk. Törekvéseink a legszigorúbb mércével mérve is tisztességesek, mert a dolgozó emberek felemelkedését szolgálják. Ebben mindazoknak a pártonkívüli szövetségeseinknek a támogatására is számítunk, akik a lakosság nagy többségét jelentik és már eddig is tettekkel bizonyították, hogy vállalják velünk a közös célokat, egyet akarnak velünk. H agy feladatok várnak ránk. Embert próbáló évek állnak előttünk. Belső gondjaink megoldása ezer szállal kötődik a világ, ezen belül is a szocialista közösség sorsának alakulásához. A világbéke megőrzésének döntő záloga a szocialista közösség ereje, hazafias és internacionalista kötelességünk ennek erősítése. Fontos számunkra a legnagyobb, legtöbb terhet vállaló szocialista országhoz, a hatvanéves Szovjetunióhoz fűződő kapcsolataink további gazdagítása. A szovjet állam megalakulásának évfordulójáról a napokban az alkalom jelentőségének megfelelően mi is méltóképpen megemlékeztünk. Bízvást hiszem, hogy a Szovjetunióval az élen a szocialista országok következetes békepolitikájával utat tör magának az enyhülés a feszültségekkel szemben és javulnak a munkához szükséges nemzetközi, hazai és helyi feltételek. Ehhez hosszabb, s rö- videbb távon ismert a programunk, melyet megyénk lakosságának együttes, javuló munkájával válthatunk valóra Five az alkalommal, a megyei pártbizottság nevében minden kedves olvasónak, megyénk valamennyi pártszervezetének, kommunistájának, dolgozójának ehhez a munkához sok sikert és eredményekben gazdag, boldog új évet kívánok!
