Észak-Magyarország, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-29 / 304. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. december 29., szerda Shakespeare-bemutató Színházi hírei!, januárra — Barátaim, van még egy kis időnk, ezt jól kell ki­használnunk! Ennek az elő­adásnak az az alcíme: kon­centráció, emberi magatar­tás, kapcsolattartás, tragi­kus komolyság van a darab minden pillanatában, s ezt csak hallatlan fegyelemmel, teljes koncentrációval lehet élettel telíteni... Ezekkel a szavakkal kez­dődik a Miskolci Nemzeti Színház nagyszínpadán Sha­kespeare Szeget szeggel cí­mű darabjának e napi pró­bája. Ahogyan ott állnak a színpadon, a színészek és a rendező, azt a képet idézik fel bennem, amikor egy vi­lágbajnoki döntő előtt a ja­pán női röplabdacsapat tag­jai kört formálva összeil­lesztették tenyerüket; az együvé válás okán. Major Tamás nem csupán szavak­kal szól a színészekhez, egy „érintéssel” is párosul az in­telem, a tanács, a kérés, a figyelmeztetés. — Ne a színpadon le­gyünk, hanem a helyszínen, ezt is tanuljuk meg, kartár- sak! — ez a mondat már a próba közben hangzik el. s még hány ilyen hallható, amíg a színészek a Szeget szeggel harmadik felvonásá­nak csak egy pár perces je­lenetén is túljutnak. Ez a jellemeket végigpróbáló, az emberi magatartást mélysé­geiben megéltető, ellentétek­ben megmerítkező Shakes- peare-darab Major Tamás próbáján nem 'enged pilla­natnyi lazítást sem. A bemu­tatóig sincs már sok idő, hi­szen január 7-én lesz a pre­mier, az új esztendő első be­mutatója a Miskolci Nemzeti Színházban.-*• A nagyszínházban tovább játsszák januárban a Marica grófnőt és a Micimackót; a Játékszínben a Mindenkit megnyúzunk című darabot, és itt mutatja be önálló est­jét Karinthy Frigyes művei­ből Tardy Balázs színmű­vész. (Január végén a Min­denkit megnyúzunk Buda­pestre „költözik”, öt alka­lommal mutatják majd be a Pesti Színházban.) Mint arról már korábban beszámoltunk, november hó­napban a Black comedy több előadása is elmaradt a Ka­maraszínházban-. Hideg volt — fűteni pedig nem lehetett. Most örömmel újságolták a színház vezetői, hogy az el­múlt időszakban sikerült „meleget csinálni”; tizenkét hőtárolós villanvkályha be­szerelésével biztosítani tud­ják mind a színészek, mind a közönség számára a jelen­léthez szükséges hőmérsék­letet és 12 alkalommal játsz- szák a Black comedyt.'Amit — a nagy érdeklődésre te­kintettel — két előadásra már „bevitték” a nagyszín­házba, s szilveszter estéjén is ezt láthatják ott a nézők. fL «. » Tokaji együttműködés r Rendhagyó taggyűlést tar- %ott a tokaji Általános Isko­la pártalapszervezete. Mint arról Gintner József iskola- igazgató beszámolt, a taggyű­lés egyik napirendi pontja­ként a tagság kerekasztal- beszélgetés keretében vitatta meg a községben működő művelődési intézmények ve­zetőivel azokat a közös fel­adatokat. amelyek a megnö­vekedett szabad idő, az öt­napos tanítási hét bevezetése kapcsán a tanuló ifjúság szabad idejének hasznos el­töltésében a helységben je­lentkeznek. Készt vettek e megbeszélésen a helyi műve­lődési ház, a múzeum, a könyvtár és a mozi vezetői, akik az iskolai pártszervezet tagságával egyetértőén fon­tosnak érzik a munka közös felvállalását és a lehetősé­gek szerinti legjobb megol­dását. Az iskolai pártalapszerve- zet titkára vázolta a felada­tokat, a közös teendőket, majd a beszélgetés során ki­kristályosodott hogy a közös munkavégzés alapja egymás munkájának, lehetőségeinek jobb megismerése, a közös informáltság, a rendezvé­nyek közös szervezése kell, hogy legyen. Jóllehet, ennek az együttműködésnek eddig is voltak már jó eredményei, de az elvárások azok továb­bi fokozását kívánják. Gondot jelentett és rész­ben még ma is jelent Tokaj­ban a művelődési intéz­ményhálózat helyzete. A mozi közel két évig zárva volt — leégett és 1982. de­cember 20-án nyílt meg új­ra —. a múzeum még igen hosszú ideig átépítés alatt éli, a könyvtár befogadóké­pessége igencsak korlátozott a művelődési házé szintén, a községhez méltó közművelő­dési intézmény megszületése bizony még mindig várat magára ■ és remény sincs kö­zeli megteremtésére. A gondolatcsere résztvevői a realitások figyelembevéte­lével állapodtak meg a kö­zös teendőkben. A KISZ- szervezet védnökséget vállalt például, hogy a tanulókat elkíséri a rendezvényekre. De megállapodtak abban is, hogy a rendezvények szín­vonalának a szórakozást, egyben a tartalmi munkát is segítenie kell (a Zilahy György Művészetbarátok Kö­re rendezvényei ebben bizo­nyára sokat segíthetnek! — A szerk.); lehetőséget kí­vánnak teremteni a szülők és a gyermekek együttes részvételére különböző ren­dezvényeken, ehhez megfe­lelő műsorokat 'választanak; egyeztetendő a mozi és a művelődési ház műsora; fej­lesztendő a közösen működ­tetett szakkörök hálózata; több kihelyezett tanóra tar­tandó a művelődési intéz­ményekben; az iskola is nyújtson nagyobb segítséget a művelődési intézmények­nek a közgondolkodás he­lyes irányú kibontakoztatá­sában. s a szülők bevonásá­val hatékonyabban járuljon hozzá a jó irányú községpo­litika. benne a művelődés­politika terjesztéséhez. Ab­ban is megállapodtak, hogy a beszélgetést szélesebb kör­ben folytatják, bevonják ab­ba az iskola más nevelőit, a község társadalmi és gazda­sági vezetőit is. A tokaji iskolai rendha­gyó párttaggyűlés egy átfo­gó községi közművelődési együttműködés megalapozó­ja lehet És kell is, hogy le­gyen. Elismerés tői évtizedes műnkéért A megyei tanács székházá­ban hétfőn több évtizedes eredményes munkája alap­ján nyugdíjba vonulása al­kalmából a Munka Érdem­rend ezüst fokozata kitünte­tésben részesült Lackó Jó­zsef, a megyei tanács műve­lődésügyi osztályának fő­munkatársa, valamint Sala­mon Ferenc, a Miskolci Szimfonikus Zenekar első fuvolása, művészeti titkár. Az elismerő kitüntetéseket dr. Ladányi József, a me­gyei tanács elnöke nyújtotta út a kitüntetetteknek. {Irányozott ezüstből Az avasi református templomban látható ez az úrasztali kenyér­tartó tál, amely a XVIII. században készült aranyozott ezüstből. Fotó: L. J. Könyv a'vezetőkről Kérdőívekre adott vála­szok. interjúk alapján ad ké­pet Ivanics András könyve a mezőgazdasági nagyüzemek­ben dolgozó vezetők élet- és munkakörülményeiről. A Hogyan gondolkodnak, dol­goznak, élnek a termelőszö­vetkezeti vezetők címmel a Mezőgazdasági Könyvkiadó gondozásában megjelent kö­tet a gazdasági döntések módjaitól a különböző testü­letek tevékenységén át a szövetkezetben alkalmazott vezetési rendszerekig számos fontos kérdést vizsgálva ad érdekes, figyelmet érdemlő híradást a szövetkezeti veze­tőkről. Kiállítás az egyetemen fi Sztvlefasié 60 éve A szovjet állam megalaku­lásának 60. évfordulója al­kalmából nagyszabású kiállí­tás nyílik december 30-án, csütörtökön, délután 4 óra­kor a Nehézipari Műszaki Egyetem Központi Könyvtá­rában. A kiállításon a szov­jet tudomány eredményeivel, az irodalom és a képzőmű­vészet alkotásaival ismer­kedhetnek meg az érdeklő­dők. Ugyancsak itt, 'ebből az alkalomból mutatják be Lesn- key Zoltán Munkácsy-díjas grafikusművész Vologdában készült rajzait. A kiállítást — amelyet -január 16-ig te­kinthetnek meg az érdeklő­dők — Nagy Zoltán, a me­gyei pártbizottság titkára nyitja meg. PáiyaváEasztósi táiékozlstó A Pályaválasztási Tanács­adó Intézet az idén is meg­jelentette szokásos Pályavá­lasztási tájékoztatóját. A zöld fedeles füzetecske na­gyon sok, hasznos informá­cióval szolgál szülőknek, pe­dagógusoknak, legfőképpen pedig a gyerekeknek. Hiszen nemcsak tételesen közük, hogy a különböző középfokú iskolákban hány tanuló nyerhet felvételt, milyen szakmákat indítanak, de gya­korlati útmutatást is adnak a jelentkezési lapok kitölté­séhez, ismertetik a jelentke­zés és szükség esetén a fel­lebbezés módját is. A ko­rábbiakhoz hasonlóan ezöt^ tál is ismertetik a szándék- felmérés legfőbb tapasztala­tait; a mostani nyolcadiko­sokat ugyanis egy évvel ez­előtt megkérdezték tovább­tanulási szándékukról. Hasz­nos lehet a fiatalok számá­ra, hogy mely szakmákra, mely iskolákban várható sok. szoros túljelentkezés. A fü­zetet egyébként a közelmúlt­ban juttattak el az iskolák­ba, így van még idő forga­tásukra, a továbbtanulási szándék átgondolására. Alkotás Beszélgetés Keresztury Dezső akadémikussal — Professzor úr Goethe ha­lálának ISO. évfordulója al­kalmából írt megemlékezésé­ben „a tevékenység lángel­méjének” nevezte a nagy né­met költőt, ön szerint Goethe életművének milyen eleme a tevékenység? — Halálának évfordulóján újra áttekintettem életét, pá­lyáját, életművét. Arra a vég­eredményre jutottam, hogy nemcsak a „fausti embernek”, a kétkedő, kutató széliem em­berének, de legalább ugyan­annyira a tevékeny embernek is a megtestesülése. Ha Goe­théről beszélünk, a kettő ugyanaz, ha úgy tetszik: egyetlen érem két oldala. Ér­demes eltűnődni azon, hogy egy ilyen kivételes lángelme milyen példás a mindennapi munkában, milyen tevéke­nyen élte az életét. Nem a semmiből jött, mint a „láng­elme csodája”, és nem a semmiben veszett el, mint annyi más lángelme. — A „fausti ember” képét eszerint csak erőszakkal le­het szembeállítani a tevé­kenykedő 'emberével? — Szembe lehet állítani ak­kor, hogyha valaki a „fausti embert” felelőtlen módon, csak az önző kíváncsiság, az. önző cselekvés — divatos szó­val — az önkiteljesítés útján keresi. Mondhatnánk, hogy annak az európai embernek a képe ő, aki sohasem elégedett önmagával, hanem mindig többre és többre tör, akár zse­niális „felelőtlenséggel” is, ha nem megy másként. — Nem arról van-e szó,' hogy egy szorgalommal, tu­dással és alkotóerővel meg­alapozott életformát igyek­szik igazolni a szabadság jel­szavával? Magatartása talán nem morál nélküli, hanem valójában egy más típusú er­kölcsöt képvisel? ■— Lehetséges. Az ember szeretné megállítani a betel­jesült pillanatot, amelyben boldog, amelyben azonos esz­ményi önmagával. A másik­fajta ember valamilyen, raj­ta kívül álló cél szolgálatában tevékenykedik, s egy más tí­pusú erkölcsöt alakít ki. Goe- ttM • kettőnek dialektikus , egysége: a folytonos mozgás, a kezdeményezés meg a vég­rehajtás, a szorgalom és a zsenialitás harmóniáját létre­hozó magatartás jellemzi. Egyébként ne feledjük: Goe­the fogalmazta meg azt az el­méletet, amely szerint a zse­ni Prométheusz utóda, aki az istenek tüzét ellopta az em­berek számára. Ünnepelte a tehetség kivételességét, a ta­lentum vulkáni kitörését, de ugyanolyan fontosnak tartot­ta a szorgalmat is. A szemére is vetették sokan, hogy el pol­gári ásította a művészetet. Va­lóban: egyszerre volt zseni, s egyszerre végzett gyötrelmes hétköznapi munkát. Ha Fa­ustjának két részét egymás mellé tesszük, s egységben szemléljük, láthatjuk, hogy Goethe hitvallása egyetlen ke­rek egész. Faust ugyanis vé­gül abban leli meg élete ér­telmét, hogy termékennyé te­szi a földet; csatornát, házat, utat épít — a társadalmi lét értelmét a kézzel fogható gya­korlati tevékenységben talál­ja meg. Akkor kezdődik a te­vékeny Faust alakjának las­sú 'Kibontakozása, amikor az emberek ráébrednek arra, hogy szorgalom nélkül sem­mire sem jutunk, hogy nem­csak ünnepi pillanat van, ha­nem hétköznapi, nehéz, ve­rejték es munka is. — Mit mondhat Goethe, a most már százötven éve halott költő a ma élőknek? — Engedje meg, hogy kibő- vítsem az évfordulók körét. 1982-ben három alkotóra em­lékeztünk : március 22-én volt százötven esztendeje, hogy meghalt Johann Wolfgang Goethe; száz esztendeje, 1882. október 22-én hunyt el Arany János, és száz esztendeje, 1882. december 16-án született Ko­dály Zoltán. A három lángel­me között sajátságos egybe- csengést érzek. Igaznak ta­lálom, hogy nekünk az Arany, ami a németeknek Goethe. A muzsikában Kodály Zoltán — Bartók Bélával — azt csinál­ta meg, amit Goethe a német nép körében: segített a pat­riotizmus érzületének kiala­kításában, ébren tartásában, megteremtette a németség szellemi egységét. S még egy mozzanat, ami közös nevező­re hozza őket: számomra mindhárom példaszerűen nagy önművelő. Minden nagy alkotó egyéniség ugyanis az önművelés csodája: végezze­nek iskolát, de végül is, az egyéni tanulni vágyás, a saját szellemi erő tör bennük utat magának, és találja meg ön­nön megvalósulását. Goethe szerint a zseni: szorgalom. Másképpen; örökös tevékeny­ség. Arany János papír szerin­ti iskolai végzettsége nem ér fel egy mai érettségi bizonyít­vánnyal. Otthagyta a debre­ceni kollégiumot, színész lett, aztán segédjegyző. Mindent, amit tanult, a maga erejéből: ekként vált az Akadémia tu­dós főtitkárává. Folyton-foly- vást tanult, élete végéig ké­pezte magát. Mindig túllépett önmagán; megírta balladáit, aztán továbblépett — soha­sem állt meg annál, amit el­ért. öregkori verseiben, az Oszikékben, összefoglalta és megújította addigi életművét: az egész modem magyar köl­tészet táplálkozik belőle. Kodály Zoltán is teljes éle­tében tanulva tanított. Nyílt volt minden iránt, kíváncsian kísérletezett. Életvitelének csak alapja volt a magyar népzene, gyűjtése, lejegyzése, a magyar zenetörténet elmé­letének módszeres tanulmá­nyozása. Erre óriási általános műveltség épült. Elméletét gyakorlati példákkal tudta il­lusztrálni, a népdalt a maga életszerű összefüggéseiben is­merte — szociológiai nyelven — társadalmi bázisát is látta: a szegények nyomorúságát, kis boldogságait, kis örömeit, a nemzetiségek egymásra va­ló hatását, békés-békétlen vi­szonyát; s mindezt a világ távlatában. Lényegesnek tartom, hogy Goethe is, Arany is, Kodály is valamilyen közösség nevé­ben találta meg tevékenysé­gének értelmét, hitelességét. Mindegyikük a maga módján fejezte ki tapasztalatait, és mindig teremtő kapcsolatban állt a népköltészet forrásvi­dékével. — Tevékenységük forrásvi­déke, táptalaja mindig azonos maradt? — Mindig. Ez teremti meg — egyebek közt — az életmű egységét Része a teljességre törekvésnek. E végső teljesség hiányában érezte Arany Já­nos, hogy mint műve, élete is töredék: ezért lehetett olyan iszonyúan fájdalmas Bartók­nak, hogy teli bőrönddel keil elmennie. Ritka pillanat vagy szerencse, amikor a folytonos tevékenység meg a jó körülmények egésszé ke­rekítik az életművet. Az utó­kor is csonkít. Méltatóinak: nagy része például kihagyta Goethéből az elkötelezett po­litikust, holott a Faust má­sodik részének vége a közös­ség nevében cselekvő, a kö­zösségnek elkötelezett embe­ri magatartásnak az apoteó- zisa. Kodály egész kom pozí­ciós világa, egész tudománya* és nevelő munkássága, a Ka. dálv-módszer pedagógiája? óriási .közösségi teljesítmény. Nem azért tevékenykedtek, hogy elsirassák, vagy elfalaz­zák maguktól a világot, ha­nem azért, hogy amit megta­nultak és egységgé olvasztot­tak össze, azt embertársaik­nak, a velük egy hiten levő, egy nemzethez, egy közösség­hez tartozó népnek tovább­adják — nemzet és emberiség összefüggésében; mert ilyen összefüggésben él az igaz em­berség. — Mit hasznosíthatunk Goethe, Arany, Kodály élet­művéből? — összegzésül annyit: min­denki a maga helyén legyen — modern szóval élve — kreatív ember. Alkalmazzuk az alkotó szót a maga igazi értelmében! Nemcsak Goethe, Kodály. Arany; alkotó ember az a pásztor is, aki egy botot szépen kifarag. Alkotó ember a szántóvető is, aki takarosán fölrakja az asztagot. Bár a gépesítés lassan megöli ezeket az alkotásokat. Az egész tech­nokráciának az az egyik nagy veszélye, hogy kétségessé te­szi az alkotó emberi jelenlétet. Ha mindent el tudok végezni a géppel, a munka személyte­lenné válik, nincs közvetlen közöm ahhoz, amivel foglal­kozom. De szerencsére van­nak olyan foglalkozások,' amelyek emberközeliek ma­radtak. Például a pedagógu­soké, de másokat is említhet­nék. Mindenkinek arra kell tö­rekednie, hogy a nagy pilla­natok, a kegyelem pillanatai, ha tetszik, a „fausti” pillana­tok eljöjjenek, és tápláló erő­forrásként őrizzük meg őket a mindennapi tevékenység idejére. És ez a tevékenység teszi lehetővé, hogy a nagy pillanatok elérkezzenek. Mert egy kicsit minden ember olyan, mint a kút: ha nem gyűlik meg benne a víz, me­ríteni sem lehet belőle. P.Ai |

Next

/
Thumbnails
Contents