Észak-Magyarország, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-19 / 298. szám
ÉSZAK-M AG YMORSZAG 4 1982. december 19., vasárnap Panelek között Egy leninvárosi ankét tanulságaiból Az elmúlt héten mutatták be a premiermozik a Panelkapcsolat című új magyar filmet, Tarr Béla munkáját és a minap, december 16-án került- sor e mű leninvárosi bemutatására. Ennek az ad különös jelentőséget, hogy a Panelkapcsolat ott készült, a két színész főszereplőn kívül szereplői helybeli lakosok, minden mozzanata itteni környezetben játszódik és egy elképzelt leninvárosi munkáscsalád példáján keresztül a panelházakban meghonosítható életformáról szól. Konkréten azt mutatja be. hogy a panelvárosban panelházakban élő átlagember egész életvitelét, gondolkodásmódját, igényeit, illetve igénytelenségét mennyire behatárolja a panel, miként válik maga az ember is panelekben gondolkodóvá. A leninvárosi bemutatást a helyi városi könyvtár és a megyei moziüzemi vállalat gondolatcserével kötötte össze, amelyre az érdeklődő lakókon kívül meghívtak egy családszociológust (Kása Erzsébeted az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének tudományos főmunkatársát), egy építészt (Golda. Jánost, az ÉSZAKTERV-től), meg egy filmkritikust (alulírottat), hogy mind több oldalról megvitathassák, igaz-e a film állítása’ a panelkapcsolatok károsságáról, vagy ha nem, miben tévedett. A vetítést követő ankétra sokan jöttek el. A nagyszámú felszólaló között mindössze egyetlen akadt, aki egyértelműen jónak minősítette a filmet, de az sem esztétikai megközelítéssel, hanem olyan meggondolásból, hogy a benne ábrázolt valóság nagyon is fedi a le- ninvárosi életet, jó szemmel választotta a rendező általánosító szándékú mondandójához ezt a várost E felszólaló középkorú nő volt Véleménye szerint e városban szürkeség van, az emberek elzárkóznak egymástól, s ennek nagyrészt a monoton panelépítkezés az oka. Ez volt gyakorlatilag az egyetlen olyan vélemény, amely egyértelműen a panel házakat marasztalta el az emberi kapcsolatok hiányáért és ezért jónak minősítetté a filmet (A film esztétikai megítélését, az erre vonatkozó észrevételeket e feljegyzésben mellőzzük; részben, mert kritikánk december 9-én már megjelent másrészt pedig e gondolatcsere célja nem filmkritikái jellegű volt, hanem az emberi-társadalmi kapcsolatok és a filmben ábrázolt panelkorlátok összefüggéseinek megbeszélése.) Igen sok felszólaló tette szóvá a panelházak olyan korlátáit amelyek megnehezítik az emberi kapcsolatok kibontakoztatását — a lépcsőházi, meg tömbönkénti önkéntes pinceklubok, bar- kácsszobák stb. nagyon elszigetelt és kis hatósugarú jelenségek még napjainkban —, különösen egy olyan településen, mint Leninváros, ahol a lakók mind valahonnan másfelől jöttek. A csa- ládpszichológus abból a szempontból minősítette jó példának Leninvárosi a panelkapcsolatok érzékeltetésére, hogy teljesen új, hagyományok nélküli település és kizárólag panel-, vagy korábbi hasonló jellegű bérházakban élnek lakói. Míg a régi körfolyosós, illetve függőfolyosói házakban a tömegkommunikációs kényszerpálya adott, azaz az emberek akarva-akaratlanul ta- lálkoznak-érintkeznek egymással, s ez jó, vagy rossz előjellel, de mindenképpen közelíti egymáshoz az embereket, s ebből valami módon az egyén kiszűrheti a maga alkalmas kapcsolatait, a panelházban ez a lehetőség hiányzik. Szomszédot nem látni, sőt a lakótelepi házak többségének földszintjén még bolti kirakat sincsen, ami előtt megállva két asszony beszélgetésbe kezdhetne. Általában ez épületrendszerből hiányzik az emberi kapcsolatot teremtő erő. Ugyanakkor a régebbi, más jellegű otthonokból és másfajta településekről magunkkal hozott kommunikációs reflexeink nem ültethetek át ebbe a lakórendbe. E városnak és más ilyen településeknek lakói régifajta kapcsolatokat nem tudnak itt megvalósítani, az újabb kapcsolatlehetőségek pedig még nem alakultak ki. Több felszólalásban kapott hangot, hogy túlzás lenne mindent a panelnek, mint építészeti eljárásnak a rovására írni. A filmbeli házaspár és nagyon sok hasonló család bizonyára ennyire elzárkózott és egymást marcangoló lehetne másfajta épületben is. A sokféléi jött emberek nehéz egymásra találása az alapvető nehézség, idegenek egymás számára, a panelház csak „besegít", hogy a kapcsolatok még nehezebben teremtődjenek meg, s az egyes emberben meglevő igénytelenséget a kultúrálódási, kapcsolatteremtési lehetőségek hiánya csak jobban elmélyíti. A panel behatárolja a kapcsolatokat, az infrastruktúra városi hiánya beszűkíti az igényeket. Szó esett többször is arról, hogy a filmbeli házaspár nem lehet egészen tipikus, hiszen önmaguk igénytelensége, életvitelük elviselhetetlensége nagyrészt személyiségükből fakad, de e rossz tulajdonságokat a panelkömyezet segíti, „ápolja”. Kétgyerekes házaspár hogy mozduljon ki, amikor ide még egy nagymamát sem lehet elhívni? — kérdezte egy felszólaló. Ugyanakkor el kell mondani, hogy az ankét részvevői igen reálisan nézték a panelváros panelházai adta lehetőségeket. Nem a jelenvolt építészit marasztalták el, hiszen tudják, ők tudnának jobb, emberibb léptékű otthonokat és lakóterületeket is tervezni, hanem annak az aggodalmuknak adtak kifejezést, hogy az emberek lassan el is szoknak attól, hogy egy másik lakásba bekopogjanak, tartanak, félnek, idegenkednek egymástól. Nagyon ideje lenne az egymás felé nyitottság elkezdésének. Kezdeményezni kellene ezt az egymás felé nyitást, de ahhoz a városok felszereltsége is több segítséget kellene, hogy adjon. Legyenek családi beszélgetésre alkalmas és nemcsak szeszeladásra épülő vendéglők, hasonlók. Legyenek nyitott klubok, legyen az utca, a közterület emberibb stb. És főleg legyen meg a lakókban is az igény a kulturáltabb, emberi kapcsolatokra épülő életre, mert a panelházakban élők rossz közérzetében nem kizárólag a panel a hibás. Nagyon sok tanulsággal járt ez a minapi leninvárosi eszmecsere. Megállapítható: a film — bármennyi elmarasztalás is érte — arra jó volt, hogy egy, a maga határain túlmutató társadalmi töltésű vitának alapot adjon. És az is levonható tanulságként, hogy nekünk, az embereknek — és nemcsak a hivatásos közművelődési emberelőnek — lépni kell az igényesebb 'élet felé akkor is, ha betonkorlátok szegik kedvét. Benedek Miklós M munkahelyi mfivelüdés időszerű kérdései Egy országos tanácskozáson, amelyet a Szakszervezetek Országos Tanácsa hívott ösz- sze, a szakszervezeti tisztség- viselőkkel, vállalati szakszervezeti bizottsági titkárokkal, kultúrfelelősökkel vitatták meg a munkahelyi művelődet időszerű kérdéseit. A tanácskozás azt kérdezte: Milyen a munkahelyi művelődés helyzete, lehetősége a mai gazdasági és társadalmi körülmények között? A válaszadáshoz a munkahelyi művelődés feladatát is tisztázni kellett. A munkahelyi művelődésnek nem egyszerűen az a feladata, hogy kulturális szolgáltatást nyújtson az üzemekben, az intézményekben, hogy biztosítsa dolgozói oktatását, továbbképzését; segítenie kell a művelődés iránti igény felkeltését, tudatosítania kell, hogy a dolgozóknak saját létérdeke a szakmai és az általános műveltség fejlesztése, sőt, az üzemeknek, a gyáraknak is eredendő gazdasági érdeke a művelődésben rejlő lehetőségeknek a felhasználása, mert a munkahelyi művelődés a dolgozók személyiségének, életmódjának sokoldalú fejlesztése által visszahat magára a termelésre is. Ugyanakkor ellensúlyozni kell azt a szemléletet, amely azonnali anyagi eredményeket óhajt, nem gondolva arra, hogy lassabban megtérülő szellemi befektetés nélkül nincs valódi, tartós gazdasági előrehaladás sem. Amikor a munkahelyi művelődésről beszélünk, legtöbbször a munkásokra gondolunk. A tanácskozás azt is tisztázta, hogy ugyan a munkások a legfontosabb alanyai és résztvevői, a munkahelyi művelődés hatókörének azonban sokkal szélesebbnek kell lennie; egyetlen réteget sem lehet számításon kívül hagynia. A fiatalokat, a szakmunkástanulókat, a kezdő szakmunkásokat külön hely illeti meg. Segíteni kell őket a közösségbe való beilleszkedésben, szakmai és általános műveltségük hiányainak felszámolásában. A vezetőknek — beleértve a közvetlen termelésirányítókat, a művezetőket, a brigádvezetőket, a szakszervezeti tisztségviselőket is — személyes példaadással kell hozzájárulniuk egy-egy munkahelyi közösség művelődéséhez. A tanácskozáson sző esett a szocialista brigádok ról is, mint a munkahelyi művelődés legfontosabb bázisairól. Kulturális vállalásaikkal kapcsolatban sok negatív észrevétel hangzott el az elmúlt években. Biztató, hogy ezeket maguk a brigádok is megfogalmazták. Ezek személyi, szemléleti feltételek. De milyenek az anyagiak? A tanácskozás megnyugtatott, ugyanakkor a reális gondokra, veszélyekre is fölhívta a figyelmet: lesznek olyan vállalatok, melyek a kényszerítő hatásokra először a kulturális célokra fordított összegeket fogják csökkenteni. A Szakszervezetek Országos Tanácsának december 13-i konferenciája a munkahelyi művelődésről éppen azért cserélt eszmét a legilletékesebbekkel, hogy a jövőbeli gondokat megelőzze, s még időben jelezze, hogy a gazdaságitermelési és a művelődési feladatok szorosan összefüggenek : a művelődés a maga eszközeivel elő tudja segíteni az üzemek, a gyárak tevékenységének megújulását. ion Ma este a képernyőn Pygma G. B. Shaw színmüve vaiami hét évtizede Magyarországon is állandóan színen van és állandóan siker. A Madách Színházban szinte állandóan repertoáron van ez a darab, s most Ádám Ottó-Mészöly Dezső fordítása és televízióra alkalmazása nyomán - tévéjátékot rendezett belőle. így ma este az első műsorban 20 óra 05-kor elevenednek meg a képernyőn Higgins tanár úr, Liza és a többiek Hűsíti Péter, Haumann Péter, Márkus László, Kiss Mari, Psota Irén, Sulyok Mária és mások alakításában. Képünkön: Husztí Péter (Higgins), Haumann Péter (Doolitle) és Márkus László (Pickering ezredes). A család védelmében Beszélgetés dr. Buda Béla pszichiáter főorvossal Reneszánszukat élik a társkereső szolgálatok, szolgáltatások. Az apróhirdetés már ósdi módszernek számít. Egymás után alakulnak a partnerkapcsolatokat segítő társaságok, ahol a magányosok adatait csinos kis kartoték- rendszerben, esetleg lyukkártyákon rögzítik, igényeiket tetszetősen rubrikázott papírlapra írhatják. Sok minden változott, csak egyetlen kívánság nem. Ez pedig a társkeresők kilencven .százalékánál szerepel: ,dbegyen családszerető”. Reneszánszukat élik (sajnos már régóta) a válóperés bíróságok is. Gyakoribb a megromlott házasság, s a közvélemény a szomorú adatok ismeretében levonja a következtetést: válságban a család, elavult, korszerűtlen, esetenként gátló az együttélési forma. Furcsa kettősség. Egyik oldalon a család után vágyakozó magányosok, a másik oldalon széthullófélben levő közösségek. Valóban válságba került a családi élet? Dr. Buda Béla pszichiáter főorvos egyértelmű nemmel válaszol. — Sokan a válások gyakoriságát bizonyító statisztikai adatok ismeretében beszélnek a család válságáról — mondja. — Ám nem ninden válás jelenti egy család felbomlását, hiszen sok esetben gyermektelen házaspárokról van szó. Az is igaz, hogy mostanában már nagyobb a gyermekes családok széthullási aránya, mint régebben, vagyis a házasság válsága vetül rá a családra. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a család vált korszerűtlenné. — Mégis, mintha manapság nehezebbnek tűnne a családi együttélés. — Ennek egyik fő okát abban látom, hogy az egyéni önmegvalósítási értékek kerültek előtérbe. Talán túlságosan is. Szép számmal vannak olyanok, akik csak azt tartják igazi eredménynek, amit munkájukban, pályájukon erkölcsi és anyagi téren elérnek. Ügy gondolják, a családalapítás mindebben gátolja őket. — Nem így van? — Kétségtelen, hogy a családalapítás, a gyermekek vállalása a terhek megnövekedésével és sok lemondással jár. De amit cserébe kap mindezért a családban élő: szilárd érzelmi biztonság. Ami viszont nem akadályozza, hanem serkenti a produktivitást. Már maga a házasság is stabilizálja az érzelmi életet, s ami nem elhanyagolható, a szexualitást is. Az igazi családalapítás azonban a gyermek születésével kezdődik. — Sokan egyáltalán nem akarnak gyermeket. — Őszintén szólva nem hiszek ebben. Persze különféle magyarázatokkal, érvekkel el lehet fedni azt . a gyermek utáni vágyat, amely minden egyéni önmegvalósítási törekvésen is áttör. Az esetek többségében nem is véglegesen. Szerencsére hogy nem. A gyermeknevelésnek óriási személyiségformáló és személyiségfejlesztő szerepe van. — Ezt el is ismerik azok, akik szeretnének gyermeket. Csak éppen családot nem. — Ha rajtam múlna, mindenkit lebeszélnék a családon kívüli gyermekvállalásról. A házasság utáni családalapítással létrejön egy intim kis közösség, s két ember megkapja közös élete egyik legszebb feladatát. Gyermeküket ép személyiséggé, önálló lény- nyé kell formálniuk. Közben pedig az ő szövetségük is kiteljesedhet, megedződhet, ha úgy tetszik, megnemesedhet. Jórészt éppen a terhek megnövekedésétől, az áldozatvállalástól. Ugyanakkor egviitt ismerik meg azt a rendkívüli élményt, amit csak a gyermek nyújthat. — Mégis szép számmal vannak, főként a fiatalok körében olyanok, akik nem akarnak családot. Talán szüleik rossz példáién okulva. Talán, mert családi életre társadalmi szinten kellene nevelni. — A családi életre nevelést oktatási szinten megoldhatatlannak tartom. Ezt tanítani nem lehet. A légidéi'isabb persze az lenne, ha ezek a fiatalok szüleik példáját látva jutnának el a megfontolt csa- ládalapítási szándékhoz, de hát ez sem valósítható meg mindig. Amit tehetne a társadalom és a pszichológia, az a családgondozás, családterápia fejlesztése. Ez nálunk még gyerekcipőben jár. Talán különböző tanácsadók rendszerét kellene létrehoznunk, ahol — akár gyermekkortól fogva — fokozatosan készítik fel az embereket a családi életre, s az ezzel járó gondok elviselésére. Az ilyen intézmények szakszerű segítséget nyújthatnának a családi problémák megoldásához, s a legfontosabb társadalompolitikai feladatunk, a család védelmének megoldásához. — Beszélgetésünkből kiderült. hogy ön egyértelműen családpárti. A magánéletben is? — Szerencsésnek tartom magam. Kiegyensúlyozott, boldog családban élek feleségemmel és két kislányommal. S ha a kicsit szűkös lakáskörülményeink javulnak, örömmel várjuk újabb családtagjainkat! N. Sz. Hétfőn, Tokaiban r Moziátadás és fiimkiib-tsiiécslizás A szovjet filmek fesztiválja borsodi eseménysorozata keretében december 20-án, hétfőn két eseményre kerül sor Tokajban: délután négy órakor ünnepélyesen adják át rendeltetésének a korábbi tűzeset után felújított Petőfi filmszínházat dr. Zborai Gábor tokaji tanácselnök köszöntőjével és ; Kőhalmi Ferencnek, a Művelődési Minisztérium főigazgató-helyettesének avatóbeszédével, majd bemutatják az ősszel a tengernél című szovjet filmet; ezzel párhuzamosan, fél öt ói'ai kezdettel nagyszabású tanácskozás kezdődik a nagyközségi tanács tanácstermében. A tanácskozás előadója ugyancsak Kőhalmi Ferenc, témája pedig a szovjet filmművészet hatása, szerepe, jelentősége a filmklubmozgalomban. A konzultációt Csáki Imre, a megyei tanács közművelődési csoportjának vezetője irányítja. Különös jelentőséget ad a gondolatcserének, hogy a lövőben országosan — s így Borsodban is — új alapokra kívánják helyezni a filmklub-mozgalmat, s annak majdani helyi szervezői, irányítói is itt kapnak érdemi tájékoztatást. Diáknapi felkészülés Elkezdődtek a jövő év április 29-e és május 2-a között megrendezendő sárospataki diáknapok szervezése, a versenyekre és fesztiválra való felkészülés. A KISZ megyei bizottsága olyan kulturális, művészeti találkozót szeretne teremteni, amely a hagyományokhoz híven őrzi és fölmutatja a diákság öntevékeny, amatőr művészi produkcióinak legjobb, legszebb eredményeit, és jelentősen hozzájárul a fiatalok politikai, világnézeti fejlődéséhez. Szabolcs-Sza1 már, Heves, Borsod megye és Budapest középiskolásainak képviselői juthatnak el Sárospatakra a megyei versenyeken való 'ó szereplés jutalmaként. A közelgő diáknapok megyei vetélkedéseit összekapcsolják a Ki mit tud? selejtezőivel /
