Észak-Magyarország, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-19 / 298. szám
1932. december 19., vasárnap ÉSZAK-MAGYAR0RS2AG 5 Fenyővásár Na, gyere fiam, ez férfi- munkai Majd mi megmutatjuk, milyen is a szép fenyő. Hagyd a baltát, te kófic, nem lopni megyünk, hanem a piacra! Anyukám, rögtön jövünk, felőlünk lehet délben is az ebéd. Na menjünk! Tavaly anyád egy napig vette a fát, aztán mégis sárga volt. fonnyadtka. harmadnapra elhullott a levele. Emlékszel ? Mikor szedtem volna róla egy szem cukrot, mind eldobálta a tűit. Szép sudárt keress! Olyan kétméteres formájút. nagyobb lehet. a tetejéből úgyis le kell vágni. Vedd ki óvatosan a többi közül, vidd félre, ütögesd a talpát néhányszor a betonhoz. Rögvest kiderül, régi-e. Ha nem. akkor csak szétterülnek az ágai, megmutatja az igazi formáját. Akkor támaszd oda valamihez. eredj odébb. — de nem messzire, mert fölkapja valaki —, és nézd meg alaposan. Forgasd, valamelyik oldala ki ne maradjon, mint a tavalyinak. Emlékszel, épp a két főág hiányzott a közepéről. Mennyit szórakoztam vele, míg a végén sikerült úgy rakni, hogy nézzen ki valahogy. Idén majd vigyázunk. Na. ha megnézted, és szép. egyenletes, kerek, akkor iö- het a tűje. Ügyelj, hosszú, sűrű, méregzöld legyen. Hogy mindegyiknek az? Csak hiszed. A szem csal. épp ezért résen kell lennünk, különben becsap. Ha magában nézed, persze, hogy zöld. Vigyél csak mellé egy másikat! Látod a különbséget’ Addig sose vedd meg. míg össze nem hasonlítod. Jó elég zöld. Mi jön ezután? Dehogy veszed még! Megnézed az alját. Ha ott göcsörtös, akkor nem lehet megfaragni, hogy állítjuk a talpba? Tudod, tavalyelőtt, mikor már nem volt miből válogatni, és csak ilyen sikeredett. hogy elvágtam a kezem, a.fát meg hiába kötöttük ki, szilveszterkor mégis eldőlt. Akkor törtek össze az üveggömbök. Na ha nem göcsörtös, akkor már csak egy dolog van hátra. Elég erősek-e az ágai? Mert lehet, hogy szemre ma- radhatós. aztán ráakasztol egy habcsókot, és a tövénél letörik az ág. Első karácsonyodon. arra te még nem emlékezhetsz, ültödben belekaptál az alsó gallyba. Hogy leszakadt, még hagyján. de át is borult rajtad az egész. Akkor égett ki a gyertyáktól a padlószőnyeg. Hát, ha meghintáztattad a kezed az ágakon, akkor már tényleg csak egyvalami van hátra. Éj. neked mindig csak a fizetségen jár az eszed! Félretesszük a fát. hogy megvizsgáljuk a többit. Nehogy itthagyjuk a legszebbet. Nem felejtem el. négy éve. mikor hazaállítottam a fával. nyakamba borult anyád, honnan szereztem azt a gyönyörűséget. Aztán meglátta a szomszédét. Tudod. a Tivadar bácsi az erdészetnél dolgozik. Anyád tán még azóta sem szól hozzám, ha nem karácsony következik. Mert hogy Tivadar az milyen egy ügyes ember. Na. még egyszer nem lesz ilyesmi! Gyere, te onnan indulj, én meg a másik oldalról. Sok. persze, hogy sok. Legfeljebb megmelegíti anyád azt az ebédet. Figyelj, és szép sudárt keress ! Csendes Csaba Folyóiratszemle A Politikai Főiskola Közleményei A folyóirat idei harmadik száma az elmélet-politika rovatban közli Gedö András: Válságtudat és filozófia: új jelenségek és irányzatok című tanulmányának első részét. A szerző Válságtudat és filozófia címmel 197G-ban a Kossuth Könyvkiadó gondozásában könyvet publikált. Most hosszabb tanulmányban tekinti át e könyv tematikájának új fejleményeit. A rovat másik két tanulmányában Lick József a szocializmus és a munkaerkölcs problémájáról, Ágoston László a szocializmus specifikus termelőerőiről ír. Ez utóbbiban a szerző egyebek között hangsúlyozza: „A szocializmus specifikus termelőerői problémájának aktualitása napjainkban elsősorban azzal függ össze, hogy hazánkban is elkerühetetlen- né vált a gazdaság intenzív fejlesztése, vagyis — mint említettük — a nagyobb termelési hatékonyságot a termelőerők mennyiségi kiterjesztése helyett. ... Az intenzív fejlődés követelményei a neki megfelelő technikai bázison döntő súllyal bizonyos új típusú emberi teljesítményekhez kapcsolódnak. ami új módon veti fel az emberi tényezőknek, s így a szocializmus specifikus termelőerőinek kérdését.” Közlik N. N. Maszlov szovjet történész: A tudományos megismerés lenini módszerei az SZKP történetében című tanulmányának második részét. A történelem rovatban Kirschner Béla: A stratégiai vonal meghatározása és értelmezése a KMP I. kongresszusán; B. Fülöp Agnes pedig: A kommunista mozgalom forrásai és kezdete Kínában címmel írt tanulmányt. Török L. Gábor A tudásszociológia időszerűsége címmel a Szociológiai Társaság szakosztályi ülésének tanulságait foglalja ösz- sze. A folyóirat új száma több könyvújdonságról közöl tartalmas ismertetőt és megemlékezik az idén elhunyt Mona Gyuláról, a Politikai Főiskolai Közlemények szerkesztő bizottságának, elnökéről. P. J. Magyar munkások líbiai bútorgyárban A magyar bútoripar szakemberei helyeznek üzembe Líbiában egy használaton kívüli bútorgyárat, amelyben termelni is magyar munkások fognak. Az üzlet líbiai, kezdeményezésre jött létre A hetvenes évek végén épült, s időközben állami kezelésbe került üzemet a magyar bútoripari egyesüléshez tartozó «4 vállalat legjobb karbantartó szakemberei lépésről lépésre üzemképessé teszik, benne a fa- és kárpitozott bútorok előállítását előreláthatólag a jövő év eleién kezdi meg egy mintegy negyvenöt főnyi munkásgárda. A résztvevő gyárak a vállalkozástól a közvetlen üzleti hasznon túlmenően a bútoripari-kereskedelmi kapcsolatok további bővüléséi is várják. A Kapy-kúria, amelyet egykor az utolsó alpári bíró lakott Krompák András egyik galambjával „A városok elviszik a mi fiataljainkat, otthont, családot ott alapítanak... Csak ne felejtsék el, hogy van egy kis falu a zempléni hegyek tövében, amely legalább ünnepnapokon hazavárja őket." (Hajdú Gyuláné, nyugdíjas tanító néni abaújalpári krónikájából.) Űticélunk, Abaújal© pár fekvése, a környező táj még ebben az arra jártunkkor hótakaró nélküli, igencsak szürke decemberben is szép. Az aranyosi völgy felől jövet, éles kanyar után, a Zubogó-patak mosta enyhe kis völgykatlanba szinte belesimul a falu. A háttért csodáljuk, a 700 méteren jóval túli Magoskát, Kincsest és a Korsóst, az egykori vulkánokat, s tetejükön a fehér hósapkát. Csacsifogat mellett lassítunk, s érdeklődnénk, kérdezősködnénk, de Kovács Pál tsz-nyugdíjas dolga sietős, mert fuvart vállalt, s Bandi, a szürke szamár így, „egyesben” lassú és ideges. — Itt lakik Krompák András, ő tanácstag, nálánál jobban senki sem ismeri a falut... Jól jártunk. A 63 esztendős, mosolygós, rakon- cátlankodó szive ellenére is fiatalos, gyors mozgású András bácsi kész idegen- vezető. Ismeri a falu múltját, jelenét, gondjait, örömeit. Nem hiába volt itt 37 esztendőn át postás, azaz „külterületi kezelő”, már 29 éve tanácstag, évekig volt társadalmi tanácselnök-helyettes, az áfész intézőbizottságának is elnöke. Még a falu szive Hanák Józsefné, aki az „Északot” is hozza ... dobbanását is érti, mert a legtöbb lagziban ö a hívogató vőfély. Sajnos, ez az esemény igen ritka manapság, mert fogyatkozik, öregszik ez a kis település. — De aki elköltözött innen fiatal, egy sem ment haragos szívvel — védi András bácsi faluját. — Nem a szegénység, hanem a kevés lehetőség vitte el őket. Igaz, az uradalom óta itt olyan gazdagnak mondható ember sosem élt. Nem értünk mi a pénzcsinálás- hoz, verejtékes munkából lesz itt minden forint. Aztán elmeséli, hogy kétéves karában hozták ide a szülei, akik az Andrássy- féle uradalomba szegődtek cselédnek. A családok legtöbbjének csak a felszabadulás után jutott föld, s azon meggazdagodni nem lehetett. — Jómagam a postáskodás mellett is műveltem néhány holdat. Volt négy szarvasmarha, hizlaltunk disznót, mert a három gyereket rendesen felnevelni csak így lehetett. Most már csak a kis szőlő maradt, s v aprójószágot tartunk, meg a galambokat. — Hogy jusson jó falat a gyerekeknek meg az öt unokának, amikor hazalátogatnak — toldja meg Krompák néni. Újvári Józselné, fejőnő és nappali őr. Az unokák fényképeit, majd a szép galambokat meg is kellett nézni, s utána a falut járni András bácsi is társul szegődött. Az ő tanácsára autóztunk a felvégre a Kövecseshez, s lefelé indultunk gyalogszerrel. A kövecses nem más, mint a hegy szoknyáján levő legelőt borító kőtenger, vagy ahogy itt mondják: kötemető. A vulkáni működés csodálatos emléke. Az alpári kőtenger is legalább olyan szép, mint a szomszédos boldogkőúj- falusi. Csakhogy az természetvédelmi terület, emezt pedig még az útikalauz sem említi. Még alig jövünk a kövezett Petőfi utcán, amikor találkozunk az „utóddal”, Hanák Józsefné postással. — Kicsi a falu, de sok a kézbesíteni való — mondja, s hozzáteszi, hogy különösen így ünnepek előtt írnak sokat a gyerekek, az unokák. — Hírlap is van jócskán. Napilapból 57, hetilapból vegyesen vagy száz. Tv- „nyugta” 58 darab van, nyugdíjkor pedig a házak legtöbbjébe benyitok ... Kicsiny házak, tiszta porták, sok aprójószág, de az utcáról is látni, hogy a számosállat igen kevés. Szénaboglya, szalma, trágyaDulai László telepvezető, a tsz- major „gazdája" domb szinte sehol, a kis istálló már üres. A hetvenes éveli elején még 80 tehén járt a legelőre, mostanra 17 maradt. A 44-es számú, fehérre meszelt házat, a volt Kapv- portát, a vagy 200 éves, valóságos kis kúriát csodáljuk. Az utolsó alpári bíróé. Kapy Györgyé volt Az egyik örökös, özv. Oszlán- czi Ferencné lakja, s meséli, hogy már felajánlotta a „műemlékeseknek”. — Kár lenne érte, mert, ha én nem leszek, ugyanúgy elpusztulna, mint az egykori Darvas-kúria. A falu legközepén, a romos, egykori kúriában, s a környező gazdasági épületekben „működik” a Hunyadi Tsz telepe. Itt Dulai László televezető a „gazda”. , . — Nyolcszáz , juha. kis -maradék tehenészete, három pár lova van itt a boldogkőváraljai tsz-nek. Összesen 18-an dolgozunk itt. Remélem,: hogy még sokáig s a jövőben sem maradnak kihasználatlanok ezek az épületek. A darálós, s egyben ta- karmányos, Pecsenye Lajos, Az előbb láttuk a portáját, ahol még akadt jószág. — Igen, nálunk még van egy tehén, három növendék, akad sertés, s tartok egy csomó nyulat meg baromfit ... A 49 esztendőmmel én még bírom ... Újvári Ferencné, kézi fe- jőnő és nappali őr a tejet szűri: — Nem sok a tej, felszámolás alatt van ez a kis tehénállomány. De remélem, hogy nyugdíjig akad helyi munkalehetőség ... A kereset nem rossz. Legutóbb 6 forint híján négyezret kaptam ... Az áfész „üzletháza” felújított. András bácsi, mint intézőbizottsági elnök nevezi így a közösen vezetett kis vegyes- és italboltot. — Jó a forgalom is. Meglesz az évi 1,4 millió, ami azt jelenti, hogy minden Alpáron élő személyre havonta vagy 700 forint vásárlás jut csak az itt kapható alapvető cikkekből... (Hogy mennyi ebből az italforgaiom, inkább nem kérdezem.) Előkerül a kulcs, s az oklevelek szerint 1330 óta létező Abaújalpár egyetlen műemlékét, a több évszázados, barokk református templom festett famennyezetéi is megcsodáljuk. . Búcsúzóul hadd idézzünk isme. Hajdú Gyuláné. nyugdíjas. tanító népi még 1970-ben írt abaújalpári krónikájából: ..Ha a tsz tudna olyan üzemágat létrehozni, amely minden munkaképes embert foglalkoztatna, nem kellene azon aggódni, hogy idővel elnéptelenedik a falu." Szöveg: Pozsonyi Sándor Képek: Fojtán László