Észak-Magyarország, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-02 / 283. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. december 2., csütörtök Filmlevél A látogatás Ojra Ti szakarádon: egy régi szomszéd és Bruck Edit. A mától látható új magyar filmről lehetetlen szokványos-szabályos kritikai méltatást írni. Memento ez a film, emlékeztető és figyelmeztető. A film elején egy felirat olvasható: „Mindazokért, akik már nincsenek.” Igen, rekviem azokért, de óva intő figyelmeztetés a túlélőknek és az utódoknak: nehogy megismétlődhessen még egyszer az, amin e film központi alakja, Bruck Edit átment, nehogy még egyszer embereket lágerekbe zárjanak és kiirthassanak más, gonosz szándékú emberek. A látogatás a film címe, s tulajdonképpen felületes szemlélődés esetén arról szól, hogy Bruck Edit, az egykor tizenkét éves gyerekként Tiszakarádról deportált, a náci haláltáborokat gyerekfővel megjárt és valósággal csoda folytán átélt, ma Olaszországban élő, ismert iró felkeresi gyerekkorának faluját, ahová a soksok megpróbáltatás és kiűzetés dacára is eltéphetetlen szálakkal kötődik, találkozik harmincnyolc év után néhány régi ismerősével, keresi gyerekkorának, családja életének nyomait, ám a teljesen leromlott öreg vályogházat éppen egy markológép bontja, oda az utolsó tárgyi emlék is. A film legcsodálatosabb -jelenete, amikor az emlékkeresőben járó Bruck Edit egykori otthonának már csak romjait láthatja, s közben a jelenetsor alatt az ősi héber halotti ének hangzik, mintegy kései búcsúztatóként, tiszteletadásként a harmincnyolc évvel ezelőtt e házból elhurcolt és meggyilkolt család emléke előtt. Bruck Editnek önéletrajzi regénye — Ki téged úgy szeret cimmel — 1964-ben jelent meg magyarul. Ennek néhány részlete felbukkan a B. Révész László írta és rendezte, egész műsort betöltő dojcumentumfilmben, azonban a rendező — nagyon helyesen — nem az 1944-es deportálások és kegyetlenkedések vizuális felidézésével kívánt operálni. Nincs is a filmben egyetlen ilyen képsor sem, hanem a ma élő emberek, Bruck Edit és a hajdani kortárs tiszakarádi- ak emlékeivel idézi meg a kort, „melyben az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra”; ezt szembesíti a később születettek ismereteivel, egy másik szálon pedig a művészeti és irodalmi élet olasz és magyar kiválóságaival folytatott beszélgetésekben ad egy-egy markáns vonást Bruck Edit portréjához, mutatja be az írónő életre szóló vállalkozását: mindenütt hirdetni, hogy felejteni nem szabad, tudni kell arról, ami történt, s mert a világon még sokfelé vannak ártó szándékú emberek és elméletek, sőt gyakorlat is, küzdeni kell mindenfelé az embertelenség ellen, az emberért. Ezt hirdeti írói munkásságával Bruck Edit, ezt kívánja szolgálni A látogatás című film iS. Bruck Edit nem tetemre hívni jött Tiszakarádra, hanem a fájdalomtól megbé- külni, ám nem a felejtés árán, nem úgy, hogy „ez történelem, ehhez semmi közöm”, s lassan. Auschwitz és más borzalmak neve úgy merüljön feledésbe, hogy az utókor egy esetleges kvízjátékban, vagy rejtvényben vele találkozva a lexikonban próbáljon csak utánakeresni. A film kisebb része bemutatja az Olaszországban élő Bruck Editet, halljuk róla Cesare Zavattini, Giovanni Grazzini, Mario Lunetta, Brigitte Skay és Nelo Risi (a filmrendező-író férj) véleményét, majd itthon Mérei Ferenc, Lázár István, Illyés Tudományos ülés Borsod temegkezlekedéséril Ä Magyar Közgazdasági Társaság KPM szakcsoportja december 1-én, szerdán Miskolcon, a 3. számú Volán Vállalatnál tartotta kihelyezett ülését. A rendezvényen — amelyen részt vettek a megyei tanács, a MÁV, a Miskolci Közlekedési Vállalat és a Volán, közlekedéssel foglalkozó szakemberei — dr. Tóth Lóránt, a Közlekedési Tudományos Kutató Intézet osztályvezetője tartott előadást Borsod tömeg- közlekedésének racionalizálási irányelveiről. A szovjet filmművészetről A szovjet filmművészet it évtizede címmel, Miskolc lszabadulásának évfordu- jához kapcsolódva, tanács- >zást rendez a Szakszerve- >tek Borsod megyei Taná- ;a, az SZMT Oktatási Igaz- rtósága és a szovjet filmek sztiváljának megyei ren- ező bizottsága december 3-, án 14 órai kezdettel Miskolc- Tapolcán, az SZMT Oktatási Központjában. Előadó dr. Veress József filmesztéta, házigazda Szűcs Ferencné, az SZMT titkára. A tanácskozás során bemutatják A mi városunk Miskolc című dokumentumfilmet. Gyula, Mándy Iván, Ember Mária, Majtényi Zoltán beszélgetései egészítik ki részben az írónő portréját, részben fűzik tovább azt a gon- dalatsoort, amelyre Bruck Edit munkássága épül: hol az ő helye napjainkban, hová kötődik, mennyire befejezett múltnak, vagy még a világban jelenlevőnek tekintendő az a fajgyűlölet, az a gyűlölködés, ami ellen küzdeni akar. A Tiszakarádon látott találkozások, a tisza- karádiak emléktöredékei mélységesen aláhúzzák — és a film miskolci ősbemutatója után tartott ankét is alátámasztotta —, hogy múltunk megváltásában, történelmi tudatunk tátongó szakadékai- nak feltöltésében, történelmünk kényes pontjainak túlzott szégyellősséggel való kezelésének, vagy azok agyon- hallgatásának felszámolásában igen sok teendője van a ma élő nemzedéknek, hogy a felnövekvő generációk helyes történelmi tudattal és felelősséggel vérteződjenek fel, s az 1944-es deportálás szörnyűségeiből ne csak a ronda sláger maradjon fel emlékül, amit az említett beszélgetés egyik részvevője idézett — „Ha a gettó nem lett volna, ingem, gatyám se lett volna ..—, meg az, hogy voltak, akik akkor jól jártak, mert szét lehetett ezt- azt hordani, hanem legyen hiteles, igaz kép. A jövő generációja nem tartozik felelősséggel 1944-ért, de tudnia kell róla. Ezért pedig történelemtanításunk mellett, minden felnőtt is felelős. A filmet a MAFILM Budapest Játékfilmstúdió és a Magyar Televízió közösen készítette. B. Révész László rendező igen jól teljesítette vállalt feladatát: emlékeztet, önvizsgálatra, a történelemmel való szembenézésre készlet minden erőszakolt hatáskeltés nélkül, de eredményesen. Igen jók Kardos Sándor képei. Bruck Editnek pedig megkülönböztetett tisztelet jár, mert szörnyű emlékei ellenére vállalkozott nemcsak élményeinek közreadásával, hanem lelki sebeinek újra- feltépésével e film létrehozásának segítésére, a fájdalmas szereplésre és ezzel a hazai történelemvizsgálathoz művészi megfogalmazású, értékes adalékokkal járult hozzá. Benedek Miklós Az előkészület megkezdődött fiimfeszüvá lesz Ahogyan hozzátartozik Miskolc májusaihoz a tévé-, vagy a rövidfilmfesztivál — éppúgy hozzátartoznak e fesztiválokhoz a jeles eseményt fél évvel megelőző előkészítő bizottsági ülések. Ilyen ülés volt tegnap, december 1-én a Rónai Sándor Művelődési Központ klubtermében, Miskolcon. A munka, az előkészület megkezdődött: 1983. május 5—10-e között rendezik meg a 23. miskolci rövidfilmfesztivált. A jelenlevőket Csótai János, a városi tanács elnökhelyettese és Szűcs Ferencné, az SZMT titkára — a fesztivál társelnökei — köszöntötték, majd György István, a miskolpi filmfesztivál igazgatója mondotta el, milyen tervele fogalmazódtak meg a jövő évi fesztiválra vonatkozóan. Az elmondottakból kitűnt, hogy megszűnik a „kettős helyszín”, vagyis Diósgyőrben nem lesz fesztiválvetítés. Ugyanakkor a Vasas Művelődési Központ adna helyet a közművelődési filmek szemléjének, a forgalmazók és felhasználók találkozójának. Korábbi tapasztalaitok alapján csak kétver- oenyelőadás lesz a Rónaiban, ez keményebb előszelek ci ót kíván a versenyfilmek kiválogatásakor. Ugyancsak a Rónaiban lesznek az úgynevezett információs vetítések, a különböző külföldi fesztiválok díjnyertes filmjeit mutatják be ez alkalmakkor. Elhangzott az is, hogy továbbra számíthat Miskolc és a megye közönsége kihelyezett vetítésekre és találkozókra, ezek számát azonban semmiképpen nem kívánatos növelni; a „kevesebb — több” alapján kívánják ezt a programot összeállítani, a minőségnek adva elsőbbséget. Mikulás, Luca széke, óltsnöniés Jeles napok decemberben December 3-án az egyik leggyakoribb férfinevünk tulajdonosai, a Ferencek ünnepelnek. Az egyházi kalendárium ezen a napon Xavéri Ferencre, a Távol-Keleten tevékenykedő hittérítőre emlékezik, akihez tengeri utazás, pestisjárvány idején folyamodtak a hívők. Xavér gyűrűje elterjedt, ismert ereklye volt: főleg vajúdó asszonyok húzták az ujjúkra, de más betegek is viselték. Szigetközi, székesfehérvári kalendáriumokban az egyik legfontosabb téli munkára utalva disznóölő, disznóvágó jelzőt illesztettek a Ferenc név mellé: A hitéért megkínzott és lefejezett Szent Borbálához sok legenda kapcsolódott. Védőszentje volt a bányászoknak, a tüzéreknek, az ágyú- és harangöntőknek, de szűcsök, kovácsok, nyergesek, kőművesek, kőfaragók is Borbála oltalmába ajánlották magukat. Borbála füvét elődeink kelések, himlők és villámcsapások ellen használták orvosságként. A hajadonok is pártfogójuknak tekintették, így számos szerelmi jósló eljárás fűződött december 4- hez, Borbála napjához. Van, ahol ezen a napon cseresznyefa ágat törnek, vízbe teszik. Ha kizöldül, hamarosan férjhez megy a lány. Miklós — névnapja december 6-án van — a régi időkben úgy szerepelt, mint a házasság, az anyaság ol- talmazója, a gyermekek barátja; patrónusa gabonakereskedőknek, pékeknek, ügyvédeknek, patikusoknak, halászoknak, a hídépítőknek, az eladólányoknak. Az egykori magyar kalmárok, tö- zsérek körében is virágzó Mikulás-kultusz elevenségére vall, hogy Szent Miklós pénzének nevezték a megvásárolt jószágra, portékára adott foglalót, az eladó és vevő áldomását pedig Szent Miklós poharának. A mikuláshoz kapcsolódó, napjainkban is élő hiedelmek, szokások köre hazánkban alig több másfélszáz esztendősnél. Az ezen a napon szokásos ajándékozás városi eredetű, az ablakba tett cipő, a cipőbe csempészett mikulás és virgács osztrák hatásra utal. A december 13-án ünnepelt Luca napja a hazai hagyományok egyik legérdekesebb, legjelesebb dátuma. K középkorban Luca a szemfájósok védőszentje volt. A magyar néphit kétféle Lucát ismert, a jóságosat és a boszorkányost. A névnap előestéjén bosszantó tréfásat csináltak a faluban. így például leszedték, elcserélték a kapukat. E nap kezdték készíteni a nevezetes Luca székét. amelyet karácsonykor az éjféli misére vittek, s aki ráállt, állítólag megláthatta a rontó boszorkányokat. Számos termés-, halál- és szerelmi jósló szokás, hiedelem is kapcsolódott Luca napjához. Szeged környékén például lucapogácsát sütöttek. Sütés előtt minden családtag számára kis tollakat szúrtak a tésztába. Azt tartották, akié sütés közben elég, az hamarosan meghal. December 21-e. Tamás napja a Gergely-naptár szerint a téli napforduló időpontja, az év legrövidebb napja. Körmenden ez a nap szerelmi varázslatra alkalmas időnek számított. Békéscsabán a szlovák lányok vállukkal rázzák a sövénykerítést, s azt tartották, hogy amerről kutyaugatás hallatszik, onnan jön a kérő. Göcsejben a Tamás napján vágott disznó haja sokféle betegségre volt orvosság. Szeged környékén a kelevényt gyógyították vele. Tamás napja egyébként 29-én is szerepel a kalendáriumban. A karácsonyi szokásoknak könyvtárnyi irodalma van, az ünneppel kapcsolatos hiedelmeknek, mágikus eljárásoknak, étel- és szokásrendeknek csak a felsorolása is kötetre rúgna. Napjainkban legismertebb jelképéről, a karácsonyfa állításáról a XVII. század eleje óta vannak adatok. Hazánkban e szokás a múlt század kezdetén jelent meg, eleinte az arisztokráciánál, majd a polgárság körében, s csak később terjedt el egyetemesen. Az óévet búcsúztató szilveszter napjainkban a vidámság, a bizakodás, a reménykedés pezsgődurrogástól hangos éjszakája. Régen sokféle hiedelem kapcsolódott az év utolsó napjához. Ölomön- téssel, galuskafőzéssel, al- mahéjdobálással, változatos jósló és varázsló cselekedetek sorával elsősorban azt kutatták, mit hoz a holnap, az új esztendő. K. Gy. M. Szegény Kapusi — mondta a barátom, amikor egy magábaroskadt, révedező tekintetű férfi elment mellettünk. — Ez is alaposan megjárta a házasságközvetítéssel. — Mi történt vele? — kérdeztem, visszalesve a mámoros állapotban botorkáló emberre. — Képzeld el, egyszer meglátogatta őket a felesége unokahúga. A harcias tekintetű Magdi már túl volt a harmincon, de még mindig pártában parádézott. A férfiak, amikor megismerték makacs, akaratos, katonás természetét, úgy elmenekültek tőle, hogy vissza se néztek. Egy este azt mondja Kapusi csinos, bájos felesége: — Szivecském, nézz körül az üzemben, és hozd össze ezt a Magdit egy rendes emberrel. Éppen ideje, hogy férjhez menjen, mert még valami butaságot csinál. És Kapusi természetesen körül is nézett. Talált is egy szabad férfit, igaz nem volt valami jó híre az üzemben, de gondolta, majd a Magdi megneveli. Meghívta vacsorára. Kellemesen töltötték az estét négyesben egy elsőrangú helyen. Kapusi fizetett. A találkozót újabb találkozó követte. Kapusi ismét fizetett. Sebaj, gondolta, csak a Magda menjen férjhez. A Bába Mihály: i A kázasságközvefítő tragédiája férfi kedves volt, de nem nyilatkozott. Kapusiné mérges lett. — Vagy nyilatkozik, vagy látni sem akarom többé. Beszélj vele. — Na, de drágám, ez nem olyan egyszerű. — Jó, akkor majd beszélek vele én. Ha kettesben maradok vele, egyszerűen megmondom neki; eszik, iszik a mi pénzünkön, és hallgat, mint a csuka. Majd én szóra bírom! Nagyon jó, gondolta Kapusi, és örült, hogy megmenekült a kellemetlen beszélgetéstől. A vőlegényjelölt, amikor egyedül maradt a szép Kapusinéval, szenvedélyesen kirobbant. — Na végre, ez a vércse, meg a kedves férje, az a buta birka — ezer bocs’ — magunkra hagyott bennünket. Találkozni akarok magával. Szeretem. Holnap várom a Rezeda presszóban. Ugye ott lesz? Jöjjön el, nagyon kérem. Megragadta az ámulattól szótlan asszony kezét és csókolgatta. — Mikor jön? ötre? Várom. — Na de a Magdi... — Jaj, szerelmem, hagyja már azt a vércsét. Nekem csak maga kell, senki más. Az asszony alig tudta zavarát legyűrni. — Nos, vallott? — kérdezte Kapusi, amikor egyedül maradt a feleségével. — Iiigen. De részleteket szeretne tudni ... lakás, Magdi keresete, meg minden ... Holnap találkozom vele, hogy megbeszéljük. Magdira ezt nem bízhatom. — Igazad van, drágám. Magdi könnyen kiadná az útját. Pedig ebben a korban a férfi már érdeklődik, ez érthető... Ebben maradtak, és másnap Kapusiné elment a randevúra. Harmadnap, sőt negyednap is. És valahányszor hazament, boldogan közölte: — Minden szépen halad. Csak türelem. Kapusi kölcsönt vett fel, hogy az újabb vacsorákat és a felesége rendkívüli kiadásait fizetni tudja. A hivatalos leánykérést szombat estére tervezték, mert Magdinak lejárt a szabadsága, és vasárnap haza kellett utaznia. Kapusi azon a szombaton rohant haza, hogy feleségének segítsen az előkészületekben. Csinos felesége helyett azonban egy levél várta: „Drágám! Ne haragudj, de Jenő addig ostromolt. hogy nem tudtam neki nemet mondani. Hozzá, költöztem. A válóper költségeit természetesen mi fizetjük. Magdinak add át üdvözletemet. Vigasztald meg. Sok-sok puszi”. Kapusival megfordult a föld. Tört, zúzott, ami a keze ügyébe került. Magdit azonnal elzavarta, és részegre itta magát. — Azóta ilyen — folytatta a barátom. — Szegény. Megjárta a házasságközvetítéssel. Alaposan megjárta. Akinek csinos felesége van, ne kezdjen ilyen vállalkozásba. Ha ez velem történt volna, most örömömben átugranám a Bazilikát. De nekem nincs olyan szerencsém hogy valaki megszöktesse a feleségemet. Na. szervusz. Sietek. mert ha kések, olyan zenebonát csap a sárkány, hogy az egész város visszhangzik tőle — mondta és elrohant.
