Észak-Magyarország, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-02 / 283. szám

1982. december 2., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 A MIK INTÉZKEDÉSÉRE VAN SZÜKSÉG ... * A múlt év decemberében vásároltam egy közel 30 ezer forint értékű színes televízió- készüléket. Sajnos, azonban a központi antennarendszer gyenge minősége és erősítő­rendszerének alacsony mű­szaki színvonala lehetetlenné teszi, hogy családommal za­vartalanul élvezzük azokat az előnyöket, melyet egy ilyen készüléktől elvárhat az em­ber. Több esetben fordultam az ingatlankezelő vállalathoz, a központi antennarendszer üzemeltetése és javítása ügyében, sajnos mindhiába. Levelükben arról értesítettek, hogy a szolgáltatott jel ér­téke úgy az 1-es, mint a 2- es programon a vonatkozó szabványnak messzemenően megfelel. Ennek ellenére november 17-én megjelentek lakásomon a központiantenna-szerelők, a MIK dolgozói, s megállapí­tották: az 1-es csatorna va­lóban élvezhetetlen, de a hi­bát még aznap elhárítják. Az ígéret azonban csak ígéret maradt. Másnap a Videoton Márka-szerviz képviselője és a MIK két dolgozója — te­hát szakemberek — jelentek meg lakásomon és megálla­pították, hogy a lcözpontian- tenna-rendszerben keresendő a hiba, a MIK mintegy „ki­spórolta” a korszerű erősítő­berendezés felszerelését. Sze­rény számításaim szerint pe­dig 1972-től a központi an­tenna díja címén nem kevés összeget fizettünk be lépcső­házanként is. Ezért is tar­tom furcsának, elgondolkod­tatónak, hogy egy jó köz- pontianlenna-erősítőre és an­tennarendszerre nincs pénze a vállalatnak, így emiatt nem élvezhetjük a televízió műso­rát. Múlt hónap közepén be­szállítottam tévékészülékemet a Videoton Márka-szervizbe. . s az ott felszerelt antennával a készülékünk, minden javí­tás nélkül, sokkal jobban üzemelt. Kérjük, intézkedjen az ingatlankezelő vállalat, hogy végre megfelelő minő­ségben vehessük a televízió műsorát. Szilágyi György Miskolc, Kuruc u. 35. ELLENŐRIZZÉK A SZABÁLYTALAN RAKODÁST... November 30-án reggel a szokásos, nagy gépjárműfor­galom volt a Kun Béla ut­cán. Mivel az ingatlankezelő vállalat az utca elején levő bérházakban felújítást végez, s a járda nagy részét elfog­lalja az ehhez szükséges anyag tárolása, a gyalogosok így kénytelenek az úttesten, a járda mellett közlekedni. Ez pedig nemegyszer baleset- veszélyt jelent, különösen ak­kor, amikor a gépkocsiveze­tők úgy pakolják meg jár­müveiket, ■mint a fenti na­pon is az egyik, trágyát szál­lító teherautót. A szabályta­lanul rakodó gépkocsivezető nyilván arra gondolt: ha már szállít, akkor minél többet vigyen, s úgy közlekedett ezen az útszakaszon, hogy ra­kományából az úttestre is bőven jutott, sőt az úttest szélén gyalogotokra is! A Kun Béla és Bajcsy-Zsilinszky ut­ca sarkán, éppen a gyalogát­kelőhelyen aztán egy jókora kupacot pottyantott le. Ha már az úttest szennyezését nem is vesszük figyelembe, akár gyalogos, akár jármű csúszik meg rajta, — min­denképpen balesetveszélyes. A gépkocsi rendszámát saj­nos, nem tudtuk feljegyezni, mert olyan gyorsan hajtott, hogy alig ocsúdtunk fel, a bosszankodásból. már el is tűnt a szemünk elől. Ügy gondolom azonban, minden­képpen szóvá kell tenni a történteket, hiszen nap mint nap találkozunk szabálytala- nul és balesetveszélyesen megrakott járművekkel. Jó lenne, ha az illetékesek meg­felelő intézkedésükkel bizto­sítanák, hogy az ilyen jár­művek ne vehessenek részt a közúti forgalomban! B. E. Miskolc , ILLETÉKES VÁLASZOL Lapunk november 18-i számában közöltük Varga Il­lés, sajószentpéteri lakos le­velét, amelyben szóvá tette, hogy községükben megszűnt a MÉIi-átvevőhely, az új te­lephely viszont még csak építés alatt áll, s ezért több kilométerre kell elfuvarozni­uk az eladásra szánt hulla­dékot. Levelére Szűcs Fe­renc, az Észak-magyarországi MÉH Nyersanyaghasznosító Vállalat igazgatója válaszol: „A levélíró észrevétele, mely­ben aggódik a Sajószentpéte- ren bezárt átvevőhelyünk miatt, egyetértésünkkel talál­kozott. Az új átvevőhely épí­tése folyamatban van. azon­ban átadásáig is gondoskod­ni fogunk a lakóterületen ke­letkező hasznosítható másod­nyersanyagok átvételéről. December hó 3-tól heti két alkalommal — kedden és pénteken S.30-tól 14.30-ig — „Mozgó átvevőhelyünk’’ a lé­tesítendő átvevőhely előtt (MÁV-telepen, Kossuth u. 274. sz.) felvásárlást fog vé­gezni. Az átvevőhelyre irány- jelzőtábla elhelyezésével hív­juk fel a lakosság figyelmét. Kérjük a lakosság szíves megértését és jóindulatú tá­mogatását.” LEVELEKBŐL RÖVIDEN — November 29-én este a Hajós utca 54. szám alatt tartotta alakuló ülését Mis­kolc város 63. tisztasági őr­sége. Tagjai birtokba vették az épületben létrehozott, kö­zösségi-szórakozást nyújtó úttörőszobát, s a tornafelsze­relésekkel berendezett sport­szobát. A lakóhelyi gyermek­közösségek kialakítását is nagymértékben segíti ez a mozgalom, munkálkodásuk jó hatással van a környezet- és termész.etvédelemre is — ír­ja levelében Havasi Pál Mis­kolcról. — Mezőcsáton, a Tiszavi­rág étteremben rendezett no­vember 25-én délután nyug­díjasai részére találkozót a Dél-borsodi Áfész. Frank La­jos, az igazgatóság elnöke kö­szöntötte a szövetkezet 65 nyugdíjasát, adott tájékozta­tót az áfész munkájáról és jövőbeni feladatairól, majd a fiatalok szavalattal, divatbe­mutatóval kedveskedtek a meghívottaknak. Ez alkalom­mal búcsúztatták el az áfész 23 nyugdíjba vonuló dolgozó­ját is. A meghívottakat va­csorán látták vendégül, és ajándékutalvánnyal szereztek részükre kellemes meglepe­tést — írja levelében Terhes Mihályné Mezőcsátról. — A cigándi napköziottho­nos óvoda játékállományá­nak bővítéséért, társadalmi munkát szervezett november 7-re a Szabolcs megyei Nyír­tass Állami Gazdaságban. A gyermekek szülei — több mint negyvenen — jó han­gulatban és szorgos munká­val tettek eleget vállalásuk­nak. Ezúton is szeretnénk megköszönni a kedves szülők és óvódánk felnőtt dolgozói­nak lelkiismeretes, odaadó munkáját, melyet óvodánkért tesznek és vállalnak évente több alkalommal is — írja Téglás Dezső né vezető óvó­nő, CigúndróL Földút eső utón Fotó: Loczó József üli! iSZtÜÜÉÍj­páiyázat Már kapható a „Pályázati felhívás külföldi ösztöndíjra az 1983/84-es és 1984/85-ös tanévre” című tájékoztató fü­zet, valamint annak mellék­leteként a jelentkezési lap, Budapesten a 17. számú Pe­dagógus Könyvesboltban. (Bp. V., Múzeum krt. 5. sz.), a 44- es számú Móricz Zsigmond Könyvesboltban (Bp. V., De­ák Ferenc u. 15.) és a 4-es számú tankönyvboltban (Bp. V„ Október 6. utca 8.), a vi­déki városokban pedig a tan­könyvárusításra kijelölt könyvesboltokban. E köny­vesboltok címéről a középis­kolák adnak tájékoztatást. Pályázhatnak azok a nőt­len, illetve hajadon magyar állampolgárok, akik az 1982/ 83-as tanévben végzik el a középiskola negyedik osztá­lyát; akik az 1983/84-es tan­évre magyar felsőoktatási in­tézménybe előfelvételt nyer­tek, vagy jelenleg ott foly­tatják tanulmányaikat az el­ső évfolyamon; továbbá min­den érettségizett dolgozó fia­tal, aki 1982. december 31-ig nem tölti be a 25. életévét A kéményseprő A kifejezés — kövi emberek —, az egri re­mete, Gárdonyi Géza tollából való. A század­forduló városlakóit nevezte így, akik napjaink­ra mind többen lesznek. Nem jobbak, nem rosz- szabbak, mint elődeik, legfeljebb másolt. Ma, ilyenek... • Kezet nyújt, aztán ujjai, még oldala mellett járva, megállnak a levegőben. Ki­egészítem mozdulatát. A kéményseprőnek erős te­nyere van, Lopva kormos kezemre lesek, ami — nem is kormos. (Kicsit el is szégyellem magam.) — A kezemről nem jön le — magyaráz, mintha csak elkapta volna tekinte­tem. De különben van egy remek módszerem! Vékonydongájú, élénk te­kintetű, enyhén borostás. Ruhája, bakancsa, tán az ördögnek sem feketébb,-ám az inge — fehér. Nem hó­fehér. nem is szürke. Olyan, mint a papíré, amely fehé­rítés nélkül került ki a gyárból. — Finom sampont hasz­nálok. Az leviszi a kormot, nem bántja a bőrt sem, de a kezemmel hiába csinálok akármit. De hát én nem szégyellem. A múltkor — azt hiszem, valami megfá­zás után — elmegyek az orvoshoz. Elkezd kiabálni velem: rpaga nem tud meg­mosakodni, mielőtt idejön! Nem szóltam neki, csak megkérdeztem, kormolt-e már? A kéményseprő, a péntek reggeli ködben az Avas al­jára igyekezett. — Nyáron motoron já­rok, de most arra már hi­deg az idő. Mehetnék busz- szal, de én szeretek gyalog. Estére igaz, el is fáradok. Mára is fel van írva vagy ötven hely, bár ezek mind szomszédok. — Sokan nem kérik a kormolást, másutt meg az­zal fogadnak, na. csakhogy kéményseprőt is látunk! Én meg neki állok. Ez itt a st.urc-kefe, de írjon inkább csak kéménykefét. Aztán kell még ez a partfis — itt. az övén lógó keféhez nyúl —, csavarhúzó, feszítővas. kormozó kanál. Ez önvé­delemre is szolgál. Nekem legalábbis. Mióta egy ház­nál sörösüveggel fogadtak, azóta nagy a becsülete előt­tem. A sörösüveg persze nem nekem szólt, de épp felém tartott. Csak oda­kaptam a lapátot, már reccsent is rajta az üveg. — De azt ne gondolja, hogy mindenütt így fogad­nak bennünket. Legtöbbször itallal kínálnák, úgyhogy ha mindenütt elfogadnám, foglalkozási ártalomnak is mondhatnám. Az ember­nek, nem mondom, jólesik egy-két pohárkával, de az se mindig. Ha tetőre kell mászni, akkor egy cseppet sem. Amúgy szédülős nem vagyok, meg aztán, megné­zem, hová lépek. Rosszul karbantartott tetőre és ahol nincs kéményseprőjárda, fel sem szabadna menni. De akkor sok miskolci kémény maradna sepretlen! — A gombjukat kereső embereken eleinte mosolyog­tam, most már fel sem ve­szem. Aki úgy gondolja, szerencsét hozok, maradjon meg hitében. Persze ké­ményseprővel találkozni — az már igaz —, manapság egyre nagyobb szerencse. Kevesen vagyunk, sok a munka. Nincs valami nagy becsülete a szakmának. Én az utóbbi hét évben két gyerekről tudok, aki ké­ményseprő-tanulónak jött. — Pedig higgye el, szép szakma ez, s lehet ezt is sokféleképp csinálni. Az Avas-alján vagyunk. A sarkon megállunk, ciga­rettát kotor elő, gyufát gyújt, gyorsan szippant, az­tán még egyet. — Forsza van például a kormozásnak is. Mert ki­szedhetem, hogy meg se lássa, hogy ottjártam, de — csippenti össze a szemét—, ha ismeri a kormot, tud­hatja: egy mákszemnyivel be lehet mázolni az eget is. — Holnap? Ha borús idő lesz, lehet, hogy a sógo­rommal horgászni megyek. Én ugyan ki nem állhatom a halat, de a család szereti. Nekem meg jólesik, kívül a városon, a víz mellett ül­dögélni. Csendes Csaba Vélemények, állásfoglalások az egyetemen — Önkritikus vizsgálódás — Hegerősíteni a bizalmat — Felkészültség, tájékozottság, nyitottság A fiatalok és különösen az egyetemisták általában kri­tikus szemlélői, olykor bírálói is a körülöttünk történő ese­ményeknek. Körükben rea­gálják le a legérzékenyebben a nagyvilág és szőkébb pát­riánk történéseit. Miként vé­lekednek mindennapi gond­jainkról a fiatalok? Milyen tényezők befolyásolják őket a véleménynyilvánításban ? Ezekre a kérdésekre keres­ték a választ a közelmúltban a KISZ Borsod megyei Bi­zottságának ülésén, ahol a Nehézipari Műszaki Egyetem KISZ-bizottságának titkára ismertette a hallgatók köré­ben végzett eszmei-politikai nevelőmunka tapasztalatait. A hallgatók véleményalko­tását sok tényező befolyásol­ja, amely természetesen más­ként nyilvánul meg a külön­böző karokon és évfolyamo­kon tanulók körében. Hogy miként sikerült eligazodni az egymással gyakran ellentétes hatású tényezők között, az elsősorban a fiatalok gon­dolkodásmódjától függ. Attól a gondolkodásmódtól, amely a családi környezetben a ne­velés, az életmód és az elfo­gadott értékrend alapján, avagy a munka- és életkö­rülmények, jelen esetben az oktatás és a nevelés színvo­nala, az intézményi demok­rácia alapján alakul ki. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a fiatalok többsége tá­jékozott a nemzetközi politi­kai életben, ám sokszor té­vesen értékelik az alapvető politikai folyamatokat. Fi­gyelemmel kísérik a fejlett tőkés országokban lejátszódó politikai és gazdasági válto­zásokat, ugyanakkor sokan nem képesek a kapitalista világrendszert a maga komp­lexitásában és ellentmondá­saiban szemlélni. Reálisan és kritikusan szemlélik a fiata­lok a szocialista világrend­szer helyzetét is, de előfor­dul, hogy nem minden eset­ben értik a világrendszeren belül meglevő ellentmondá­sokat és feszültségeket. Saj­nos vannak olyan kérdések, amelyről egyszerűen „divat lett” negatívan vélekedni. Sokszor ezeknek a megnyil­vánulásoknak nincs is valós, tartalmi háttere, mégis hall­ják és tovább is adják a fia­talok. Ezért az egyetemi KISZ-bizottság egyik legfon­tosabb feladatául jelölte meg olyan információrendszernek a kiépítését, amely segít a helyes, alapos és elemző ál­lásfoglalások kialakításában. Hazánk belpolitikai hely­zetét stabilnak és kiegyensú­lyozottnak tartják a hallga­tók. Gyakori, hogy összeha­sonlítják az itthon tapasztal­takat a többi szocialista or­szágban látottakéval. Társa­dalmunkban a fiatalok meg­találják a perspektivikus cé­lokat, viszont néhány terü­leten gondjaik vannak. Szá­mos példát sorolhatnánk fel arra, hány egyetemről kike­rült fiatal mérnök végez tech­nikusi képzettségnek megfe­lelő munkát. Jóllehet, ez a jelenség az egyetemen még nem érzékelhető, ám diplo­mával a zsebben annál in­kább. Kritikus hangon szólnak a KISZ szerepéről, érdekvédel­méről, nagyobb elvárással, jobbító szándékkal szemléli a mozgalmat. Az egyetemi' KISZ-bizottság tagjai ez év tavaszán megpróbálták fel­deríteni ennek okait. Ebből kitűnt egyúttal a legfonto­sabb tennivalók sora is. A KISZ tekintélyének megerő­sítése érdekében olyan veze­tőket kell a szervezetek élére választani, akik politi­kailag felkészültek, képesek és tudnak a spontán viták­ban, fórumokon felmerülő kérdésekre hitelt érdemlően válaszolni, és megfelelő in­formációkkal, tájékozottság­gal rendelkeznek ahhoz, hogy egy-egy kérdésben helyesen foglaljanak állást. Ez persze csak a feladatok egy része. Függ a tekintély megszilár­dítása a KISZ-szervezet ér­dekképviseleti munkájától és az információs rendszer szín­vonalától is. Igaz, a hallga­tók mindennapjait érintő kérdések eldöntésénél jelen vannak az őket képviselő KISZ-vezetők, ám ez sokszor csupán formális részvétel. A nyílt, őszinte hangú kritika mögött gyakran nincsenek megfelelő érvek és tények. Ez is a rendszeres és alapos tá­jékoztatás és tájékozódás fontosságát indokolja és an­nak hiányát igazolja. Tennivaló tehát van bőven, amelyek sorát önkritikusan állították össze az egyetemi KISZ-bizottság tagjai. Része ennek egyébként az egyetem viszonylag zárt világának a feloldása is. Monos Márt* Döntött a Legfelsőbb Bíróság KÁRTÉRÍTÉS, ROKKANTSÁGI JÁRADÉK Egy vájár, húsz évvel ez­előtt, motorkerékpárjával az egyik termelőszövetkezet ki- világítatlan kocsijának ütkö­zött. A karambol következté­ben a jármű tartályából a benzin kifolyt, meggyulladt és a szerencsétlen embert olyan súlyosan megsebesítet­te, hogy 67 százalékos rok­kanttá vált. Az akkor meg­indult kártérítési perben a bíróság megállapította: a bal­eset következtében a vájárt is felelősség terheli, ezért a téeszt csak 60 százalék kár­térítés fizetésére kötelezte. A rokkant most a szövet­kezet ellen, járadéka föleme­léséért pert indított. Arra hi­vatkozott, ha nem éri bal­eset, mint vájár, havi kilenc­ezer forintot keresne, ezért a tsz ennek megfelelő összeget tartozik neki fizetni. A szö­vetkezet kérte: a bíróság ve­gye figyelembe, hogy a rok­kant — kárenyhítési kötele­zettsége folytán — meglevő munkaerejével éjjeliőri vagy portási munkát vállalhatna és ezzel ható 2000 forint ke­resethez juthatna. Az alsó fokú bíróságok ellentétes íté­letei ellen emelt törvényes­ségi óvásra, a Legfelsőbb Bí­róság a következőképpen döntött: — A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának ál­lásfoglalása értelmében, ha a balesetet szenvedett ember kárenyhítési kötelezettségé­nek nem tesz eleget és ma­radék munkaerejével nem jut keresethez, akkor a baleseti járadék kiszámításánál az így elérhető jövedelmet, mint tényleges jövedelmet kell fi­gyelembe venni. Ebben az ügyben is a járadékot ennek megfelelően kell megállapí­tani. A volt vájár, amennyi­ben nem éri baleset, a nyug­díjjáradék levonása után, 8530 forintot keresne. Ebből az összegből le kell vonni a részére folyósított 2100 forint rokkantnyugdíjat továbbá havi 2000 forintot azon a cí­men. hogy ha maradék mun­kaerejét hasznosítja, ennyit kereshetne. Az így fennma­radó összeg 60 százalékát kell a tsz-nek havi járadék­ként fizetnie.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents