Észak-Magyarország, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-07 / 262. szám

T982. november 7., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Vélemények a nőkonferencia ufón Az elmúlt hét végén harmadszor ült ösz- sze a Magyar Nők Országos Tanácsa, hogy beszámoljanak a legutóbbi konferenciájuk óta végzett munkájukról, elmondják, mi­iyen a nők társadalmi helyzete hazánkban, milyen eredményeket értek el a nőpoliti­ka megvalósításában. A Parlament ülés­termében összegyűltek közül természete­sen nem mondhatta el mindenki a véle­ményét. Mindössze harminchétén kaptak szót. Ám a tanácskozás szüneteiben, és ha­zafelé, a lányok, asszonyok tovább gon­dolták az elhangzottakat, kibővítettek cgy- egy témakört saját területük tapasztalatai­val. És természetesen visszatérnek még rá otthon, a családban, a munkahelyen, a tár­saságokban. A mindennapok során sok szó esik még a megfogalmazott feladatokról, amely valójában célja volt a találkozónak. * A megyénket képviselő küldöttség tag­jai között volt Mikó Jánosné, az Ózdi Ko­hászati Üzemek egyik gyáregységének sze­mélyzeti vezetője, aki az MNOT megalaku­lása óta részt vett a tanács munkájában: — Az országos tanácsba a nőpolitikái határozat megjelenésekor, 1971-ben vá­lasztottak be. Akkor a konferencia fő té­mája a nők munkába állítása, szakmai, politikai továbbképzése volt. Ezen a ta­lálkozón magam is felszólaltam. A veze­tővé válás lehetőségeiről, kezdeti eredmé­nyeiről mondtam el az általam képviselt asszonyok véleményét. A második országos tanácskozáson már eredményeinkről ad­hattunk számot. A hozzászólásokban a nők politikai továbbképzéséről, káderképzésé- ről, funkcióba helyezéséről hallhattunk. Az induláskor leginkább a módszerekről, most azoknak a kiterjesztéséről, a nők közép- és magasabb szintű vezetővé válásáról ta­nácskoztunk. Ez azt bizonyítja, hogy tíz év alatt jelentős eredményeket értünk el. Ma a nőket egyenrangú partnernek tekintik a politikai, a gazdasági és a társadalmi munkában. Fejlődés tehát van, de ez még nem minden területről mondható el. Ezért tennivalókban a jövőben sem szűkölkö­dünk. Erről beszélt küldöttségünk egyik fel­szólalója: Váci Sándorné is, a Szakszer­vezetek Borsod megyei Tanácsa nőpoliti­kái bizottságának titkára: — Országosan is, de Borsod megyében különösen gondot jelent az érettségizett lányok elhelyezése. Az egyoldalú iparfej­lesztés azt eredményezte, hogy kevesebb lett azoknak a munkahelyeknek a száma, ahol nőket foglalkoztatnak. Változtatni kell nálunk az ipar szerkezetén. A Medicor­hoz, a Habselyem- és Kötöttárugyárhoz, a Csokoládégyárhoz hasonlóan még több olyan könnyűipari munkahelyre van szük­ség, ahol a nők elhelyezkedhetnek. Gon­dunk az is, hogy az egyetemet, főiskolát végzettek nem minden esetben kerülnek a végzettségüknek megfelelő munkahelyekre, munkakörökbe. Most a legfontosabb a mindezek .megoldására vonatkozó tervek kidolgozása. A Magyar Nők Országos Tanácsának 35 tagú elnökségébe a konferencia küldöttei megválasztották Kalóczkai Istvánnét, az MSZMP Miskolc városi Bizottságának tit­kárát: > — Számomra valóban meglepetés volt, hogy elnökségi tag lettem. Tudom, hogy ez a megtisztelő bizalom a jövőben még több elfoglaltságot jelent, Ugyanakkor az elnök­ségi tagság olyan plusz, amelynek tapasz­talatait hasznosítani tudom a munkámban. Első dolgunk, hogy a konferencián meg­határozottakat feldolgozzuk a sajátossá­gainknak megfelelően. Nagyobb figyelem­mel kell kísérni, hogy a központi felada­tok miként valósulnak meg, hogyan befo­lyásolják mindennapi életünket. Azért fon­tos ez, mert az ipari jellegből adódóan más gondjai vannak az itt élő asszonyok­nak, női vezetőknek, mint mondjuk egy olyan területen, ahol a fő foglalkoztatási lehetőségek a mezőgazdaságban vannak. Már a konferencia előtt számos feladat megfogalmazódott bennünk. Teendőink egyike, azoknak a különbségeknek a to­vábbi csökkentése, amelyek az alkalma­zotti állományban dolgozó férfiak és nőle bére között még megtalálhatók; természe­tesen gazdasági lehetőségeink függvényé­ben. Ösztönöznünk kell, hogy a munkahe­lyek káderutánpótlásában legyenek többen a nők köréből. Ma már alsó és középszin­ten számos alkalmas női vezetővel talál­kozhatunk. Nem elég ázonban hangoztat­ni, hogy a nőket vonjuk be a vezetésbe, ezért mindenkinek tenni kell, aki a ká­derpolitika végrehajtásáért felelős. A köz­életi tevékenység ellátásában pedig, a tes­tületi üléseken, különböző tanácskozáso­kon szükség van még a bátorításra, a kör­nyezet nagyobb bizalmára, a nők részéről pedig főként nagyobb magabiztosságra. Sok nő ugyanis csak azért nem mondja él az egyébként megalapozott véleményét, mert hozzászokott, hogy a fórumokon leg­inkább a férfiak teszik ezt. Több lehető­séget kell adni azoknak a nőknek, akik bebizonyították, megfelelnek a velük szemben támasztott követelményeknek, al­kalmasak a magas szintű politikai, gazda­sági és társadalmi tisztségek betöltésére. És ami még fontosabb, többségükben úgy alkalmasak, hogy ezzel együtt sohasem fe­ledkeznek meg arról, hogy feleségek, hogy családanyák, hogy otthont terefntők, hogy nők. Monos Márta Megkaptuk a parancsot, hogy indulás. Pihenőre bevonultunk egy tanyára. Éjjel hatan, a hete­dik Zaharcsuk, elindultunk járőrbe. Nyílt mezőn me­gyünk, csend van, nyugodt minden. Akkora köd van, hogy még a lova fülét se látja az ember. Zaharcsuk- nak nincs nyugta, egyre mondja a magáét: —• Jól nyissátok ki a sze­meteket, fiúk, ravasz népség a kadét. Észre se vesszük, és, már át is csúszik mellet­tünk. Na jó, gondoltuk magunk­ban. Hajnalodott. Egy vízmo­sásban kerülgettük a bokro­kat. Kiöl fölnyeritettek a lo­vak, beszéd hallatszott. Hát ez meg micsoda?! Feszülten figyeltünk. Akkor összefutot­tunk, majdnem a homlokun­kat is összeütöttük a kadétok járőrével. Ők is hatan van­nak, mi is hatan vagyunk hisz Zaharcsukra úgysem le­hetne számítani, ha valami történnék. — Melyik ezredből vagy­tok? — Az umanszkiből. Aha. A hangjáról meg a nagy szakálláról megisme­rem Prohor Artyomovics apót — Te vagy az, Prohor apó? — Én. Közben Zaharcsuknak be nem állna a szája: — Lőjetek már, hiszen ka­détok 1 — Te vagy az, Szenyka? — Én bizony — mondom az apónak. — Lőj már! • — Ne ugass! — mondom Zaharcsuknak. — Falubeli­ek, nem árt tudni, hogy mi van odahaza. Zaharcsuk hátrafordítja a kancáját, megáll mögöttünk, várja, hogy mi lesz. Már csak három lépés vá- . laszt el tőlük, ők is lövésre készen tartják a karabélyt., mi is lövésre készen tartjuk a karabélyt. Kezet fogunk velük. Prohor Artyomovics apó, Szmetanyin, Vaszka Pjankov, Fegya Sztyecjura, aki a Malevano-majornál úgy nekivadult, hogy a saját lova farkát is lekaszabolta. meg még két ismeretlen emlőért is. — Rég eljöttetek otthon­ról? — Nem olyan régen, de nem is tegnap. — Mi van az én asszo­nyommal? — Most már bármikor megszülhet, de a földdel el­bír. * — Milyen a sorotok? — Megvagyunk — mondja az apó —, harminc rubel zsold, de nem adnak se cuk­rot, se dohányt. Mikor lesz már vége ennek az egésznek? — Adjátok meg magato­kat, és nektek már vége is van. — Igaz, hogy levágjátok a foglyok tojását? — Marhaság, apó. Minek • nekünk a tiétek, mikor a sa­játunk is megvan hiánytala­nul? Adjátok meg magato­kat! — Azt leshetitek, inkább adjátok meg magatokat ti! — mondja, és közben olyan szaporán pislog, mint a ku- vik. — Azt ti is leshetitek — mondom. Beszélgettünk még egy da­rabig. Megkínáltuk őket gyá­ri cigarettával, aztán szét­mentünk. Egy szál hajuk se görbült meg, egy szál hajunk se görbült meg. Aztán Ovecska falunál harc volt. Ott bizony szorultunk. A harci helyzet meghátrálás­ra kényszerített bennünket. Megbomlott az arcvonal, mindenütt rések keletkeztek. Mindenki azt nézte, hogy merre futhat... hogy ki kit hagy le. Az ember csizmá­jára egy púd sár tapadt, a lába csontig feltörve, már ereje se volt a futásra. A Ivubanynál úgy túlterheltük a kompot, hogy a víz alá merült, az ágyúk is le­mentek a víz alá, az embe­reknek ki kellett úszniuk. Kész röhej, de kinek volt akkor röhögni való kedve. Fáj az ember szive, ahogy nézi, hogy kapálóznak a bajtársai a Kubanyban és jajgatnak: — Segítsetek, húzzatok ki!... Kievickéltem, Gyagilját is kihúztam a szőke loboncánál fogva. Jó sokat ivott, nem sok hiányzott, hogy örökre benn maradjon a vizben. De csak életben maradtunk, és most már minden rendbe jött. Most itt vagyunk pihenőn SzuvQrovszkajóban, táncolunk az esti mulatságokon, meg­szorongatjuk a lányokat, pá­linkát nyaltatunk. Így azért el lehet éldegélni. Milyen az ellátás és a rend a kórházban? Minél előbb gyógyulj meg. és gyere, na­gyon hiányzol nekem, a cim­borák is emlegetnek. Mihamarabb várom a vá­laszod. Mély tisztelettel Sz. Polo- vinkin. Fordította: Bratka László Vendégeink voltak Mélyszántás Utolsó ncipjciinál tort az őszi betakarítás. Ennek befejezté­vel a mezőgazdasági üzemek minden erejüket a még hátra levő munkára, az őszi mélyszán­tásra fordíthatják. Fotóriporte­rünk e munka közben örökítet­te meg a putnoki Egyetértés Tsz egyik erőgépét Dubicsány és Sajógalgóc között. Fotó: Fojtán László Kirakat Meglepődve látom Miskolc belvárosában — egy vegyes­bolt kirakatában — Verlaine közismert sorait: „Ősz húr- ja zsong / jajong, búsong / a tájon...” A kirakatrendező, ez kétségtelen, biztos érzékkel választotta Tóth Árpád fordí­tását, Ezt a változatot tartják a leghűbb magyar nyelvű át­ültetésnek. Az égjük kirakatban a vers­sorok alatt súroló- és moso­gatószer, a másikban — az idézet változatlan —, szilva- befőtt. Már csak azt nem ér­tem, mit keres mindez egy- mós mellett? Külön-külön egyikkel sincs bajom, de így együtt? Nem tudom eldönteni: a szilvabefőtt íze lehet ennyire költői? Vagy a mosogatás művelete, a gyönyörű versso­rokkal együtt, halhatatlan? Esetleg: mosogatás, súrolás közben szilvabefőttet maj­szolva jajong legjobban az ősz húrja? (csendes) Vendégek jártak a közel­múltban megyénkben a távoli Vologda megyéből és gazdag programjuk során, itt-tartóz- kodásuk rövid egy hetében, termelőszövetkezetekben, ál­lami gazdaságok telepein, háztáji gazdaságokban, élel­miszer-feldolgozó üzemekben fordultak meg, ismerkedtek szűkebb pátriánkkal. Még nem fordult igazán zordra a vologdai tél, amit maguk mögött hagytak, de a ritkás erdők, a végeláthatat­lan mezőségek fölött már na­ponta mégújuló hózáporok söpörtek végig és a kezdődő tél nyomai a városokban is megjelentek. — 'A legtöbbet talán a tér­képeket nézegettük, milyen is lehet az ország, a megye, ahol egy hétig leszünk majd. A korábban Borsodban járt ba­rátainkat kérdezgettük, de a táj, az emberek ébresztette személyes élmények valóság- tartalma más és más. Olvas­ni valamiről, színes képeket nézegetni nagyon jó, de ami örökre megragad bennünk, azt csali a személyes találko­zás varázsa adhatja — fogal­mazta véleményét a már itt töltött napok után Sztanyisz- lav Alekszandrovics Oszmi- nin. a delegáció vezetője. Ügy alakult az október vé­gi időjárás, hogy egy napra sem kerültek elő az útipogy- gyászból a hosszú, nehéz bundák, sőt, olykor déltájban elegendőnek látszott egy könnyű pulóver is. A fiata­los, sportos eleganciával öl­tözködő Nyikolaj Nyikolaje- vics Mihejev, aki az iparvá­rosból, Cserepovecból érke­zett, szívesen nélkülözte a magával hozott téli öltözéke­ket. Ha anyanyelvén köszön­tötték, mint Edelényben és Szikszón, az állami gazdaság­ban, a szigorú műszaki ember arcán ellágyultak a vonások és hátrahagyva a mindig készséges tolmácsot, nyomban beszélgetésbe kezdett. Mun­káról, családról, tanulásról esett ilyenkor a legtöbb sző, a mindennapok gondjairól, örömeiről. Tervekről, amiket órákra, napokra, évekre raj­zol fel magában a többre ‘tö­rekvő ember Gserepovecban, Krasznolcvajdán, Vologdában vágj' Miskolcon. A t;íg látóhatárhoz., széles utcákhoz szokott szemnek különösen szép csereháti dombvidéken megfoghatat­lanul futott az idő. Az erre­felé élők nehéz körülmények között gazdálkodnak és az idén magas termésátlagokat értek el küzdelmes munká­val, szorgalommal pótlandó azt, amivel ezek a termőföl­dek elmaradnak más tájegy­ségek földjeitől. A szó csak egyik eszköze véleményünk tolmácsolásá­nak. Vologdai vendégeink egyhetes itt-tartózkodása alatt sokszor érezhettük egy-egy gazdaság eredményeinek be­mutatásakor. hogy a kisebb- nagyobb sikerek láttán-halla- tán testvérvárosunk küldött­ségének tagjai őszinte barát­ként nyilatkoztak meg. csep­pet sem titkolva elismerésü­ket. Kérdések sokaságával vették körül Mezőkövesden Zelei Jánost és családját is, hogy megtudják, miként osz­tozik a temérdek sok mun­kában férj, feleség és a gye-f. rekek. Érdeklődtek afelől is,’ miként hasznosítja a család a külön munkával szerzett jö-; vedelmet és jószívvel hall­gatták: nemcsak a/fáradozás,’ a munka, a felelősség közös, és, hogy az idősebb generáció tagjai önzetlen fáradozásuk­kal milyen sokat vállalnak a fiatalokért, az életbe való el­indulásuk megkönnjütéséért,' boldogulásáért. A szakmai' ismeretek cseré­jén kívül számtalan alkalom nyílt az egy hét alatt arra, hogj’. kölcsönösen elmondhas­sunk minél többet arról, hogy hog.van élünk itt Borsodban, és milj'en célokért dolgoznak családok, munkahelyi közös­ségek Vologda megj'ében. Találkozás sokféle lehet.’ Lehet olj'an is, hogy valaki ezer kilométerekkel távol a hazájától szülőföldje tájai­nak szépségét véli felfedezni a hivatalos és szakmai prog­ramok egj'másutánjának sod­rában. Ez történt a vologdai vendégekkel, amikor a mis­kolci Mini Galériában meg-- álltak Lenkey Zoltán gra­fikusművész képei előtt. A1 hazai tájak, a hagymakupolás templomok, a tavakkal, fürge patakokkal tagolt vologdai vidék látvánj'a egyszeriben más hangulatot varázsolt kö­zénk, ritkábban esett a szó isi Tollat ragadva megillető- dött sorok kerültek a látoga­tókönyvbe : „... percekre ott­hon éreztük magunkat” ... Pedig a távolság még repü­lőgéppel is nagj’ a két megj'e között. Csak a gj'arapodó em­beri kapcsolatok, a személyes élmények képesek észrevétle­nül áthidalni ezer, meg ezer kilométereket. Nagy József A szakmaközi bizottsáook életéből A társadalmi myÉs szép eredményei Arién Ismeretes, hogy a szakszer­vezeti szakmaközi bizottságo­kat az idén újjáválasztották, és amint a tapasztalatok mu­tatják, ez a felfrissítés jót tett. Arló községben több év­tizede működik ilyen bizott­ság. Jelenleg Varga Papp Dezső nyugdíjas ózdi acélműi dolgozó tölti be a titkári funkciót. Adler István gaz­dasági felelős intézi a pénz- ügyeket. A napokban Arlón jártunk az SZMT kéoviselöi- nek kíséretében, és örömmel tapasztaltuk, hogj' a szak­maközi bizottság szép ered­ményeket ért el, akciójukat pénzzel, társadalmi munká­val támogatja a község la­kossága. Ez érthető, hiszen régi kívánságok teljesülnek, mint például: legyen ravata­lozó, az épület az év végére elkészül. Közel 370 ezer fo­rintot adtak össze a helybe­liek. és nagyon sok társadal­mi munkát végeztek ennek a létesítménynek a megvalósí­tásában. A tanácsbázánnk pince részében iól mAkadó nyugdíjasklubot hoztak lét­re. Az. épületben köznonti fű­tés van. és a rendezvények­re jó meleget tudnak bizto­sítani. Szépen berendezitek, rádióval, televízióval ellát­ták. Nagj'on örvendetes tény, hogy a szakmaközi bizottság szót tud érteni a Hazafias Népfronttal, a Vöröskereszt­tel és a tanáccsal is. Ez an­nál is könnyebb, mert Varga Papp Dezső, a titkár, egyút­tal általános tanácselnök- helyettesi teendőket is ellát. Számos sikeres rendezvé­nyükről tudtak beszámolni, és mindenütt ott vannak, hasznosan, tevékenykednek, szervezik a munkát, ahol szükség van rájuk. A jövő tervei között szerepe], mi­után Arló közéég nem rendel­kezik vezetékes ivóvízzel, hogv ért szorgalmazzák, és mielőbb egészséges víz álljon a lakosság rendelkezésére. Patronálják a helybeli szo­ciális otthont. Törődnek az ifjúsággal, a nőkkel, részük­re egészségügyi ankétet ren­deztek, ahol három orvos tartott értékes előadást. Vár­ják Moldova Györgv (rőt esv találkozóra. Ezenkívül sokfé­le anró munkát is végeznek, amelvet szinte felsorolni nem is lehetséges. Például a fő­útról ugj'an nem látni, hogy a tanácsháza mögött egy rep- 'rezentativ óvoda működik, amelynek létesítését a bizott­ság szorgalmazta. Egy-egy gj’űlésen annyi a résztvevő, hogy leültetésük is már prob­lémát jelent. Járdánházán (ez a község is hozzájuk tar­tozik) pb-gázcseretelepet va­lósítottak meg, a palackok helyben cserélhetők. Intenzí­ven foglalkoznak a cigánj’- lakosság helyzetének javítá­sával is. A beszélgetésen részt vett Lukács János, az edelényi szakmaközi bizottság titkára is. aki maga is sok lót hal­lott az arlóiakrói. és eHött megnézni a njuigdíjasklüb működését, miután az edo- lényi kastélyban hasonlót kí­vánnak működtetni. <5 java- sóiba. hogy az arlóiak hozza­nak létre munkabizottságo­kat. amelyekkel moyTvönnyeb-i bül a szervező munka. A megyei és az arlói ta- nasztálatok azt mutatják,' hogy az újjászervezett szak­maközi bizottságok eredmé- n.vesen betöltik feladatukat. B. I.

Next

/
Thumbnails
Contents