Észak-Magyarország, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-06 / 261. szám

1982. november 6., szombat

ESZAK-MAGYARORSZAG 5

Barátságuk

erősödik

Kiállítással, gazdag programmal. szívélyes fogadtatással várták vendégeiket; a Moszkva Ljubinój Járműjavító Üzem öt tagú delegációját a közelmúltban, a MÁV miskolci Járműjavító Üzem dolgozói. A kiállítás, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének 65. évfordulója alkalmából rendeztek, nagy sikert aratott a vendégek körében, akik meghatódva ültek a tiszteletükre rendezett búcsúvacsorán. A kellemes hangulatú találkozó már hagyományosnak számít, amint Szabó László, az üzem Magyar—Szovjet Baráti Társaságának elnöke elmondotta:

— A szovjet és a magyar járműjavító dolgozói ez alkalommal már tizenhatodszor találkoznak. A testvérinek mondható kapcsolat 1968-ban kezdődött, célja az volt, hogy megismerjék egymás munkáját, mindennapjait, gondjait, örömeit. A tizennégy évvel ezelőtt kötött barátság a két üzem kollektívája között egyre gazdagabb. Sokuknak személyes kapcsolatuk van a családtagok körében is.

Nagy-nagy szeretettel fogadták Goloszova Tatjana Vasziljevnát az összejövetelen, aki már nem első ízben járt Magyarországon;

— Tíz éve, amikor szintén tagja lehettem a Miskolcra látogató delegációnak, egészen más kép fogadott a városban — mondja Tatjana, aki hat évé a ljubinói járműjavító párttitkára. — Azóta új lakótelepeket építettek és itt, az üzemben is számos újdonságot tapasztalhattam. Lesz miről beszámolni az otthoniaknak. Számomra nagyon értékes találkozó volt például a Miskolc városi Pártbizottságon. ah pl sok érdekes információt tudtam meg az itteni szervezeti élet sajátosságairól. a nők és különösen a vezető nők helyzetéről, képzéséről, mindamellett, hogy sok azonos vonást is felfedezhettem.

Lunyov Oleg Szemjonovi- csot. a ljubinói üzem főmérnökét inkább az üzem sajátosságai érdekelték:

— Nagyon tetszett, hogy az üzemlátogatást a • régi munkahelyen kezdtük és a modern. automatizált egységben fejeztük be. Így alaposan nyomon követhettük azt a hallatlan ütemű fejlődést, amelyen az üzem keresztül ment az utóbbi néhány év során. Kíváncsi voltam, hogy boldogulnak a dolgozók a szalagszerű javítással. Nálunk Ugyanis teljesen más munka- módszerek vannak. Igaz,. itt legalább harmincféle típust

kell javítani, a mi üzemünkben viszont keveset. Ez már alapvetően is meghatározza az eltérő javítási módszereket. A látottak alapján úgy vélem a miskolci járműjavítóban a pontosság, a szervezés és a munkavédelem példamutató.

A delegáció másik tagja,. Pehtyereva Galina Filipova. negyven éve dolgozik az üzemben. Idősebb fia szintén ott dolgozik, ahol az édesanya. Csoportvezető. A mama igencsak büszke rá, hiszen fia annak a kollektívának a vezetője, akik évek óta élenjárnak a szocialista rnun- kaversenyekben.— Nagyon izgultam, amikor megtudtam a hírt az utazásomról. Először jártam Magyarországon. Megismerkedhettem sok-sok magyar asz- szonnyal, láttam, hogyan dolgoznak, hogyan élnek. Megismertem a sajátos magyar vendégszeretetet is. Amikor elindultunk otthonról, havazott. Amikor megérkeztünk Magyarországra, szinte tavasziás volt az idő. Így aztán elmondhatom, az idő és a fogadtatás melegségével szívünkben tértünk vissza hazánkba.

Kásin Nyikolaj Igorovics és Murzenkov Nyikolaj Nyikola- jevics képviselte a delegációban a szovjet üzem munkásait. Mindketten családosok és mindkettőjüknek nagy élményt jelentett a látogatás.

— A feleségem, két lányom és négyéves kisunokám vár otthon — mondja Nyikolaj — akiknek az élménybeszámolón túl, ajándékokkal is ked- veskedek. Aranyos, meleg, téli csizmát vettem az unokámnak, Szvetának. És viszek ajándékot a szomszédoknak is. Mert ők megörültek velem együtt annak a hírnek, hogy én is ellátogathatok önökhöz.

— Úgy éreztem magam ez alatt a hét alatt, mintha otthon lennék — folytatja a beszélgetést Nyikolaj Igorovics, a munkások másik képviselője. — Csupúrí a kétórás eltérésből éreztem, hogy máshol vagyok. Nagyon barátságosak a magyar emberek, iguz örömet szereztek nekünk ezzel a családias vendéglátással. Elhoztuk sok munkatársunk üdvözletét az ismerősöknek, akikkel mi is összeba- rátkeztunk. Reméljük, jövőre hasonlóan viszonozhatjuk ezt a látogatást. Mert egyez-’ ségünk értelmében, a következő esztendőben az itteni kollektíva képviselői utaznak e! mihozzánk.

Monos Márta

Közelben keresik

a ItpessistÉst

A Medicor Művek miskolci OREL gyára immár negyvenféle orvosi műszert állít elő évente. Termékeinek nagy hányada exportra kerül. A gyár törekvése, hogy határainkon belül találja meg azokat a kooperációs partnereket, akik képesek jó minőségben előállítani azokat az alkatrészeket, amelyeket mind ez idáig importból tudtak csak beszerezni. De ennél is tovább szeretné szűkíteni a kört a/. OREL; igyekszik borsodi vállalatoktól, szövetkezetektől megrendelni az alkatrészeket, hiszen ilymódon csökkennek a szállítási költségek és — a tapasztalatok azt bizonyítják — a határidőket is pontosabban betartják a szükebb pátrián belül dolgozó gazdasági egységek. Az idén eddig 50 000 normaórát dolgoztattak megyei üzemekkel. jövőre növelni szeretnék ezt a munkamennyiséget. Nyomtatott áramkörű lapok gyártására például egyelőre nincs borsodi vállalkozó __

É

rtékmentés

Száz hektár takarmánytermő terület szabadulhat fel a jövedelmező árunövényter- mesztésre, ha a halmaji Aranykalász Termelőszövetkezet üzembe állítja azt a dán licenc alapján gyártott berendezést, amely képes a mezőgazdasági melléktermékekből fehérjedús takarmányt előállítani. A kenyérgabona betakarítása után bálázzák a szalmát, amely egy speciális tartályba kerül, majd állandó hőmérsékleten, a hozzáadagolt ammónia fehérjévé alakul. A berendezést nemcsak szalmával, hanem kukoricaszárrá). is „táplálhatják”, így az eddig sehol nem hasznosítható melléktermék is javíthatja a gazdaság takarmánymérlegét. A számítások szerint évente több mint ezer mázsa fehérjedús takarmányt tudnak majd az új berendezés segítségével előállítani. Természetesen a szövetkezet haszna az árunövénytermő terület megnagyobbodásával tovább nő, hiszen ha a felszabaduló táblákba kenyérgabonát vetnek 1,2 millió forinttal több árbevételre számíthatnak. Végeredményben ezért pályázták meg ezzel a módszerükkel azt a 6,5 millió forintot, amelyet az energiatakarékossági eljárások bevezetésére biztosít hitelként a bank.

Leninváros, Tiszaszederkény városrész

Újjávarázsolták a művelődési házat

November 7-e alkalmából a Leninvárosi Pártbizottság, a Leninvárosi Tanács, a Hazafias Népfront városi Bizottsága és a városi KISZ- bizottsúg pénteken délután ünnepséget rendezett a Tiszaszederkény városrész új művelődési házában. A korszerűsített művelődési intézmény átadásával egybekötött megemlékezésen Hegedűs György, a Leninvárosi Tanács elnöké mondott beszédet.

A tanácselnök beszélt ar- rA 1, hogy a korábban is köz- művelődési célokat szolgáló épületet a közelmúltban újítottak fel, mert régi állapotában már nem felelt meg rendeltetésének. Az épület korszerűsítése több, mint 6 millió forintba került. — A

város vezetőinek meggyőződése, hogy ezt a nem kis összeget jó célra, fontos közösségi igény kielégítésére fordítottuk — mondta az előadó.

A rekonstrukciót több gazdasági szervezet szoros együttműködésével valósították meg. A munkában mindvégig jó partnernak bizonyult az épületet tervező ÉSZAKTERV kollektívája és a kivitelezést végző Leninvárosi Építőipari és Szolgáltató Szövetkezet. Elismerésre méltó munkát végeztek a posta és az ÉMÁSZ műszaki dolgozói, míg a helyi termelőszövetkezet tagsága, az 1. számú Általános Iskola tanárai és tanulói közhasznú társadalmi munkájukkal segítettek.

Még be sem fejeződött a rekonstrukció, amikor az igények felmérése alapján megkezdődött az új ifjúsági klub. a fotó-, film- és bábszakkörök szervezése. A létesítmény otthont ad a lelkes lokálpatriótáknak, a honismereti, helytörténeti kör, valamint a nagymúltú népdal- és olvasókör tagjainak is. S várja a művelődési ház a kertbarátokat, a kézimunka-szakkör tagjait, a városrész idős lakóit, és a fiatalokat egyaránt.

Az ünnepi beszéd után emléklapot adtak át a kiemelkedő munkát végzett dolgozóknak. A megemlékezés kultúrműsorral é* filmvetítéssel ért véget.

A debrétei „gyógyszergyár” előtt. Fogarasi István „főgyógyszerész" szemrevételezi a hozott anyagot

Ott távol, a dombtetőn © — ahol a föld és az ég összeér —, az égbolt háttér előtt két tehén az ekét húzza. Az ekét, melynek szarvát fejkendős asszony szorítja, míg a bal oldali tehén mellett — vezetőként — hosszúhajú, szőke lány lépdel. Onnan lentről, a völgy alján vezető útról nézve, szinte észrevétlen ez a haladás, inkább csak a hantok növekvő feketesége jelzi: szaporodik a barázda. Ügy bámuljuk a látványt, mint színes filmen « az erdőt fordító két bors ök- röcske meséjét. Mígnem egy- szercsak a suhant szél a celluloid helyett lehozta oda a völgybe a friss szántás illatát. S vége az álmodozásnak. De mint az ébredőt más inger, az éhség érzete keríti hatalmába, ugyanúgy fog.el bennünket a vágy, s máris ballagunk felfelé a domboldal gyepszőnyegén. Oda az égbolt háttér elé. Természetesen, mire felérünk, a föld és az ég összeért horizontja délibáb módjára továbbrepült. Helyette a szántás fekete csíkja fogad, meg egy valahol csak végetérő tábla.

És itt vannak ők, a szántók! A gumicsizmás, fejkendős Lengyel Miklósnc, meg a lánya, a 21 éves, húsiparnál dolgozó Judit, ki földműves anyjának be-besegít. Az 55 éves asszonnyal jómagam már találkoztam itt a debrétei határban. Igaz, néhány nadrágszíjparcellával arrább. Akkor nyár volt, s a szabadságon levő katonafiával az árpát aratták. Most viszont szántanak, lévén, hogy a debrétei határban is jó ideje már az ősz az úr. Nyilván tavasz- szal vetés közben lelnék rájuk, a jövő nyáron meg újra marokszedés, vagy éppen rendvágás közben. A földműves életét az évszakok irányítják.

— Csa no! (azaz jobbra) — biztatja a két tehenet, Mandulát és Rozit. Nem tudom, értik-e az emberi beszédet, mindenesetre kiegyenesül a szántás görbülete. Viszonylag könnyedén haladnak. Az előző napokban lehullott eső jóvoltából vajként hasad a hant.

— Amúgy sem rossz föld ez

— hallom — barna erdei talaj, ettől jobbat kívánni sem kell. Hogy így igaz-e, nem tudom. Mindenesetre: e „jó” földért nincs nagy tolongás. Bizonyság rá, hogy Lengyel- néék földjéhez hasonlóan megművelt kevés akad. Sőt, talán hitelesebb úgy fogalmazni ; lényegesen több a parlag.

Amit e csepp falu elbír, amit a még ottélők meg tudnak művelni, azt megművelik. De sokan már nincsenek, s az erő, a tehetség is inkább fogy, mint növekedik. Lám, most is, hogy Lengyelnééktől elköszönve végigmegyünk a dombtetőről pirostetejűnek látott falun, az életnek alig tapasztaljuk jeleit. A házak udvarán csak a lugasok sárgállanak, s az előkertekben néhány kései virág próbál nyarat hitetni. Emberekre Csupán a falu túlsó végén, a híres-nevezetes debrétei szeszfőzdénél lelünk. Itt viszont javában zajlik a nagyüzem, bizonyságául az ősznek, meg annak, hogy a természetfelelős az idei esztendőn gyümölcsből is adott bőséggel. Jakab Laci bácsi — régi ismerősöm — félig panaszként. beszél a megtermett sok almájáról, amit értékesíteni nemigen tud. Mert- hát ki jön almáért Debrété- re? ö fneg már nemigen viszi eladni. Nincs más lehetősége, minthogy tárol belőle, amennyit tud, a feleslegből pedig majd papramorgó csepeg Fogarasinál.

Fogarasi Istvánnál, aki vezetője a patikatisztaságú debrétei főzdének. Váltótársával

szinte ki sem látszanak a dologból. Szeptember 1-től két műszakban termel a „gyógyszergyár”, s mégis parányi épülete előtt mindig sorakoznak a szekéren, teherautón^ személygépkocsin hozott kádak, hordók. Természetesen nem üresen.

— Jönnek ide főzetni Mis- kolcról, Edelényből, Szirma- besenyőről és persze az egész környék — mondja fokolás közben. — Huszonkét éve dolgozom itt, de ennyi gyümölcs még nem volt. Márciusig teljesen be vagyunk táblázva ...

Most éppen Papp Lajos hídvégardói nyugdíjas körte, veres szilva egyvelege fő a boszorkánykonyhában. Ülünk az öreggel a pádon, s kevés szót váltva bámuljuk a tűz- tér izzó fahasábjait. Arra gondolok, jövőre — ha megérjük —, ilyentájt ugyanígy teszünk majd. Mert az esztendők, az évszakok ismétlik a tennivalókat. A .gyümölcsfeldolgozás például ilyen őszi tennivaló.

Jakab néni kérdése ébreszt ebből a merengésből: — Mikor tetszik vinni tövet a trombitafolyondárból? ,

Ott virít hatalmas kúszócserjeként az előkertjük- ben. Nyáron nagyon szép, vörösessárga tölcsérvirágzatú. Nem is tudom, mikor kértem belőle, mint ahogy azt sem tudom, hányszor ígértem már, hogy elviszem. Most újra aktuális lenne, hiszen ősz az ültetések ideje. Csakhát tennivaló ez is. S mennyi más tennivalója van az embernek!

— Jakab néni, meglássa, tavasszal eljövök érte. Akkor biz’ isten elviszem ...

Ami azt illeti, tényleg eljövök. Mert szép az ősz Deb- rétén, de a tavasz az mégiscsak más! Azt látni kell! És akkor üsse kő, elviszem azt m trombitafolyondár-tövet is.

Hajdú Imre Fotó: Fojtán László ,

Lengyelék a „két bors ökröcskéveP