Észak-Magyarország, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-27 / 279. szám
19#2. november 27., sióm bat ESZAK-MAGYARORSZAC 3 Az ásvánvelökészítés jelentősége... Szegények '§[>, vagy gazdagok? r Uj gazdálkodási módok — A széntől a rézig r Századunk legutóbbi évtizedét a közgazdászok közül sokan úgy jellemzik: korszakváltás a világgazdaságban. , Másként fogalmazva, ez az i idő a relatív bőségből a re- | latív szűkösségbe való átme- j net időszaka volt. Ekkor vál! tolta fel a bőségesen folyó olajkutat az olcsó földgáz, a felhagyott szénbányák és a sokat ígérő atomenergia világát egy szigorúbb, megfontol. j tabb gazdaság, j Dr. Pethö Szilveszterrel, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem ásványelőkészitési : tanszék professzorával, a nyersanyag-gazdálkodásban érvényesülő új gazdálkodási módokról, a hazai ásványkincsekről, s a tanszék kutatási tevékenységéről beszélgettünk. — Mi is az az ásványelőkéK2ÍIÓS? — Ásványelőkészítés alatt a bányákból kitermelt, úgynevezett primer, elsődleges , nyersanyagok, valamint a i szekunder, azaz városi sze- i mét, kohósalak, fizikai és fi- 1 «ikat-kémiai úton történő szét. | választása értendő. Ennek kor- I szerűsítése, továbbfejlesztése j napjaink egyik legfontosabb 1 feladata azért, hogy az „ön- j magában” értékesíthetetlen ; nyersanyagból szétválasztás i és dúsítás útján külön-külön is értékesíthető alapanyag legyen. — Hallhatnánk erre egy példát? — A Gyöngyösorosziban ki- , bányászott nyersére önmagában eladhatatlan. Ezt a nyers. ! ércet, ha kellően előkészít- . jük, akkor 70 százalékos j élőmére, 60 százalékos cink- I érc és 70—80 százalékos pi- j rit tartalmú koncentrátum i keletkezik, amelynek tonnán- ! kénti ára külön-külön ezer dollár is lehet. — Gyakorta hallhatunk mostanában a vaskohászat nehézségeiről,' gazdasági gondjairól... — A fajlagos kokszfelhasználás mértéke mindig (is) a kohászat gazdaságosságára utal. (Manapság pedig, a magas kokszárak mellett különösen. Szerk.) A fejlett tőkés országokban tapasztalható tonnánkénti 800 kilogrammos kokszfelhasználás magában hordozza a technológia során felhasznált valamennyi alapanyag mennyiségét, minőségét és az alkalmazott technika korszerűségét is. Hazánkban egy tonna nyersvas előállításához mintegy 800 kilogramm koksz szükséges. Tudjuk, hogy az importált vasércnek — a nem kellő előkészítés miatt — mintegy 15—20 százalékkal magasabb a kvarcittartalma. A feldolgozás során ennek közömbösítésére hatalmas mennyiségű — évi egymillió tonna — mészkövet kell kibányászni és a nagyolvasztókban felhasználni. Ez a tény már önmagában érthetővé teszi, hogy a fajlagos kokszfelhasználás mértéke a kívántnál magasabb. — Mi lehet a teendő? — A hatékonyságot fokozhatja, ha növeljük az előkészítés mértékét, a dúsítás fokát. Tanszékünk is foglalkozott a rudabányai vasérc — ami a hazai felhasználás 5 —7 százalékát adja — és az importvasérc dúsításának gondolatával, technológiájának kidolgozásával. Rudabá- nyán ugyan ma is működik vasércdúsító, ami megépítésekor ugyan még korszerű volt, ám napjainkra már elavulttá vált. Az importált vasérc jobb felhasználásához szükséges dúsító helyének kijelölése pedig most van folyamatban. Az ehhez szükséges berendezések, mágneses szeparátorok és a kapcsolódó •egyéb létesítmények igen költségesek, ám a beruházási költség viszonylag gyorsan megtérül. Beszerzésük az ismert gazdasági körülmények között ugyan nem megy köny- nyen, de elkerülhetetlen. — Milyen ma nálunk a szén szerepe? — A szén elsődlegesen energiahordozóként, kisebb részben metallurgiai reduká- lószprként jön számításba. Ismerve azonban például az USA törekvéseit, ahol százmillió tonnával növelték az elmúlt évhez képest a kitermelt szén mennyiségét, vagy Japán, az NSZK és Dél-Af- rika hosszú távú szénprogramját, így például a szén cseppfolyósítását stb., akkor várható, hogy a szén szerepe a jövőben tovább bővül. — Mekkora hazánk szánva gyo na? — Pontos értéket felelőtlenség lenne állítani, ám azt ölömmel mondhatom, hogy a kutatások eredményeként a feketeszén és a lignitek jelentős szénvagyon-növekedése volt a jellemző. Meglevő, jól ismert bányáinkon kívül új, szabad terület lignit-előfordulásnál; Toronyi, Bükkáb- rány, Kálkápolna térsége, barnaszén-előfordulásnál; Mórkus-hegy, Lencse-hegy, a borsodi szén medencében pedig Putnolc térsége. Mivel a szénbányászatra is a nagy termelékenységű termelési rendszerek a jellemzők, ezért a kitermelt szén mellett viszonylag sok a meddő. Megfelelő szénelőkészítő technológiával — osztályozással, dúsítással — kell a szén hasznosulását, növelni. Tanszékünk, tanulmányozva a világ élenjáró szénelőkészíié- si technológiáját, ezek alkalmazására, adaptálására törekszik. — Ha már az energiánál tartunk, ejtsünk szót az uránról és a hazai szénhidrogén- kutatás és -kitermelés helyzetéről is. — Az urántartalmú ércek — szinte kizárólag — mint alapenergia-hordozók érté- kelendők. Az atomerőművi felhasználás céljára igényelt uránérc feldolgozása közismerten világszínvonalú. A reménybeli készleteli megkutatása ma is folyamatosan történik. Az urán növekvő fontossága miatt azonban nagy a valószínűsége annak, hogy az elhagyott bányák- megkutatására és kitermelésére is sor kerülhet még. A közismert kormányprogram a kőolajtermelésre vonatkozóan, annak visszafogását irányozza elő. Földgáz- termelésünk viszont elsősorban a hajdúszoboszlói és az Alföldön most feltárás alatt levő medencék kitermelése révén nőhet. — A bauxit jelentősége ma sem csökkent? — A szén és szénhidrogének mellett a bauxit a legnagyobb jelentőségű, európai szinten is számottevő ásványi nyersanyagunk. Ennek kitermelése az elmúlt másfél évtizedben mintegy kétszeresére nőtt. Termelésünk mintegy 20 százaléka bauxitként, 35 százaléka timföldként, 45 százaléka alumíniumként értékesül. Nem jelentéktelen bauxitunk, gallium-, vanadium- és titántartalma sem. — Milyen a recski rézvagyon helyzete? — Világviszonylatban is számottevő a recski ércva- gyon. Az érckészlet mértékére jellemző, hogy jól körülhatárolt területen, szinte minden négyzetméterre 75 tonna ércvagyon, illetve egy tonna fém. jut. 1 A két 1200 méter mély akna éves kapacitása elérheti az ötmillió tonna ércet, mintegy 1—1,3 százalékos réztart alom mai. Hozzátehetjük, hogy a dúsítási termékekben megtalálható az arany, az ezüst, a kadmium, a rhénium. Komplex hasznosítás keretében a kobalt, az arzén, az antimon, a bizmut stb. kinyerése is várható. Sajnos, a recski feltárás ütemét is fékezi a népgazdaság helyzete. Mivel a termelés fejlesztése mind egy viszonylag nagy belső piacra, mind pedig egy széles körű külpiacra támaszkodhat, ezért: ebben az esetben érdemes lenne kölcsön felvételével is meggyorsítani azt. — Nemfémes ásványi helyzetünk? — Itt érvényesülhet leginkább dr. Kapolyi László rendszerelmélete és az, hogy a népgazdaságnak nem elsősorban ásványra, hanem abból előállított szilikátipari, vagy vegyipari termékre — nemesített bányatermékre — van szüksége. A nemfémes ásványi anyagok között számunkra leginkább a zeolit, a perlit. a kaolin, a bentonit, az üveghomok, a dolomit stb a legfontosabbak. A hegyaljai perlit és zeolit hasznosításában megyénk különösen érdekelt. A tanszék a hegyaljai ásványvagyon dúsításával is foglalkozott, hiszen például a perlit kiváló hang- és hőszigetelő tulajdonságokkal rendelkezik, és a borok, sörök szűrésére is alkalmas. Nagy nemzeti kincsünk, amelynek a hasznosítása éppolyan fontos volt és ma is az, mint például a pécsváradi íöldpátdúsítás, amelynek eredményeként saját alapanyagból immár mi is gyárthatunk távvezeték-szigetelőket, ipari kerámiákat stb. — Végül is szegények, vagy gazdagok vagyunk ásványi kincsekben? ^ — Azt hiszem, hogy túlzás lenne szegénységről beszélni, ugyanígy az ásványi kincsek bőségéről. Az ásványi nyersanyagok gazdaságos feltárásával és az igények csökkentésével, a nyersanyagok minél magasabb feidolgozottsá- gi fokának hatékony biztosítása mellett; az ezredfordulóig a népgazdaságunk teljes nyersanyagigényének több mint 50 százalékát hazai forrósból biztosítjuk. Ez csak átlagérték, ami azt is jelenti, hogy néhány nyersanyagbázison koncentrált fejlesztést és az ezzel összefüggő, exportra termelés • feltételeit kel) megteremtenünk. Buchcrt Miklós Vágalhajtási siker Ormosiiányán Kimagasló eredményi, ért el a Borsodi Szénbányák Or- mosi Bányaüzemében dolgozó Újlaki Miklós vezette elő- vájási szocialista brigád. A szakmai terv szerint a kollektívának ebben az évben 1210 méter vágatot kellett kihajtania. A brigád év elején vállalta, hogy a tervet 790 méterrel túlteljesíti, és év végéig összesen 2000 méter vágat kihajlását végzi el. Az F(>—HK típusú vágathajtó géppel dolgozó 12 fős kollektíva november 26-án reggelre vállalását is túlteljesítette. és 2004 méter vágat kialakítását jelentette a vállalat vezetésének. A Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja címmel kitüntetett szocialista brigád év végéig további 250 méter vágat kihajtását terveziExportra készül A merökerfisztcsi ruházati 5 'vetkezetnél Hornyok Zsuzsa az NSZK- exportra készülő divatos női nadrágokra az övtartók felvarrásán dolgozik. Fojtán László felvétele Elismerés a szakmaközi bizattsáeekisak Tegnap, november 2(i-áté Miskolcon, az SZMT-szék- házban megtartott, értekezleten a szakmaközi bizottság titkárai beszámoltak az 1982- ben végzett munkájukról. Nagyon sokat fejlődött az elmúlt időszakban — a szakmaközi bizottságok tevékenysége révén — a szakszervezet lakóterületi képviselete. Eredményes, tartalmas munkáról tudtak számot adni a titkári beszámolók. Kovács Kálmánná, azSZMT titkára a vita összefoglalójában kiemelte azt a sokoldalú, sokrétű kezdeményezést,' a jó területpolitikai munkát, a társadalmi akciókat, a rétegekkel való törődést, amiben a szakmaközi bizottságok elismerésre méltó munkát. végeztek, egyúttal tolmácsolta az SZMT elnökségének köszönetét, tevékenységükért. A jövő éói feladatok ismertetése során ki-J emelte: a szakmaközi bizottságok fő feladata a lakossági érdekvédelem, a területpolitikai. területfejlesztési munkához való hozzájárulás. Kopik a kesztyű rr ■ r r Idézet a körlevélből: „A szakszervezeti munka-’ ■védelmi felügyelet; 1982. november 25-én központilag meghatározott témában országos ellenőrzést végez — több. hlint kétszáz munkavédelmi felügyelő részvételével. Az ellenőrzés témaköre az egyéni védőeszközök gyártása, forgalmazása, használata.” A munkavédelmi felügyelők országosan száz vállalatnál végeztek szúrópróbaszerű ellenőrzést. Megyénkben négy SZMT-s brigádot alakítottak, amelyek a BVK- ban. az ÓKÜ-ben, a Borsod- nádasdi Lemezgyárban, az NME laboratóriumaiban, tanműhelyében, és a BÁÉV-nél tartottak munkavédelmi őrjáratot. A forgalmazók közül Miskolcon, a ceglédi tsz munkavédelmi cikkeket árusító üzletét és a Munkaruházati Kereskedelmi Vállalat Bajcsy-Zsilinszky utcai boltját ellenőrizték. Harsányi Kálmán és Krizsán József munkavédelmi felügyelők reggel hét óra harminc perckor indultak ellenőrző körútra — feladatuk a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat és a házgyár egyéni védőeszközökkel való ellátásának vizsgálata volt. Útjukra mi is elkísértük őket... Látogatásunk nemcsak a vállalat szakemberei számára hozott meglepetést. A munkavédelmi osztályon csak az adminisztrátor teljesített szolgálatot, a többieket a fővárosba szólította a kötelesség. Munkájukhoz a felügyelők a vállalat igazgatójától és szb-titkárától kértek és kaptak gyors segítséget. A munkásellátási osztály vezetőjétől. Erdélyi Lajostól a következő információk birtokába jutottunk: — Vállalatunknál három- ezeröts7ázan dolgoznak fizikai állományban. Közülük ezernégyszázan olyan munkát végeznek, amelyhez rendszeresen biztosítanunk kell a különböző egvéni védőeszközöket. Erre a célra egyébként évente hatmillió forintot fordítunk — csunán a munkavédelmi kpsrtvű vásárlására költünk hárommillió forintot. SZMT-felügyelő: — Tanulmányoztuk az új munkavédelmi szabályzatot Jónak tartjuk, amit önök a gyakorlatban végeznek, ám a tervezetből egyértelműen nem lehet következtetni az egyének feladatára. A tervezet elkészítési határideje: 1982. december 31. Saját érdekükben is kérjük: pótolják a hiányosságokat... A BÁÉV központi raktára a vállalat selyemréti munkásszállójának alagsorában van. Ott tárolják a munkás- védelmi cikkeit többségét is. Hinter György kalauzol minket a raktárban, ahol igen gazdag készletet találunk. Az egyéni védőeszközöket negyedévenként rendeli meg a vállalat. A raktáron minden megtalálható, ami az építők számára szükséges lehet. Hegesztőkesztyű és -szemüveg, bőrkötény, saválló gumikesztyű és nadrág, lábszárvédő és tenyérvédő bőr. munkavédelmi cipők és csizmák, valamint zajvédő fültok. A felsorolást még sokáig foljrtat- hatnánk. Az ellenőrök kérdése: — 1979-ben miniszteri rendelet jelent meg az egyéni védőeszközök minősítési kötelezettségéről. Figyeli-e valaki a minőséget szavatoló emblémát? — Mi eddig még nem kerestük az árun, ilyen emblémák létezéséről sem hallottunk ... Utunk következő állomása: a miskolci szerkezetszerelő főépítésvezetőség. Szegedi Gábor megbízott főépítésvezető tájékoztat az itt szükséges egvéni védőeszközökről. A készlet a helyi raktáron bőséges — lássuk: mit használnak ebből? A Kun Béla és a Vörösmarty utca kereszteződésében 23 lakásos társasházat építenek, a területen dolgozik a húsztagú Székely József szocialista brigád. A tagok panaszkodnak a védőkesztyűkre. ha esős idő van. naponta új kesztyű kell. A hegesztő felszerelése szabálytalan: nem viseli, nehézkesnek tartja a meglévő védőruházatot. A főépítésvezetőség másik brigádjával a Jókai úti építkezésen találkozunk. A „drótot” bizonyára már leadták a korábbi helyről: mindenki visel védősisakot, ám a hegesztők itt sem az előírt öltözékben dolgoznak. Akinek van. kérésünkre a« öltözőből előhozza, s felveszi a védőruhát, akinek nincs... — Kérjük a munkavédelmi naplót — mondja erélyesen Harsányi Kálmán. — A művezető ezentúl figyeljen jobban az embereire. K. V.-t kénytelenek vagyunk eltiltani a munkától addig, amíg a központból nem szerzi be a szükséges védőeszközöket... Müszakváltáskor érkeztünk a házgyárba. Dóka József gyárvezető kísért el bennünket a hét önálló üzemegységbe, illetve a szerszámraktárba. A raktárban mindent a legnagyobb rendben találtak az ellenőrök. A munkások javaslata: a sablonoknál munkaruha helyett adjanak védőruhát, csizma helyett pedig gumitalpú cipőt. A munkahelyeken a következők a tapasztalatok: Az új munkavédelmi szabályzatba vétessék be: a vibrátorok mellett, dolgozók számára legyen kötelező a zajvédőeszközök használata! A művezető ellenőrizze jobban a hegesztő asszonvok által viselt lábbeliket. (Sajnos, az ellenőrzéskor találkoztunk olyan kislánnyal is, aki ezt a veszélyes munkát kivágott orrú vászoncipőben végezte!) Szükséges továbbá a kézi hegesztők számára új. használható plexiálarcok biztosítása. A kinti munkaterületeken kedvezőbb kén fogadott: a dolgozók munkáinkat védősisakban végezték, nem hiányzott az acélbetétes cipő, s a sajnos, gyakori cserét igénylő védőkesztyű sem. Tapasztalataikról a munkavédelmi felügyelők telefonon még aznap számot adtak. Az írásos jelentést a másnapi postával továbbították. A BÁÉV-ról készített jelentésben alapvetően benne foglaltatik a kritika a készülőben lévő munkavédelmi szabályzatról, összegzésként még annyit: a munkavédelmi eszközök többnyire rendelkezésre állnak, a dolgozók tudják, melvek azok az eszközök, amelveket használniuk kellene. Sainos. kénve- lemszeretetből. a laza ellenőrzések miatt a gyakorlat más képet mutat... Déváid Hedvig
