Észak-Magyarország, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-25 / 277. szám

1982. november 25., csütörtök ESZAK-MAGYARQRSZAG 3 * fiz exportról- Ételit! ’ Az export, import helyes arányainak kialakítása, e te­vékenység szakadatlan fej­lesztése és ösztönzése, az ál­landóan változó világpiaci helyzethez való gyors alkal­mazkodás mind-mind olyan tényező, amely nélkül egyet­len vállalat sem gazdálkodhat eredményesen. Szigorú mércével, még szi­gorúbb értékítélettel vizsgál­ták felül a közelmúltban a Kazincbarcikára és térségébe települt üzemek, vállalatok export, importtevékenysé­gét, amelynek tapasztalatait a Kazincbarcikai városi Párt- bizottság összegezte. Ebből a számvetésből kitűnt: a vá­rosban működő üzemek közül négy gazdasági egység, a Bor­sodi Vegyi Kombinát, a Bor­sod megyei Kézműipari Vál­lalat, a Habselyem Kötöttáru- Gyár 4. sz. gyáregysége, vala­mint a Bányászati Aknamé­lyítő Vállalat folytat erőtel­jes exporttevékenységet. Az adatok tanúsága szerint a Kazincbarcikáról határain­kon túlra irányuló értékesí­tés 77 százaléka a nem rubel elszámolású országokban ta­lál gazdára, ami az országo­san jellemző 50 százalékos részaránnyal szemben, jónak ítélhető. A kivitel túlnyomó többségét vegyipari alap­anyagok képezik, míg a fenn­maradó részt ruházati kész­termékek, illetve a szellemi export jelenti. Az exporttevékenységben való részvétel arányait te­kintve a legjelentősebb for­galmat — súlyához, szerepé­hez méltóan — a Borsodi Ve­gyi Komív-wát bonyolítja le. ! A negyedik és ötödik ötéves terv során az állandóan szé­lesedő marketingtevékeny­séggel párhuzamosan, növe- , kedett az exporttevékenység, ami abban jutott kifejezésre, hogy ekkor a magyar vegy­iparban egyedülálló vállalko­zásnak számított az évi 100 ezer tonna export pvc-porból. Az időközben és még ma is tartó világpiaci változások kedvezőtlen hatásai érzéke­nyen érintették e nagyválla­latot is, ahol azonban kellő körültekintéssel arra töre­kedtek, hogy más termékek révén új piacokat találjanak. Különösen jelentős e tekin­tetben a BVK által szorgal­mazott szellemi export, ami azt jelenti, hogy több ország­ban beruházások kivitelezé­sét vállalták. Emellett a gyár saját fejlesztésű technológiái­nak értékesítése mellett ta­nácsadást, oktatást is vállal. A vállalat export-, import- tevékenységét külkereske­delmi vállalatokon keresztül bonyolítja le, amelynek két­harmad részét a CHEMOL- IMPEX végzi. Jó dolog vi­szont, hogy a külkereskedel­mi csatornák bővítése érde­kében igyekeznek megfelelő üzleti kapcsolatokat kialakí­tani például olyan külkeres­kedelmi vállalattal, mint a KONSUMEX, amely — töb­bek között — magasabb ára­kon értékesít, és úgynevezett kapcsolt üzleteket is produkál. De tárgyalnak a L.IGNIM- PEX-szel, a MEDICOR-ral, a MONIMPEX-szel, valamint a CHEMOLIMPEX-nél a ne­hezen bevezethető termékek exportjáról. Vizsgálják a le­hetőségét az önálló exportjog megszerzésének, ami minden­képpen előnyére válna a BVK-nak. Ezáltal ugyanis lényegesen rugalmasabban tudnának alkalmazkodni a piaci változásokhoz is, ami elsőrendű igény. Jelentős tételeket bonyolít le az export keretein belül a Borsod megyei Kézműipari Vállalat is, amelynek érde­kében két évvel ezelőtt Le- ninvárosban exportnövelő be­ruházást valósítottak meg. Itt is létrehoztak ugyanis egy üzemet, amely nagymérték­ben segíti a külországi cégek igényeinek maradéktalan ki­elégítését. Az export szerke­zete e vállalatnál annyiban előnyösebb, mint másutt, hogy nem épül közvetlenül importanyagok felhozatalá­ra, miután a megrendelőtől előre kiszabott anyagokat kapnak, amiből készterméket (munkaruhát) állítanak elő. Folyamatosan termel export­ra a Habselyem Kötöttáru- gyár 4. sz. gyára is. Buda­pesti központjuk közreműkö­désével értékesítik kivitelre termelt termékeiket. Ez a gyáregység a kedvezőtlen pia­ci viszonyok ellenére is jól tudott alkalmazkodni az új feltételekhez, mindenekelőtt az igényekhez mért műszaki fejlesztéssel, a termékek esz­tétikus megjelenítésével, va­lamint a választék bővítésé­vel. A negyedik vállalat, a Bányászati Aknamélyítő Vál­lalat borsodi körzetvezetősége Csehszlovákiában dolgozik elsősorban, ahol bányafeltá­rási munkálatokban vesznek részt. Nem elsősorban rajtuk múlik, hogy a munkálatok ér­téke 1977-től kezdődően fo­kozatosan csökkent. Ennek oka a külföldi partner mér­séklődő lehetőségeiben kere­sendő. A Kazincbarcikán és térsé­gében működő üzemekről el­mondható, hogy az export-, importtevékenységgel össze­függő feladataikat mindig igyekeztek maradéktalanul végrehajtani. Annak ellenére, hogy évről évre nehezebb kö­rülmények között kellett dol­gozni. Időközben mindenütt olyan intézkedések meghoza­talára került sor, amelyek a népgazdasági egyensúly Javí­tása érdekében a vállalati szintű követelményeket is szigorúan figyelembe vették. Gyakorlati tapasztalat: ha a külkereskedelmi vállalatok nemcsak az eredményekből részesednének, hanem a vesz­teségekből is vállalnának ter­heket, akkor a hatékonyság is nagyobb lenne. Hogy e te­kintetben sikerül-e dűlőre jutni, arra még nem lehet választ adni, hiszen ez olyan érdekeltségi rendszer kidol­gozását jelenti, amelyről ma még nem beszélhetünk. Egy biztos, az export-, importte­vékenységben a jövőben sem lesz könnyebb a helyzet, ami még fokozottabb munkát kö­vetel minden üzemtől, válla­lattól egyaránt. A textiliparnak egyik ® elég speciális ágazata a lenipar. Alapanyag­szükségletét kb. felerészben hazai forrásból lehet fedez­ni. Az éghajlati adottságok lehetővé teszik, hogy Nyu- gat-Dunántúlon az ipar igé­nyeit kielégítő lent termel­jünk, azzal az eltéréssel, hogy amíg másutt az ún. harmatáztatással lehet a megtermelt lent feldolgo­zásra alkalmassá tenni, ad­dig nálunk áztatóberendezé­seket kell alkalmazni. A len egyébként elég munkaigé­nyes termék, a lenkórót mintegy 15-ször kell meg­mozgatni. Magyarországon a len vetésterülete 1958-ig — a műszálipar viharos előre­Lendületben a lenipar törésének időszakában — fokozatosan csökkent, majd ismét növekedésnek indult, s 1978-ra elérte a napjaink­ra is jellemző kb. 16 ezer hektárt, amelyen fele-fele arányban termesztettek olaj-, illetve rostlent. Ré­gebben nem választották szét a kétfajta hasznú lent, vagyis ugyanannak a nö­vénynek a magjából olajat, szárából pedig rostot nyer­tek. A kéthasznú lenfajták (kompromissz-len) azonban nem bizonyultak versenyké­pesnek, sem a rost-, sem az olajlenfajtákkal, így ma már a két kultúra teljesen kü­lönválik. A lenipar fejlődését dön­tően befolyásolja a termesz­tés mezőgazdasági és elsőd­leges feldolgozási színvona­la, e munkák gépesítésének gazdaságossága és minőségi eredményei. Ugyancsak be­folyásolja a fonodái termék- struktúra változása, a szin- tetikusszál-bekeverés, és a száraz és nedves fonás elté­rő technológiája. Nem két­séges ugyanis, hogy a száraz fonás gazdaságosabb, de szá­mos olyan, export útján jól értékesíthető finom lenáru van, amely csalt nedves fo­nással készült lenfonalból állítható elő. A kész szövet értékesítése során egyébként kompenzálódik a többletrá­fordítás. A lenipari cikkek egyébként keresettek és jól értékesíthetők a tőkés pia­cokon. Képünkön egy magas szin­ten gépesített lenipari fono­dát láthatunk, ahol a dolgo­zóknak nem jelent különö­sebb erőfeszítést a gépek felügyelete, kiszolgálása. Téli Iföiijavítás A MAHART balatoni üzemigazgatósága siófoki ki­kötőjében megkezdődött a vízi járművek téli nagyjaví­tása. Elsőnek a tó legnagyobb szeméi y ha jó ját, a Beloian- niszt húzták lei a sólyatérre, amelyet a többi követ majd. A Javítás elvégzésére — az új lehetőséggel élve — meg­alakult az első munkaközös­ség a Baross Gábor nevét viselő komp motorcserés nagyjavítására. Az új lehe­tőség fölkeltette a hajósok érdeklődését, és máris újak jelentkeztek: egy nyolctagú társaság a Kisfaludy! kíván­ja megjavítani. A munkakö­zösségek bekapcsolódása a hajójavításba sokat könnyít a MAHART gondjain. A vízi járművek téli javításának ütemét ugyanis a rendelke­zésre álló munkaidőkeret ha­tározza meg, a hajósok vi­szont nyáron 14—16 órát dolgoznak naponta. Eiiteíszés, beruházás, készlet Megyénk vállal n tatnak pénzügyi pozíciói — legalább­is az első háromnegyed év adatai alapján — a múlt évi­nél kedvezőtlenebbek. Bő­vült azoknak a gazdálkodó egységeknek a köre, amelyek esetenként fizetésképtelenek, ké válnak, s nőtt az időben vissza nem fizetett hitelek összege is. Ha valamilyen gyökeres fordulat nem kö­vetkezik be az év hátralevő részében — aminek kevés a valószínűsége —, az 1981. évi­nél több gazdálkodó szerve­zet esetében számolhatunk alaphiánnyal. Az is megálla. pítható, hogy a vállalati nye­reség ezúttal nem érte el a tervezettet, ami a saját for­rások csökkenése miatt gon­dokat okozott a termelés fi­nanszírozásátja«. A helyzet kedvezőtlen alakulása növel­te a bankkölcsönök iránti keresletet, amit a bank szi­gorúbb hitelezési feltételek életbe léptetésével, szelektív módon igyekezett kielégíteni. Az előző évekhez képest je­lentősen megnőtt a gazdasá­gilag indokolatlannak ítélt hitelkérelmek elutasítása, a hitelek gazdasági háttere lé­nyegesen módosult A szigo­rúbb hitelezési gyakorlat nyo­mán csökkent a készletek be­szerzésére, illetve finanszíro­zására engedélyezett hitelek összege és emelkedett a saját források — a nyereség — át­meneti pótlására kibocsátott hitelek mértéke. Az engedé­lyezett forgóeszközhitel ok­tóberben 7 százalékkal volt Megyénk a sfafiszfika tükrében A Központi Statisztikai Hi­vatal Borsod megyei Igazga­tósága elkészítette összefog­laló jelentését megyénk I— III. negyedévi gazdálkodásá­ról. E szerint: a szocialista szervek ez év I—III. negyed­évi beruházásainak értéke 6,5 milliárd forint volt, az egy évvel korábbinál 3 százalék­kal, a két évvel ezelőttinél 5 százalékkal kevesebb. Az ál­lami beruházások 1981. ha­sonló időszakához képest egy­ötödéve] csökkentek, a válla­latiak1 és a szövetkezetiek együttesen 7 százalékkal emelkedtek. Az állami dön­tésű beruházások aránya fo­lyamatosan visszaesik, jelen­leg 34 százalék. A megyében folyó ipari termelés 1,3 százalékkal ha­ladta meg a bázisidőszakit Az ágazatok többségének terme­lése negyedévről negyedévre ingadozott az előző évihez ké­pest. Az év eddig eltelt 9 hó­napja alatt bázisszint alatt termelt a bányászat, az építő­anyagipar és az élelmiszer- ipar. A megyei székhelyű ipar­vállalatok és szövetkezetek értékesítési árbevétele folyó áron közel 8 százalékkal több volt a tavalyinál, azonban az árbevételi többlet egésze bel­földi eladásból származott. Az export árbevétel folyó áron is évről évre mérséklődik, ará­nya az összes értékesítésből az 1979. évi 23,2 százalékról az év szeptember végéig 14,8 százalékra csökkent. Az elmúlt 9 hónap alatt a megyei székhelyű kivitelezők 2,8 milliárd forint értékű épí­tési-szerelési munkát végez­tek, ami változatlan áron az előző évinél 7,2 százalékkal, a két évvel ezelőttinél 13 szá­zalékkal kevesebb. A legna­gyobb mérvű csökkenés az építőipar termelését megha­tározó minisztériumi vállala­toknál következett be. A ter­melés személyi feltételei to­vább romlottak. Az összes fog­lalkoztatottak száma 6,2 szá­zalékkal, a kivitelezésben dolgozó fizikaiaké 9 százalék­kal csökkent a bázislétszám­hoz képest. A kivitelező építőipar mint­egy 1300 darab lakást adott át a megyében, az újonnan használatba vett összes laká­sok száma pedig meghaladja a 2600 darabot. Mindkettő több mint az előző év hason­ló időszakában. Az 1982. I—III. negyedévi vágómarha- és vágósertés­értékesítés kevesebb, a ba­romfi és a tyúktojás felvásár­lása több az egy évvel ezelőt­tinél. A megye anyagi ágaiban foglalkoztatottak száma 2,5 százalékkal haladja meg a bázisidőszakit. Jelentős lét­számnövekedés észlelhető to­vábbra is a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, közel 2 százalékos a kereske­delemben, s minimális mér­tékű a vízgazdálkodásban. A többi népgazdasági ágban csökkent a foglalkoztatottak száma Az anyagi ágakban az át­lagbérek 7,2 százalékkal, az átlagkeresetek 6,2 százalékkal emelkedtek. A lakosság készpénzbevé­tele 9,6 százalékkal több volt a tavalyi I—III. negyedévi­nél. A pénzbevétellel párhu­zamosan a lakosság pénzmeg­takarítása is meghaladta a bázisidőszakit. A takarékbe­tét-állománynál jobban nőtt a lakossás hitelállománya. Magánlakás-építésre 646-tal több, ezen belül hagyomá­nyos családiház-építésre ke­vesebb számú építési kölcsönt engedélyeztek a tavalyinál. A kiskereskedelem az év 9 hónapjában 18,6 milliárd fo­rintot forgalmazott. Folyó- áron a forgalom növekedése 6 százalékos, változatlan áron azonos a bázisidőszakival. Az idényáras cikkek árszínvona­la összességében 3,5 százalék­kal, a tojásé és a zöldségeké ettől nagyobb mértékben emelkedett. Az árnövekedés a boltokra volt jellemző, a pia­ci árak átlagos szintje alig volt magasabb az előző évi­nél. Jelen tanévre közel 99 700 általános iskolai tanuló irat­kozott be. A községekben csökkent, a városokban több mint 1000 fővel nőtt a lét­szám. Az első évfolyamosok száma a városokban is keve­sebb a tavalyinál, az összes tanulók létszámtöbbletét a ki­es belépő évfolyamok létszá­ma közötti különbség adja. A tanterem-, tanerő- és a nap­közis ellátás mutatói a váro­sokban is javultak, vagy szin­ten maradtak. kevesebb az előző évinél. A' saját források változása mi­att bekövetkezett önfinanszí­rozó képesség csökkenése mindezek ellenére a kihelye­zett hitelek állományának nö­vekedését vonta maga után. A forgóeszközhitelek állomá­nya szeptember végén több mint tizenegy százalékkal ha­ladta meg az előző évi érté­ket. A hitelnövekedés különö­sen a vegyiparra és a mező- gazdasági termelőszövetke­zetekre volt jellemző. A nemzeti jövedelem bel­ső felhasználásának korláto­zására vonatkozó intézkedé­sek csak szerény eredmény­nyel jártak. A felhalmozás célú felhasználást illetően, a beruházási célokra kifizetett összeg csaknem négy száza­lékkal volt magasabb az elő­ző évinél. Figyelembe véve a rendelkezésre álló fejlesztési forrásokat, illetve a folya­matban levő beruházások ez évi ütemét — a népgazdasági előirányzattól eltérően — éves szinten is a beruházások nö­vekedése várható. A beruhá­zásmérséklő intézkedések ha­tásával reálisan csak a jövő évtől kezdve számolhatunk. A felhalmozási alapot ter­helő készletnövekedés üteme az év soi'án számottevően mérséklődött: főként a ko­hászati és belkereskedelmi készletek abszolút értékű csökkenése figyelemre méltó, amely egy évvel ezelőtt még elég magas szintet ért el. A készletgazdálkodás szigorítá­sa érdekében több rendel­kezés látott napvilágot, s ezek főként a vállalati beszerzése, két érintették. A bankkal hi­telkapcsolatban levő vállala­tok többsége felmérte a kész­letgazdálkodás helyzetét és intézkedési tervet dolgozott ki a felesleges, illetve a túlzot­tan felhalmozódott készletei­nek csökkentésére. A fokozott odafigyelés és »korlátozó in­tézkedések együ/tesen ered­ményezték az e területen be. következett javulást, ám a múlt évben fel halmozott nagy készletek miatt még további intézkedések válnak szüksé­gessé

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents