Észak-Magyarország, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-23 / 275. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 »T- 1982, november 23., kedd I A képernyő előtt A békíthetet meg a mai rendbontók Várjirk és Újra várjuk a képernyő előtt az eredeti magyar áévédrámák jelentkezését. Ritka alkalom ilyennel találkozni a képernyőn. Az elmúlt szerdán — végre! — ilyet hirdetett a műsor, hozzátéve, hogy egyben új hazai televíziós szerző avatása is leend A békítlietetlen című tévédráma bemutatása. Kulin Ferenc ugyanis — egyéb jellegű publikációk után — először jelentkezik tévéjáték írójaként. A békíthetetlen című, Janus Pannoniusról írt játékának kamera elé állítására Ruszt József vállalkozott, az ő rendeléséiben elevenedett meg előttünk az ötszáztíz év előtti történet. Janus Pannoniusról, a pécsi püspök költőről tudtuk más forrásokból, hogy hajlott korában sokkal inkább politizált, mint költő volt, s hogy szembefordult uralkodójával, Mátyás királlyal, sőt összeesküvést is szőtt ellene, megle- hetőssen dilettáns módon. Ez a pártütése nem maradt titokban, felfigyeltek rá az országhatáron túl is, s a pápa követeket küldött az ügy kivizsgálására. Ezt mondta el a tévéjáték: is, szépen előadott, archaikus dialógusokban, ráérősen, lassú■ cselekményvezetésscl. Bizonyára sok néző akadt, akinek a játék új történelmi adalékokkal is szolgált — ha azok egyáltalán nézték a kései órán! —, ám a tévéjáték íném történelmi ismeretterjesztő előadás, A békíthetetlenben azonban sok jószándékkal sem sikerült kitapogatni a tény- íelmustatáson túl a ma nézőjéhez szóló mondandót 9^ j * ' Eg jr'hete beszédtéma a Stúdió ’S? múlt keddi atffisában *5lőtt riport fővárosi középiskolások nemzeti színházbeli ■rendbontásáról, (A televízió adásától függetlenül más sajtó- szervek is foglalkoztak vele.) Röviden arról volt szó: a Nemzeti Színház egyik, diákoknak szánt Bánk bán előadásán a nézőtéren ülő diákok olyan botrányosan viselkedtek, hogy iSinkovits Imre ki kellett, hogy lépjen Tiborc szerepéből és rendre kellett, hogy intse a renitenskedőket. Mivel ez évek óla úzus, hogy a diákok a félsötét nézőteret randalírozásra használják, sorozatosak a botrányos incidensek, a Köznevelés című lap munkatársa, aki az említett esetnél jelen volt, lapjában írt erről és szigorú retorziót is követelt a tudatosan rendbontásra készülő diákokkal szemben. A riporter meghallgatta Sinkovitsot' meghallgatta a diákokat, akik el- fc-üszkélkedtek vele, miként készültek fel a rumlira, miként "töltötték fel magukat előre — mint minden színházlátogatáskor — sörrel és vermouthtal, s hogy az ivás természetes, hiszen a felnőtt környezet is iszik, meg hogy „amikor a mű- ■kcsz úr már nem bírta a magánműsorokat” stb„ sőt azzal 4*s eíbüszkélkedtek, hogy csak azért mentek el, mert a Bánk fcán kötelező olvasmány — „pedig én nem vagyok egy olyan ■olvasás fajta”, mondta egyikük —, a két riport összevágá- , sóból és Kepes András riporteri kommentárjából meg az derült ki, hogy jó, ezek a gyerekek illetlenkedtek, de az •újságíró retorziót követelő kívánsága mégis túlzás. Egyébként az újságíró nem kapott szót a riportban. Igaz, ami szóba került, hogy a fiatalok egy hányada nem tudja, miként viselkedjen a színházban, ha színházjellegű helyeken ■más allcalmakkor meg a rock ütemére üvölteni és rángatózni az illendő, meg általában legális keretek között is ifcöbb olyan hatás éri őket, ami kevéssé nemes reagálásokat -vált ki. (A mozikban már rájuk sem szólnak, ha közbekiabálnak, ízetlen megjegyzéseket tesznek. Nem is érdemes ’ lassan már ott randalírozni, ha nincs visszhangja, mondják egyeseit.) A Stúdió riportja afféle békítő szerepre vállalkozott. Talán túlzás a Köznevelés követelése a kicsapásokról, de az effajta rendszeres rendbontást fejcsóválással és ejnye- hejnyével elintézendő ifjonti csínynek minősíteni, legalább annyira hiba. Sőt inkább az. Mert magatartásbeli tűrhetet- tónségek nemcsak a színházi nézőtéren adódnak, hanem mindenhol, ahol emberek összejönnek, s ahol eltűrik. Régebben rendőr ügyelt a nyilvános előadások rendjére. Most »a öntudatra (?) építünk Egyes magazinműsorok kezdenek egymáshoz veszedelmesen hasonlítani. Nehéz bennük kitapogatni a szerkesztési koncepciót, egymás mellé raknak sok mindent, amit éppen az adott lehetőségek között tudnak. Például a Vasárnap délután című, százperces összeállításban sok témát sorakoztattak fel, ám hol van ez a magazin a kezdetektől, amikor a nézőt is bevonták, amikor igen sokan aktív módon voltak érdekeltek az adásban nemcsak egyszerű kívülállóként, s amikor a fő téma például az Esztramos-barlang ínncseinek megóvása és a bányászat érdekeinek konfliktusa volt. Most meg a kutyatartás körül csaptak össze vélemények és indulatok. Benedek Míkfés Színjátszó együttesek találkozója r X Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Központ az elmúlt hét végén rendezte meg három miskolci színjátszó együttes találkozóját, amely egyben az országos minősítő versenyhez is kapcsolódott. Az országos zsűri tagjai voltak: Debreczeni Tibor, a Népművelési Intézet színjátszó főosztályának vezetője, Bucz Hunor, a Népművelési Intézet főelőadója és Érsekcsanádi István, Borsod megye színjátszó-szakfelügyelője. Több száz néző előtt lépett színpadra a Diósgyőri Vasas Művelődési Központ Etűd Színpada, a Rónai Sándor Művelődési Központ Csortos Gyula Színpada és a BÁÉV Pécsi Sándor Színpada. A zsürf a produkciók 1 «tójjjáa axejoy, minősítést ítélt a Csortcw Gytőa Sápadnak Capek A rovarok életéből című kétrészes komédia bemutatásáért. A rendező Czikó Benjámin volt. Ugyancsak arany minősítést kapott a BÁÉV Pécsi Sándor Színpada Dorde Lebovicz A világítótorony c. drámájának bemutatásáért, amelyet Szép László rendezett. Ugyancsak ő rendezte az együttes, másik produkcióját, Kertész Ákos Uvegkalitka című drámáját, amely ezüst minősítést hozott számukra. Az Etűd Színpad megerősítette ezüst minősítését — amelyet egy hónappal korábban Lett invárosban nyert el — Schwajda György A csoda című komédiájának bemutatása vaL Ezt Lang László renBorsodi vendégjáráson A Népszínház táncegyüttese Nem először volt alkalmam meghallgatni György- falvay Katalin okos, lényeg- retörő, s valahogy mégis mindig belülről izzó magyarázatait táncosainak produkciója előtt. Nem mintha szájbarágós magyarázkodásra szorulnának az egyes számok. Györgyfalvay ezeket a rövid kis kommentárokat arra szánja, hogy arról szóljon, ami számára a legfontosabb; az elemeire bontott néphagyomány — a lépésekre taglalt néptánc — továbbfejlesztéséről, azokról az emberi tartalmakról, amelyek ugyanúgy kifejezhetők a tánccal, mint a szavakkal. Persze másképpen, de lényegében mégis ugyanúgy járva meg a történések, a gondolati tartalmak katarzisát. A táncművészet egyfajta ismeretterjesztésére vállalkozik — ez ezúttal szó szerint is értendő, amikor a színpadon bemutatják, hogy az ütem váltakozásával az egyszerű alaplépés hogyan kombinálható bonyolult lépéssorozattá —, s ez különösképpen helyénvaló egy sorozat-vendégszereplés esetében, amelyet az ifjúságnak szánnak. Tegnap, november 22-én délben tartotta meg a Népszínház táncegyüttese 18 borsodi fellépésének első előadását. Alig valamivel több, mint másfél óra a műsor, de felvillantja a koreográfus Györgyfalvay művészeti törekvéseinek szinte minden skáláját. Mert a néptánc az alap —■ a tiszta forrás —, Jelenet az előadásból amelyből azonban sokfelé vezethet az út. A Népszínház táncegyüttese nem halad a hagyományos néptáncegjnit- tesek útján, de mert a folklór — és ez alatt nemcsak a magyar folklór értendő —• az alap, valahogy azt példázzak törekvéseik, hogy igenis megtalálható, fellelhető a legősibb, legtermészetesebb mozdulatokban az, ami a mának, s talán a jövőnek is „mondhat”, továbbadhat valamit. Szerkezetében is sugallja ezt műsoruk, a néptáncra még közelről emlékeztető számtól haladnak a már teljesen stilizált, bonyolultabb történéseket is feldolgozók felé. A Káin és Ábel, az Osti- nato, a Szertartás, az Utcák és kitérők — a teljesség igénye nélküli e felsorolás — lényegében ugyanarra a láncra fűzhetök fel; az emberről szólnak, az emberekről, belülről feszítő gondolataikról, érzelmeikről, problémáikról, egymáshoz való viszonyukról. Olyan meggyőző erővel, magas fokú tánctudással, amely valóban élménnyé teszi mindig, mindenkor a velük való találkozást. Owtórá*—I.artó Mines kalács Tiszakarádon? áíat tesz községben X sátóraíjaújheíyí1 Járás megyénknek, de az országnak is egyik legnagyobb járása. Abból a szempontból is jellegzetes, hogy 53 községéből 30-ban ezernél kevesebb a lakosok száma, s ebből 12 községben még az ötszázat sem éri el. Az úgynevezett aprófalvas járások közé tartozik, indokolt volt tehát a Sátoraljaújhelyi járási-városi Népi Ellenőrzési Bizottságnak a közelmúltban végzett vizsgálata abból a célból, hogy milyen a községek kereskedelmi ellá-, tottsága. A vizsgáié« 2» községbe» 59 boltegységre terjedt ki. Ennek során * Bodrogközi Áfész 10, a Sárospatak és Vidéke Áfész 18, a Sátor- aljaújhety és Vidéke Áfész 18, a Totósra és Vidéke Áfész 6 boltjában, italboltjában, presszójában jártak a népi ellenőrök, és végeztek igen alapos vizsgálatot. Megállapításuk szerint különbség mutatkozik a nagyobb és kisebb községek boltjaiban még az alapvető árucikkek választéka között is, pedig az * kívánatos, hogy az áfész-ek — legalább az alapellátást — egyenlő mértékben biztosítsák a különböző „rangú” településeken. Tekintsék az eddiginél is fontosabb feladatuknak az arról való gondoskodást, hogy ■ legkisebb községek lakosai is megvásárolhassák a mindennapi élelmiszereket és a háztartásukban nélkülözhetetlen egyszerűbb cikkeket. Az alapvető éteTmisserefeből mindenütt kielégítőnek találták az ellátást, bár néhány kisebb községbe csak kétnaponként szállít tejet, illetve kenyeret és pékárut a vállalat. A tejtermékek közül különösen a sajtellátásra hangzik el gyakori panasz, mert ez még a nagyobb boltokban is elégtelen. A Bodrogközi Áfész területén kifogásolták a népi ellenőrök a sütőipari termékek mennyiségét, minőségét és választékát, holott két üzem m msmtessssMl • tetetek ben a községeit *£t áfásáról, éspedig a Sátoraljaújhelyi Sütőipari Vállalat, s ezen kívül az áfész-nek i* van saját sütőüzeme. „Érthetetlen — hangzik egyebek közt a vizsgálatvezető megjegyzése —, hogy Tiszakarádon, ahol éppen az áfész sütőüzeme működik, nem lehet egy kilogram mos kenyeret kapni, s a lakosság körében végzett közvélemény-kutatás szerint kalácsot utoljára hús- vétkor lehetett vásárolni.” Iparcikkekből — IcszámíV- va a „szokásos” hiánycikkeket, amilyenek a szegek, zárak, lakatok, reteszek, huzalok, kerékpárgumik — az ellátás kielégítő, A vendéglátó egységek berendezése, belső tisztasága megfelelő, de a. mellékhelyiségeket több községben piszkodnak, tefca- rítatlannak találták a népi ellenőrök. Meleg ételt egyedül Hollóházán kaphat a vendég, másutt csupán konzervből áll az „ételválaszték”. Üdítő és szeszes italból „minden igényt” ki tudnak elégíteni a falusi italboltok és presz- szólc, de a palackozott italok hűtése és egyáltalán a hűtőpultok, hűtőberendezések tekintetében sok még a pótolnivaló a járásnak nemcsak a kisebb, hanem a nagyobb lélekszámú községeiben is. A 120 napot igénybe vevő gondos vizsgálat összegezéséül „névre szóló” javaslatokat tett a járási-városi NEB az észlelt hibák, hiányosságok megszüntetésére. fh. J.) Wraftqthqw »Ar <o) Itófócsonyla díszei csillognak, a hirdetések nagy vásárokra biztatnak, szánkókról érkeznek hírek, a Bükk magas részeit pedig hó takarja. Nem tehetünk semmit, mindenképpen elérkezik most rs a karácsony, legalább annyi gonddal, mint örömmel. A fenyő te*r az egyik gond. A fenyőfa, a karácsonyfa, mint a legfontosabb kellék. Lehetséges és remélhetőleg ivem nekünk, vásárlóknak, de azért valami mód visszacsaphat ránk is, megérezhetőnk valamit a bajból. Bizonyára tetszenek emlékezni azokra a karácsonyt megelőző napokra, amikor a békesség ünnepéhez egyáltalán nem illő hanggal, viselkedéssel, lökdösődéssel, mindenfélék emlegetésével próbáltuk megszerezni magunknak a nagyon is gyér választékból a fenyőt. Ha egyáltalán lehetett! Később aztán változott a helyzet. Sokan — túlságosan sokan — úgy gondolták, lehet mit keresni a fenyőpiacon. A múlt évben például megyénkben csupán a Zöldért nyakón 13 ezer méternyi fenyő morodt. Ennyit kellett megsemmisít®\ysw Fenyő ívre. Először persze kivágni, elfuvarozni, árulni, majd ismét kocsikra rakni, keresni egy alkalmatos helyét, hol az egészet elégethetik. De árulnak fenyőt az áfészek, a tsz-ek, az erdészet, a magánkereskedők stb„ stb. A mólt évben országosan hozzávetőleg félmilliárd forint értékű fenyő maradt meg, mondhatjuk úgy is, félmilliárd forint kór keletkezett. Az embernek persze rögtön eszébe jut: akkor miért adták olyan drágán? Miért nem csökkentették az árat, amikor már láthatták, hogy rajtuk marad? Csak. Nem csökkentették. Némely magánkereskedő igen, mert neki egyáltalán nem volt mindegy a veszteség mértéke. Most mi lesz a fenyőkkel? Tájékozott emberek szerint ismét lesz bőséggel. Ahol az ®rrc a Klasszikus A sikerfilmek mozijánaÖ műsorajánlatát böngészgetem. Hátha akad közötte olyan, amelyet régen láttam; s jómagam is sikeresnek! ítélve a művet, szívesen megnézném még egyszeri Ballada a katonáról — igazán nem rossz, de én valami másra vágyom. A nők városa — nincs most gusztusom a remek olasz mester alkotásához s&m. Már to- vábbállnék, de a következő cím — Lúdas Matyi — visz- szatart. Mögötte, zárójel között, jókora felirat harsogj klasszikus. Való igaz, a Lúdas Matyi' a magyar filmtörténet klasz- szikusai közé számít, minden tekintetben állja az idő próbáját. Mégis zavar a zárójeles megjegyzés. Miért kell ezt kiírni!? Ettől egy alkotás sem jobb, igaz, rosszabb se. Do akkor a plakáton vagy min^ den cím után álljon minősí-i tés: klasszikus; fél klasszikus; élő klasszikus; művészfilm; közrnségfilm; sikerfilm; ez pocsék, nézhetetlen, vagy maradjon al mindegyik mögül; Kivéve, ha ez a kis többlet tájékoztatás a sikerfilmek mozijának látogatóit szolgálja. Hiszen mindegyik, az ajánlatban szereplő mű sikerfilm. Kivételt képeznek a „klasszikus”-sal jelöltek, ezektói hát óvakodj, kedves közönség! Ez nem sikerfilm, Es mindössze klasszikus. (csendes) A szakmunkások műveltségéért A szakmunkásképző iskoJ Iák tanórán kívüli művelődési tevékenységéhez adott ki útmutatót a Művelődést Minisztérium. A szakemberek szerint 'az ötnapos taní-i tási hét bevezetése szükségessé teszi, hogy az oktatási intézmények pedagógusai az eddigieknél is nagyobb figyelmet fordítsanak a gyere-' kék iskolán kívüli életére. Meg kell tanítaniuk a diákokat arra, hogy a szabad idejükkel okosabban, tervszerűbben gazdálkodjanak. Az iskola feladata, hogy a tanuló életrendjének kialakításához segítséget adjon, és a szabad idő hasznos eltöltéséhez gazdag programkínálattal is hozzájáruljon. célra telepített fenyők elérik a szükséges magasságot, ritkítani kell. Hogy a többi fa növekedhessen, különben mindegyik senyved, töpörödött marad. Állami vállalatok, szövetkezetek, magánkereskedők hozzák majd ismét a fenyőt (mellesleg: a városokban mind népszerűbb a hosszú levelű fenyő, mely a panelházak száraz levegőjét is hetekig bírja!), hát csak hozzák is, mert nagy baj lenne, ha ismét közelharcot kellene vívni érte, mint tettük volt hajdanán, inkább maradjon meg belőlük valameny- nyi. De mennyi? Valami módon bizonyáig ezt is lehetne — úgy nagyjából szabályozni. Föltehetően a szövetkezetek is, az állami vállalatok is tudják, mennyi fát adtak el. Valamely ügyes, jól számoló ember ezt összeadhatná, rátennének még valamennyit, és csak-csak kikerekedne egy szám. Még valamit. Jő lenne úgy számolni, hogy valamicskét olcsóbbak legyenek a fák. Ha mór úgyis tűzre kell vetni nagy részüket. (priska)
