Észak-Magyarország, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-23 / 275. szám

T$!52. irovember 23., ÉSZAK-MAGYAKORSZAG 3 Az Encsi járási Párt-vb napirendjén Tisztított víz Formalem kiitás Kedvezőtlenség és alacsony hatékonyság f A kedvezőtlen adottságú •éfc alacsony jwecidemszintü mezőgazdasági üzemek hely­eiét, a gazdálkodásuk javí­tására tett javaslatokat tár­gyalta egyik napirendi pont­jaként legutóbbi ülésén az En­csi járási Pártbizottság Vég­rehajtó Bizottsága. A téma na­pirendre kerülését többek kö­rött az indokolta, hogy me­gyénk legnagyobb járásában, «7, ott. gazdálkodó 22 mezőgaz­dasági üzem közül 10 a ked- . vezőtien adottság, 12 pedig az alacsony jövedelemszintű gazdaság wem éppen kedvező titulusát mondhatja magáé­nak- Mi több, a téma aktuali­tását, fontosságát alátámaszt­ja a Politikai Bizottság 1981. szeptember 29-i és a megyei gyárt-vb 1982. augusztus 2-i ha- éáttozata, mely határozatok ki­mondják: hosszú távon szük- Beg van a kedvezőtlen adott- , rs»írn és az alacsony hete- fkonysagá, alacsony jövede- temszinlű termeiőszővetkeze­tek, állami gazdaságok terme­lésére. Gazdálkodásuk meg­szilárdítása kiemelt; feladat, mind politikai, mind társa­dalmi téren. A kedvezőséget, vagy ked- '"p.zőtlenséget. elsősorban az a . természeti környezet — és itt I kiemelten kezelendő a ferntö- l föld minősége — határozza . meg, amelyben, amelyen au. j illető üzem gazdálkodik. A múlt században elfogadott j . «néhány évig még élő) arany­korona értekszáimitás alapján, kedvezőtlen adottságúnak tnmősül a 17 aranykorona érték alatti földterületen gaz­dálkodó mezőgazdasági tizem. •Az alacsony hatékonyság, jővedelemsevnt pedig azt je­lenti, hogy az adott gazda­ságban a termelés száz forint ráfordítására igen szerény, „maximum” hat forint ered­mény jut. Ezeknek a szövetkezeteknek! a gazdálkodására rányomja bélyegét az adott terület ala­csony infrastruktúrája. A szö­vetkezetek eltartó képességét meghaladja a lakosságnak a megélhetéssel. foglalkozta­tottsággal szemben támasztott igénye. Magyarán: gondot je­lent a szakképzetlen, elsősor­ban női munkaerő foglalkoz­tatása. Ugyanakkor ezzel egy- időben, mert nincs elegendő szakember, szakmunkás, a gazdaságok mulikaeröhiány- nyal küzdenek. A vb-ülésre készített jelentésben olvas­hattuk: „a szakmai vezetés létszáma a kedvezőtlen viszo­nyok miatt nem kielégítő. Például ezer hektárra két fel­sőfokú végzettségű szakem­ber jut. Még kedvezőtlenebb a hélyzet a szakmunkás-ellá­tottság területén, ez főleg az állattenyésztésben okoz gon­dol." Ennyi kedvezőtlenség ol­vastán, a mezőgazdaságban kevésbé jártas olvasó felte­heti a kérdést: miért kell ak­kor mégis e mezőgazdasági termelésre ideálisnak semmi­képp nem nevezhető terüle­teken a termelést, a gazdál­kodást erőltetni, szorgal­mazni ? A válasz: több okból is. Nem véletlenül hangsúlyoz-» zák a korábban már említett párthatározatok az itt folyó termelés fontosságát. Szük­ségünk van az ilyen körül­mények között megtermelt árura is! Nem is beszélve ar­ról, hogy a fogyatkozó lakos­ság ellenére, meg ma is na­gyon sok embernek éppen ez a kedvezőtlen adottságú vi­dék biztosítja a megélhetést. Az encsi járás esetében ma­radva, jól szemlélteti ezt a fontosságok Kovács Imrének, a megyei tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztá­lya közgazdasági csoportve­zetőjének az ülésen elmon­dott adatai. A megye búza vetésterületének és a megter­melt búza mennyiségének 83 százalékát adja az encsi Já­rás. A tavaszi árpánál a ve­tésterület aránya 35 százallék, a megtermelt mennyiségé 83 százalék. Ebben a járásban tolatható a közös szarvas- marhaállomány 25, a juh 20 százaléka. Felmérések brzonrft;ják nxk is. hogy e tájon a sikvi etekhez viszonyítva, (ä)—80 smaza-iéh- kal több enprgia szükségelte­tik, s legalább ennyivel na­gyobb a gépek, eszközök igénybevétele. Ezzel szemben, az itt gazdálkodó t.sz-ek esz- közellétottsága alatta vám az országos és megyei állagnak. Az alapvető problémát a ke­vés erőgép, és szállítójármű, valamint bizonyos speciális gépsorok hiánya jelenti. Mindennek eredménye az, hogy a kedvezőtlen, rossz viz- háztartású tala jokon a mun­káknak csak egy részét tud­ják időben és jó minőségbeli elvégezni a gazdaságok. Pe­dig ezek a földek — állapítot­ták meg a vb tagjai — te­remnek, mégpedig egyes nö­vényfajok esetében egészen kiváló eredménnyel. Ehhez azonban az szükséges, hogy a főid, a növény időben és jó minőségben kapja meg a szükséges munkaművelete­ket. Ehhez pedig több és jobb gép kellene. A jó gép­hez persze pénz, mert a jó gép -nem olcsó mulatság. Az érin­tett gazdaságoknak azonban éppen az alacsony jövede­lemszint az egyik legfőbb jel­lemzője. A bruttó jövedelem — a növekvő elvonás követ­kezményeként — például az elmúlt években csökkent. Kö­vetkezésképp a tsz-tagok munkabértömege csak kis­mértékben növekedett és a felhalmozásra nem képződött tiszta jövedelem. Így a bőví­tett újratermelés feltételei nem biztosítottak. A tagok személyi jövedelme elmarad a járási, illetve megyei átlagtól, holott a kedvezőtlenség az el­lenkezőjét indokolná. A sze­mélyes jövedelem fejleszté­sét, fedezet esetén is akadá­lyozza az érvényben levő bér­szabályozási rendszer. Példa­ként említették Felsőgagvot, Felsővadászt, ahol jövede- lemnövekmény’-adó várható. Nos, e tények ismeretében feltehetjük a kérdést: van-e reális lehetőségük ezeknek a gazdaságoknak a kimozdulás­ra, a stabilizálódásra? A je­lenlevők úgy vélték, hogy íel- tétlenül van, már csak azért is, mert a kedvezőtlen adott­ság és az alacsony hatékony­ság között tapasztalható ok­okozati összefüggés nem min­den esetben törvényszerű, megváltoztatihatetfean. Hiszen itt az encsi járásban is a 10 kedvezőtlen, adottságú üzem között Fancsal, Homroigd. Krasznokvajda, Sei.veb ered­ményesen gazdálkodik. Az Encsi járási Párt-vb ülésen megfogalmazott javaslatok sikerének lehetőségét ez, és azok a már megtett ked­vező lépések úgyszintén alá­támasztják, amelyek min­den gond közepette azért megvalósultok. Kedvező pél­daként említhetjük a külön­böző társulások szervezé­sét, gondolunk itt sut encsi la- tár^Ktásra, a sefkszói gépja­vító társulásra, vagy a felső- vadászi sverveströgya-szóro társwtásea. A körös és a ház- gazdakvockass szerves egy­ségének megteremtése érde­kében létrehozott felsőgagyi juhtenyésztő szakcsoport ugyancsak jó példa. Nem is beszélve a kiegészítő tevé­kenységek nagyarányú (de meg mindig nem elégséges) térnyeréséről! Ez utóbbi — fő­leg helyben letelepítve — ugyanis eredményes eszköz az alaptevékenység fejlesztésé­hez, sőt, mint népességmeg­tartó erőnek sem lebecsülen­dő a kierepe. Sok szó esett a «toben forgó ölesen a »«subjektiv tényezők- rőt, elsősorban a szakemberek szerepéről. Tény, az egyetem, a főiskola nem a csereháti kö- í'ükmenyekrediészüi fel a kez­dő szakembert. Emiatt (isi) nem kicsi a fluktuáció. Ezért azonban nem az oktatási in­tézményeket kell hibáztatni. Ehelyett mindenképpen cél­szerűbb leone a területen élő. a vidéket alaposan ismerő fiatalok beiskolázását előse­gíteni. Éhben,, s emellett a fejlesztési támogatások tár­sulásokban történő feihasa- ná lásá ban, a met i őrá ci ős munkák konkrét megterve­zésében. a vezető káderek al­kalmasságának folyamatos vizsgálatában — es még so­rolhatnánk a szerteágazó fel­adatokat —, megnövekszik a járási párt- és KlSZ-szerve- zeiek szerepe, tennivalója. E munka hosszú távú, komplex es nem könnyű. De ha mind többen lesznek arz efféle mun­kával járó nehézségbe válla­lói, és az őket nem csupán szavakkal támogatók, nem reménytelen. Hajdú Imre HetveaiüiHió forint - közhaszonra Voltak évek, amikor na- gyqbb beruházásokról is hírt adhattunk az edelényi járás­ból, de a mai gazdasági kö­rülmények között az idei év is a sikeres évek közé tarto­zik. Közel 70 millió forint ér­tékű tanácsi beruházási ter­veztek erre az évre, sokkal tt-bet, mint a múlt esztendő­ben. Tavaly azonban a mér­sékeltebb célkitűzéseket sem sikerült teljesíteni, megfele­lő szervezési és építőipari ka­pacitások híján. Az idei ter­vekből is át kell- programozni egy keveset, de még így is si­keresebbnek értékelik az évet. Bányászlakások, óvodák, égé&teégbáz. célcsoportos la­kások, utak, hidak, járdák gazdagítják az idén az edelé­nyi járást. Edelényben példá­ul 8 tantermes iskola épült fel 24 millió forintért, Alberl- telepen átadnak 24 bánvászla- kást, mégpedig azon a helyen, ahol régen a bányászkolóni­ák álltak. Ugyancsak itt épül a korszerű ABC-áruház, melynek átadását a jövő év nyarára tervezik ... Három kivitelezőre „épít”’ a járási hivatal: a Járási Épí­tői parn Szövetkezetre, a bód- vaszjlasi termelőszövetkezet építőipari részlegére, a költ­ségvetési üzemre. De amint mondják, az utóbbi években nagy részt vállalnak a köz­munkákból a járás kisiparo­sai is. A kisiparosok például társadalmi munkával építik fel az új KlOSZ-székházat, amelynek földszintjén szol­gáltató egységek lesznek. Az edelényi járásban szép múltja van a társadalmi munkának, korábban két »szódát is felépítettek a la­kosság kétkezi hozzájárulá­sával. Az idei tervekhez is hozzájárulnak a községek la­kói és az itt levő üzemek. Van, aki anyaggal, van, aki pénzzel, és van, aki a fizikai erejével segít! Es így lesz abból a bet ven- Millió forintos alapból sok- kal-sokkal több eredmény a járás falvaiban. L KJ. A Borsod megyei Vízművek mezőkövesdi üzemvezetőség szennyvíz­tisztító telepe napi 1600 köbméter tisztított vizet képes - megenge­dett értéken belül — a Hór patak vizéhez engedni. A képen látható, Florol típusú csepegtető testes biológiai tisztítóberendezés is hoz­zájárul ahhoz, hogy minél tisztább - a környezetet nem szennyező — víz jusson a patakokba. Fotó: Kovács Mátyás „Lássuk először a problé­mát!” címmel hétfőn dán formatervezési kiállítás nyílt Budapesten, a Magyar Ke­reskedelmi Kamara ipari formatervezési tájékoztató központjában. A bemutatón Jorgen Ellemose Gulev, Dá­nia budapesti nagykövetségé­nek kereskedelmi tanácsosa tartott bevezetőt. A kiállítás alapgondolata, hogy a forma- tervezőnek pontosan határ óz­za k meg, valójában mit is kívánnak tőle; mire szolgál a termék, és milyen twlaj-. donságokkal rendelkezik. A tárlaton végigkísérhető az új formaterv létrejötté­nek a folyamata. A bemu­tatott termékek — köztük gyerekjátékok, háztartási esz­közök. épületszerelési elemek — jól példázzák a dán for­matervezés hagyományos vo­násait: az egyszerű formá­lási módot és a kézműipar hagyományainak fethasmá-' lását. A társadalmi tulajdon védelme Nem kampányfeladat A jtélda még friss. Kazinc­barcikán, a szeme stelepen nemrégiben 320 méter rézká­belt tolattak a guberálok. Ak­kor derült ki mindez, amikor már feldarabolva áruba bo­csátották. Az így, „csáki szal­májaként” kezelt, nagy értékű közvagyonnak azóta sincs fe­lelőse, nincs meg a hely, hon­nan került ide, miután senki sem kereste. E példa csu­pán apró ízelítő abból, hogy ahol nagyobb a hanyagság, mint a fegyelem, ahol minden további nélkül hulladékként kezelnek értékes, kurrens áru­kat is, ott valami baj van a társadalmi tulajdon védelmé­vel. A társadalmi tulajdon vé­delméről a -legkülönfélébb értekezleteken, tanácskozáso­kon, egymás közti beszélgeté­sek során, vagy éppen egy- egy rendőrségi közleményből olvashatóan, általaiban mindig sok szó esik. Ennek ellenére a tapasztalatok szerint, még mindig az a helyzet, hogy a közvagyon védelme helyen­ként és esetenként, sok kíván­nivalót hagy maga után. Erről volt szó a Miskolc városi Pártbizottság által megtartott ak ti v «értekezleten is. ahol egyel len napirend szerepelt: a közvagyon védelme. Itt hangzott el az a megállapítás, amely szerint a társadalmi tu­lajdon védelme területen alapvető változás nem tör­tént, a korábbi kedvezőtlen helyzet nem javult lényege­sen. annak ellenére, hogy a gazdálkodó szerveknél és in­tézményeknél különféle intéz­kedéseket tettek a visszaélé­sek megszüntetésére. Az adatok tanúsága sze­rint az ismertté vált bűncse­lekmények alakulása több éves összehasonlításban emel­kedő tendenciát mutat Mint az az aktívaértekezleten el­hangzott, beszámolóból ki­tűnt, ez országosan, a megyé­re és Miskolc városra is vo­natkozik. Miskolcon 1977-ben 4172, 1981-ben 4799 bűncselek­mény vált. ismertté. Az egész megye területén leleplezett cselekmények mintegy 40— 45 százaléka Miskolc város területén történt. A legkülön­félébb bűncselekmények egé­szét tekintve, a vagyon elle­ni bűncselekmények aránya 62—(18 százalék. Ezen belül is növekedett a társadalmi tu­lajdon sérelmére elkövetett visszaélés. A társadalmi tulaj­don elleni bűncselekmények többségét üzemek, építkezé­sek, oktatási intézmények, ke­reskedelmi és vendéglátó egy­ségek sérelmére követték el. Ennek egyik oka, hogy nem fordítanak kellő figyelmet a tárolásra, az ellenőrzésre, hiányosak a biztonsági beren­dezések, nem elég szigorú a bizonylati rend és fegyelem, az anyagok készletezése és forgalmazása, a pénzkezelés, ©yakori a selejtezési és az úgynevezett továbbliasenosí- tási rendelkezések megsértése. A belső ellenőrzés igen sok­szor formális, felületes, nem alkalmas a szabálytalansá­gok, a bűncselekmények meg­akadályozására és feltárására. Ide tartozik, hogy a külső fel­ügyeleti szel-vek ellenőrzési munkája sem tekinthető ki­elégítőnek. Nem megnyugta­tó a közterületeken levő köz­vagyon védelme sem. A társadalmi tulajdon vé­delméhez hozzátartozik a gaz­dálkodás törvényessége, és tisztasága is. Az a vállalat például, amelyik akár gondat­lanságból, akár saját érde­keit előtérbe helyezve kárt okoz egy másik vállalatnak:, tulajdonképpen a népgazda­ságot, a közvagyont károsít­ja. Ez még akkor is így van, ha esetleg külön perben est a bíróság vagy más szeri- va­lamilyen okból nem állapítja meg. Arra is érdemes figyel­ni. hogy ha valamely’ vállala­tot, intézményt, szövetkeze­tét, stb. gazdasági bírság megfizetésére köteleznek, a kerítésen belüli felelősségre vonás általában elmarad, ami semmiképpen sem tekinthető helyes magatartásnak. Nem árt arról is szólni, hogy so­kan még mindig úgy véleked­nek, hogy a társadalmi tulaj­don védelme csupán érték­megőrző feladat, s az elsősor­ban a rendészeti szervekre tartozik. Ez így nem igaz, hi­szen a köztulajdon védelme mindenkinek állampolgári kö­telessége, nem kampányfel­adat, hanem állandó és íolya- matos tevékenység kell, hogy legyen. Ez csendült ki az akti­Autójavítás ipari A hazai szolgáltatás egyik neuralgikus pontja az autó­javítás. A sok, de a tulajdo­nosoknak mégis kevésnek tűnő javítási lehetőség közül az ipari szövetkezetek az 1.1 millió személygépkocsi javí­tásának mintegy egyharma- dál végzik. Nyolcvanhat szö­vetkezetnél foglal kozn a k autójavítással, de mindössze hat olyan akad, amelynek ez a kizárólagos . tevékenysége. Túlnyomó részük a megye- székhelyeken. nagyvárosok­ban van —■ ők autótípuson­ként. szakosodva dolgoznak —, a fennmaradó rész ki­sebb településeken minden kocsimárkával foglalkozik. Némelyik szövetkezetnél autókat is értékesítenek, s itt nagy előny’, hogy a vá­sárlás helyszínén a vevő el­végeztetheti a javítást vaértekezteten elhangzott fetJ stolalásokból is, ahol az elő­adói beszedet követően — amit Kalóczkcty Istvánná, a városi pártbizottság titikáira tartott —, többen arról be­széltek, hogy súly’os esetekben is késedelmesen tesznek intéz­kedéseket, esetleg feljelen­tést a vállalatok. Mások azt hangsúlyozták, hogy a bárő­ség által megítélt kártéríté­seknek egyes vállalatok nem mindig szereznek érvényt. Elhangzott ezen a tanácsko­záson, hogy minden esetben a legnagyobb szigorral kell fel­lépni, de az ítélkezésből nem hiányoznál: a humánum. A kettő egy’üttes alkalmazására van szükség. Természetesein a rendszeres visszaesőkkel, fosztogatókkal szemben a hu­mánus eljárásnak már neu lehet helye, ett a törvény szi­gorával kell eljárni. Előfor­dult az is, hogy pénzkezelés­sel büntetett, előéletű szemé­lyeket bíztak meg. Jó dolog, hogy mind több helyen tár­sadalmi tulajdonvédelmi bi­zottságokat hoznak létre, ax elsődleges feladatnak a meg­előzést tekintik, s igyekeznek: olyan szemléletet kialakítani, hogy7 mindenki kötelességé­nek tekintse a közvagyon vé­delmét. A társadalmi tulajdon re- del me össztársadalmi fela­dat, A mindennapi gyakorla­ti , szakmai és politikai mun­ka része kell, hogy’ legyen. Ez oly’an igény, ami elöl kitérni nem lehet, hiszen csak ily mó­don érhetők el maradandó és tartós eredmény’ek, amelyek egyben azt. is jelentik majd, hogy Miskolcon és a megy’é- ben lényeges változás követ­kezik a társadalmi tulajdon védel mében. szövetkezetekben Az ipari szövetkezeteknél is a legnagy’obb gond az al­katrészekkel van. Vizsgálatok szerint a számlák végössze­gében több mint 50 százalék az anyagköltség, ami azt jel­zi, hogy ezen a téren nagy’ pazarlás folyik, és javítás helyett inkább szerelést vé­geznek a műhelyekben. A szövetkezetek arra töreked­nek. hogy mind több. im­portból beszerzett alkatrészt pótoljanak saját készítésűvel, illetve felújított darabokkal. Általános tapasztalat, hogy a szövetkezeti javítókban * második, délutáni műszakban sokszor kihasználatlanul áll­nak a drága berendezések, és még az üzemeléshez szük­séges költségek sem térül-' nek meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents