Észak-Magyarország, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-17 / 270. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. november 17., szerda Mindenkit megnyúzunk Magyarországi ősbemutató a miskolci Játékszínben f A Miskolci Nemzeti Szín­ház stúdiószínpada ez évadi első bemutatójaként Boris Vian francia író (1920—1959) Mindenkit megnyúzunk cí­mű, 1946-ban írt katonai vaudeville-jét kínálja a Já­tékszín látogatóinak. Ez az alcímként olvasható műfaji meghatározás elárulja, hogy szertelen komédiát várha­tunk, sót a „katonai" kicsit arra is utal, hogy nem ép­pen zárdanövendékeknek szánt, vaskos humorú, frivol művel találkozunk. Stúdió- színpadon mutatják be, nem a legszélesebb körű, hanem az ilyenfajta művek és elő­adások iránt érdeklődő kö­zönségnek, s ez némely íz­lésbeli és egyéb korlátok ru­galmasabb kezelését is lehe­tővé teszi. A kétrészes játé­kot Vinkó József fordításá­ban, Kerényi József roppant célszerű, a maga szűkszavú­ságában is igen látványos és érzékletes díszletében, Fekete Máriának a produkciót igen 1 jól szolgáló jelmezeivel, Kal­már Péter és Nagymengyi Kálmán kitűnő zenei közre­működésével, Szőke István rendezésében láthatjuk. A Mindenkit megnyúzunk 1944. június 6-án történik a francia tengerparton. Figyel­jünk a dátumra! A nyugati szövetségesek partraszállásá­nak napja, Nyugat-Európa népei életében történelmi sorsforduló. A tengerparton, Arromanches városkában él családjával egy sintér,, egy lónyúzómester, akinek kö­zömbös, hogy immár négy éve német megszállás alatt élnek, hogy házába is be­szállásolt egy német katona, c együtt él egyik lányával; ót csak az zavarja, hogy ko- ■ ráfoban, amíg lovas katonák voltak, neki több munkája adódott, a tankokból semmi haszna, egyébként is — mint mondja — „az agyamra men­nek a partraszállásukkal Háza azonban nem marad­hat a béke szigete, német, amerikai, angol és francia katonák váltják benne egy­mást gyors egymásutánban, sőt jelen vannak egyszerre is, ám nyoma sincs a hábo­rús ellenségeskedésnek, hi­szen férfira kiéhezett nők is vannak a házban, s a szom­szédban, s a nap legfonto­sabb eseménye nem az in­vázió kezdete, hanem az egyik lány esetleges összehá­zasítása a négy éve élettársa német katonával. Már-már azt hihetnők a mindvégig fejtetőre állított jelenetek sorának nézése és hangos végignevetése köz­ben, hogy a francia felsza­badulás kezdetének paródiá­ját látjuk — mindössze két év távlatából a francia szer­ző megengedhette ezt a lát­szólagos tiszteletlenséget?! —, amikor a második, rop­pant elnyúló, az elsőnek nyo­mába sem lépő játékrészben a féktelen komédiázás hirte­len tragikus színezetet ölt. A szereplők sorra elpusztul­nak — Madách Az ember tragédiája XI. londoni színé­ből „kölcsönzött" módon hul­lanak sorba a lódögök nyú­zóvermébe, csak éppen nem mondják: „Én a komédiát lejátsztam . ..” —, az élet­ben maradt sintérrel és szom­szédjával a robbantás és az azt végrehajtó „újjáépítő” francia tisztek végeznek, mert — íme, egy rettenetes fintor! — az egyetlen épen maradt ház gátolja az újjá- épitési-városfejlesztési elkép­zeléseket, pusztuljon hát! Gúnyosan-falsul zenghet hát a játék végén a Marseillaise, a franciák nemzeti himnu­sza ... Említettem, hogy a játék két része eltér egymástól. Míg az első részben egymás­ra torlódnak az események, nincs egy felesleges, egyet­len töltelék-mozzanat sem, s a harsányan komédiázó sze­replők minden megnyilvánu­lása lendületesen viszi elő­re a maga nemében izgal­mas, érdekes, látványos tör­ténetet; minden percében megkacagtat szituációinak, fordulatainak humorosságá­val, szereplőinek habitusá­val, jellemeivel, az egyes jelenetek frivolságával, csak komédiában elfogadható ész- szerűtlenségeivel, a második­ra megjelenik a nyújtottság, az itt-ofct önismétlő időtöl­tés, a hosszadalmas és in­kább öncélú játék, s általá­ban, nem akar a darab se­hogy a végéhez érni. Hosszú az egész: több mint két és fél óra. Az első rész után a más jellegű második valami túlburjánoztatott epilógusnak hat. Itt nagyon kellett volna a tömörítés. Szőke István rendező szin­te tobzódik, a humorforrá- solcban. Eszközei szélsőségek között mozognak. Egyik pó­luson van mindjárt a darab elején Teszáry László és Mi­hályi Győző briliáns ugró- ' kötél-kettőse, a másik pólu­son olyan olcsó fogás, hogy az éneklő színésznek mind­untalan leesik a nadrágja és rongyos klottgatyában danol. E két szélsőség között ter­mészetesen több tucatnyi ár­nyalat van, s Szőke István poént poénra halmozva él is a lehetőségekkel, ám önma­ga ötletei csábításának nem mindig tud ellenállni. Ez egyébként a színészek játé­kán meg is érződik. Az első rész egyenletesen feszülő tempója csak néha lassúdik le, de a második elnyújtott jelenetei, például a „terhes­ségvizsgálat”, majd a nagy családi verekedések jelenet­sorai nem mentesek az ön- célúságtól. Nagyokat pukkan­nak a rendező jó ötletpetár­dái és halk szusszanással enyésznek el az erőltetetteb- bek. Az íróilag is gyenge második rész a rendezőtől kívánt volna feszesebb irá­nyítást. A vaudeville műfa­jából eredendően jelenlevő logikátlanságokra szükségte­Egészségnevelési hetek Sajóbábonyban ’ Egészségnevelési heteket rendeznek Sajóbábonyban, a Déryné , Művelődési Házban, ahol hétfőn nyitották meg a budapesti Caola Vállalat és a Kőbányai Gyógyszeráru- gyár kozmetikai termékbe­mutatóját „Fiatalság, szép­ség: bőrápolás” címmel. A kiállításhoz kapcsolódva egyébként kozmetikai bemu­tatókat is tartanak, szakta­nácsokat adnak a szakembe­rek, hogy a gazdag kozmeti­kai választékból ki, milyen termékeket használjon. Több előadásra kerül sor a november 26-ig tartó ren­dezvénysorozat idején. Így például november 18-án es­te az akupunktúráról beszél na. érdeklődőknek dr. Kovács Brigitta sebészorvos. A nyug­díjasok, az időskorúak egész­séges életmódjáról, öltözkö­déséről, a balesetekkel kap­csolatos helyes magatartás­ról ugyancsak hallhatnak majd az érdeklődők. Fotóki­állítás nyílik „Barátság, sze­relem, család” címmel, s ez­zel kapcsolatban előadás is elhangzik november 23-án. Megrendezik az úttörők egészségügyi vetélkedőjét és sor kerül az elsősegélynyúj­tók vetélkedőjére is. A fel­nőttek részére három alka­lommal vetítenek egészség­ügyi kisfilmeket, & gyere­keknek pedig a szokásos szombati filmvetítéseken mu­tatnak be ilyen témájú alko­tásokat len rákérdezni, ám például a szovjet ejtőernyős lány szerepének, meg a francia ellenállók megjelenésének egyik-másik „aktualizált” vonása oktalanul kihegye­zett. Stúdió-produkciókban szo­katlanul nagy szereplőgárda jeleníti meg e komédiát. Ti­zenhat szereplő — van, aki nem is egy alakban — mo­zog a színen. A darab tartó­oszlopa a lónyúzó sintér; szereposztási telitalálat volt e szerepet Matus Györgyre bízni. Az ő mestere csupa derűkeltő primitívség, csu­pa önzés, csupa értetlenség, aki nem képes felfogni, mi megy végbe körülötte a nagyvilágban és szűk csa­ládjában, s mégis fonák mó­don a felszabadítás tragikus áldozatává lesz, holott ő nem is várta a felszabadítókat, mint nem is törődött a meg­szállókkal. Ez az alakítás Matus szépen ívelő pályáján mérföldjelző lesz. Nagyszá­mú, többségben enyhén ütő- dött egyedekből álló család­ját kelti életre kitűnő sze­repfelépítéssel — hasonló szereposztási telitalálattal — Mihályi Győző, az otthon le­vő, apjának segítő bamba fiú remekbef ormálásával; Tímár Éva, a semmit sem értő, szűperbuta feleség ka­rikatúra-ábrázolásával; Igó Éva a szereleméhes lány vá­gyakozó felkínálkozásaival; néma jelenlétében is észre­vehető együttjátszásával, Pá­va Ibolya a másik, a butus­kább lány kiszolgáltatottsá­gának érzékeltetésével; a hazatérő gyerekek közül Máhr Ági kellően harsány szovjet ejtőernyős, Gáspár Tibor meg elfogadhatóan üresfejű amcsi-ejtőernyős. Bregyán Péter szomszédja hihetően buta unterman, s ezért nagyon jó kiegészítője a sintér-figurának. Bus Eri­ka válogatásnélküli férfivá­gyó postáskisasszonya jól il­lik az együttesbe. A külön­böző katonák megszemélyesí­tői közül kiemelkedik Somló István több alakban is, kü­lön figyelmet érdemel Te- száry László; egy-egy jó fi­gurát hozott Mátyás Jenő és Tardy Balázs, s feljegyzendő Major Zsolt, Kuna Károly, valamint a gyermekszereplő Körmöczy Tamás. Kalmár Péter és társa elő­adásában belengi a játékot a Waterloo Bridge-keringő ismert dallama, meg a rag­time-muzsika ; a rendező inst­rukciójára a színészek akro­batikus mutatványokat iS produkálnak. Mi pedig az el­ső részben nagyokat neve­tünk, szünetben el is gondol­kozunk a derű mögül elő­bukkanó tanulságokon, a má­sodik részben a ritkább ne­vetések közben bizony gyak­ran nézzük az óránkat is. Ezzel együtt egészében érde­kes színházi élmény a Játék­színben a Mindenkit meg­nyúzunk. Benedek Miklós Kábái fűnkét Hétfőn este a Filmmúze­umban Manuel Pérez Ide­valósi ember című, 1973-ban készült filmjének bemutatá­sával megkezdődött a kubai filmhét programja, amely­nek alkalmából a karib-ten- geri országból filmes delegá­ció érkezett Magyarországra. Kedden este díszelőadáson mutatták be Humberto Soläs idén készült Cecilia című al­kotását, amely egy szép fél­vér nő és egy gazdag spa­nyol családból származó fia­talember heves szerelmének történetét mutatja be, s egy­úttal plasztikusan ábrázolja a rabszolgatartó társadalom utolsó óráit. A kubai film­hét műsorán még további négy nagy játékfilm szere- peL Ma este a képernyőn A békíthetetlen Az első műsorban 21.15-kor jelentkezik Katin Ferenc tör­ténelmi drámája Janus Pan- nóniusról. Kulin Ferenc a te­levízióban új szerzőként je­lentkezik, drámája a maga korának ünnepelt költőjéhez, Janus Pannóniushoz kalau­zolja el a nézőt, de annak egy kevéssé ismert és kevés­sé ünnepelt arculatát kívánja megmutatni: a konspiráló, dilettáns összeesküvőt, Má­tyás király ellenségét. A drá­mát Ruszt József rendezte, Janus Pannóniust Kozák And­rás, Kanizsai Andrást Trokán Péter játssza. (Ők láthatók a fenti képen a darab egyik jelenetében.) További főbb szerepekben Sinkovits Imré­vel, Fehér Annával, Agárdi Gáborral találkozunk. Közelebb a gyakorlathoz A mankarend és a munkamódszer A miskolci szolgáltatóipa­ri pártbizottság — amely ti­zenkilenc vállalatnál dolgozó, mintegy 1500 kommunista po­litikai tevékenységét irányít­ja — a közelmúltban tekin­tette át munkarendjét és munkamódszerét. Sajátos fel­tételek között dolgoznak és egyebek mellett ők is küzde­nek azzal a gonddal, hogy az újonnan megválasztott testü­leti tagok nehezen kapcsolód­nak be a pártbizottság mun­kájába. Ennek egyik oka, hogy elsősorban saját válla­latuk tevékenységét ismerik, tehát ahhoz, hogy gyorsabban és főleg érdemben be tudja­nak kapcsolódni a testület munkájába, a jövőben több információra, gyorsabb tájé­koztatásra van szükség. Egy másik megállapításuk sze­rint fokozni kell a testületi tagoknak a döntések előké­szítésében játszott szerepét, amelyhez úgyszintén több információ szükséges. Ezért úgy döntöttek, hogy a jövő­ben egy-egy napirendre ke­rülő téma kapcsán az érde­kelt, érintett pártbizottsági tagok a helyszínen tanulmá­nyozzák a körülményeket, így nemcsak a döntések előkészí­tését, hanem a végrehajtás ellenőrzését is jól szolgálják majd a helyszíni tapasztala­tok. A pártbizottsági üléseken az utóbbi években csökkent a meghívottak száma, ezért a jövőben — éppen a széle­sebb körű tájékoztatás és vé­leménycsere miatt — célsze­rűnek tartják a témákban érintett meghívottak számát növelni. (Azt is javasolták, hogy afc éves gazdálkodást tárgyaló testületi ülésre min­den igazgatót hívjanak meg.) Egyik gondjuk, hogy a párt­bizottsági ülésekre meghívott tanácsi osztályvezetők mind gyakrabban helyettest kül­denek, illetve kimentik ma­gukat a részvétel alól. A beszélgetések során de­rült ki az is, hogy a pártbi­zottsági tagok véleményét, tapasztalatait a vállalati pártszervek nem hasznosít­ják kellőképpen. Keveset tud­nak arról a munkáról, ame­lyet a testületben végeznek, emellett nem adnak nekik elegendő tájékoztatást a sa­ját vállalatuk, pártszerveze­tük tevékenységéről. Persze, ez kétoldalú dolog. Előfordul­hat, hogy egyes szolgáltató- ipari pártbizottsági tagok sem keresik a megfelelő al­kalmat és a megfelelő' embe­reket arra, hogy kellően tájé­kozódjanak. A szolgáltatások munka- módszerének egyik jellegze­tessége, hogy sok írásos anya­got kémek a vállalatoktól. Ez egyrészt jelentős admi­nisztrációs munkát jelent, másrészt nem biztos, hogy az így kapott adatok mindig a valóságot tükrözik. Ezért úgy döntöttek, hogy tovább fokozzák a brigádvizsgálatok, a helyszíni ellenőrzések szá­mát és jobban támaszkodnak a területfelelősök, illetve a vállalatnál dolgozó testületi tagok véleményére. Tovább növelik a kihelyezett testüle­ti ülések számát, amelyet összekötnek üzemlátogatás­sal, a dolgozókkal, párttagok­kal való személyes beszélge­tésekkel Több éw«e kialakult és eredményesen működik terü­letfelelősi hálózatuk, de az is igaz, hogy a felelősök egy részének tevékenysége csak a beszámoló taggyűlések idő­szakára korlátozódik. Ki­épült információs rendszerük, amelynek működése még nem kielégítő; a beszélgetések egyik tanulsága, hogy a párt­tagok több és tartalmasabb információt és visszajelzési igényelnek. Jól dolgoznak a testület munkabizottságai, de a jövőben változtatni akar­nak a munkamegosztáson, ne­vezetesen azon, hogy a tes­tület elé kerülő anyagokat mindig bizottságok vezetői állítják össze. Törekednek az eredményesebb együttműk,ö- désre, s arra, hogy a munka- bizottságok tagjai jobban is­merjék meg egymás munká­ját, véleményét. A teljesség igénye nélkül ismertettük a szolgáltatóipa­ri pártbizottság tapasztalata­it, munkarendjük, munka- módszerük értékelésének ta­nulságait. Állásfoglalásukban megjelölték azokat a legfon­tosabb tennivalókat, amelyek! szükségesek ahhoz, hogy a jövőben még jobban, ered­ményesebben politizáljanak. A jól bevált módszereket megtartják, s a változó kö­rülményekhez alkalmazkod­va, szüntelenül keresik a* újakat. Mikor meg minek? A telefonvonal túlsó vé­gén néhány perc türelmet kértek, hogy befejezzenek egy másik beszélgetést. így lettem akaratlan fültanúja, kihallgatója néhány mondat­nak. — Mikor? Márciusban? A kérdésben némi bizony­talanságot véltem felfedezni, ami akkor fogja el az em­bert, ha úgy érzi, nem jól hall. De alighanem mégis­csak jól hallotta, mert így folytatta. — Hát tessék nézni, őszin­tén megmondom, nem tudom lesz-e akkor értelme... Kik jönnének? — Szóval nyolcadikosok. Nyilván megerősítették, mert mintha icipicit ingerült lenne a hang, ami eljut hoz­zám a letett telefonkagylón keresztül. — Tessék nézni, hetedike­seknek rendben van. De nyolcadikosoknak március­ban? A pályaválasztási üzem­látogatásokat most csinál­juk ... Mondjam? És sorolja, hogy melyik nap melyik iskolából jönnek a gyerekek. Táblás ház van hetekre előre... — Azért megpróbálhatjuk, ha valóban akarják ... De nyolcadikosoknak csak janu­árig van értelme... Utána beadják a papírokat ... Csend, nyilván a harma­dik telefonkagylóba beszel­nek, azután megint az isme­rős férfihang... — Mi megyünk is, meg fogadunk is. Igazán szívesen, mert a mi érdekünk. Több száz előadást tartunk, filmet vetítünk, ki visszük a gyere­keket a területre, megmutat­juk a tanműhelyt... De már­ciusban ne tessék nyolcadiko­sokat hozni, legfeljebb hete­dikeseket ... Pályaválasztási hetek van­nak. Ez is oka. hogy meg­szaporodtak az üzemlátogatá­sok. Kampány, mondjuk rá olykor és részben igazunk van. Persze úgy is fel lehet fogni, hogy nem árt, ha dön­tés előtt még körbenéz egy kicsit az iskolák, a szakmák világában a gyerek. A je­lentkezési lapok kitöltéséig sok is. meg nagy is a bi­zonytalanság. Ez a telefonbeszélgetés mégsem hagy nyugodni. Ta­pasztaltam már, hogy a 3 üzem csak letudja az üzem- látogatásra érkező gyereke­ket: Végigfutnak a műhelye­ken, néhány szépen fogalma­zott mondat és kész . .. Kí­sértetiesen hasonló a nyolca­dikosok márciusi üzemiétosa- tása... A futottak még ka­tegóriába degradálja vala­hogy a pályaválasztást .. Hogy ilyen is volt! De hogy minek ? . .. (cs. a.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents