Észak-Magyarország, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-17 / 270. szám

T982. pótember T7., szerda ESZAK-MAGYARORSZAG 5 — Az elmúlt évtizedben Is­mét alapvető változás ment végbe a magyar falu életé­ben. A termelőszövetkezetek száma, a nagyrészt előnyös egyesülések révén, 2441-ről 1369-re csökkent. Ezzel pár­huzamosan igencsak megnö­vekedett az egy-egy termelő- szövetkezetre jutó átlagos hektárterület. Kialakultak a mai korszerű gazdálkodás­nak megfelelő optimális te­rületek. Az így megváltozott körülmények között folyó községi pártmunka sem kü­löníthető el azoktól a mély­reható gazdasági és társa­dalmi változásoktól, ame­lyeknek a pártszervezetek nemcsak szemlélői, de tevé­keny résztvevői voltak. A kedvezően megváltozott gazdaság, a gyors átalakulá­sát élő falu, olyan új igényt es követelményt támasztott, amihez igazodni, vezetési, ne­velési módszereket korsze­rűsíteni kellett. A viszonylag gyorsan ki­alakuló nagygazdaságokat természetesen nyomon kö­vették a társadalmi, helyi politikai és kulturális válto­zások, követelmények is. A községek jelentős részében új ipartelepek, üzemek jöt­tek létre. A korábban mező- gazdaságban dolgozók közül sokan a községekbe telepí­tett üzembe kerülve gyara­pították az ipari munkásság létszámát. Megváltoztak tehát az élet­körülmények. A nagyközsé­gek létrehozásával egyre in­kább a városi feltételekhez hasonló körülmények jöttek létre. Így például korszerű­södött az út- és járdaháló­zat, a vezetékes ivóvízháló­zat, a kereskedelmi és szol­gáltató egységek, egyre több helyen komfortos lakások és magasföldszintes családi há­zak egész sora épült Mind­ezek és még megannyi ked­vező változás jelzi az átala­kulást. A társadalmi és gazdasági változások egyben azt is je­lentik, hogy ma már más­ként kell politizálni a párt- szervezetnek más és más konkrét feladatokra kell mozgósítani a községben élő­ket. A megváltozott élet megköveteli a szemlélet meg­változását is, ami viszont he­lyes politikai elvet és gya­korlatot követel. Nem lehet megelégedni azzal, hogy egy szintet elérünk, többet és jobbat kell teremteni. A munkalehetőség megteremté­se még sehol sem jelentheti azt, hogy lemondanánk a ha­tékonyságról, a korszerűbb termékről, a takarékosabb munkáról. Nem is olyan ré­gen még nagyon sok közsé­gi pártszervezetnek komoly politikai munkát kellett ki­fejteni annak érdekében, hogy megértsék a kisegítő és háztáji gazdaság jelentősé­gét, egész' népgazdaságunk rendszerében. Manapság vi­szont ezek további gazdasá­gi lehetőségeit kell magya­rázni. Többet kell, hogy tegyenek a pártszervezetek, a szocia­lista demokrácia továbbfej­lesztéséért éppen "úgy, mint a társadalmi tudat szocialis­ta vonásainak erősítéséért. Feladat, politikai tennivaló tehát van bőven. Most ami­kor egyre kevesebb mezőgaz­dasági munkát adó téli hó­napok következnek, a köz­ségi pártszervezeteknek is nagyobb alkalmuk lesz arra, hogy részleteiben elemezzék a megváltozott körülménye­ket, tegyék mérlegre eddig végzett munkájukat és ala­kítsák ki a sajátos körülmé­nyeknek megfelelő módsze­reket A községi pártszerve­zetek már eddig is bizonyí­tották, hogy felnőttek a fel­adatokhoz és érettek arra, hogy még nagyobb önálló­sággal és felelősséggel irá­nyítsanak. Nem új feladatról van szó. Pártunk politikája, melyet a legutóbbi kongresszus is meg­erősített, lényegét tekintve változatlan, egyenesvonalú akkor is, ha időről időre új és új, konkrét termivalókat követel. Most erről kell mi­nél több alkalommal szót váltani a párttagsággal, pár- tonkívüliekkel. literek - . biases forialmazásban A bútorok úgynevezett bianco forgalmazása külföl­dön már régóta jól bevált gyakorlat. A módszer lénye­ge: a bútorgyártók nem erő­szakolják ízlésüket a vásár­lókra, olyan bútorokat gyár­tanak, amelyeket a vevő — ízlésének megfelelően — sza­badon alakíthat. Pontosab­ban: a vásárló tetszése sze­rint alakíthatja ki a polc- rendszert, szerelheti fel az ajtókat a szekrénysorra. A variációkhoz szükséges fura­tokat, eszközöket a bútor­gyártók biztosítják. Az ötlet megtetszett a BU- BXV Encsi Gyáregységében dolgozó szakembereknek is. A hazai bútorpiac meghódí­tása arra ösztönözte az en- csieket, hogy újat alkossa­nak. A bianco forgalmazás ma még szenzációszámba megy a hazai boltokban: cél­szerűsége miatt bizonyára sokan döntenek majd az új típusú bútorok mellett. Ruhaipari konferencia A Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület, va­lamint csehszlovák, a len­gyel és az NDK-beli társ­egyesületek rendezésében kedden az MTESZ székhazá­ban nemzetközi ruhaipari konferencia kezdődött, ame­lyen számos hazai és külföl­di textil-műszaki, üzemszer­vező és divatszakember vesz részt Az utóbbi öt évben két és fél milliárd forintot költöttek az iparág fejleszté­sére, kiselejtezték a korsze­rűtlen berendezéseket. Az új, speciális varrógépek lehető­vé teszik az egyenletesen jó minőségű készáru termelé­keny gyártását A gépek ki­használása azonban nem ki­elégítő. A kisegítő, kiszol­gáló munka termelékenysé­ge ugyanis nem fejlődött arányosan a ma már kielé­gítő varrodai technológiával, s ez kihat a munka egész menetéx-e. A megoldást első­sorban a munkafolyamat szervezettségének javítása je­lentheti. * Jogászunk válaszol MILYEN ENGEDÉLY KELL A MAGÁNJELLEGŰ OKTATÁSHOZ? — kérdezi N. V. miskolci olvasónk. A múlt évben megjelent művelődési miniszteri rende­let szabályozza az iskolán kívüli magánjellegű okta­tást. A jogszabály lehetősé­get ad arra, hogy igény sze­rint és a kérelmező megfe­lelő szakképesítése, szaktu­dása alapján a megyei tanács vb művelődési szakigazgatá­si szerve engedélyezze egyes személyeknek a magánokta­tást. A magánoktatás engedé­lyezését legalább 40 nappal az oktatás tervezett megkez­dése előtt kell kérni. A ké­relemnek tartalmaznia kell az oktatni .kívánt anyag rész­letes ismertetését, az oktató és az esetleg közreműködő más előadók nevét iskolai végzettségét, foglalkozását, lakcímét, az oktatás helyét és idejét valamint az okta­tás díjazására vonatkozó adatokat. Nincs szükség en­gedélyre az idegen nyelvek oktatásához, valamint az ál­talános iskolák és a közép­fokú oktatási intézmények tanulóinak, továbbá a felső- oktatási intézmények hall­gatóinak a vizsgára való előkészítéséhez, ha az okta- tottak száma az öt főt nem haladja meg. Az engedély­hez nem kötött magánokta­tást a tevékenység megkez­dését követő 15 napon belül az oktató köteles bejelenteni az illetékes helyi tanács pénzügyi szakigazgatási szer­vének az adóhatóságnak, a csoportok oktatását pedig a tanács egészségügyi szakigaz­gatási szervének is. * A SZERZŐDÉSES ÜZLETEK NYITVAtARTÁSA Számos olvasónktól ka­punk olyan értelmű levelet, hogy a szerződéses és a ma­gánkereskedők üzleteiket mennyi ideig kell nyitva tar­tani, mert számos ilyen bolt ajtaján található „zárva” fel­iratú tábla. Mivel az utóbbi időben megszaporodtak a szerződéses üzemeltetésű üz­letek, ezért a Belkereskedel­mi Minisztérium állásfogla­lást adott ki annak érdeké­ben, hogy az üzletvezetők jobban megismerjék a nyit- vatartással kapcsolatos jo­gaikat és kötelezettségeiket. Az állásfoglalás szerint a szerződéses üzemeltetésre át­adott üzletek nyitvatartására a magánkereskedőkre vonat­kozó szabályokat kell alkal­mazni. (A magánkereskedők üzletét legalább heti 42 órán át nyitva kell tartani és a nyitvatartás idejét a tanács illetékes szakigazgatási szer­vének be kell jelenteni. A nyitvatartás idejét az üzlet- helyiség külső részén szem­betűnő módon fel kell tün­tetni.) A vonatkozó jogsza­bály szerint a szerződéses üzlet vezetője haláleset, iga­zolt betegség, üdülés esetén tarthatja zárva üzletét. A zárva tartást a helyi tanács­nak be kell jelenteni. Egyéb indokolt esetben, pl. árube­szerzéssel kapcsolatos utazás stb. miatt a kötelező nyitva- tartás alól felmentést kell kérni. Üdülés címén a zár- vatartás az évi 24 munka­napot nem haladhatja meg. Mivel a lakóépületben mű­ködő szerződéses vendéglá­tóipari üzletek éjszakai nyit- vatartása egyes esetekben zavarhatja a ház vagy a környék lakóinak nyugalmát, alapvető követelmény, hogy az éjszakai csendet biztosító jogszabályi előírásokat (ta­nácsi rendeletet is) az üzlet dolgozói megtartsák és ven­dégeikkel megtartassák. El­lenkező esetben szabálysér­tési eljárást kell kezdemé­nyezni. Dr. Sass Tibor Jól fizet a kavicstenger A rövid szállítási útvonal mi­att egyre nagyobb szerep jut napjainkban a Miskolc kör­nyékén fekvő sajópetri Egyet­értés Termelőszövetkezet ka­vicsbányájának. A kevesebb beruházás ellenére, a me­gyeszékhely vállalatai innen rendelik meg a sóder egy ré­szét, így a szövetkezet idén több, mint 180 ezer köbmé­ter kavicsot termel ki nyolc­millió forint értékben. Fotó: Kovács Mátyás dali együttműködés Szocialista országok szellemi termékei a magyar gazdasági életben A KGST-országok gazda­sági együttműködésében az elmúlt években fellendült a műszaki-szellemi termékek cseréje. A világszerte fel­gyorsult műszaki haladással szélesebb körben hasznosít­ják az egyes nemzetgazdasá­gokban felhalmozódott mű­szaki ismereteket, kutatási eredményeket, ami egyben a műszaki élet fejlesztéséhez szükséges, rendkívül nagy összegeket felemésztő anyagi erőforrások jobb, ésszerűbb kihasználását is jelenti. A műszaki-szellemi termékek cseréjébe, a licencek, tervdo­kumentációk, valamint szer­vezési és egyéb szolgáltatások adásvételébe Magyarország is bekapcsolódott, annál is inkább, mert hazánkban is sok még a fejlesztésre szoru­ló technológia, s a magyar szakemberek is rendelkeznek olyan élen járó műszaki eredményekkel, melyek más országok műszaki életében is adaptálhatók. A fellendült forgalom ered­ményeként 1981-ben csak­nem 330 millió forint érték­ben vásárolt' Magyarország műszaki-szellemi termékeket szocialista partnereitől. A legtöbb műszaki-szellemi ter­mék a Szovjetunióból érkezett Magyarországra. 1981. évi vá­sárlásunknak közel három­negyedét tették ki a szovjet termékek, amelyek a műsza­ki élet legkülönfélébb terü­leteiről származtak. Így pél­dául tervdokumentációkat vásároltak magyar vállalatok ércelökészítő, hengerműi, ön­tödei és építőipari berende­zések, irányítási rendszerek gyártásához. A gépipar is számos szovjet licenced gazdagodott, a többi között fémfelület-kezelő és vegy­ipari gépekével. A Német Demokratikus Köztársaság is jelentős helyet foglal el partnereink sorá­ban. 1981-ben a Szovjetunió után innen vásároltuk a leg­több műszaki-szellemi ter­méket. A többi között külön­féle licenceket a gépipar szá­mára. NDK-partnereink szer­vezési tapasztalataikat is át­adták. Csehszlovákiától, Len­gyelországtól és Bulgáriától elsősorban licenceket vásá­roltunk, a többi között vas­úti vontatott járművek, elektromos berendezések, gyógyászati termékek gyár­tásához. A magyar műszaki-szelle­mi termékek kivitele 1981- ben meghaladta a behozatalt, összesen 353 millió forint ér­tékben értékesítettünk ma­gyar találmányokat, műszaki eljárásokat a szocialista or­szágokban. Mint ahogy beho­zatalunkból, úgy kivitelünk­ből is elmaradt a szervezési eljárások átadása, pedig ezen a területen még sokat tanul­hatnának egymástól a szo­cialista közösség országai. A magyar vállalatok is elsősor­ban tervdokumentációkat — több mint 292 millió forin­tért — értékesítettek. A ma­gyar műszaki-szellemi ter­mékek legfőbb vásárlója 1981-ben az NDK volt, a ki­vitel csaknem egyharmada ide irányult. Legnagyobb volt az érdeklődés komplett gyárak tervei és a számítás- technika területén elért eredményeink iránt. Emellett több szocialista ország ér­deklődött a gépipar termékei iránt is, így a többi között szovjet, NDK-beli, jugoszláv vállalatok vásárolták meg —j sok más egyéb mellett — a magyar építőanyag-iparig elektromos és szellőzőbererv-- dezések, vegyipari, köszörű-« és íelületíinomító gépek és ipari kemencék tervdoku­mentációit. A magyar mű­szeripar új termékei több partnervállalat érdeklődésé* felkeltették. T ársaságot kedvelő, vendégeket jó szívvel fogadó — <§* másokhoz is gyakran eljáró barátom mondta a minap, hogy szakmásodnak” az összejövetelek. Miután kérdőn néztem rá, rögvest folytatta: egyre több az olyan baráti talál­kozás, névnapi megemlékezés és hivatalos megbeszélés, na meg fehérasztal-társaság, ahol szakmailag zárt kör alakul ki, következésképpen az eszmecsere beszűkül, a témakörök azo­nos, de legalábbis hasonló gondolatsorokat tartalmaznak. Ke­vés a kitekintés és ezáltal óhatatlanul kisért a befeléfordulás veszélye. Őszintén megvallva, néha magam is kényelmetlen feszen­gek olyan körben, ahol a harmadik mondat a munkahelyhez kapcsolódik, sőt, szűkebb értelembe vett, csak a beavatottak számára érthető és értékelhető problémákhoz kötődik. Félre­értés ne essék, érdeklődéssel hallgatom az orvostudományok legújabb kutatási eredményeit — egy határon belül. Meg jó dolog az is, tia összecsapnak a vélemények, az örök téma, a labdarúgás kapcsán, vagy az irodalom, esetleg a műszaki tudo­mányok és a filmművészet körül. Annak viszont már kevésbé örülök, amikor csak erről van szó, amikor azonos területen dolgozók asztaltársaságában véget nem érő szakmai vita kava­rog a kívülállók, vagy a más foglalkozással bírók számára már-már érthetetlen szakkifejezésekkel tűzdelve. Mondhatná valaki, az ilyen viták köi-e, miként az egybe­gyűltek összetételé nagyjából magánügy. Aki egy társaságban kívülállónak érzi magát, ha kedve úgy tartja és nem a hivatal, kötelezi, alkalmasint távol maradhat. Ez volna az egyszerűbb, de nem feltétlenül célravezetőbb útja a dolog elrendezésének. Viszont így tovább stabilizálódna a szakma, ha úgy tetszik, fokozódna a befeléfordulás. Es én ennél a pontnál látok érint­kezési felületet a magánügy és a közösség óhaja között. A szakmai befeléfordulás ugyanis minden alkotó gondolataival együtt magában hordozza a tudományok, egymástól eltérő is­meretanyagok kommunikációjának kizárását. Különböző szak­mák érintkezési módjának csökkenését. Más és más terüle­ten tevékenykedők gondolatainak, elképzeléseinek kicserélését, Ez eleve kizárja a társalgás pletykaszintre történő devalvá­lását, ugyanis kevesebb a lehetőség arra, hogy a témát azon­nal megszemélyesítsük, és így a gondolatok óhatatlanul is olyan ismerősökhöz kanyarodnak, akik véletlenül éppen nin­csenek jelen. Talán furcsa, de én nemcsak annak örültem, amikor elkez­dődött a jogászképzés Miskolcon, mondván, hogy megint gaz­dagodott a város szellemisége, hanem annak is, hogy egy tipikusan műszaki bázison helyet kapott egy alapvetően hu­mán tudomány. Közelebb kerül egymáshoz a racionálisan gon­dolkodó mérnök és a lirázáshoz közelebb álló jogász. Kialakul­hat olyanfajta párbeszéd, ami semmi mással nem helyettesít­hető. Emberi és szakmai gondok áramlása indulhat meg oda és vissza. P éldák bizonyítják a szakmai befeléfordulás társadalmi veszélyességét, személyiséget deformáló hatását. Mikép­pen megtörtént esetek a bizonyságai a nyitottság igé­nyének, a specializálódás és az általánosság egymásra hatásá­nak. Az orvos és mérnök együtt-gondolkodása és közös fára­dozása értékekkel gazdagította éppen Miskolcon a gyógyító- és kutatómunkát. A mérnök és agrárközgazdász elfogadott ka­tegória, miként a pedagógiában a műszaki tanár is igényelt szakma. A hivatal tehát már lépett a befeléfordulás egyhítésére, ér-« zésem szerint most rajtunk a sor ... Paulovits Ágoston i

Next

/
Thumbnails
Contents