Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-14 / 241. szám

1982. október 14., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A szalszerazeiefe nőpolitikái Éfí megyénkben A Szakszervezetek Megyei Tanácsa és Elnöksége rendszeresen napirendre tűzi a párt nőpolitikái határozata végrehajtásának helyzetét, s a bekövetke­zett változások alapján a megoldható leg­fontosabb feladatokra irányítja megyénk szakszervezeti szerveinek figyelmét. A szakszervezeti testületek, a bizalmiak közreműködtek a dolgozó nőket érintő jog­szabályok megalkotásában, végrehajtásá­ban. A szakszervezetek jog- és hatáskö­rükkel élve, a szociálpolitikai tervek ké­szítése, módosítása során kezdeményezik a foglalkoztatással, a munkakörülményekkel, a nő-, anya- és gyermekvédelemmel, el­látással, szolgáltatással, anyagi és erköl­csi megbecsülésükkel kapcsolatos intézke­dések végrehajtását. Elősegítik a nők álta­lános, szakmai és politikai műveltségének növelését, tennelési és társadalmi aktivi­tásuk kibontakozását. Megyénkben, a szo­cialista munkaversenyben résztvevők 35 százaléka nő. Növekszik számuk az újító- és egyéb, a munka minőségét, hatékony­ságát elősegítő mozgalomban is. Az 1980- as szakszervezeti választások során közel 30 ezer bizalmit és helyettest választottak meg, melyből 45 százalék nő. Az eltelt több mint tíz év tapasztalatai azt igazolják, hogy a nőpolitikái tevékeny­ség egyre inkább a szakszervezeti mozga­lom szerves részévé válik. Az intézke­dések hatására javultak a nők élet- és munkakörülményei. Előrelépés történt szo­ciális és egészségügyi helyzetükben is. A kollektív szerződések, a szociálpolitikai és munkavédelmi tervek rögzítik a közvet­lenül veszélyes, egészséget fokozottan ká­rosító munkaköröket, amelyek a nők szá­mára tiltottak. Ennek betartására, ellen­őrzésére a szakszervezeti szerveink nagy figyelmet fordítanak, s hatására megyénk­ben, tiltott munkakörben, csak elvétve foglalkoztatnak nőket. Az elmúlt évtizedben új, korszerű üze­mek létesítésével, különböző rekonstruk­ciók hatására általában kedvezőbbé vált a nők részére is a munkavégzés feltétele. A különböző nagyüzemekben, a kereske­delemben végrehajtott rekonstrukciók, az anyagmozgatás gépesítése, technológiák fejlesztése csökkentette a nehéz fizikai munkát. Például a pamutfonodában befe­jezett klimarekonstrukció, jobb légállapotot biztosít a kártoló-nyújtó és orsózó üzem­részekben. A vasárnap délutáni műszak megszüntetésével több száz dolgozó nő problémáját oldották meg. Több vállalat­nál, üzemrésznél került sor korszerű öltö­zők, fürdők megépítésére. Az LKM nemes­acél-hengerművében, a korszerű fekete­fehér szociális épület a csiszoló és a fi­nomhengermű dolgozóinak, s ezen belül a nődolgozók munkakörülményeit is javí­totta. A felsorolást lehetne még tovább foly­tatni, de korántsem jelenti azt, hogy min­den rendben van. Magas számban dolgoz­nak nők fokozott por-, zaj-, gáz-, vegy­szer-, hideg- és melegártalomnak kitett munkaterületeken. A kereskedelemben to­vábbra is gond a súlynorma be nem tar­tása, a raktárhiány, a nem megfelelő fű­tés és világítás. Gyakran előfordu.1 az is, hogy az úgynevezett komforttényezők kö­zül marad el valami. Például a miskolci 10-es posta kívülről impozáns épület, de a szellőztetése nincs megoldva, az ablako­kat nem lehet kinyitni, szociális helyisé­geket nem terveztek. A szalagszerű termelés elterjedése álta­lános jelenség és nagyrészt nőket foglal­koztató területeket érint. Kétségtelen, hogy technikai, gazdasági előnye mellett több problémát vet fel: általában nem igényel magasabb képzettséget, szakismeretet — növeli viszont a monotóniát, és az ezzel kapcsolatba hozható betegségeket. A munkakörülmények javulását jelzi a nőket ért balesetek számának fokozatos csökkenése is. A nők egészségének meg­óvását és javítását szolgálja az üzemor­vosi hálózat tevékenysége. Vállalatainknál, intézményeinknél korszerű az üzemorvosi gondozás, a munkaalkalmassági elbírálás, javuló az együttműködés a gazdasági és szakszervezeti szervek között a munka­helyi rehabilitáció területén is. A terhes és kisgyermekes, valamint az egyedülálló és nagycsaládos anyák munka­helyi védelmét a nőpolitikái határozatnak megfelelően kiemelt feladatként kezelték a szakszervezetek. A gondoskodás az alap­szervezetek többségében jónak minősíthe­tő. Érvényt szereztek a terhes nők köny- nyebb munkaköri beosztásának: elkülöní­tett, egészséges, egyműszakos „kismama”-, „gólya”-üzemeket, szalagokat, hoztak lét­re. Ennek ellenére sok vállalatnál gondot okoz a terhes nők foglalkoztatása (építő­ipar, kereskedelem, élelmiszeripar stb.). Ezért ezeken a munkahelyeken veszélyez­tetett terhesként betegállományban van a terhes nők egy része. A rövidebb munka­idő bevezetése után még mindig nagy­mértékű egyes területeken a túlóráztatás. (BSZV, kereskedelem, DIGÉP, Tiszakeszi Cipőgyár stb.) A nők jelentős része dol­gozik olyan munkaterületen, ahol rend­szeres a több műszak. A műszakpótlék bevezetése óta egyre több nődolgozó ön­ként vállalta az éjszakai műszakot. Az élet- és munkakörülményeket kedve­zően befolyásolta az ötnapos munkahét bevezetése; bár a megvalósítás során még több probléma mutatkozik — szombaton nem lehet együtt a család, a kereskedelem nyitvatartása eltér a gyermekintézmények nyitvatartásától stb. —, mégis egyértel­mű, hogy javította a dolgozók helyzetét A vállalati, intézményi szakszervezeti szer­vek más területeken is igyekeznek — a lehetőségeket figyelembe véve — a nők élet- és munkakörülményeit pozitívan be­folyásolni. Így például a szakszervezeti és vállalati segélykeret jelentős részét kapják gyermekeiket egyedül nevelő szülők, nagy- családosok. (IJCM, ÓKÜ, DIGÉP, posta, KPVDSZ, TVK stb.) A családi terhek enyhítésére is van kez­deményezés. Több vállalat a bevásárlás megkönnyítése érdekében a munkahelyi büfében, a vállalathoz közeli üzletekben megfelelő árukínálatot biztosít. Több vál­lalatnál az őszi beszerzések megkönnyí­tésére akciókat szerveznek a szakszerve­zeti bizottságok. A szakszervezeti kultúr­intézmények a gyermekeknek nyári és év­közi iskolai szünetekben gyermekfoglalkoz­tatást biztosítanak. M indezek mellett, ezeken a területeken van még lehetőség a további kez­deményezésekre, s ezek anyagi be­fektetést sem igényelnek. A szakszerveze­tek részéről az ilyen irányú kezdeménye­zések fokozása azért is szükséges, mert az ismert okok miatt megyénk vállalatainál, intézményeinél a VI. ötéves tervben a fejlesztési források jelentősen lecsökken­nek. A szakszervezetek feladata minden területen az, hogy a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításában elért eredményeket, ezek kismértékű javítását, illetve szinten tartását képviselje. Kovács Kálniáimé, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának titkára A KGST éleiéből A KGST-országok árucse­re-forgalmában a szakosítás és a termelési kooperáció ki- szélesítésével növekszik a feldolgozóipari termékek ará­nya, s 1990-ig, várhatóan 23 százalékra emelkedik az 1970. évi 14 százalékról. Az utóbbi időben mind nagyobb figyelmet fordítanak a szál­lítások gazdaságosságára, minthogy ezek a költségek je­lentősen befolyásolják az ex­portárakat. Ezért valameny nyi KGST-országban a gazda­ságosabb, olcsóbb köziekedé si ágazatok hasznosítását he­lyezik előtérbe. Egyebek kö­zött a vezetékes szállítás ará­nyát, a jelenlegi Harvidőszak végére 23-ról 26—30 száza­lékra növelik, a tengeri szál­lításét 20—21, a folyami áru­szállításét pedig 4—5 száza­lékra. Ugyanakkor fokozato­san csökkentik a vasúti köz­lekedés részesedését a teljes áruszállításban. * Csehszlovákia mezőgazda­ságában újabb intézkedések­kel segítik a kistermelők ter­melési lehetőségeinek jobb ki­használását. Fontos feladat­nak tekintik a szerződéses rendszer továbbfejlesztését. A múlt évben a szlovák fo­gyasztási szövetkezetek közel 3000 szerződést kötöttek a kistermelőkkel, gyümölcs, zöldség, méz, erdei termékek és éticsiga, gyógynővények, állati eredetű termékek szál­lítására. Amennyiben az idő­járás kedvez, ebben n év­ben a szövetkezetek legalább 23 ezer tonna gyümölcsöt, 8000 tonna zöldséget, 3500 tonna erdei terméket és gyógynövényt. 125 tonna éti­csigát és 3500 tonna mézet vásárolnak a kistermelőktől. A fogyasztói szövetkezetek a jövőben fokozott támoga­tást nyújtanak a kisterme­lőknek az állattenyésztés fej­lesztéséhez. A takarmány­gondok enyhítése érdekében nagyobb figyelmet fordíta­nak a vendéglátásban és a háztartásokban keletkező kü­lönböző hulladékok szerve­zettebb, jobb hasznosítására. A nyúltenyésztés fejlesztésé­ben pedig felhasználják a magyar fogyasztási szövetke­zetek kedvező tapasztalatait Motortekercselők A berentei gépjavító területén javítják a Borsodi Szénbányák üzemeiben használt elektromotorokat. Az évente több ezer darab szekunderrviotorokon a leggyakrabban átkötéseket és tekercseléseket vé­geznek. Felvételünkön a műhelyben Vincze Dénesné, Rontó Józsefné és Kisiczki Ildikó látható munka közben. Fotó: Temesi László V érzi magát az ester ha páíyatezi? Mi tagadás, elég nehezen indult a beszélgetés. Már- már megfogalmazódott a kez­deti nagy hallgatásban, hogy egyáltalán van-e értelme az ilyen összejöveteleknek? Tud-e segíteni, tud-e előbbre vinni a személyes problémák, gondok megoldásában? Vágj’ éppen ellenkezőleg, fölösle­ges az egész, hiszen minek tetézni a bajokat a hírül adással, elvégre, ha nem szól szám, nera fáj fejem. Végül a reméhy, a biza­lom — szerencsére — az előbbi lehetőség mellett vok­sol, s így a jelenlevő illeté­kesek megtudhatták: hogyan érzi magát az ember, ha pá­lyakezdő mezőgazdász? E bevezető sorokkal annak az összejövetelnek — nevez­zük fórumnak — hangulat­görbéjét igyekeztem megraj­zolni, ameLy fórum tulajdon­képpen hagyományos^ s amely nem más, mint a megye párt­ós KISZ-bizottsága, a megyei tanács, a TESZÖV illetékes vezetőinek évről évre visz- szatérő találkozása, a me­gyénk mezőgazdasági üzemei­be néhány hónapja kikerült friss diplomásokkal. A pálya­kezdőkkel. Azokkal, akiknek — mint ahogy azt az említett fórum egyik résztvevője meg­fogalmazta — gondjai ugyan nem messzire nyúló problé­mák, mégis a beilleszkedés ilyen, vagy olyan, tehát po­zitív, vagy negatív élményei akár egy egész életre megha­tározzák az illető szakember sorsát. Mert mivel is talál­kozik kinn a gyakorlatban a szakember? A hozzászólások­ból, véleményekből sok min­den kiderült. Olyannyira sok tényező, hogy valamennyi fel­sorolására nem is vállalkoz­hatunk. Néhány példa azon­ban — a leggyakrabban em­legetettek közül — álljon itt tanulságul és tanúságul. — Az ellenőrzés során azt tapasztalom, hogy a szárító­nál, máskor a traktoron dol­gozók szeszes italt fogyasz­tottak. A megoldás ugye ké­zenfekvő lenne: hazaküldöm őket, munkabérüket levona­tom, fegyelmit kérek ellenük. De kit állítsak helyettük a szárító mellé, kit ültessek fel a traktorra? A gépek ugyanis nem állhatnak, szakember­tartalékunk viszont nincs. Szinte feloldhatatlan dilem­ma ez. (Egy mezőgazdasági gépészmérnök szavai). — A feleségem pesti, én miskolci vag\Tok. Mindketten Gödöllőn végeztünk. Az e vá­rosokban töltött évek kiala­kítottak bennünk egy egzisz­tenciális igényt. Mind kultu­rális, mind ellátási, mind egyéb más téren. Most mind­ketten kikerültünk egy bor­sodi faluba. A tsz-szel nincs bajunk, a lehetőségek és a szakmai igényeink többé-ke- vésbé találkoznak. De a köz­ség ellátása, finoman fogal­mazva gyenge; és sajnos a lakosság összetételének egye­nes ági következménye a nem mindig kielégítő közbizton­ság, az általános iskola ala­csony színvonala és még so­rolhatnám. Pár hónapja va­gyunk ott, de már tudjuk: nem onnan megyünk nyug­díjba. (Agrármérnök házas­pár panasza). — Mindenfelé halljuk, hogy a mezőgazdaság szakember­ellátottsága Borsodban alatta marad az országos átlagnak. Különösen a közgazdasági, számviteli vonalon nagy a le­maradás, de mondhatnék más szakmákat is. Való igaz, ez a megye sokféle kedvezőtlen- ségével nem a legvonzóbb te­rület a fiatal diplomások számára. Éppen ezért több energiát kell (kellene) fordí­tani rá — értem alatta az agitációt, az anyagi megbe­csülést, a megfelelő lakás- körülményeket, stb. —, hogy végül is e megyét válassza a pályakezdő. Mondom, kellene, mert a valóság jelenleg még az, hogy például hozzánk, a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetemre pályá­zat sem érkezik ebből a me­gyéből. (Részlet egy agrár- közgazdász hozzászólásából). A felsorolt példákból most könnyen arra következtethet­A mezőgazdasági nagyüze­mek nemzetközi mércével mérve is ismét dicséretesein gyorsan honosítottak meg a mindennapos gyakorlatban egy új módszert, amely az állattartás menetének egyik lényeges részét szinte alap­jaiban formálja át; a MÉM legújabb országos elemzése szerint mintegy 150 gazda­ságban nedves állapotban etetik az állatokkal a kuko­ricáit, és egyre több helyen nem csupán a magot, hanem a növény más értékes, de korábban — megfelelő eljá­rás híján — alig-alig haszno­sított részeit is. Három év kellett a szük­séges ellenőrző próbákhoz, amelyeikkel több ezer tonna takarmányt tartósítottak és így jutottak el arra az ered­ményre, hogy a nedves táro­lásnak nincsen nem kívánt mellékhatása. 1981 végéig már több mint félmillió ton­na kukorica került szárítás nélkül a fóliával és más nek, hogy a pályakezdők köz­érzete rossz. Erről szeren­csére nincs szó, legalábbis ál­talános ítéletként nem mond­hatjuk ezt. Mert például a Szentistvánról érkezeti pálya­kezdő elmondta, náluk ha­gyomány, hogy a fiatal szak­emberrel minden fél évben hosszabb beszélgetésre leül az elnök, és e beszélgetés során munkáról, vezetőkről, szemé­lyes dolgokról, szóval min­denről véleményt kér. És a gondokat orvosolják. Szent- istván nem egyedi példa. Pintér András, a pálházi tsz elnöke személyes jelenlétével is „igazolta”, érdekli a pálya­kezdők sorsa, sőt nem titkolt szándékkal mondta, hogy né­hányat közülük szívesen lát­na a Hegyközben. Más 5600 forintos kezdSfizetésről, s azonnali főágazatvezetői ál­lásról számolt be... Egyszóval ahány ház, annyi szokás. A summázat persze — ami összegző — mégis az; tennivaló a pályakezdők fo­gadása, idekötése, beilleszke­dése terén még rengeteg akad. Ami nagyon fontos: nem kampánymunka. És nem csupán, pontosabban elsősor­ban nem a megyei tanács me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, illetékesei feladata. Bevallom, jómagam erre a fórumra a mezőgazdasági üze­mek első számú vezetőit is meghívtam volna. Hajdú Imre anyagokkal bélelt-fedett tá­rolókba, és ezt a mennyisé­get a sertésállomány igen jó hatásfokkal értékesítette is. Az adatok általában átütő sikerről tanúskodnak. Az idén várhatóan 700 ezer ton­na kukoricát tárolnak a kor­szerű eljárással. A MÉM és az CMFB közös támogatásá­val mintegy 20 nagyüzemben bemutatótelep épült, ezek időközben az új eljárás ta­karmányozási és technológiai változásainak jó ismertető helyei lettek. Az érdeklődés jelenleg is nagy. A MÉM) illetékesei szerint 1985-ig 2— 2,5 millió tonna gabona ned­ves állapotban való tárolását lehet megoldani, ez a mező- gazdaságban évente kereken 100 ezer tonnányi tüzelőolaj megtakarítását teszi lehető­vé. A nedves tárolás néhány szakmai részi etkérdését a következő időszakban oldják meg. Ilj nagyüzemi módszer

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents