Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-14 / 241. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. október 14., csütörtök Szabó Vladimír grafikája Egészségügyi dolgozók nagygyűlése A Borsod megyei egészség- ügyi dolgozók részére tegnap nagygyűlést tartottak Miskolcon, a megyei kórház kultúrtermében. Dr. Vértes László, a Magyar Gerontológiai Társaság főtitkára a geriátria és a gerontológia időszerű kérdéseiről tartott előadást, majd a szakasszisztensi képzés néhány kérdésér®. dr. XJlbing István, a Szakosító Továbbképző Intézet . igazgatója tájékoztatta a résztvevőket. Az egészségügyi dolgozók idei pályázatának eredmény- hirdetése után a díjnyertes pályaművek előadása hangzott el. Plakett a — Colorimetriáért Befejeződött Vácott a X. nemzetközi diaporáma bien- nálé. Három napon keresztül vetítették a Madách Imre Művelődési Központban a hangosított képsorokat, a nézőtéren a hazai szakembereken kívül Csehszlovákiából, az NDK-ból, az NSZK-ból és Franciaországból érkezett vendégek is ültek. Dr. Végvári Lajos művészettörténész, a zsűri elnöke nyújtotta át a díjakat. A fődíjat jelentő trófeát Magyar Ferenc (Dunakanyar Fotóklub) kapta. Colorimetria című alkotásáért az észak-magyarországi szerzőpáros: Papp József és Funák András — a Diósgyőri Vasas Művelődési Központ diaporáma stúdiójának tagjai — művészi plakettet kapott. Jegyzet Kőbe - fát? Az elmúlt évben egyik jegyzetemben szóvá tettem, hogy lebetonozott területre tíz centiméter földet terítve készült parkfelület Miskolcon, a Vándor Sándor utca elején. (Amint várható volt, máig sincs benne egy szál fű sem.) Bár az elkövetők kilétét mind a mai napig homály fedi (annyit tudunk, hogy nem a kertészeti vállalat készítette), minap valami hasonlóféle parképítés kezdeti jeleit véltem felfedezni a megyeszékhely, Melinda u. 2—12-es számú ház előtt is. Igaz, itt a gépkocsiparkoló és a garázsbejáratok közötti — szegélykővel körülhatárolt — terület, ellentétben a tavalyi példával, nincs lebetonozva, viszont téglát, cement- és kőtörmeléket, üvegcserepeket, festékesdobo- zokat (az említett ház építésének szemétjét), bőven tartalmazza a szóban forgó sáv. Nos, ide öntöttek le most több teherautónyi — termőnek nevezni túlzás, de az alapnál valamivel jobb minőségű — földet. Jelenleg még kupacokban van a föld, tehát itt is, ott is kilátszik ■ a törmelék, néhány nap, hét múlva azonban, amikor a földet szétterítik — mert nyilván szétterítik —, jótékonyan eltakar majd mindent. S az idő múlásával nyilván azt is elfelejtjük, mi található 15—■ 20 centiméterrel lejjebb. Legfeljebb azt nem értjük: miért sárgul a fű, miért csenevész a cserje, vagy miért szárad ki az odaültetett díszfa? Pedig a magyarázat ott található 15—20 centiméterrel lejjebb. A követ, a téglát, a betont ugyanis legfeljebb a saxifragák; a kőtörő füvek viselik el. Ha elviselik. Mert ellentétben a nevükkel, követ azok sem tudnak törni; (ha) Szépen emberül — szépen magyarul Egy parasziember könyvének példázata X „Ha mán olyan bolond voltam, hogy beleléptem a veszött kutyanyálbat ha mán mögígértem, hogy mög- írom, hát nincs más hátra, most mán mög köll írni." Aki szépen él emberül — szépen szól magyarul; aki nyelvével szépen él — szépen él emberül. Már sokszor leírták: a nyelvhasználat és az élet használata közt etikai párhuzam van. Illyés Gyulánál azt olvashatjuk: „Kifejezéseink... jellemünk tükrei”. A nyelv savát-borsát talán, vagyis azt, amire csebtinteni szoktunk, amire összefut a nyál a szánkban, amire fölütjük a fejünk, amiért szépnek tartjuk valakinek a beszédét — a köznapi vélekedés szerint —, éppen kifejezéseinek találékonysága, célba vágó ctletessége. A kifejezés nyelvi fordulat, szókötés. Aki jól köti egymáshoz a szavakat, odaillő fordulattal él, az iránt ösztönös bizalmat táplálunk. A bizalom pedig fontos erkölcsi kategória. A szép beszéd tehát bizalmat ébreszt, azt a vélekedést, hogy jót gondolhatunk a másikról: szépen szól, következésképpen emberül. Ez a gondolatmenet pattintotta ki a „Szépen emberül — szépen magyarul” jelmondatát a Hazafias Népfront Országos Tanácsában, s a nyelvészek körében. Egybekapcsolták a beszédkultúrát a magatartáséval, persze, azzal a tudattal, hogy a szép magyarság alján nem biztos, hogy szép emberség rejlik. A szép / magyarság esetleg nyelvérzék, kifejezőképesség, értelem dolga is lehet. Szoktuk mondani: „Jó svádája van!” De játszanánk csak vissza magnetofonról ügyes, könnyed beszédkészségét, a nyelvi talpraesettséget, többnyire bizony csúfság esne az ékesszólás ókori latin istennőjének, Suadának a nevén. A jó svádájú rendszerint csak biztos fellépő, aki a lelki simulékonyságot agresszivitással elegyítve sokszor olyasmire beszél rá bennünket, ami homlokegyenest ellenkezik az érdekeinkkel. Egyszóval nem is olyan sima kötés az élni, beszélni „szépen emberül — szépen magyarul”. Csizmadia Imre nemrégiben megjelent könyve, a Pirkadattól delelőig, azonban szinte a népfront, a nyelvészek, a „Szépen emberül — szépen magyarul” ideájának a megtestesülése; akaratlanul is szemléltető példa arra, hogy mégiscsak van minta az emberség—magyarság harmóniájára. A nyolcvanéves parasztember mintha Illyés Gyula szavait is igazolná: „Jobbára kétkezi emberek nyelve volt a magyar. Olyanoké, akik valóságot és igazságot akartak közölni egymással. Akik világos, tiszta gondolatot fejeztek k) általa. Akiknek nem volt rejtegetni- valójuk egymás előtt. Akik nem szorultak se hazugságra, se hízelgésre. (...) Az írás és a beszéd módja mindenkit leleplez. Jól beszélni és írni magyarul igazánból: jellemkérdés.” Más szóval emberség kérdése. Csizmadia Imre könyve azért méltó a nyelvészek s a puszta olvasók figyelmére egyaránt, mert egy „kétkezi emberé”, ötszázhetvennyolc oldalas könyve önéletrajz; nem „ember- kedik”, nem „magyarkodik” a nyelvvel, mégis benne van mind a kettő. Művének ide- illőn inkább csak a nyelvezetére altarjuk olvasóink figyelmét fölhívni: egyszerű, világos, célszerű, találékony. Azzal kezdtük: talán a kifejezések adják a nyelv savát-borsát. Nos, akárhol ütjük fel emlékiratát (például azon az oldalon, ahonnét legelső mondatunkat vettük), köz-anyanyelvünkből művészien formált egyéni kifejezésekkel — fordulatokkal, szókötésekkel — teli. Olyan könyv, amely íratott: „Szépen emberül — szépen magyarul”. Győri Lászlé A szobrászati kiállítás csendjében, sétálgatva, töprengve Fotó: Laczá Nézőtéri meditáció Hánv „csíuytevi” kiíeectii Ilii Jane Fonda és Dabney Coleman a Kilenctől ötig című amerikai filmben Jane Fonda neve elég vonzerő, hogy bevigye a közönséget a moziba. Különösképpen akkor, ha neve amerikai filmvígjáték szereposztásában olvasható. A mától látható, Colin Higgins rendezte Kilenctől ötig bizonyára sokaknak fog tetszeni, hiszen tagadhatatlanul sok benne a szórakoztató elem, de elnyújtottsága már az unalom, a nézői kifáradás veszélyét is magával hozza, az pedig egy vígjátéknak sosem válik hasznára. Felbukkan a filmben némi kis társadalom- kritika is, bár érezhetően ez teljesen függetlenül jelentkezik az alkotói szándéktól. Egy nagy mammutvállalat Irodaházában játszódik a történet nagy része, ahol egy bizonyos Franklin Hart nevű aligazgató vagy osztályvezető tartja rettegésben nagy számú, elsősorban nőnemű beosztottjait. Basáskodik, besúgót tart, szigorú kaszárnya- fegyelmet követel, de még. attól sem riad vissza, hogy munkatársai hasznot hozó újítási ötleteit sajátjaként továbbítsa és arassa le azok gyümölcsét. Három beosztottja, három nő fellázad ellene, és arról álmodozik, miként állnának rajta bosszút. Az álmodozás majdnem folytatódik a valóságban is, amiből nagyon sok bonyodalom adódik. Végül is elrabolják a főnököt, s míg fogva tartják, tökéletesen átszervezik a hivatalt, olyan intézkedéseket vezetnek be, ami ismét a mit sem tudó főnök javára szolgál, akit ezért jutalmul elküldenek Brazíliába, hogy ott is kamatoztassa tudását. Vígjáték hullarablással, emberrablással, rajzfilmbetétekkel dekorált, a marihuánás cigaretta serkentette álomképsorokkal. Tagadhatatlanul sok a filmben az érdekes fordulat, ennek ellenére jelen van a már említett el- nyújtottság, unalom érzete. A három nő közül az egyiket játssza Jane Fonda, a két barátnője Lili Tomiin és Dolly Parton, az utált főnök Dabney Coleman. Jane Fonda ebben a szerepben természetesen meg sem közelíti a nagy Fonda-filmekből ismert önmagát. A tiszta vetítési ideje több mint száz perc. Elgondolkodtató: megéri-e? * Ugyancsak mától látható a lengyel Az ítélet: halál című, a második világháború idején játszódó ellenállási témájú film, amelyet Jerzy Gieral- towski A hóhér vakációja című műve nyomán Witold Orzechowski rendezett, s amely a németek megszállta Lengyelországban, Varsóban és Lublinban játszódik. Az ellenállók egyik „likvidálása csoportjának” munkáját mutatja be azzal a tanulsággal, hogy ebben a tevékenységben nem lehet helye érzelgősségnek, mert az áruláshoz és tragédiához vezethet. Elévülhetetlen bűntett címmel — Mihail Ptasuk rendezésében — látható ugyancsak mától egy szovjet film, amely ugyan ma játszódik, ám gyökerei a második világháború idejére nyúlnak vissza. Ebben egy bizonyos Ivan Batrak nevű ember harmincöt év után váratlanul szembetalálkozik a háború alatt német zsoldba szegődött Siska nevű policájjal, aki anyjának és húgának halálát okozta, és bár a volt policáj, a gyilkos huszonöt évet töltött börtönben, nem tud belenyugodni, hogy szeretteinek gyilkosával együtt éljen és dolgozzon. (E két utóbbi filmről csak előzetes tájékoztatás szándékával szóltunk.) (benedek) Töprengő séta 1982. okt. 15-én 10 órakor a Palotás étteremben cukrászati termékbemutatóval és kóstolóval egybekötött tombolajegy-sorsolást tartunk A sorsoláson azon tombolajegyek vesznek részt, melyeket a miskolci járás területén az Unió Áfész által házhoz szállított tartós fogyasztási cikkek után kapott a vásárló.
