Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-13 / 240. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. október 13., szerda Black Comedy Ma este a képernyőn: Protestánsok A budapesti művészeti hetek keretében ma 20 óra 50-kor az első műsorban kerül képernyőre a Marosvásárhelyen élő Székely János Protes­tánsok cimű történelmi drámájának tévéválto­zata. A dráma 1762. január elsején Toulouse- ban játszódik, illetve ott megtörtént eseménye­ket dolgoz fel. Főbb szereplői: Lukács Sándor, Gálffy László, Mádi Szabó Gábor (ők láthatók képünkön), továbbá Hegedűs D. Géza, Tahi Tóth László, Bács Ferenc és Kozák László. Matvóföld-tükör Irodalmi I • .. r ■ f Varrnak vígjátékok, ame- . lyeknek próbáján halálra ka­cagják magukat a színészek, azután az előadásokon leg­feljebb udvarias mosolyt tud­nak a néző arcára csalni. Peter Shaffer darabját pró­bálva — úgy gondolom — nemigen futotta erejükből a nevetésre. Cserébe viszont csaknem két órán keresztül derül, mit derül (?), mulat a tisztelt publikum! A Miskol­ci Nemzeti Színház Kamara- színházának nyitó előadásán, a Black Comedyn legalábbis így történt. Peter Shafíemél vannak nagyobb drámaírók, gondo­lom sokan. Olyan színpadi szerző viszont, aki nála job­ban ismeri a színház trükk­jeit, kevesen. Egyszerűen há­lás darabokat ír: a színész­nek, a rendezőnek, nem utol­sósorban a közönségnek. A Black Comedy játék a sötétben, egészen pontosan: játék a sötétséggel. Ami meg­lehet, nem Shaffer-találmány (a kínai színházban vannak előzményei), viszont életében egyszer-kétszer mindenki ki­tapasztalhatta, milyen ide­genné tud válni a lakás, mennyire felborul a bútorok elhelyezésének rendje, ha hirtelen elalszik a villany. Peter Shaffer tehát ismeri a közönséget. Mindenkinek is­merős lélektani motiváció­ból indít. Amiből persze akár tragédia is kerekedhet­ne. Ö viszont komédiát írt, kinevettette szereplőit, mert tudván tudja, hogy a i nevetés a leghatásosabb fegyver, hogy túllépjünk s j saját gyarlóságainkon. Pe- i tor Shaffer egyszerűen jól megfigyelte etz embereket S mint már említettük, tisztá- ! ban van a színházi mecha- J nizmussal, pontosan tudja, hogy bonyodalom bonyodal- • mat szül, s miként a lavina, ; nem áll meg félúton, a ko- : médiának sem lehetnek el- 1 ülő, lapos percei. I Csiszár Imre a modern farce-játékok, a középkori kópé-játékok és keleti szín­játékok egyenesági leszárma­zottjának fogta fel — vallo­mása olvasható a rendhagyó műsorfüzetben — a Black Comedyt. Alighanem innen az első sokk-ötlet, a békésen várakozó nézőtérre harsá­nyan betörő, látszatra össze­vissza kiabáló, cukorkával tapsot megváltó szándékú színészkavalkád, amely azt a régi szokást idézi, amikor még a játszóknak maguknak kellett verbuválni a közön­séget. S innen lehet a kicsit pantomimszerű, de igazán csak „szerű” maszkírozás, vagy a játék, a játszók pil­lanatnyi megdermedése, ami­kor a történés szerint fény gyullad, a látottak afiapján pedig sötét ül a nézőtérre. Peter Shaffer receptje dió­héjban a következő. Kimegy egy ház központi biztosítéka. Az áramszünet idején Brinds- ley Miller, az ágrólszakadtan szegény nonfiguratív szobrász (Szirtes Gábor) nem is akár­milyen vendégeket vár. Menyasszonyának, Carolnak (Molnár Zsuzsa) az apját, aki mellesleg ezredes (Simon György), hogy megnyerje be­leegyezését a házassághoz. No meg Georg Bamberger milliomos műgyűjtőt (Gyar- mathy Ferenc), akinek a há­zasság dolgában is fontos szerep jutna, lévén, hogy rá várna Brindsley felfedezése. Talán moncjanom sem kell, a szobrászígéíet Brindsley is másnak akar látszani, mint ami (gyarló emberi tulajdon­ság), így aztán kölcsön veszi szomszédja,' Harold Corringe (Körtvélyessy Zsolt) féltett antik bútorait. A nagy re­ményekkel várt estét borítja fel a már említett áramszü­net, no meg a szobrász iránit nemcsak szomszédi érzelme­ket tápláló Harold váratlan hazaérkezése, a volt szerető, Clea (Zsolnai Júlia) betop- panása, s mindez a vénkis­asszony, Miss Furnival (Hor­váth Zsuzsa) szeretetre mél­tóan mulatságos asszisztálá- sával. És a bonyodalom még bonyolultabb legyen, a lon­doni elektromos művek al­kalmazottjának (M. Szilágyi Lajos) tevékenykedése. Ha lehet fokozni a szerző által diktált tempót, akkor a kamaraszínházbeli előadáson harsányan fergetegesre fo­kozta Császár Imre, olykor már-már akrobatikus mutat­ványokra késztetve színészeit, egyetlen poénlehetőséget sem hagyva ki. S teszik mindezt úgy, hogy a pikáns csak pi­káns marad, s nem súrolja a jó ízlés határait. Többek kö­zött ezért is volt egyszerűen zseniális Körtvélyessy Zsolt­ra bízni a ferde hajlamú Ha­rold; Corringe szerepét Ö ugyanis van olyan jó színész, hogy nem enged az olcsó csábításnak, unanír helyett a figura jellemét adja. Miként a többiek is. Shaffer^ ugyanis nemcsak azzal csavar a ko­médián, hogy felcseréli a fényt és a sötétet, hanem az­zal is, hogy a hagyományos­tól eltérően nem egy rögesz­més, hanem sok rögeszmés embert vetkőztet. pőrére az áramszünet teremtette felbo­rult világban. A Black Co­medy miskolci szereplői egy­szerűen el tudták hitetni — velem a nézővel el tudták hitetni —, hogy bár védte­lennek és kiszolgáltatottnak érzik magukat, ugyanakkor biztonságban is tudják (a sötétség mindent ápol, s el­takar biztonságában), s nem tartanak a lelepleződéstől. A Black Comedyit jól eljátszani csak egy kiegyensúlyozott társulat tudja, és a miskolci Black Comedy jó előadás. Alighanem közönségsiker lesz — megérdemelten. Efe rendezői és színészi érdem kivétel nélkül. Pedig meggyőződésünk, hogy nemcsak akrobatikusan színészt próbáló szerepeket írt Shaffer. Az előadás sike­réhez alighanem kevés lenne csak azt eljátszani, hogy ho­gyan tapogatóznak, botorkál­nak a sötét lakásban. No, persze igazán nem minden­napi feladat úgy eljátszani teljes fényben a botorkálást, hogy elhiggyük, hogy nem látnak. Márpedig elhisszük. Shaffer jellemeket is teremt, amelyek, legalábbis az áram­szünet idején, megélik a ma­guk tragédiáját. Meglehet méltatlan, hogy kiemeljünk a szereplők közül, de példa­ként hadd említsük erre Hor­váth Zsuzsa Miss Fumival- jának csendes lerészegedését, miközben alkoholellenességé- ről papol, vagy Melkett ezre­des „pofára esését”, ami szó szerint is megtörténik. Simon György ebben a jelenetben nemcsak egy mulatságos szi­tuációt játszott el, érzékeltet­ni tudta a nagyhangú, „min­dent elrendezek” embertípus alapvető gyávaságát is. Szir­tes Gábor a kutyaszorítóba került normális ember paró­diáját adja, kellőképpen kö­zönségesen affekta és har­sány Molnár Zsuzsa Carol ja, rámenős Zsolnai Júlia Cleája. M. Szilágyi Lajos ugyancsak telitalálat. Gyarmathy Ferenc villanásnyi jelenete ffi. Fergetegesen jó komédia, Jó előadás a miskolci Blade Comedy. Igazi csapatmunka. Gondolom, színésznek és rendezőnek, nem utolsósor­ban a közönségnek őszinte örömére. S ebben — ne le­gyünk igazságtalanok — ré­sze van Gergely István szel­lemes«! elegáns díszletének és Szakács Györgyi jelmezei­nek is. A Black Comedy a miskolci előadáson is szí­nész-, rendező- és közönség­darab. Csutorás Annamária Néhány hete mutatkoztak be Miskolcon, a megyeszék­helyen a mezőkövesdi Ma­tyóföld című antológia köré csoportosult írók, költők, pár nappal utána pedig megje­lent a kiadvány legújabb száma. Ha visszagondolunk arra, hogy ez az időszaki ki­advány először 1963-ban je­lent meg, elvileg máris húsz­esztendős és ezért is érde­mel különös figyelmét, hogy a megye egyik sarkában, ki­csit magára hagyotton mű­ködő művelődő közösség, a helyi művelődési központ irodalmi és néprajzi munka- közössége milyen témákkal foglalkozik, mivel ad számot Ilyen megörökített formában munkásságáról. A most megjelent 14« ol­dalas kötet a hagyományok­nak megfelelően sokrétű tar­talommal jelentkezik.. Tudo­mányos kutatásokon alapuló tanulmányok, emlékezések, interjúk, irodalmi művek, dokumentumok, jegyzetek, recenziók egyaránt helyet kapnak bonne. Néhány pub­likációja rendkívül sok érde­kes és izgalmas adatot tar­talmaz a helytörténeti kuta­tók számára, de az érdeklő­dő nagyközönségnek is fel­tétlenül érdekes, s ezért el­sősorban ezekre hívjuk fel a figyelmet. Az 1980. évi népszámlálás főbb eredményei Mezőköves­den és a járás községeiben címmel olvashatjuk Kápolnai Iván tanulmányát a kiad­vány élén. E tanulmány .el­sősorban a népesség alaku­lását, valamint a lakások számának alakulását vizsgálja és mutatja ki, hogy az ország 95 városa közül a 67. helyen ál­ló Mezőkövesden az elmúlt tíz esztendő alatt kereken 800-zal növekedett a népesség, azaz 4,5 százalékkal;, bemutatja ennek összetevőit, a termé­szetes szaporulatot, a beván­dorlást, összehasonlítja más városokéval, és hasonló mód­szerrel mutatja be a járás húsz községének népesedési eseményeit is, feltüntetve, hogy van néhány község, ahol 200 év óta változatlan a népesség. Igen érdekes a lakások számának változása és azon belül a nagylakások szaporodása. Igazán kár, hogy ebbe a tanulmányba nem fért be a népesség foglalko­zásának alakulása, illetve az ezen belüli arányok változá­sa az elmúlt tíz évben, mert legalább olyan izgalmas az is, mint a lélekszám alaku­lása, főleg attól elválasztha­tatlan. Lukács Gáspár írása — A „Hadas”? — Tények, talányok, tévedések — azért is különösen izgalmas, mert vitába száll a már-már köz­használatúvá lett település­elnevezéssel, s ez a tájházak létesítése kapcsán sok félre­értésre adhat okot, sok tisz­táznivalót kíván. A szerző adalékai mindenképpen fi­gyelmet érdemelnek. Sárközi Zoltán a két vi­lágháború közötti Mezőkö­vesden jelentkezett tőkés vállalkozásokat mutatja be, Varga István pedig korabeli lapok közléseiből, a hajdani mezőkövesdi műkedvelő szín­játszás történetét vázolja fel. Éhhez a fejezethez tartozik még Zupkó Béla tanulmánya a matyó népművészetről, amely tulajdonképpen a Ma­tyó Népművészeti és Házi­ipari Szövetkezet 30 éves ju­bileuma alkalmából tett visszatekintést. Pap János Beszélgetések a Muskátli ut­cában címmel ugyancsak a matyó hímző múltra emlé­keztet, Répászky Zoltán pe­dig a gyógynövények a népi gyógyászatban volt alkalma­zásáról ír. Ezt a fejezetet Tóth Rózsának a bogácsi ci­gánylakosság helyzetéről szó­ló és meglehetősen elgondol­koztató képet adó rövid ösz- szefoglalója zárja. Az emlí­tett nyolc írás, mint nyolc tükörcserép fogható föl, ame­lyek összerakva mozaiksze- rüen mutatják be a matyó­város, illetve a Matyóföld életének jó néhány oldalát. Ezt szervesen egészíti ki a kötet többi publikációja, amelyek között versek, visz- szaemlékezések, inerjúk, egyebek találhatók, s összes­ségében valamennyi írás egy- egy adat, vagy értékes ada­lék Mezőkövesd mindennap­jainak regisztrálásához, egy majdani, későbbi városi vagy matyóföldi krónika írásához, hiszen az 1976-ban közre­adott városmonográfia meg­jelenése óta sem állt meg az élet, részben új, feljegyzésre érdemes események adódtak, részben a Matyóföld múltjá­nak kutatásában újabb és újabb adalékok bukkantak elő. (bm) Kedden Budapesten, a Ma­gyar Írók Szövetségének székházában megkezdődött a szépirodalom kiadására és fordítására alakult magyar—• szovjet irodalmi vegyes bi­zottság XIV. ülésszaka. A bi­zottság magyar tagozatának vezetője Jovánovics Miklós, az Írószövetség főtitkára, a szovjet delegáció vezetője pe­dig Szergej Szártakov, a Szovjet Írószövetség titkára. A Szovjetunióban 1918-tól napjainkig 250 magyar szer­ző művét jelentették meg a Szovjetunió népeinek 35 nyelvén, több mint 36 millió példányban. Hazánkban 1945- től az elmúlt év végéig több mint 2500 orosz és szovjet szépirodalmi mű jelent meg, csaknem 36 millió példány­ban. A háromnapos ülésen tá­jékoztatják egymást a két ország irodalmi életének Idő­szerű kérdéseiről, helyzeté­ről. az írószövetségek együtt­működésének eredményeiről,’ koordinálják egvüttes felléné- süket a nemzetközi irodalmi fórumokon. Egyeztetik a ke- rekasztal-rríegbeszélések. mű­fordítócserék időpontjait, foglalkoznak irodalmi lapok, folyóiratok közötti együtt­működés továbbfejlesztésével, ajánlólistát készítenek, ú5nbb alkotások fordítását segíten­dő. Megvitatják a művek ki­adásával kapcsolatos szerző- ’ jogi kérdéseket is. Foglalkoz­nak — a Szovjetunióban jö­vőre megrendezendő magyar dráma'fesztiválja kapcsán — a drámairodalom helyzetével, a magyar és a szovjet drá- tpák fogadtatásával. A tanácskozás csütörtökön jegyzőkönyv aláírásával fe­jeződik be. Megnyílt a megyei könyvhét Sorsvállalás és emberi hang r Lényegében már október 11-én, hétfőn délelőtt a két sátoraljaújhelyi középiskolá­ban (a gimnáziumban és a Mezőgazdasági Szakközépiskolában) kezdődött a megyei könyvhét. Kitűnő ötletnek tartom ezt, hi­szen az olvasóvá nevelést, az élő iroda­lommal való ismerkedést nem lehet elég korán kezdeni. Serfőző Simon és Gál Sán­dor (kassai költő) találkozott leendő olva­sóival. Gál Sándor elmondotta, hogy már csak azért is örül ennek a találkozásnak, mert maga is mezőgazdasági szakiskolában ismerkedett meg kitűnő tanára vezetésével az irodalommal, s az önképző kör keretén belül a kultúrtörténet és a művelődés más ágaival is. Nem biztos, hogy mindig az iro­dalom a kedvenc tantárgy, a könyv isme­rete és szeretete azonban ne függjön a bi­zonyítványba beírt érdemjegyektől. Az iro­dalom amellett, hogy esztétikai örömöket is szerez, olyan szeleteit, árnyalatait mu­tatja oe az embernek és a világnak, ame­lyekre ma még kétségtelenül fejlett tudo­mányok sem képesek. Miután ismertette a csehszlovákiai magyar irodalom történetét és helyzetét, felhívta a figyelmet, hogy az anyanyelv és a nemzeti hagyomány ismerete nélkül elképzelhetetlen az egészséges sze­mélyiség kialakulása, fejlődése. Este Karcsán, a pártbizottság székházá­ban volt az ünnepi műsor. György Károly tanácselnök köszöntője után Zödi Imre, a sie gyei pártbizottság munkatársa és dr. Gö­römbei András, a Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem tanszékvezető tanára mondott megnyitót. Túlzás nélkül állíthatjuk: a két ünnepi beszéd amellett, hogy szervesen ki­egészítették egymást, az eddig megszokot­tól eltérően, új módon, konstruktívan érté­kelték a könyv és az irodalom szerepét. Ződi Imre elmondotta, hogy körülbelül két­millió rendszeres olvasóval számolhatunk, s korántsem lehetünk elégedettek ezzel az eredménnyel. Elmondotta, hogy az iroda­lomnak igenis fontos szerepe van ma is az életünkben, közéletünkben., Különböző né­zetek vitatják ezt, míg mások a kritikát hiányolják, keveslik. — Mintha a valóság­ban meglevő gondok nem lennének, vagy még hangsúlyosabban, a valóság ellentmon­dásaiért az a művészet a felelős, amelyik ezt megfogalmazva felfedi. Nem nehéz be­látnunk, és elhinnünk, egyik vélemény sem igaz — mondotta. Görömbei András arról beszélt, hogy a magyar irodalom nemes hagyománya a sors­vállalás. Tudatosítja történelmünket, a nem­zet mindenkori sorskérdéseit. Ezt a szere­pet vállalja ma a határainkon kívül levő magyar irodalom is. De úgy, hogy soha egyetlen sértő, becsmérlő szót nem mond a szomszédos népekre, hanem Fábry Zol­tán szép gondolatát követve a vox huraa- nát szolgálja, a megbékélést keresi. B. 8, Az eredményekben gazdag élet megérdemelt kényelmét nyújtja a modern eleganciával berendezett vagy újjávará­zsolt otthon. Különleges lehetőségei és választékot kínál ehhez OKTOBER 7-E ES 23-A KOZOTT AZ ORSZÁG IV DOMUS ÁRUHAZA most ismét Érdemes beneznie hozzanki DOMUS LAKBERENDEZÉSI ÁRUHÁZAK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents