Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-13 / 240. szám
1982. október 13., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Közös célo együttes munkával Megállapodást készít elő a Lenin Kohászati Művek vezérigazgatója, Drótos László és a Diósgyőri Gépgyár vezérigazgatója, dr. Énekes Sándor a két gyár együttműködése színvonalának emelésére. A dokumentum az esztendő hátralevő részének, valamint a 83-as év az eddiginél rugalmasabb anyagszállítási, valamint feldolgozási együttműködését rögzíti majd. — A szüntelenül változó világgazdasági helyzetben, a piaci visszajelzések alapján, a Diósgyőri Gépgyár meggyőződött arról, hogy exportját, eredményességét csak akkor fokozhatja, ha rugalmasabban alkalmazkodik a fogyasztói luvánalmakhoz — mondja dr. Énekes Sándor. — Eredményes tevékenységünk kulcsa: miként alkalmazkodunk a piaci igényekhez. Ennek fontos feltétele, hogy gyártmányaink műszaki paraméterei, külleme, megbízhatósága állja a versenyt a hasonló gépekkel. Másik alapvető feladat: árban is versenyképesnek kell lennünk. Ennek útja pedig az önköltség csökkentése. Mi kell még ahhoz, hogy talpon maradjunk? Például a pontos szállítás. Mi azonban csak altkor tudunk megbízhatóan szállítani, ha időben és megfelelő minőségben érkeznek hozzánk további feldolgozásra az alapanyagok, félkész termékek. — Ezzel értünk el az együttműködés lényegéhez. A Lenin Kohászati Művek, mint a Diósgyőri Gépgyár egyik legnagyobb alapanyagszállítója, e téren tehet a legtöbbet a maga és a szomszédja hasznára. — Igen, azt hiszem, ez a lényeg — folytatja dr. Énekes Sándor. — Az LKM, most felépült termelőkapacitása révén, olyan speciális acélok előállítására képes, melyek felhasználása, tulajdonságaik mind teljesebb kiaknázása valamennyiünk kötelessége. Közismert, hogy a magyar gépipari termékek jelentős hányada túlsúlyos. Ez rontja a gazdaságosságot. A DIGÉP tervezőinek, valamint a kohászat szakembereinek jobb együttműködése, bizonyos vagyok benne, ebben is megoldást hoz. Ügy vélem, a Diósgyőri Gépgyár munkájának eredményessége elválaszthatatlan a Lenin Kohászati Művektől. Igaz ez a másik irányból is, a kohászati alaptermékek szűkülő külpiaca miatt, egy biztos, nagy tételeket igénylő vevő biztonságot adhat a kohászoknak is. így tehát arra gondoltunk, hogy együttműködésünket a hagyományok ápolásával új alapokra helyezzük. Elképzelhetőnek tartom akár a közös gépgyártási tevékenységet is, például a nagy értékű, nagy súlyú egyedi kovácsüzemi berendezések gyártásában. A közös tevékenység eredményessége nemcsak a két gyár vezetőinek jó szándékától függ, bár ez alapvető. A nagyüzemek sok ezer szállal kötődnek egymáshoz. Nemcsak a közösen üzemeltetett kulturális és sportlétesítményekre gondolok, hanem arra a kapcsolatra is, amelyet azok a családok jelentik, ahol a família egyik része a gépgyártásban, a másik fele a kohászatban dolgozik. A kötelék tehát igen erős. — Meggyőződésem — mondja a DIGÉP vezérigazgatója —, a két gyár erői egyesítésével valamennyiünk javát szolgáló eredményeket képes elérni. Az együttműködés tartalma nemcsak a jó, a rugalmas alapanyag-szállító és vásárló kapcsolat, hanem a lehetőségeket messzemenően kihasználó, az anyagot mind magasabb fokon feldolgozó kooperáció. — A hagyományos kapcsoltait sokrétűségére az imént mér. utaltunk — veszi át. a szót Drótos László. — De mit jelent ez a termelésben? Több tízezer tonna olyan anyagot évenként, amelyet feldolgoznak' a testvérgyárban. Az együttműködés újszerűségét részünkről a következőképpen lehetne vázolni: a martinacélgyártást felváltó korszerű eljárás lehetővé teszi. hogy az eddiginél sokkal többet tudó anyagot állítunk elő. Ebben viszont fokozottabban számítunk a felhasználó üzemek konstruktőreire. A DIGÉP esetében azokra az igényekre, amelyeket termékeikkel szemben fogalmaznak meg, jól ismerve gyártási lehetőségeinket. Ismeretes, hogy a Lenin Kohászati Művek már korábban tervezte termékeinek magasabb szintű feldolgozását Bizonyára ezzel is hasznára lehet az együttműködésnek. A kovácsüzem, az öntöde termékei is jobban megmunkálva kerülnek a felhasználókhoz. De más kohászati termékeket is feldolgozottabban adunk át Például jelentősen növeljük az előre gyártott vasszerkezeti egységek arányát. Szándékunkban áll különféle gépegységek, nehézgépelemek előállítása is, melyek gyorsabban, kevesebb munka- és energiafelhasználással építhetők be. Jóllehet ez nem minden esetben térül meg közvetlenül, közvetve azonban annál inkább hasznos a népgazdaságnak, és így végső soron visszahat ránk is. — A gyártási, anyagfeldolgozási együttműködés új elem, de a korábbi, a most is alapvető anyagellátó feladat nyilván új megoldásokkal gazdagodik, bővül. — Természetesen — erősíti meg Drótos László. — Az eddigi negyedéves, több hónapos rendelésvállalás helyett kontingens biztosítási gyakorlatot vezetünk be. A DI- GÉP-be sokkal gyorsabban juthatnak el a kért alapanyagok, s ha szükséges, rendkívüli esetben, a jelzéstől számítva, igen rövid időn belül is megérkezhet a kért szállítmány. Ide kívánkozik, hogy a továbbiakban keresni fogjuk a még hatékonyabb gyártási és értékesítési együttműködés magasabb szintű jogi formáit is, amelyek az együttes fellépés nagyobb hatékonyságát, eredményességét szavatolják. Tolnai Attila Hazaiak és külföldiek Egyetemisták a „munkapadok” mellett Népgazdaságunknak számottevő segítséget jelent a diákok — középiskolások, főiskolások és egyetemisták — önkéntes, különböző építőtáborokban végzett termelőmunkája. Évente több tízezer diák dolgozik a mező- gazdaságban, az építőiparban, utak, vasutak építésénél, ifjúsági létesítmények bővítésénél. Az építőtáborok — a társadalom számára vépzett hasznos, közös tevékenység — a munkára nevelés és az emberformálás iskolája is. * Miskolcon, a Nehézipari Műszaki Egyetem KISZ-bd- zottsága, a 25. nemzetközi építőtábort és az első szakmai tábort hat héten, három turnusban, július 4. és augusztus 15-e között szervezte, tartotta. A tábor elsődleges célja most is az egyetemi és főiskolai hallgatók munkára nevelése volt. A célkitűzések között szerepelt, a Nehézipari Műszaki Egyetem' hazai és külföldi társkapcsolatainak erősítése és Miskolc munkaerőgondjainak enyhítése. Ebben az évbfen először szervezték, először tartottak úgynevezett szakmai építőtáborokat, amelyeken elsősorban a bánya-, kohó- és gépészmérnöki kar hallgatói vettek részt. Az egyés szakirányoknak és a különböző •kiírásoknak megfelelően, a Nehézipari Műszáléi Egyetem bányászhallgatói a Borsodi Szénbányák Vállalatnál frontfejtésen, a kohászhall- gatótlc a Miskolci Üveggyárban dolgoztak, a gépészek pedig a Lenin Kohászati Művek nemesacél-hengermű finomsorának nagyjavítási munkáiból vették ki részüket. Az egyetemnek a vállalatok közül, a legrégibb munkakapcsolata a BÁÉV-vel van. A hagyományos jellegű építőtábor munkahelyeinek zömét idén is a BÁEV biztosította. A szakmai építőtábor keretében az egyetem először kötött szerződést a Lenin Kohászata Müvekkel, a Miskolci Üveggyárral és a Borsodi Szénbányák Vállalattal. Mindhárom vállalat, a tőle telhető legnagyobb segítséget nyújtotta mind a szakmai gyakorlat megszervezésében, mind a munkahelyi körülmények megteremtésében, ezzel is hozzájárulva az építőtáborok eredményes munkájához. * A külföldről érkező egyetemi és főiskolai hallgatók — öt szovjet csoport, Harkov- ból, Vologdából, Moszkvából, Kijevből. két német csoport Frei bérgből, Magdeburgból, két csehszlovák csoport Ost- ravából és Kassáról, valamint egy jugoszláv csoport, Zomborról — mind munkáját, mind a táborétetben betöltött szerepét tekintve emelte a nemzetközi építőtábor színvonalát, és legjobb tudása szerint példamutatóan állt helyt a „munkapadoknál”. A 25. nemzetközi építőtábor és első szakmai tábor igazolta, hogy a fiatalok többet is vállalnának a rájuk bízott feladatoknál. A fiatalok munkáját értékelő vezetők szerint csaknem valamennyi fiatalról elmondható, hogy teljes értékű emberként vett részt a termelésben. A munkaidő kihasználásában, a munkafegyelem kérdésében ez az építő-, illetve szakmai tábor tovább öregbítette a fiatalokról alkotott elismerő véleményeket. Amint azt az egyetem KISZ-bizottsága (is) megállapította, az építőtáborozók, illetve a szakmai táborban részt vevők munkája összességében jónak ítélhető. A vállalatok segítőkészsége és támogatása szükséges feltétele volt a sikeres tevékenységnek. S amíg az előző években előfordult, hogy a termelési gyakorlatok szakmai jellege nem érvényesült, addig az idén a fiatalokat foglalkoztató vállalatok és az egyetem képviselői egyaránt kedvező tapasztalatokról számolhattak be. — Butim! — Azt csináljuk, ami a legfontosabb — mondják a Tyereskova brigád tagjai. Egyébként ez a brigád látja el a vállalat művelődési házában működő Új Tükör Klub házigazda szerepéi is. Fotó: Fojtán László Senkit sem kellett elbocsátani Már-már azt hitték a Szerencsi Csokoládégyárban, hogy megismétlődik 1978, amikor a női dolgozók nagy csoportja a miskolci hűtő- házba, a férfiak pedig a távoli betonelemgyárba jártak dolgozná egy ideig, mert annyira nem fogyott az édesség, hogy még almatároló raktárakat is bérelnie kellett a gyárnak; óriási volt a készlete. A második negyedév mindig is gyenge időszak a csokoládéforgalmazásban, mert ilyenkor érnek a gyümölcsök, amelyek elterelik a figyelmet az édesipari csemegékről. Az idei nyáron azonban nem csupán a szokásos, a szezonális értékesítési nehézségekkel kellett megküzdenie a csokoládégyámak. A kereskedelmi raktárak nagy készletekkel rendelkeztek ez idő tájt, így a nagykereskedelmi vállalatok elzárkóztak, szinte senki sem rendelt édességet. Közrejátszott természetesen az édesipari termékek áremelkedése is... Jó munkaszervezéssel, észszerű munkaerő-átcsoportosítással azonban sikerült felülkerekedni a gondokon, amelyek persze — úgy tűnik — átmenetiek voltak, mert ismét fogy már a boltokban a szerencsi csokoládé, egyes megrendeléselvnek pedig nem is tud eleget tenni a gyár. — A nagyvállalat előnyeit élveztük a legnagyobb gondjaink közepette. Nemhogy elbocsátani, de még vállalaton kívülre sem kellett küldenünk senkit — összegzi az elmúlt hónapok eseményeit Leskó Istvánná, a gyár főmérnöke. — Hetven asszony és lány a cukorgyárban dolgozott egy ideig, kristálycukrot csomagoltak. A cukorgyárnak nagyon jól jött ez a segítség, mert éppen abban az időszakban terjedt az a rémhír, hogy növekednek a cukorárak. Rengeteg cukor fogyott akkoriban. A gyáron belül is munkaerő-átcsoportosítások voltak. A drazséüzem munkásnői például kakaót csomagoltak, a desz- szertcsomagolóknak a Diósgyőri Édesipari Gyár adott munkát, karácsonyfa-függelékeket csomagolnak azóta is. A keresett termékekre kellett összpontosítanunk mindaddig, míg a többi nem fogyott. — Milyen volt a hangulat? — kérdezzük Csetneki Ilona szb-titkárt. — Munkásgyűlést hívtunk össze, ahol őszintén elmondtuk a gyár gondjait. Elmondtuk: ötmeneti állapotról van szó, mindenki megértését kértük. Úgy döntöttünk, hogy azokat a dolgozóinkat kérjük föl a cukorgyári munkára, akik még csak két-há- rom éve dolgoznak nálunk., A 15—25 éves, összeszokott brigádokat nem akartuk megbolygatni, úgy gondoltuk, ez a tisztességes megoldás. Ugyanis tisztában volt a gyár gazdasági és politikai vezetése azzal, hogy senki sem örül annak, ha a megszokott munkája helyett más feladatokat kap. Sajnos, sokan sértődötten mentek át a cukorgyárba, sértődötten dolgoztak mindvégig, így majdnem természetes, hogy alacsonyak voltak a teljesítmények, nem érték el az ere-‘ detí bérüket. A gyáron belül is voltak béi-csökkenések. A drazséüzemiek viszonylag nehéz munkát végeznek, nincs hozzászokva a kezük a finom csomagoláshoz. Érthető, hogy néni tudták teljesíteni az adott normát, így sajnos, csökkentek a keresetek is. A cukorgyárból már visszajöttek a mi gyárunk dolgozói, a gyáron belül viszont még nem mindenki került vissza az eredeti helyére. Am lassacskán megnyugodnak a kedélyek. Kanyog Lászlónc a 20 éves Tyereskova szocialista brigád vezetője. A többszörösen kitüntetett brigád valamennyi tagja a kézi csomagolóban dolgozik. — Desszerteket és konyakmeggyet csomagoltunk éveken át, most már jó ideje figurális árut, amelyet Diósgyőrből kapunk. Kissé más ez a munka, de nem okozott különösebb gondot számunkra. A norma műszakonként 790 darab függelék csomagolását írja elő, mi ma már 850—900-at is megcsinálunk. Lehet, hogy nem tipikus a mi felfogásunk, de őszintén mondom, megértettük a gyár gondjait. Elvégre a gyár ügyét nem lehet elvonatkoztatni a mi ügyünktől. Ha jól fut a szekér, nekünk jó, ha pedig bajok vannak, akkor az a mi bajunk is. Szóval, átálltunk az új munkára, ma már az ujjúnkban érezzük a függelékek formáit. Sokat beszéltünk egymás között az értékesítési nehézségekről, és akkor lett igazán jó kedvünk, amikor a múlt hónapban megkérdeztek bennünket, hajlandók vagyunk-e egy lris túlórára. Hát hogyne! A bajok múlásának ez volt az első biztos jele. Azóta már egy kommunista műszakon is tűi vagyunk... Merczi Gyuláné, a kereskedelmi főosztály Március 21 szocialista brigádjának vezetője keserves napokról beszél : — Igen sok vád ért bennünket. Voltak, akik azt mondták, azért nem fogy a termék, mert az irodisták alszanak odafönt. Rosszul esett mindannyiunknak, hiszen a mi brigádunk a munkaköri kötelességén túl is eljár. Tizenöt éves együttműködési szerződésünk van a Belkereskedelmi Szállítási Vállalat Március 21 szocialista brigádjával. Ez a szerződés az évek során barátsággá fejlődött. A kapcsolatból mindkét brigádnak, sőt mindkét vállalatnak előnyei származnak. Mi a folyamatos anyagkiállítást biztosítjuk, ők a folyamatos gépkocsi-kiszolgálást. Attól tartok, az idén nem lesznek túl jók az ő brigáderedményeik sem... Szűcs Miklósné munkaver- seny-szervező elmondja: — Gyári intézkedés készült a tervcsökkentésre, ehhez kapcsolódnak az üzemi tervek és a szocialista brigádok második félévi vállalásai. Az eredeti munkaverseny-vállaláso- kat az ismert okok miatt nem tudják teljesíteni a brigádok, ezért úgy döntöttek, hogy költségcsökkentő vállalásokkal szépítenek a gyár eredményein. — Huszonegyezer tonna édesség szerepelt a terveinkben — tájékoztat a főmérnök. — Talán meglesz a 17 ezer tonna. Az év végéig nem sokat tudunk már változtatni a munkaszervezésen, így Diósgyőrnek sem tudjuk visszaadni a karácsonyfa- függelékek csomagolását, hiszen szerződéses fegyelem van. Mezőgazdasági termelő- szövetkezetekkel bontottunk fel év közben szerződéseket, ott, ahol lehetett, meg is újítottuk ezeket. Végül is, ki kell már tartanunk ebben az évben, reméljük, jövőre jobban alakulnak a dolgaink..} Lévay Györgyi „Az iparfejlesztés stratégiája és iparpolitika az európai KGST-országokban” címmel négynapos nemzetközi szemiriárium kezdődött kedden Budapesten az MTA ipargazdaságtani kutatócsoportjának rendezésében. A szenneariBia tanácskozáson az érintett orJ szágok kutatóintézeteinek szakértői véleményt cserélnek arról, hogy miként alkalmazkodik az iparfejlesztés a változó külső és belső gazdasági körülményekhez.
