Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-09 / 237. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1982. október 9., szombat Szovjet és magyar űrhajósok meivéskbeo Tanácskozóit az oiszá Űrhajós vendégeink Lillafüreden (Folytatás az 1. oldalról) űrhajós vendégeinket, akik először keresték fel Borsod megyét. Az űrhajósok a kora délutáni órákban Rózsa Kálmánnak, a Miskolc városi Tanács elnökének . kíséretében Lillafüredre látogattak. Felkeresték az európai hírű Palotaszállót, ahol Öcsai Márton üdülővezető kalauzolta őket. Részletes tájékoztatást adott az üdülő múltjáról, fejlődéséről; arról a jelentős szerepről, amelyet az üdülő betölt a magyar dolgozók szakf Á magyar—brazil hivatalos tárgyalások befejeztével pénteken elutazott Budapestről Antonio Aureliano Chaves de Mendonca. a Brazil Szövetségi Köztársaság alelnöke. Búcsúztatására a Keleti pályaudvaron megjelent Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos r Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke pénteken a Parlamentben fogadta Gerhard Schürert. a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnök-helyettesét. az Állami Tervbizottság elnökét. (Folytatás az 1. oldalról) dekrétumtól kezdve egészen a legutóbbi fontos lépésig — hogy a Szovjetunió egyoldalú kötelezettséget vállalt: elsőként nem vet be atomfegyvert — a béke megőrzésére irányult, és a Szovjetunió továbbra is mindent megtesz, ami hatalmában áll, hogy megakadályozza a nukleáris katasztrófa bekövetkeztét és megőrizze a béke alapjait — mutat rá Brezsnyev üzenete, és hangsúlyozza: a hetvenes évek X SZOT elnökségének meghívására, Henri Krasuckinak, a Francia Általános Munkásszövetség (CGT) főtitkárának vezetésével október 5—8. között francia szakszervezeti küldöttség tett látogatást hazánkban. Megbeszélést folytattak Gáspár Sándorral, a SZOT főtitkárával. A magyar és a francia szakszervezeti vezetők tájékoztatták egymást a két or“szág szakszervezeti mozgalmának tevékenységéről, eszmecserét folytattak a nemzetközi — különösen az európai — szakszervezeti mozgalom időszerű kérdéseiről, az SZVSZ előtt álló szervezeti üdültetésébeh, pihenésének biztosításában-. A vendégek megtekintették az üdülő termeit, s környezetét és nagy elismeréssel nyilatkoztak a látottakról. Ezt követően rövid városnéző séta következett, majd szovjet és magyar vendégeink Miskolc-Tapolcára látogattak. Az itteni program után Kovács Zoltánnak, a megyei pártbizottság osztály- vezetőjének kíséretében a szerencsi járásba látogattak, majd az esti órákban elutaztak megyénkből. Tervhivatal elnöke, Carai Róbert külügyminiszter-helyettes, ott volt Varga Sándor, hazánk Rio de Janeiró-i nagykövete és Francisco de Assis Grieco, a Brazil Szövetségi Köztársaság- budapesti nagykövete. A látogatásról közös közleményt adtak ki. Az elvtársi légkörű találkozón részt vett Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnök- helyettese és Rudolf Ross- meisl, az NDK budapesti nagykövete. világosan bebizonyították, hogy a korunk kulcskérdé- s'eiről szóló megegyezések kidolgozása nem vágyálom csupán, hanem valós lehetőség. A nemzetközi enyhülés az emberiség történelmi vívmánya, és a jövő generációkkal szemben az a kötelességünk, hogy megőrizzük mindazt a pozitívumot, amit az enyhülés hozott. Végezetül Leonyid Brezsnyev a kiállítás látogatóihoz intézett üzenetében békét és sok sikert kívánt az NSZK állampolgárainak. feladatokról és megállapodtak a magyar szakszervezetek és a CGT közötti együttműködés továbbfejlesztéséről. A francia küldöttséget fogadta Kádár János, az MSZMP KB első titkára. A francia vendégek látogatást tettek a MOM-ban, ahol találkoztak az üzem dolgozóinak képviselőivel. Henri Krasucki a SZOT Központi Iskoláján tájékoztatta a magyar szakszervezetek vezető tisztségviselőit a CGT tevékenységéről. A francia küldöttség pénteken elutazott hazánkbóL (Folytatás az 1. oldalról) — Ilyen körülmények között társadalmunk életében még nagyobb lett annak az értéke, hogy országunkban a közrend és a közbiztonság — túlzás nélkül mondhatom — hosszú évek óta kiegyensúlyozott. Közállapotaink mentesek a bűnözési hullámtól, a terrorizmustól. Nálunk nem robbannak bombák és továbbra sincs szervezett bűnöző alvilág. A belügyi, az ügyészi és a bírósági szervek — az ország alkotmányos rendje alapján — döntő szerepet töltenek be a közrend és közbiztonság védelmében. E szervek a törvények, rendelkezések előírásainak megfelelően végzik feladataikat, gondoskodnak az állam- és közbiztonság, a társadalmi tulajdon, a személyek élete, jogai és javai védelméről. Teljesítik azt a hivatásukat, hogy a közösség és az egyének elleni bűnös támadásokat megelőzzék, elkövetőiket felderítsék és felelősségre vonják. Ellenfeleinkről — A nemzetközi helyzet feszültebbé válása államunk belső biztonsága szempontjából sem hagyható figyelmen kívül — mondotta a továbbiakban. — Az imperialista speciális szolgálatok, ellenséges propagandaszervek ha- * zánk elleni tevékenységének intenzitása, módszere mindenkor igazodott az adott helyzethez. A szélsőséges imperialista körök — természetükből adódóan — az enyhülés legígéretesebb időszakában is folytattak ellenünk titkos háborút, propaganda- kampányokat. — Az utóbbi időben azt is tapasztaljuk, hogy a nemzetközi viszonyok éleződésének hatására és a fejlődésünk útján keletkezett nem kevés gondunkat kihasználva, idehaza, is aktivizálódjak mostanában, olyan személyek — néhány kisebb laza csoportosulás is —, akik különböző indítékoktól vezérelve a szocializmussal szem- befordultak, a nemzetközi méretű osztályharcban az imperializmus oldalán állnak és az elvakult, vesze.delmes hidegháborús erők szövetségesei lették. Számuk nem jelentős, társadalmi bázisuk és hatásuk nem számottevő. Ellenséges szándékaikat általában eltitkolják. Megtévesztő módszerekkel próbálják befolyásukat kiterjeszteni politikailag tapasztalatlan személyekre, vagy olyanokra, akiket őszintén aggasztanak szocialista fejlődésünk újratermelődő ellentmondásai. — Az ellenséges személyek és csoportok elleni harcban elveink és gyakorlatunk már több, mint 25 éve bevált. Különbséget teszünk azok között, akikkel politikai, eszmei vitát kell folytatni, és azok között, akik ellenséges politikai elképzeléseiket összekapcsolják törvényeinkbe ütköző, a szocialista rend ellen irányúló büntetendő tevékenységgel. Jól tudjuk, hogy a politikánkat támogató emberek megnyerésében milyen nélkülözhetetlen szerepet játszik a szélesedő szocialista demokrácia, a szabad és nyílt légkör, az érdekegyeztetések bonyolult útján az előrevivő vita. Ezért nálunk senkinek nem jut eszébe ellenséget látni a vitákban részt vevő partnerekben, vagy akik eszmeileg heterogén társadalmunkban másként gondolkodnak. Tehát nem a jobbítani akarókról van szó. Hanem azokról, akik hosszú évek óta arra várnak, hogy majd a szocializmusnak Magyarországon is lesz „rossz lap járása”; arról a pár tucat emberről van szó, aki arra vár ábrándozva, hogy a többi 10 millió magyarnak nehezebb legyen a sorsa. Ez a nem nagy számú társaság, miközben a demokrácia korlátlan érvényesülését követeli, a tárgyszerű, nyílt vitát nagy ívben elkerüli. A nyílt fórumokon folyó viták elöl kitérnek, a problémáink megoldását szolgáló konstruktív elképzeléseik nincsenek, sőt ilyen cselekvés nem is áll szándékukban. Azokról van tehát szó, akiknek igazi gondolat helyett csak a zavartkeltő demagógia van a tarsolyukban. — Amikor ilyen fajta ügyekkel foglalkozunk, szern- előtt tartjuk a bűnüldözés legfőbb vezérlő elvét: elsődleges feladat a megelőzés. Ha büntetendő cselekményt követnek el, az eljárásokban nagyfokú differenciálás érvényesül. A megté vesz telteket és a tudatos ellenséget gondosan meg kell különböztetnünk. Ezek az elvek azt is félreérthetetlenül kifejezik, hogy mi nem keresünk gyanakvóan „ellenséget”, nem célunk ellenséget „csinálni”, vagy kinevezni egyeseket annak. Mi nem akarunk konfliktusokat előidézni vagy élezni. Mi nem akarunk a kenyerétől megfosztani senkit, nem akarunk mindenáron börtönbe zárni embereket és nem akarunk senkit sem elüldözni a hazájából, akinek ez tényleg a hazája és nem átutazóban él ebben az országban. Ez a felfogásunk konszolidált vi- szoilyaink erejének, maga- biztosságunknak a jele. Mi jobb- szocialista gyakorlatot és további előrehaladást akarunk. Úgy érzem, ezt a gyakorlatot egyetértéssel támogatja és helyesli az ország lakossága. Ellenfeleink közül egyesek ezt félreértik. Tudniuk kell, az állam szerveiben van megfelelő éberség, kellő türelem és szükséges határozottság is, hogy, a törvény minden eszközével fellépjenek azok ellen, akik társadalmunk alapvető érdekeit és törvényeit sértik, akik veszélyeztetik szocialista vívmányainkat. Közbiztonságunk — A közrend és a közbiztonság helyzetéről részletesebben szólva, az összes körülményeket figyelembe véve azt mondhatom: hazánk-t ban biztonságban élhetnek,' dolgozhatnak, pihenhetnek állampolgáraink és az idelátogató külföldiek. Az itt tapasztalható személy- és vagyonbiztonságot pedig számos ország okkal irigyelheti. A félelem, a kiszolgáltatottság, az ököljog, a védtelen- ség nem jellemző orszá- gunra. A hatóságainkra is szigorúan kötelező törvényesség alapvető garanciát ad arra, hogy aki tiszteletben tartja a törvényeket, az nyugodtan éljen, fölösleges zaklatástól ne tartson, ártatlanul ne hurcolják meg — hangoztatta a belügyminiszter. Ezután így folytatta: — A közrend és a közbiztonság elleni támadások legsúlyosabb formája a bűnözés. Az utóbbi években nálunk is tapasztalható néhány százalékos, kismértékű növekedés a bűncselekmények számában. A bűnözés belső struktúrájában bekövetkezett változásoknak pedig vannak olyan elemei, amelyek nyugtalanítóak lehetnek az állampolgárok, de a bűnüldöző szervek számára is. — A legnagyobb számban — az összbűnözéS csaknem 60 százalékában — vagyon elleni bűncselekményeket követnek ei nálunk. E cselekmények kétharmada az /állampolgárok tulajdonát, egy- harrnada a társadalmi tulajdont károsítja. Elsősorban a lopások, a betöréses lopások elkövetése vált gyakoribbá és nyugtalanító, hogy az utóbbi években növekedett a szervezetten, csoportosan elkövetett és jelentős kárral járó bűncselekmények száma. A társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények elkövetését gyakran az teszi lehetővé, hogy a vállalatok, az intézmények a gazdálkodás fontos területeit szabályozás nélkül hagyják, illetve helyenként a jó szabályozás ellenére sem biztosítják az előírások érvényesülését. Néha az áruszállítás hiányosságai játszanak közre, s tapasztalható az irányító, ellenőrző szervek hiányos, hatástalan, vagy felületes munkájának közrehatása is. — A bűnözési okok elemzése világosan mutatja, hogy a vagyon elleni és a gazdasági bűncselekmények elkövetőinél nem a munkaalkalom, a kenyér hiánya, nem a megélhetés gondjai játszanak szerepet, hanem a harácsoló életszemlélet, a pénz- sóvárság, a luxusigények kielégítésére való törekvés, a dologta/an, lumpen életmód. — Talán az előzőeknél is jobban szem előtt van mindaz, ami az ulcán, köztereken, parkokban történik. Nem kívánom részletesen elemezni azokat a jelenségeket. amelyekkel hazai sajtónk is meglehetősen sokat foglalkozik: a helyenként megnyilvánuló vandalizmust, az erőszakosságot,- a rongálást Mindez az általános viselkedési kultúra körébe is tartozik. Rendőri szemmel nézve — ha nem is vagyunk elégedettek —, azt mondhatom: hazánkban a közterületek biztonsága megfelelő. Emellett azonban előfordulnak — különösen a városokban — a lakosság nemtetszését, jogos megbotránkozását kiváltó jelenségek. — Az erőszakos, garázda jellegű bűncselekmények — különösen az utóbbi időben — súlyosabbak, durvább az elkövetés módja, s ezek alkalmasak a köznyugalom megzavarására. Nyugtalanítónak ítéljük a rablások számának növekedését, még akkor is, ha brutális, ' súlyosabb sérülést okozó esetek viszonylag ritkábban fordulnak elő. Az élet elleni támadások nagy része családokon belül történik és főként a megromlott házastársi, rokoni kapcsolatok következménye. Gyakori motiváló körülmény a mértéktelen és rendszeres alkoholfogyasztás is. Az emberölések elenyésző részében tapasztalható a kiterveltség, az anyagi haszonszerzésre való törekvés és a különös kegyetlenség. Közlekedési morál — A közrend és közbiztonság állapotának megítélésében egyre nagyobb nyomatékkai veszi figyelembe mindenki a közlekedés biztonságával kapcsolatos tapasztalatokat. Egy-másfél évtizeddel ezelőtt a robbanásszerűen kibontakozó hazai motorizáció leküzdhetetlennek tűnő nehézségek árnyképét vetítette elénk. S bár igaz, hogy politikai értelemben mi mind a mai' napig gyalogos pártján állunk és ott is maradunk, kétségtelen tény az is, hogy ma közútjainkon közel kétmillió magyar gépjármű mellett évente — hosszabb-rövidebb időszakokban — hárommillió külföldi gépjármű közlekedik és jelentős a segéd- motorkerékpárók, valamint — különösen a vidéki forgalomban — a kerékpárok és fogatolt járművek jelenléte is. — Mégsem azoknak lett igazuk, akik azt mondták, hogy a balesetek számának növekedése a gépjárműpark növekedésével járó elháríthatatlan csapás, hanem azoknak, akik sokoldalú társadalmi és hatósági összefogással — az utak korszerűsítésével, az indokolt szabálymódosításokkal, sebességkorlátozással a biztonsági öv, az ellenőrzés új, technikai eszközeinek bevezetésével — harcot indítottak a káros hatások megszüntetése, a feltételek javítása érdekében, s bíztak a társadalmi cselekvés eredményt hozó erejében. Jóleső érzéssel mondhatom, hogv e mellett a dinamikusan növekvő forgalom mellett a személyi sérüléses közúti közlekedési balesetek száma ülésszaka nem növekszik. Különösen kedvező, hogy a súlyos kimenetelű — a halálos, súlyos sérüléses — esetek száma összességében csökken. — önelégültségre azonban egyáltalán nincs okunk. A közúti közlekedés biztonsága tekintetében is sok még a tennivalónk. Határozott és jól átgondolt megelőző és felelősségre vonó intézkedések kellenek, különösen a vasúti—közúti kereszteződésekben történt megdöbbentő tömeges szerencsétlenségek lehetséges kiküszöbölésére, mert ezekkel nem békéi hetünk meg. Fel kell figyelnünk arra, hogy a közlekedési morál korántsem alakul kedvezően. Az ittasan elkövetett halálos gázoláson mindenki felháborodik és elítéli. De ha valaki alkoholfogyasztás után ül a volánhoz és „őrangyala” jóvoltából baj nélkül célhoz ér, akkor minden rendben van. Es ha történetesen útközben az ellenőrzés felfedi, akkor ez sokak szemében balszerencse, pedig valójában törvénysértést követett el. — Fontos, hogy az oktató-, nevelő-, propaganda- munkával hatásosabban formálódjék a közlekedési morál. De a magunk számára is levontuk a szükséges tanulságokat. Intézkedések vannak folyamatban, amelyeknek célja a közlekedési szabályainkat szándékosan, súlyosan megsértők sokkal szigorúbb felelősségre vonása. A belügyi szervek feladatává tettük, hogy a lakott területek forgalombiztonságának növelésében, a gyalogosok biztonságának fokozásában működjenek még hatékonyabban közre. Fokozni fogjuk a közúti ellenőrzéseket, és minden indokolt esetben szigorítani kívánjuk a felelősségre vonást, ugyanígy járnak el az igazságügyi szervek is. Indokolt, hogy az ittas gépjárművezetők, súlyos szabálysértést elkövetők jogosítványának bevonása ügyében szigorúbb légyen az elbírálás. — Államhatáraink őrzése biztonságos — folytatta beszámolóját Horváth István. — Határainkon a nagy forgalom mellett is rend és nyugalom van. Hazánkban szívesen látott vendégek a külföldiek. Rendkívüli mértékben leegyszerűsítettük a vízumkiadási eljárást. Korszerűsítettük az útlevelek kiadásának rendjét, egyszerűsítettük a szocialista országokba történő utazást, s csökkentjük az útlevélfajták számát. Az érkező és távozó utasok okmányainak és járműveinek minél gyorsabb ellenőrzésére törekszünk. Idegenforgalmi és útlevélpolitikánk tehát nyitott, nagyvonalú. Egyidejűleg az is a belügyi szervek dolga, hogy ne emeljék fel a sorompót azok előtt, akik ártottak vagy ártani szándékoznak hazánk érdekeinek, hogy megakadályozzák nemkívánatos jelenségek beszivárgását. A határőrség állománya rendkívül felelősségteljes feladatát példás fegyelmezettséggel, felelősségtudattal végzi. — A közvélemény a személyi és vagyonbiztonság fontos fokmérőjének tekinti a tűz elleni védekezést. Ez önmagában is kifejezi a tűzoltók munkája iránti elismerést. Nagy eredmény, hogy eddig sikerült elkerülni tűz által okozott tömegkatasztrófát. De sajnos, az egyéni tragédiák száma nem csökkeni Tudjuk, a tűz hallatlan veszedelmes elemi erő. A lángok milliós, esetenként több százmilliós értéket pusztíthatnak el, ha nincs, áld felvegye velük a harcot. De a tűzoltóság dolga nemcsak a lángok oltása, hanem főleg a tűzesetek megelőzése, olyan biztonsági szabályok, óvintézkedések kidolgozása, eszközök kikísérletezése és alkalmazása. amelyek eleiét vehetik a pusztításnak, vagy csökkenthetik a károkat. (Folytatás a 3. oldalon) I ■I ír*• ,/ rag------------------1-------—------------------------B rezsnyev üdvözlete
