Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-05 / 233. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4

1982. október 5., kedd

A képernyő előtt

Az elmúlt hetekben igen sokszor szóvá tettük, hogy hiányzik a képernyőről az új magyar tévéjáték, tévéfilm. Nos, a inost zárult héten láthattunk egy új magyar tévéjátékot, s bár nem mai mindennapjaink művészi tükrözését kínálta, hanem külföldi klasszikus mű adaptációját, mégis felfokozott érdeklődéssel vártuk, hiszen Henrik Ibsen múlt századi norvég író neve és Solness építőmester című műve már megelőgezteti a bizalmat, hogy a budapesti művészeti hetek keretében értékes tévéélményt kapunk. A mű adaptálására nem kevéssé ismert és becsült tévérendező, mint Mihályfi Imre vállalkozott, aki alkotótársaival hetvenöt percnyire tömörítetté a hatalmas színművet. Ibsen e kései színművében annak a tehetséges embernek a drámáját állítja a néző elé, aki érvényesülését nagyrészt önerejének köszönhette, de egyben önelégültté és törtetővé, mindenki mást az útjából félresöprő, önző emberré lett, s kapzsiságában az élet egyéb oldalait már meglátni sem volt képes; még öreg korában sem akart elismerni senkit, nem akarta hinni, hogy más is lehet mellette tehetséges, értékes ember. Igaz, életét roppant tragédia árnyékolja ,be, hiszen első házában csaknem benne égett családja, két kisgyermeke utóbb így is közvetve a tűzeset áldozata lett. A gőgös, öntelt ember élete nagy — talán utolsó — fellobbanásában egy íiajal lánynak, öreg szíve újra-fellobantójának még meg akarja mutatni, hogy Solness építőmester páratlan ember, aki fel tud mászni új épületének tornyába, hogy elhelyezze a koszorút, ám vissza már nem tud jönni, holtan zuhan le. Tragédiája beteljesedett. Mihályfi rendezésében és a kitűnő színészgárda — Kállai Ferenc, Udvaros Dorottya, Moór Marianna, Kálmán György, Tyll Attila, Cseke Péter, Holl Zsuzsa —, különösképpen a címszerepet alakító Kállai és a fiatal lányt formáló Udvaros Dorottya ragyogó alakításai révén igen tisztes megjelenítésben pergett előttünk a tévéjáték, ám egy gondolat nem hagy nyugton: a klasszikusok újrafogalmazása igenis szükséges a képernyőn, ha van mondandója a ma számára, ha a hajdanvolt történet tanulságai a mát is tükrözik, ha a rendező az eredeti művet a mába tudja átemelni erőszakos korszerűsítés nélkül. E látott, becsületes tisztes bemutatásból ez kevéssé érződött. Nemcsak azért, mert napjaink idősödő törtető, kapzsi emberei egy fiatal lány előtti magamutogatás végett nem másznak fel a toronyba (hanem elviszik a hölgyet egy tóparti üdülőbe, vagy éppen a vállalati eldugott pihenőbe), hanem mert átérződött az előadáson:' jól előadott száz év előtti történetet látunk

Amennyiben a mai életet hiányoltuk, ez igényünk kielégítésére is láttunk jelzést. Mert még csak annak lehet felfogni a Dániel címmel indult, hat folytatásban jelentkező Szakonyi—Szálkái játékot. Nagy érdeklődéssel vártuk, hiszen Szakonyi Károly több sikeres művel iratkozott fel a tévénézőknél is, Szálltai Sándor dokumentumfilmjei és szatirikus játékai sokszor keltettek a képernyőn élénk visszhangot, 'a szereplőgárda meg egyenesen ragyogó. Az első folytatás címe: Van protekciója? A kialakítható vélemény pedig: várjunk még, hiszen hátra van öt folytatás.

Nem tudni, hányán nézhették pénteken és szombatom késő este a Tarfcouszkij-sorozatban sugárzott Andrej Rubljov című, kétrészes filmet. A XV. századi ikonfestő történetének hátterében felfestett hatalmas történelmi tabló,' a hercegek egymás közötti háborúja, a tatárokkal szövetkezve folytatott szörnyű irtóháború, a kor megjelenítése emlékezetes filmélmény volt már másfél évtizeddel korábban is a mozikban. A fekete-fehér képernyőkön alighanem némileg csökkent értéket kaptak azok, akik az éjszakai órák ellenére kitartottak a film mellett, de e csökkenés ellenére is kiemelkedő filmélményeik közé sorolhatják Tarkovszkdj remekművét.

Amióta a Hírháttér című, kéthetenként -jelentkező műsor

él. ennyire gyorsan, frissen nem reagálhatott semmire, mint az elmúlt csütörtökön. A híradóban alig hangzott el a Minisztertanács aznapi ülésének határozata o lakásgazdálkodás fejlesztésére hozott intézkedésekről, nyolcvan perccel a bejelentés után már a MÜOSZ-székházban ült a két riporterrel Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke, hogy az ugyan már előre várt, de megfogalmazásában és részleteiben mégis nóvumként ható intézkedések hátterét, összefüggéseit megvilágítsa. Bizonyára nagy volt a nézettsége ennek az adásnak, amelyet ugyan néha felszisszenve néztünk, de frissesége és őszintesége tiszteletre méltó, Benedek Miklós

Négy Ceírá-úidoiisái

Amos Imre a XX. századi

magyar képzőművészet egyik legjelentősebb alakja. Akik itthon ismerik meg életútját, a festészet Radnótijának, akik 1 külföldön találkoznak műveivel, a magyar Chagallnak tartják. Radnóti Miklós és Chagall pályája valóban sok mindenben analóg Ámoséval. Élete utolsó pillanatáig rajzolt, ahogy Radnóti is a legmegrendí- tőbb verseit a halála előtti hónapokban írta. Festői jel- képrendszere mögött (akárcsak Chagallnál) szigorú erkölcsi értékrend és képzeletvilág, zsidó mítosz, a közösség megtartó erejébe vetett hit húzódik meg. Festészete és emberi sorsa mégis egyedülálló a magyar és keleteurópai kultúrában. Nagy- kallóból indult dl, hogy festővé váljon, s hogy képei, rajzai egyszer, halála után „örömöt szerezzenek az embereknek”. A jellegzetesen polgári, posztimpresszionista művész a történelem szorításában vált a fasizmus ellen tiltakozó-prófétáló festővé. Műveinek szelíd békéjét 1938-tól apokaliptikus látomások feszítik. A gonosztól iszonyodó, az igazság erejében hívő kiválasztottak törhagyta ránk műveit. A bálái közvetlen közelében ia bízott a megtisztuló emberben, várta a hittel teli új "kor eljövetelét Petényi Katalin művészettörténész a Corvina Kiadónál most közreadott, nagyszabású tanulmánykötetében nemcsak a tragikus sorsú festő életútját mutatja be a történelmi háttérrel való kapcsolatában, hanem hányódó, elveszettnek hitt festményei felkutatásával először készítette el Amos Imre festményeinek jegyzékét, oeuvre-katalógusát. Mélyreható elemzésekben mutat rá Ámos szimbólumainak forrásaira, kiemelve képi jeleinek egyéni jelentését. Ily módon az életművet nem elszigetelten, hanem a magyar és az európai festészet összefüggéseiben tárja fel. A könyv 280 színes és fekete-fehér reprodukciója méltó módon mutatja be Ámos Imre művészettörténeti jelentőségét Fegyverkincsek, díszfegyverek a címe Temesvári/ Ferenc kötetének, amelyet a Corvina a Helikon Kiadóval közösen jelen,tetett meg, s amely kötet a Magyar Nemzeti Múzeum fegyver- gyűjteményének kincseit, fejedéimi és főúti gyűjtőméTér és forma

A sátoraljaújhelyi közgazdasági szakközépiskola újonnan kialakított díszudvara. A felújítás előtt kihasználatlan udvart ölelt körül az épület. Az ablakok kibontásával, az épület jellegével, stílusával, harmonikus rácsok felszerelésével és a terület befedésével alakították ki a díszudvart.

Fotó: F. L

Pro Teatro-díj átadása

Az elmúlt színházi évad kiemelkedő művészi teljesítményéért odaítélt „Pro Te- atro”-díj átadásával kezdődött vasárnap Kálmán Imre „Öröglovas" című nagyoperettjének bemutatója a Pécsi Nemzeti Színházban. A díjat Kulka János színművésznek nyújtotta át Nógrádi Róbert igazgató. Kulka János Schiller Haramiák című darabjának Ferenceként, Páskándy Géza Vadorzójának főszerepében, Brecht Dobok és trombiták című drámájának Szimpkins komornyikjaként, s Feydeau balekjének, Pontagnac-nak szerepében nyújtott kimagasló alakításaiért vehette át az elismerést. A Pro Teatro- díj kitüntetettje a vasárnapi bemutatón Károly szerepében, táncos-komikusként lépett a közönség elé.

Veszélvezteiett gyermekek Pulitokon

Ismeretes, hogy növekszik a gyermekkorú bűnelkövetők, az erkölcsi züllésnek kitett, veszélyeztetett gyermekek száma. Ez a jelenség fokozott felelősséget hárít az intézményekre, a társadalmi szervekre egyaránt. Elsősorban természetesen a gyermek- és ifjúságvédelmi bizottságokra.

Nem mentes az effajta gondoktól Putnok nagyközség és környéke sem. E területen 1980-ban tizenhét, 1981-ben 'huszonhét, 1982-ben pedig már harmincnyolc volt a veszélyeztetett gyermekek szama. Az egyre gyarapodó létszám okait vizsgálva megállapították: főként a szülők alkoholizmusa és az ezzel járó erkölcstelen életmód, munkakerülés miatt szaporodik a veszélyeztetett gyermekek tábora.

A felsoroltak szinte kivétel nélkül együtt járnak a gyermeknevelés elhanyagolásával. Ez nem csekély gondot jelent, hiszen a gyermek fejlődésének, érzelmi védettségének biztosítása, személyi és vagyoni érdekeinek védelme elsősorban a szülők kötelessége.

Az italozás és a vele együtt járó életmód mellett a házasságok felbomlása és a csonka családokban kialakult helytelen nevelési módszerek is veszélyeztetik a gyermekek testi, érzelmi és értelmi fejlődését. Nem rit- ica a halmozott hátrányos helyzetből adódó veszélyeztetettség sem, amely az alacsony kulturális és tudati szinten élő családokra jellemző. A legtöbb fogyatékos gyermek ilyen közösségekben él. Sainos, számuk évről évre nő. Az értelmi fogyatékos gyermekek száma 1976-ban nyolc, 1978-ban tizenegy, 1982-ben tizennyolc volt Putnokon és közvetlen vonzáskörzetében.

Mindezt azt bizonyítja, hogy a putnoki Gyermek- és Ifjúságvédelmi Bizottság tagjaira mindinkább fokozottabb felelősség hárul. A tizenkét tagú, két aktívából álló bizottság munkája igen sokrétű. Egyik legfontosabb feladatuk megakadályozni az iskolai tanulók lemorzsolódását, segítve ezzel a tankötelezettségi törvény végrehajtását. Az elmúlt időszakiban például két általános iskolából kérték a bizottság segítségét ez ügyben, összesen öt. alkalommal. Négy gyermekről érkezett a bizottsághoz feljelentés lopás miatt, öt esetben részesítették figyelmeztetésben a szülőket és öt esetben javasolták a gyermekek állami gondozásba vételét. Jelenleg ötven kiskorú gyermek van állami gondozásban e területen. A gyermekek érdekében gyakorta elbeszélgetnek a bizottság tagjai az érintett szülőkkel. Az eredmény egyik napról a másikra nem mérhető le, ám a szülők és gyermekek érzik, hogy felfigyeltek rájuk, és ez sok esetben javitja kapcsolatukat.

Bár az intézmények, óvodák és iskolák foglalkoznak legtöbbször a kiskorúakkal, így felelősségük a legnagyobb a szülők után. mégis a megelőző, ellenőrző munkában csak egyféleképpen érhető el eredmény. Akkor, ha közösen, társadalmi ösz- szefogással fáradoznak • érte.

Monos Márta

IS Miskolci íj Zengi Miiieiv lÉiiája

A Borsod megyei II. Rákóczi Ferenc Könyvtár kiadásában, dr. Benkő Csabá- né összeállításában jelent meg a Miskolci Üj Zenei Műhely 6 évadát bemutató kis kötet. A kiadvány a műhely koncertsorozatainak krónikája, amely az egyes hangversenyek és vendégfellépések műsorát, köztük ősbemutatókat, miskolci bemutatókat időrendben közli. A repertórium általános áttekintést ad a műhely munkájáról. Tételesen ismerteti valamennyi elhangzott koncertet, azok programját, közreműködőit. Felsorolja a bemutatott műveket, külön a helyiek által és külön a vendégművészek által megszólaltatottakat. Megtaláljuk a Mk. tetben az előadók névsorát, a műhely tagjainak és vendégművészeinek műsorát, a rendezvények sajtóvisszhangjának jegyzékét és több fényképet az eltelt 6 év munkájának illusztrálására, A 6 évad munkájának rövid áttekintésére Selmeczi György vállalkozott.

E kiadvány olyan művekről tájékoztatja a szakembereket és az érdeklődőket, amelyek ritkán, vagy egyáltalán nem szerepelnek a

hangverseny-gyakorlatban. Szerkesztői abban a reményben adták közre e kis kötetet, hogy az segítse a könyvtár és a kortárs zénét kedvelők további eredményes együttműködését.

Bállá Ödön:

Grand Hotel Hungária (9)

Bombamerénylet a Dohány utcában

nyékből . származó gazdag anyagát mutatja be. A kötet vázolja a gyűjtemény kialakulását, fejlődését, s ehhez kapcsolódó nemzeti hagyományainkat, képet ad a fegyverművesség fejlődéséről. A kötetet 22 színes és 50 fekete-fehér reprodukció és az ábrázolt műtárgyak írásos bemutatása teszi teljesebbé.

Biedermeier bútorok címmel adta közre a kiadó Georg Himmelheber kötetét, amely a biedermeier stílus elemzését kísérli meg a bú- torművesség területén. A klasszicizmust követő, annak hűvös arisztokratizmusát élettel telítő átmeneti stílust nevezzük így, mely a múlt század első felében, elsősorban a német nyelvterületeken virágzott, a így Bécs közvetítésével hazánkban is elterjedt. A kötet jól felépített, példás elemzése nemcsak a kézműipar e vonzó fejezetében, hanem a kor kézműveseinek hétköznapjaiba, a céhek Setébe, az ipar szabadságáért folytatott küzdelmeikbe is betekintést nyújt

Nyírbátor műemlék templomait mutatja be az a kis kézikönyv, Entz Géza és Sza- lontai Barnabás munkája, amely 41 fotóreprodukció- val, valamint német nyelvű I összefoglalással immár negyedszer került kiadásra. I

A fővárosban és az országban történt bűncselekményeknél ebben az időben sokkalta nagyobb bűntettek történtek a nagyvilágban, egy Hitler Adolf nevű személy jóvoltából. És ezek nyomán egyre sűrűbb viharfellegek tornyosultak Magyarország felett. Az ország gazdasági helyzete katasztrofális volt. Az uralkodó osztály, a gyár- tulajdonosok és bánkárok továbbra is jól éltek, továbbá még egy réteg, az úgynevezett strohmanok, akik „ős- keresztények”-ként „vették át” a zsidó vállalkozásokat. Mögöttük néha pénzükkel és szakértelmükkel továbbra is a volt tulajdonosok álltak, akik a háttérben, mint csendestársak szerepeltek. Egyszóval, akinek pénze volt, még akkor is jól keresett.

Nem így a munkásosztály és nem így az értelmiség nagy része. Példa erre az a riport, ami 1939-ben a Magyar Nemzet szilveszteri számában jelent meg. Alkalmi hómunkásokról szólt, akik nyolcórai munkájukért 3 pengőt kaptak, és még így is boldogok lehettek, akiket felvettek. Volt köztük egy sereg munkanélküli szakmunkás, de akadt szigorló orvos vagy fiatal mérnök is. A mindennapi kenyérre kellett a néhány pengő.

SEBESÜLTEK A ZSINAGÓGA ELŐTT

Aznap, amikor a parlament többsége a második zsidótörvényt elfogadta — pontosan 1939. február 3-án — megdöbbentő bűncselekmény történt a fővárosban: a Dohány utcai bombamerénylet. Délután a rendőri sajtóirodában tartózkodtunk, amikor megkaptuk a hírt, hogy a Dohány utcai zsinagóga előtt bombák robbantak. A helyszínre rohantunk. A templom előtt megdöbbentő kép tárult elénk, a járdán jajgató, véres sebesülteket ápoltak a mentők.

Csak annyit tudtunk meg, hogy a templomból távozók közé ismeretlen tettesek két kézigránátot dobtak. Másnap a lapoknak néhány soros hivatalos jelentést adtak ki: „Folyó hó 3-án, 18 órakor a Dohány utcai izraelita templomból távozó közönség közé ismeretlen tettesek két kézigránátot dobtak. Tizenhárom sebesülés történt. Ezek közül négy súlyosabb, a többi könnyebb természetű. A nyomozás folyamatban van, három egyént őrizetbe vettek.”

Az aljas merénylet a társadalom legszélesebb rétegeiben felháborodást keltett. Az ügy előzményeiről a következőket tudtuk és* írtuk meg: aznap délután a szokásos istentisztelet volt a zsinagó-