Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-30 / 255. szám
/ I ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6--------------19 82. október 30., szombat Régi miskolci házak Városunk első. kerületének középületei 1885-re nagymértékben gyarapod- tak, így a szállodák építése is jelentősen előrehaladt. Ekkortájt épült fel például a Korona (mai Avas) Szálloda, és az akkor „Három Rózsa” néven ismert szálló. Ismerkedjünk meg egy- pár mondat erejéig az utóbbi épület, a mai Széchenyi tttca 33. szánva ház történetével. Az 1800-as évek második Belére megépült szálloda elődje a „Három Rózsa” Vendégfogadó volt. Az épület akkor vált országszerte híressé, mikor 1840-ben vendégül látta Kossuth Lajost, aki a fogadó erkélyéről a tiszteletére rendezett fáklyás felvonuláson részt vevő fiatalokhoz szólt. Pár évvel később az épületet lebontották, és helyére eklektikus (különböző- stíluselemeket egyesítő) stílusban megépült a „Három Rózsa” A Három Rázta fogadó Szálló. Miskolc üj szállodája azü elkészülést követő egy év elteltével királyi vendéget fogadott, I. Ferenc József személyében. Majd 1888-ban, Anglia trónörököse, Albert Edward látogatott városunkba, és a Három ... Rózsában ». lakott,a hol díszebéddel fogadták. Sétálva a Széchenyi. utcán, a saroképülettel szembek levő oldalról felpillantva a ház homlokzatára, még ma is ott láthatjuk teljesen ép állapotban a három rózsa domborművet. A most 102 éves, — ma már lakóház — földszintjén kapott helyet a nagy forgalmat lebonyolító, az olvasók széles táborában közkedvelt Kazinczy Könyvesbolt. A főutca stílusába jól illeszkedő, „régi” házzal kapcsolatosan meg kell említeni azt a kevésbé szép látványt is, amit a könyvesbolt bejárata felett levő erkély aládúcolása nyújt. A meglehetősen régen ott „ékeskedő” fagerendák a csúnya látványon kívül az utca forgalmát, valamint az üz- . Jetbe való be- és kijárást is ■ví-ikadályozzák- Az erkély ál- .igpotának orvoslására talán nem ez az egyedüli megoldás! Fojlán László i. Eov iskola keresi a múliiáti A mmM.nr tanévben üli-j nepli alapításának 125. év-í fordulóját Pécs egyik leg-j régibb oktatási intézménye:! a Széchenyi István Gimná-| zium és Szakközépiskola. Af jubileum alkalmából a ta-j nárok és a diákok felkutatják az intézmény múltját, s ehhez kérik a volt oktatók és tanulók segítségét. A : jövő év tavaszán kiállítássorozaton mutatják be és jubileumi évkönyvben örökítik meg a patinás iskola történetét. Keresik tehát a régi tanárokat és diákokat, akiknek a visszaemlékezéseit írásba akarják foglalni, s természetesen meghívják őket az évfordulóra. Keresnek továbbá olyan korabeli tárgyakat, amelyeket kiállíthatnak: fényképeket, bi-^ zo nyílva ny ok a t, tanszereket,! egyenruhákat Az iskolának otthont adós belvárosi barokk épületi több mint kétszáz éves. Ere4 detileg kolostornak készült' g és egy teológiai főiskolai működött itt. Később Sze- pessy Ignác püspök megvá-: sárolta a várostól az épületet főiskola céljára. A kapu lelett látható 1832-es évszám emlékeztet arra, hogy másfél száz évvel ezelőtt kezdődött meg az oktatói a jogi és bölcsészeti líceumban, valamint a tanítóképző Intézetben. Az iskola melletti utcácska ma is a Lyceum utca nevet viseli. A változatos történeti múlt felderítése és megörökítése nehéz feladat ezért is kérik a segítségét mindazoknak a tanároknak és a diákoknak, akik a? említett oktatási intézmények valamelyikéről szóbe-j li, írásos, vagy tárgyi emléket őriznek. AKAC ISTVÁN: Magány virít Mint festő hordozza a tájat, a szavakat úgy hordozom. — S hogyha kínnal feloldozom őket: suhogva tovaszállnak . .. Álmomban ékes rózsa nyílt, — s mikor dalára fölébredtem, láttam, hogy a magány virít a novemberi szürkületben! Feketében és sárgában Mostanában a Monarchia színeiben- pompázom. Nincs ugyan rám különösebb ha- j tással a divattá vált meg- j annyi memoárkötet, nincs j bennem különösebb nosztal- jj gia sem a régi ántivilág i: iránt. Nem éltem át (ezt 1 nem is nagyon sajnálom) í azokat az időket, mikor pe5 dig minden nagyon szép, minden nagyon jó volt, s őfelsége, I. Ferenc József mindennel meg volt elégedve. Gyanítom persze, j hogy őfelsége nem Agria, Tisza, vagy Savaria cipőket hordott. Hogy megmagyarázzam az. eseszet: tavaly vettem egy praktikus, könnyű szandált. Egészen jól bírta a strapát, s ami ma nagy szó, ezen a nyáron is lehetett . még hordani. Egyetlen baja van. a sarokbélése olyan sárgára festett valamiből (nem bőrből) készült, ami még most, a második évben is megfestette a zoknim sarkát. Eleinte ki lehetett mosni belőle, de egy kevés mindig maradhatott benne, így aztán ennyi idő Í ut.an már végérvényesen sárga maradt minden zoknim sarka. Lassan, hogy beköszön- ‘ tött az ősz, a szandál he- ■ Ivett cipőt hordok már, fekete félcipőt. Nemrég vettem, annyi volt az ára. mint : a feni említett szandálból tavaly kettőnek. Nagyon csinos, könnyű cipő. Valami lelkiismeretes munkás a | cipőgyárban úgy befestette f feketére, hogy soha le nem j | kopik a színe, már régen j • nem lesz cipő, de még mindig fekete lesz. A zoknim. I | A zoknim orra, vagy hegye, vagy minek is kell ne- vezni. Merthogy a fekete : festék belülre került, a, ci- t pő orrába. A naavujjam külön sikálni kell esténként ’ körömkefével, mert a zok- jj nin keresztül az is fekete lesz. A feleségem először nagyon nem örült a dolognak, ami érthető is. később sokkal vidámabban, csak anv- nyit mondott, hogy mostanában mintha rendesebben járnék haza munka után, úgy látszik, kevesebb az értekezlet, mint tavaly ilyenkor. Lassan már a fekete színt Bem lehet rendesen kimosni a zoknikból. így az orra fekete, a sarka pedig sárga. Most aztán sajnálhatnám, ha akarnám, hogy nem a Monarchia idején éltem. Senki nem vonhatta volna kétségbe hűségemet | őfelsége és a császári ház J iránt. így viszont, hogy el- j késtem vele, csak a darazsak fekete-sárga serege fe- } jezheti ki elismerését a maga módján. Ámbár ezt az i elismerést inkább hagyom > a cipőgyáriaknak. Tegye- g nek inkább -nekik egy-két ; ..csípős” megjegyzést. (ez—8 Fizik, de nem hajtja lei a gallérját. Kezeit zsebre dugva áll a Kossuth Lajos utca és a Felszabadulás tér sarkán. A kora őszi szél már sietteti a város forgalmát: rajta kívül mindössze egy öregember tartózkodik a térnek ezen a részén. „Talán nincs lakása” — gondolja Gutman, majd az aluljáróból felbukkanó embereket figyeli. Többnyire asszonyok tűnnek elő súlyos bevásárlószatyrokkal, aztán elnyeli őket a 7-es, vagy a 78-as autóbusz. Némelyiket egészen a megállóig kíséri a szemével. Egy bőrkabátos nőről megpróbálja kitalálni, hova mehet. Már az ágyjelenetnél tart, pedig a nő (harmincas, dekoratív megjelenésű) még csak most kanyarodik a Párisi Udvar elé. Elképzeli a szeretőjét. Biztosan valami filmszínész külsejű osztályvezető. Erre a gondolatra elvigyorodik, majd ismét az aluljáró lépcsőit figyeli. Hét óra múlt három perccel. Nem akar gondolni a találkozásra (bár egész nap arra gondolt), nem akarja tudni az előre elkészített lehetőségeket, az előre elkészített mondatokat. Félórával ezelőtt egy ,közeli bisztróban döntött úgy, hogy teljesen Katára bízza a beszélgetést, saját változatait pedig — amelyeket egész nap alatt elképzelt, és legalább százszor lejátszott magának — egyszerűen elfelejti. Tudja, hogy Kata nem erről az oldalról érkezik, hanem a Petőfi Sándor utca felől, mégsem fordul abba az irányba, mert nem akarja végignézni az érkezését sem. A Metró újabb asszonyokat és újabb szatyrokat szállít a térre, hogy aztán elnyelje ókeit a 7-es vagy a 78-as autóbusz. Hét óra hat perckor Kata megérinti a férfi vállát. A férfi már várja ezt a pillanatot; miközben hátrafordul, meglepődve érzi, hogy mégiscsak magára erőlteti azt a „könnyed mosolyt”, amelyet tegnap óta gyakorolt, de ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy Kata átlát ezen az idegen arcon. Máris vesztesnek érzi magát. Már a találkozás első másodperceiben tudomásul kell vennie, hogy ez az arcától idegen mosoly leleplezte bizonytalanságát. e A Corsó étterembe mennek. Gutman szerette a Corsó éttermet az emlékei miatt. Tíz évvel ezelőtt gyakran járt oda Katával. Néha záróráig is elücsörögtek valamelyik sarokban, terveikről. jövőjükről beszélgetve, amelyekből persze soha nem valósult meg semmi. Az ablak melletti sarokasztalhoz ültek. A máskor vendégekkel teli helyiség most ásítozott az ürességtől. Biztosan az áremelések miatt — gondolja Gutman, és örül, hogy hó vége ellenére maradt még kétszáz forintja. A kéttagú zenekar egykedvűen játszik égy Szé- csi Pál-számot, majd lekászálódnak a dobogóról, és eloldalognak a konyha irányába. Magának sört kér, Szikszai Károly Katának kávét és narancslét. Cigarettára gyújt, és végigsimítja bajuszának bal oldalát. A dohányfüsttől megbámult freskókat bámulja. aztán Katára néz és megszólal: — Semmit se változtál — mondja, és hangjában maga is megérzi az őszinteséget. Kata hálásan Gutmanra pillant és ujjai lassan elindulnak Gutman ujjai felé. — Kedves vagy. Bár két gyerek minden asszonyon meglátszik. Inkább magadról mesélj. — Nincs sok mesélniva- lóm. Tíz évvel ezelőtt, amikor otthagytál, azt hittem, összedől a világ körülöttem. Két évig nem is tudtam semmit csinálni. Dolgoztam. mint egy állat, ezenkívül nem tudtam semmit se csinálni . .. Aztán rossz társaságba keveredtem. Betöréses lopás, három évet sóztak rám. — Tudom. Olvastam az újságban. — Két éve szabadultam. Azóta nem történt semmi különös. Ugyanott lakom és nem nősültem meg. És te? Ügy hallottam, tanítasz. — Igen. Egy középiskolában. Magyart és oroszt. — És a férjed? — Műszaki ember. Mérnök. — Gondolom, azért meg* vagytOK. . Kata bólint. Gutman újabb cigarettára gyújt. — Tudod, mit mondtál nekem tíz évvel ezelőtt? Kata elpirul, és ujjait Gutman tenyerébe csúsztatja. — Azt mondtad, azért hagysz ott. mert megundorodtál tőlem. Hogy én senki vagyok, és világéletemben senki leszek. Nos. mní kell hogy mondjam, igazad lelt. Kata egészen a férfi felé fordul, törzsét előredönti, ujjaival Gutman csuklójába markol, Gutman fölszisz- szen. — Ezért hfvtál ide? — hallja a nő hangját, miközben megpróbál kiszabadulni a szorításból. — Nem, nem ezért. Kata elengedi a férfi kezét. — Akkor miért? Gutman fájdalmas arccal megrázza a csuklóját, aztán elvigyorodik: — Váli el. és gyere hozzám feleségül. Kata idétlen arccal nevetni kezd. — Micsoda? — Válj el és gyere hozzám feleségül. — Nézd. Gutman, én szeretem a férjemet, és szeretem a gyerekeimet. — És engem?
