Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-03 / 232. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1982. október 3., vasárnap ßabrak Kama! életrajza Itt Iéííí Lakáspolitika Babrak Karmai, az Afga­nisztáni Népi Demokratikus Párt Központi Bizottságának főtitkára, az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság Forradalmi Tanácsának el­nöke 1929. január 6-án szü­letett Kabul közelében, fia­mon faluban. 1948-ban érett­ségizett, majd a Politikai Tudományok Főiskoláján közgazdaságtant és jogot ta­nult. 1953-ban politikai te­vékenysége, a forradalmi át­alakulásért folytatott harc­ban való cselekvő részvétele miatt letartóztatták, s csak­nem öt évet töltött börtön­ben. Szabadulását követően angol és német fordítóként dolgozott, majd a kötelező lcatonai szolgálat letöltése után folytathatta tanulmá­nyait. A kabuli egyetemen 1961-ben szerzett diplomát, s ezután az oktatási, illetve a tervezési minisztériumban tevékenykedett. 1965. január 1-én, az Af­ganisztáni Népi Demokrati­kus Párt alakuló kongresz- szusán —, mint a párt egyik szervezőjét, alapítóját — a Központi Bizottság tagjává, s a KB főtitkár-helyettesévé választották. Ugyanebben az évben Kabul választókörzet delegálta a nemzetgyűlésbe, s 1969-ben képviselőként új­raválasztották. Miután 1967- ben pártjában szakadás kö­vetkezett be, Babrak Kar­mai tiz éven át — az újra­egyesülésig — a többségben levő szárny főtitkára volt. 1978. április 26-án a párt Központi Bizottságának más tagjaival együtt letartóztat­ták, de a másnap kirobbant forradalom kiszabadította börtönéből; a Forradalmi Tanács elnökhelyettesévé és miniszterelnök-helyettessé választották. Három hónappal később Hafizullah Amin tevékeny­sége révén ismét szakadás történt a pártban, s Babrak Karmait Prágába nevezték ki nagykövetnek. Megbízatá­sa két hónapig tartott, majd emigrációba vonult. Az 1979. december 27-í felkelés az afganisztáni forradalom újabb szakaszát indította meg. Babrak Karmait meg­választották az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt Központi Bizottságának fő­titkárává. a Forradalmi Ta­nács elnökévé. 1981. júniu­sáig a Minisztertanács elnö­kének funkcióját is betöltöt­te. 1981. június 11-én a For­radalmi Tanács rendkívüli ülésén az elnökség elnökévé választották. Babrak Karmai, aki az MSZMP Központi Bizottsá­ga és a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsa meg­hívására — párt- és állami küldöttség élén — hétfőn, 4-én érkezik Magyarország­ra, első alkalommal látogat hazánkba. Teherán központjában, pén­teken egy ötemeletes szállo­dában történt nagy erejű robbanás több személy ha­lálát és százak sebesülését okozta — jelentette a lon­doni BBC a teheráni rádió adására hivatkozva. Még csak töredékes és bi­zonytalan hírek érkeznek a Teherán belvárosában be­következett robbanásról. A legfrissebb adatok, amelyek azonban még nem tekinthe­tők véglegeseknek, hatvan halálos és halszáz sebesült áldozatról szólnak. A teheráni rádió közlése szerint a mintegy 150 kilo­gramm súlyúra becsült rob­banóanyag egy teherautóban volt elrejtve, amely egy öt­emeletes szálloda mellett vá­rakozott. A robbanás a mu­zulmán hét végén, pénteken kora délután következett be, amikor a környék tele volt emberekkel. A szálloda ösz- szedőlt és a robbanás elsö­pört három, a szálloda kö­zelében éppen elhaladó au­tóbuszt is. Az autóbuszok­ban az iráni rádió szerint szegény sorsú teherániak utaztak. Az iráni belügyminiszter szerint a merénylettel kap­csolatban több embert — közöttük külföldieket is — letartóztattak. Khomeini aja- tollah, Irán vezetője a „kép­mutató amerikaiakat” és ame­rikai zsoldban álló szemé­lyeket vádolt a merénylet elkövetésével. Vélemények Kohl győzelmétől X vezető londoni polgári la­pok — a politikai színskála jobboldalát is ideértve — ki­vétel nélkül magukévá tették a távozó Schmidt kancellár­nak azt az álláspontját, hogy a kormányzati hatalom sor­sáról választásokon, nem pe­dig a „konstruktív bizalmi szavazás” elnevezésű politikai manőverrel kellett volna dön­teni. A liberális The Guardian szerint az, ami a Bundestag­ban történt, „bizonyosan nem jó reklám a demokráciának”. A jobboldali The Daily Tele- graphnak meggyőződése, hogy „etikailag is, politikailag is kérdéses, szabad volt-e konst­ruktív bizalmi szavazáshoz folyamodni”. A bonni kormányváltozás­sal kapcsolatban francia kor­mánykörökben emlékeztetnek Mauroy miniszterelnök csü­törtökön New Yorkban tar­tott sajtóértekezletére, ame­lyen a francia kormányfő hangsúlyozta: ha változás tör­ténik Bonnban, ez nem fogja érinteni a francia—nyugatné­met együttműködést. Felső sor (balról jobbra): Helmut Kohl, Hans-Dietrich Genscher, a Szabad Demokratapárt elnöke, alkancellár és külügyminiszter, Friedrich Zimmermann (CSU) belügyminiszter. Alsó sor (balról jobb­ra) : Hans Engelhard (FDP) igazságügyminiszter, Gerhard Stolten­berg (CDU) pénzügyminiszter és Otto Lambsdorff (FDP) gazdasági miniszter. Körkép a borsodi üzemekből (Folytatás az 1. oldalról) /' hónapok alatt elveszítették korábbi előnyüket, sőt az el­ső fél évet 30 ezer tonnás adóssággal zárták. A terme­lés csökkenésében nagymér­tékben közrejátszott a kirái- di víz-, illetve a feketevöl­gyi iszapbetörés. A rossz bánvabeli viszonyok miatt az ormosi és a feketevölgyi bá­nyaüzem is elmaradt meny- ‘nyiségi tervétől, szeptember­ben pedig a frontszerelés Skadáiyozta többek között a putnoki bánya előírt szén- mennyiségének külszínre kül­dését. * A jelenlegi helyzet nem a legjobb, de ismerve a bá­nyászokat, remélhetjük, hogy az évből hátralevő hónapok­ban igyekeznek megszüntet­ni lemaradásukat. DECEMBER 4 DRÓTMÜVEK A drótgyár kollektívája az előző évek termelési sikerei­hez méltóan igyekszik eleget tenni az idei gazdasági fel­adatoknak. Ebben az eszten­dőben a legfőbb célként a tőkés, export fokozását tűz­ték maguk elé. Mint azt Kiss Béla műszaki igazgató- helyettes elmondta, a nehe­zebb külpiaci feltételek elle­nére. megemelték a drótgyár éves. nem rubel elszámolá­sú export-előirányzatát. En­nek megfelelően 1982-ben 15.2 mjllió dollár értékű ter­méket kell jól eladniuk a nvugati piacokon, ami — is­merve az egyre csökkenő vi­lágpiaci árakat — egyáltalán nem ígérkezik könnyűnek. A fentiekre való tekintettel az egész vállalati gazdálkodást, a kiemelt exportfeladat tel­jesítésének rendelték alá. így, a tőljjés kivitel növelése érdekében komplexbrigádo­kat hoztak létre, amelyek a termeléssel és az értékesítés­sel kapcsolatos napi tenni­valókat végzik. A drótművek vezetése bízik benne, hogy az év hátralevő részében tel­jesíteni tudják a még hiány­zó tőkésexport-eladást. Szeptember különben sike­res hónapnak bizonyult. A gyár nem csupán az 'export- termelésre fordított megkü­lönböztetett figyelmet, ru­galmasan alkalmazkodott a belföldi megrendelők igényé­hez is. Megfeszített munká­val ugyan, de kielégítették egyebek között a hegesztett háló vásárlására beérkezett megrendeléseket. A nehézsé­get ennél a terméknél az okozta, hogy az év első felé­ben erősen megcsappant az érdeklődés a hegesztett háló iránt, szeptemberben viszont ugrásszerűen növekedtek az igények: olyannyira, hogy az említett termékből mintegy 30 százalékkal nagyobb mennyiséget kellett gyárta­niuk, mint az előző hónapok­ban. Pillanatnyilag napi gondot jelent a megtermelt áru el­szállítása is, mivel az őszi szállítási csúcs miatt a szük­ségesnél kevesebb vasúti ko­csi áll a drótművek rendel­kezésére. Nem kell jósnak lenni ah­hoz, hogy előre jelezzük: a most következő hetekben megnő az érdeklődés a hiva­talos közlönyök iránt. Min­denki első kézből, pontos megfogalmazásban akarja el­olvasni a legutóbbi miniszter- tanácsi határozatot, és a majd azt követő végrehajtási uta­sításokat. Nem csoda. Aligha akad olyan család Magyaror­szágon, amelyet ne érintené­nek a várható változások a lakásépítés és -fenntartás, a lakáselosztás és gazdálkodás fejlesztésében. A „lakáshiány” egyik eredője ugyanis az — mint itthon és külföldön so­kan és sokszor leírták —, hogy igen sokan elégedetlenek je­lenlegi lakásukkal. Mielőtt a túlzott általánosítás hibájába esnénk, azért meg kell álla­pítanunk, hogy több százezer családnak nincs önálló laká­sa, tehát ők figyelik legin­kább, miként, milyen eséllyel vethetik magukat a lakásszer­zés küzdelmeibe. A mostani rendeletek hatására pedig többen papírt és ceruzát ra­gadnak és számolgatni kez­dik, hogy családi költségve­tésük kiadási rovata miként változik a lakbéremelés hatá­sára. A felső szintű határozat — melyet a pénteki lapok kö­zöl tele — természetesen csak a körvonalakat rajzolta meg. A valódi változtatásokat — forintban, négyzetméterben számítva; lakáshoz és sze­mélyhez, családhoz kötődően — a hitelpolitikai intézkedé­sek és a tanácsrendeletek tar­talmazzák majd. Erre sem kell már sokat várni. A mostani változtatások a több mint egy évtizede fel­gyülemlett ellentmondások jó részét igyekeznek — a társa­dalmi igazságosság elvei sze­rint — feloldani. Jólesően, akár büszkén is nyugtázhat­juk, hogy az elmúlt bő két évtizedben másfél milliónyi ottfjon felépült, a lakások zsú­foltsága lényegesen csökkent, a komfortjuk jócskán nőtt. A társadalom különböző cso­portjai között azonban a ha­zai realitásokkal összhangban nem álló, túl nagy különbsé­gek alakultak ki, attól füg­gően, ki, milyen lakást épí­tett, vagy utaltak ki neki, mi­lyen típusú településen lakik, milyen a jövedelmi és vagyo­ni helyzete. Az ország lakásállományá­nak mintegy negyede bérla­kás. Az állami költségvetés tetemes összeggel támogatja az alacsony hazai lakbérszint fenntartását. Amikor tehát a lakbéreket 1983 júliusától át­lagosan 130 százalékkal fel­emelik, akkor azt a különb­séget igyekszik a kormányzat eltüntetni, vagy jócskán mér­sékelni, ami a személyi tulaj­donú házban és a bérlakásban élők havi terhe között az előbbiek hátrányára mutatko­zik. Ha ehhez még hozzátesz- szük, hogy a felmérések bizo­nyítják, a bérlakásokat nem­csak a szociálisan rászorulók lakják, akkor még világosabb az intézkedés háttere. A kor­mány tekintettel van a bér­lakásokban lakók és a szociá­lisan hátrányban levők hely­zetére is. Ezért az egyén szá­mára fokozatosan, 1983 és 1988 között, több részletben emelkedő lakbér ellensúlyo­zására szociális támogatást nyújt, ahol az szükséges. Ma­ga a lakbéremelés is differen­ciáltan megy végbe. Részint a komforthelyzet javulásával párhuzamosan egyre nagyobb az emelés mértéke (a komfort nélkülieknél 80 százalék, az összkomfortosoknál 150 szá­zalék), és ezt fölfelé és lefelé még a helyi tanácsok a valós, helyzet alapján módosíthat­ják. A nyugdíjasoknál a kom­penzáció meglehetősen nagy­mértékű, hiszen az 5000 fo­rintos nyugdíjhatár követkéz« tében az az érdekeltek több mint 90 százalékát kedvezően érinti. Az emeléssel kapcsolatban a bérlakásban lakók leggya­koribb ellenvetése, hogy az épületek fenntartása, a ház­kezelés minősége —■ enyhén szólva — kívánnivalókat hagy maga után. Ezt mindenki el­ismeri. Ennek most — remél­hetően — az adja az ellensze­rét, hogy az ingatlankezelő szervek, vállalatok érdekelt­ségi, gazdasági szabályozó rendszere megváltozik. Lehe­tőség kínálkozik új szerveze­tek, mégpedig a bérlők társu­lásainak létrehozására. Az idő dönti el, miként javul a kar­bantartás, a házkezelés, a fenntartás minősége. Sok évi vita uták egységes­sé válik a magánlakás-épí­tőknek nyújtandó kölcsön tör­lesztési ideje és kamata, akár községekben, akár a városok­ban, tízemeletes épületről, il­letve családi házról van szó. Mi több, most már minden lakást építő vagy vásárló kap­hat az eltartottak után szo­ciálpolitikai kedvezményt, mégpedig gyerekenként 30 ezer, egyéb eltartott után sze­mélyenként 20 ezer forintot. Alti korábban családi házat épített, vagy nem* tudott te­lepszerű építkezésbe bekap­csolódni, akkor vagy nem ka­pott ilyen jellegű támogatást, vagy csak 20 ezer forintot gyerekenként. Az egyéni vágyak kiteljese­dése érdekében a továbbiak­ban változatosabbá, színeseb­bé válik a magánerős építke­zések finanszírozási rendsze­re. Ez jó, hiszen az ifjúsági takarékbetéttel összekötött hitelnyújtástól kezdve a szo­kásos banki feltételekkel nyújtott kiegészítő kölcsönig, beleértve a korábbinál szaba­dabban nyújtható vállalati, szövetkezeti — tehát munkál­tatói — kölcsönöket is, az egyénre bízzák. mekkora adósságot vesz a nyakába, mennyire nagy alapterületű, igényes kivitelezésű házat emel magának. Az egyéni döntés nyilván sokkal többre vezet, mint a kívülről kény- szerített korlátozás. (Ez per­sze nem zárja ki, hogy az OTP ne bíráljon el a hitelké­pesség szempontjából minden hozzáfordulót.) Akár bérlakásra, akár sze­mélyi tulajdonú hajlékra tö­rekszik valaki, számára elscy- sorban az a fontos, hogy csa­ládja nagyságának és anyagi lehetőségeinek megfelelő ott­honban éljen. A most kiala­kított lakásgazdálkodási rend­szerben lényeges elem a foko­zatosság. Most intéményesített formát nyernek, az eddigi, itt- ott fellelhető kísérletek. A pá­lyakezdők, a fiatal házasok szerződést köthetnek a taná­csokkal, hogy néhány évre, átmeneti jelleggel kis lakás­ba költözzenek, szobabérlők házába, garzonházakba, meg­üresedő szoba-konyhás laká­sokba. Onnan néhány év múl­va, megfelelő elötakarékos- súggal családi létszámuknak, anyagi lehetőségeiknek meg­felelő nagyobb lakáshoz jut­nak. Ennek ezután szervezett jellege lesz. A tanácsok felelőssége ala­posan megnő a lakásgazdál­kodásban, a jelenlegi állami lakásépítésre, illetve végre­hajtására összpontosító mun­kálkodásuk helyett és mellett. Nem egyszerűen beruházók maradnak, hanem bevételeik­kel okosan gazdálkodó szer­vezetekké válnak. Maguk döntik el — a helyi adottsá­gok alapján — a rendelkezés­re álló összegekből mennyit fordítanak területelőkészítés­re, közművesítésre, bérlaká­sok építésére, s milyen eszkö­zökkel segítik a magánlakás- építést. Bizonyos szempontból könnyebbé is válik a helyze­tük, hiszen egyértelműbb lesz, ki kaphat bérlakást, mert a jövőben csak szociális szem­pontokat kell figyelembe ven­niük. Másrészt meg kell moz­gatniuk a maguk eszközeivel is a lakásállományt, gyorsítani a cseréket, ösztönözniük az érdekelteket az építésre. . Az új kormányhatározat ugyanis teljes összefüggésé­ben szabályozza a lakásgaz­dálkodást. Ebben a település­politika éppúgy szérepet kap, mint a lakosság és az általuk választott tanácsok közötti kapcsolat minősége. Ez mesz- szire mutató politikai kérdés. Miközben az állami költség- vetéshez fűződő kapcsolat gyengül, erősödik a válasz­tókhoz kötődés. Felelősség, szolgálat hatja át ezt a rend­szert. Eközben fegyre inkább be­szűrődik a lakásgazdálkodás­ba a gazdasági ésszerűség. A vállalkozói magatartás ser­kentése, segítése, a lakásépí­tés, -fenntartás szervezettsé­gének fokozása egészségeseb­bé teheti gazdaság- és szociál­politikánk eme részét. Miköz­ben változnak a szerepek: az állam megváltoztatja a támo­gatási csatornákat — az egyi­ket szűkíti, a másikat tágítja — a lakosságnak is a válasz­tás gazdagabb lehetőségeit kí­nálja. Feltételezhetjük, hogy az egész lakáspolitika válik ésszerűbbé. A változások „csomagját” természetesen légióként az. esélyek szempontjából érté­kelik az emberek, vagyis ki, mikor juthat lakáshoz. Ha eb­ben kedvező változások kö­vetkeznek be — amit feltéte­lezhetünk —, akkor sikeres­nek minősíthetjük majd a hosszú idő alatt, társadalmi vitákban döntésre érett ren­delkezéseket. Azokat, . ame­lyek fiatalnak és már nem olyan nagyon fiatalnak, váro­son és községekben lakónak, sokgyermekesnek és gyer­mektelennek, kis- és nagy­keresetűnek nagyjából azonos esélyt nyújt a mi korunknak megfelelő hajlék megszerzé­sére. Nem ad előnyt, de nem is kell társadalmilag igazság­talan hátrányokkal indulni ebben az embert próbáló ver­senyben. Ez a cél. Nem több, de nem is kevesebb! Magyar—szír gazdasági megbeszélések Abdel-Kader Kadurra, a Szíriái Arab Köztársaság mi­niszterelnök-helyettese szep­tember 26. és október 2. kö­zött látogatást tett Magyar- országon. Megbeszélést foly­tatott Veress Péter külkeres­kedelmi és Váncsa Jenő me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel a magyar—szír gazdasági kapcsolatok fej­lesztésének időszerű kérdései- rőL Még mindig Bejrut határóban állomásoznak az izraeli csapatok, A képen izraeli páncélos és pihenő katonák. ^

Next

/
Thumbnails
Contents